... de miért is kell a kerted? - I.

Elkezdtem ezt a blogot írni, hogy itt is terjesszem mindazt, amit egyrészt tapasztalok, másrészt amit tanulok, olvasok, látok, hallok annak kapcsán, hogy önellátás.

És akkor eszembe jutott, hogy a miértről még nem volt szó.

Szóval, miért is műveljük meg a kertjeinket?

A válasz nem is olyan könnyű...

De a legfontosabb talán az, hogy az egészségünk mindennél többet ér, és az egészségünk egyik alappillére a táplálékunk, azaz egyáltalán nem mindegy, hogy mit eszünk meg nap, mint nap.

Abba most inkább ne menjünk bele részletesen, hogy milyen alkotói vannak a tálplálékunknak, mikre van szükségünk, mert nem tudományos értekezést akarok írni. Legyen elég annyi, hogy fogyasztanunk kell szénhidrátokat, zsírokat, fehérjéket, vitaminokat, nyomelemeket és egy csomó mindent, erről százféle forrásból lehet tájékozódni, miből mennyit tart a tudomány mai állása szükségesnek, egészségesnek satöbbi.

Inkább arról szólnék, hogy ezt a tudományos koktélt, ami a táplálékunk, honnan kellene beszerezni, és miért pont onnan kell megszerezni.

Hogy világosabb legyen néhány következő gondolat, el kell mondani, hogy az ember, mint a természet, mint a Teremtés része, nem csak az a hús és csonttömeg - kiegészítve ezzel-azzal -, amit közönségesen látunk, hanem energia, rezgés, információ is.
Fizikából tanultuk, hogy az azonos rezgések erősítik, az ellentétesek pedig gyengítik, kioltják egymást. Ez érvényes például a hanghullámokra is, és érvényes a nem fizikai síkú rezgésekre is.

A leginkább tápláló étel az, ami ugyanazon a rezgésszámon dolgozik, mint az, aki azt elfogyasztja, akkor lesz a leghatékonyabb a felszívódás, a táplálás, akkor lesz a leghatékonyabb az információátadás. Ugyanaz a frekvenciája - közel ugyanaz - annak a tápláléknak van, ami ugyanott él, ugyanott terem, ahol mi. A legközelebb hozzánk az van, ami a kertünkben terem. Azt a kört, amin belül a nekünk legmegfelelőbb táplálék megterem, egyébként úgy húzhatjuk meg, hogy mindaz, ami táplál minket, az egynapi járóföldön belül terem meg. Innen válogathatjuk össze mindazt, amit egy-egy nap elfogyasztunk. Innen kellene összeválogatnunk a mai ebédet, a holnapit, és a két év múlvait.

Ezzel szemben... a mai ember, a civilizált ember - sajnos nem csak a városi, hanem a falusi ember is ilyen, elmegy valamelyik boltba, és megvesz valamit, amiről nem is tudjuk legtöbbször, hogy honnan érkezik a hűtőpultra. Nem tudjuk, milyen körülmények között termett, növekedett, milyen körülmények között tárolták, szállították, egy a biztos, hogy bőven túlról van az egynapi járóföldön.

Emiatt tehát már nem jó. Ártani persze - reméljük - nem árt, de nem  is használ annyit, mint az egynapos körben belül termett. Ami miatt persze érdemes meggondolni, hogy a messziről jöttet fogyasztjuk-e, az az, hogy a termesztés, feldolgozás, szállítás közben vajon milyen (vegy)szerekkel került kapcsolatba, ami viszont okozhat problémákat.
Már ha lehet tudni, hogy az a sárgarépa honnan való...
A másik dolog, ami miatt saját termést kell enni, az a tápanyagtartalom, elsősorban vitamin és ásványianyag tartalom.

Sokat lehet arról hallani, olvasni, hogy napjainkra a legtöbb zöldség - és gyümölcs - tápanyagtartalma a töredéke a mondjuk 50-60 évvel ezelőttinek. Biztos sokan elgondolkoztatok azon, hogy miért van ez? Hova tűntek a vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek a répából, káposztából, retekből és a társaikból...?
A válasz amilyen bonyolult, annyira egyszerű is: mindaz, ami hiányzik a zöldségekből, az hiányzik abból a talajból, amiből pl. a sárgarépa felszívhatná magába. Hova tűnt a talajból? A korábban ott termett sárgarépa-nemzedékek elfogyasztották - magukba építették -, viszont nem került vissza ebből semmi, vagy szinte semmi, és előbb-utóbb a talaj kimerül.
Ennek oka a monokultúrás termelés, oka a műtrágyázás, oka a locsolás, a gyomirtózás, vegyszerelés, permetezés, oka mindaz, ami az élelmiszer-termelést kivette a teremtésből.
A műtrágya neve is megmondja, hogy az MŰ. Mesterségesen előállított halott anyag, amivel az élő természet, a teremtés nem tud mit kezdeni, legfejjebb nagy energiával tudja egy pici részét hasznosítani.
A műtrágya helyett vissza kell térni a szerves tápanyag-visszajuttatásra, ami lehet komposzt, lehet baromfi-trágya, nyúltrágya, disznótrágya, ezek keveréke, és akkor még nem beszéltünk az alomszék "terméséről", ami szintén felhasználható a kertben - ahogy az régen is megvolt.
A kertben sokkal könnyebben begyógyíthatjuk a Földanya sebeit, mint egy hatalmas monokultúrás táblán - persze ott sem lehetetlen, csak tovább tart, sokkal keservesebb folyamat, hiszen azt a földet sokkal jobban kizsigereltük.
A saját kertben könnyen megtermelhetjük a vegyszermentes élelmiszerünket, ami egészséges, biztos forrásból van, tiszta, és tápláló.
De hogy ne legyen túl hosszú... folytatása következik!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kertészkedünk...

Nem vagyok mezőgazdasági szakember, mindössze eldöntöttem, hogy amit csak tudunk, és amennyit csak tudunk, azt megtermeljük magunknak.

A "MIÉRT"-re igazából nagyon egyszerű a válasz: Mert tudni akarom, hogy amit elfogyasztok, az biztosan nem a Föld túloldaláról, elgázosítva érkezett az asztalomra, hanem csak kiléptem az ajtón és kihúztam, letéptem, fölszedtem, kiástam és esetleg csak úgy, mosatlanul, a kert közepén állva jóízűen befaltam.
Persze van, aki azt mondja, hogy olcsóbb a tecsóban megvenni, mert az csak 9,90. Persze, hogy annyi, de mellé a doki 990, a gyógyszer 9990, a kórház meg 99990.
Azért meg, amit épp az előbb ettem meg jóízűen csak egy kicsit kellett kapálni. Ingyen. A kapát meg csak egyszer kellett megvenni, onnan működik ez a kiváló, mellékhatásmentes gyomirtó készülék (a "Kapazin"). És benzin sem kell bele, mert elmegy az mindennel, zsíroskenyérrel, meggylekvárral, tökfőzelékkel vagy rántott csirkével is.

Krumpli kerül a földbe

Az okos könyvekben, okos videókban azt találtam, hogy egy családnak a szükséges zöldségfélék megtermeléséhez kb. 150-200 négyzetméternyi földterület kell. Ennél több is van a kertünkben, tehát jó eséllyel indulunk el ezen az úton. Olyannyira, hogy még krumpli is lesz a kertben, talán több is, mint kell, de az nem baj, mert a krumplit szeretjük. Meg lesz helye egy-két "vadabb" vagy inkább úgy mondom szokatlanabb növénynek is, mert csicsóka is kerül majd meg egy kis seprűcirok például.

A kertet eleve nem "hagyományosan" terveztem meg, hanem az "Öngyógyító kiskert" elméletét vettem alapul (találtam egy kivonatot a könyvből, a lényeg benne van, a teljes mű pdf formátumban innen letölthető, nekem az oldal kicsit lassan jött le, de megérte a várakozást), egy kicsit megvariáltam, mert természetesen nem fogok minden olyan növényt termeszteni amiről ő ír, a paprikáról meg, ami nekem fontos, egy szó nincs benne. Hiába, náluk ez nem olyan szoros része az étkezéseknek, mint nálunk.

Sorol a borsó

Mindenesetre a kert egyik felében sorokat alakítottam ki javarészt, egy kis kivételtől eltekintve, olyan helyet hagytam ki, ami az almafa alatt/mellett van, és oda a jövőben egy fóliasátor fog kerülni. Legalábbis ez a terv.
A másik oldalt részben a könyv elvei szerint terveztem meg, mert több sorban van egyforma vetemény - krumpli, illetve kukorica - és köztük egy-egy sor más. Illetve a káposzta még inkább nincsen, bár mintha kelne itt-ott egy kicsit. A palánták meg nem bírták a gyűrődést...

Napraforgó

Az alapelvek szempontjából viszont sok érdekes van benne, érdemes átböngészni annak, aki egy kicsit másképp - és kevesebb, illetve másfajta munkával - akarja a kertjét művelni.

Megint csak hangsúlyozni kell, hogy amikor rááll az ember egy új kertművelési módszerre, az igazi eredményt nem az első évben fogja megtapasztalni, mert amíg az új rendszer felépül, az belekerülhet két-három évbe is, de lehet, hogy tovább is eltarthat. A türelem ebben az esetben - is - nagyon fontos tényező.

Már csak azért is, mert az időjárás nem mindig engedi meg, hogy akkor menjek a kertbe pl. veteményezni, amikor én szeretnék, mert egy éjszakai eső máris keresztbe húzhatja a számításaimat. Mint ahogyan azt meg is tette nem egyszer mostanában.

Mindenesetre jó látni, ahogy elkezdenek kihajtani a magok, megjelennek a krumplilevelek, jó tudni, hogy a munkánk első eredményi már láthatóak. 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A KÉZ hatalma

A kéz mindig kéznél van, bármit is csinálunk.

A kéz nagyon fontos "szerszám". Bármit is csináljunk vele, az alkotásba beletesszük a saját energiáinkat, a saját gondolatainkat. Amit megcsináltunk, megalkottunk, az tükrözi és tovább adja azt a rezgéshalmazt, amit a készítéskor beletettünk - akarva-akaratlan.

Kézzel, egy egyszerű kézrátétellel felnőttnek, gyermeknek tudunk segíteni, fájdalmát enyhíteni, háborgó lelkét megnyugtatni. Édesanyánknis így nyugtatott meg benünket, ha valami bajunk volt: kezét fejünkre tette. A kézrátétel nem valami nagy csoda, mindannyian tudjuk, csak elfeledkeztünk róla.

Ezért nagyon fontos, hogy minél több dolgot csináljunk kézzel, például amikor a család ételét készítjük. Ne géppel dagasszunk, ne géppel szeleteljünk, és elsősorban nem azért, hogy takarékoskodjunk az árammal. A kéz érintése az ételnél is nagyon fontos.
Belevisszük magunkat, a szeretetünket az ételbe.

Legalább ilyen fontos, hogy milyen gondolatok keringenek tudatunkban, amikor ételt készítünk, mert kezünkön át a gondolataink is hatnak a tésztára, amit épp gyúrunk.
Ha főzés közben az jár eszünkben, hogy jaj már megint főzni kell, pedig még ott a mosás, a vasalás, a hazahozott munka, és különben is az a hülye Gizi már megint felidegesített az irodában, nos, ekkor az étel lehet akármilyen jóízű, mégsem fogja úgy táplálni az elfogyasztóját, fogyasztóit, mert benne van a dühünk. Ha viszont szeretettel gondolunk azokra, aki majd jóízűen elfogyasztják az a pogácsát, amit épp dagasztunk, akkor a pogácsával egy jó adag szeretetet is el fognak falatozni.
Éppen ezek miatt sem kell talán magyarázni, hogy miért nem szerencsés, ha folyamatosan készételeket fogyasztunk, mondván, nincs idő főzni. Nem tudhatjuk - a legjobb szándékot föltételezve sem -, hogy milyen energetikai, tudati ésatöbbi állapotban volt az a valaki, aki azt az ételt készítette. Az ő állapota benne van az ételben, és így a mi részünkké is lesz. 
Persze, egy anyagba szakadt világnak nehéz ezeket a dolgokat elmagyarázni, főleg, hogy az esetleges hatás nem is azonnal, kézzel foghatóan - vegyük észre a nyelv játékát... - jelentkezik, hanem csak hosszú idő múltán.
De itt is érvényes lesz a mondás, hogy amit eszel, azzá leszel, mert a sok beteg energiát tartalmazó étel végül belőlünk is beteget csinál.

Főzni kell. Muszáj annyi időt találni a napi menetben, hogy ételt készíthessünk. Meg lehet találni azokat a recepteket - vagy csak egyszerűen szabadon kell engedni a fantáziánkat és újakat kitalálni -, amelyek finomak, mégsem kell fél napig a konyhában gürcölni, és táplálóak is.
Dolgozni kell persze ezzel is, de ingyen semmi nincsen, és hosszú távon így jövünk ki jobban az egészből, mert családunk egészséges lesz.
Ennél fontosabb pedig nincsen.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Körbe-körbe - I.

Amióta világ a világ, amióta élővilág az élő világ, anyaga folyamatosan körforgásban van. Az élőlények felveszik a táplálékot, abból felépítik testüket, kiválasztják a számukra haszontalan "salak"anyagokat, amik visszajutnak a környezetbe, táplálékot adva más élőlényeknek és így tovább, és így tovább...
Amíg az ember - a civillizált ember - emlékezett arra, hogy ő is az anyatermészet része, abból ki nem vehető, el nem választható, addig úgy élte életét, hogy azzal teljesen belesimult a működés rendszerébe. A természetből kivette mindazt, ami őt táplálta, majd visszajuttatta mindazt, ami nem.
Úgy művelte a földet, hogy a számára haszontalan mindig visszakerült oda trágya, zöldtrágya, komposzt - nevezzük, aminek akarjuk - formájában, ezzel táplálva a földet, a földben lakó életet, ami aztán segítette őt abban., hogy a következő évben megint szép termést takarítson be. A föld megkapott minden olyan anyagot, amire szüksége volt a saját életéhez, és amivel táplálni tudta a belőle táplálkozó életet. Ez a körforgás tehát teljes volt, teljes értékű volt, minden szereplő megkapta a neki szükségeseket.
Ennek megfelelően a föld gyümölcsei is tartalmaztak mindent, ami ahhoz kellett, hogy táplálhassák a belőlük élő életet.
A civilizáció magával hozta azt a bajt, hogy ez a természetes körforgás megszakadt - hol itt, hol ott szenved kárt az évezredek óta működő rendszer. A szakadásoknak köszönhetően nem jut vissza a környezetbe mindaz, aminek vissza kellene jutnia, és így az új élet egyre kevesebbet képes beépíteni a szervezetébe. A szakadásoknak köszönhetően a környezebe hasznosíthatatlanul, sokszor károsítóan jut vissza az, ami egy normális körforgásban táplálóan kerül vissza.
Arra sajnos hiába várunk, hogy a pénzközpontúságba veszett világ majd a mi két szép szemünkért ezen változtatni fog ma reggel.
NEKÜNK kell megtenni az első lépést, a mi kis világunkban, és élni a teremtést a közvetlen környezetünkben.
A későbbiek során ezekről bővebben írok, legyen ez kedvcsináló. Megy így nem is lesz egy-egy bejegyzés olyan olvashatatlanul hosszú...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Szer-etet konyha

A "szer etet", a "gyűl ölet".
 

Minden szinten, mindig és mindenkor. Ez az egyik vezérelv. A másik pedig a józan paraszti ész. Nem kell semmit sem túlbonyolítani, nem kell raktárra aggódni, és mindig csak a következő kanyart kell bevenni. (Az előbbit Géczy Gábortól hallottam, utóbbit pedig erdélyi nászutunkon mondta egy beszélgetés során a házigazdánk.)

A blog nevében ott van ugyan a "konyha", de nem elsősorban receptek gyűjteménye lesz itt, illetve nem ételreceptek. Az itt fellelhető receptek reményeim és szándékaim szerint ahhoz fognak hozzásegíteni, Kedves Olvasóm, hogy könnyebben élhesd meg a teremtést, könnyebben éld az életed.

Amiket ide gyűjtök, és teszek közkinccsé ezen a csatornán is, javarészt erről szólnak. Valamint megosztom veletek mindazt a tapasztalatot, amit a gyűjtöttek alkalmazása során szereztem, szerzek.
Ha nem jutna eszembe egy-egy írásban megemlíteni, hogy egy adott gondolatot kitől hallottam, azért írom ide, hogy Géczy Gábor előadásaira gyakran hivatkozhatnék, nagyon sok érdekeset hallottam tőle a teremtés élésével kapcsolatban. Jónéhány világhálós oldalnak is rendszeres böngészője vagyok, tőlük is biztosan idézek majd.
Mindenesetre azon leszek, hogy mindenkire az adot helyen hivatkozzam, ezúton is köszönve nekik mindazt, amit itt továbbadok a Kedves Olvasónak. 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!