A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egészség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egészség. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 13., vasárnap

Egy kis szemléletformálás



Lépten-nyomon azt halljuk – és sajnos, tapasztaljuk is –, hogy rohamosan romlik a környezetünk állapota. Ez vonatkozik a tágabb környezetre, Földünkre, de vonatkozik egészen szűk környezetünkre, településünkre is (és szinte minden falura érvényes ez).
A környezeti változások mellett teljesen megváltozott a falvak képe, az emberek nagy többsége – tisztelet a kivételnek! – városi életmódot folytat. Eljár dolgozni, a kertet már nem műveli, és mindenért a boltba megy. Ez nem egyedi jelenség, az egész országra ez a jellemző.
Bármily hihetetlen, a közvetlen környezetünk változásának is nagy és meghatározó hatása van az egészségi állapotunkra.
Jelen cikk keretei nem elegendőek a kérdés részletes tárgyalására – később, egy cikksorozat keretében még visszatérünk ezekre. Most néhány olyan hasznos dologra hívnánk fel a figyelmet, amivel megtehetjük az első lépéseket a javítás érdekében.
Akár műveljük a kertet, akár nem, szinte minden háztartásban felmerül időnként a „kerti hulladékok” égetésének a kérdése. Erősen megosztó dologról van szó, mert egyesek szerint kevés az a két nap, amikor lehet égetni, mások szerint egy nap is sok.
Az igazság az, hogy tényleg sok még az egy nap is.
Az égetés súlyosan légszennyező tevékenység, nem kell bemutatni, hogy ezeken a napokon a füst teljesen beborítja a falut. Elsősorban azért, mert a tűzre mindent rádobunk, a teljesen megszáradt égetendőket is, és a még félig, vagy teljesen zöld növényi részeket is. Ez, amellett, hogy füstöl, van egy nem elhanyagolható káros mellékhatása is: az elégtelen égés miatt rengeteg szénmonoxid kerül a levegőbe, aminek a káros hatásait nem kell ecsetelni. Az égetési napokon időnként terjengő „illatok” alapján pedig bizony, tűzbe egyáltalán nem való dolgok is lapulnak a meggyújtott kupac alján – amelyek ilyen égetése nem csak hogy tilos, de súlyosan mérgezi a környezetünket.
Az égetéssel a föld számára értékes anyagok – elsősorban szén - vesznek el, kerülnek a levegőbe, ahonnan nagyon nehéz mindezeket visszakényszeríteni a talajba. Ez azért baj, mert az amúgyis leromlott talaj még gyengébb lesz, és a gyenge talajból a növények nem nagyon tudnak maguknak hasznos szervezetet felépíteni. Azaz, ugyanúgy hiánybetegségektől fognak szenvedni, mint ahogy az ember is megérzi, ha nem fogyaszt például elegendő vitamint. Ez nem csak a haszonnövényeknél baj, de a dísznövények is megsínylik a rossz földet.
A kertben keletkező „hulladék” nem is hulladék, hanem nagyon is hasznos anyag. Elégetni ezt vétek, hiszen olyan anyagokat tartalmaz, amit a növények következő nemzedéke fel tud használni, magába tud építeni, majd – pl. egy sárgarépa esetében – nekünk tovább tud adni.
A letermett növényi részeket (babszalma, borsószalma, mindenféle más szárak, levelek, fák őszi lombja stb.) a kert egy félreeső, félárnyékos sarkában egy halomba hordjuk és hagyjuk, hogy a természet elvégezze a dolgát, azaz komposztálódjon az összegyűjtött „hulladék”. Ebbe a halomba nyugodtan belekeverhetjük a metszéskor levágott gallyakat, felaprított szőlővenyigét, kivágott letermett málnavesszőket stb. Idővel ezek is földdé válnak, bár lassabban, mint a zöld részek, viszont addig is lazán tartják a halmot, levegősebb lesz a kupac belseje, amire szükségük van a lebontást végző szervezeteknek. Erre a dombra folyamatosan hordhatjuk a konyhában keletkezett zöldhulladékot, kávézaccot, filterpapírt, tojáshéjat. A déligyümölcsök héját nem javasolják, mivel ezek vegyszerrel kezeltek, ugyanakkor egy-két év „állás” alatt ezek is lebomolhatnak.
A halmot időnként érdemes átmozgatni, átlevegőztetni, ezzel is segítjük a lebomlást. Ugyancsak érdemes legalább két kupacot építeni, az egyikre hordjuk a rávalót, a másik érik. Az érett kupac tartalmát aztán pl. tavasszal átrostáljuk, és kihordhatjuk a kertbe, a növények tövéhez, az ágyásokba. Ennek a helyén kezdjük építeni az újabb halmot, és az eddig épülő halomból érő lesz a következő tavaszig.
Az állattartók az ólakból kiszedett trágyát is felhasználhatják a komposztkészítésre, figyelembe véve, hogy a baromfitrágya „éget”, ezért azt érdemes jól „felhigítani” illetve egy-két évet is hagyhatjuk érni, mielőtt kiszórjuk a kertbe. Az állati trágya tartalmaz olyan elemeket, amiket a növényi nem, de fontosak a növények szempontjából.
Azaz a kertből kikerülő dolgokat felesleges elégetni, hiszen minden komposztálható, mindenből föld lesz, mégpedig értékes televényföld, mert ez pusztult le a legjobban az utóbbi évek, évtizedek földművelési gyakorlata miatt.
Égetni így csak azokat a növényi részeket kell, amelyeket valamilyen kártevő szennyezés/fertőzés érte, pl. a levágott tűzelhalásos gallyakat, hogy ne fertőzhessenek tovább.
Ha gallynál vastagabb faanyag keletkezik, ami csak tüzelésre jó – ha minden háztartásban lenne faaprító, akkor az aprítékot szintén a komposztdombra tehetnénk! -, akkor azt is el lehet tenni és pl. bográcsozáshoz felhasználni.
Ki kell térni a diólevélre, amiről úgy mondják, hogy nem komposztálható, és csak az elégetés a járható út egy megtermett diófa levéltermésének az eltüntetéséhez. Nos, a diólevelet komposztálók között egyre többen jutnak arra az eredményre, hogy a diólevél is elkomposztálható, a komposztálás során a csírázást gátló anyag is lebomlik. Igaz, ehhez kicsit több idő kell, érdemes a leveleket 2-3 évig is komposztálódni. Utána is esetleg olyan helyre szórni ezt a komposztot, ahol nem gond, ha mag nem csírázna ki, pl. fák, dísznövények tövébe talajtakarásként. Próbaképpen érdemes egy kis területet – 1-2 négyzetméter - a veteményesben is megszórni vele, hogy magunk szerezhessünk tapasztalatot ezzel kapcsolatban.
Hasonló elvek alapján mondják a gesztenyefák levele is kezelhető ily módon, azaz több éves komposztálással.
Mivel a komposztálás nem zárt rendszerben történik, szerepet kap benne az ÉLET, így minden olyan dolog, amit ez ÉLET használni tud, ilyenkor lebomlik, amit meg nem, az nem, de a lebontatlan anyagokat a növények nem is fogják tudni felvenni és beépíteni, így ezektől nem kell tartani. A komposztálás hője szintén hozzájárul a „káros” anyagok bomlásához és ily módon későbbi hasznosulásához.

2014. június 26., csütörtök

Információáradat

Mindenféle kering a világhálón, győzze az ember kibogarászni belőle, hogy mi az igaz, mi a hamis, mi az építő, mi a félelemkeltő… és mindez még megtűzdelve a különböző, a sajtóban megjelenő, a tévében, rádióban elhangzó mindenfélével, hát ember legyen a talpán, aki eligazodik.

A minap olvastam, hogy már a parajdi só sem az igazi – egyre inkább terjed ennek a bányászott, természetes sónak a használata, én is ezt használom –, mert már régen nem nagy tisztaságú NaCl, már elég sok benne a szennyezés, mert a legtisztább sótömzsök, rétegek már a középkorban kimerültek és azóta már csak ipari sónak alkalmas stb. Tehát már ez sem jó, a bolti sókról is mindenki terjeszt mindent, azok sem jók, nos, akkor most hogyan tovább? Ja, hát el is lehet hagyni a sót, mert a só az okozója egy sor bajnak. Na de akkor hogyan kell értelmezni azt a népmesénket, amiben a király legkisebb leánya apját úgy szereti, mint az emberek a sót? Ez egyelőre egy feloldhatatlan ellentmondás…
Mostanában riogatják az embereket a kaukázusi medvetalppal, hogy micsoda súlyos bajokat okoz ha az ember hozzáér, még bele is lehet vakulni. Nem akarom lekicsinyelni persze, de egyelőre még nem tömeges a megjelenés, a legtöbbünknek esélye sincs találkozni ezzel a növénnyel, csak sugallni kell, hogy ki ne merészkedj az erdőbe, mert nem elég, hogy fertőzött kullancsok leselkednek rád, most itt a kaukázusi medvetalp, ami még jól meg is vakít.
És rábukkantam egy cikkre egy „hiteles” forrásból, hogy új szúnyogok jelentek meg, amik veszélyes betegságet terjesztenek, és az egyik faj annyira alattomos, hogy nem is hallani, ahogy repül, tehát nem veszed észre, és már hopp, meg is csípett és fertőzött is egyben. (Most komolyan, hallja valaki bármelyik szúnyogot, hogy repül? Hallani csak azt lehet, amelyik minden tiltakozás ellenére altatódalt akar húzni elalváskor a füledbe…)
Megy az emberek hülyítése ezerrel…

Aztán a különböző csodaszerek, hogy mennyi mindent gyógyít a szódabikarbóna, a citrom, a nem is tudom én micsoda… és hogy ezeket milyen jól titkolják a gyógyszergyárak, ugyanakkor ha tényleg olyan jók, akkor miért nem csaptak le már rájuk. Nem is tudom, ki, kinek drukkol, a gyárnak vagy ellenük?
Volt egy lista arról is, hogy nagyanyáink milyen bajokra miket ettek, hát ja, volt azon mindenféle trópusi dolog is, szerintem főleg azokat „kétpofára” tolták be szegények.
Nagyon sok írás tartalmaz természetesen jó, okos és hasznos, használható dolgot, csak nagyon nehéz kiválogatni, melyik az. Aztán, mivel nem vagyunk egyformák, így ami nekem jó, az lehet neked nem egészen az és viszont, tehát ez megint csak kicsit árnyalja a képet.
Sok a tudományosnak álcázott, félrevezető, az emberek hiszékenységét kihasználó szerzemény is.
Mit lehet akkor tenni…?
Először is hallgass a megérzéseidre, a józan paraszti eszedre. Szerintem ez a legfontosabb. Ez megmondja majd, hogy az a bizonyos kell-e neked vagy sem.
Aztán meg kell nézni a dolgok összefüggéseit és nem csak azt a kiragadott dolgot, mert nem mindegy, hogy a nagy egészbe az hogyan illeszkedik bele.
Vissza kell térni oda, ahol az embert eltérítették a normális kerékvágásból, és onnan kell folytatni, újrakezdeni. Ez nem az idő kerekének a visszaforgatása, hanem csak visszatérés ahhoz az útelágazáshoz, ahol a rossz irányba indultunk, mert valakik összezavarták az útjelzőket.
Mi minden van, lehet a helyes út mentén?
Az első, és tán legfontosabb: táplálkozási alapelvek. Nem volt butaság az a kijelentés, hogy azzá leszel, amit eszel. Manapság az emberiség meghatározó (?) részét szeméttel etetik, és lássuk, mennyi szemét ember van… Minél tisztább forrásból származót kell enni, ennek a lakhelyünkhöz a lehető legközelebb kell lennie (jellemzően egy napi járóföldnyi távon belülről, legfeljebb a Kárpát-haza területéről származzon), mert ez az étel rezeg velünk egy hullámhosszon, ez lesz nekünk a legjobb. A marokkói paprika is finom, de ő a marokkóiakkal rezeg, a legjobban őket táplálja, és nem minket. Mindig a szezonnak megfelelő ételeket kell enni, senki ne akarjon decemberben lecsót főzni.
Visszatérve a tiszta forrásra: aki csak teheti termeljen meg magának minél többet abból, amit elfogyasztanak! tudom, hogy a tizedik emeleten nem lehet krumpliföld, de a szobanövények egy részét le lehet cserélni fűszer (FŐszer!!) növényekre, és már az is valami. Balkonládában is lehet fűszereket nevelni, ha van egy erkélyed, akkor dézsában még paradicsom, paprika, hagyma is nevelhető. Terjednek a városi közösségi kertek, ahol már több más is termelhető. A falusiakat vissza kell szoktatni, hogy a kertben ne füvet tartsanak, hanem termeljenek zöldségeket, tartsanak pár tyúkot, fűnyíró helyett akár kecskét, és máris sokat tettek annak érdekében, hogy ne a szemetet kelljen enniük. Meg kell újból tanulni, hogyan lehet teljessé tenni azt a természeti, természetes körforgást, amit – többek között – a nagyüzemi mezőgazdaság sikeresen szétbombázott és MŰanyagokkal (MŰtrágya és társai) igyekszik megfoltozni.

Másik sarkalatos pont a vízgazdálkodás, a csatornázás, a „szennyvíz” kérdése, erről a blogon már írtam, és kisfilmeket is osztottam meg, nem győzöm eleget mondani, hogy e témában Országh Jóska bátyánk anyagait kell tanulmányozni - http://www.eautarcie.org/hu/ -, amit lehet megvalósítani, az sokat segíthet a probléma megoldásában. Az átgondolt kivitelezés pedig nem is kerül egy vagyonba…
Ezek figyelembe vételével egy csomó műanyagot, vegyszert ki lehet iktatni az életünkből. Ezek azok a szerek, műanyagok, amelyekkel a szervezetünk nem tud mit kezdeni, szerencsés esetben ezek kiürülnek, de sokuk nagyon ragaszkodik hozzánk, és előbb-utóbb bajt csinálnak.
Sugárzások, elektroszmog… valamelyest ezt is tudjuk csökkenteni a készülékeink megfelelő elhelyezésével, használatával, de a levegőben jelen lévő valamikkel – Wifi, mobiltelefon, rádió, tévé, GPS stb. jelek pl. – nem nagyon tudunk mit kezdeni – sajnos. Házainkat nem tudjuk leárnyékolni… De a meggyőződésem, hogy ha táplálkozással, a gondolataink rendben tartásával, az egyensúlyunk megőrzésével kerek egésznek tudjuk magunkat, akkor ezek a környezeti ártalmak is kisebb eséllyel indulnak harcba ellenünk, mert egy erős várat csak nehezebb bevenni, mint egy omladozó, düledező falút.
Megbetegítettük a világunkat, az megbetegített bennünket, a gyógyulásunkat is csak így tudjuk elérni, gyógyítani kell a világot és akkor leszünk mi is egészségesek.

2014. május 8., csütörtök

Természet, gyógyászat - gondolatébresztő

Az utóbbi, nagyjából két év alatt, köszönhetően annak, hogy többek között Géczy Gábor - volt szerencsém személyesen is beszélgetni vele -, Molnár V. Jóska bácsi, Ország József elég sok előadását hallgattam, a hallottakon sokat gondolkoztam, sok mindenben megváltozott a "világnézetem".

A legfontosabb talán az, hogy a legelső dolog az lenne, hogy az embert - akár "egészséges", akár "beteg" - vissza kell terelni a kerékvágásba (Born Gergely egyik előadásában hallottam, hogy ez pontosan mi is, de ez egy másik téma :-) ), vissza kell vezetni arra a pontra, ahol eltérült. Meg kell újra tanítani, hogy használja, és merje is használni a józan paraszti eszét - és ne az intuícióját, mert lehet nem érti, az micsoda -, meg kell neki tanítani, hogy tartsa nyitva a szemét, a fülét, szűrjön meg minden rázúduló információt. Tanulja meg, hogy ahogy fent úgy lent ("Mint a mennyben, úgy a földön is"), ahogy kint, úgy bent és viszont, és ébredjen rá, hogy vissza kell térnie a teremtéshez, a forráshoz - ahogy a teremtésben MINDEN erre törekszik, vissza forrásához - és akkor lesz azon az úton, ami végett ide érkezett a "bőrkabátjában".

Ez lenne a természetgyógyászok dolga is elsősorban, de sajnos ők is csak ugyanazt teszik, mint az összes többi "szakember", a dolgoknak csak egy-egy szeletével foglalkoznak, és onnan igyekeznek segítséget, megoldást találni.
Ez persze nem a természetgyógyásznak a hibája, mert a rendszer eleve így van összerakva, hogy nem természetgyógyász - vagy nevezzük, ahogy akarjuk - van, hanem akupresszőr, reflexológus, gyógymasszőr, és a többi. Ők mind elsősorban a saját szakmájuk területe felől közelítenek.
Bármennyire is "holisztikus", ez a holisztika, a test-lélek-szellem még csak egy darabja a teljes képnek, mert ott van még hozzá az ember teremtésben elfoglalt helye. Az a megközelítés, amit a Taoista filozófia igyekszik alkalmazni, illetve amit a hagyományos kínai orvoslás is figyelembe vesz, s amit Weöres olyan szépen, egyszerűen megfogalmazott: "Alattad a föl, fölötted az ég, benned a létra", hasonlít ahhoz, amiről beszélek - de nekünk, magyaroknak, itt, a Kárpát-hazában véleményem szerint nem a kínai filozófiákra van szükségünk, megvan, megvolt a mi SAJÁT rendszerünk. Amit a hunok hagyományoztak ránk, és amit a kínaiak szerencsére, ha kicsit átalakítva is, de megőriztek.

Amint visszatalálunk a Teremtéshez, fele ennyi gyógyítóra sem lesz (lenne) szükség. De mivel beteg a világ, beteg az ember, gyógyítani kell.

A gyógyító kiválasztása mindenképpen "intim" dolog, meg kell adni a módját, meg kell adni az idejét.

Induljunk ki abból, hogy aki dolgozik, az mind jó szakember. Aki gyógyulni akar, az persze mihamarabb rendbe akar jönni, és ő maga sem fordít kellő idő arra, hogy megtalálja pont az a segítőt, akinek rá van szüksége, csak kapkod, hogy hama-hama, mint a McDonald's-ban, mert "nincs idő a fájdalomra". Arra tényleg nincs. De sajnos az embernek magára sincs, ezért kapkod.
A kapkodásnak az az eredménye, hogy ha napokon belül nem lát eredményt az egyik szakembertől/módszertől, akkor rohan a másikhoz, a harmadikhoz, negyedikhez, maga mögött hagyva azt a nyomot, hogy na ez is csak egy kontár, mert ez sem tudott meggyógyítani, meg ez sem, meg ez sem.
Ez pedig nem tesz jót sem a szakmának, sem a "betegnek", mert úgy veszi észre, hogy se a nyugati, sem a hagyományos nem segít neki.

Ugyan ez a hama-hama termeli ki persze a cikkben említett kontárokat, hozzá nem értőket, gyorstalpalókat. Hama-hama megtanítunk három tutibiztosjófogást, jó pénzért, persze, oszt elengedjük a kezedet, és menjél Isten hírivel, gyógyítsad az embereket. A tanulók beveszik ezt a hama-hama szöveget, kifizetik a rengeteg pénzt és belevágnak, mert arra már a hama-hama tanfolyamon nincs idő (nem hagynak), hogy azt is elmondják, mekkora felelősséggel jár "belenyúlni a másik emberbe". Így aztán sok "kontár" nem is tudja, hogy mit csinál, amikor kontárkodik. Ha nem lennénk a hama-hama módszerre rászoktatva, akkor persze lenne időnk megnézni, hogy hova megyünk tanulni, eldönthetjük, tényleg akarunk-e, és tényleg azt akarunk-e, és ott azok, akik tanítanak, azok milyenek ésatöbbi, és ha minderre elég időt fordítunk, akkor máris sokkal kevesebb, a szakma hírét rontó kontár lenne. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy azért a hivatalos orvoslás terén sincsen minden rendben, mert diplomát kapni színjelesen is, és éppenhogykettes-szinten is, és mindkét ember orvos lesz. Elfogadva persze, hogy attól, mert nem képes bemagolni a latin nyelvű telefonkönyvet, még lehet pl. jó orvos, mert remekül képes használni a józan paraszti eszét, míg hiába tudom az összes csont és izom latin nevét, ha nem látom át az összefüggéseket és folyamatosan félrekezelek...)

Az első, amit minden természetgyógyásznak megtanítanék, azzal, hogy a hozzájuk fordulók mindegyikének adják tovább, magoltassák be velük, az a következő két dolog:

Mindig csak a következő kanyart kell bevenni.
Nem kell raktárra aggódni.

Ha ezt magunkévá tudjuk tenni, máris nagyon nagy lépést tettünk annak érdekében, hogy saját magunkat helyre hozzuk, hogy egyre kevésbé legyen szükségünk gyógyítóra, de az eredeti témánál maradva, amint ez a két mondat lelassított bennünket, mindjárt józanabbul leszünk képesek segítőt választani, egy csomó felesleges dologtól, energia-pazarlástól megkímélve magunkat is, meg persze a segítőt is.

Még regényeket tudnék írni a témában, kezdve onnan, hogy a betegek száma akkor ugrott meg először - most nem foglalkozom a "kampányszerűen" kitörő járványokkal -, amikor a szakemberek meggyőzték a nem szakembereket, hogy a budi elavult, korszerűtlen, egészségtelen, veszélyes, és modern, korszerű az a vízöblítéses illemhely.
Ekkor lépett ki az ember igazán abból a körforgásból, ami a Teremtés sajátja, és nem vette észre, hogy csőbe húzták - szó szerint!! -, mert hát a vaddisznó sem WC-re jár, a szarvas sem, és a róka sem, a többi állatról nem beszélve.
Ugyanis a WC-nek - is - köszönhetjük, hogy az a rengeteg minden, amit kiveszünk a természetből, azt nem tesszük vissza, nem oda, és nem jól tesszük vissza, és csodálkozunk, hogy csökken pl. a zöldségek tápanyagtartalma.
Hiába műtrágyázunk - MŰ!!! -, növekszik, persze, csak üres lesz, mert beépíteni nem tudja magába.
Ezért aztán műtrágyázhatjuk magunkat az MLM-ek kínálta szebbnél jobb termékekkel, de be azok sem épülnek, csak épp annyira, amennyire a sárgarépába. azaz majdnem sehogy.
És így tovább, és így tovább...

Nem tudok ennél egyszerűbben írni a cikkhez, nem minden kapcsolódik tán szorosan hozzá, meg további beszélgetni valót is teremtenek...

Sokkal bonyolultabb ez az egész annál...

A fenti bejegyzést ez a cikk ihlette (meg a szerző felkérése :-) )

2014. február 14., péntek

Vízgazda, vízönellátás - Országh József professzor gyakorlata

Az ivóvíz, és egyáltalán az édesvíz nagy kincs, ezt tudjuk. Sajnos a modern gyakorlatok teljesen rosszul bánnak ezzel a kinccsel. A környezetbarátnak kikiáltott szennyvízkezelés pedig a lehető legrosszabb, amit a vízzel egyáltalán tehetünk.

Miért is? A szennyvíz esetében a "mindent a csatornába" elvnek KELL érvényesülni, míg a háztartási szemétnél szelektíve gyűjtünk (már ahol, de mondjuk, szelektíve gyűjtünk). Akkor miért is kell a "mindent a csatornába" szerint gondolkozni a víz esetében? Főleg akkor, amikor a csatornázás megjelenéséig szó nem volt erről az elvről, és évszázadokon, ezredeken keresztül használtuk pl. azt a pottyantós WC-t, amiről a szakértők meggyőztek minket, hogy az egészségtelen, korszerűtlen stb. (Szakértőink csak azt felejtették el közben, hogy az állatvilág is "pottyantós" WC-t használ...)
Országh József professzor ezekről a kérdésekről, és a megoldási lehetőségekről beszél ebben az előadásában.



2013. november 13., szerda

"Az Élet él, és élni akar..."

MAGÉBRESZTŐ - Magyar Népi Gyógyász képzés - Nézsán

Egyre nagyobb tömegek ábrándulnak ki a drága és személytelen nyugati típusú orvoslásból, rohamosan nő a természetes gyógyító eljárások iránti igény. Sajnos a saját hagyatékunk helyett általában kínai, indiai, japán… gyógyításokkal próbálkozunk. Az idők során minden népnek saját gyógyító hagyománya alakult ki, amely az adott tájegység éghajlatához, növény- és állatvilágához, az ott élők lelki beállítottságához legközelebb álló.
A Kárpát-medence mind fekvésénél, mind természeti adottságainál fogva arra rendeltetett, hogy Európa gyógyító központjává váljon. Itt található a világ legnagyobb gyógyvíz készlete, a legtöbb gyógynövény, gyógyító ásvány (alginit, zeolit stb.), szenthely… 
A magyar gyógyítók már a középkorban is híresek voltak pestist, veszettséget, leprát gyógyítottak (Kassai Kódex). Gyógyítóink (orvosok, gyógytornászok, természetgyógyászok) ma is a világ élvonalába tartoznak.
Képzésünk célja nem a megszokott „piacorientált” természetgyógyász képzés, hanem a „hajdani nagymamák” mintájára családon belül, vagy kisebb közösségekben gyógyító, biztos tapasztalati tudással rendelkező, teljességben és magyarul gondolkodó emberek nevelése. Képzésünkben sok a gyakorlat, az egymáson végzett tapasztalatszerzés, hiszen csak így igazolható vissza a megszerzett tudás.
A csontkovácsolás, kenés, piócázás, gyógynövényekkel való hagyományos gyógyítás mellett kitérünk a táplálkozás és a mozgás szerepére, szintén a népi kultúrából vett példák alapján. Az újra felfedezett, gyógyszermentes gyógymódoktól az életünk kritikus helyzeteinek megoldásában segítő népmeseelemzésekig mindenki megtalálhatja a hozzá legközelebb álló gyógyító eljárást. A hallgatók részt vesznek a kutatásokban, az oktatás része a terepi munka is, gyógynövénytúrák, zarándoklatok szenthelyekre, gyűjtő utak.
A magyar népi műveltség, mint egységes világszemléleti rendszer, önmagában is teljesség, EGÉSZ-ség. Ha újra megéljük hagyományainkat, ünnepeinket, táncolunk, játszunk, ha megértjük népművészetünk, népmeséink üzenetét egészek, egészségesek maradunk. Az ember három világban él egyszerre (test, lélek, szellem), minden gyógyító hagyomány célja, hogy békévé oldja e világok harcát. Belesimulni a tájba melyben élek, a sorsba melyet élek, és a népbe melyért élek, ez maga a béke: az egész-ség!

Várható témák és előadók:

Hagyomány és tudomány - Géczy Gábor
A tested a te templomod - Vígvári János
A gyermekrajzok üzenete - Molnár V. József
Kenés, inazás, csontkovácsolás - Kiss G. Szabolcs
A népi gyógyászat alapjai - Deák Tamás
Népi nedvtan, nadályozás - Deák Tamás
Nagyasszonyaink gyógyító tudása - Somlósi Lajos
A magyar konyháról - Somlósi Lajos
Modern anatómia és hagyomány - Dr. Csordás Zoltán
Elsősegély mindenkinek - Dr. Csordás Zoltán
Népmese – Nap mása - Szántai Lajos
Teljesség, kiesés, hazatalálás - Hintalan László
Ember és Teremtés - Dr. Tóth Ferenc
A férfi és nő keresztútjárása - Pap Gábor
Szakrális földrajz túra (Velemér) - Géczy Gábor
Csontkovácsolás a népi kultúrában - Váradi Tamás
Évköri ünnepek, évköri szokások - Hintalan László
Gyimesi népi gyógyászat - Bilibók Ildikó
Keleti gyógyítás - Saman Kohlahawa
Nyelv és gondolkodás - Ozsváth Sándor
Az ételed az életed - Rózsa Péter

Képzési idő: 1 év, amely 2 szemeszterből áll, szemeszterenként 8 oktatási hétvége

Helyszín: Nézsa, Közösségi Ház (Szondi u., Kossuth u. sarok)

Kezdés: az első alkalom pontos idejét később Facebook-oldalunkon tesszük közzé.

A képzés díja 50 000 forint félévenként. Házaspárok jelentkezése esetén az egyikük félárat fizet.

Jelentkezésedet várjuk a solyommadar@gmail.com email címen!

A jelentkezésedet előleg fizetésével véglegesítheted. Ennek részleteit e-mailben beszéljük meg.

Áldás!

2013. október 29., kedd

Ha elfogy az olaj...


Dr Tóth Ferencnek van egy előadása, amiben azt feszegeti, mit fogunk enni, ha nem lesz a traktorba üzemanyag.
A kép, amit felvázol, nem is olyan mulatságos, sőt... Annyira a kőolajra állt rá a teljes civilizáció, hogy a források kiapadása katasztrofális helyzetet idézhet elő, ha nem készülünk fel a lehető legteljesebben. Ha az olaj elfogy nem csak a traktorba nem fog jutni, de a teherautókba, repülőkbe, hajókba sem, és a szállítás megszűntével/akadozásával bajok lesznek egy csomó iparágban, amelyek vagy a kőolajat dolgozzák fel, vagy kőolajszármazékokat használnak, és hadd ne soroljam, gondoljuk végig.

Sőt, ő arról nem is beszél ebben az előadásban, hogy a kőolaj és szén ugyanaz a Földanyának, mint nekünk, embereknek a testzsír, azaz vésztartalék ínséges időkre (pl. betegségkor van a szervezetnek mit elhasználni az életben maradáshoz), és amikor a kőolajat feléljük, az kb. ugyanolyan, mint a zsírleszívás: ha beüt a baj, akkor nincs tartalék...
Hasonló gondolatokat feszeget - bár érzésem szerint sokszor kissé elbagatellizálva a kérdést - az Út a jövőbe oldal is egy cikkében.
Idézet a cikkből:
"30-40 éven belül, egyes becslések szerint jóval hamarabb át kell térni a hazai lakosság önellátásának kialakítására, a kertművelés és a kertkultúra újbóli „rendszeresítésére”. Erre nem csupán azért mutatkozik szükség, mert elfogy az olaj, és emiatt éppúgy összeomlik az intenzív agrárium, hanem azért is, mert egyes jóslatok szerint a világ termőföld készlete akár már 50-60 év múlva is kimerülhet, megszüntetve ezzel az addigra már amúgy is horrorisztikus áron történő mezőgazdasági termelést."
Szerintem nincsen ennyi időnk. Egyébként is, ha akkor kezd az ember kapkodni, amikor már ég a feje fölött a ház, akkor már régen rossz. Azonnal cselekedni kell. Ugyanis addigra, amikorra az olaj hiánya folytán érezhetőek lesznek a cikkben említettek, addigra a lehető legtöbb embernek képesnek kell lennie arra, hogy a szükséges élelem java részét elő tudja maga állítani, képben legyen arról, hogyan tud túlélni. Ha akkor kezd el kísérletezni, amikor már áll a bál, hát megnézheti magát.
A helyzet szerintem egyébként sokkal súlyosabb is lehet, mint ahogy azt a cikk sugallja. Mert az csak egy dolog, hogy nem jön a boltba a szállítmány, de pl. a városokban az el nem szállított szemét is egyre csak gyűlni fog. Vidéken könnyebb lesz elbánni a szemétel, már csak azért, mert az ínséges idők visszahozzák a régi időket, amikor gyakorlatilag NINCS szemét... mert minden a helyén lesz, a szemét pedig olyan valami, ami nincs a helyén.


Az sem szabad elfelejteni a "fölkészülés" kapcsán, hogy ez a kőolaj-kérdés csak az egyik szelete annak a tortának, amit az emberiség sütöget magának. Egy másik, de legalább ilyen fontos, ha nem A LEGFONTOSABB, amit a cikk épp csak megemlít, a talaj, a termőföld, a HUMUSZ kérdése. Ezzel a sérülékeny, viszonylag vékony talajréteggel alig foglalkozunk, pedig a humusz újratermelődése igen hosszú folyamat, amit egy pillanat alatt leromblunk, csak sok-sok év alatt hozható helyre. A nagyüzemi mezőgazdaság pedig erőteljesen humuszgyilkos technológiákat alkalmaz, amik rövid távon kedvezhetnek ugyan a nagy - ugyanakkor silány beltartalmű - terméshozamnak, hosszútávon azonban teljesen aláássák a fenntarthatóságot. Amit itt és most nem a most divatos, eu-s értelemben kell érteni.
Ez a fenntarthatóság azt jelenti, hogy hosszú távon, elegendő mennyiségben, és kiváló beltartalommal rendelkező terményeket kell termesztenünk, egészséges talajon, egészséges körülmények között.
Ehhez pedig csak az vezethet el, ha szakítunk az ipari rendszerekkel, és visszatérünk a hagyományos módszerekhez MINDEN TÉREN, és például nem feledkezünk meg arról, hogy a növénytermesztést és az állattenyésztést nem szabad szétválasztani egymástól, ezek szerves egységet alkotnak (és így nem az lesz a legfőbb probléma pl., hogy drága a takarmány, mert nem külön "készül", mint most...)
Úgyhogy fogjuk csak meg a kapát, ásót, gereblyét, és álljunk neki a kertnek.


A teljes írás az Út a jövőbe oldalon olvasható.

2013. október 3., csütörtök

... mint az emberek a sót

Időről időre felbukkan a sajtóban, rádióban, televízióban, az interneten és egyéb helyeken, hogy káros a sófogyasztás, elegendő NaCl van a táplálékban, nem kell sózni, egészségtelen a só, szennyezett a bolti só és a többi.
A vitába most nem akarok belemenni, épp elég olvasható ellene is, mellette is, mindenki döntse el, melyik utat választja.
Az persze biztos, hogy a készételek, rágcsálnivalók, élelmiszerIPARi termékek tömkelege lényegesen több sót tartalmaz, mint az elégséges lenne, ilyen-olyan okoknál fogva, lehet hogy nem is a legjobb formában tartalmazzák. Ebből a szempontból tehát mindenképpen helyes az a hozzáállás, hogy vissza kell fogni a sófogyasztást.
Ugyanakkor... egyre többen vagyunk, akik egészséges, vegyszermentes, saját termelésű, ÉLŐ táplálékot vesznek magukhoz, de legalábbis törekednek arra, hogy étkezésük egyre nagyobb része ilyen legyen. Ebből következik, hogy náluk a sófogyasztás alaposan lecsökken.
Mi a sófogyasztás egészséges mértéke? Van-e egyáltalán ilyen, vagy tényleg el kell hagyni a sót.
Annak ellenére kellene elhagyni, hogy emberemlékezet óta a só igen fontos, fizetőeszközként használták, a sóbányászat királyi jog volt és a többi. Ha tényleg egészségtelen valamiről van szó, mégis, mire volt ez a felhajtás körülötte? A régiek rosszul tudtak valamit?
Ezt nem hiszem... De akkor mi a helyzet?
Sőt, tovább megyek: állatoknak, főleg kérődzőknek szoktak sót szórni. Vadon élő társaik pedig sokszor keresik a sós iszapos helyeket - a sózókat - és ott nyalogatnak előszeretettel.
A kívülről bevitt sóra tehát szüksége van a szervezetnek. Csak az nem mindegy, hogy milyen sót kap, és mennyit.
Milyen: NaCl, azaz nátriumklorid az, ami kell a szervezetnek.
Mennyi: mindenesetre kevesebb annál, mint amennyit a modern élet belénk diktál, sokszor rejtve. Itt is érvényes, hogy túlzásba nem szabad esni, mert abból jó nem sül ki. Sok táblázat lelhető a világhálón, ezekben megtalálni a sóbeviteli értékeket is.
Egyet nem szabad elfeledni: a só fontos része a táplálkozásunknak, akár tetszik, akár nem. A legegyértelműbb bizonyítéka ennek az a bizonyos népmesénk, amiben a király legkisebb leánya úgy szerette apját, mint az emberek a sót.
S hogy ehhez mit szólt felséges apja? Itt megnézheted, kedves olvasó:


2013. október 2., szerda

Kerek a világ... II.

Mivel folytonosan egy körforgásról beszélünk, mindegy, hol szakítjuk meg és kezdjük a folyamatokat vizsgálni

Nem lehet elégé hangsúlyozni, hogy amit kiveszünk a rendszerbe, azt oda vissza is kell juttatni. Ez a visszajuttatás szenvedett nem is kis csorbát az utóbbi évtizedekben, és emiatt jutottunk oda, hogy a répa tápanyagtartalma annyira lecsökkent - hiszen nincs miből felépítenie a répának ezt a tartalmat. Műtrágyából - táplálékkiegészítőből - nem lehet.
Olyan termelési módot kell találni - újra felfedezni - amivel a lehető legtöbb kivett dolog visszakerül a földbe: a kigyomlált zöldfélével a talajt takarhatjuk, ami ott zöldtrágya lesz, ugyanez a sorsa a kikapált gyomoknak, takarhatunk levágott fűvel, lehullott lombbal - ezekről sok-sok írás található a világhálón.
A növényi trágya mellett szükségünk van állati trágyára is, ezért - is - jó, ha tart az ember néhány tyúkot, nyulat, ezek termelnek olyan trágyát, amit a zöldfélékkel együtt ki lehet szórni a kertbe.
A komposzt-dombra ürített alomszék szintén hozzájárul a trágyázáshoz.
Mielőtt bárki megjegyezné, hogy az alomszékben mennyi minden "műanyag" is lehet, hát igen... bár a természet előbb utóbb megbirkózik ezekkel is a komposztálódás során részben a komposzt élővilága segítségével, részben a komposztálódáskor keletkező hő segítségével. A másik, és tán fontosabb dolog pedig az, minél inkább támaszkodunk a saját magunk megtermelte élelemre, és minél kevésbé fogyasztjuk a szupermarketek kínálatát, annál kevesebb lesz a műanyag az alomszékben.
Ami szintén segíti az alomszék tisztulását, az az, hogy minél egészségesebben táplálkozunk, annál egészségesebbek leszünk, és annál kevésbé kell a szervezetünket vegyszerekkel - gyógyszerek - mérgezni.

Tehát: kertművelés, megkeresni az a művelési módot, ami a legjobban megközelíti azt, ahogy nagyanyáink is csinálták, azt a módot, amivel a nyagyanyáink módszerei mellé a legjobban tudjuk odatenni az újonnan felfedezett módszereket, és kialakítani azt a kertet, ami nekünk a legmegfelelőbb. Olyan zöldségfélékkel, amire a leginkább szükségünk van, legjobban szeretjük, és amelyek a legjobban szeretik a kertünket.
A kert mell legyen egy kis baromfiudvar, ahonnan nem csak a trágya van meg, hanem a tyúkjaink egészséges tojással is ellátnak bennünket. Lehet, kisebbekkel, mint az áruházi polcokon lévők, de ezek igaziak, igazi beltartalommal. "Boldog" tojások.
Ja és ha már nincs semmi a kertben, akkor a baromfiudvart ki lehet oda is terjeszteni, a tyúkok kicsipegetik a gyommagvakat, kapirgálnak, takarítanak, felszedegetnek mindent, ami nekünk "káros", szóval ingyen napszámosok...
Mindezzel nagyjából be is zárult a kör.
A részleteket csak érintettem most, de korábbi bejegyzéseimben bővebben szóltam erről-arról, meg még fogok is írni. A világhálón is rengeteg hasznos írás lelhető, tessék kérem böngészni.
És csinálni.
Ha csak egy erkélynyi hely van, akkor is lehet valamit kezdeni... ha erkély sincsen de van egy naposabb sarok, akkor ott, akár a dísznövények rovására is.
Géczy Gábor mondja, ha csak a fűszereket - amik a fő szerek!! - meg tudjuk termelni, már sokat tettünk az érdekünkben...

2013. szeptember 24., kedd

Kerek a világ... I.

Jártamban-keltemben, ahogy taposom a világháló kusza útjait, lépten-nyomon belebotlok olyan cikkekbe, amelyek azt mondják - a sorok között, persze -, hogy elvesztettük a kapcsolatot a teremtett, kerek világgal, és bizony, vágyunk oda vissza...

Az egyik ilyen téma az ételünk tápanyagtartalma, ma is olvastam egy cikket erről. Milyen sokat csökkent az egyes élelmiszerekben a vitamintartalom, az ásványianyag-tartalom, és így tovább. És hogy ez bizony, baj.
Igen, baj.
Ahogyan az is baj, hogy a manapság boltokban hozzáférhető élelmiszerek nagy többségében köszönő viszonyban sincsenek a tíz, húsz, harminc, ötven évvel korábbi változatukkal. Nem csak tápanyag-összetételükben, sajnos. Szinte semmiben.
De járjuk körbe ezt a tápanyag-kérdést, vagy legalábbis induljunk el, és majd mindenki továbbgondolja.
Napjainkban - leegyszerűsítve - a cél az, hogy minél több embert minél olcsóbban, gyorsabban előállított, minél nagyobb nyereséget termelő - ez fontos! - ennivalóval lássanak el. Hogy ennek a beltartalmi értéke milyen, az nem számít, szinte mindent mesterségesen érnek el, hogy az íz, állag, zamat, eltarthatóság olyan legyen, mintha igazi lenne. Becsomagolják szép marketing-jelszavakba, és már mehet is az áruházak polcaira. Hatalmas tömegben.
A „hátországban” meg az történik, hogy szupernövesztőkkel etetnek állatot, „trágyáznak” növényt, hogy hamar-hamar, és sokat-sokat, mert kell, gyorsan kell. És belepiszkálnak állatba, növénybe, mert kell, hamar, sokat, ellenállót, kártevőgyilkost, bármi áron, mert az hoz nagy profitot, és lehet szabadalmaztatni, és szabadalmaztatnák már az esőt is, hogy az is nekik hozzon profitot, mert bárhogyan is, a nyereség, a nagy nyereség korunk szent tehene.
Az, hogy közben tönkremegy körülöttünk minden, kit érdekel? Majd azt is klónozzák, és akkor pont úgy fog kinézni, mintha igazi lenne.
Ezek után ne csodálkozzon senki a fent említett táblázatokon és egyebeken. Ami meg nincs benne a borsóban – sem –, azt majd táplálék-kiegészítők formájában bekapkodjuk. És ez csak a jéghegy csúcsa.
Eközben szépen feledésbe merül – ha hagyjuk – mindaz, amit nagyapáink, dédanyáink és a többi felmenőink még tudtak, és használtak.

Minden része a teremtésnek, minden mindennel összefügg, minden része a teremtés körforgásának, és minden része az életnek (a kőszikla is, mint jellemzően élettelen). Bármit, ha ebből a rendszerből kiveszünk, vagy bármit, oda nem valót beviszünk, akkor megborul az egész. Napjainkban meg egy egész csomó mindent beviszünk a körforgásba, ami nem része a rendszernek.
A rendszerben mindennek helye van, nincs fölösleg, nincs hulladék, minden jó valamire, minden kell valamihez. Minden visszakerül a körforgásba. Amit kiveszünk, azt vissza is juttatjuk: a termények magukba veszik a föld tápláló részeit, de a trágyázással, komposztálással, talajtakarással, és ezer más módon ezeket vissza is juttatjuk. Méghozzá olyan szerkezetben, ami a természetben, a teremtésben megtalálható, amit a teremtés fel tud dolgozni. Más forma nem működik, működhet.
A táplálék-kiegészítők, a tápok és a műtrágya stb. közé itt lehet egyenlőségjelet tenni. Ezek csak hasonlítanak ahhoz, amit pótolni akarnak, de olyanok soha nem lesznek: az ÉLET hiányzik belőlük. Élőt pedig élettelennel táplálni, kezelni, gyógyítani stb. nem lehet. (10 köbméter aprítékot kazánban elégetve tudok mondjuk egy hónapig fűteni. De ha ugyanebből az aprítékból komposztkazánt csinálok, akkor az akár 5 hónapig is biztosítja nekem a meleget. Ilyenkor az „elégetést” az élet, a teremtés végzi... a különbség pedig a végén látható igazán: vagy egy kis kupac hamut kapok vissza, vagy egy nagy kupac értékes komposztot.)

Hogy a korábban említett táblázat értékeit feljavíthassuk, nagyon sokat kell dolgozni, és a teljes rendszert át kell alakítani. Vagy inkább úgy mondanám, vissza kell alakítani olyanná, amilyen nagyapáink idejében volt.
Vissza kell állítani azt a körforgást, ami biztosítja, hogy amit kiveszünk, az vissza is kerüljön.
Lesz értékes, egészséges, tápláló étel. Lesz egészség. Nem lesz minőségi éhezés. Nem lesz tömegtermelés. Nem lesz ekkora termelési sebesség. Nem lesz nyereség. Kinek mi a fontos...? Azért ez nem mindegy...
Folytatása következik!

2013. május 31., péntek

... de miért is kell a kerted? - III.

Kedves Olvasóm, ha egyszer kicsit több időd van, akkor menj el egy közértbe, egy szupermarketbe, hipermarketbe, ahova szoktál, és szánj rá időt, és alaposan nézz meg több, különböző élelmiszert. Illetve a csomagolását, ahol ott van, hogy mi van benne.
Meg fogsz lepődni. Azon már valószínű nem, hogy milyen hosszú tud lenni a felsorolás, meg hogy tele van E-számokkal. Azon fogsz meglepődni, hogy ezt a valamit élelmiszernek adják el.
A teljesség igénye nélkül nézzünk meg egy-két kategóriőát, amit a felsorolásban találhatsz.
  • Állományjavító - ezek azért kellenek, hogy az a kotyvalék a lehető legjobban hasonlítson arra, aminek a neve szerint lennie kellene, és ha tényleg abból készült volna, amiből a neve szerint készülnie kellett volna
  • Térfogatnövelő - jó, az élesztő is az, de azt nem azért teszem bele, hogy az egykilós kenyér most optikailag ugyanakkora legyen, mint gyerekkoromban a kilós... különben is, ahogy Besenyő Pista bácsi ("Laár pour Laár" társulat) mondta, "Nem térfogatot akarok enni".
  • Ízfokozó - ezzel egyrészt elhitetik veled, hogy annak az íze, ami látszólag ez, olyan, mint az ízfokozó íze (mert igazából az dominál) és ha valahol mégis beleszaladsz egy valódi abba, aminek ezt gondolod, akkor annak az íze már ne is tessen, és ezt kívánd inkább helyette, másrészt ezzel elérik, hogy még többet akarj fogyasztani ebből a "finomságból"
  • Tartósító - ami azért kell bele, mert 'nincs idő' a hagyományos technológiák alkalmazására (ha abból készül a kezedben lévő, amiből kéne), illetve, mivel ez csak egy turmix a látszat ellenére, ezt a turmixot valahogy eltarthatóvá kell tenni legalább néhány napig, mielőtt végképp szétesne alkotóira. De mivel biztosra akarnak menni, annyit tesznek bele, hogy hónapok múlva is olyan, mint új korában
  • Aroma - ez kicsit hasonlít az ízfokozóra, illetve a kotyvalénak ettől lesz olyan íze, mint amilyen akkor lenne, ha abból készült volna, amiből tényleg kellett volna. Ha az aroma természetes, akkor maga az aroma végülis rendben van, mert valami létezőből vonták ki, de csak ebből a szempontból van rendben, hogy nem egy vegyész kreálmánya, mert onnantól vagy mesterséges, vagy 'természetazonos', ami azt jelenti, hogy olyan, mintha természetes lenne, de mesterséges. Ha meg mesterséges, akkor mesterséges. Az aroma azért is kell, mert annyi eper a világon nicsen, mint amennyi epres termék, és egy ausztrál fa fűrészporából kiváló eperíz állítható elő...
  • Lisztjavító - na ez érdekes. Mert akkor a liszt, amit beletettek a kotyvalékba, nem jó, azaz ROSSZ, és azt meg kell javítani. De attól még rossz lisztet eszünk...
  • Savanyúságot szabályozó - ez is egyfajta tartósító...
  • Módosított keményítő (vagy bármi más) - ez nagy valószínűséggel génmódosított alapanyagból származik, és betegségokozó lehet
  • Hidrogénezett növényi olaj - ez az az ún. "transzzsír", ami nagy valószínűséggel okoz különböző betegségeket, elsősorban szív-érrendszerieket. A baj velük az, hogy olyanok, mint az igazi zsírok, csak a molekuláik szerkezetében van egy kicsi eltérés az igaziakjhoz képest (egy hidrogénatom "transz" állásban van bennük), ami elég ahhoz hogy a szervezet azt higgye, tényleg zsír, de beépőlés, felszívódás, hasznosulás szempontjából már nem jók semmire, "szemetet" képeznek
  • Csomósodás gátló - hogy ne álljon össze, ami egyébként teljesen természetes állapota lenne. Emiatt nem csomósodik össze pl. a só még akkor sem, ha tök párás idő van (ami a sónál amúgy természetes lenne, lévén, hogy megköti a nedvességet, és ettől összeáll, akkor viszont már kevésbé eladható - szerintük)
A lista egyelőre ennyi, mert fejből írtam, nem egy csomagolásról.
Ezek itt, a listában, szinte kivétel nélkül, a szervezet számára IDEGEN ANYAGOK, ezekkel a szervezetünk nem tud mit kezdeni. Nem arra teremtetett, hogy ezeket az izéket feldolgozza. Jó esetben van, amelyik a végeken egyszerűen eltávozik a szervezetből. De sok közülük a tápcsatorna falát átlépve bejut a sejtekbe és ott garázdálkodni kezd. Van ami dolga végeztével kiürül, de van olyan, ami életünk végéig ott marad, és ha újra eszünk ilyent, az is ott marad, tehát az idegen anyag felszaporodik.
A felszaporodás eredménye meg akármi is lehet.
Szóval, ezeket akarjuk-e enni nap mint nap reggelire, ebédre, vacsorára, vagy inkább egy kicsit fáradozunk azon, hogy minél több friss, egészséges, vegyszer- és adalékmentes táplálék kerüljön az asztalunkra?
Lehet, hogy a tecsós csak 9,90... de mellé, az okozott betegség kezeléséhez a gyógyszer 99,90, az orvos 9990,90, a kórház  99.999,90 és hadd ne soroljam tovább, valamint a tecsóba el kell autózni, és ilyen benzinárak mellett...
A döntést mindenkinek magának kell meghoznia, nem akarok én senkit sem megtéríteni. Mindenki a maga - és persze a családja - bőrét viszi vásárra.
Csak azt szeretném, ha elgondolkozna mindenki, és utána döntene.
Reményeim szeirnt amellett, hogy jobb egtészségesen táplálkozni, mert jobb egészségesnek lenni.


2013. május 30., csütörtök

Az Orwelli világ érkezése...?

Szóval ezért kell művelni a kertjeinket... És ezért fontos, hogy minden eszközzel megakadályozzuk a monsantohoz hasonló borzalmak terjeszkedését (sok lúd disznót győz, ne feledjük!!):
A Grow Food, not Lawns Facebook-oldalon sok érdekességet lehet olvasni (angolul tudók előnyben). Ma ezt találtam náluk:
 
"So Monsanto (maker of genetically modified seeds) has a bee problem. The bees keep taking the pollen from Monsanto’s GMO fields and cross contaminating them with the organic plants (at the farmer’s field next door). So to protect their patented seed technology, Monsanto has sued 410 farmers for 23 million dollars because they are growing Monsanto’s cross contaminated plants without permission (and won the suit). Then to make sure this does not happen again, Monsanto re-engineered their plants so that the bees will slowly die out if they come in contact with their genetically modified plant’s pollen (in a matter of days). Does Monsanto have the right to kill off the entire bee population in order to protect their patents?"
 
Angolul nem tudóknak íme a fordítása:
 
"Szóval, a MONSANTO-nak (Genetikailag módosított vetőmagok gyártója) gondja akadt a méhekkel. A méhek ugyanis virágport gyűjtenek az ő GMO-s tábláikról, és keresztbeporozzák ezekkel a rendes növényeket (a szomszéd farmer földjén). Hogy védjék a szabadalmaztatott vetőmag technológiájukat, a Monsanto 23 millió dollárra beperelt összesen 410 farmert, mivel ők engedély nélkül termesztenek Monsanto növényes virágporral keresztezett növényeket (és meg is nyerték a pert!!) Hogy hasonló eset többé ne fordulhasson elő, Monsanto kissé megmódosította a növényeit, mégpedig oly módon, hogy a méhek, ha kapcsolatbe kerülnek a génmódosított növények virágporával, akkor néhány napon belül szépen elpusztulnak. Tényleg joga lenne a Monsantonak, hogy szabadalmai védelmében kipusztítsa a méheket??"
 
A profit érdekében mindenre képesek. Csak pl. azt feledik el, szűklátókörűségükben, hogy
1) ha kipusztulnak a méhek, akkor az ő GMO-ikat sem lesz, ami beporozza, és akkor elmehetnek a sóhivatalba (bár valami olyant olvastam, hogy már kutatják a robotméheket, amik majd felismerik a monsanto szabadalmas növényeket ésatöbbi) 
2) Einstein bácsi aszonta, ha a méhek eltűnnek, akkor az emberiségnek kb. négy éve van, és semmi garancia nincs arra, hogy jól is számolt, és akkor a kukába kerül minden monsantos gazficok is, mert neki sem lesz mit ennie!!! Annyi robotméhet meg nem lehet legyártani, annyiféla programmal, hogy mindent be tudjanak porozni.
 De hát a profitéhség, kapzsiság nagy úr... csakhogy... magukkal vinni a túlvilágra úgysem tudnak SEMMIT...

2013. május 17., péntek

Kertészkedünk...

Nem vagyok mezőgazdasági szakember, mindössze eldöntöttem, hogy amit csak tudunk, és amennyit csak tudunk, azt megtermeljük magunknak.

A "MIÉRT"-re igazából nagyon egyszerű a válasz: Mert tudni akarom, hogy amit elfogyasztok, az biztosan nem a Föld túloldaláról, elgázosítva érkezett az asztalomra, hanem csak kiléptem az ajtón és kihúztam, letéptem, fölszedtem, kiástam és esetleg csak úgy, mosatlanul, a kert közepén állva jóízűen befaltam.
Persze van, aki azt mondja, hogy olcsóbb a tecsóban megvenni, mert az csak 9,90. Persze, hogy annyi, de mellé a doki 990, a gyógyszer 9990, a kórház meg 99990.
Azért meg, amit épp az előbb ettem meg jóízűen csak egy kicsit kellett kapálni. Ingyen. A kapát meg csak egyszer kellett megvenni, onnan működik ez a kiváló, mellékhatásmentes gyomirtó készülék (a "Kapazin"). És benzin sem kell bele, mert elmegy az mindennel, zsíroskenyérrel, meggylekvárral, tökfőzelékkel vagy rántott csirkével is.


Krumpli kerül a földbe
Az okos könyvekben, okos videókban azt találtam, hogy egy családnak a szükséges zöldségfélék megtermeléséhez kb. 150-200 négyzetméternyi földterület kell. Ennél több is van a kertünkben, tehát jó eséllyel indulunk el ezen az úton. Olyannyira, hogy még krumpli is lesz a kertben, talán több is, mint kell, de az nem baj, mert a krumplit szeretjük. Meg lesz helye egy-két "vadabb" vagy inkább úgy mondom szokatlanabb növénynek is, mert csicsóka is kerül majd meg egy kis seprűcirok például.

A kertet eleve nem "hagyományosan" terveztem meg, hanem az "Öngyógyító kiskert" elméletét vettem alapul (találtam egy kivonatot a könyvből, a lényeg benne van, a teljes mű pdf formátumban innen letölthető, nekem az oldal kicsit lassan jött le, de megérte a várakozást), egy kicsit megvariáltam, mert természetesen nem fogok minden olyan növényt termeszteni amiről ő ír, a paprikáról meg, ami nekem fontos, egy szó nincs benne. Hiába, náluk ez nem olyan szoros része az étkezéseknek, mint nálunk.

Sorol a borsó
Mindenesetre a kert egyik felében sorokat alakítottam ki javarészt, egy kis kivételtől eltekintve, olyan helyet hagytam ki, ami az almafa alatt/mellett van, és oda a jövőben egy fóliasátor fog kerülni. Legalábbis ez a terv.
A másik oldalt részben a könyv elvei szerint terveztem meg, mert több sorban van egyforma vetemény - krumpli, illetve kukorica - és köztük egy-egy sor más. Illetve a káposzta még inkább nincsen, bár mintha kelne itt-ott egy kicsit. A palánták meg nem bírták a gyűrődést...

Napraforgó
Az alapelvek szempontjából viszont sok érdekes van benne, érdemes átböngészni annak, aki egy kicsit másképp - és kevesebb, illetve másfajta munkával - akarja a kertjét művelni.
Megint csak hangsúlyozni kell, hogy amikor rááll az ember egy új kertművelési módszerre, az igazi eredményt nem az első évben fogja megtapasztalni, mert amíg az új rendszer felépül, az belekerülhet két-három évbe is, de lehet, hogy tovább is eltarthat. A türelem ebben az esetben - is - nagyon fontos tényező.
Már csak azért is, mert az időjárás nem mindig engedi meg, hogy akkor menjek a kertbe pl. veteményezni, amikor én szeretnék, mert egy éjszakai eső máris keresztbe húzhatja a számításaimat. Mint ahogyan azt meg is tette nem egyszer mostanában.
Mindenesetre jó látni, ahogy elkezdenek kihajtani a magok, megjelennek a krumplilevelek, jó tudni, hogy a munkánk első eredményi már láthatóak. 


2013. május 7., kedd

Kertészkedés kicsit másképpen

Ha akarom, a kertészkedés bizony nem is olyan egyszerű... Főleg, ha egy szakember az, aki ezt mondja neked.
Ugyanakkor ezt is megteheted, hogy megfigyeled, a természet hogyan működik, és azt a működést igyekszel lemásolni a saját kertedben is. Hiszen az erdőn-mezőn sem kapál senki, nem ás senki, főleg nem locsol senki - illetve a teremtés végzi el mindezt - és mégis burjánzik az élet.
A minap leltem erre a filmecskére - van magyar felirat is hozzá - amelyben egy idős amerikai hölgy beszél a saját kertészkedéséről, hogy hogyan talált rá a természet másolására. Amit ő csinál, az már szinte permakultúra.
A filmhez annyi a megjegyzésem, hogy a hölgy talajtakaráshoz szénát - "hay" - használ, a fordításban szalma szerepel.
Az interneten barangolva, ezt-azt elolvasva, előadást meghallgatva magam is egyre inkább hajlok annak elfogadására, hogy ha a kertet az ember saját maga és családja ellátására használja, ami az elsődleges cél kell, hogy legyen, akkor igaz az az állítás, hogy napi egy-másfél óra munkával ezt a célt el is lehet érni.
A többi időben pedig szabadon teremthetünk, szabadon élhetünk.

Almaszüret
Persze, amikor pl. betakarítási idő van és érik valami, amit le kell szedni, fel kell dolgozni, akkor ez az idő lényegesen több, de ilyen nem sok van.
Akkor is más a helyzet, amikor árutermelésre adjuk a fejünket, mert akkor megint csak több munkánk van azzal, hogy rendszeresen foglalkozni kell az "áruval": felszedni, csomagolni, szállítani, értékesíteni stb.
Azonban a hétköznapi ember első és legfontosabb célja az legyen, hogy magát és családját ellássa friss, egészséges, és ami a legfontosabb, ÉLŐ táplálékkal.
Ez pedig tényleg nem kíván naponta sok-sok órányi munkát.

Betakarítás - befőzés
Ami idő, és amihez türelem kell, az az, amíg a kertünket olyanná alakítjuk, amilyennek látni szeretnénk, amelyik a legjobban kiszolgálja az igényeinket. Az is eltart két-három évig, amíg a kertben pl. kialakítjuk a talajtakarásos művelést, hisz első évben szinte nincs is mivel takarni, hanem úgy gyűlik minden össze az év során, majd mire az összegyűjtött "alapanyagból" használható anyag lesz, az szintén nem néhány napos folyamat.
A Teremtés nem kapkod, meg kell adni mindennek az idejét. Ha ezt nem tesszük, akkor bizony megnézhetjük magunkat...
Úgyhogy addig is jó kertészkedést, kísérletezést és türelmet kívánok mindenkinek, magamnak is!

2013. április 11., csütörtök

Majd más megoldja helyettem...?

Több előadását is hallgattam Géczy Gábornak az utóbbi időben. Sokminden tetszik, amit hallottam tőle, persze, lehet is vitatkozni ezzel-azzal, de egy-egy próbát megérnek az ötletei, felvetései.

 Kezdetben vala... a budi. Vagy árnyékszék, vagy pottyantós wc, vagy latrina, mindegy, hogyan nevezzük. Évezredek óta működő "szerkezet", és évezredek óta elvégzi a dolgát, azaz visszajuttatja a Teremtésbe, ami oda való. A budi tartalmának ugyan az volt a sorsa, mint az istálló, baromfiól stb. hasonló eredetű tartalmának - hogy körülírjam a dolgot. Nem mindig fogom.
Miért fontos ez? Miért kell erről beszélni?
Azért, mert a Földanyácska is egy élőlény, aki - többek között - minket is táplál. Abból, hogy mit adunk vissza neki, abból tudni fogja, hogy milyen állapotban vagyunk, milyen bajaink lehetnek, és ennek megfelelően fog cselekedni, hogy a kibillent egyensúlyunkat visszaállíthassa, állíthassuk.
Ez a cselekedete lehet az, hogy lakhelyünk környékén megjelennek azok a gyógynövények, amik segyteni fognak minket abban, hogy a bajaink rendbe jöjjenek. Ezeket a növényeket lelegelik az állatok, a hatóanyagaik belekerülnek a húsukba, tejükbe, amiket elfogyasztunk, és így átkerülnek a mi szervezetünkbe. Ez egy teljesen magától működő rendszer, akár tudunk róla, akár nem, ez van. A teremtés működik. Amilyen információt mi adunk a Földanyánknak állapotunkról az ürülékünkön keresztül, annak megfelelő válaszokat fogjuk mi visszakapni őtőle, hogy táplálásunk a lehető legjobb legyen, leginkább szolgálja a mi javunkat.
Ha ezt e rendszert végiggondoltuk, akkor könnyen belátható a következő is.
Az állapotunkról a legpontosabb információt akkor adjuk vissza a Földanyánknak, ha olyan táplálékot fogyasztunk, ami együtt rezeg velünk, ami ugyanabban az energetikai rendszerben nőtt föl, ahol mi is, mert így vagyunk együttesen harmóniában. A legjobban akkor járunk, ha a táplálékunk, amit elfogyasztunk, legmesszebb egynapi járóföldről érkezik hozzánk (ez nem az egy nap alatt autóval, vonattal, repülővel megtett utat jelenti...). Ha brazil cseresznyét eszem, valamilyen információt persze az is vissza fog juttatni a teremtésbe, csak éppen az az információ az én gyógyításom szempontjából teljesen értékelhetetlen lesz, azzal a Földanyácska nem tud mit kezdeni. Abból az információból nem fogja tudni, milyen gyógynövényeket kell teremtsen nekem, nekünk oda, amit ilyen-olyan formában aztán bevihetünk a szervezetünkbe.
Géczi Gábor mesélte, hogy beszélgetett egy erdélyi füvesemberrel, aki elmondta neki, ha megy be egy faluba, látja, milyen (gyógy)növények burjánzanak a határban, abból ő már tudja, hogy mi baja van az ott élő népeknek...
Ahhoz tehát, hogy ez az információcsere folyamatos legyen, szükséges a budi. Ami ugye nem más, mint egy földbe ásott gödör, ami fölé építünk egy kis "házikót", ezzel meg is van az "adóvevő" készülék, az egész jó ha 5000 forintba belekerül napjainkban, régebben még kevesebb volt.

Aztán jött a szakember - a bajok mindig a szakember megjelenésével kezdődnek, mert a szakember mondja meg mindig, hogy a józan paraszti ész, ami működik, amióta világ a világ, miért is nem jó, és hogy lehet ezt megjavítani. Mármint az ő, a szakember módszerét használni inkább...
Esetünkben a szakember azt mondta, hogy a budi már nem korszerű, elavult, és kitalálta a csodaszerkezetet,  a vízöblítéses illemhelyet (WC). Amivel három nagy baj van: megszünteti Földanyácskánk felé a visszacsatolást, létrehoz egy problémát, amit szépen odatol valaki másnak az orra alá (szennyvíztisztítás), és ami a legnagyobb, ezzel az egész rendszerrel az ember, a civilizált, okos, fejlett, kulturált ember - beleszarik az ivóvizébe. Szó szerint. Ezt a természeti népek nem teszik, mert tudják, hogy mekkora kincs a víz. Ezt az állatok nem teszik, mert ők is tudják, mekkora kincs a víz. Mi meg... vígan... És hogy ezt minél kulturáltabban tehessük meg, építünk is hozzá jó nagy költséggel - 500 000 forint legalább - egy helyiséget.
Nincs visszacsatolás, a Földanya nem tudja, hogy az adott közösséggel minden rendben van-e vagy javítani kell-e valamit. Nem tudja, milyen gyógynövényekre van szüksége az adott családnak, településnek...
A keletkezett szennyvizet pedig jó drágán kiépített csatornarendszeren keresztül elszállítja a szakember egy tisztító telepre, ahol sokminden történik a szennyvízzel, csak épp az nem, ami a legjobb lenne. A "tisztított víz", amiben azért még mindig jócskán van ez-az, beleömlik a felszíni vizeinkbe, és felborítja azok természetes egyensúlyát, beleoldja a még benne lévő mindenféle oda nem való anyagot, amit megesznek a hala, a halakat megesszük mi... folytassam?
A "sűrűje" meg további problémákat okoz, mert azzal is kell kezdeni valamit, jó esetben talán komposztálják...
A szennyvíztisztítókkal is van egy hasonló "baj", mint a szemétszállítással. Ezeket a telepeket egy bizonyos - szűk keretek között állandó mennyiségű - szennyvízmennyiség feldolgozására tervezik, az sem jó tehát, ha túl sok a bejövő mennyiség, és az sem, ha túl kevés. Mindenképpen felborul az egyensúly (tehát ezért ágálnak az ellen, hogy az ereszcsatornákon lefolyó vizet belevezessék az emberek a közcsatornába).
A településeket beleverik irdatlan nagy költségekbe, a nyakukba raknak egy irdatlan nagy problémát, ezekbe a telpülések előbb-utóbb belerokkannak, vagy település szinten, vagy az egyes családok szintjén - víz- és csatornadíj - és mindezt azért, mert a szakember kitalálta, hogy ami sokezer évig működött, az elavult.
Megoldotta a problémát? Helyettem? persze, hogy nem...
Folytatása következik, mert van megoldás!



2013. április 4., csütörtök

Gyógyító táplálék

Kezdjük most egy kis táplálkozással, ha már a kenyér volt az előző egyik bejegyzés témája.
A legtöbb lakásban vannak szobanövények. Szépek, illatos, szép virágokat hoznak, és hozzájárulnak a lakás levegőjének javításához. 

Ha már szobanövényeket tartunk, akkor tarthatnánk ezzel az erővel olyan növényeket is, amelyek még egy plusz hasznot is hoznak, szó szerint, a konyhára: a szobanövények egy része miért ne lehetne fűszernövény? Hisz ezek a fű-szerek a fő-szerek. Mindegyikük gyógynövény is egyben. (Nyelvünk egyik csodája, hogy a magánhangzók cserélgetésével új, rokon értelmű, jelentést kiegészítő szóhajtások jönnek létre... így máris érthető, miért fő szer a fűszer!)
 

Körömvirág
Még azt sem kell tudni okvetlen, melyik növény mire jó, csak használni kell őket a mindennapi főzés során, és így akarva-akaratlanul is megkapja a család a gyógynövények nyújtotta védettséget.
Régen a háziasszony megtanulta anyjától, nagyanyjától, melyik évszakban, hónapban miféle vadnövénynek, fűszernek van itt az ideje, mikor mivel lehet fő-szerezni a család ételét. Nem is kellett többet tudnia, mert a fűszerezéssel belekerültek az ételekbe a gyógynövények - a fő-szerek - hatóanyagai, és karban tartották a családot, adtak egy alap-védettséget. Mivel a teremtést élték az emberek, használták a teremtés adta lehetőségeket, nem kellett külön gondot fordítani megelőzésre, terápiákra, meg ki tudja, még mi mindenre.
Sok fő-szert nevelhetünk akár a szobanövények között, helyén: levélpetrezselymet, kakukkfüvet, bazsalikomot, metélőhagymát, citromfüvet, mentát, szurokfüvet, rozmaringot, és még sorolhatnánk.

Medvehagyma
Ezeket a "fő-szer növényeket" persze nem csak a szobában nevelhetjük, ha van elegendő hely a konyhában, akár a konyhaszekrény oldalán, vagy az ablak mellett, akkor oda is barkácsolhatunk fűszernevelő helyet, felhasználva tejfölöspoharat, valamiféle zsebes tartót, kiürült PET-palackot. Arra persze figyelni kell, hogy lehetőel olyan helyet találjunk, ahol elegendő természetes fény éri a "kiskertünket". A lehetőségek korlátlanok, ne féljünk szabadjára engedni képzelőerőnket.
Ha van egy erkélyünk, akkor jobb a helyzet, mert természetesebb körülmények között nevelegethetjük a mini-fűszeresünket. Ha nincs, akkor is meg lehet találni a módját, hogy virágládákat tehessünk az ablak elé, a párkányra. Egy kiks barkácsolást megér.
A legjobb helyzetük persze a kertes házban lakóknak van. A kertben biztos lehet találni egy sarkot, ahova lehet egy fűszerkertet is telepíteni. Lehetőleg persze ne a kert végébe tegyük, hiszen minden nap használni szeretnénk a növényeket - tehát a konyhához minél közelebb vannak, annál jobb.
Ha nagyon pici a kert, akkor is lehet megoldást találni, ügyes kezűek a ház körül fellehető feleslegessé vált dolgokból építhetnek pl. emeletes fűszerkertet. Ha kicsit több a helyünk, lehet spirál alakban emelkedő fűszer-tornyot építeni (felülre kerülnek ilyenkor a kevesbb vizet kívánók, míg lentebb a nedvességszerető növények).
Magokat több forrásból is be lehet szerezni, egyre több helyen lehet vegyszermentes, jó minőségű, továbbtermeszthető magokat kapni.
A világhálót böngészve nagyon sok ötletet találni, jómagam is néztem már ki párat, amit előbb-utóbb szeretnék megvalósítani, és beszámolni arról, mik a tapasztalatok...