A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alomszék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alomszék. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 29., kedd

A szikesedés megfékezéséről

Országh Jóska bátyánktól, szeretettel.
A sok vízkövet tartalmazó vízzel való állandó jellegű öntözés hosszútávon szikesdésre vezet. Felhasznált víz vízkőtartalmára, ami felett beindul a szikesedés, nincsenek szabványok.
A szikesedés folyamata számos tényező függvénye. A locsolásra használt víz vízkőtartalma és a használt vízmennyiség csupán az egyik tényező. Egy másik tényező a mindig lúgos kémhatású vízkő semlegesítésének a hiánya, amikor a talajban már nincs szerves anyag. Ezen a szinten a humusztartalom egy döntő tényező. Ezért ajánlom a kerti öntözést lehetőleg letakart talajra. A talajtakaró (mulcs) lehet minden cellulózban gazdag növényi eredetű hulladék, amit a giliszták és az ott magától kifejlődő mikroszkopikus gomba- és baktériumtenyészetek a talajba humuszsavak formájában bedolgoznak.

Gyakori talajtakarók: falevelek, nyírt fű, kitépett gyomnövények, fakéreg hulladék, ledarált fanyesedék (fatörek). Lehet hozzákeverni fűrészport, faforgácsot, felaprított karton dobozokat, felaprított papírhulladékot, dokumentum megsemmisítőből kijövő papírszalmát. Aprított (esetleg szennyezett) karton- és papírhulladéknak, amiből nem lehet újrapapírt gyártani, ez az egyetlen környezetkímélő felhasználása. A cellulózban gazdag anyagok (kerti hulladékok és szennyezett karton és papír) égetése egy merénylet az élővilág (bioszféra) ellen, környezetrombolás. Kerti hulladékok esetében csak a bizonyos betegségekben (mint a tűzhalál) elpusztult növények elégetése indokolt.

Egy másik, nagyon hatásos talajtakaró szalmából készül. Ezt a módszert Franciaországban dolgozták ki. Ősszel a szalmából egy 30-40 cm vastag szalmaágyat készítünk a kert egyik, a házhoz közeli sarkában. Erre öntjük ki egész télen a háztartásban keletkezett szappanos (szürke) vizet. Ez a fürdő-, mosó-, mosogató- és takarító víz. Ha néha belevizelünk, az csak növeli a végtermék mezőgazdasági értékét. Amikor a téli idő megengedi, akkor gumicsizmával felszerelve, az átitatott szalmát letapossuk. Tavasszal elegendő ezt a félig emésztett szalmát talajtakarónak felhasználni. Bretagne (Franciaország) sós-szikes talajain a letaposott szalmát tavasszal a talajon hagyják és a szalmát kissé félrevakarva vetnek és ültetnek. Az ilyen talajon a gyomok tömege nem kel ki, viszont a talaj a kiszáradásnak is jobban ellenáll. A giliszták által bedolgozott szalma jól táplálja a növényeket. Az ásást és kapálást is el lehet felejteni.

Ezután, a háztartásban keletkezett szürke vízzel öntözzük a kertet egész nyáron. Ezzel a módszerrel az összes háztartási szürkevíz felhasználásra kerül. Ha ezzel párhuzamosan alomszéket használunk, a háztartásban fekáliás (fekete) víz sem keletkezik. Ez a nagyon környezetromboló és szennyező szennyvízcsatorna legegyszerűbb "kiszárítása".

Üdvözlettel,
Országh József

2014. július 2., szerda

A humusz, azaz a televényföld - II.

Az előző bejegyzésben egy mondat erejéig volt szó arról a széttöredezett körforgásról, amihez a nagyüzemi mezőgazdaság - is! - erősen hozzájárul.
Ez a körforgás egyébként nem egy rejtélyes valami, hiszen ez pontosan az, ahogyan az élő természet működik: aki amit kivesz, gondoskodik annak pótlásáról. A pótlás legkézenfekvőbb formája a salakanyagok visszajuttatása a természetbe. Minden élő szervezet ezt teszi, nem kel rajta gondolkoznia, jogszabályi kerteket alkotnia és a többi.
A civilizált társadalmakban a körforgás talán legnagyobb megszakítója a vízöblítéses illemhely (WC) és a csatornázás.
Mindent bele a csatornába - még az esővizet is... - és az elviszi a szennyvíztisztítóba, ahol valami történik, és ezt a végterméket beleengedik az élővizekbe (folyókba, tavakba, tengerekbe). A szennyvztisztítási módszerek alkalmatlanok arra, hogy a vízbe bekerülő mindeféléket (gyógyszerek, hormonmaradékok, vegyszerek) hatékonyan kiszűrjék, lebontsák, így ezek bejutnak a vizekbe, onnan vissza az ivóvízbázisba, onnan a csapunkba, és csodálkozunk, hogy mit iszunk.

A csatornázásra - városi területeken - persze szükség van, de ennek nem abban a fornmában kellene működnie, ahogyan most. A témában kiváló anyagok olvashatók az általam már sokszor hivatkozott Országh József prof. internetes hálószemén. Ugyancsak itt van szó arról, hogy falusi környezetben hogyan kell(ene) megoldani ezt a kérdést.
A másik nagy körforgástörő a nagyüzemi mezőgazdaság.

Valami oknál fogva szétvált egymástól a növénytermesztés és az állattenyésztés, ezzel megintcsak keletkezett egy nagy lyuk a rendszerben, mert a két ágazat érdekei látszólag ellentétesek, illetve szinte semmiféle kapcsolt nincs a két ágazat között. Pedig az egyiknek kellene haszosítani a másik "hulladékát" és viszont (még ha kicsit sántít is ez az összekapcsolás). Az állatenyésztésben sok növénytermesztési melléktermék takarmányként felhasználható, az állattenyésztési "végtermék" pedig a földekre kiszórható trágya.
De foglalkozzunk inkább a körforgás háztáji javításával, hiszen hozzánk az áll közelebb méreteinél fogva is.
A körforgás javításának egyik eleme, hogy a kerti hulladékot - letermett növények szára, kaszált fű, gyomövények, falevelek - komposztáljuk, hozzá keverve természetesen a konyhánkból kikerülő zöldhulladékot (zöldségzöld, krumplihéj, borsóhüvely stb.).
Ehhez hozzá lehet keverni az állatok - tyúkok, nyulak stb. - alól kikerülő trágyát, ami egyrészt a komposztot gazdagítja, másrészt a trágyának kell valamennyi érési idő, különben kiégeti a veteményt. Ugyancsak a komposztdombon van a helye az alomszék "termésének" is. Idővel aztán a kész komposztot kiszórjuk a kertbe - azaz visszaadjuk a földnek, ami az övé.
A körforgás javításához tartoznak a különböző talajtakarásos módszerek. Ezzel egyrészt a talaj tápanyagellátásást javítjuk (a takaráshoz használt növény szép lassan földdé válik) másrészt a takart talajból a víz nem, vagy csak sokkal lassabban párolog el. Sőt, a zuhogó eső sem veri le a földet kőkeményre. Takarásra használható mindaz a zöld növényi rész, ami a letermett, betakarított termények után viszamaradt, használható a kaszált, aprított fű (ez mondjuk elég hamar földdé lesz, és gyakran kell pótolni), használható szalma, falevelek stb.
Fontos, hogy a takaró ne tartalmazzon olyan anyagokat, amik gátolják a veteményes fejlődését: pl. "friss" diólevéllel ne takarjunk, de a diólevelet kis adagokban hozzákeverhetjük a komposztálandókhoz, két év alatt a csírázást gátló anyagok lebomlanak.
A komposztálás azért is jó, mert a komposztálási folyamatok hőtermeléssel járnak, ez a hő pedig elgendő arra, hogy a legtöbb számunkra, illetve a kertre "káros" anyag elbomoljon. Ehhez jönnek még a különböző talajlakó szervezetek - baktériumk, gombák, giliszták és más földtúrók - így a kétéves érlelési időszak végére (a tapasztalatok szerint ez az ideális komposztásáli idő) kiváló talajjavítónk lesz.
Nagyon sok érdekes ötlet található komposztálásról, veteményezésről, kerti dolgokról többek között a gazigazító oldalán.

Folytatása következik...

2014. június 30., hétfő

Középpontban a vizeink - már megint

Nem lehet eleget beszélni a vízről. A földi élet víz nélkül - édesvíz nélkül - elképzelhetetlen. Sokan vetítik előre, hogy a vízért fog folyni a következő nagy háború. Sokan mondják, hogy rohamosan fogy, és rohamosan romlik az elérhető víz minősége.
Szennyeződnek a felszíni vizeink, a talajvíz, ami azért tűnik érthetetléennek, mert közben állandóan azt látjuk-halljuk, hogy egyre korszerűbb víztisiztító telepek épülnek, egyre több település kap csatornahálózatot, de akkor mégis mi a baj...?
Örszágh József professzor kutatómunkájának eredméyneibe enged betekintést az alábbi néhány kisfilm. Ezek után meg fogjuk érteni, hogy mi is a baj a vizeinkkel, hol, miben kell sürgősen változtatni anak érdekében, hogy a vízzel kapcsolatos bajokat orvosolni tudjuk.
A víz kérdése persze csak az egyik eleme annak a problémának, amit az (emberi) élet túlélése miatt meg kell oldani, és mint rendesen, ezt a kérdést sem lehet önmagában vizsgálni, mert itt is minden mindennel összefügg.
De most csak a vízre koncentrálunk, a többi egy másik írás témája lesz.
A Vízgazda film azt mutatja be, hogy míg a "kommunális hulladékot", immár tejlesen természetes módon különválogatva gyűjtjük, addig a szabályozás a szennyvizek esetében a mindent a csatornába elvet írja elő (ami kb. megfelel a "mindent a kukába" elvvel), ezzel hatalmas károkat okoz a vizeinkben, és tönkre teszi az élelmiszertermelést, mivel a termőréteg kimerül:



A Kegyedi rendszer a nemcsatornázott területek szürkevíz-kezelésének módját mutatja be (szürkevíz: a fekáliát nem tartalmazó szappanos víz):




A Teleső rendszer az esővíz felhasználásaának lehetőségeit tárgyalja:




Az alomszék a víz nélküli toalettek legújabb generációja, a film bemutatja a helyes használatot és az alomszék "termésének" az útját":



A teljes rendszer leírása, számításokkal, tapasztalatokkal, további kérdések tisztázásával együtt ezen az oldalon érhető el, ahol Ország Jóska bátyánkl közkinccsé tette kutatásainak eredményeit.

2014. február 14., péntek

Vízgazda, vízönellátás - Országh József professzor gyakorlata

Az ivóvíz, és egyáltalán az édesvíz nagy kincs, ezt tudjuk. Sajnos a modern gyakorlatok teljesen rosszul bánnak ezzel a kinccsel. A környezetbarátnak kikiáltott szennyvízkezelés pedig a lehető legrosszabb, amit a vízzel egyáltalán tehetünk.

Miért is? A szennyvíz esetében a "mindent a csatornába" elvnek KELL érvényesülni, míg a háztartási szemétnél szelektíve gyűjtünk (már ahol, de mondjuk, szelektíve gyűjtünk). Akkor miért is kell a "mindent a csatornába" szerint gondolkozni a víz esetében? Főleg akkor, amikor a csatornázás megjelenéséig szó nem volt erről az elvről, és évszázadokon, ezredeken keresztül használtuk pl. azt a pottyantós WC-t, amiről a szakértők meggyőztek minket, hogy az egészségtelen, korszerűtlen stb. (Szakértőink csak azt felejtették el közben, hogy az állatvilág is "pottyantós" WC-t használ...)
Országh József professzor ezekről a kérdésekről, és a megoldási lehetőségekről beszél ebben az előadásában.



2013. október 15., kedd

Komposztkazán

Országh József előadása a komposztkazánról - beleszőve egy sor egyéb, nagyon fontos dolgot - sok, megszívlelendő gondolatot tartalmaz, amit jó lenne mihamarabb a mindennapi gyakorlatba átültetni. Nálam, az új háznál mindenesetre sok olyan dolgot igyekszem megvalósítani, ami Jóska bátyánk elvein alapszik...



2013. április 15., hétfő

Vizes kérdések

Ami itt következik, annak részben személyes okai vannak, részben pedig szorosan kapcsolódik az előző, szennyvizes bejegyzéshez.
Jónéhány évvel ezelőtt úgy volt, hogy komámasszonyék a városból ideköltöznek a faluba. Lett is egy kis parasztházuk, aminek a felújítását tervezték, és akkor rengeteg olyan oldalt böngésztünk át, amelyeken mindenféle környezetkímélő, természetközeli ésatöbbi megoldásról írtak. Abból a dologból közben semmi nem lett - erről nem is beszélek többet - viszont egy csomó minden benne maradt a fejemben abból, amit annak idején olvastam.
És most mi állunik ott, hogy van egy ház, amit felújítunk, kibővítünk, és olyan megoldásokat keresünk, illetve alkalmazunk, amelyek a lehető legjobban megfelelnek annak, hogy minél kevésbé használjuk ki Földanyácskánkat.

Az egyik ilyen fontos és sarkalatos kérdés a VÍZ felhasználása.

Arról elég hamar döntés született, hogy a vezetékes vizet a lehető legkevesebbet fogjuk használni, nem azért, mert nem jó - szerintem itt nálunk igenis jó, kellemes, üdítő víz jön a csapból! -, hanem azért, mert van egy kutunk.
A vezetékes víz a konyhai és egy fürdőszobai csapon fog folyni. Az összes többi csapon, és a mosógéphez a kút vizét használjuk majd, illetve remélem hamarosan a mosáshoz használhatjuk az esővizet - így első körben.

De a nagy lényeg a "szennyvíz"... és annak kezelése.

A házban nincsen fürdőszoba, azt építenünk kell, és a jelenlegi szabályok előírnak egy külön WC-t is. Ennek előbb nem örültem - mert minek kettő - de aztán rájöttem, hogy ez a helyzet kísérletezéshez nagyon jó lesz.
A kísérletezés pedig a következőket jelenti:
  • Szürke szennyvíz
  • Fekete szennyvíz
  •  Száraztoalett
Nézzük részletesen.
A szürke szennyvíz mindaz a szennyvíz, ami a mosogatás, fürdés, mosás során keletkezik, a fekete szennyvíz pedig a WC-használat során keletkező - fekáliás - szennyvíz. Amikor ezeket a vizeket nem kezeljük külön - szürke és fekete - akkor gyakorlatilag csak fekete szennyvíz keletkezik, aminek a kezelése, tisztítása, a természetbe való visszajuttatása gyakorlatilag NEM MEGOLDOTT, mégha ezt is sugallja a szakemberek tömege (lásd előző bejegyzés).
Ha különválasztjuk a fekete és szürke szennyvizet, akkor csak a fekete szennyvíz az, ami "kezelést" igényel, a szürke szennyvíz viszont nem, azt gyakorlatilag azonnal elszivárogtathatjuk a talajba. Aki most ezen felháborodna, az gondoljon bele, hogy pontosan ez történt nagyszüleink, dédszüleink, szépszüleink korában is, és még előtte is. Mégis itt vagyunk. Annyit tennék persze hozzá, hogy az akkori mosószerek mások voltak, de azokhoz meg szépen vissza lehet találni napjainkban is, csak egy kicsike akarás kell hozzá.

(Közbeszúrt megjegyzés, Géczy Gábor nyomán: ezek a "visszatalálások" nem az idő kerekének a visszaforgatását jelentik természetesen. Ez azt jelenti, hogy vissza kell találnunk arra az útra, a teremtés útjára, amit balga módon elhagytunk hamis tudások, botor szakemberek hatására...)

De hogy mégse mondhassuk, hogy a szürkevízzel nem teszünk semmit, nézzünk egy videót a szürkevízről:



Nálunk a fenti videóban szereplő megoldásnak egy "csökkentett" változata valósul majd meg, amiben a "szikkasztó" tartalma egy úgynevezett szórógödörbe kerül át, és ez a gödör szivárogtatja szét az immár megtisztult szürkevizet a kert talajába.

A fekete szennyvizet külön kezelve, a hagyományos módon lehet szippantatni, ha nincsen csatorna.
De igazából erre az egész feketeszennyvíz-dologra nincsen is szükség, és ez az egyik sarokpontja annak a vízönellátó rendszernek, amibe az előző videóban szereplő dolgok is tartoznak. Ez pedig a száraztoalett. Ennek lényege, hogy víz nélkül működik, nem termel semmiféle szennyvizet, komposztálható, megtörténik a visszacsatolás a természetbe - amiről az előző posztban írtam - és teljesen környezetkímélő, gyakorlatilag a "budi" modern változatának is nevezhetjük. Íme az ismertető videó:




A külön WC egy ilyen száraz toalett lesz. fű, lomb, kerti hulladék, fűrészpor egy falusi háznál mindig akad, így nagy gond nem lesz a használatával. Persze, meg kell majd szokni, de ez szeirntem legfejjebb egy hét lesz, vagy még annyi sem...
És ugyan az építés során a fürdőszobában megcsináljuk a hagyományos WC-t, de nagyon remélem, hogy a jó tapasztalatok alapján az igen hamar meg fog szűnni, és csak a száraztoalettet (alomszéket) fogjuk használni - immár mindkét helyen.


A teljes rendszerről, és sok másról a http://www.eautarcie.com/hu/ oldalon lehet bővebben olvasni, most csak a lényeget emeltem át ide.


Folytatása következik!