Egy kis szemléletformálás

Lépten-nyomon azt halljuk – és sajnos, tapasztaljuk is –, hogy rohamosan romlik a környezetünk állapota. Ez vonatkozik a tágabb környezetre, Földünkre, de vonatkozik egészen szűk környezetünkre, településünkre is (és szinte minden falura érvényes ez).

A környezeti változások mellett teljesen megváltozott a falvak képe, az emberek nagy többsége – tisztelet a kivételnek! – városi életmódot folytat. Eljár dolgozni, a kertet már nem műveli, és mindenért a boltba megy. Ez nem egyedi jelenség, az egész országra ez a jellemző.

Bármily hihetetlen, a közvetlen környezetünk változásának is nagy és meghatározó hatása van az egészségi állapotunkra.

Jelen cikk keretei nem elegendőek a kérdés részletes tárgyalására – később, egy cikksorozat keretében még visszatérünk ezekre. Most néhány olyan hasznos dologra hívnánk fel a figyelmet, amivel megtehetjük az első lépéseket a javítás érdekében.

Akár műveljük a kertet, akár nem, szinte minden háztartásban felmerül időnként a „kerti hulladékok” égetésének a kérdése. Erősen megosztó dologról van szó, mert egyesek szerint kevés az a két nap, amikor lehet égetni, mások szerint egy nap is sok.

Az igazság az, hogy tényleg sok még az egy nap is.

Az égetés súlyosan légszennyező tevékenység, nem kell bemutatni, hogy ezeken a napokon a füst teljesen beborítja a falut. Elsősorban azért, mert a tűzre mindent rádobunk, a teljesen megszáradt égetendőket is, és a még félig, vagy teljesen zöld növényi részeket is. Ez, amellett, hogy füstöl, van egy nem elhanyagolható káros mellékhatása is: az elégtelen égés miatt rengeteg szénmonoxid kerül a levegőbe, aminek a káros hatásait nem kell ecsetelni. Az égetési napokon időnként terjengő „illatok” alapján pedig bizony, tűzbe egyáltalán nem való dolgok is lapulnak a meggyújtott kupac alján – amelyek ilyen égetése nem csak hogy tilos, de súlyosan mérgezi a környezetünket.

Az égetéssel a föld számára értékes anyagok – elsősorban szén - vesznek el, kerülnek a levegőbe, ahonnan nagyon nehéz mindezeket visszakényszeríteni a talajba. Ez azért baj, mert az amúgyis leromlott talaj még gyengébb lesz, és a gyenge talajból a növények nem nagyon tudnak maguknak hasznos szervezetet felépíteni. Azaz, ugyanúgy hiánybetegségektől fognak szenvedni, mint ahogy az ember is megérzi, ha nem fogyaszt például elegendő vitamint. Ez nem csak a haszonnövényeknél baj, de a dísznövények is megsínylik a rossz földet.

A kertben keletkező „hulladék” nem is hulladék, hanem nagyon is hasznos anyag. Elégetni ezt vétek, hiszen olyan anyagokat tartalmaz, amit a növények következő nemzedéke fel tud használni, magába tud építeni, majd – pl. egy sárgarépa esetében – nekünk tovább tud adni.

A letermett növényi részeket (babszalma, borsószalma, mindenféle más szárak, levelek, fák őszi lombja stb.) a kert egy félreeső, félárnyékos sarkában egy halomba hordjuk és hagyjuk, hogy a természet elvégezze a dolgát, azaz komposztálódjon az összegyűjtött „hulladék”. Ebbe a halomba nyugodtan belekeverhetjük a metszéskor levágott gallyakat, felaprított szőlővenyigét, kivágott letermett málnavesszőket stb. Idővel ezek is földdé válnak, bár lassabban, mint a zöld részek, viszont addig is lazán tartják a halmot, levegősebb lesz a kupac belseje, amire szükségük van a lebontást végző szervezeteknek. Erre a dombra folyamatosan hordhatjuk a konyhában keletkezett zöldhulladékot, kávézaccot, filterpapírt, tojáshéjat. A déligyümölcsök héját nem javasolják, mivel ezek vegyszerrel kezeltek, ugyanakkor egy-két év „állás” alatt ezek is lebomolhatnak.

A halmot időnként érdemes átmozgatni, átlevegőztetni, ezzel is segítjük a lebomlást. Ugyancsak érdemes legalább két kupacot építeni, az egyikre hordjuk a rávalót, a másik érik. Az érett kupac tartalmát aztán pl. tavasszal átrostáljuk, és kihordhatjuk a kertbe, a növények tövéhez, az ágyásokba. Ennek a helyén kezdjük építeni az újabb halmot, és az eddig épülő halomból érő lesz a következő tavaszig.

Az állattartók az ólakból kiszedett trágyát is felhasználhatják a komposztkészítésre, figyelembe véve, hogy a baromfitrágya „éget”, ezért azt érdemes jól „felhigítani” illetve egy-két évet is hagyhatjuk érni, mielőtt kiszórjuk a kertbe. Az állati trágya tartalmaz olyan elemeket, amiket a növényi nem, de fontosak a növények szempontjából.

Azaz a kertből kikerülő dolgokat felesleges elégetni, hiszen minden komposztálható, mindenből föld lesz, mégpedig értékes televényföld, mert ez pusztult le a legjobban az utóbbi évek, évtizedek földművelési gyakorlata miatt.

Égetni így csak azokat a növényi részeket kell, amelyeket valamilyen kártevő szennyezés/fertőzés érte, pl. a levágott tűzelhalásos gallyakat, hogy ne fertőzhessenek tovább.

Ha gallynál vastagabb faanyag keletkezik, ami csak tüzelésre jó – ha minden háztartásban lenne faaprító, akkor az aprítékot szintén a komposztdombra tehetnénk! -, akkor azt is el lehet tenni és pl. bográcsozáshoz felhasználni.

Ki kell térni a diólevélre, amiről úgy mondják, hogy nem komposztálható, és csak az elégetés a járható út egy megtermett diófa levéltermésének az eltüntetéséhez. Nos, a diólevelet komposztálók között egyre többen jutnak arra az eredményre, hogy a diólevél is elkomposztálható, a komposztálás során a csírázást gátló anyag is lebomlik. Igaz, ehhez kicsit több idő kell, érdemes a leveleket 2-3 évig is komposztálódni. Utána is esetleg olyan helyre szórni ezt a komposztot, ahol nem gond, ha mag nem csírázna ki, pl. fák, dísznövények tövébe talajtakarásként. Próbaképpen érdemes egy kis területet – 1-2 négyzetméter - a veteményesben is megszórni vele, hogy magunk szerezhessünk tapasztalatot ezzel kapcsolatban.

Hasonló elvek alapján mondják a gesztenyefák levele is kezelhető ily módon, azaz több éves komposztálással.

Mivel a komposztálás nem zárt rendszerben történik, szerepet kap benne az ÉLET, így minden olyan dolog, amit ez ÉLET használni tud, ilyenkor lebomlik, amit meg nem, az nem, de a lebontatlan anyagokat a növények nem is fogják tudni felvenni és beépíteni, így ezektől nem kell tartani. A komposztálás hője szintén hozzájárul a „káros” anyagok bomlásához és ily módon későbbi hasznosulásához.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A szikesedés megfékezéséről

Országh Jóska bátyánktól, szeretettel.

A sok vízkövet tartalmazó vízzel való állandó jellegű öntözés hosszútávon szikesdésre vezet. Felhasznált víz vízkőtartalmára, ami felett beindul a szikesedés, nincsenek szabványok.

A szikesedés folyamata számos tényező függvénye. A locsolásra használt víz vízkőtartalma és a használt vízmennyiség csupán az egyik tényező. Egy másik tényező a mindig lúgos kémhatású vízkő semlegesítésének a hiánya, amikor a talajban már nincs szerves anyag. Ezen a szinten a humusztartalom egy döntő tényező. Ezért ajánlom a kerti öntözést lehetőleg letakart talajra. A talajtakaró (mulcs) lehet minden cellulózban gazdag növényi eredetű hulladék, amit a giliszták és az ott magától kifejlődő mikroszkopikus gomba- és baktériumtenyészetek a talajba humuszsavak formájában bedolgoznak.

Gyakori talajtakarók: falevelek, nyírt fű, kitépett gyomnövények, fakéreg hulladék, ledarált fanyesedék (fatörek). Lehet hozzákeverni fűrészport, faforgácsot, felaprított karton dobozokat, felaprított papírhulladékot, dokumentum megsemmisítőből kijövő papírszalmát. Aprított (esetleg szennyezett) karton- és papírhulladéknak, amiből nem lehet újrapapírt gyártani, ez az egyetlen környezetkímélő felhasználása. A cellulózban gazdag anyagok (kerti hulladékok és szennyezett karton és papír) égetése egy merénylet az élővilág (bioszféra) ellen, környezetrombolás. Kerti hulladékok esetében csak a bizonyos betegségekben (mint a tűzhalál) elpusztult növények elégetése indokolt.

Egy másik, nagyon hatásos talajtakaró szalmából készül. Ezt a módszert Franciaországban dolgozták ki. Ősszel a szalmából egy 30-40 cm vastag szalmaágyat készítünk a kert egyik, a házhoz közeli sarkában. Erre öntjük ki egész télen a háztartásban keletkezett szappanos (szürke) vizet. Ez a fürdő-, mosó-, mosogató- és takarító víz. Ha néha belevizelünk, az csak növeli a végtermék mezőgazdasági értékét. Amikor a téli idő megengedi, akkor gumicsizmával felszerelve, az átitatott szalmát letapossuk. Tavasszal elegendő ezt a félig emésztett szalmát talajtakarónak felhasználni. Bretagne (Franciaország) sós-szikes talajain a letaposott szalmát tavasszal a talajon hagyják és a szalmát kissé félrevakarva vetnek és ültetnek. Az ilyen talajon a gyomok tömege nem kel ki, viszont a talaj a kiszáradásnak is jobban ellenáll. A giliszták által bedolgozott szalma jól táplálja a növényeket. Az ásást és kapálást is el lehet felejteni.

Ezután, a háztartásban keletkezett szürke vízzel öntözzük a kertet egész nyáron. Ezzel a módszerrel az összes háztartási szürkevíz felhasználásra kerül. Ha ezzel párhuzamosan alomszéket használunk, a háztartásban fekáliás (fekete) víz sem keletkezik. Ez a nagyon környezetromboló és szennyező szennyvízcsatorna legegyszerűbb "kiszárítása".

Üdvözlettel,
Országh József

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A magyar parasztember bölcsessége

"A magyar népnek, de különösen a magyar parasztnak emelkedett színvonalú a gondolkodásmódja. Ha a magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása századokon át tanúsított nemzeti érzését, Istenbe vetett hitét, tiszta erkölcsét, katonai vitézségét és szorgos munkakedvét a terror és az idegen megszállás megpróbáltatásai közt is megőrzi, ha nem támogatja a hatalomra éhes politikai törtetőket, akik osztálygyűlöletet hirdetnek és a tömegek alacsony ösztöneit ingerlik, akkor majd egy napon ismét valóra válik a magyar szabadság."

A parasztember teljesen együtt élt a természettel, a teremtéssel. Életének tán nem is volt olyan mozzanata, amit ne határozott volna meg a természetnek, a teremtésnek a működése, teljesen belesimult az őt körülvevő világba.
Amikor azt mondjuk, "a tyúkokkal kel, a tyúkokkal fekszik", az azt jelenti, hogy a természet ritmusa szerint él. Télen későn kel, korán fekszik, nyáron korán kel, későn fekszik - pontosan úgy, ahogyan a természet is működik. Télen ő is ugyanúgy kicsit "meghal", ahogyan a természet is meghal, elcsendesedik. 
Napjainkban mi meg éjszakázunk, későn fekszünk, vekkerre ébredünk, télen-nyáron.
Nyáron, amikor a legtöbb az energia a természetben, akkor megyünk nyaralni, pedig ilyenkor tudnánk a legjobban dolgozni, télen meg széthajtjuk magunkat - "év végi hajrá" - amikor pedig le kellene nyugodni. Aztán csodálkozunk, hogy elkap a tavaszi fáradtság - hiszen nem jól használjuk ki az erőinket.

"A paraszt ember a természetben él, a természetért él és így beszél, ha kérdeznéd:
„Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak.
Ami nem kell az állatnak, az jó a földnek.
Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek.
Ami nem jó a tűznek, azt eltesszük későbbre, mert egyszer biztosan jó lesz valamire.”
A régiek többet tudtak hozzánk képest… Fel kellene eleveníteni az elfeledett ősi tudást!"

A józan paraszti ész hiányzik nagyon a mai világból. Alig-alig gondolunk utána valaminek is, csak csináljuk, vakon, mert bemondta a tévé, a rádió, megmondta az internet, és akkor az biztos úgy van. Hagyjuk, hogy más gondolkodjon helyettünk. Aztán csodálkozunk, hogy nem úgy sülnek el a dolgok, mint szeretnénk.
Más gondolkodik helyettünk - minden téren.
Más mondja meg, mit egyél, mit igyál, milyen ruhában járjál, milyen autót vegyél.

Elfelejtettünk gondolkodni.

Pedig, ha nem ugrunk bele mindenbe, akkor sokkal könnyebb és egyszerűbb lenne az életünk, és ha hagyjuk magunkat gondolkodni, használni a józan paraszti eszünket, akkor még egy fokkal könnyebbé teszünk magunknak mindent.
Sokan mondják, hogy a józan paraszti ész a tudományos érvekkel szemben nem megfelelő, mert hát nem lehet azt tudni, hogy hogyan működik, meg hogyan hat meg mi van benne és a többi... 
A józan paraszti ész - szerintem - nem foglalkozik a tudományos tételekkel, nem az számít neki, mert a tudomány általában külön-külön vizsgál dolgokat, a józan paraszti és meg a nagy egészet nézi. Nem kell mindenáron a tudományos érveket végigböngészni ahhoz - nem is lehet... -, hogy hallgatva a megérzéseinkre eldöntsük, ez vagy az jó-e nekünk. A tudomány persze segíthet dönteni, de nem ez a legfontosabb. Szerintem.
Ja és a józan paraszti ész sem csak úgy "lóg a levegőben" - ősi tudásra, tapasztalatokra alapozva működik, amit a nemzedékek egymásra hagytak. Ezzel persze a tudomány általában nem tud mit kezdeni, mert nem lehet megmérni centire, kilóra.

"Az ősi tudás felelevenítése létérdekünk, hiszen a XXI. században, - amikor ma még szinte mindenki a városra épülő amerikai-nyugati, tőlünk valójában idegen életformát majmolja és hajszolja -, csak ezzel a tudással valósítható meg a fenntarthatóság."

Most még nem látható, érthető, de mit csinál a városlakó, ha nincs áram, amit ma már annyira magától értetődőnek veszünk? Ha a városban nincs áram, akkor szinte semmi nincsen: nincs ivóvíz, nem működik a szennyvízrendszer, nincs fűtés, nincs hűtés. Ezek elég nagy problémát jelentenek, mert pl. aki a tizediken lakik, hogy megy el WC-re? Az első öblítésig még nincs baj - ha még van hely a csatornarendszerben -, de utána??
Ha vidéken üt be ugyanilyen baj, napjainkban ott sem lesz persze minden egyszerű, hiszen rászoktatták az embereket a városias életmódra, de ott legalább van menekülési útvonal, mert például illemhelynek egy gödör is megteszi... ha pedig a kertben is van ez-az, akkor egy darabig még enni is lesz mit. Kutak is léteznek még...

"Akkor, amikor a fenntarthatatlan idegen kultúra önmagától kezd összeomlani, lásd pl. a pénzügyi válságot 2008 óta. Tehát a magyar paraszt tudására igen nagy szükség lesz, különben hogy lenne megoldható a korszerű és egészséges táplálkozásnak megfelelő élelmezés, agrárium?"

 A korszerű és egészséges táplálkozás lehet a legnagyobb baj. Ahhoz, hogy korszerű és egészséges élelmiszert tudjunk termelni, előállítani, helyre kell állítani a talajainkat. Fel kell hagyni a műtrágyázással, a vegyszerezéssel, ismét valódi, élő, szerves trágyát kell használni - aminek az a feltétele, hogy az évtizedekkel ezelőtt mesterségesen szétválasztott állattenyésztést és növénytermesztést újra össze kell hozni - és újra a Kárpát-hazában őshonos, ellenálló, nem pedig idegen fajtákat kell termeszteni, tenyészteni.
Ez nem két napos feladat. Ezt már tegnap előtt el kellett volna kezdeni.
Ennek egyik feltételének kellene lennie, hogy a falvak visszakaphassák/szerezhessék a határaikat az újdonsült nagygazdáktól, és felhasználhassák arra, hogy ott a közösségek megtermelhessék maguknak azt, amire szükségük van, illetve a felesleget eljuttathassák a városokba. Ennek a közösségi gazdálkodásnak, ami régebben gyakorlat volt, még felfedezhetjük a nyomai Erdélyben.

"Úgy is fogalmazhatnánk más szempontból vizsgálva a kérdéskört, hogy a magyar parasztság volt az a réteg, mely évszázadokon át biztosította a Kárpát-medencében a túlélést."

Mindig is a parasztember volt az, aki kihúzta az országot a gödörből, mert ő volt képes előállítani mindazt - vagy szinte teljesen mindazt -, ami a túléléshez kellett: élelmiszert, nyersanyagok nagy részét, iparcikkek széles körét.

"Nyilván, ha elfogy az olaj, és összeomlik az arra épülő idegen kultúra, csak a 100 évvel ezelőtt még jól funkcionáló tudás fogja biztosítani ismételten a túlélést, mert jelen állás szerint másképp nem megoldható. Persze mindennek az újbóli kialakításáig még sok víz fog lefolyni a Dunán."

Gondoljunk bele, a modern civilizáció mennyire az olajra épül... nem csak mint üzemanyag, hanem mint nyersanyag is, hiszen rengeteg minden - a műanyagok tömege - készül olajból...
Ezzel egyrészt az a baj, hogy ezek itt maradnak, nem bomlanak le, nem lehet velük mit kezdeni. Nagy becsapás a lebomló fólia, mert nem lebomlik - azaz molekulárisan is alkotóira esik széjjel - hanem csak elporlad, de a molekulái ugyanúgy megmaradnak és szennyeznek. Csak nem látjuk... de gyilkolják a talajt, a vizeket, ezen keresztül minket is.
Arról nem beszélve, hogy van olyan nézet - és én elfogadom ezt a nézetet - miszerint a Föld szén- és olajkincse hasonlóan működik, mint az ember esetében a test zsírtartaléka. Baj esetén - betegség - abból él a szervezet. De ha elmegyek egy zsírleszívásra, akkor ez a tartalék vész el, csak ezt a szervezet nem veszi tudomásul, mert ez egy kívülről jövő valami és nem természetes folyamat (nem a szervezet égeti el). A szén- és olajbányászat hasonló a zsírleszíváshoz, a föld fontos tartalékát vesszük el, éljük föl, és nem tudjuk a következményeket... Nem tudjuk, a föld, mint élő szervezet, mire használja egyébként ezeket az energiatartalékokat - az emberi élet túl rövid ahhoz, hogy ezt fel tudnánk mérni...
Egy a lényeg, hogy amíg még lehet, amíg még van honnan, meg kell menteni nagyapáink tudását, különben keserves lesz az újratanulás.
Ebbe persze nem csak a földdel, állatokkal kapcsolatos tudást kell érteni, hanem az olyan mesterségekét is, amelyek ezt a két nagy gazdasági ágazatot kiszolgálják: megint kellenek majd kovácsok, fazekasok, bognárok, teknővájók, vályogvetők, takácsok, szabók, csizmadiák, vargák, és még ezerféle más szakember.

A tévedések elkerülése végett, ezek nem a nosztalgia miatt kellenek majd, ugyanis például, ha nem lesz mondjuk Tupperes műanyagedény, akkor miben tartunk otthon ezt-azt? Majd a fazekas fogja megint a "tuppereket" legyártani, bizony!!
A fazekasnak meg kell tanulnia azt is - újra -, hogy milyen edényt mivel díszíthet, ugyanis a díszek a díszségükön kívül egyéb feladatokat is elláttak, mindenk volt jelentése, energiája, ami hatott az edényben tárolt élelmiszerre, tehát nem lehetett akármit rápingálni egy lekváros fazékra...
Ezeket is sikerült a modern ember fejéből kiverni...

"Manapság egyre világosabb, hogy az összeomlás 30-40 éven belül bekövetkezik. Mi lesz akkor a városokkal, és az ott élő lakossággal? Visszaköltöznek többségükben vidékre?"

Nem akarok vészmadár lenni, de a visszaköltözés nem lesz olyan békés, mint ahogyan azt a szó sugallja. Amikor a városlakó kimenekül a városból, akkor még mindig szembe kell néznie azzal, hogy azzal csak a bajok egyik darabkáját orvosolta, hogy a tizedikről a földszintre költözött. A városlakónak annyi tudása sincsen a földdel kapcsolatban, mint amennyi egy mostani falusinak (ami tudás, valljuk be őszintén, a fiatal falusiaknál is igencsak hiányos...), tehát az életben maradása még mindig kérdéses lesz. Nem csak a vidékieknek kell felkészülni, hanem a városiaknak is. Léteznek közösségi kertek már, ahol az alapokat meg lehet tanulni, amivel valamit lehet könnyíteni a dolgokon. Készüljünk föl... nagyon fog fájni...

Az idézett szövegek forrása

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Ami a vidéki életet illeti...

Én vidéken nőttem fel, és 2003-ban költöztem újra vidékre - a szülőfalumba - de egyelőre még csak "lakni", bár egy kis kertecskét szinte azonnal csináltam. Nem nagyot, csak amekkorát a kicsi telek adottásgai megengedtek. Most van alakulóban egy nagyobb telek, meg házikó.
 

De ezen is gyakorlatilag a nulláról indulunk, ki kell tapasztaljuk, abban a földben - ami egyébként jó, ahogy a szomszédok is mondják - mi fog megteremni a legjobban, miből mennyi kell(ene) egy évben, ebből mennyit fogunk tudni megtermelni, mennyi állatot tudunk tartani (tyúkocskák, nyulak, aztán majd meglátjuk), és a többi. Közben igyekszünk még területet szervezni magunknak.
Hektárakban nem gondolkodunk egyelőre, mert kicsiben kell - szerintem - megtanulni, megszerezni a hiányzó tudást és tapasztalatot, azzal "kevesebbet lehet bukni", mintha egyből mondjuk 10 hektáron kezdenék valamit...
Szerintem azzal mindenképpen tisztában kell legyen egy vidéki életet választó, hogy itt az élet kb. egy éves periódusokban zajlik, ha idén valamit elrontottam a kertben, azt csak jövőre tudom kijavítani.
Igen, ki vagyunk téve az időjárás viszontagságainak, a kártevőknek, de ezzel együtt kell élni, nincs mese.
 

A munka mennyiségével kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy ha csak a saját szükséglet kielégítése a cél, akkor az nem olyan sok napi munkaóra, ha árutermelés is benne van, akkor az már természetesen több. De a felmaradó időt sem alvással tölti az ember, mert azért mindig van valamivel szöszmötölni a ház körül. Ezért is örülök, hogy kinn lakom, mert a panelban aztán tényleg nem tudja az ember, mit csináljon. És a panelhez képest tényleg sokkal de sokkal több munka a vidéki élet.
Úgy látom, sokan beleesnek abba a hibába is - persze ez annak következménye, amilyen világban élünk, amilyen hatások érnek - , hogy azt számolgatják, megéri-e nekem felnevelni azt a csibét, amiből a vasárnapi rántott csirke lesz, vagy érdemesebb megvenni a tecsóban. Én, az én kis háztáji baromfiudvaromban soha nem fogok olyan költséghatékonyan csirkét nevelni, mint egy csirkegyár, DE: az én csirkém nem lámpafényben él, hanem napfényben, nem turbótápot eszik, hanem kukoricát, tritikálét, füvet, gyommagvakat, meg amit még a kapirgálással összeszed, közben frankón edzi is magát, és amikor a fazékba kerül, akkor nem esik össze a felére, mert nem víz van benne, hanem csak belevaló hús. Tudom, hogy mit evett, hogyan élt, és igazából kit érdekel, hogy ez mennyiben van? Sokmindent amúgy sem lehet forintosítani, fölösleges is, mert nem az a lényeg.
Ja és még valami: amikor megveszem a tecsóscsirkét, az ugyan "olcsóbb", mint amit én nevelek, csak utána hamarosan meg kell hozzá vegyem a háziorvost, a gyógyszereket, rosszabb esetben a kórházat is, és akkor mindjárt nem olcsóbb. Csak nem látjuk az összefüggést a bajaink és a táplálkozásunk között, és ez vezet sokakat félre...

Azt én nem jelenteném ki, hogy jobb, vagy rosszabb a vidéki élet. Inkább azt mondom, MÁS. Más időbeosztás, más jellegű tevékenység, más életforma, más minden. Türelem kell hozzá - erre meg is tanítja szerintem az embert -, alázat, szeretet, el kell felejteni egy sor városi beidegződést és megszokást, át kell programozni magunkat. A vidéki iskolák is vannak olyan jók - sőt sokszor jobbak!! - mint a városiak, a lehetőségek sem kevesebbek, csak mások. Azokkal kell élni. (Nálunk a kastélyiskola körül négyhektáros park van, én is imádtam ide járni... az épület sem mindennapi, és a környezet sem!)
Én örülök a vidéki életnek...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A humusz, azaz a televényföld - I.

Nagyon leegyszerűsítve a kérdést, a humusz, azaz a televényföld a talaj azon része, ami lehetővé teszi a dús növényzet fejlődését. Ez a televény meglehetős lassan képződik, viszont nagyon gyorsan megsemmisül(het) a felelőtlen gazdálkodásnak köszönhetően.

Az a mód, ahogyan a nagyüzemi mezőgazdaság napjainkban működik és használja a termőföldeket, az egyáltalán nem használ a televény fennmaradásának. A hatalmas, ugyanazt a növényt tartalmazó táblák, a műtrágyázás, a növényvédő szerek tömeges alkalmazása, és nem utolsósorban a növénytermesztés és az állattenyésztés szétválasztása hatalmas károkat okoz a televénynek. Ehhez jön még a városok terjeszkedése, az útépítések, erdőirtások és még számtalan dolog, mely mind-mind a televényterületek csökkenéséhez, pusztulásához vezet.

Erről szól az alábbi film:

A megoldásról persze nem szól - sajnos. De még a megoldás felé vezető első lépésekről sem. Persze az is valami, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a televény.
Arra hiába várunk, hogy majd odafönt az okos bácsik és nénik megoldják ezt a kérdést, mert nem onnan fog jönni a megoldás. Nekünk kell megtenni az első lépéseket, kicsiben.
Talán a legfontosabb dolog az, hogy újra meg kell az embereket tanítani arra, hogy a legfontosabb dolog, hogy amit csak lehet, termeljenek meg maguknak. Annyit, amennyire lehetőségük van.
A falusiakat - főleg a fiatalabbakat, az ifjúságot - meg kell tanítani a föld művelésére, az alapvető fogásokra, el kell nekik mondani, hogy ez egy lassú dolog, siettetni nem lehet, és egy kísérleti, tanulási időszak az egy év, mese nincs. El kell érni, hogy a falusi kertekben ne - csak - fű teremjen, hanem mindeféle zöldség.

Meg kell nekik azt is tanítani, hogy a növénytermesztés mellett kell állatokat is tartani, velük együtt lesz csak teljes a mára széttöredezett körforgás (erről még lesz szó).

Meg kell nekik tanítani, hogy amit kiveszünk a földből, azt oda vissza is kell tenni, hogy a küövetkező növénynemzedéknek is legyen tápláléka, legyen miből gazdagítani a testét, ami majd minket fog táplálni. Ez a visszapótlás pedig csak olyan formában lesz eredményes, ami "élő", mert az élő szervezet csak az élőt tudja hasznosítani, a halott anyagot - MŰtrágya, vagy táplálékkiegészítő - NEM.

Meg kell nekik tanítani, hogyan kell hasznosítaniuk mindazt, ami a ház körül keletkezik - és napjainkban szemétnek hívjuk -, mert a visszapótlás egyik fő része ebből a "szemét"-ből származik.

Meg kell nekik tantani, hogy az elsődleges céljuk a saját maguk ellátása legyen, mert ez biztos, hogy messze nem fog annyi munkát igányelni, mintha árutermelésre rendezkednének be. Különben is, kicsiben kell elkezdeni, hogy kipróbálja az ember, hogy miből lehet esetleg nagyban folytatni - már csak a felesleges kudarcélmények, pénzkidobás, energiabefektetés stb. miatt is.

Fontos, hogy tanuljanak türelmet, kitartást, enélkül nem megy.

Mindenkinek fel kellene idézni, hogy milyen volt a nagyanyja főztje, amikor nem a boltban vette hozzá a hozzávalókat, nem tápos csirkéből volt a vasárnapi ebéd, nem holland krumplit, spanyol paradicsomot, marokkói paprikát, brazil cseresznyét ettek, mert minden megtermett a ház körül. Emlékeztetni kell őket, hogy sokkal egészségesebbek voltak, akkor is, ha a mai állapotokhoz hozzá vesszük a modern élet velejáróit (stressz, elektroszmog, légszennyezés stb.), mert igazi, élő ételeket fogyasztottak, ami a közvetlen környezetükben született és nem kilóméterek ezreiről érkezett a nagyboltba...

A városinak is el kell mondani, hogy valamennyi lehetősége neki is van, mert sok fűszer (FŐ-szer!!) cserépben is nevelhető, és a szobanövények egy részét lehet helyettesíteni fűszernövényekkel - nem csak szépek, hasznosak is.

Ha van olyan szerencsés a városi, hogy van erkélye, ott akár paradicsomot, paprikát, hagymát is nevelhet balkonládábanm dézsában.

Terjed a közösségi kertek hálózata, ott egész jó kis veteményest lehet kialakítani. Az egész évre való persze ezeken a helyeken nem fog megteremni, de legalább "szezonban" igazihoz jut így az ember...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Ilyen is lehet(ne) egy gazdaság...

A jövő farmja. Vagy valami ilyesmi.

Ugyan a filmen bemutatott gazdaság Angliában van és nem nálunk, sok elgondolkodtató, megfontolandó dolgot elmond, amin érdemes néhány percet "meditálni"

Azzal is tisztában kell lennie mindenkinek, hogy amikor beteszi a lábát az újonnan megvásárolt kis birtokára, el fog telni egy kis idő - egy-két év biztosan -, amíg minden úgy fog kinézni, ahogyan azt szeretné, ahogyan azt elképzelte. Már csak azért is, mert a természetet nem lehet siettetni, ami egy év, az egy év, nem lehet turbózni. Vagy ha turbózik az ember, akkor az kb. annyi, mintha továbbra is úgy akarna élni, mint eddig, csak nem a tizediken, hanem egy kertes házban.
Sok-sok türelmet, kitartást mindenkinek, ehhez a szép munkához, a kísérletezéshez!!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

"Az Élet él, és élni akar..."

MAGÉBRESZTŐ - Magyar Népi Gyógyász képzés - Nézsán

Egyre nagyobb tömegek ábrándulnak ki a drága és személytelen nyugati típusú orvoslásból, rohamosan nő a természetes gyógyító eljárások iránti igény. Sajnos a saját hagyatékunk helyett általában kínai, indiai, japán… gyógyításokkal próbálkozunk. Az idők során minden népnek saját gyógyító hagyománya alakult ki, amely az adott tájegység éghajlatához, növény- és állatvilágához, az ott élők lelki beállítottságához legközelebb álló.
A Kárpát-medence mind fekvésénél, mind természeti adottságainál fogva arra rendeltetett, hogy Európa gyógyító központjává váljon. Itt található a világ legnagyobb gyógyvíz készlete, a legtöbb gyógynövény, gyógyító ásvány (alginit, zeolit stb.), szenthely… 
A magyar gyógyítók már a középkorban is híresek voltak pestist, veszettséget, leprát gyógyítottak (Kassai Kódex). Gyógyítóink (orvosok, gyógytornászok, természetgyógyászok) ma is a világ élvonalába tartoznak.
Képzésünk célja nem a megszokott „piacorientált” természetgyógyász képzés, hanem a „hajdani nagymamák” mintájára családon belül, vagy kisebb közösségekben gyógyító, biztos tapasztalati tudással rendelkező, teljességben és magyarul gondolkodó emberek nevelése. Képzésünkben sok a gyakorlat, az egymáson végzett tapasztalatszerzés, hiszen csak így igazolható vissza a megszerzett tudás.
A csontkovácsolás, kenés, piócázás, gyógynövényekkel való hagyományos gyógyítás mellett kitérünk a táplálkozás és a mozgás szerepére, szintén a népi kultúrából vett példák alapján. Az újra felfedezett, gyógyszermentes gyógymódoktól az életünk kritikus helyzeteinek megoldásában segítő népmeseelemzésekig mindenki megtalálhatja a hozzá legközelebb álló gyógyító eljárást. A hallgatók részt vesznek a kutatásokban, az oktatás része a terepi munka is, gyógynövénytúrák, zarándoklatok szenthelyekre, gyűjtő utak.
A magyar népi műveltség, mint egységes világszemléleti rendszer, önmagában is teljesség, EGÉSZ-ség. Ha újra megéljük hagyományainkat, ünnepeinket, táncolunk, játszunk, ha megértjük népművészetünk, népmeséink üzenetét egészek, egészségesek maradunk. Az ember három világban él egyszerre (test, lélek, szellem), minden gyógyító hagyomány célja, hogy békévé oldja e világok harcát. Belesimulni a tájba melyben élek, a sorsba melyet élek, és a népbe melyért élek, ez maga a béke: az egész-ség!

Várható témák és előadók:

Hagyomány és tudomány - Géczy Gábor
A tested a te templomod - Vígvári János
A gyermekrajzok üzenete - Molnár V. József
Kenés, inazás, csontkovácsolás - Kiss G. Szabolcs
A népi gyógyászat alapjai - Deák Tamás
Népi nedvtan, nadályozás - Deák Tamás
Nagyasszonyaink gyógyító tudása - Somlósi Lajos
A magyar konyháról - Somlósi Lajos
Modern anatómia és hagyomány - Dr. Csordás Zoltán
Elsősegély mindenkinek - Dr. Csordás Zoltán
Népmese – Nap mása - Szántai Lajos
Teljesség, kiesés, hazatalálás - Hintalan László
Ember és Teremtés - Dr. Tóth Ferenc
A férfi és nő keresztútjárása - Pap Gábor
Szakrális földrajz túra (Velemér) - Géczy Gábor
Csontkovácsolás a népi kultúrában - Váradi Tamás
Évköri ünnepek, évköri szokások - Hintalan László
Gyimesi népi gyógyászat - Bilibók Ildikó
Keleti gyógyítás - Saman Kohlahawa
Nyelv és gondolkodás - Ozsváth Sándor
Az ételed az életed - Rózsa Péter

Képzési idő: 1 év, amely 2 szemeszterből áll, szemeszterenként 8 oktatási hétvége

Helyszín: Nézsa, Közösségi Ház (Szondi u., Kossuth u. sarok)

Kezdés: az első alkalom pontos idejét később Facebook-oldalunkon tesszük közzé.

A képzés díja 50 000 forint félévenként. Házaspárok jelentkezése esetén az egyikük félárat fizet.

Jelentkezésedet várjuk a solyommadar@gmail.com email címen!

A jelentkezésedet előleg fizetésével véglegesítheted. Ennek részleteit e-mailben beszéljük meg.

Áldás!

Érzések

Érdekes dolog ez az egész mozgalom-féleség, ami egyre több embert, családot megfertőz. Nagyon jó dolog, hogy sokan költöznek ki vidékre, vesznek parasztházat, vagy kisebb-nagyobb tanyát, és kezdenek el valamilyen szinten gazdálkodni. Így családjukat mindenképpen egészséges, élő élelemhez juttatják, esetleg más családok is részesedhetnek munkájuk gyümölcséből, és megtapasztalják, hogyan éltek nagyszüleink, dédszüleink, milyen a természet közelében élni, lakni, dolgozni.
Egy valami van csak, ami ebben az egészben... zavar...? Nem is tudom, nem ez a legjobb szó rá. Szóval van valami, ami kicsit kilóg a teljes képből.
Erre tegnap döbbentem rá.
A dolog persze kétélű, és én sem így csinálom - egyelőre - tehát miért pont én beszélek, de valakinek csak el kell kezdeni ezeket a gondolatokat...
Szóval tegnap... ültem a szalmában, a földút mellett, az árokparton, és néztem a tájat. Azt a jól ismert tájat, amit nap, mint nap láthatok, amit régen ismerek, amit pont ebből a nézőpontból még nem láttam. Gyönyörködtem a zöld sok-sok árnyalatában, a felhős ég szürkéskékjeiben, a mező más színeiben, hallgattam a madarak hangjait.

Elképzeltem, hogy az út túloldalán van a kicsi, de kényelmes, épp elegendő házunk, mellette kút, mögötte gazdasági épületek, és onnantól odáig, meg innentől addig én vagyok a gazda.
Vizet ad a kút, tüzelőt ad az erdő, villany nélkül meg el lehet lenni. Itt van a konyhakert, amott terem a búzánk, a kukorica, meg a krumpli, ott legel két tehén, pár birka, kecske, a lovak is szabadon futkosnak. Ezt a darabot meg alaposan megtrágyázzuk, ezzel el is egyengetjük, és kiszórunk egy csomó gyümölcsmagot, hogy abból majd gyümölcsfaerdő legyen. Majd jöhet szedni mindenki, akinek kell. Adni meg azt ad érte, amit akar. Vagy tud. ha épp semmit, az sem baj.
A modern kor dolgainak nagy részéről le lehet mondani, sokkal élvezetesebb nézni a természetet, figyelni a madarakat, a fákat, hallgatni a környék hangjait.
Mennyivel jobb ez, mint a plázákat járni... nézni - üres tekintettel - a hamis fénnyel csillogó kirakatokat...
Nem könnyű dolog ez, én nagyon jól tudom.
Sok-sok munkával is jár, azt is tudom.
De talán jobb, ha az ember a munkaerejét saját maga, a családja gyarapítására fordítja - közvetlenül - és nem "valaki más" felemelkedésére.
És meggyőződésem, hogy ez nem visszalépés, nem az idő kerekének visszaforgatása. Ez visszatérés oda, ahonnan eltérítettek minket, és ez nem ugyanaz.
Hogy mindezt mikor tudom megcsinálni, nem tudom. De egy részét mindenképpen szeretném megtenni. Annyit, amennyit csak lehet.

A beillesztett kép a Fortepan oldaláról való.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Szemét? Nem szemét?

A mai világ képének egyik meghatározója a szemét. Rengeteg szemetet termelünk. Ennek megfelelően óriási üzlet a szemét, a gyűjtés, válogatás, ártalmatlanítás, az újrahasznosítás, a "szelektív hulladékgyűjtés" és a többi.

Géczy Gábor azt mondja, hogy szemét az, ami nincs a helyén. Milyen helyén nincsen? És mi az, ami nincsen a helyén?

A szerves kultúrákban - nevezhtjük úgy is, hogy természetközeli életmód, de a kettő nem ugyanaz, csak utóbbi kifejezés talán ismertebb, de maradnék inkább a "szerves kultúra" megnevezésnél - minden pillanatban a teremtést éli az ember. A Teremtésben nincsen semmi, ami fölösleges, mindennek megvan a maga helye.
Gondolná bárki is, hogy a Jóisten arra pazarolja a teremtő erejét, hogy fölösleges, haszontalan dolgokat teremt? A fizikát Ő is tudja - hát hiszen Ő teremtette azt is - és tudja, hogy a legkisebb energiabefektetés felé mozog minden, nincs olyan, hogy eltékozoljuk az energiáinkat.

Amikor elkezdjük egyre kevésbé élni a Teremtést, előretör a civilizáció, egyre több olyan dolog keletkezik, aminek nincsen helye, ami nem a helyén van, ami az ember erőszakolt bele a teremtésbe.
Ami a ház körül előfordul - a Teremtést élőknél - az mind megtalálja a maga helyét és visszajut abba a körforgásba, ami a maga a Teremtés. Elfogyasztja az ember, elfogyasztják a háziállatok, kikerül a komposzt - trágya - dombra, újból föld lesz belőle, amin új élet fog növekedni, eltüzelik, de mint hamu akkor is kikerül a földbe előbb-utóbb... szóval minden része az örök körforgásnak. Amit elvettünk, vissza is juttatjuk ilyen vagy olyan formában. Emlékszem, gyerekkoromban a mosogatóvizet is sokszor a baromfiudvarba löttyintettük csak ki - mondjuk nem volt tele szintetikus mosogatószerekkel - és a tyukok abban még csipegettek... De ha csak annyi haszna volt ennek az akciónak, hogy kicsit megáztatta a földet, és könnyebben kapirgáltak.
Mivel alapvetően földből építettek - vályog, vertfal -, még építési törmelék sem volt, hiszen az eső elég hamar szétáztatja a "törmeléket", a faféle maradékokat - gerenda, zsindely - elfűtötték, és kész.

A modern élet egy csomó olyan dolgot hoz létre, ami ebbe a körforgásba nehezen illeszthető bele, ha egyáltalán beleilleszthető, azaz ezek azok a dolgok, amik nincsenek a helyükön. Mik ezek?

A mérhetetlen mennyiségű műanyag csomagolóanyag, PET-palackok, nylonzacskók, mással összedolgozott és így használhatatlan papír - mint például a gyümölcsleves, tejes dobozok -, fém italos dobozok. Ha jól megnézzük, az úgynevezett "kommunális szemét" elég nagy részét ezek alkotják. Ezekkel tényleg nem nagyon lehet mit kezdeni, nincsenek benne az eredeti teremtésben. Lehet újrahasznosítani ezeket, mindenféléket csinálni belőlük, de... ez mind újabb energiabefektetés, és ez sem megoldás. Sajnos.

Külön kategória az építési törmelék: a beton, cserép, csempe, festékmaradékok, meg amit még el tudunk képzelni. Ezek újrahasznosítása szintén sok-sok energiát igényel.
Hogyan lehet ebben a káoszban rendet tenni...?
Az első lépés a tudatos vásárlás, azaz a lehető legkevesebb fölösleggel "körítve" vesszük meg mindazt, amire szükségünk van, mármint, ha vásárolni kell.
A következő, hogy lehetőleg olyan csomagolású dolgokat veszünk, aminek a csomagolása szelektív gyűjtőbe kerülhet.
Elvileg nem lenne nagy dolog a komposztálható háztartási hulladékot városban is külön gyűjteni, amit kertészetek gyűjthetnének, és virágföldet, komposztot csinálhatnának belőle.
De ezzel a szemét-dologgal az a legnagyobb baj, hogy igazából az egész szemét-problémát az én kutricámból odatolom másnak az orra alá, hogy majd ő oldja meg a kérdést.
Vagy, ami ennél sokkal, de sokkal szomorúbb, ugyanakkor egyre több helyen látjuk, egyszerűen kidobjuk a természetbe, mert ott olyan sok hely van, ez a kis zacskónyi szemét biztos nem zavar. Hát egy még talán nem, bár az is éppen eggyel több, mint amennyinek ott helye van. De ahányan így gondolkodnak, annyi már nem hogy zavar, de egyenesen katasztrofális helyzetet teremt.

Aki pedig megoldja a szemét-kérdést, az meg is kéri az árát rendesen, hiába, nagy üzlet a szemét, hogy ismételjem magamat, és a problémamegoldóktól nem is nagyon lehet megszabadulni. Szemétdíjat fizetni KELL, mert a szemétszállítás kötelezően igénybe veendő szolgáltatás. Ami rendesen "ollóba" is fogja az embert, mert fizetjük a szolgáltatást, tehát arra vagyunk sarkallva, hogy termeljük a szemetet, ha már fizetni kell... Már ez maga egy ördögi kör... 
Ugyanakkor meg szorgalmazzák a szelektív hulladékgyűjtést, ezeket a tartályokat a szolgáltatók ingyen ürítik, és ha tényleg odafigyelünk, akkor sokkal kevesebb lesz a kommunális szemét.
Szelektíven gyűjthető a papír, a műanyag, az üveg, fém, hogy csak a fő csoportokat említsem. Ha faluban lakik az ember, akkor szinte minden növényi huladék - krumplihéj, zöldséghéj, almacsutka, hagymahéj, és a többi - komposztálható, tehát ezek sem kerülnek a kukába, így tényleg minimális az a maradék, ami ott végzi. Nálam kb. egy hónapban egyszer teszem ki a 60 literes kukát, de fizetnem úgy kell, mintha minden szállításkor degeszre lenne tömve. Kicsit ellentmondásos ez, nem?
Ha városban lakik az ember, akkor, ha szelektíven gyűjti az említetteket - papír, műanyag, fém, üveg - akkor is csak a komposztálandókkal lesz több a kommunális, ami még mindig kevesebb, mint a "mindent egybe" szemlélettel gyűjtött "szemét". De némi szervezéssel a komposztálható hulladékot is lehetne külön gyűjteni a városban is, amit aztán a kertészetek, városüzemeltetés komposztál, virágföldet csinál belőle stb. A parkosításokhoz nem is kellene akkor külön beszerezni... 

Közben eszembe jut, hogy egyébként az egész szemét-kérdést azzal kellene kezdeni, hogy eleve úgy vásárolunk, hogy a lehető legkevesebb szemetet termeljük... Jó, tudom, ez nehezen megoldható, meg direkt olyanok a csomagolások is, de talán egy kicsi odafigyeléssel - és tényleg nem kell sok ehhez... - ezt is meg lehet oldani.
Arról nem beszélve, hogy főleg a kisboltokban, piacokon állhatnának rá - vagy inkább vissza, mert régen ez volt, működött - hogy a kimért árunak nyugodtan vihetek otthonról dobozt, üveget, vagy más edényt, és abba méri bele, amit venni akarok. Annyival si kevesebb a feleslegesen elhasznált műanyag...

Szóval figyeljünk oda egy kicsit...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Körbe-körbe - I.

Amióta világ a világ, amióta élővilág az élő világ, anyaga folyamatosan körforgásban van. Az élőlények felveszik a táplálékot, abból felépítik testüket, kiválasztják a számukra haszontalan "salak"anyagokat, amik visszajutnak a környezetbe, táplálékot adva más élőlényeknek és így tovább, és így tovább...
Amíg az ember - a civillizált ember - emlékezett arra, hogy ő is az anyatermészet része, abból ki nem vehető, el nem választható, addig úgy élte életét, hogy azzal teljesen belesimult a működés rendszerébe. A természetből kivette mindazt, ami őt táplálta, majd visszajuttatta mindazt, ami nem.
Úgy művelte a földet, hogy a számára haszontalan mindig visszakerült oda trágya, zöldtrágya, komposzt - nevezzük, aminek akarjuk - formájában, ezzel táplálva a földet, a földben lakó életet, ami aztán segítette őt abban., hogy a következő évben megint szép termést takarítson be. A föld megkapott minden olyan anyagot, amire szüksége volt a saját életéhez, és amivel táplálni tudta a belőle táplálkozó életet. Ez a körforgás tehát teljes volt, teljes értékű volt, minden szereplő megkapta a neki szükségeseket.
Ennek megfelelően a föld gyümölcsei is tartalmaztak mindent, ami ahhoz kellett, hogy táplálhassák a belőlük élő életet.
A civilizáció magával hozta azt a bajt, hogy ez a természetes körforgás megszakadt - hol itt, hol ott szenved kárt az évezredek óta működő rendszer. A szakadásoknak köszönhetően nem jut vissza a környezetbe mindaz, aminek vissza kellene jutnia, és így az új élet egyre kevesebbet képes beépíteni a szervezetébe. A szakadásoknak köszönhetően a környezebe hasznosíthatatlanul, sokszor károsítóan jut vissza az, ami egy normális körforgásban táplálóan kerül vissza.
Arra sajnos hiába várunk, hogy a pénzközpontúságba veszett világ majd a mi két szép szemünkért ezen változtatni fog ma reggel.
NEKÜNK kell megtenni az első lépést, a mi kis világunkban, és élni a teremtést a közvetlen környezetünkben.
A későbbiek során ezekről bővebben írok, legyen ez kedvcsináló. Megy így nem is lesz egy-egy bejegyzés olyan olvashatatlanul hosszú...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Szer-etet konyha

A "szer etet", a "gyűl ölet".
 

Minden szinten, mindig és mindenkor. Ez az egyik vezérelv. A másik pedig a józan paraszti ész. Nem kell semmit sem túlbonyolítani, nem kell raktárra aggódni, és mindig csak a következő kanyart kell bevenni. (Az előbbit Géczy Gábortól hallottam, utóbbit pedig erdélyi nászutunkon mondta egy beszélgetés során a házigazdánk.)

A blog nevében ott van ugyan a "konyha", de nem elsősorban receptek gyűjteménye lesz itt, illetve nem ételreceptek. Az itt fellelhető receptek reményeim és szándékaim szerint ahhoz fognak hozzásegíteni, Kedves Olvasóm, hogy könnyebben élhesd meg a teremtést, könnyebben éld az életed.

Amiket ide gyűjtök, és teszek közkinccsé ezen a csatornán is, javarészt erről szólnak. Valamint megosztom veletek mindazt a tapasztalatot, amit a gyűjtöttek alkalmazása során szereztem, szerzek.
Ha nem jutna eszembe egy-egy írásban megemlíteni, hogy egy adott gondolatot kitől hallottam, azért írom ide, hogy Géczy Gábor előadásaira gyakran hivatkozhatnék, nagyon sok érdekeset hallottam tőle a teremtés élésével kapcsolatban. Jónéhány világhálós oldalnak is rendszeres böngészője vagyok, tőlük is biztosan idézek majd.
Mindenesetre azon leszek, hogy mindenkire az adot helyen hivatkozzam, ezúton is köszönve nekik mindazt, amit itt továbbadok a Kedves Olvasónak. 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!