A következő címkéjű bejegyzések mutatása: új élet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: új élet. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 25., hétfő

A magyar parasztember bölcsessége

magyar paraszt.jpg"A magyar népnek, de különösen a magyar parasztnak emelkedett színvonalú a gondolkodásmódja. Ha a magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása századokon át tanúsított nemzeti érzését, Istenbe vetett hitét, tiszta erkölcsét, katonai vitézségét és szorgos munkakedvét a terror és az idegen megszállás megpróbáltatásai közt is megőrzi, ha nem támogatja a hatalomra éhes politikai törtetőket, akik osztálygyűlöletet hirdetnek és a tömegek alacsony ösztöneit ingerlik, akkor majd egy napon ismét valóra válik a magyar szabadság."
A parasztember teljesen együtt élt a természettel, a teremtéssel. Életének tán nem is volt olyan mozzanata, amit ne határozott volna meg a természetnek, a teremtésnek a működése, teljesen belesimult az őt körülvevő világba.
Amikor azt mondjuk, "a tyúkokkal kel, a tyúkokkal fekszik", az azt jelenti, hogy a természet ritmusa szerint él. Télen későn kel, korán fekszik, nyáron korán kel, későn fekszik - pontosan úgy, ahogyan a természet is működik. Télen ő is ugyanúgy kicsit "meghal", ahogyan a természet is meghal, elcsendesedik. 
Napjainkban mi meg éjszakázunk, későn fekszünk, vekkerre ébredünk, télen-nyáron.
Nyáron, amikor a legtöbb az energia a természetben, akkor megyünk nyaralni, pedig ilyenkor tudnánk a legjobban dolgozni, télen meg széthajtjuk magunkat - "év végi hajrá" - amikor pedig le kellene nyugodni. Aztán csodálkozunk, hogy elkap a tavaszi fáradtság - hiszen nem jól használjuk ki az erőinket.
"A paraszt ember a természetben él, a természetért él és így beszél, ha kérdeznéd:
„Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak.
Ami nem kell az állatnak, az jó a földnek.
Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek.
Ami nem jó a tűznek, azt eltesszük későbbre, mert egyszer biztosan jó lesz valamire.”
A régiek többet tudtak hozzánk képest… Fel kellene eleveníteni az elfeledett ősi tudást!"
A józan paraszti ész hiányzik nagyon a mai világból. Alig-alig gondolunk utána valaminek is, csak csináljuk, vakon, mert bemondta a tévé, a rádió, megmondta az internet, és akkor az biztos úgy van. Hagyjuk, hogy más gondolkodjon helyettünk. Aztán csodálkozunk, hogy nem úgy sülnek el a dolgok, mint szeretnénk.
Más gondolkodik helyettünk - minden téren.
Más mondja meg, mit egyél, mit igyál, milyen ruhában járjál, milyen autót vegyél.

Elfelejtettünk gondolkodni.

Pedig, ha nem ugrunk bele mindenbe, akkor sokkal könnyebb és egyszerűbb lenne az életünk, és ha hagyjuk magunkat gondolkodni, használni a józan paraszti eszünket, akkor még egy fokkal könnyebbé teszünk magunknak mindent.
Sokan mondják, hogy a józan paraszti ész a tudományos érvekkel szemben nem megfelelő, mert hát nem lehet azt tudni, hogy hogyan működik, meg hogyan hat meg mi van benne és a többi... 
A józan paraszti ész - szerintem - nem foglalkozik a tudományos tételekkel, nem az számít neki, mert a tudomány általában külön-külön vizsgál dolgokat, a józan paraszti és meg a nagy egészet nézi. Nem kell mindenáron a tudományos érveket végigböngészni ahhoz - nem is lehet... -, hogy hallgatva a megérzéseinkre eldöntsük, ez vagy az jó-e nekünk. A tudomány persze segíthet dönteni, de nem ez a legfontosabb. Szerintem.
Ja és a józan paraszti ész sem csak úgy "lóg a levegőben" - ősi tudásra, tapasztalatokra alapozva működik, amit a nemzedékek egymásra hagytak. Ezzel persze a tudomány általában nem tud mit kezdeni, mert nem lehet megmérni centire, kilóra.

"Az ősi tudás felelevenítése létérdekünk, hiszen a XXI. században, - amikor ma még szinte mindenki a városra épülő amerikai-nyugati, tőlünk valójában idegen életformát majmolja és hajszolja -, csak ezzel a tudással valósítható meg a fenntarthatóság."
Most még nem látható, érthető, de mit csinál a városlakó, ha nincs áram, amit ma már annyira magától értetődőnek veszünk? Ha a városban nincs áram, akkor szinte semmi nincsen: nincs ivóvíz, nem működik a szennyvízrendszer, nincs fűtés, nincs hűtés. Ezek elég nagy problémát jelentenek, mert pl. aki a tizediken lakik, hogy megy el WC-re? Az első öblítésig még nincs baj - ha még van hely a csatornarendszerben -, de utána??
Ha vidéken üt be ugyanilyen baj, napjainkban ott sem lesz persze minden egyszerű, hiszen rászoktatták az embereket a városias életmódra, de ott legalább van menekülési útvonal, mert például illemhelynek egy gödör is megteszi... ha pedig a kertben is van ez-az, akkor egy darabig még enni is lesz mit. Kutak is léteznek még...

"Akkor, amikor a fenntarthatatlan idegen kultúra önmagától kezd összeomlani, lásd pl. a pénzügyi válságot 2008 óta. Tehát a magyar paraszt tudására igen nagy szükség lesz, különben hogy lenne megoldható a korszerű és egészséges táplálkozásnak megfelelő élelmezés, agrárium?"
 A korszerű és egészséges táplálkozás lehet a legnagyobb baj. Ahhoz, hogy korszerű és egészséges élelmiszert tudjunk termelni, előállítani, helyre kell állítani a talajainkat. Fel kell hagyni a műtrágyázással, a vegyszerezéssel, ismét valódi, élő, szerves trágyát kell használni - aminek az a feltétele, hogy az évtizedekkel ezelőtt mesterségesen szétválasztott állattenyésztést és növénytermesztést újra össze kell hozni - és újra a Kárpát-hazában őshonos, ellenálló, nem pedig idegen fajtákat kell termeszteni, tenyészteni.
Ez nem két napos feladat. Ezt már tegnap előtt el kellett volna kezdeni.
Ennek egyik feltételének kellene lennie, hogy a falvak visszakaphassák/szerezhessék a határaikat az újdonsült nagygazdáktól, és felhasználhassák arra, hogy ott a közösségek megtermelhessék maguknak azt, amire szükségük van, illetve a felesleget eljuttathassák a városokba. Ennek a közösségi gazdálkodásnak, ami régebben gyakorlat volt, még felfedezhetjük a nyomai Erdélyben.

"Úgy is fogalmazhatnánk más szempontból vizsgálva a kérdéskört, hogy a magyar parasztság volt az a réteg, mely évszázadokon át biztosította a Kárpát-medencében a túlélést."
Mindig is a parasztember volt az, aki kihúzta az országot a gödörből, mert ő volt képes előállítani mindazt - vagy szinte teljesen mindazt -, ami a túléléshez kellett: élelmiszert, nyersanyagok nagy részét, iparcikkek széles körét.

"Nyilván, ha elfogy az olaj, és összeomlik az arra épülő idegen kultúra, csak a 100 évvel ezelőtt még jól funkcionáló tudás fogja biztosítani ismételten a túlélést, mert jelen állás szerint másképp nem megoldható. Persze mindennek az újbóli kialakításáig még sok víz fog lefolyni a Dunán."
Gondoljunk bele, a modern civilizáció mennyire az olajra épül... nem csak mint üzemanyag, hanem mint nyersanyag is, hiszen rengeteg minden - a műanyagok tömege - készül olajból...
Ezzel egyrészt az a baj, hogy ezek itt maradnak, nem bomlanak le, nem lehet velük mit kezdeni. Nagy becsapás a lebomló fólia, mert nem lebomlik - azaz molekulárisan is alkotóira esik széjjel - hanem csak elporlad, de a molekulái ugyanúgy megmaradnak és szennyeznek. Csak nem látjuk... de gyilkolják a talajt, a vizeket, ezen keresztül minket is.
Arról nem beszélve, hogy van olyan nézet - és én elfogadom ezt a nézetet - miszerint a Föld szén- és olajkincse hasonlóan működik, mint az ember esetében a test zsírtartaléka. Baj esetén - betegség - abból él a szervezet. De ha elmegyek egy zsírleszívásra, akkor ez a tartalék vész el, csak ezt a szervezet nem veszi tudomásul, mert ez egy kívülről jövő valami és nem természetes folyamat (nem a szervezet égeti el). A szén- és olajbányászat hasonló a zsírleszíváshoz, a föld fontos tartalékát vesszük el, éljük föl, és nem tudjuk a következményeket... Nem tudjuk, a föld, mint élő szervezet, mire használja egyébként ezeket az energiatartalékokat - az emberi élet túl rövid ahhoz, hogy ezt fel tudnánk mérni...
Egy a lényeg, hogy amíg még lehet, amíg még van honnan, meg kell menteni nagyapáink tudását, különben keserves lesz az újratanulás.
Ebbe persze nem csak a földdel, állatokkal kapcsolatos tudást kell érteni, hanem az olyan mesterségekét is, amelyek ezt a két nagy gazdasági ágazatot kiszolgálják: megint kellenek majd kovácsok, fazekasok, bognárok, teknővájók, vályogvetők, takácsok, szabók, csizmadiák, vargák, és még ezerféle más szakember.

A tévedések elkerülése végett, ezek nem a nosztalgia miatt kellenek majd, ugyanis például, ha nem lesz mondjuk Tupperes műanyagedény, akkor miben tartunk otthon ezt-azt? Majd a fazekas fogja megint a "tuppereket" legyártani, bizony!!
A fazekasnak meg kell tanulnia azt is - újra -, hogy milyen edényt mivel díszíthet, ugyanis a díszek a díszségükön kívül egyéb feladatokat is elláttak, mindenk volt jelentése, energiája, ami hatott az edényben tárolt élelmiszerre, tehát nem lehetett akármit rápingálni egy lekváros fazékra...
Ezeket is sikerült a modern ember fejéből kiverni...
"Manapság egyre világosabb, hogy az összeomlás 30-40 éven belül bekövetkezik. Mi lesz akkor a városokkal, és az ott élő lakossággal? Visszaköltöznek többségükben vidékre?"
Nem akarok vészmadár lenni, de a visszaköltözés nem lesz olyan békés, mint ahogyan azt a szó sugallja. Amikor a városlakó kimenekül a városból, akkor még mindig szembe kell néznie azzal, hogy azzal csak a bajok egyik darabkáját orvosolta, hogy a tizedikről a földszintre költözött. A városlakónak annyi tudása sincsen a földdel kapcsolatban, mint amennyi egy mostani falusinak (ami tudás, valljuk be őszintén, a fiatal falusiaknál is igencsak hiányos...), tehát az életben maradása még mindig kérdéses lesz. Nem csak a vidékieknek kell felkészülni, hanem a városiaknak is. Léteznek közösségi kertek már, ahol az alapokat meg lehet tanulni, amivel valamit lehet könnyíteni a dolgokon. Készüljünk föl... nagyon fog fájni...

Az idézett szövegek forrása

2013. június 18., kedd

Lassan járj, tovább érsz...

Ha az ember eldöntötte, hogy kertészkedésbe fog - akár azért, hogy megtermelje magának és családjának a friss, egészséges zöldséget, gyümölcsöt, akár azért, hogy kiélje a virágok iránti szeretetét, egy fontos dolgot szem előtt kell tartania:
Türelem, kitartás, és nem kapkodás lesz az - többek között -, ami majd meghozza a gyümölcsét.

A kertben nem lehet kapkodni. Ha valamit ki akarsz próbálni, akkor a próba ideje egy év - egy tenyészidőszak -, amit tetszik, nem tetszik, ki kell várni. Ha az idén az egyik módszerrel gondozott krumpli mondjuk nem hozta meg a várt eredményt, akkor a következő szezonig kell várni, hogy kipróbálj egy másikat, és az eredmény akkor sem garantált, mert sok mindentől függ, hogy pont az a krumpli pont a te kerted földjében hogy fog viselkedni.
Valószínűleg nem úgy, ahogy az okos könyvek írják. Aminek nem az az oka, hogy az okos könyv - és aki írta - nem is olyan okos, hanem az, hogy az okos könyv sem tud minden egyes négyzetméternyi földről pontos, naprakész képet adni, hanem csak azokból a tapasztalatokból tud kiindulni, amit az író(k) a saját környezetükben kipróbáltak, láttak stb.

Sőt, ha az idén nem lesz olyan jó a krumplid, de közben "úgy" gondozod a területet, akkor lehet hogy jövőre az idei módszer sokkal jobb eredményt fog hozni.
Szóval türelem, türelem, nem kell kapkodni.
A kertészkedéshez bizony vissza kell lassulni abból az őrült száguldásból, ami napjainkban oly divatos. Attól, hogy körbefutod hatszor a kertet, nem fog gyorsabban és dúsabbra nőni a saláta, sőt, csak jó keményre taposott ösvényed lesz, amit majd nehéz lesz ősszel fellazítani, és akkor majd rájössz, tényleg kár volt annyit futkosni, mert most fölöslegesen kell több energiát belefektetni abba a területbe. Mindezeket persze lehet képletesen is érteni, és nem csak a kertészkedésre alkalmazni.
Ami mindezeket a gondolatokat elindította, az egy cikk volt, hasonló dolgokról ír. Akit érdekel, műegerével kattintson ide, a színes szövegre és olvassa el. Jó szórakozást hozzá!

2013. május 17., péntek

Kertészkedünk...

Nem vagyok mezőgazdasági szakember, mindössze eldöntöttem, hogy amit csak tudunk, és amennyit csak tudunk, azt megtermeljük magunknak.

A "MIÉRT"-re igazából nagyon egyszerű a válasz: Mert tudni akarom, hogy amit elfogyasztok, az biztosan nem a Föld túloldaláról, elgázosítva érkezett az asztalomra, hanem csak kiléptem az ajtón és kihúztam, letéptem, fölszedtem, kiástam és esetleg csak úgy, mosatlanul, a kert közepén állva jóízűen befaltam.
Persze van, aki azt mondja, hogy olcsóbb a tecsóban megvenni, mert az csak 9,90. Persze, hogy annyi, de mellé a doki 990, a gyógyszer 9990, a kórház meg 99990.
Azért meg, amit épp az előbb ettem meg jóízűen csak egy kicsit kellett kapálni. Ingyen. A kapát meg csak egyszer kellett megvenni, onnan működik ez a kiváló, mellékhatásmentes gyomirtó készülék (a "Kapazin"). És benzin sem kell bele, mert elmegy az mindennel, zsíroskenyérrel, meggylekvárral, tökfőzelékkel vagy rántott csirkével is.


Krumpli kerül a földbe
Az okos könyvekben, okos videókban azt találtam, hogy egy családnak a szükséges zöldségfélék megtermeléséhez kb. 150-200 négyzetméternyi földterület kell. Ennél több is van a kertünkben, tehát jó eséllyel indulunk el ezen az úton. Olyannyira, hogy még krumpli is lesz a kertben, talán több is, mint kell, de az nem baj, mert a krumplit szeretjük. Meg lesz helye egy-két "vadabb" vagy inkább úgy mondom szokatlanabb növénynek is, mert csicsóka is kerül majd meg egy kis seprűcirok például.

A kertet eleve nem "hagyományosan" terveztem meg, hanem az "Öngyógyító kiskert" elméletét vettem alapul (találtam egy kivonatot a könyvből, a lényeg benne van, a teljes mű pdf formátumban innen letölthető, nekem az oldal kicsit lassan jött le, de megérte a várakozást), egy kicsit megvariáltam, mert természetesen nem fogok minden olyan növényt termeszteni amiről ő ír, a paprikáról meg, ami nekem fontos, egy szó nincs benne. Hiába, náluk ez nem olyan szoros része az étkezéseknek, mint nálunk.

Sorol a borsó
Mindenesetre a kert egyik felében sorokat alakítottam ki javarészt, egy kis kivételtől eltekintve, olyan helyet hagytam ki, ami az almafa alatt/mellett van, és oda a jövőben egy fóliasátor fog kerülni. Legalábbis ez a terv.
A másik oldalt részben a könyv elvei szerint terveztem meg, mert több sorban van egyforma vetemény - krumpli, illetve kukorica - és köztük egy-egy sor más. Illetve a káposzta még inkább nincsen, bár mintha kelne itt-ott egy kicsit. A palánták meg nem bírták a gyűrődést...

Napraforgó
Az alapelvek szempontjából viszont sok érdekes van benne, érdemes átböngészni annak, aki egy kicsit másképp - és kevesebb, illetve másfajta munkával - akarja a kertjét művelni.
Megint csak hangsúlyozni kell, hogy amikor rááll az ember egy új kertművelési módszerre, az igazi eredményt nem az első évben fogja megtapasztalni, mert amíg az új rendszer felépül, az belekerülhet két-három évbe is, de lehet, hogy tovább is eltarthat. A türelem ebben az esetben - is - nagyon fontos tényező.
Már csak azért is, mert az időjárás nem mindig engedi meg, hogy akkor menjek a kertbe pl. veteményezni, amikor én szeretnék, mert egy éjszakai eső máris keresztbe húzhatja a számításaimat. Mint ahogyan azt meg is tette nem egyszer mostanában.
Mindenesetre jó látni, ahogy elkezdenek kihajtani a magok, megjelennek a krumplilevelek, jó tudni, hogy a munkánk első eredményi már láthatóak. 


2013. április 17., szerda

Vedd észre... a természet szépségei

A saját kertedben is ott van a szépség, csak észre kell venni...


Barka, friss táplálék a méheknek...


"Kék ibolya, ha leszakítanálak..."


Nárcisz
De ott van a szépség az esti sétákban is...


Meggyfa-virágzás
Naplemete színei

Tükörkép


A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!