A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szemét. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szemét. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 24., kedd

Kerek a világ... I.

Jártamban-keltemben, ahogy taposom a világháló kusza útjait, lépten-nyomon belebotlok olyan cikkekbe, amelyek azt mondják - a sorok között, persze -, hogy elvesztettük a kapcsolatot a teremtett, kerek világgal, és bizony, vágyunk oda vissza...

Az egyik ilyen téma az ételünk tápanyagtartalma, ma is olvastam egy cikket erről. Milyen sokat csökkent az egyes élelmiszerekben a vitamintartalom, az ásványianyag-tartalom, és így tovább. És hogy ez bizony, baj.
Igen, baj.
Ahogyan az is baj, hogy a manapság boltokban hozzáférhető élelmiszerek nagy többségében köszönő viszonyban sincsenek a tíz, húsz, harminc, ötven évvel korábbi változatukkal. Nem csak tápanyag-összetételükben, sajnos. Szinte semmiben.
De járjuk körbe ezt a tápanyag-kérdést, vagy legalábbis induljunk el, és majd mindenki továbbgondolja.
Napjainkban - leegyszerűsítve - a cél az, hogy minél több embert minél olcsóbban, gyorsabban előállított, minél nagyobb nyereséget termelő - ez fontos! - ennivalóval lássanak el. Hogy ennek a beltartalmi értéke milyen, az nem számít, szinte mindent mesterségesen érnek el, hogy az íz, állag, zamat, eltarthatóság olyan legyen, mintha igazi lenne. Becsomagolják szép marketing-jelszavakba, és már mehet is az áruházak polcaira. Hatalmas tömegben.
A „hátországban” meg az történik, hogy szupernövesztőkkel etetnek állatot, „trágyáznak” növényt, hogy hamar-hamar, és sokat-sokat, mert kell, gyorsan kell. És belepiszkálnak állatba, növénybe, mert kell, hamar, sokat, ellenállót, kártevőgyilkost, bármi áron, mert az hoz nagy profitot, és lehet szabadalmaztatni, és szabadalmaztatnák már az esőt is, hogy az is nekik hozzon profitot, mert bárhogyan is, a nyereség, a nagy nyereség korunk szent tehene.
Az, hogy közben tönkremegy körülöttünk minden, kit érdekel? Majd azt is klónozzák, és akkor pont úgy fog kinézni, mintha igazi lenne.
Ezek után ne csodálkozzon senki a fent említett táblázatokon és egyebeken. Ami meg nincs benne a borsóban – sem –, azt majd táplálék-kiegészítők formájában bekapkodjuk. És ez csak a jéghegy csúcsa.
Eközben szépen feledésbe merül – ha hagyjuk – mindaz, amit nagyapáink, dédanyáink és a többi felmenőink még tudtak, és használtak.

Minden része a teremtésnek, minden mindennel összefügg, minden része a teremtés körforgásának, és minden része az életnek (a kőszikla is, mint jellemzően élettelen). Bármit, ha ebből a rendszerből kiveszünk, vagy bármit, oda nem valót beviszünk, akkor megborul az egész. Napjainkban meg egy egész csomó mindent beviszünk a körforgásba, ami nem része a rendszernek.
A rendszerben mindennek helye van, nincs fölösleg, nincs hulladék, minden jó valamire, minden kell valamihez. Minden visszakerül a körforgásba. Amit kiveszünk, azt vissza is juttatjuk: a termények magukba veszik a föld tápláló részeit, de a trágyázással, komposztálással, talajtakarással, és ezer más módon ezeket vissza is juttatjuk. Méghozzá olyan szerkezetben, ami a természetben, a teremtésben megtalálható, amit a teremtés fel tud dolgozni. Más forma nem működik, működhet.
A táplálék-kiegészítők, a tápok és a műtrágya stb. közé itt lehet egyenlőségjelet tenni. Ezek csak hasonlítanak ahhoz, amit pótolni akarnak, de olyanok soha nem lesznek: az ÉLET hiányzik belőlük. Élőt pedig élettelennel táplálni, kezelni, gyógyítani stb. nem lehet. (10 köbméter aprítékot kazánban elégetve tudok mondjuk egy hónapig fűteni. De ha ugyanebből az aprítékból komposztkazánt csinálok, akkor az akár 5 hónapig is biztosítja nekem a meleget. Ilyenkor az „elégetést” az élet, a teremtés végzi... a különbség pedig a végén látható igazán: vagy egy kis kupac hamut kapok vissza, vagy egy nagy kupac értékes komposztot.)

Hogy a korábban említett táblázat értékeit feljavíthassuk, nagyon sokat kell dolgozni, és a teljes rendszert át kell alakítani. Vagy inkább úgy mondanám, vissza kell alakítani olyanná, amilyen nagyapáink idejében volt.
Vissza kell állítani azt a körforgást, ami biztosítja, hogy amit kiveszünk, az vissza is kerüljön.
Lesz értékes, egészséges, tápláló étel. Lesz egészség. Nem lesz minőségi éhezés. Nem lesz tömegtermelés. Nem lesz ekkora termelési sebesség. Nem lesz nyereség. Kinek mi a fontos...? Azért ez nem mindegy...
Folytatása következik!

2013. április 5., péntek

Szemét? Nem szemét?

A mai világ képének egyik meghatározója a szemét. Rengeteg szemetet termelünk. Ennek megfelelően óriási üzlet a szemét, a gyűjtés, válogatás, ártalmatlanítás, az újrahasznosítás, a "szelektív hulladékgyűjtés" és a többi.
Géczy Gábor azt mondja, hogy szemét az, ami nincs a helyén. Milyen helyén nincsen? És mi az, ami nincsen a helyén?
A szerves kultúrákban - nevezhtjük úgy is, hogy természetközeli életmód, de a kettő nem ugyanaz, csak utóbbi kifejezés talán ismertebb, de maradnék inkább a "szerves kultúra" megnevezésnél - minden pillanatban a teremtést éli az ember. A Teremtésben nincsen semmi, ami fölösleges, mindennek megvan a maga helye.
Gondolná bárki is, hogy a Jóisten arra pazarolja a teremtő erejét, hogy fölösleges, haszontalan dolgokat teremt? A fizikát Ő is tudja - hát hiszen Ő teremtette azt is - és tudja, hogy a legkisebb energiabefektetés felé mozog minden, nincs olyan, hogy eltékozoljuk az energiáinkat.

Amikor elkezdjük egyre kevésbé élni a Teremtést, előretör a civilizáció, egyre több olyan dolog keletkezik, aminek nincsen helye, ami nem a helyén van, ami az ember erőszakolt bele a teremtésbe.
Ami a ház körül előfordul - a Teremtést élőknél - az mind megtalálja a maga helyét és visszajut abba a körforgásba, ami a maga a Teremtés. Elfogyasztja az ember, elfogyasztják a háziállatok, kikerül a komposzt - trágya - dombra, újból föld lesz belőle, amin új élet fog növekedni, eltüzelik, de mint hamu akkor is kikerül a földbe előbb-utóbb... szóval minden része az örök körforgásnak. Amit elvettünk, vissza is juttatjuk ilyen vagy olyan formában. Emlékszem, gyerekkoromban a mosogatóvizet is sokszor a baromfiudvarba löttyintettük csak ki - mondjuk nem volt tele szintetikus mosogatószerekkel - és a tyukok abban még csipegettek... De ha csak annyi haszna volt ennek az akciónak, hogy kicsit megáztatta a földet, és könnyebben kapirgáltak.
Mivel alapvetően földből építettek - vályog, vertfal -, még építési törmelék sem volt, hiszen az eső elég hamar szétáztatja a "törmeléket", a faféle maradékokat - gerenda, zsindely - elfűtötték, és kész.

A modern élet egy csomó olyan dolgot hoz létre, ami ebbe a körforgásba nehezen illeszthető bele, ha egyáltalán beleilleszthető, azaz ezek azok a dolgok, amik nincsenek a helyükön. Mik ezek?

A mérhetetlen mennyiségű műanyag csomagolóanyag, PET-palackok, nylonzacskók, mással összedolgozott és így használhatatlan papír - mint például a gyümölcsleves, tejes dobozok -, fém italos dobozok. Ha jól megnézzük, az úgynevezett "kommunális szemét" elég nagy részét ezek alkotják. Ezekkel tényleg nem nagyon lehet mit kezdeni, nincsenek benne az eredeti teremtésben. Lehet újrahasznosítani ezeket, mindenféléket csinálni belőlük, de... ez mind újabb energiabefektetés, és ez sem megoldás. Sajnos.

Külön kategória az építési törmelék: a beton, cserép, csempe, festékmaradékok, meg amit még el tudunk képzelni. Ezek újrahasznosítása szintén sok-sok energiát igényel.
Hogyan lehet ebben a káoszban rendet tenni...?
Az első lépés a tudatos vásárlás, azaz a lehető legkevesebb fölösleggel "körítve" vesszük meg mindazt, amire szükségünk van, mármint, ha vásárolni kell.
A következő, hogy lehetőleg olyan csomagolású dolgokat veszünk, aminek a csomagolása szelektív gyűjtőbe kerülhet.
Elvileg nem lenne nagy dolog a komposztálható háztartási hulladékot városban is külön gyűjteni, amit kertészetek gyűjthetnének, és virágföldet, komposztot csinálhatnának belőle.
De ezzel a szemét-dologgal az a legnagyobb baj, hogy igazából az egész szemét-problémát az én kutricámból odatolom másnak az orra alá, hogy majd ő oldja meg a kérdést.
Vagy, ami ennél sokkal, de sokkal szomorúbb, ugyanakkor egyre több helyen látjuk, egyszerűen kidobjuk a természetbe, mert ott olyan sok hely van, ez a kis zacskónyi szemét biztos nem zavar. Hát egy még talán nem, bár az is éppen eggyel több, mint amennyinek ott helye van. De ahányan így gondolkodnak, annyi már nem hogy zavar, de egyenesen katasztrofális helyzetet teremt.

Aki pedig megoldja a szemét-kérdést, az meg is kéri az árát rendesen, hiába, nagy üzlet a szemét, hogy ismételjem magamat, és a problémamegoldóktól nem is nagyon lehet megszabadulni. Szemétdíjat fizetni KELL, mert a szemétszállítás kötelezően igénybe veendő szolgáltatás. Ami rendesen "ollóba" is fogja az embert, mert fizetjük a szolgáltatást, tehát arra vagyunk sarkallva, hogy termeljük a szemetet, ha már fizetni kell... Már ez maga egy ördögi kör... 
Ugyanakkor meg szorgalmazzák a szelektív hulladékgyűjtést, ezeket a tartályokat a szolgáltatók ingyen ürítik, és ha tényleg odafigyelünk, akkor sokkal kevesebb lesz a kommunális szemét.
Szelektíven gyűjthető a papír, a műanyag, az üveg, fém, hogy csak a fő csoportokat említsem. Ha faluban lakik az ember, akkor szinte minden növényi huladék - krumplihéj, zöldséghéj, almacsutka, hagymahéj, és a többi - komposztálható, tehát ezek sem kerülnek a kukába, így tényleg minimális az a maradék, ami ott végzi. Nálam kb. egy hónapban egyszer teszem ki a 60 literes kukát, de fizetnem úgy kell, mintha minden szállításkor degeszre lenne tömve. Kicsit ellentmondásos ez, nem?
Ha városban lakik az ember, akkor, ha szelektíven gyűjti az említetteket - papír, műanyag, fém, üveg - akkor is csak a komposztálandókkal lesz több a kommunális, ami még mindig kevesebb, mint a "mindent egybe" szemlélettel gyűjtött "szemét". De némi szervezéssel a komposztálható hulladékot is lehetne külön gyűjteni a városban is, amit aztán a kertészetek, városüzemeltetés komposztál, virágföldet csinál belőle stb. A parkosításokhoz nem is kellene akkor külön beszerezni... 

Közben eszembe jut, hogy egyébként az egész szemét-kérdést azzal kellene kezdeni, hogy eleve úgy vásárolunk, hogy a lehető legkevesebb szemetet termeljük... Jó, tudom, ez nehezen megoldható, meg direkt olyanok a csomagolások is, de talán egy kicsi odafigyeléssel - és tényleg nem kell sok ehhez... - ezt is meg lehet oldani.
Arról nem beszélve, hogy főleg a kisboltokban, piacokon állhatnának rá - vagy inkább vissza, mert régen ez volt, működött - hogy a kimért árunak nyugodtan vihetek otthonról dobozt, üveget, vagy más edényt, és abba méri bele, amit venni akarok. Annyival si kevesebb a feleslegesen elhasznált műanyag...

Szóval figyeljünk oda egy kicsit...