A következő címkéjű bejegyzések mutatása: teremtés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: teremtés. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 14., kedd

Nekem is sokat kell tennem...

... annak érdekében, hogy tovább menjek a megkezdett úton. Még nagyon sokat kell tegyek azért, hogy célt érjek. Valami azért már van, de - hogy egy "klasszikust" idézzek - nem az igazi. Ám hamarosan az lesz, nincs mese.
Sokat segítenek nekem ezekben a dolgokban Géczy Gábor előadásai is, meg hogy ismerem őt személyesen, meg voltam Magfalván egy kályhástáborban tavaly, és ott okat beszélgettünk, sokmindenről a kályháscsapattal, Gáborral.
A teendőkhöz kapcsolódik ez az új felvétel, amit ajánlok mindenkinek szeretettel, nem csak meghallgatni, hanem meg is fogadni mindazt, amit Gábor mond benne. És ahogy az embernek ideje, energiája engedi, csinálni. Sőt, még azon is túl - ez utóbbi keményen vonatkozik rám is.
Tessék végig nézni - nem sok, tán egy óra összesen - és aztán hajrá.
 

2015. szeptember 29., kedd

A szikesedés megfékezéséről

Országh Jóska bátyánktól, szeretettel.
A sok vízkövet tartalmazó vízzel való állandó jellegű öntözés hosszútávon szikesdésre vezet. Felhasznált víz vízkőtartalmára, ami felett beindul a szikesedés, nincsenek szabványok.
A szikesedés folyamata számos tényező függvénye. A locsolásra használt víz vízkőtartalma és a használt vízmennyiség csupán az egyik tényező. Egy másik tényező a mindig lúgos kémhatású vízkő semlegesítésének a hiánya, amikor a talajban már nincs szerves anyag. Ezen a szinten a humusztartalom egy döntő tényező. Ezért ajánlom a kerti öntözést lehetőleg letakart talajra. A talajtakaró (mulcs) lehet minden cellulózban gazdag növényi eredetű hulladék, amit a giliszták és az ott magától kifejlődő mikroszkopikus gomba- és baktériumtenyészetek a talajba humuszsavak formájában bedolgoznak.

Gyakori talajtakarók: falevelek, nyírt fű, kitépett gyomnövények, fakéreg hulladék, ledarált fanyesedék (fatörek). Lehet hozzákeverni fűrészport, faforgácsot, felaprított karton dobozokat, felaprított papírhulladékot, dokumentum megsemmisítőből kijövő papírszalmát. Aprított (esetleg szennyezett) karton- és papírhulladéknak, amiből nem lehet újrapapírt gyártani, ez az egyetlen környezetkímélő felhasználása. A cellulózban gazdag anyagok (kerti hulladékok és szennyezett karton és papír) égetése egy merénylet az élővilág (bioszféra) ellen, környezetrombolás. Kerti hulladékok esetében csak a bizonyos betegségekben (mint a tűzhalál) elpusztult növények elégetése indokolt.

Egy másik, nagyon hatásos talajtakaró szalmából készül. Ezt a módszert Franciaországban dolgozták ki. Ősszel a szalmából egy 30-40 cm vastag szalmaágyat készítünk a kert egyik, a házhoz közeli sarkában. Erre öntjük ki egész télen a háztartásban keletkezett szappanos (szürke) vizet. Ez a fürdő-, mosó-, mosogató- és takarító víz. Ha néha belevizelünk, az csak növeli a végtermék mezőgazdasági értékét. Amikor a téli idő megengedi, akkor gumicsizmával felszerelve, az átitatott szalmát letapossuk. Tavasszal elegendő ezt a félig emésztett szalmát talajtakarónak felhasználni. Bretagne (Franciaország) sós-szikes talajain a letaposott szalmát tavasszal a talajon hagyják és a szalmát kissé félrevakarva vetnek és ültetnek. Az ilyen talajon a gyomok tömege nem kel ki, viszont a talaj a kiszáradásnak is jobban ellenáll. A giliszták által bedolgozott szalma jól táplálja a növényeket. Az ásást és kapálást is el lehet felejteni.

Ezután, a háztartásban keletkezett szürke vízzel öntözzük a kertet egész nyáron. Ezzel a módszerrel az összes háztartási szürkevíz felhasználásra kerül. Ha ezzel párhuzamosan alomszéket használunk, a háztartásban fekáliás (fekete) víz sem keletkezik. Ez a nagyon környezetromboló és szennyező szennyvízcsatorna legegyszerűbb "kiszárítása".

Üdvözlettel,
Országh József

2014. szeptember 17., szerda

Hogyan változtatták meg a farkasok a folyókat?

Minden összefügg mindennel - nagyon sokat halljuk ezt a mondatot, aztán vagy elhisszük, vagy nem.
Pedig ha jól belegondolnánk, akkor magunk is rájöhetnénk, hogy ez nagy igazság... és akkor is működik, ha nem vesszük észre, vagy nem veszünk róla tudomást.
A modern ember hajlamos arra, hogy a dolgokat csak a maguk önállóságában vizsgálja, kiemelve a természetes környezetéből, elvágva az összefüggések szálait. Aztán, amikor rádöbben arra, hogy ezek a szálak visszaépülnek, és megint kerek lesz a világ, akkor csodálkozik egy nagyot.
A lenti film arról szól, hogy a Yellowstone parkba viszetelepültek a farkasok, és ettől felbolydult a park élete, megváltozott a növény- és állatvilág, sőt, még a folyók is megváltoztak.
Az okokat és az összefüggéseket most nem sorolom fel, meg kell nézni a filmet.



Nem kell sok ahhoz, hogy belássuk, ha egy rendszerből hiányzik egy fék, akkor az a rendszer felborul.  Esetünkben a farkasok jelentettek egy féket, s amíg nem voltak a rendszer részei, addig a rendszer megvadult - de ez csak akkor lett világos, amikor a fék visszakerült és elkezdett dolgozni. A fék hatása pedig "döbbenetes", annyi mindenre hat, gyakorlatilag a teljes rendszerre.
Pedig ugye nem is gondolnánk, hogy a szarvasok számának visszaállása egy "normális" szintre lehetővé teszi, hogy a növényzetnek is legyen ideje visszanőni, hisz nem legelik le, és a helyreállt növényzet egy sok más állatnak ad életteret, ezek aztán további növényeket hoznak vissza a rendszerbe, és így visszaáll a természetes egyensúly.
A film végkövetkeztetése kicsit hasonlít arra a megállapításra, amit brit tudósok tettek pár évvel ezelőtt - ezekről egy időben az egyik hírportál rendszeresen hírt adott -, amikoris meglepődtek, hogy sokkal jobb lesz a termés, ha a földre érett istállótrágyát juttatunk ki. Olyan régen használ a nagyüzem műtrágyákat, hogy teljesen feledésbe merült, hogy ezek megjelenése előtt hogyan javította az ember természetes módon a talaj termőképességét. (Amiről meg kell jegyezni, hogy ez valójában nem a termőképesség JAVÍTÁSA, hanem annak VISSZAÁLLÍTÁSA, azaz, amit a terményekkel kivettünk a talajból, az vissza is kerüljön.)
Régen még tudott volt - a nagyüzemben is -, hogy a teljes körforgás, a rendszer abból áll, ha a növényi felesleget az állat felhasználja, és az állati felesleget meg a növény használja fel (azaz vagy megetetjük az állattal, vagy aláalmozunk stb., a keletkezett trágyát meg visszajuttatjuk a termőföldre).
Újra kell tanulnunk meglátni az egézset, az összefüggéseket. Sajnos az iskolában is a részleteket tanítják, és nem láttatják az összefüggéseket az egyes területek között. Pedig ha ez meglenne, sok bajunktól megszabadulhatnánk, mert tudnánk, mi, mivel függ össze, minek mi a hatása...

2014. május 8., csütörtök

Természet, gyógyászat - gondolatébresztő

Az utóbbi, nagyjából két év alatt, köszönhetően annak, hogy többek között Géczy Gábor - volt szerencsém személyesen is beszélgetni vele -, Molnár V. Jóska bácsi, Ország József elég sok előadását hallgattam, a hallottakon sokat gondolkoztam, sok mindenben megváltozott a "világnézetem".

A legfontosabb talán az, hogy a legelső dolog az lenne, hogy az embert - akár "egészséges", akár "beteg" - vissza kell terelni a kerékvágásba (Born Gergely egyik előadásában hallottam, hogy ez pontosan mi is, de ez egy másik téma :-) ), vissza kell vezetni arra a pontra, ahol eltérült. Meg kell újra tanítani, hogy használja, és merje is használni a józan paraszti eszét - és ne az intuícióját, mert lehet nem érti, az micsoda -, meg kell neki tanítani, hogy tartsa nyitva a szemét, a fülét, szűrjön meg minden rázúduló információt. Tanulja meg, hogy ahogy fent úgy lent ("Mint a mennyben, úgy a földön is"), ahogy kint, úgy bent és viszont, és ébredjen rá, hogy vissza kell térnie a teremtéshez, a forráshoz - ahogy a teremtésben MINDEN erre törekszik, vissza forrásához - és akkor lesz azon az úton, ami végett ide érkezett a "bőrkabátjában".

Ez lenne a természetgyógyászok dolga is elsősorban, de sajnos ők is csak ugyanazt teszik, mint az összes többi "szakember", a dolgoknak csak egy-egy szeletével foglalkoznak, és onnan igyekeznek segítséget, megoldást találni.
Ez persze nem a természetgyógyásznak a hibája, mert a rendszer eleve így van összerakva, hogy nem természetgyógyász - vagy nevezzük, ahogy akarjuk - van, hanem akupresszőr, reflexológus, gyógymasszőr, és a többi. Ők mind elsősorban a saját szakmájuk területe felől közelítenek.
Bármennyire is "holisztikus", ez a holisztika, a test-lélek-szellem még csak egy darabja a teljes képnek, mert ott van még hozzá az ember teremtésben elfoglalt helye. Az a megközelítés, amit a Taoista filozófia igyekszik alkalmazni, illetve amit a hagyományos kínai orvoslás is figyelembe vesz, s amit Weöres olyan szépen, egyszerűen megfogalmazott: "Alattad a föl, fölötted az ég, benned a létra", hasonlít ahhoz, amiről beszélek - de nekünk, magyaroknak, itt, a Kárpát-hazában véleményem szerint nem a kínai filozófiákra van szükségünk, megvan, megvolt a mi SAJÁT rendszerünk. Amit a hunok hagyományoztak ránk, és amit a kínaiak szerencsére, ha kicsit átalakítva is, de megőriztek.

Amint visszatalálunk a Teremtéshez, fele ennyi gyógyítóra sem lesz (lenne) szükség. De mivel beteg a világ, beteg az ember, gyógyítani kell.

A gyógyító kiválasztása mindenképpen "intim" dolog, meg kell adni a módját, meg kell adni az idejét.

Induljunk ki abból, hogy aki dolgozik, az mind jó szakember. Aki gyógyulni akar, az persze mihamarabb rendbe akar jönni, és ő maga sem fordít kellő idő arra, hogy megtalálja pont az a segítőt, akinek rá van szüksége, csak kapkod, hogy hama-hama, mint a McDonald's-ban, mert "nincs idő a fájdalomra". Arra tényleg nincs. De sajnos az embernek magára sincs, ezért kapkod.
A kapkodásnak az az eredménye, hogy ha napokon belül nem lát eredményt az egyik szakembertől/módszertől, akkor rohan a másikhoz, a harmadikhoz, negyedikhez, maga mögött hagyva azt a nyomot, hogy na ez is csak egy kontár, mert ez sem tudott meggyógyítani, meg ez sem, meg ez sem.
Ez pedig nem tesz jót sem a szakmának, sem a "betegnek", mert úgy veszi észre, hogy se a nyugati, sem a hagyományos nem segít neki.

Ugyan ez a hama-hama termeli ki persze a cikkben említett kontárokat, hozzá nem értőket, gyorstalpalókat. Hama-hama megtanítunk három tutibiztosjófogást, jó pénzért, persze, oszt elengedjük a kezedet, és menjél Isten hírivel, gyógyítsad az embereket. A tanulók beveszik ezt a hama-hama szöveget, kifizetik a rengeteg pénzt és belevágnak, mert arra már a hama-hama tanfolyamon nincs idő (nem hagynak), hogy azt is elmondják, mekkora felelősséggel jár "belenyúlni a másik emberbe". Így aztán sok "kontár" nem is tudja, hogy mit csinál, amikor kontárkodik. Ha nem lennénk a hama-hama módszerre rászoktatva, akkor persze lenne időnk megnézni, hogy hova megyünk tanulni, eldönthetjük, tényleg akarunk-e, és tényleg azt akarunk-e, és ott azok, akik tanítanak, azok milyenek ésatöbbi, és ha minderre elég időt fordítunk, akkor máris sokkal kevesebb, a szakma hírét rontó kontár lenne. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy azért a hivatalos orvoslás terén sincsen minden rendben, mert diplomát kapni színjelesen is, és éppenhogykettes-szinten is, és mindkét ember orvos lesz. Elfogadva persze, hogy attól, mert nem képes bemagolni a latin nyelvű telefonkönyvet, még lehet pl. jó orvos, mert remekül képes használni a józan paraszti eszét, míg hiába tudom az összes csont és izom latin nevét, ha nem látom át az összefüggéseket és folyamatosan félrekezelek...)

Az első, amit minden természetgyógyásznak megtanítanék, azzal, hogy a hozzájuk fordulók mindegyikének adják tovább, magoltassák be velük, az a következő két dolog:

Mindig csak a következő kanyart kell bevenni.
Nem kell raktárra aggódni.

Ha ezt magunkévá tudjuk tenni, máris nagyon nagy lépést tettünk annak érdekében, hogy saját magunkat helyre hozzuk, hogy egyre kevésbé legyen szükségünk gyógyítóra, de az eredeti témánál maradva, amint ez a két mondat lelassított bennünket, mindjárt józanabbul leszünk képesek segítőt választani, egy csomó felesleges dologtól, energia-pazarlástól megkímélve magunkat is, meg persze a segítőt is.

Még regényeket tudnék írni a témában, kezdve onnan, hogy a betegek száma akkor ugrott meg először - most nem foglalkozom a "kampányszerűen" kitörő járványokkal -, amikor a szakemberek meggyőzték a nem szakembereket, hogy a budi elavult, korszerűtlen, egészségtelen, veszélyes, és modern, korszerű az a vízöblítéses illemhely.
Ekkor lépett ki az ember igazán abból a körforgásból, ami a Teremtés sajátja, és nem vette észre, hogy csőbe húzták - szó szerint!! -, mert hát a vaddisznó sem WC-re jár, a szarvas sem, és a róka sem, a többi állatról nem beszélve.
Ugyanis a WC-nek - is - köszönhetjük, hogy az a rengeteg minden, amit kiveszünk a természetből, azt nem tesszük vissza, nem oda, és nem jól tesszük vissza, és csodálkozunk, hogy csökken pl. a zöldségek tápanyagtartalma.
Hiába műtrágyázunk - MŰ!!! -, növekszik, persze, csak üres lesz, mert beépíteni nem tudja magába.
Ezért aztán műtrágyázhatjuk magunkat az MLM-ek kínálta szebbnél jobb termékekkel, de be azok sem épülnek, csak épp annyira, amennyire a sárgarépába. azaz majdnem sehogy.
És így tovább, és így tovább...

Nem tudok ennél egyszerűbben írni a cikkhez, nem minden kapcsolódik tán szorosan hozzá, meg további beszélgetni valót is teremtenek...

Sokkal bonyolultabb ez az egész annál...

A fenti bejegyzést ez a cikk ihlette (meg a szerző felkérése :-) )

2013. december 10., kedd

Közhírré tétetik!

A beszéd nem más mint egy rezgés, egy olyan világban amelyik szintén rezgés (maga az anyag is rezgés, annak a legsűrűbb formája).
A beszédnek hatalmas szerepe van, nem csak mint elhangzott szónak, hanem mint egy rezgésnek, mely hat a környező rezgésekre. Minden a pozitív és negatív rezgések körül mozog, minden erről szól a világunkban.

Azt mondják, hogy a magyar a teremtés nyelve.
Tény, hogy nagy hatása van a környezetre, a magyarul tudatosan kimondott szónak!

A magyar nyelv az amelyik meg-magyaráz, le-képez azaz vizualizál, szinte a teremtés összes mozzanatához kötődik egy-egy ősi szakrális (isteni) szavunk, az ősi magyar közmondások pedig az élet alapigazságait rögzítik. Minden hangzónak alapjelentése van, s a gyökrendszerén alapul a képi gondolkodás…

Az ősi magyar gyógyítás a természet és a világegyetem törvényei szerint működött és azok tiszteletén alapult.Ismerték a rezgéseket és jól tudták,hogy melyik gyógyít ( a SZER ).

A kozmikus tudást jelkészletekben, különböző geometriai formákban őrizték meg és adták tovább. Ráadásul első ránézésre egysíkú a mondanivaló, de amint három dimenzióba helyezzük az egyes formákat, azonnal érthetővé válik a jelentésük, még azok számára is, akik nincsenek tisztában matematikai, fizikai, csillagászati vagy egyéb ismeretekkel.

Amíg mi a saját nyelvünket magunk ellen fordítjuk (ahogy tesszük azt napjainkban), amíg nem vagyunk hajlandóak a nyelv vizeire evezni és kalandtúrát tenni mélykék óceánján, addig, amíg nem jön rá az ember arra, hogy mennyi mindent rejt és kódol a mag-nyelv jelkészlete….addig sosem fog az ország felemelkedni.

Pedig,emberek ez a kulcs.A mAg-oldást rejti az édes-anya-nyelvünk!

Olyan szép, hogy sokan különböző nézőpontokból elindulva kutatták a magyar nyelvet, s mindig találtak benne valami újat; az eredmény viszont mindig ugyanaz: lenyűgöző titkok tárháza!

Köszönöm ezúton is azoknak, akik a kutatásaikkal hozzájárulnak az ismereteink kibővítéséhez, az ébresztő munkában segítenek, s akár az oldal olvasójaként a közzétett információkat továbbreptetik…

Dolgozzunk együtt azért, hogy minél többen megismerjék a magerőt rejtő nyelv jelentőségét!

Áldás reátok és járjatok egészséggel!


Forrás

2013. november 12., kedd

Magyar örökségünk

... mert ezzel is foglalkozni kell, ápolgatni kell a gyökereket, amelyek ide kötnek az anyaföldhöz.
Van egy nem szokványos bolt Budapesten, ahol amellett, hogy persze vásárolni is lehet, talán sokkal fontosabb, hogy ott beszélgetni is lehet, tanulni, rácsodálkozni olyan dolgokra, amelyek talán - külön-külön - ismertek, de így, összefüggésében még soha nem láttuk őket, ezeket.
Kedvcsinálónak nézzétek meg ezt a videót, aztán irány a bolt, és beszélgessetek, tanuljatok, ja és vásároljatok...


2013. október 29., kedd

Ha elfogy az olaj...


Dr Tóth Ferencnek van egy előadása, amiben azt feszegeti, mit fogunk enni, ha nem lesz a traktorba üzemanyag.
A kép, amit felvázol, nem is olyan mulatságos, sőt... Annyira a kőolajra állt rá a teljes civilizáció, hogy a források kiapadása katasztrofális helyzetet idézhet elő, ha nem készülünk fel a lehető legteljesebben. Ha az olaj elfogy nem csak a traktorba nem fog jutni, de a teherautókba, repülőkbe, hajókba sem, és a szállítás megszűntével/akadozásával bajok lesznek egy csomó iparágban, amelyek vagy a kőolajat dolgozzák fel, vagy kőolajszármazékokat használnak, és hadd ne soroljam, gondoljuk végig.

Sőt, ő arról nem is beszél ebben az előadásban, hogy a kőolaj és szén ugyanaz a Földanyának, mint nekünk, embereknek a testzsír, azaz vésztartalék ínséges időkre (pl. betegségkor van a szervezetnek mit elhasználni az életben maradáshoz), és amikor a kőolajat feléljük, az kb. ugyanolyan, mint a zsírleszívás: ha beüt a baj, akkor nincs tartalék...
Hasonló gondolatokat feszeget - bár érzésem szerint sokszor kissé elbagatellizálva a kérdést - az Út a jövőbe oldal is egy cikkében.
Idézet a cikkből:
"30-40 éven belül, egyes becslések szerint jóval hamarabb át kell térni a hazai lakosság önellátásának kialakítására, a kertművelés és a kertkultúra újbóli „rendszeresítésére”. Erre nem csupán azért mutatkozik szükség, mert elfogy az olaj, és emiatt éppúgy összeomlik az intenzív agrárium, hanem azért is, mert egyes jóslatok szerint a világ termőföld készlete akár már 50-60 év múlva is kimerülhet, megszüntetve ezzel az addigra már amúgy is horrorisztikus áron történő mezőgazdasági termelést."
Szerintem nincsen ennyi időnk. Egyébként is, ha akkor kezd az ember kapkodni, amikor már ég a feje fölött a ház, akkor már régen rossz. Azonnal cselekedni kell. Ugyanis addigra, amikorra az olaj hiánya folytán érezhetőek lesznek a cikkben említettek, addigra a lehető legtöbb embernek képesnek kell lennie arra, hogy a szükséges élelem java részét elő tudja maga állítani, képben legyen arról, hogyan tud túlélni. Ha akkor kezd el kísérletezni, amikor már áll a bál, hát megnézheti magát.
A helyzet szerintem egyébként sokkal súlyosabb is lehet, mint ahogy azt a cikk sugallja. Mert az csak egy dolog, hogy nem jön a boltba a szállítmány, de pl. a városokban az el nem szállított szemét is egyre csak gyűlni fog. Vidéken könnyebb lesz elbánni a szemétel, már csak azért, mert az ínséges idők visszahozzák a régi időket, amikor gyakorlatilag NINCS szemét... mert minden a helyén lesz, a szemét pedig olyan valami, ami nincs a helyén.


Az sem szabad elfelejteni a "fölkészülés" kapcsán, hogy ez a kőolaj-kérdés csak az egyik szelete annak a tortának, amit az emberiség sütöget magának. Egy másik, de legalább ilyen fontos, ha nem A LEGFONTOSABB, amit a cikk épp csak megemlít, a talaj, a termőföld, a HUMUSZ kérdése. Ezzel a sérülékeny, viszonylag vékony talajréteggel alig foglalkozunk, pedig a humusz újratermelődése igen hosszú folyamat, amit egy pillanat alatt leromblunk, csak sok-sok év alatt hozható helyre. A nagyüzemi mezőgazdaság pedig erőteljesen humuszgyilkos technológiákat alkalmaz, amik rövid távon kedvezhetnek ugyan a nagy - ugyanakkor silány beltartalmű - terméshozamnak, hosszútávon azonban teljesen aláássák a fenntarthatóságot. Amit itt és most nem a most divatos, eu-s értelemben kell érteni.
Ez a fenntarthatóság azt jelenti, hogy hosszú távon, elegendő mennyiségben, és kiváló beltartalommal rendelkező terményeket kell termesztenünk, egészséges talajon, egészséges körülmények között.
Ehhez pedig csak az vezethet el, ha szakítunk az ipari rendszerekkel, és visszatérünk a hagyományos módszerekhez MINDEN TÉREN, és például nem feledkezünk meg arról, hogy a növénytermesztést és az állattenyésztést nem szabad szétválasztani egymástól, ezek szerves egységet alkotnak (és így nem az lesz a legfőbb probléma pl., hogy drága a takarmány, mert nem külön "készül", mint most...)
Úgyhogy fogjuk csak meg a kapát, ásót, gereblyét, és álljunk neki a kertnek.


A teljes írás az Út a jövőbe oldalon olvasható.

2013. október 15., kedd

Komposztkazán

Országh József előadása a komposztkazánról - beleszőve egy sor egyéb, nagyon fontos dolgot - sok, megszívlelendő gondolatot tartalmaz, amit jó lenne mihamarabb a mindennapi gyakorlatba átültetni. Nálam, az új háznál mindenesetre sok olyan dolgot igyekszem megvalósítani, ami Jóska bátyánk elvein alapszik...



2013. október 2., szerda

Kerek a világ... II.

Mivel folytonosan egy körforgásról beszélünk, mindegy, hol szakítjuk meg és kezdjük a folyamatokat vizsgálni

Nem lehet elégé hangsúlyozni, hogy amit kiveszünk a rendszerbe, azt oda vissza is kell juttatni. Ez a visszajuttatás szenvedett nem is kis csorbát az utóbbi évtizedekben, és emiatt jutottunk oda, hogy a répa tápanyagtartalma annyira lecsökkent - hiszen nincs miből felépítenie a répának ezt a tartalmat. Műtrágyából - táplálékkiegészítőből - nem lehet.
Olyan termelési módot kell találni - újra felfedezni - amivel a lehető legtöbb kivett dolog visszakerül a földbe: a kigyomlált zöldfélével a talajt takarhatjuk, ami ott zöldtrágya lesz, ugyanez a sorsa a kikapált gyomoknak, takarhatunk levágott fűvel, lehullott lombbal - ezekről sok-sok írás található a világhálón.
A növényi trágya mellett szükségünk van állati trágyára is, ezért - is - jó, ha tart az ember néhány tyúkot, nyulat, ezek termelnek olyan trágyát, amit a zöldfélékkel együtt ki lehet szórni a kertbe.
A komposzt-dombra ürített alomszék szintén hozzájárul a trágyázáshoz.
Mielőtt bárki megjegyezné, hogy az alomszékben mennyi minden "műanyag" is lehet, hát igen... bár a természet előbb utóbb megbirkózik ezekkel is a komposztálódás során részben a komposzt élővilága segítségével, részben a komposztálódáskor keletkező hő segítségével. A másik, és tán fontosabb dolog pedig az, minél inkább támaszkodunk a saját magunk megtermelte élelemre, és minél kevésbé fogyasztjuk a szupermarketek kínálatát, annál kevesebb lesz a műanyag az alomszékben.
Ami szintén segíti az alomszék tisztulását, az az, hogy minél egészségesebben táplálkozunk, annál egészségesebbek leszünk, és annál kevésbé kell a szervezetünket vegyszerekkel - gyógyszerek - mérgezni.

Tehát: kertművelés, megkeresni az a művelési módot, ami a legjobban megközelíti azt, ahogy nagyanyáink is csinálták, azt a módot, amivel a nyagyanyáink módszerei mellé a legjobban tudjuk odatenni az újonnan felfedezett módszereket, és kialakítani azt a kertet, ami nekünk a legmegfelelőbb. Olyan zöldségfélékkel, amire a leginkább szükségünk van, legjobban szeretjük, és amelyek a legjobban szeretik a kertünket.
A kert mell legyen egy kis baromfiudvar, ahonnan nem csak a trágya van meg, hanem a tyúkjaink egészséges tojással is ellátnak bennünket. Lehet, kisebbekkel, mint az áruházi polcokon lévők, de ezek igaziak, igazi beltartalommal. "Boldog" tojások.
Ja és ha már nincs semmi a kertben, akkor a baromfiudvart ki lehet oda is terjeszteni, a tyúkok kicsipegetik a gyommagvakat, kapirgálnak, takarítanak, felszedegetnek mindent, ami nekünk "káros", szóval ingyen napszámosok...
Mindezzel nagyjából be is zárult a kör.
A részleteket csak érintettem most, de korábbi bejegyzéseimben bővebben szóltam erről-arról, meg még fogok is írni. A világhálón is rengeteg hasznos írás lelhető, tessék kérem böngészni.
És csinálni.
Ha csak egy erkélynyi hely van, akkor is lehet valamit kezdeni... ha erkély sincsen de van egy naposabb sarok, akkor ott, akár a dísznövények rovására is.
Géczy Gábor mondja, ha csak a fűszereket - amik a fő szerek!! - meg tudjuk termelni, már sokat tettünk az érdekünkben...

2013. szeptember 24., kedd

Kerek a világ... I.

Jártamban-keltemben, ahogy taposom a világháló kusza útjait, lépten-nyomon belebotlok olyan cikkekbe, amelyek azt mondják - a sorok között, persze -, hogy elvesztettük a kapcsolatot a teremtett, kerek világgal, és bizony, vágyunk oda vissza...

Az egyik ilyen téma az ételünk tápanyagtartalma, ma is olvastam egy cikket erről. Milyen sokat csökkent az egyes élelmiszerekben a vitamintartalom, az ásványianyag-tartalom, és így tovább. És hogy ez bizony, baj.
Igen, baj.
Ahogyan az is baj, hogy a manapság boltokban hozzáférhető élelmiszerek nagy többségében köszönő viszonyban sincsenek a tíz, húsz, harminc, ötven évvel korábbi változatukkal. Nem csak tápanyag-összetételükben, sajnos. Szinte semmiben.
De járjuk körbe ezt a tápanyag-kérdést, vagy legalábbis induljunk el, és majd mindenki továbbgondolja.
Napjainkban - leegyszerűsítve - a cél az, hogy minél több embert minél olcsóbban, gyorsabban előállított, minél nagyobb nyereséget termelő - ez fontos! - ennivalóval lássanak el. Hogy ennek a beltartalmi értéke milyen, az nem számít, szinte mindent mesterségesen érnek el, hogy az íz, állag, zamat, eltarthatóság olyan legyen, mintha igazi lenne. Becsomagolják szép marketing-jelszavakba, és már mehet is az áruházak polcaira. Hatalmas tömegben.
A „hátországban” meg az történik, hogy szupernövesztőkkel etetnek állatot, „trágyáznak” növényt, hogy hamar-hamar, és sokat-sokat, mert kell, gyorsan kell. És belepiszkálnak állatba, növénybe, mert kell, hamar, sokat, ellenállót, kártevőgyilkost, bármi áron, mert az hoz nagy profitot, és lehet szabadalmaztatni, és szabadalmaztatnák már az esőt is, hogy az is nekik hozzon profitot, mert bárhogyan is, a nyereség, a nagy nyereség korunk szent tehene.
Az, hogy közben tönkremegy körülöttünk minden, kit érdekel? Majd azt is klónozzák, és akkor pont úgy fog kinézni, mintha igazi lenne.
Ezek után ne csodálkozzon senki a fent említett táblázatokon és egyebeken. Ami meg nincs benne a borsóban – sem –, azt majd táplálék-kiegészítők formájában bekapkodjuk. És ez csak a jéghegy csúcsa.
Eközben szépen feledésbe merül – ha hagyjuk – mindaz, amit nagyapáink, dédanyáink és a többi felmenőink még tudtak, és használtak.

Minden része a teremtésnek, minden mindennel összefügg, minden része a teremtés körforgásának, és minden része az életnek (a kőszikla is, mint jellemzően élettelen). Bármit, ha ebből a rendszerből kiveszünk, vagy bármit, oda nem valót beviszünk, akkor megborul az egész. Napjainkban meg egy egész csomó mindent beviszünk a körforgásba, ami nem része a rendszernek.
A rendszerben mindennek helye van, nincs fölösleg, nincs hulladék, minden jó valamire, minden kell valamihez. Minden visszakerül a körforgásba. Amit kiveszünk, azt vissza is juttatjuk: a termények magukba veszik a föld tápláló részeit, de a trágyázással, komposztálással, talajtakarással, és ezer más módon ezeket vissza is juttatjuk. Méghozzá olyan szerkezetben, ami a természetben, a teremtésben megtalálható, amit a teremtés fel tud dolgozni. Más forma nem működik, működhet.
A táplálék-kiegészítők, a tápok és a műtrágya stb. közé itt lehet egyenlőségjelet tenni. Ezek csak hasonlítanak ahhoz, amit pótolni akarnak, de olyanok soha nem lesznek: az ÉLET hiányzik belőlük. Élőt pedig élettelennel táplálni, kezelni, gyógyítani stb. nem lehet. (10 köbméter aprítékot kazánban elégetve tudok mondjuk egy hónapig fűteni. De ha ugyanebből az aprítékból komposztkazánt csinálok, akkor az akár 5 hónapig is biztosítja nekem a meleget. Ilyenkor az „elégetést” az élet, a teremtés végzi... a különbség pedig a végén látható igazán: vagy egy kis kupac hamut kapok vissza, vagy egy nagy kupac értékes komposztot.)

Hogy a korábban említett táblázat értékeit feljavíthassuk, nagyon sokat kell dolgozni, és a teljes rendszert át kell alakítani. Vagy inkább úgy mondanám, vissza kell alakítani olyanná, amilyen nagyapáink idejében volt.
Vissza kell állítani azt a körforgást, ami biztosítja, hogy amit kiveszünk, az vissza is kerüljön.
Lesz értékes, egészséges, tápláló étel. Lesz egészség. Nem lesz minőségi éhezés. Nem lesz tömegtermelés. Nem lesz ekkora termelési sebesség. Nem lesz nyereség. Kinek mi a fontos...? Azért ez nem mindegy...
Folytatása következik!

2013. augusztus 26., hétfő

Érzések

Érdekes dolog ez az egész mozgalom-féleség, ami egyre több embert, családot megfertőz. Nagyon jó dolog, hogy sokan költöznek ki vidékre, vesznek parasztházat, vagy kisebb-nagyobb tanyát, és kezdenek el valamilyen szinten gazdálkodni. Így családjukat mindenképpen egészséges, élő élelemhez juttatják, esetleg más családok is részesedhetnek munkájuk gyümölcséből, és megtapasztalják, hogyan éltek nagyszüleink, dédszüleink, milyen a természet közelében élni, lakni, dolgozni.
Egy valami van csak, ami ebben az egészben... zavar...? Nem is tudom, nem ez a legjobb szó rá. Szóval van valami, ami kicsit kilóg a teljes képből.
Erre tegnap döbbentem rá.
A dolog persze kétélű, és én sem így csinálom - egyelőre - tehát miért pont én beszélek, de valakinek csak el kell kezdeni ezeket a gondolatokat...
Szóval tegnap... ültem a szalmában, a földút mellett, az árokparton, és néztem a tájat. Azt a jól ismert tájat, amit nap, mint nap láthatok, amit régen ismerek, amit pont ebből a nézőpontból még nem láttam. Gyönyörködtem a zöld sok-sok árnyalatában, a felhős ég szürkéskékjeiben, a mező más színeiben, hallgattam a madarak hangjait.

Elképzeltem, hogy az út túloldalán van a kicsi, de kényelmes, épp elegendő házunk, mellette kút, mögötte gazdasági épületek, és onnantól odáig, meg innentől addig én vagyok a gazda.
Vizet ad a kút, tüzelőt ad az erdő, villany nélkül meg el lehet lenni. Itt van a konyhakert, amott terem a búzánk, a kukorica, meg a krumpli, ott legel két tehén, pár birka, kecske, a lovak is szabadon futkosnak. Ezt a darabot meg alaposan megtrágyázzuk, ezzel el is egyengetjük, és kiszórunk egy csomó gyümölcsmagot, hogy abból majd gyümölcsfaerdő legyen. Majd jöhet szedni mindenki, akinek kell. Adni meg azt ad érte, amit akar. Vagy tud. ha épp semmit, az sem baj.
A modern kor dolgainak nagy részéről le lehet mondani, sokkal élvezetesebb nézni a természetet, figyelni a madarakat, a fákat, hallgatni a környék hangjait.
Mennyivel jobb ez, mint a plázákat járni... nézni - üres tekintettel - a hamis fénnyel csillogó kirakatokat...
Nem könnyű dolog ez, én nagyon jól tudom.
Sok-sok munkával is jár, azt is tudom.
De talán jobb, ha az ember a munkaerejét saját maga, a családja gyarapítására fordítja - közvetlenül - és nem "valaki más" felemelkedésére.
És meggyőződésem, hogy ez nem visszalépés, nem az idő kerekének visszaforgatása. Ez visszatérés oda, ahonnan eltérítettek minket, és ez nem ugyanaz.
Hogy mindezt mikor tudom megcsinálni, nem tudom. De egy részét mindenképpen szeretném megtenni. Annyit, amennyit csak lehet.

A beillesztett kép a Fortepan oldaláról való.

2013. június 18., kedd

Lassan járj, tovább érsz...

Ha az ember eldöntötte, hogy kertészkedésbe fog - akár azért, hogy megtermelje magának és családjának a friss, egészséges zöldséget, gyümölcsöt, akár azért, hogy kiélje a virágok iránti szeretetét, egy fontos dolgot szem előtt kell tartania:
Türelem, kitartás, és nem kapkodás lesz az - többek között -, ami majd meghozza a gyümölcsét.

A kertben nem lehet kapkodni. Ha valamit ki akarsz próbálni, akkor a próba ideje egy év - egy tenyészidőszak -, amit tetszik, nem tetszik, ki kell várni. Ha az idén az egyik módszerrel gondozott krumpli mondjuk nem hozta meg a várt eredményt, akkor a következő szezonig kell várni, hogy kipróbálj egy másikat, és az eredmény akkor sem garantált, mert sok mindentől függ, hogy pont az a krumpli pont a te kerted földjében hogy fog viselkedni.
Valószínűleg nem úgy, ahogy az okos könyvek írják. Aminek nem az az oka, hogy az okos könyv - és aki írta - nem is olyan okos, hanem az, hogy az okos könyv sem tud minden egyes négyzetméternyi földről pontos, naprakész képet adni, hanem csak azokból a tapasztalatokból tud kiindulni, amit az író(k) a saját környezetükben kipróbáltak, láttak stb.

Sőt, ha az idén nem lesz olyan jó a krumplid, de közben "úgy" gondozod a területet, akkor lehet hogy jövőre az idei módszer sokkal jobb eredményt fog hozni.
Szóval türelem, türelem, nem kell kapkodni.
A kertészkedéshez bizony vissza kell lassulni abból az őrült száguldásból, ami napjainkban oly divatos. Attól, hogy körbefutod hatszor a kertet, nem fog gyorsabban és dúsabbra nőni a saláta, sőt, csak jó keményre taposott ösvényed lesz, amit majd nehéz lesz ősszel fellazítani, és akkor majd rájössz, tényleg kár volt annyit futkosni, mert most fölöslegesen kell több energiát belefektetni abba a területbe. Mindezeket persze lehet képletesen is érteni, és nem csak a kertészkedésre alkalmazni.
Ami mindezeket a gondolatokat elindította, az egy cikk volt, hasonló dolgokról ír. Akit érdekel, műegerével kattintson ide, a színes szövegre és olvassa el. Jó szórakozást hozzá!

2013. június 13., csütörtök

Növényvédelem - növényvédelem?

A növényvédelem fura egy dolog. Szerintem.
Minél többet olvasok, előadást hallgatok a kiskerttel, önellátással kapcsolatban, meg túrom a világhálót, nyitott szemmel járok, meg néha gondolkodom is, és bizony egyre inkább arra a következtetésre jutok, hogy termesztett növényeink minél inkább eltávolodnak a természettől (túlnemesítés, monokultúrás termesztés, és a legrosszabb, a génmódosítás), annál inkább szükségük van arra, hogy a betegségektől *kívülről* kapjanak védelmet.
Vegyszeres védelmet.
Annyi vegyszer van mát forgalomban, hogy ihaj. Sokhoz már csak úgy nem is lehet hozzájutni, csak vegyszervizsgával használható, csak védőöltözetben juttatható ki - hogy ily szép kifejezéssel éljek -, és a sor végén... megesszük. Védőöltözet nélkül. Nem ellentmondás ez? De, az.
Ha elővesszük a józan paraszti eszünket, aztán megvizsgáljuk a természetet, azt látjuk, hogy ott ugyan senki nem permetez semmiféle vegyszerrel sem, és mégis, burjánzik az élet. Csak úgy, magától. Persze ott is előfordulnak beteg egyedek, de tömeges pusztulás azért nincs.
Mi hát a megoldás?

Kultúrnövényeink a fentebb említettek miatt igénylik az ilyen gondoskodást. Ez nem kérdés. De akkor mit tehetünk? Először is igyekezzünk nem agyontenyésztett, őshonos fajtákat termelni. Ezek a fajok teljesen beleillenek a környezetükbe, jól ismerik annak minden oldalát, ennek megfelelően pontosan tudják (igen, tudják!), hogyan védjék meg magukat a különböző betegségekkel szemben. Minél inkább vegyeskultúrásan tervezzük meg a kertünket, az összefüggő területeket törjük meg más-más növényekkel.
Ennek az a célja, hogy az egymás mellé kerülő növényfajok egymást segítik, egymás kártevőit távol tartják, magukhoz vonzzák - ha nekik épp arra van szükségük - és ezzel az elvvel gyakorlatilag vegyszerek nélkül képesek vagyunk burjánzó kertet csinálni. A védelmet a megfelelően társított növények végzik al a vegyszerek dolgát.
Na jó, és a gyümölcsfák? kérdezheted, kedves Olvasóm. A gyümölcsfák környezetébe is oda lehet ültetni olyan növényeket - pl. évelő fűszerek - amik segítik a fát, hogy a kártevőknek ne legyen kedve odamenni.
Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, a teljesség igénye nélkül íme néhány példa arra, hogy hogyan, mit lehet összetársítani. Ezek segítségével ki-ki megtervezheti a saját kertecskéjét, annak megfelelően, amit termeszteni akar, hiszen mindent úgysem lehet, az már nem kiskert.
Tehát:
Növénytársítás az öngyógyító veteményesben - ebben a cikkben - a Tudatbázis oldaláról - nem csak társítási példákat, hanem egyéb művelési tanácsokat, ötleteket lehet olvasni (sokban hasonlít az Öngyógyító kiskert c. könyvben olvasottakhoz, ez itt is meglelhető)
Fényképekkel illusztrált táblázatokat böngészhetsz a Gazigazító oldalán. Az első táblázat itt van, a második pedig itt.

No meg persze lehet kísérletezni is, ha olyasmit akarunk, amire ezek a források - vagy ami még a neten, könyvtárban fellelhető - nem adnak választ.
A legjobb tehát, ha ilyen megoldásokat keresünk, így biztosan tiszta termést takaríthatunk be. No meg persze reménykedjünk, hogy a szomszédok sem nagyon permeteznek... bár ha majd látják a burjánzó kertünket, és megkérdik, mi a titkunk, mivel permetelünk, és elmondjuk, még lehet ők is átállnak - akkor pedig minden rendben lesz!
Ha mégis az a döntés, hogy permetezni márpedig kell... akkor is van megoldás, mert léteznek olyan szerek, amelyeket ökológiai - bio - gazdálkodásban is lehet használni. Ezekhez nyújt segítséget például ez a két oldal:
Ökológiai gazdálkodásban engedélyezett készítmények listája 
Egymást segítő növények, biokerti növényvédő szerek 

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a civilizált ember ugyanígy működik: betegségeire a segítséget ugyanúgy vegyszerektől várja, ugyanúgy kívülről, ugyanúgy másnak átadva a felelősséget... Pedig ha megbetegítetted magad, akkor vedd is a fáradságot, ás hozd helyre, amit elrontottál!)

2013. május 31., péntek

... de miért is kell a kerted? - III.

Kedves Olvasóm, ha egyszer kicsit több időd van, akkor menj el egy közértbe, egy szupermarketbe, hipermarketbe, ahova szoktál, és szánj rá időt, és alaposan nézz meg több, különböző élelmiszert. Illetve a csomagolását, ahol ott van, hogy mi van benne.
Meg fogsz lepődni. Azon már valószínű nem, hogy milyen hosszú tud lenni a felsorolás, meg hogy tele van E-számokkal. Azon fogsz meglepődni, hogy ezt a valamit élelmiszernek adják el.
A teljesség igénye nélkül nézzünk meg egy-két kategóriőát, amit a felsorolásban találhatsz.
  • Állományjavító - ezek azért kellenek, hogy az a kotyvalék a lehető legjobban hasonlítson arra, aminek a neve szerint lennie kellene, és ha tényleg abból készült volna, amiből a neve szerint készülnie kellett volna
  • Térfogatnövelő - jó, az élesztő is az, de azt nem azért teszem bele, hogy az egykilós kenyér most optikailag ugyanakkora legyen, mint gyerekkoromban a kilós... különben is, ahogy Besenyő Pista bácsi ("Laár pour Laár" társulat) mondta, "Nem térfogatot akarok enni".
  • Ízfokozó - ezzel egyrészt elhitetik veled, hogy annak az íze, ami látszólag ez, olyan, mint az ízfokozó íze (mert igazából az dominál) és ha valahol mégis beleszaladsz egy valódi abba, aminek ezt gondolod, akkor annak az íze már ne is tessen, és ezt kívánd inkább helyette, másrészt ezzel elérik, hogy még többet akarj fogyasztani ebből a "finomságból"
  • Tartósító - ami azért kell bele, mert 'nincs idő' a hagyományos technológiák alkalmazására (ha abból készül a kezedben lévő, amiből kéne), illetve, mivel ez csak egy turmix a látszat ellenére, ezt a turmixot valahogy eltarthatóvá kell tenni legalább néhány napig, mielőtt végképp szétesne alkotóira. De mivel biztosra akarnak menni, annyit tesznek bele, hogy hónapok múlva is olyan, mint új korában
  • Aroma - ez kicsit hasonlít az ízfokozóra, illetve a kotyvalénak ettől lesz olyan íze, mint amilyen akkor lenne, ha abból készült volna, amiből tényleg kellett volna. Ha az aroma természetes, akkor maga az aroma végülis rendben van, mert valami létezőből vonták ki, de csak ebből a szempontból van rendben, hogy nem egy vegyész kreálmánya, mert onnantól vagy mesterséges, vagy 'természetazonos', ami azt jelenti, hogy olyan, mintha természetes lenne, de mesterséges. Ha meg mesterséges, akkor mesterséges. Az aroma azért is kell, mert annyi eper a világon nicsen, mint amennyi epres termék, és egy ausztrál fa fűrészporából kiváló eperíz állítható elő...
  • Lisztjavító - na ez érdekes. Mert akkor a liszt, amit beletettek a kotyvalékba, nem jó, azaz ROSSZ, és azt meg kell javítani. De attól még rossz lisztet eszünk...
  • Savanyúságot szabályozó - ez is egyfajta tartósító...
  • Módosított keményítő (vagy bármi más) - ez nagy valószínűséggel génmódosított alapanyagból származik, és betegségokozó lehet
  • Hidrogénezett növényi olaj - ez az az ún. "transzzsír", ami nagy valószínűséggel okoz különböző betegségeket, elsősorban szív-érrendszerieket. A baj velük az, hogy olyanok, mint az igazi zsírok, csak a molekuláik szerkezetében van egy kicsi eltérés az igaziakjhoz képest (egy hidrogénatom "transz" állásban van bennük), ami elég ahhoz hogy a szervezet azt higgye, tényleg zsír, de beépőlés, felszívódás, hasznosulás szempontjából már nem jók semmire, "szemetet" képeznek
  • Csomósodás gátló - hogy ne álljon össze, ami egyébként teljesen természetes állapota lenne. Emiatt nem csomósodik össze pl. a só még akkor sem, ha tök párás idő van (ami a sónál amúgy természetes lenne, lévén, hogy megköti a nedvességet, és ettől összeáll, akkor viszont már kevésbé eladható - szerintük)
A lista egyelőre ennyi, mert fejből írtam, nem egy csomagolásról.
Ezek itt, a listában, szinte kivétel nélkül, a szervezet számára IDEGEN ANYAGOK, ezekkel a szervezetünk nem tud mit kezdeni. Nem arra teremtetett, hogy ezeket az izéket feldolgozza. Jó esetben van, amelyik a végeken egyszerűen eltávozik a szervezetből. De sok közülük a tápcsatorna falát átlépve bejut a sejtekbe és ott garázdálkodni kezd. Van ami dolga végeztével kiürül, de van olyan, ami életünk végéig ott marad, és ha újra eszünk ilyent, az is ott marad, tehát az idegen anyag felszaporodik.
A felszaporodás eredménye meg akármi is lehet.
Szóval, ezeket akarjuk-e enni nap mint nap reggelire, ebédre, vacsorára, vagy inkább egy kicsit fáradozunk azon, hogy minél több friss, egészséges, vegyszer- és adalékmentes táplálék kerüljön az asztalunkra?
Lehet, hogy a tecsós csak 9,90... de mellé, az okozott betegség kezeléséhez a gyógyszer 99,90, az orvos 9990,90, a kórház  99.999,90 és hadd ne soroljam tovább, valamint a tecsóba el kell autózni, és ilyen benzinárak mellett...
A döntést mindenkinek magának kell meghoznia, nem akarok én senkit sem megtéríteni. Mindenki a maga - és persze a családja - bőrét viszi vásárra.
Csak azt szeretném, ha elgondolkozna mindenki, és utána döntene.
Reményeim szeirnt amellett, hogy jobb egtészségesen táplálkozni, mert jobb egészségesnek lenni.


2013. május 30., csütörtök

Az Orwelli világ érkezése...?

Szóval ezért kell művelni a kertjeinket... És ezért fontos, hogy minden eszközzel megakadályozzuk a monsantohoz hasonló borzalmak terjeszkedését (sok lúd disznót győz, ne feledjük!!):
A Grow Food, not Lawns Facebook-oldalon sok érdekességet lehet olvasni (angolul tudók előnyben). Ma ezt találtam náluk:
 
"So Monsanto (maker of genetically modified seeds) has a bee problem. The bees keep taking the pollen from Monsanto’s GMO fields and cross contaminating them with the organic plants (at the farmer’s field next door). So to protect their patented seed technology, Monsanto has sued 410 farmers for 23 million dollars because they are growing Monsanto’s cross contaminated plants without permission (and won the suit). Then to make sure this does not happen again, Monsanto re-engineered their plants so that the bees will slowly die out if they come in contact with their genetically modified plant’s pollen (in a matter of days). Does Monsanto have the right to kill off the entire bee population in order to protect their patents?"
 
Angolul nem tudóknak íme a fordítása:
 
"Szóval, a MONSANTO-nak (Genetikailag módosított vetőmagok gyártója) gondja akadt a méhekkel. A méhek ugyanis virágport gyűjtenek az ő GMO-s tábláikról, és keresztbeporozzák ezekkel a rendes növényeket (a szomszéd farmer földjén). Hogy védjék a szabadalmaztatott vetőmag technológiájukat, a Monsanto 23 millió dollárra beperelt összesen 410 farmert, mivel ők engedély nélkül termesztenek Monsanto növényes virágporral keresztezett növényeket (és meg is nyerték a pert!!) Hogy hasonló eset többé ne fordulhasson elő, Monsanto kissé megmódosította a növényeit, mégpedig oly módon, hogy a méhek, ha kapcsolatbe kerülnek a génmódosított növények virágporával, akkor néhány napon belül szépen elpusztulnak. Tényleg joga lenne a Monsantonak, hogy szabadalmai védelmében kipusztítsa a méheket??"
 
A profit érdekében mindenre képesek. Csak pl. azt feledik el, szűklátókörűségükben, hogy
1) ha kipusztulnak a méhek, akkor az ő GMO-ikat sem lesz, ami beporozza, és akkor elmehetnek a sóhivatalba (bár valami olyant olvastam, hogy már kutatják a robotméheket, amik majd felismerik a monsanto szabadalmas növényeket ésatöbbi) 
2) Einstein bácsi aszonta, ha a méhek eltűnnek, akkor az emberiségnek kb. négy éve van, és semmi garancia nincs arra, hogy jól is számolt, és akkor a kukába kerül minden monsantos gazficok is, mert neki sem lesz mit ennie!!! Annyi robotméhet meg nem lehet legyártani, annyiféla programmal, hogy mindent be tudjanak porozni.
 De hát a profitéhség, kapzsiság nagy úr... csakhogy... magukkal vinni a túlvilágra úgysem tudnak SEMMIT...

2013. május 27., hétfő

... de miért is kell a kerted? - I.

Elkezdtem ezt a blogot írni, hogy itt is terjesszem mindazt, amit egyrészt tapasztalok, másrészt amit tanulok, olvasok, látok, hallok annak kapcsán, hogy önellátás.
És akkor eszembe jutott, hogy a miértről még nem volt szó.

Szóval, miért is műveljük meg a kertjeinket?
A válasz nem is olyan könnyű...
De a legfontosabb talán az, hogy az egészségünk mindennél többet ér, és az egészségünk egyik alappillére a táplálékunk, azaz egyáltalán nem mindegy, hogy mit eszünk meg nap, mint nap.
Abba most inkább ne menjünk bele részletesen, hogy milyen alkotói vannak a tálplálékunknak, mikre van szükségünk, mert nem tudományos értekezést akarok írni. Legyen elég annyi, hogy fogyasztanunk kell szénhidrátokat, zsírokat, fehérjéket, vitaminokat, nyomelemeket és egy csomó mindent, erről százféle forrásból lehet tájékozódni, miből mennyit tart a tudomány mai állása szükségesnek, egészségesnek satöbbi.
Inkább arról szólnék, hogy ezt a tudományos koktélt, ami a táplálékunk, honnan kellene beszerezni, és miért pont onnan kell megszerezni.
Hogy világosabb legyen néhány következő gondolat, el kell mondani, hogy az ember, mint a természet, mint a Teremtés része, nem csak az a hús és csonttömeg - kiegészítve ezzel-azzal -, amit közönségesen látunk, hanem energia, rezgés, információ is.
Fizikából tanultuk, hogy az azonos rezgések erősítik, az ellentétesek pedig gyengítik, kioltják egymást. Ez érvényes például a hanghullámokra is, és érvényes a nem fizikai síkú rezgésekre is.

A leginkább tápláló étel az, ami ugyanazon a rezgésszámon dolgozik, mint az, aki azt elfogyasztja, akkor lesz a leghatékonyabb a felszívódás, a táplálás, akkor lesz a leghatékonyabb az információátadás. Ugyanaz a frekvenciája - közel ugyanaz - annak a tápláléknak van, ami ugyanott él, ugyanott terem, ahol mi. A legközelebb hozzánk az van, ami a kertünkben terem. Azt a kört, amin belül a nekünk legmegfelelőbb táplálék megterem, egyébként úgy húzhatjuk meg, hogy mindaz, ami táplál minket, az egynapi járóföldön belül terem meg. Innen válogathatjuk össze mindazt, amit egy-egy nap elfogyasztunk. Innen kellene összeválogatnunk a mai ebédet, a holnapit, és a két év múlvait.
Ezzel szemben... a mai ember, a civilizált ember - sajnos nem csak a városi, hanem a falusi ember is ilyen, elmegy valamelyik boltba, és megvesz valamit, amiről nem is tudjuk legtöbbször, hogy honnan érkezik a hűtőpultra. Nem tudjuk, milyen körülmények között termett, növekedett, milyen körülmények között tárolták, szállították, egy a biztos, hogy bőven túlról van az egynapi járóföldön.
Emiatt tehát már nem jó. Ártani persze - reméljük - nem árt, de nem  is használ annyit, mint az egynapos körben belül termett. Ami miatt persze érdemes meggondolni, hogy a messziről jöttet fogyasztjuk-e, az az, hogy a termesztés, feldolgozás, szállítás közben vajon milyen (vegy)szerekkel került kapcsolatba, ami viszont okozhat problémákat.
Már ha lehet tudni, hogy az a sárgarépa honnan való...
A másik dolog, ami miatt saját termést kell enni, az a tápanyagtartalom, elsősorban vitamin és ásványianyag tartalom.

Sokat lehet arról hallani, olvasni, hogy napjainkra a legtöbb zöldség - és gyümölcs - tápanyagtartalma a töredéke a mondjuk 50-60 évvel ezelőttinek. Biztos sokan elgondolkoztatok azon, hogy miért van ez? Hova tűntek a vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek a répából, káposztából, retekből és a társaikból...?
A válasz amilyen bonyolult, annyira egyszerű is: mindaz, ami hiányzik a zöldségekből, az hiányzik abból a talajból, amiből pl. a sárgarépa felszívhatná magába. Hova tűnt a talajból? A korábban ott termett sárgarépa-nemzedékek elfogyasztották - magukba építették -, viszont nem került vissza ebből semmi, vagy szinte semmi, és előbb-utóbb a talaj kimerül.
Ennek oka a monokultúrás termelés, oka a műtrágyázás, oka a locsolás, a gyomirtózás, vegyszerelés, permetezés, oka mindaz, ami az élelmiszer-termelést kivette a teremtésből.
A műtrágya neve is megmondja, hogy az MŰ. Mesterségesen előállított halott anyag, amivel az élő természet, a teremtés nem tud mit kezdeni, legfejjebb nagy energiával tudja egy pici részét hasznosítani.
A műtrágya helyett vissza kell térni a szerves tápanyag-visszajuttatásra, ami lehet komposzt, lehet baromfi-trágya, nyúltrágya, disznótrágya, ezek keveréke, és akkor még nem beszéltünk az alomszék "terméséről", ami szintén felhasználható a kertben - ahogy az régen is megvolt.
A kertben sokkal könnyebben begyógyíthatjuk a Földanya sebeit, mint egy hatalmas monokultúrás táblán - persze ott sem lehetetlen, csak tovább tart, sokkal keservesebb folyamat, hiszen azt a földet sokkal jobban kizsigereltük.
A saját kertben könnyen megtermelhetjük a vegyszermentes élelmiszerünket, ami egészséges, biztos forrásból van, tiszta, és tápláló.
De hogy ne legyen túl hosszú... folytatása következik!

2013. május 17., péntek

Kertészkedünk...

Nem vagyok mezőgazdasági szakember, mindössze eldöntöttem, hogy amit csak tudunk, és amennyit csak tudunk, azt megtermeljük magunknak.

A "MIÉRT"-re igazából nagyon egyszerű a válasz: Mert tudni akarom, hogy amit elfogyasztok, az biztosan nem a Föld túloldaláról, elgázosítva érkezett az asztalomra, hanem csak kiléptem az ajtón és kihúztam, letéptem, fölszedtem, kiástam és esetleg csak úgy, mosatlanul, a kert közepén állva jóízűen befaltam.
Persze van, aki azt mondja, hogy olcsóbb a tecsóban megvenni, mert az csak 9,90. Persze, hogy annyi, de mellé a doki 990, a gyógyszer 9990, a kórház meg 99990.
Azért meg, amit épp az előbb ettem meg jóízűen csak egy kicsit kellett kapálni. Ingyen. A kapát meg csak egyszer kellett megvenni, onnan működik ez a kiváló, mellékhatásmentes gyomirtó készülék (a "Kapazin"). És benzin sem kell bele, mert elmegy az mindennel, zsíroskenyérrel, meggylekvárral, tökfőzelékkel vagy rántott csirkével is.


Krumpli kerül a földbe
Az okos könyvekben, okos videókban azt találtam, hogy egy családnak a szükséges zöldségfélék megtermeléséhez kb. 150-200 négyzetméternyi földterület kell. Ennél több is van a kertünkben, tehát jó eséllyel indulunk el ezen az úton. Olyannyira, hogy még krumpli is lesz a kertben, talán több is, mint kell, de az nem baj, mert a krumplit szeretjük. Meg lesz helye egy-két "vadabb" vagy inkább úgy mondom szokatlanabb növénynek is, mert csicsóka is kerül majd meg egy kis seprűcirok például.

A kertet eleve nem "hagyományosan" terveztem meg, hanem az "Öngyógyító kiskert" elméletét vettem alapul (találtam egy kivonatot a könyvből, a lényeg benne van, a teljes mű pdf formátumban innen letölthető, nekem az oldal kicsit lassan jött le, de megérte a várakozást), egy kicsit megvariáltam, mert természetesen nem fogok minden olyan növényt termeszteni amiről ő ír, a paprikáról meg, ami nekem fontos, egy szó nincs benne. Hiába, náluk ez nem olyan szoros része az étkezéseknek, mint nálunk.

Sorol a borsó
Mindenesetre a kert egyik felében sorokat alakítottam ki javarészt, egy kis kivételtől eltekintve, olyan helyet hagytam ki, ami az almafa alatt/mellett van, és oda a jövőben egy fóliasátor fog kerülni. Legalábbis ez a terv.
A másik oldalt részben a könyv elvei szerint terveztem meg, mert több sorban van egyforma vetemény - krumpli, illetve kukorica - és köztük egy-egy sor más. Illetve a káposzta még inkább nincsen, bár mintha kelne itt-ott egy kicsit. A palánták meg nem bírták a gyűrődést...

Napraforgó
Az alapelvek szempontjából viszont sok érdekes van benne, érdemes átböngészni annak, aki egy kicsit másképp - és kevesebb, illetve másfajta munkával - akarja a kertjét művelni.
Megint csak hangsúlyozni kell, hogy amikor rááll az ember egy új kertművelési módszerre, az igazi eredményt nem az első évben fogja megtapasztalni, mert amíg az új rendszer felépül, az belekerülhet két-három évbe is, de lehet, hogy tovább is eltarthat. A türelem ebben az esetben - is - nagyon fontos tényező.
Már csak azért is, mert az időjárás nem mindig engedi meg, hogy akkor menjek a kertbe pl. veteményezni, amikor én szeretnék, mert egy éjszakai eső máris keresztbe húzhatja a számításaimat. Mint ahogyan azt meg is tette nem egyszer mostanában.
Mindenesetre jó látni, ahogy elkezdenek kihajtani a magok, megjelennek a krumplilevelek, jó tudni, hogy a munkánk első eredményi már láthatóak. 


2013. május 7., kedd

Kertészkedés kicsit másképpen

Ha akarom, a kertészkedés bizony nem is olyan egyszerű... Főleg, ha egy szakember az, aki ezt mondja neked.
Ugyanakkor ezt is megteheted, hogy megfigyeled, a természet hogyan működik, és azt a működést igyekszel lemásolni a saját kertedben is. Hiszen az erdőn-mezőn sem kapál senki, nem ás senki, főleg nem locsol senki - illetve a teremtés végzi el mindezt - és mégis burjánzik az élet.
A minap leltem erre a filmecskére - van magyar felirat is hozzá - amelyben egy idős amerikai hölgy beszél a saját kertészkedéséről, hogy hogyan talált rá a természet másolására. Amit ő csinál, az már szinte permakultúra.
A filmhez annyi a megjegyzésem, hogy a hölgy talajtakaráshoz szénát - "hay" - használ, a fordításban szalma szerepel.
Az interneten barangolva, ezt-azt elolvasva, előadást meghallgatva magam is egyre inkább hajlok annak elfogadására, hogy ha a kertet az ember saját maga és családja ellátására használja, ami az elsődleges cél kell, hogy legyen, akkor igaz az az állítás, hogy napi egy-másfél óra munkával ezt a célt el is lehet érni.
A többi időben pedig szabadon teremthetünk, szabadon élhetünk.

Almaszüret
Persze, amikor pl. betakarítási idő van és érik valami, amit le kell szedni, fel kell dolgozni, akkor ez az idő lényegesen több, de ilyen nem sok van.
Akkor is más a helyzet, amikor árutermelésre adjuk a fejünket, mert akkor megint csak több munkánk van azzal, hogy rendszeresen foglalkozni kell az "áruval": felszedni, csomagolni, szállítani, értékesíteni stb.
Azonban a hétköznapi ember első és legfontosabb célja az legyen, hogy magát és családját ellássa friss, egészséges, és ami a legfontosabb, ÉLŐ táplálékkal.
Ez pedig tényleg nem kíván naponta sok-sok órányi munkát.

Betakarítás - befőzés
Ami idő, és amihez türelem kell, az az, amíg a kertünket olyanná alakítjuk, amilyennek látni szeretnénk, amelyik a legjobban kiszolgálja az igényeinket. Az is eltart két-három évig, amíg a kertben pl. kialakítjuk a talajtakarásos művelést, hisz első évben szinte nincs is mivel takarni, hanem úgy gyűlik minden össze az év során, majd mire az összegyűjtött "alapanyagból" használható anyag lesz, az szintén nem néhány napos folyamat.
A Teremtés nem kapkod, meg kell adni mindennek az idejét. Ha ezt nem tesszük, akkor bizony megnézhetjük magunkat...
Úgyhogy addig is jó kertészkedést, kísérletezést és türelmet kívánok mindenkinek, magamnak is!

2013. április 17., szerda

A hibás tudások világa

Géczy Gábor előadása, Hódmezővásárhely, 2013.02.15.

Természetesen nem kell mindennel egyetérteni, viszont érdemes elgondolkodni sokmindenen, amit elmond. Akkor mindenki ki tudja válogatni, hogy ő mit tud, akar, szeretne használni a hallottakból.

Megéri a 75 percet rászánni.


2013. április 16., kedd

Vizes kérdések, a továbbiak

Az előző bejegyzésben elkezdtük egy kicsit boncolgatni a háztartási vízfelhasználás kérdéseit. Szóba került a fekete és a szürke szennyvíz, szóltunk a Kegyedi rendszerről. Lépjünk most egy kicsit tovább.
Egy újabb lehetőség a vízgazdálkodásunk alakítására az esővíz felhasználása.
Magyarországon az átlagos csakadék-mennyiség 500 - 750 mm között ingadozik, természetesen az egyes tájegységek között lehetnek eltérések, illetve egy-egy év lehet szélsőségesen csapadékos vagy száraz. Maradjunk azonban az átlagnál.

A településeken ez a csapadékmennyiség gyakorlatilag elfolyik (most csak azzal a részével foglalkozunk értelem szerűen, ami nem a kertek területére esik), a legtöbben bevezetik az útmenti árok-rendszerbe. Pedig az esővíz annál értékesebb, semhogy hagyjuk így elcsorogni.
Kezdjük egy kicsit messzebbről a vizsgálódást.
A teremtésben nagyon sok minden fa-szerkezetben működik: olyan, mint a fa ágai, gallyai. Vagy a gyökerei. Vagy a vérereink, vagy a folyók.
Sok ilyen szervezet ráadásul olyasmi módon működik, mint az ereink: Van egy rendszer, ami a táplálékot, az oxigént szállítja - verőerek - és ennek iker-rendszere pedig a salakot, mérgeket stb. szállítja el - ezek pedig a visszerek.
A víz körforgásában is megvan ez a kettősség, bár fizikailag csak az egyik felében ismerhető föl a fa-szerkezet: a patakok, folyók, folyamok rendszeréről van természetesen szó. Ez a rendszer futhat a felszínen is, de futhat a felszín alatt is. Vajon folyóvizeink "verőerek", vagy "visszerek"? Bármily meglepő is, ezek bizony visszerek, hiszen ezekben a vizekben egy sor oldott anyag található. Ez viszi el a megtisztítandót, illetve ez az, ami "lefelé folyik". Talán a felszín alatti vizeknél könnyebben belátható ez, ezeket a felszín alatti vizeket láthatjuk viszont ásványvízként, és ezekben - fajtától függően - több-kevesebb ásványi oldott anyag van.

Ezzel szemben az esővíz közel desztillált víz. A természetben is ez a víz az, ami tiszta, ennek segítségével lesz képes a növényzet a talajból feloldani, és aztán testébe beépíteni a szükséges tápanyagokat. Biztos megfigyeltétek már, hogy eső után meglódul a növényzet burjánzása, a kertben is hiába locsolunk, az éppencsak hogy életben tartja növényeinket, de ha egyszer megáznak, akkor meglódulnak.
A víz szerepe a szervezetben is többek között oldószer-szerep. Oldani meg akkor tud igazán a víz, ha még nincsen benne semmi oldott anyag. Ebből következik, hogy ha ásványvizet iszunk, akkor a víz ásványianyag tartalma miatt kevésbé lesz jó oldószer. A legjobb, ha esővizet iszunk, hisz annak oldott anyag tartalma szinte nincs is.
Mielőtt bárki felhördülne... csak meg kell nézni eső után hány pocsolya mellett találni állatnyomokat, vagy hány pocsolya mellett isznak lepkék... Persze ők sem mindig ezt isszák, mert patakok, források mentén is látjuk a nyomokat, de esők után csak ezt isszák...
Az esővíz tehát gyakorlatilag minimális tisztítás után felhasználható. (Megintcsak a felhördülések ellen, miszerint de hát az esővíz piszkos... ugyanaz van benne, amit minden egyes lélegzetvételkor beszívunk...) Persze a tetőről hozhat le ezt-azt, de ezen kívül felhasználható.
Szűréshez a legjobb az édesvizi mészkőből készített kúp alakú szűrő.
A tárolásához mindössze annyi kell, hogy ásunk egy kb. 1 köbméteres ciszternát, vagy leásunk egy 1 köbméteres tartályt, teszünk bele mészkövet - hogy barlangi körülményeket teremtsünk - és onnantól kezdve már csak használni kell. A föld alatt van, mészkővel, nem fog algásodni, hidegen van. 
Van vele persze egy nagy baj. Ingyen van. Ezt a földanya csak úgy adja nekünk.
Következzen most egy kisfilm, abból a "csokorból", amelyikbe az előző bejegyzés kisfilmjei tartoznak. Az itt leart esővíz-felhasználási rendszer különbözik a fentiektől, több "technika" és "kütyü" van benne, ettől - szerintem - kicsit bonyolult, de az alapelveket jól bemutatja.

Teleső rendszer



Bízom abban, hogy sikerült elindítani egy-két gondolatot, és sikerült gondolkodásra késztetni Benneteket, kedves Olvasók, hiszen nekünk magunknak kell elkezdeni dolgozni azon, hogy visszaállítsunk a teremtés rendjét a világunkban.
Ezekről lesz szó a továbbiakban is.