Tapasztalataim a kertben

Gondolkoztam, milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, mert ez is a kerti kísérletekről szól, de ilyen cím már annyi van, hogy én sem tudom, melyikbe mit írtam.

Szóval tapasztalatok. Az ember olvas, hall sok mindent, amit egy jó ismerősöm után én is úgy fogadok, hogy kiindulásnak jó, de mivel nincs két egyforma kert, ami tetszik, ki kell próbálni, és levonni a következtetéseket.

Ősszel a kertben egy sávot vastagon betakartam diólevéllel. Alatta volt már mindenféle vegyes kerti hulladék zöldféle, nyírott fű, úgyhogy bátran tettem rá a levelekből, volt honnan. A levél alól - úgy látszik most - egyelőre csak a tarack jön ki, de mivel ez jókedvében a betonon átjön, ezen nem lepődtem meg. De nem vészes a mennyisége... még nem próbáltam kihúzgálni, de gondolom nem lesz túl nehéz. Aszattal ezen a területen nem nagyon találkoztam, pedig van - illetve tavaly volt - rendesen. A diólevél alá tavasszal egy részébe krumplit ültettem. Nem sokat, de azért nem is két fészekről van szó. Állítólag a krumplit nem zavarja a diólevél, hát akkor lássuk. Növényke még nem jelentkezik, de végül is van ideje... Egy-két paradicsompalántát is ültetek majd ide, állítólag ezt sem zavarja a diólevél. Kipróbáljuk...

Egy másik sávot szintén levéllel takartam, ide a parkból került vegyes lomb. Tavaszra elég sok apró magoncocska dugta ki a fejét, de ezeket megszüntetem, nem erdőt akarok telepíteni, legalábbis nem ide - az ősszel lesz olyan helyem, ahova megint viszek ilyen lombot, ott aztán kelhetnek a magoncok, és amelyik bír, meg is erősödhet. Ebbe a sávba a következők mentek: Egy sorba cékla, egy sorba retek - ezek úgy tűnik, nem csinálnak semmit, de még várok, ki tudja, hogy bírják a magok ezt a leveles környezetet. Duggattam hagymát is - korábban már csináltam ilyet, kicsit más összetételű levéltakarás volt akkor - az már szépen mutatkozik. Ebben a levéltakarta parcellában is tör át a tarack, nem nagy mennyiségben, itt próbálkoztam kihúzni, igen könnyen jön, változó hosszúságú gyökérrel. Ide fogom kiültetni a paradicsom- és paprikapalántákat, amiket vettem, meg amiket még kapok. A saját palántanevelés az idén nem sikerült, SEMMI nem kelt ki, pedig kb. ugyanúgy csináltam, mint tavaly, igaz kicsit más helyen volt a nevelde. Dehogy semmi ne keljen ki, az kissé érthetetlen... Lehet, hogy hideg volt...? (Nincs benti nevelésre alkalmas helyem egyelőre, így melegebbre fordult időben kint vetem a magokat, üveg takarással.)

Szalmabálás eprest csináltunk az ősszel ismét, a bálákra alommal kevert, állott vegyes tyúk- és nyúltrágya került, erre rostált komposztföld, ebbe ültettük az epret. Majd az egészet betakartam diólevéllel. Tavaszra a gaz - trágyában lévő gyommagokból - ott kezdett kibújni, ahonnan a tél lesöpörte a diólevelet, de ez nem számottevő. Az eprek szépek, erősek, erős hajtások indultak meg rajtuk, némelyiken virág is van :-) A köztes részekre majd ültetek paprikát, meg talán kerül bele dughagyma. Meglátjuk...

Őszre melegágyas fóliasátrat szeretnék építeni, és tavasszal abban kezdeni a palántanevelést meg korai veteményezést. A helye megvan, csak meg kell csinálni.

Tavaly kibővült a "birodalom", sikerült egy üres telket megvennünk. Lucerna volt benne, de jórészt már csak foltokban van, gondolom kiöregedett. Ennek egy részére gyümölcsfák kerülnek majd,  egy másik részére bogyósok, tán némi szőlő, a fennmaradó rész pedig "kert" lesz, lett. A bogyósok közül már betelepült 60 tő málna, 5 feketeribizli, aztán majd lassan jön a többi is. Ősszel kapunk gyümölcsfa-oltványokat is. A "kert" részt ősszel felszántattuk, tavasszal berotáltattuk, jó sok fűgyökér-csomó és lucernagyök van benne, ami kijött belőle, kint van, ami bennmaradt, majd kijön. Került ide krumpli: árkolás, bele a krumpli, rá kis hamu, visszatakarás és bakhátalás, majd szalmatakarás került az egészre. Még nem látszik, hogy mit csinál a krumpli, de még nincs is "annyira" régen a földben, másnál nem nagyon látok még kibújt növénykét. Két sorra - ezek kissé távolabb vannak a többitől, másik fajta krumpli került bele . kicsit később került rá a szalma, itt tegnap láttam a szalma szélében három helyen krumplilevelet, jó haragoszöldeket. A harmadik krumplis területen az ültetéskor a gumók mellé - növényvédelmi célzattal - dughagyma, két "fészek" közé fokhagyma került, és jobbára csak a sorközökbe került részben kint telelt, elhagyott lucernaszéna és szalma. Itt a hagyma már kibújt. A "krumplis oldalon" van még zöldborsó, ez is szépen kikelt az első kiadósabb esők után, valamint hagyma, ez is szépen sorol.

A krumplival átellenes félre kukoricát ültettem - hogyha lesz remélhetőleg őszre néhány tyúkocska, legyen nekik ennivaló - meg napraforgót, kétfélét, fekete szeműt, amilyet madáreleségnek lehet kapni, meg fehér szeműt, utóbbi remélem jó magasra fog nőni, nagy virággal, ilyenről szereztem a magot. Ja és a kukorica közt van egy sor "nyolcsoros", amiből majd télen az adventi mákos kukorica készülhet.

Fejjebb írtam a gyümölcsfákat... Megpróbálkozom a magról neveléssel is, már csak azért is, mert szenzációs felfedezést tettem: a félérett komposztkupacba beleszórtam egy marék cseresznyemagot - a határban rábukkantunk egy öreg, "fehércseresznye"-fára, finom, sárgára érő gyümölccsel, gyerekkorom óta nem ettem ilyet - és néhány hete felfedeztem, hogy ahova a magokat szórtam, egy csomó magoncocska dugta ki a fejét. Remélem őszre megerősödnek annyira, hogy ki tudjam ültetni őket. Úgyhogy ősszel szórok szét még gyümölcsmagot, letakarom avarral, aztán meglátjuk, élnek-e a felkínált eséllyel.

Készült még egy kicsike "ágyás" a korábbi szalmabálás eper mellé - az eper alól már kivonult a bála, viszont most gyönyörű az eper, szép, erőteljesek a hajtások, és tele van virággal, remélem szépen érni is fog, és az idén nincs benne csiga, csak párat kellett repülőtanfolyamra küldenünk... Szóval ez az ágyás nyírott fű alul, rajta hároméves komposztdombból a rostált föld, ebbe dughagyma- szépen sorol a sok zöld -, retek - szintén szépen kel, sokon már a sziklevelek mellett "rendes" levél is van" és saláta került - ez utóbbi úgy látszik nem sikerült, igaz régi volt kicsit a mag, amit találtam itthon... 
Most hirtelen ennyi tellett...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Talajtakarás - az első tapasztalataim

Tavaly ősszel a kertem egy részét hullott falevéllel takartam. A levél forrása a kastélypark, ahol rendszeresen szedik össze a hullott lombot a fák alól, korábban égették, most már talán komposztálás is folyik, de egy ekkora parkban van annyi levél, hogy onnan az elhozott mennyiség - 30-40 zsák - nem hiányzik. Főleg az elégetettből...

A takart részek ágyások voltak tavaly is, kb. 1 méter szélesek, és két oldalról dolgoztam meg őket, nem tapostam a földet itt. Csak annyit tömörödött, amennyit magától is tömörödik Gazolni annyit gazoltam, hogy ritkítottam a "gazt", mert ami ott maradt, az árnyékot tartott a földnek, és a tavalyi esőszegény időben ez nem is jött rosszul. Aztán ősszel kihúzgáltam az összeset. Amit a tenyészidőszakban húzgáltam, azt meg visszafektettem a földre, takarásnak - csak azt nem, amiről tudom, hogy ha a gyökere egy picit is földet ér, akkor már meg is indul. Szóval a takarás ilyen laza, taposatlan földre került.
Ugyan igyekeztem nagyjából egyforma vastagságban tenni mindenhova, de azért csak nem lett egyenletes - ami csak tavasz felé derült ki igazán, amikor látszott, a télen mennyire esett össze a takaró.
Ami levél nem került így a kert földjére, az ment a komposzthalomba. Ebben volt gesztenyelevél is - pedig mondtam a gyűjtőimnek, olyat ne tegyenek bele, de most már mindegy - meg akadt közte gesztenye is, mostanra szépen jönnek elő a magoncok. Amire persze nincs szükségem, és kihúzgálom őket, de ha valakinek kellene esetleg, az jöhet :-) . Ez a nagyszámú magonc-kelés adott is ötletet, hogy őszre komposztos levélkupacba dugok bele mindenféle olyant, amiből magonc kellene, aztán meglátjuk, milyen eredménye lesz.
De térjünk vissza a takaráshoz.
A télen ment össze a vastagság, természetesen, volt, ahol jobban, volt ahol kevésbé, ez függ a levéltől is (nem "daráltam" meg a levelet fűnyíróval, csak ahogy a zsákból kiöntöttem, elterítettem, úgy volt). A levéltakart sávokra alapvetően palántázni szándékozom.
Illetve egy darabján ide duggattam el a hagymát: kicsit félrehúztam a levelet, és mehetett bele a dughagyma.
A széthúzáskor láttam, az alsó levélréteg már beindult a komposztálódás útján, kellemesen nedves volt, csakúgy, mint a föld is alatta. Ami jó puha is volt persze, nagyon könnyen elduggattam a hagymát. Ami aztán egész hamar - mondjuk, nem jegyeztem föl, hány nap kellett - kidugta a kis zöld hajtásokat, és már szépen növekszik.
Ezen a részen a levelek között más gaz nem is jött elő, csak egy aszat - ezt még hagytam - meg néhány krumplilevél bújt elő - tavaly itt krumpli volt, úgy látszik aprók maradtak itt. Azokat talán meghagyom, ami két sor között középtájon bújt elő, de ami a hagymasorba került, azt megszüntetem. Arra viszont jó, hogy látom, a vastagon takart földből is kimászik a krumpli. Jövőre - illetve talán inkább ősszel...? - lehet, csinálok egy olyan kísérletet, hogy krumpliültetés, vastag levéltakaró rá, és várjuk a tavaszt. Arra idén kíváncsi leszek, lesz-e rajta bogár.
A többi leveles sávban csak az aszat jött elő, meg a tarack - ez utóbbi persze minden alól kibújik, még a betonon is átmegy, úgyhogy nem csodálkozom rajta. A takart földből viszont sokkal könnyebben ki lehet húzgálni, a taracknál egész szép gyökérdarabok is jönnek, és az aszat is csak nagyon mélyen szakad be, azaz hosszú gyökér kijön vele. Azt is észre vettem, hogy ha hagyom kicsit megnőni, akkor könnyebben kijön hosszú gyökérrel, a fiatalok meg tőben szakadnak.
A takarás azon részén, ahova juhar-féle levél került, néhány mag is megindult és pici magoncok már vannak. De hát nem juharfákat akarok a kertben, úgyhogy őket is megszüntetem.
Még azokon a részeken is, ahol vékonyabb volt a levéltakaró vagy gyorsabban komposztálódik s így vékonyodik, sokkal porhanyósabb a föld, nedvesebb, itt-ott már giliszta is akad benne, de mindenképpen látni mindenféle apró állatkát a levelek alatt/között, úgyhogy birtokba vették az új "lakóparkot".
A levéltakarón néhány szívósabb sárgarépa és petrezselyem is átverekedte magát, tavalyi vetés, de idei kelés, tavaly meg se mukkantak. Talán előfordul még pár ilyen...
Lehet, hogy mindezek nem jelentenek újdonságot sokaknak, akik már alkalmazzák a takarást, nekem viszont friss tapasztalás, azért gondoltam megosztani.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Egy kis szemléletformálás

Lépten-nyomon azt halljuk – és sajnos, tapasztaljuk is –, hogy rohamosan romlik a környezetünk állapota. Ez vonatkozik a tágabb környezetre, Földünkre, de vonatkozik egészen szűk környezetünkre, településünkre is (és szinte minden falura érvényes ez).

A környezeti változások mellett teljesen megváltozott a falvak képe, az emberek nagy többsége – tisztelet a kivételnek! – városi életmódot folytat. Eljár dolgozni, a kertet már nem műveli, és mindenért a boltba megy. Ez nem egyedi jelenség, az egész országra ez a jellemző.

Bármily hihetetlen, a közvetlen környezetünk változásának is nagy és meghatározó hatása van az egészségi állapotunkra.

Jelen cikk keretei nem elegendőek a kérdés részletes tárgyalására – később, egy cikksorozat keretében még visszatérünk ezekre. Most néhány olyan hasznos dologra hívnánk fel a figyelmet, amivel megtehetjük az első lépéseket a javítás érdekében.

Akár műveljük a kertet, akár nem, szinte minden háztartásban felmerül időnként a „kerti hulladékok” égetésének a kérdése. Erősen megosztó dologról van szó, mert egyesek szerint kevés az a két nap, amikor lehet égetni, mások szerint egy nap is sok.

Az igazság az, hogy tényleg sok még az egy nap is.

Az égetés súlyosan légszennyező tevékenység, nem kell bemutatni, hogy ezeken a napokon a füst teljesen beborítja a falut. Elsősorban azért, mert a tűzre mindent rádobunk, a teljesen megszáradt égetendőket is, és a még félig, vagy teljesen zöld növényi részeket is. Ez, amellett, hogy füstöl, van egy nem elhanyagolható káros mellékhatása is: az elégtelen égés miatt rengeteg szénmonoxid kerül a levegőbe, aminek a káros hatásait nem kell ecsetelni. Az égetési napokon időnként terjengő „illatok” alapján pedig bizony, tűzbe egyáltalán nem való dolgok is lapulnak a meggyújtott kupac alján – amelyek ilyen égetése nem csak hogy tilos, de súlyosan mérgezi a környezetünket.

Az égetéssel a föld számára értékes anyagok – elsősorban szén - vesznek el, kerülnek a levegőbe, ahonnan nagyon nehéz mindezeket visszakényszeríteni a talajba. Ez azért baj, mert az amúgyis leromlott talaj még gyengébb lesz, és a gyenge talajból a növények nem nagyon tudnak maguknak hasznos szervezetet felépíteni. Azaz, ugyanúgy hiánybetegségektől fognak szenvedni, mint ahogy az ember is megérzi, ha nem fogyaszt például elegendő vitamint. Ez nem csak a haszonnövényeknél baj, de a dísznövények is megsínylik a rossz földet.

A kertben keletkező „hulladék” nem is hulladék, hanem nagyon is hasznos anyag. Elégetni ezt vétek, hiszen olyan anyagokat tartalmaz, amit a növények következő nemzedéke fel tud használni, magába tud építeni, majd – pl. egy sárgarépa esetében – nekünk tovább tud adni.

A letermett növényi részeket (babszalma, borsószalma, mindenféle más szárak, levelek, fák őszi lombja stb.) a kert egy félreeső, félárnyékos sarkában egy halomba hordjuk és hagyjuk, hogy a természet elvégezze a dolgát, azaz komposztálódjon az összegyűjtött „hulladék”. Ebbe a halomba nyugodtan belekeverhetjük a metszéskor levágott gallyakat, felaprított szőlővenyigét, kivágott letermett málnavesszőket stb. Idővel ezek is földdé válnak, bár lassabban, mint a zöld részek, viszont addig is lazán tartják a halmot, levegősebb lesz a kupac belseje, amire szükségük van a lebontást végző szervezeteknek. Erre a dombra folyamatosan hordhatjuk a konyhában keletkezett zöldhulladékot, kávézaccot, filterpapírt, tojáshéjat. A déligyümölcsök héját nem javasolják, mivel ezek vegyszerrel kezeltek, ugyanakkor egy-két év „állás” alatt ezek is lebomolhatnak.

A halmot időnként érdemes átmozgatni, átlevegőztetni, ezzel is segítjük a lebomlást. Ugyancsak érdemes legalább két kupacot építeni, az egyikre hordjuk a rávalót, a másik érik. Az érett kupac tartalmát aztán pl. tavasszal átrostáljuk, és kihordhatjuk a kertbe, a növények tövéhez, az ágyásokba. Ennek a helyén kezdjük építeni az újabb halmot, és az eddig épülő halomból érő lesz a következő tavaszig.

Az állattartók az ólakból kiszedett trágyát is felhasználhatják a komposztkészítésre, figyelembe véve, hogy a baromfitrágya „éget”, ezért azt érdemes jól „felhigítani” illetve egy-két évet is hagyhatjuk érni, mielőtt kiszórjuk a kertbe. Az állati trágya tartalmaz olyan elemeket, amiket a növényi nem, de fontosak a növények szempontjából.

Azaz a kertből kikerülő dolgokat felesleges elégetni, hiszen minden komposztálható, mindenből föld lesz, mégpedig értékes televényföld, mert ez pusztult le a legjobban az utóbbi évek, évtizedek földművelési gyakorlata miatt.

Égetni így csak azokat a növényi részeket kell, amelyeket valamilyen kártevő szennyezés/fertőzés érte, pl. a levágott tűzelhalásos gallyakat, hogy ne fertőzhessenek tovább.

Ha gallynál vastagabb faanyag keletkezik, ami csak tüzelésre jó – ha minden háztartásban lenne faaprító, akkor az aprítékot szintén a komposztdombra tehetnénk! -, akkor azt is el lehet tenni és pl. bográcsozáshoz felhasználni.

Ki kell térni a diólevélre, amiről úgy mondják, hogy nem komposztálható, és csak az elégetés a járható út egy megtermett diófa levéltermésének az eltüntetéséhez. Nos, a diólevelet komposztálók között egyre többen jutnak arra az eredményre, hogy a diólevél is elkomposztálható, a komposztálás során a csírázást gátló anyag is lebomlik. Igaz, ehhez kicsit több idő kell, érdemes a leveleket 2-3 évig is komposztálódni. Utána is esetleg olyan helyre szórni ezt a komposztot, ahol nem gond, ha mag nem csírázna ki, pl. fák, dísznövények tövébe talajtakarásként. Próbaképpen érdemes egy kis területet – 1-2 négyzetméter - a veteményesben is megszórni vele, hogy magunk szerezhessünk tapasztalatot ezzel kapcsolatban.

Hasonló elvek alapján mondják a gesztenyefák levele is kezelhető ily módon, azaz több éves komposztálással.

Mivel a komposztálás nem zárt rendszerben történik, szerepet kap benne az ÉLET, így minden olyan dolog, amit ez ÉLET használni tud, ilyenkor lebomlik, amit meg nem, az nem, de a lebontatlan anyagokat a növények nem is fogják tudni felvenni és beépíteni, így ezektől nem kell tartani. A komposztálás hője szintén hozzájárul a „káros” anyagok bomlásához és ily módon későbbi hasznosulásához.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kísérletezek...

Tavaly szert tettem némi falevélre, ami bekerült az új birtokon a komposztketrecbe, de más nem igazán történt vele. Mivel még nem lakunk ott, semmi egyéb anyag nem jött hozzá - némi kerti gazon kívül - így igazán nagy és látványos eredményre nem is számítottam vele kapcsolatban - de azért valamelyest komposztálódott a kupac.
Erről akkor győződtem meg, amikor az idén ősszel megint meghoztam az első hullott levél adagot, és - részben kíváncsiságből is - megbontottam a tavalyi rakást.
A megbontással az volt a célom, hogy kicsit keveredjen a kupac önmagában is, illetve belekvertem az idei első adag vegyes lombot meg ismerőstől kapott jó szalmás tyúkalmot. Tudom, a tyúktrágya "éget", de egyrészt eleve jó szalmás, most kapott még több "higítást", és mire ezek után kikerüöl a kertbe... már jó lesz.
A keletkezett két nagyobb kupac még kiegészült a kertből kiszedett gyomokkal, úgyhogy most dolgozhat a halom. Ideje van, ráér...
Ez volt az egyik kísérlet.
A másik, amit elkezdtem, a kert egy részét - három kb. 1 m széles, 8-10 m hosszú "csíkot" - betakartam falevéllel. Ami most rajta van, az eredetileg olyan 20-30 cm vastag lehetett, kicsit összeesett, de még kap egy réteget abból a lombból, amit szereztem. Aztán dolgozzon a természet.
Egyelőre mást a kert nem is kap, mivel még nincs más saját forrásom, de remélem jövőre már jobb lesz a helyzet, és lesz más is a lombon kívül. No meg addigra remélem sikerül üzembe állítani a szecskavágót, és akkor folyamatosabb lesz az ellátás.
A lombot csak úgy ráterítettem a felszínre, amiből nagyjából kihúzkodtam a gyomokat. Ami gyommag lehullott, az lehullott, remélem a lombtakaró lesz olyan jüó, hogy a nagy részük nem fog kikelni, ami meg át bírja magát verekedni, azt simán ki lehet húzni, biztos nem lesz sok.
A talajt nem takartam le előzőleg kartonnal, ahogy pl. Gyula iván írja, mondja, mert most nem volt annyi kartonom sem, meg ha három hétig ott a takarás, azt nem biztos, hogy fel tudom szedni, pláne ha kicsit meg is ázik. Most a gyomtépés helyettesítette valamennyire a takarást.
Ha csak azt elérem ezzel, hogy a talaj nem tömörödik össze a télen az eső/hó munkájának köszönhetően, annak már örülni fogok. A letakart részek amúgy is jó lazák voltak, maradhatnak is ilyenek.
Tavasszal meg csak félrehúzom a takarást és úgy ültetek, ennek az is előnye lesz, hogy nem utólag kell betuszkolni majd a takarást a növények közé, hanem eleve ott lesz a takarás.
Ez a terv. A működése majd kiderül jövőre. Különben is,m ez lesz az első év, és Iván bátyánk is mondja, hogy kell két-három év legalább, hogy a rendszer beálljon, de legalábbis elinduljon az új egyensúly felé.
Ha már ott lakunk, és lesz baromfi, akkor lesz saját baromfitrágya, amit kellő érlelés és "higítás" után be lehet forgatni a rendszerbe, meg remélem lesz nyúltrágya is, szóval lassan felépítem a saját rendszeremet...
Gyulai Iván emlegetett módszere pedig a kattintás után látható, hallható, olvasható.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Paradicsom és paprika kísérletek

A paprikát, meg néhány paradicsomot idén úgy ültettem, hogy leástam egy kétliteres kóláspalackot a földbe, aminek a kupakját kifúrtam, az alját levágtam. (Köszönettel az ötletet adónak!!) 

A fejjel lefelé beásott palackba megy az öntözővíz, és ezek köré ültettem a palántákat. Volt közöttük "bolti" is, és volt saját nevelésű is. Az első pár alkalommal, meg amikor nagy volt a meleg, akkor kapott a palack is vizet, meg a palántatövek is, mindenesetre szépen nőnek a növénykék, a paprikák is, a paradicsomok is.

A boltiak kicsit jobban, de azok eleve nagyobbak is voltak, mint a sajátok...

Az eredmény minden esetre bíztató.

Ezzel egyidőben egy másik dolgot is kipróbáltam, ezt a netről vettem, csak kicsit alakítottam rajta, annak megfelelően, hogy mim volt nekem kéznél.

Két maradék 110-es pvc csövet beástam a földbe és megtöltöttem komposztálódóban lévő falevelekkel (ezekre tavaly ősszel tettem szert, a parkban a rendcsinálásból hoztam el egy kazalnyit). Négy-négy paradicsompalánta - saját nevelés - került mindegyik cső mellé, nem túl közel, olyan jó arasznyira a csőtől. A palánták nem voltak túl nagyok. Vizet kaptak a tövek is, de a legtöbbet a cső tartalma kapta. Mostanra szépen megnőttek a paradicsomjaim, és tele vannak virággal, már karózni kell őket. Ezek a komposztttal megturbózottak lassan le is hagyják a másik, vizespalackmellé ültetett "gyári" töveket.

Ez szintén biztató...

Jövőre is csinálok ilyet, lehet akkor több lesz a komoszt-turbós változat - mert a paradicsomot, paprikát szeretjük, legyen sok belőlük!!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A kubai példa...

Érdemes elolvasni ezt a cikket.

Ki gondolta volna, hogy Kuba is megtalálható azon országok sorában, akikről mi is példát vehetnénk, az ott bevált jó gyakorlatot alkalmaznánk a hazai viszonyokra is?

Még az előtt kell lépnünk, hogy késő lenne, sok szempontból, hogy felkészülten nézhessünk szembe a kihívásokkal.

A cikk ide kattintva olvasható a kubai városi kertekről.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A humusz, azaz a televényföld - II.

Az előző bejegyzésben egy mondat erejéig volt szó arról a széttöredezett körforgásról, amihez a nagyüzemi mezőgazdaság - is! - erősen hozzájárul.
Ez a körforgás egyébként nem egy rejtélyes valami, hiszen ez pontosan az, ahogyan az élő természet működik: aki amit kivesz, gondoskodik annak pótlásáról. A pótlás legkézenfekvőbb formája a salakanyagok visszajuttatása a természetbe. Minden élő szervezet ezt teszi, nem kel rajta gondolkoznia, jogszabályi kerteket alkotnia és a többi.
A civilizált társadalmakban a körforgás talán legnagyobb megszakítója a vízöblítéses illemhely (WC) és a csatornázás.
Mindent bele a csatornába - még az esővizet is... - és az elviszi a szennyvíztisztítóba, ahol valami történik, és ezt a végterméket beleengedik az élővizekbe (folyókba, tavakba, tengerekbe). A szennyvztisztítási módszerek alkalmatlanok arra, hogy a vízbe bekerülő mindeféléket (gyógyszerek, hormonmaradékok, vegyszerek) hatékonyan kiszűrjék, lebontsák, így ezek bejutnak a vizekbe, onnan vissza az ivóvízbázisba, onnan a csapunkba, és csodálkozunk, hogy mit iszunk.

A csatornázásra - városi területeken - persze szükség van, de ennek nem abban a fornmában kellene működnie, ahogyan most. A témában kiváló anyagok olvashatók az általam már sokszor hivatkozott Országh József prof. internetes hálószemén. Ugyancsak itt van szó arról, hogy falusi környezetben hogyan kell(ene) megoldani ezt a kérdést.
A másik nagy körforgástörő a nagyüzemi mezőgazdaság.

Valami oknál fogva szétvált egymástól a növénytermesztés és az állattenyésztés, ezzel megintcsak keletkezett egy nagy lyuk a rendszerben, mert a két ágazat érdekei látszólag ellentétesek, illetve szinte semmiféle kapcsolt nincs a két ágazat között. Pedig az egyiknek kellene haszosítani a másik "hulladékát" és viszont (még ha kicsit sántít is ez az összekapcsolás). Az állatenyésztésben sok növénytermesztési melléktermék takarmányként felhasználható, az állattenyésztési "végtermék" pedig a földekre kiszórható trágya.
De foglalkozzunk inkább a körforgás háztáji javításával, hiszen hozzánk az áll közelebb méreteinél fogva is.
A körforgás javításának egyik eleme, hogy a kerti hulladékot - letermett növények szára, kaszált fű, gyomövények, falevelek - komposztáljuk, hozzá keverve természetesen a konyhánkból kikerülő zöldhulladékot (zöldségzöld, krumplihéj, borsóhüvely stb.).
Ehhez hozzá lehet keverni az állatok - tyúkok, nyulak stb. - alól kikerülő trágyát, ami egyrészt a komposztot gazdagítja, másrészt a trágyának kell valamennyi érési idő, különben kiégeti a veteményt. Ugyancsak a komposztdombon van a helye az alomszék "termésének" is. Idővel aztán a kész komposztot kiszórjuk a kertbe - azaz visszaadjuk a földnek, ami az övé.

A körforgás javításához tartoznak a különböző talajtakarásos módszerek. Ezzel egyrészt a talaj tápanyagellátásást javítjuk (a takaráshoz használt növény szép lassan földdé válik) másrészt a takart talajból a víz nem, vagy csak sokkal lassabban párolog el. Sőt, a zuhogó eső sem veri le a földet kőkeményre. Takarásra használható mindaz a zöld növényi rész, ami a letermett, betakarított termények után viszamaradt, használható a kaszált, aprított fű (ez mondjuk elég hamar földdé lesz, és gyakran kell pótolni), használható szalma, falevelek stb.
Fontos, hogy a takaró ne tartalmazzon olyan anyagokat, amik gátolják a veteményes fejlődését: pl. "friss" diólevéllel ne takarjunk, de a diólevelet kis adagokban hozzákeverhetjük a komposztálandókhoz, két év alatt a csírázást gátló anyagok lebomlanak.
A komposztálás azért is jó, mert a komposztálási folyamatok hőtermeléssel járnak, ez a hő pedig elgendő arra, hogy a legtöbb számunkra, illetve a kertre "káros" anyag elbomoljon. Ehhez jönnek még a különböző talajlakó szervezetek - baktériumk, gombák, giliszták és más földtúrók - így a kétéves érlelési időszak végére (a tapasztalatok szerint ez az ideális komposztásáli idő) kiváló talajjavítónk lesz.
Nagyon sok érdekes ötlet található komposztálásról, veteményezésről, kerti dolgokról többek között a gazigazító oldalán.

Folytatása következik...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Középpontban a vizeink - már megint

Nem lehet eleget beszélni a vízről. A földi élet víz nélkül - édesvíz nélkül - elképzelhetetlen. Sokan vetítik előre, hogy a vízért fog folyni a következő nagy háború. Sokan mondják, hogy rohamosan fogy, és rohamosan romlik az elérhető víz minősége.

Szennyeződnek a felszíni vizeink, a talajvíz, ami azért tűnik érthetetléennek, mert közben állandóan azt látjuk-halljuk, hogy egyre korszerűbb víztisiztító telepek épülnek, egyre több település kap csatornahálózatot, de akkor mégis mi a baj...?

Örszágh József professzor kutatómunkájának eredméyneibe enged betekintést az alábbi néhány kisfilm. Ezek után meg fogjuk érteni, hogy mi is a baj a vizeinkkel, hol, miben kell sürgősen változtatni anak érdekében, hogy a vízzel kapcsolatos bajokat orvosolni tudjuk.

A víz kérdése persze csak az egyik eleme annak a problémának, amit az (emberi) élet túlélése miatt meg kell oldani, és mint rendesen, ezt a kérdést sem lehet önmagában vizsgálni, mert itt is minden mindennel összefügg.

De most csak a vízre koncentrálunk, a többi egy másik írás témája lesz.

A Vízgazda film azt mutatja be, hogy míg a "kommunális hulladékot", immár tejlesen természetes módon különválogatva gyűjtjük, addig a szabályozás a szennyvizek esetében a mindent a csatornába elvet írja elő (ami kb. megfelel a "mindent a kukába" elvvel), ezzel hatalmas károkat okoz a vizeinkben, és tönkre teszi az élelmiszertermelést, mivel a termőréteg kimerül:

A Kegyedi rendszer a nemcsatornázott területek szürkevíz-kezelésének módját mutatja be (szürkevíz: a fekáliát nem tartalmazó szappanos víz):

A Teleső rendszer az esővíz felhasználásaának lehetőségeit tárgyalja:

Az alomszék a víz nélküli toalettek legújabb generációja, a film bemutatja a helyes használatot és az alomszék "termésének" az útját":

A teljes rendszer leírása, számításokkal, tapasztalatokkal, további kérdések tisztázásával együtt ezen az oldalon érhető el, ahol Ország Jóska bátyánkl közkinccsé tette kutatásainak eredményeit.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Vízgazda, vízönellátás - Országh József professzor gyakorlata

Az ivóvíz, és egyáltalán az édesvíz nagy kincs, ezt tudjuk. Sajnos a modern gyakorlatok teljesen rosszul bánnak ezzel a kinccsel. A környezetbarátnak kikiáltott szennyvízkezelés pedig a lehető legrosszabb, amit a vízzel egyáltalán tehetünk.

Miért is? A szennyvíz esetében a "mindent a csatornába" elvnek KELL érvényesülni, míg a háztartási szemétnél szelektíve gyűjtünk (már ahol, de mondjuk, szelektíve gyűjtünk). Akkor miért is kell a "mindent a csatornába" szerint gondolkozni a víz esetében? Főleg akkor, amikor a csatornázás megjelenéséig szó nem volt erről az elvről, és évszázadokon, ezredeken keresztül használtuk pl. azt a pottyantós WC-t, amiről a szakértők meggyőztek minket, hogy az egészségtelen, korszerűtlen stb. (Szakértőink csak azt felejtették el közben, hogy az állatvilág is "pottyantós" WC-t használ...)
Országh József professzor ezekről a kérdésekről, és a megoldási lehetőségekről beszél ebben az előadásában.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Komposztkazán

Országh József előadása a komposztkazánról - beleszőve egy sor egyéb, nagyon fontos dolgot - sok, megszívlelendő gondolatot tartalmaz, amit jó lenne mihamarabb a mindennapi gyakorlatba átültetni. Nálam, az új háznál mindenesetre sok olyan dolgot igyekszem megvalósítani, ami Jóska bátyánk elvein alapszik...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kerek a világ... II.

Mivel folytonosan egy körforgásról beszélünk, mindegy, hol szakítjuk meg és kezdjük a folyamatokat vizsgálni

Nem lehet elégé hangsúlyozni, hogy amit kiveszünk a rendszerbe, azt oda vissza is kell juttatni. Ez a visszajuttatás szenvedett nem is kis csorbát az utóbbi évtizedekben, és emiatt jutottunk oda, hogy a répa tápanyagtartalma annyira lecsökkent - hiszen nincs miből felépítenie a répának ezt a tartalmat. Műtrágyából - táplálékkiegészítőből - nem lehet.
Olyan termelési módot kell találni - újra felfedezni - amivel a lehető legtöbb kivett dolog visszakerül a földbe: a kigyomlált zöldfélével a talajt takarhatjuk, ami ott zöldtrágya lesz, ugyanez a sorsa a kikapált gyomoknak, takarhatunk levágott fűvel, lehullott lombbal - ezekről sok-sok írás található a világhálón.
A növényi trágya mellett szükségünk van állati trágyára is, ezért - is - jó, ha tart az ember néhány tyúkot, nyulat, ezek termelnek olyan trágyát, amit a zöldfélékkel együtt ki lehet szórni a kertbe.
A komposzt-dombra ürített alomszék szintén hozzájárul a trágyázáshoz.
Mielőtt bárki megjegyezné, hogy az alomszékben mennyi minden "műanyag" is lehet, hát igen... bár a természet előbb utóbb megbirkózik ezekkel is a komposztálódás során részben a komposzt élővilága segítségével, részben a komposztálódáskor keletkező hő segítségével. A másik, és tán fontosabb dolog pedig az, minél inkább támaszkodunk a saját magunk megtermelte élelemre, és minél kevésbé fogyasztjuk a szupermarketek kínálatát, annál kevesebb lesz a műanyag az alomszékben.
Ami szintén segíti az alomszék tisztulását, az az, hogy minél egészségesebben táplálkozunk, annál egészségesebbek leszünk, és annál kevésbé kell a szervezetünket vegyszerekkel - gyógyszerek - mérgezni.

Tehát: kertművelés, megkeresni az a művelési módot, ami a legjobban megközelíti azt, ahogy nagyanyáink is csinálták, azt a módot, amivel a nyagyanyáink módszerei mellé a legjobban tudjuk odatenni az újonnan felfedezett módszereket, és kialakítani azt a kertet, ami nekünk a legmegfelelőbb. Olyan zöldségfélékkel, amire a leginkább szükségünk van, legjobban szeretjük, és amelyek a legjobban szeretik a kertünket.
A kert mell legyen egy kis baromfiudvar, ahonnan nem csak a trágya van meg, hanem a tyúkjaink egészséges tojással is ellátnak bennünket. Lehet, kisebbekkel, mint az áruházi polcokon lévők, de ezek igaziak, igazi beltartalommal. "Boldog" tojások.
Ja és ha már nincs semmi a kertben, akkor a baromfiudvart ki lehet oda is terjeszteni, a tyúkok kicsipegetik a gyommagvakat, kapirgálnak, takarítanak, felszedegetnek mindent, ami nekünk "káros", szóval ingyen napszámosok...
Mindezzel nagyjából be is zárult a kör.
A részleteket csak érintettem most, de korábbi bejegyzéseimben bővebben szóltam erről-arról, meg még fogok is írni. A világhálón is rengeteg hasznos írás lelhető, tessék kérem böngészni.
És csinálni.
Ha csak egy erkélynyi hely van, akkor is lehet valamit kezdeni... ha erkély sincsen de van egy naposabb sarok, akkor ott, akár a dísznövények rovására is.
Géczy Gábor mondja, ha csak a fűszereket - amik a fő szerek!! - meg tudjuk termelni, már sokat tettünk az érdekünkben...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Barangolás a világhálón

Bóklászik az ember a világhálón, és belebotlik mindeféle érdekességbe. A témák? Kertészkedés, komposztálás, permakultúra, biogazdálkodás, önállátás - és még lehetne sorolni.

Most szemezgetek mindabból, amit talál az ember.

Itt van ez a kép:

A tyúk szükségletei (needs - ól, homok, föld/por, víz, levegő, élelem, társaság), belső tulajdonságai (intrinsic characteristics - fajta, szín, éghajlati alkalmazkodás, fajtajelleges viselkedés), valamint termékei és "viselkedése" (products & behaviours - tojás, hús, tollak, trágya, metán, széndioxid, kapirgálás, turkálás, repülés, harcosság) van rajta. Gondoltuk volna, hogy egy tyúk enni mindent jelen? Mármint az, amelyiket otthon, a baromfiudvarban tartunk, és nem a tenyésztelepeken tengeti életét, naptól, esőtől, mindentől elzárva...

És, ki gondolná, hogy a tyúkokat munkára is lehet fogni, úgy, ahogyan ebben a videóban is láthatjuk:

Vagy egy hasonló alagútrendszerrel, vagy valami más, mozgatható kerítésrendszerrel be lehet terelni a tyúkokat a kertbe, ahol kedvükre csipegethetnek, kapirgálhatnak, összeszedegethetik a bogarakat stb. Azaz: dolgoznak nekünk! A filnmben elhangzik az is, hogy egy nagyon füves részt is előkészítettek nem egészek nét hát alatt arra, hogy könnyebb legyen művelésbe fogni.
(Csak egy megjegyzés: a bácsi amikor a tyúkokat emlegeti, állandóaz azt is mondja, legalábbis úgy érteni, hogy "tyuk", ami egyébként "chook", ami az ausztrál tájszólásban tyúkot jelent. A nyelvászeti fejtegetések, pl. ez itt, azt mondják, hogy bizonytalan, valószínűen angol eredetű szó, nekem van olyan érzésem, hogy ez akára "tyúk" torzulássa is lehet, tekintve, hogy az angoloknak nincsen "ty" hangjuk...)

Másik érdekesség, amit érdemes lenne kicsit "megkutatni", kinek-kinek a saját környékén, egy olyan "táblázat", olyan megfigyelés-gyűjtemény, hogy milyen növényeket milyen más növények, állatok megfigyeléséhez kapcsolódva ültettek eleink, vagy milyen növényi életszakaszokhoz milyen megfigyelések kötődnek (pl. kökényvirágzás után még jöhet egy hideghullám, akár fagy is lehet).

Az Életszépítők oldalról való ez a cikk, ami a komposztáláshoz ad kezdő ötleteket. Lehet, hogy pár dolgot másképp csinálnék, mint ahogy a cikk írja, de kiindulásnak mindenképpen ajánlom ezt az írást. Az elvet aztán mindenki a saját gazdasága, lehetőségei szerint alakíthatja.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!