A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Országh József. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Országh József. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 29., kedd

A szikesedés megfékezéséről

Országh Jóska bátyánktól, szeretettel.
A sok vízkövet tartalmazó vízzel való állandó jellegű öntözés hosszútávon szikesdésre vezet. Felhasznált víz vízkőtartalmára, ami felett beindul a szikesedés, nincsenek szabványok.
A szikesedés folyamata számos tényező függvénye. A locsolásra használt víz vízkőtartalma és a használt vízmennyiség csupán az egyik tényező. Egy másik tényező a mindig lúgos kémhatású vízkő semlegesítésének a hiánya, amikor a talajban már nincs szerves anyag. Ezen a szinten a humusztartalom egy döntő tényező. Ezért ajánlom a kerti öntözést lehetőleg letakart talajra. A talajtakaró (mulcs) lehet minden cellulózban gazdag növényi eredetű hulladék, amit a giliszták és az ott magától kifejlődő mikroszkopikus gomba- és baktériumtenyészetek a talajba humuszsavak formájában bedolgoznak.

Gyakori talajtakarók: falevelek, nyírt fű, kitépett gyomnövények, fakéreg hulladék, ledarált fanyesedék (fatörek). Lehet hozzákeverni fűrészport, faforgácsot, felaprított karton dobozokat, felaprított papírhulladékot, dokumentum megsemmisítőből kijövő papírszalmát. Aprított (esetleg szennyezett) karton- és papírhulladéknak, amiből nem lehet újrapapírt gyártani, ez az egyetlen környezetkímélő felhasználása. A cellulózban gazdag anyagok (kerti hulladékok és szennyezett karton és papír) égetése egy merénylet az élővilág (bioszféra) ellen, környezetrombolás. Kerti hulladékok esetében csak a bizonyos betegségekben (mint a tűzhalál) elpusztult növények elégetése indokolt.

Egy másik, nagyon hatásos talajtakaró szalmából készül. Ezt a módszert Franciaországban dolgozták ki. Ősszel a szalmából egy 30-40 cm vastag szalmaágyat készítünk a kert egyik, a házhoz közeli sarkában. Erre öntjük ki egész télen a háztartásban keletkezett szappanos (szürke) vizet. Ez a fürdő-, mosó-, mosogató- és takarító víz. Ha néha belevizelünk, az csak növeli a végtermék mezőgazdasági értékét. Amikor a téli idő megengedi, akkor gumicsizmával felszerelve, az átitatott szalmát letapossuk. Tavasszal elegendő ezt a félig emésztett szalmát talajtakarónak felhasználni. Bretagne (Franciaország) sós-szikes talajain a letaposott szalmát tavasszal a talajon hagyják és a szalmát kissé félrevakarva vetnek és ültetnek. Az ilyen talajon a gyomok tömege nem kel ki, viszont a talaj a kiszáradásnak is jobban ellenáll. A giliszták által bedolgozott szalma jól táplálja a növényeket. Az ásást és kapálást is el lehet felejteni.

Ezután, a háztartásban keletkezett szürke vízzel öntözzük a kertet egész nyáron. Ezzel a módszerrel az összes háztartási szürkevíz felhasználásra kerül. Ha ezzel párhuzamosan alomszéket használunk, a háztartásban fekáliás (fekete) víz sem keletkezik. Ez a nagyon környezetromboló és szennyező szennyvízcsatorna legegyszerűbb "kiszárítása".

Üdvözlettel,
Országh József

2014. július 2., szerda

A humusz, azaz a televényföld - II.

Az előző bejegyzésben egy mondat erejéig volt szó arról a széttöredezett körforgásról, amihez a nagyüzemi mezőgazdaság - is! - erősen hozzájárul.
Ez a körforgás egyébként nem egy rejtélyes valami, hiszen ez pontosan az, ahogyan az élő természet működik: aki amit kivesz, gondoskodik annak pótlásáról. A pótlás legkézenfekvőbb formája a salakanyagok visszajuttatása a természetbe. Minden élő szervezet ezt teszi, nem kel rajta gondolkoznia, jogszabályi kerteket alkotnia és a többi.
A civilizált társadalmakban a körforgás talán legnagyobb megszakítója a vízöblítéses illemhely (WC) és a csatornázás.
Mindent bele a csatornába - még az esővizet is... - és az elviszi a szennyvíztisztítóba, ahol valami történik, és ezt a végterméket beleengedik az élővizekbe (folyókba, tavakba, tengerekbe). A szennyvztisztítási módszerek alkalmatlanok arra, hogy a vízbe bekerülő mindeféléket (gyógyszerek, hormonmaradékok, vegyszerek) hatékonyan kiszűrjék, lebontsák, így ezek bejutnak a vizekbe, onnan vissza az ivóvízbázisba, onnan a csapunkba, és csodálkozunk, hogy mit iszunk.

A csatornázásra - városi területeken - persze szükség van, de ennek nem abban a fornmában kellene működnie, ahogyan most. A témában kiváló anyagok olvashatók az általam már sokszor hivatkozott Országh József prof. internetes hálószemén. Ugyancsak itt van szó arról, hogy falusi környezetben hogyan kell(ene) megoldani ezt a kérdést.
A másik nagy körforgástörő a nagyüzemi mezőgazdaság.

Valami oknál fogva szétvált egymástól a növénytermesztés és az állattenyésztés, ezzel megintcsak keletkezett egy nagy lyuk a rendszerben, mert a két ágazat érdekei látszólag ellentétesek, illetve szinte semmiféle kapcsolt nincs a két ágazat között. Pedig az egyiknek kellene haszosítani a másik "hulladékát" és viszont (még ha kicsit sántít is ez az összekapcsolás). Az állatenyésztésben sok növénytermesztési melléktermék takarmányként felhasználható, az állattenyésztési "végtermék" pedig a földekre kiszórható trágya.
De foglalkozzunk inkább a körforgás háztáji javításával, hiszen hozzánk az áll közelebb méreteinél fogva is.
A körforgás javításának egyik eleme, hogy a kerti hulladékot - letermett növények szára, kaszált fű, gyomövények, falevelek - komposztáljuk, hozzá keverve természetesen a konyhánkból kikerülő zöldhulladékot (zöldségzöld, krumplihéj, borsóhüvely stb.).
Ehhez hozzá lehet keverni az állatok - tyúkok, nyulak stb. - alól kikerülő trágyát, ami egyrészt a komposztot gazdagítja, másrészt a trágyának kell valamennyi érési idő, különben kiégeti a veteményt. Ugyancsak a komposztdombon van a helye az alomszék "termésének" is. Idővel aztán a kész komposztot kiszórjuk a kertbe - azaz visszaadjuk a földnek, ami az övé.
A körforgás javításához tartoznak a különböző talajtakarásos módszerek. Ezzel egyrészt a talaj tápanyagellátásást javítjuk (a takaráshoz használt növény szép lassan földdé válik) másrészt a takart talajból a víz nem, vagy csak sokkal lassabban párolog el. Sőt, a zuhogó eső sem veri le a földet kőkeményre. Takarásra használható mindaz a zöld növényi rész, ami a letermett, betakarított termények után viszamaradt, használható a kaszált, aprított fű (ez mondjuk elég hamar földdé lesz, és gyakran kell pótolni), használható szalma, falevelek stb.
Fontos, hogy a takaró ne tartalmazzon olyan anyagokat, amik gátolják a veteményes fejlődését: pl. "friss" diólevéllel ne takarjunk, de a diólevelet kis adagokban hozzákeverhetjük a komposztálandókhoz, két év alatt a csírázást gátló anyagok lebomlanak.
A komposztálás azért is jó, mert a komposztálási folyamatok hőtermeléssel járnak, ez a hő pedig elgendő arra, hogy a legtöbb számunkra, illetve a kertre "káros" anyag elbomoljon. Ehhez jönnek még a különböző talajlakó szervezetek - baktériumk, gombák, giliszták és más földtúrók - így a kétéves érlelési időszak végére (a tapasztalatok szerint ez az ideális komposztásáli idő) kiváló talajjavítónk lesz.
Nagyon sok érdekes ötlet található komposztálásról, veteményezésről, kerti dolgokról többek között a gazigazító oldalán.

Folytatása következik...

A humusz, azaz a televényföld - I.

Nagyon leegyszerűsítve a kérdést, a humusz, azaz a televényföld a talaj azon része, ami lehetővé teszi a dús növényzet fejlődését. Ez a televény meglehetős lassan képződik, viszont nagyon gyorsan megsemmisül(het) a felelőtlen gazdálkodásnak köszönhetően.
Az a mód, ahogyan a nagyüzemi mezőgazdaság napjainkban működik és használja a termőföldeket, az egyáltalán nem használ a televény fennmaradásának. A hatalmas, ugyanazt a növényt tartalmazó táblák, a műtrágyázás, a növényvédő szerek tömeges alkalmazása, és nem utolsósorban a növénytermesztés és az állattenyésztés szétválasztása hatalmas károkat okoz a televénynek. Ehhez jön még a városok terjeszkedése, az útépítések, erdőirtások és még számtalan dolog, mely mind-mind a televényterületek csökkenéséhez, pusztulásához vezet.
Erről szól az alábbi film:


A megoldásról persze nem szól - sajnos. De még a megoldás felé vezető első lépésekről sem. Persze az is valami, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a televény.
Arra hiába várunk, hogy majd odafönt az okos bácsik és nénik megoldják ezt a kérdést, mert nem onnan fog jönni a megoldás. Nekünk kell megtenni az első lépéseket, kicsiben.
Talán a legfontosabb dolog az, hogy újra meg kell az embereket tanítani arra, hogy a legfontosabb dolog, hogy amit csak lehet, termeljenek meg maguknak. Annyit, amennyire lehetőségük van.
A falusiakat - főleg a fiatalabbakat, az ifjúságot - meg kell tanítani a föld művelésére, az alapvető fogásokra, el kell nekik mondani, hogy ez egy lassú dolog, siettetni nem lehet, és egy kísérleti, tanulási időszak az egy év, mese nincs. El kell érni, hogy a falusi kertekben ne - csak - fű teremjen, hanem mindeféle zöldség.
Meg kell nekik azt is tanítani, hogy a növénytermesztés mellett kell állatokat is tartani, velük együtt lesz csak teljes a mára széttöredezett körforgás (erről még lesz szó).
Meg kell nekik tanítani, hogy amit kiveszünk a földből, azt oda vissza is kell tenni, hogy a küövetkező növénynemzedéknek is legyen tápláléka, legyen miből gazdagítani a testét, ami majd minket fog táplálni. Ez a visszapótlás pedig csak olyan formában lesz eredményes, ami "élő", mert az élő szervezet csak az élőt tudja hasznosítani, a halott anyagot - MŰtrágya, vagy táplálékkiegészítő - NEM.

Meg kell nekik tanítani, hogyan kell hasznosítaniuk mindazt, ami a ház körül keletkezik - és napjainkban szemétnek hívjuk -, mert a visszapótlás egyik fő része ebből a "szemét"-ből származik.
Meg kell nekik tantani, hogy az elsődleges céljuk a saját maguk ellátása legyen, mert ez biztos, hogy messze nem fog annyi munkát igányelni, mintha árutermelésre rendezkednének be. Különben is, kicsiben kell elkezdeni, hogy kipróbálja az ember, hogy miből lehet esetleg nagyban folytatni - már csak a felesleges kudarcélmények, pénzkidobás, energiabefektetés stb. miatt is.
Fontos, hogy tanuljanak türelmet, kitartást, enélkül nem megy.

Mindenkinek fel kellene idézni, hogy milyen volt a nagyanyja főztje, amikor nem a boltban vette hozzá a hozzávalókat, nem tápos csirkéből volt a vasárnapi ebéd, nem holland krumplit, spanyol paradicsomot, marokkói paprikát, brazil cseresznyét ettek, mert minden megtermett a ház körül. Emlékeztetni kell őket, hogy sokkal egészségesebbek voltak, akkor is, ha a mai állapotokhoz hozzá vesszük a modern élet velejáróit (stressz, elektroszmog, légszennyezés stb.), mert igazi, élő ételeket fogyasztottak, ami a közvetlen környezetükben született és nem kilóméterek ezreiről érkezett a nagyboltba...

A városinak is el kell mondani, hogy valamennyi lehetősége neki is van, mert sok fűszer (FŐ-szer!!) cserépben is nevelhető, és a szobanövények egy részét lehet helyettesíteni fűszernövényekkel - nem csak szépek, hasznosak is.
Ha van olyan szerencsés a városi, hogy van erkélye, ott akár paradicsomot, paprikát, hagymát is nevelhet balkonládábanm dézsában.
Terjed a közösségi kertek hálózata, ott egész jó kis veteményest lehet kialakítani. Az egész évre való persze ezeken a helyeken nem fog megteremni, de legalább "szezonban" igazihoz jut így az ember...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

2014. június 30., hétfő

Középpontban a vizeink - már megint

Nem lehet eleget beszélni a vízről. A földi élet víz nélkül - édesvíz nélkül - elképzelhetetlen. Sokan vetítik előre, hogy a vízért fog folyni a következő nagy háború. Sokan mondják, hogy rohamosan fogy, és rohamosan romlik az elérhető víz minősége.
Szennyeződnek a felszíni vizeink, a talajvíz, ami azért tűnik érthetetléennek, mert közben állandóan azt látjuk-halljuk, hogy egyre korszerűbb víztisiztító telepek épülnek, egyre több település kap csatornahálózatot, de akkor mégis mi a baj...?
Örszágh József professzor kutatómunkájának eredméyneibe enged betekintést az alábbi néhány kisfilm. Ezek után meg fogjuk érteni, hogy mi is a baj a vizeinkkel, hol, miben kell sürgősen változtatni anak érdekében, hogy a vízzel kapcsolatos bajokat orvosolni tudjuk.
A víz kérdése persze csak az egyik eleme annak a problémának, amit az (emberi) élet túlélése miatt meg kell oldani, és mint rendesen, ezt a kérdést sem lehet önmagában vizsgálni, mert itt is minden mindennel összefügg.
De most csak a vízre koncentrálunk, a többi egy másik írás témája lesz.
A Vízgazda film azt mutatja be, hogy míg a "kommunális hulladékot", immár tejlesen természetes módon különválogatva gyűjtjük, addig a szabályozás a szennyvizek esetében a mindent a csatornába elvet írja elő (ami kb. megfelel a "mindent a kukába" elvvel), ezzel hatalmas károkat okoz a vizeinkben, és tönkre teszi az élelmiszertermelést, mivel a termőréteg kimerül:



A Kegyedi rendszer a nemcsatornázott területek szürkevíz-kezelésének módját mutatja be (szürkevíz: a fekáliát nem tartalmazó szappanos víz):




A Teleső rendszer az esővíz felhasználásaának lehetőségeit tárgyalja:




Az alomszék a víz nélküli toalettek legújabb generációja, a film bemutatja a helyes használatot és az alomszék "termésének" az útját":



A teljes rendszer leírása, számításokkal, tapasztalatokkal, további kérdések tisztázásával együtt ezen az oldalon érhető el, ahol Ország Jóska bátyánkl közkinccsé tette kutatásainak eredményeit.

2014. június 26., csütörtök

Információáradat

Mindenféle kering a világhálón, győzze az ember kibogarászni belőle, hogy mi az igaz, mi a hamis, mi az építő, mi a félelemkeltő… és mindez még megtűzdelve a különböző, a sajtóban megjelenő, a tévében, rádióban elhangzó mindenfélével, hát ember legyen a talpán, aki eligazodik.

A minap olvastam, hogy már a parajdi só sem az igazi – egyre inkább terjed ennek a bányászott, természetes sónak a használata, én is ezt használom –, mert már régen nem nagy tisztaságú NaCl, már elég sok benne a szennyezés, mert a legtisztább sótömzsök, rétegek már a középkorban kimerültek és azóta már csak ipari sónak alkalmas stb. Tehát már ez sem jó, a bolti sókról is mindenki terjeszt mindent, azok sem jók, nos, akkor most hogyan tovább? Ja, hát el is lehet hagyni a sót, mert a só az okozója egy sor bajnak. Na de akkor hogyan kell értelmezni azt a népmesénket, amiben a király legkisebb leánya apját úgy szereti, mint az emberek a sót? Ez egyelőre egy feloldhatatlan ellentmondás…
Mostanában riogatják az embereket a kaukázusi medvetalppal, hogy micsoda súlyos bajokat okoz ha az ember hozzáér, még bele is lehet vakulni. Nem akarom lekicsinyelni persze, de egyelőre még nem tömeges a megjelenés, a legtöbbünknek esélye sincs találkozni ezzel a növénnyel, csak sugallni kell, hogy ki ne merészkedj az erdőbe, mert nem elég, hogy fertőzött kullancsok leselkednek rád, most itt a kaukázusi medvetalp, ami még jól meg is vakít.
És rábukkantam egy cikkre egy „hiteles” forrásból, hogy új szúnyogok jelentek meg, amik veszélyes betegságet terjesztenek, és az egyik faj annyira alattomos, hogy nem is hallani, ahogy repül, tehát nem veszed észre, és már hopp, meg is csípett és fertőzött is egyben. (Most komolyan, hallja valaki bármelyik szúnyogot, hogy repül? Hallani csak azt lehet, amelyik minden tiltakozás ellenére altatódalt akar húzni elalváskor a füledbe…)
Megy az emberek hülyítése ezerrel…

Aztán a különböző csodaszerek, hogy mennyi mindent gyógyít a szódabikarbóna, a citrom, a nem is tudom én micsoda… és hogy ezeket milyen jól titkolják a gyógyszergyárak, ugyanakkor ha tényleg olyan jók, akkor miért nem csaptak le már rájuk. Nem is tudom, ki, kinek drukkol, a gyárnak vagy ellenük?
Volt egy lista arról is, hogy nagyanyáink milyen bajokra miket ettek, hát ja, volt azon mindenféle trópusi dolog is, szerintem főleg azokat „kétpofára” tolták be szegények.
Nagyon sok írás tartalmaz természetesen jó, okos és hasznos, használható dolgot, csak nagyon nehéz kiválogatni, melyik az. Aztán, mivel nem vagyunk egyformák, így ami nekem jó, az lehet neked nem egészen az és viszont, tehát ez megint csak kicsit árnyalja a képet.
Sok a tudományosnak álcázott, félrevezető, az emberek hiszékenységét kihasználó szerzemény is.
Mit lehet akkor tenni…?
Először is hallgass a megérzéseidre, a józan paraszti eszedre. Szerintem ez a legfontosabb. Ez megmondja majd, hogy az a bizonyos kell-e neked vagy sem.
Aztán meg kell nézni a dolgok összefüggéseit és nem csak azt a kiragadott dolgot, mert nem mindegy, hogy a nagy egészbe az hogyan illeszkedik bele.
Vissza kell térni oda, ahol az embert eltérítették a normális kerékvágásból, és onnan kell folytatni, újrakezdeni. Ez nem az idő kerekének a visszaforgatása, hanem csak visszatérés ahhoz az útelágazáshoz, ahol a rossz irányba indultunk, mert valakik összezavarták az útjelzőket.
Mi minden van, lehet a helyes út mentén?
Az első, és tán legfontosabb: táplálkozási alapelvek. Nem volt butaság az a kijelentés, hogy azzá leszel, amit eszel. Manapság az emberiség meghatározó (?) részét szeméttel etetik, és lássuk, mennyi szemét ember van… Minél tisztább forrásból származót kell enni, ennek a lakhelyünkhöz a lehető legközelebb kell lennie (jellemzően egy napi járóföldnyi távon belülről, legfeljebb a Kárpát-haza területéről származzon), mert ez az étel rezeg velünk egy hullámhosszon, ez lesz nekünk a legjobb. A marokkói paprika is finom, de ő a marokkóiakkal rezeg, a legjobban őket táplálja, és nem minket. Mindig a szezonnak megfelelő ételeket kell enni, senki ne akarjon decemberben lecsót főzni.
Visszatérve a tiszta forrásra: aki csak teheti termeljen meg magának minél többet abból, amit elfogyasztanak! tudom, hogy a tizedik emeleten nem lehet krumpliföld, de a szobanövények egy részét le lehet cserélni fűszer (FŐszer!!) növényekre, és már az is valami. Balkonládában is lehet fűszereket nevelni, ha van egy erkélyed, akkor dézsában még paradicsom, paprika, hagyma is nevelhető. Terjednek a városi közösségi kertek, ahol már több más is termelhető. A falusiakat vissza kell szoktatni, hogy a kertben ne füvet tartsanak, hanem termeljenek zöldségeket, tartsanak pár tyúkot, fűnyíró helyett akár kecskét, és máris sokat tettek annak érdekében, hogy ne a szemetet kelljen enniük. Meg kell újból tanulni, hogyan lehet teljessé tenni azt a természeti, természetes körforgást, amit – többek között – a nagyüzemi mezőgazdaság sikeresen szétbombázott és MŰanyagokkal (MŰtrágya és társai) igyekszik megfoltozni.

Másik sarkalatos pont a vízgazdálkodás, a csatornázás, a „szennyvíz” kérdése, erről a blogon már írtam, és kisfilmeket is osztottam meg, nem győzöm eleget mondani, hogy e témában Országh Jóska bátyánk anyagait kell tanulmányozni - http://www.eautarcie.org/hu/ -, amit lehet megvalósítani, az sokat segíthet a probléma megoldásában. Az átgondolt kivitelezés pedig nem is kerül egy vagyonba…
Ezek figyelembe vételével egy csomó műanyagot, vegyszert ki lehet iktatni az életünkből. Ezek azok a szerek, műanyagok, amelyekkel a szervezetünk nem tud mit kezdeni, szerencsés esetben ezek kiürülnek, de sokuk nagyon ragaszkodik hozzánk, és előbb-utóbb bajt csinálnak.
Sugárzások, elektroszmog… valamelyest ezt is tudjuk csökkenteni a készülékeink megfelelő elhelyezésével, használatával, de a levegőben jelen lévő valamikkel – Wifi, mobiltelefon, rádió, tévé, GPS stb. jelek pl. – nem nagyon tudunk mit kezdeni – sajnos. Házainkat nem tudjuk leárnyékolni… De a meggyőződésem, hogy ha táplálkozással, a gondolataink rendben tartásával, az egyensúlyunk megőrzésével kerek egésznek tudjuk magunkat, akkor ezek a környezeti ártalmak is kisebb eséllyel indulnak harcba ellenünk, mert egy erős várat csak nehezebb bevenni, mint egy omladozó, düledező falút.
Megbetegítettük a világunkat, az megbetegített bennünket, a gyógyulásunkat is csak így tudjuk elérni, gyógyítani kell a világot és akkor leszünk mi is egészségesek.

2014. május 8., csütörtök

Természet, gyógyászat - gondolatébresztő

Az utóbbi, nagyjából két év alatt, köszönhetően annak, hogy többek között Géczy Gábor - volt szerencsém személyesen is beszélgetni vele -, Molnár V. Jóska bácsi, Ország József elég sok előadását hallgattam, a hallottakon sokat gondolkoztam, sok mindenben megváltozott a "világnézetem".

A legfontosabb talán az, hogy a legelső dolog az lenne, hogy az embert - akár "egészséges", akár "beteg" - vissza kell terelni a kerékvágásba (Born Gergely egyik előadásában hallottam, hogy ez pontosan mi is, de ez egy másik téma :-) ), vissza kell vezetni arra a pontra, ahol eltérült. Meg kell újra tanítani, hogy használja, és merje is használni a józan paraszti eszét - és ne az intuícióját, mert lehet nem érti, az micsoda -, meg kell neki tanítani, hogy tartsa nyitva a szemét, a fülét, szűrjön meg minden rázúduló információt. Tanulja meg, hogy ahogy fent úgy lent ("Mint a mennyben, úgy a földön is"), ahogy kint, úgy bent és viszont, és ébredjen rá, hogy vissza kell térnie a teremtéshez, a forráshoz - ahogy a teremtésben MINDEN erre törekszik, vissza forrásához - és akkor lesz azon az úton, ami végett ide érkezett a "bőrkabátjában".

Ez lenne a természetgyógyászok dolga is elsősorban, de sajnos ők is csak ugyanazt teszik, mint az összes többi "szakember", a dolgoknak csak egy-egy szeletével foglalkoznak, és onnan igyekeznek segítséget, megoldást találni.
Ez persze nem a természetgyógyásznak a hibája, mert a rendszer eleve így van összerakva, hogy nem természetgyógyász - vagy nevezzük, ahogy akarjuk - van, hanem akupresszőr, reflexológus, gyógymasszőr, és a többi. Ők mind elsősorban a saját szakmájuk területe felől közelítenek.
Bármennyire is "holisztikus", ez a holisztika, a test-lélek-szellem még csak egy darabja a teljes képnek, mert ott van még hozzá az ember teremtésben elfoglalt helye. Az a megközelítés, amit a Taoista filozófia igyekszik alkalmazni, illetve amit a hagyományos kínai orvoslás is figyelembe vesz, s amit Weöres olyan szépen, egyszerűen megfogalmazott: "Alattad a föl, fölötted az ég, benned a létra", hasonlít ahhoz, amiről beszélek - de nekünk, magyaroknak, itt, a Kárpát-hazában véleményem szerint nem a kínai filozófiákra van szükségünk, megvan, megvolt a mi SAJÁT rendszerünk. Amit a hunok hagyományoztak ránk, és amit a kínaiak szerencsére, ha kicsit átalakítva is, de megőriztek.

Amint visszatalálunk a Teremtéshez, fele ennyi gyógyítóra sem lesz (lenne) szükség. De mivel beteg a világ, beteg az ember, gyógyítani kell.

A gyógyító kiválasztása mindenképpen "intim" dolog, meg kell adni a módját, meg kell adni az idejét.

Induljunk ki abból, hogy aki dolgozik, az mind jó szakember. Aki gyógyulni akar, az persze mihamarabb rendbe akar jönni, és ő maga sem fordít kellő idő arra, hogy megtalálja pont az a segítőt, akinek rá van szüksége, csak kapkod, hogy hama-hama, mint a McDonald's-ban, mert "nincs idő a fájdalomra". Arra tényleg nincs. De sajnos az embernek magára sincs, ezért kapkod.
A kapkodásnak az az eredménye, hogy ha napokon belül nem lát eredményt az egyik szakembertől/módszertől, akkor rohan a másikhoz, a harmadikhoz, negyedikhez, maga mögött hagyva azt a nyomot, hogy na ez is csak egy kontár, mert ez sem tudott meggyógyítani, meg ez sem, meg ez sem.
Ez pedig nem tesz jót sem a szakmának, sem a "betegnek", mert úgy veszi észre, hogy se a nyugati, sem a hagyományos nem segít neki.

Ugyan ez a hama-hama termeli ki persze a cikkben említett kontárokat, hozzá nem értőket, gyorstalpalókat. Hama-hama megtanítunk három tutibiztosjófogást, jó pénzért, persze, oszt elengedjük a kezedet, és menjél Isten hírivel, gyógyítsad az embereket. A tanulók beveszik ezt a hama-hama szöveget, kifizetik a rengeteg pénzt és belevágnak, mert arra már a hama-hama tanfolyamon nincs idő (nem hagynak), hogy azt is elmondják, mekkora felelősséggel jár "belenyúlni a másik emberbe". Így aztán sok "kontár" nem is tudja, hogy mit csinál, amikor kontárkodik. Ha nem lennénk a hama-hama módszerre rászoktatva, akkor persze lenne időnk megnézni, hogy hova megyünk tanulni, eldönthetjük, tényleg akarunk-e, és tényleg azt akarunk-e, és ott azok, akik tanítanak, azok milyenek ésatöbbi, és ha minderre elég időt fordítunk, akkor máris sokkal kevesebb, a szakma hírét rontó kontár lenne. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy azért a hivatalos orvoslás terén sincsen minden rendben, mert diplomát kapni színjelesen is, és éppenhogykettes-szinten is, és mindkét ember orvos lesz. Elfogadva persze, hogy attól, mert nem képes bemagolni a latin nyelvű telefonkönyvet, még lehet pl. jó orvos, mert remekül képes használni a józan paraszti eszét, míg hiába tudom az összes csont és izom latin nevét, ha nem látom át az összefüggéseket és folyamatosan félrekezelek...)

Az első, amit minden természetgyógyásznak megtanítanék, azzal, hogy a hozzájuk fordulók mindegyikének adják tovább, magoltassák be velük, az a következő két dolog:

Mindig csak a következő kanyart kell bevenni.
Nem kell raktárra aggódni.

Ha ezt magunkévá tudjuk tenni, máris nagyon nagy lépést tettünk annak érdekében, hogy saját magunkat helyre hozzuk, hogy egyre kevésbé legyen szükségünk gyógyítóra, de az eredeti témánál maradva, amint ez a két mondat lelassított bennünket, mindjárt józanabbul leszünk képesek segítőt választani, egy csomó felesleges dologtól, energia-pazarlástól megkímélve magunkat is, meg persze a segítőt is.

Még regényeket tudnék írni a témában, kezdve onnan, hogy a betegek száma akkor ugrott meg először - most nem foglalkozom a "kampányszerűen" kitörő járványokkal -, amikor a szakemberek meggyőzték a nem szakembereket, hogy a budi elavult, korszerűtlen, egészségtelen, veszélyes, és modern, korszerű az a vízöblítéses illemhely.
Ekkor lépett ki az ember igazán abból a körforgásból, ami a Teremtés sajátja, és nem vette észre, hogy csőbe húzták - szó szerint!! -, mert hát a vaddisznó sem WC-re jár, a szarvas sem, és a róka sem, a többi állatról nem beszélve.
Ugyanis a WC-nek - is - köszönhetjük, hogy az a rengeteg minden, amit kiveszünk a természetből, azt nem tesszük vissza, nem oda, és nem jól tesszük vissza, és csodálkozunk, hogy csökken pl. a zöldségek tápanyagtartalma.
Hiába műtrágyázunk - MŰ!!! -, növekszik, persze, csak üres lesz, mert beépíteni nem tudja magába.
Ezért aztán műtrágyázhatjuk magunkat az MLM-ek kínálta szebbnél jobb termékekkel, de be azok sem épülnek, csak épp annyira, amennyire a sárgarépába. azaz majdnem sehogy.
És így tovább, és így tovább...

Nem tudok ennél egyszerűbben írni a cikkhez, nem minden kapcsolódik tán szorosan hozzá, meg további beszélgetni valót is teremtenek...

Sokkal bonyolultabb ez az egész annál...

A fenti bejegyzést ez a cikk ihlette (meg a szerző felkérése :-) )