Kezdjük el gyógyítani a Földet...

Géczy Gábor, a MAG (Mintaként Alkalmazott Gondviselés) kitalálója, működtetője, atyja üzenetét továbbítom Nektek. Nálam pont olyan állapotba került a kert, hogy éppen belefoghatok a mélymulcs "telepítésébe". Következzék hát Gábor üzenete:

 

Kedves Mindnyájan!
Amíg országunk többsége a marakodással van elfoglalva, arra kérek mindenkit, kezdjük el gyógyítani a Földet, öleljük magunkhoz újra Földanyánkat. Sorozatot indítunk a miképpről, a hogyan, és a mikor rajtad áll…
Először a talajokat kell rendbe tenni, mert minden létezés alapja a TERMŐ föld, a televény. Gyulai Iván barátunk sok év munkájával kidolgozott egy hatékony, bármilyen (akár agyonmérgezett) talajt is újra termőre fordító módszert, a MÉLYMULCSOLÁST.  

 

Olvasd el a leírást is, mindent részletesen elmagyaráz. Ha most elkezded, tavasszal már valódi talajba vethetsz. És ki mint vet…
Áldott szolgálatot!
Géczy Gábor
MAG közösség


Fenntartható talajgazdálkodás a kiskertben

(Élőben megtekinthető Gömörszőlősön, az Ökológiai Intézet A Fenntartható Fejlődésért Alapítvány biokertjében. További anyagok és hasznos kiadványok ezen dolgozat szerzőjétől,  Gyulai Iván ökológustól: www.ecolinst.hu)

Előre bocsátom, hogy nem vagyok kertész abban az értelemben, hogy tanultam volna ezt a szakmát. Sőt sajnos őseimtől sem tanultam meg a föld értését. Ökológus vagyok szakmám szerint, szívem szerint pedig környezetvédő. Hatvan évem alatt tanúja voltam az élet gazdagságának, majd gyors pusztulásának, és máig nem értem, miért pusztítjuk el azt, ami eltart bennünket. Például az élőlények sokaságát, vagy a talajt. Megdöbbentett John Crawford egyik tanulmánya egy-két évvel ezelőtt, aki azt állította, hogy még itt a fejlettnek és gondosnak nevezett Európában is 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint megújul. Crawford a Sydney-i Egyetem Fenntartható Mezőgazdaság tanszékének vezetője. A fenntartható mezőgazdaság azt jelenti, hogy a mezőgazdaság úgy bánik az általa használt erőforrásokkal, hogy azok képesek legyenek megújulni. Vagyis nem 17-szer gyorsabban kellene pusztulnia a talajnak a megújulás mértékéhez képest, hanem legalább annyinak kellene megújulnia, mint amennyi elpusztul. Becslések szerint – évente mintegy 75 milliárd tonna termőföld tűnik el, s mára a világ termőtalajának 80 százaléka mérsékelten, vagy jelentősen erodálódott. Kínában 57-szer,  Amerikában 10-szer, Ausztráliában pedig 5-ször gyorsabban pusztul a talaj a természetes regenerálódási üteménél. Az elmúlt fél évszázad során India a mezőgazdasági területének durván egynegyedét, Kína a termőterületeinek 11 százalékát veszítette el.

Magyarország teljes területének 46.5% szántóterület, és az ország területének körülbelül harmada kitett valamilyen mértékű eróziónak. Vagyis, ha csak a szántóföldi művelést vennénk alapul, akkor is közel az ország fele területét fenntarthatatlan módon használjuk, mivel ott gyorsabban pusztul a talaj, mint megújul.

De mi is a baj a szántóföldi műveléssel?

Kitakart föld

A talaj a folytonos talajmunkák, és a fedetlensége miatt, a víz és szél eróziójának kitéve lényegesen gyorsabban pusztul mint megújul. Csak Magyarországon évente 4,3 millió hektáron 30-32 milliárd m3 talajt mozgat meg a földművelő. A talaj kiszántásakor annak rétegezettsége vagy megfordul vagy részben átfordul, ami azzal jár, hogy a mélyebben lévő, anaerob körülmények uralta rétegek aerob körülmények közé kerülnek, a felsők pedig rossz oxigénellátás közé. Az alulra került rétegekben tömeges baktériumpusztulás indul meg, az ásványosodás lelassul. Felül a mikroorganizmusok aktiválódnak, a lebontási folyamatok, humuszbontó folyamatok felgyorsulnak. A humusz degradációjával romlik a talaj szerkezetesség. A szerkezetességet tovább rontja az esőcseppek, valamint a taposás mechanikai hatása, amelyek a pórustérfogatot csökkentik. Az eketalp miatt a talaj tömörödötté válik, benne a fermentáló baktériumok kapnak nagyobb szerepet, amelyek toxikussá teszik a talaj ezen rétegét a növényi gyökerek számára, így azok képtelenek ezeket a talajmélységeket használni.

Az egyik lényeges hatás a talaj bolygatása közben a talaj szellőztetése, amely két úton is hozzájárul a szén mobilizációjához. A talaj idealizált térfogati összetételében a levegő a talaj térfogatának egynegyedét teszi ki, másik negyede víz, 45%-a ásványi anyag, 5%-a szerves anyag. A különböző méretű pórusokat kitöltő levegőben a széndioxid tartalom 6% körüli (levegőben: 0,037tf%). A szellőztetés egyrészt ÜVHG gázok felszabadulásához vezet (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid) másrészt mivel megváltoztatja a széndioxid koncentrációját, s megnöveli az oxigén koncentrációt, ezért a talajban az oxidatív folyamatok kerülnek túlsúlyba.

A szántással kapcsolatos problémák enyhítésére alkalmazott mély-lazítás (50-70 cm) ugyancsak növeli az aerob dinamikát a talajban. Ez ugyan detoxikálja a mélyebb rétegeket, de ott is megnöveli az oxigén jelenlétet, s ezzel mobilizálja a szenet. Látható, hogy a talajművelés nagyban megzavarja a talaj biodinamikáját, ugyanakkor a növénytermesztésre gyakorolt hatásai egymásnak ellentmondók. A talaj szénháztartását illetően elmondható, hogy összességében csökkenti a szerves szén mennyiségét, s növeli a talaj szén-dioxid leadását.

Szabó István Mihály „Az általános talajtan biológiai alapjai” (Mezőgazdasági kiadó, 1986) című könyvének 331. oldalán Schneider (1975), Keulen (1980) munkásságára hivatkozva a következőket írja: „A légkör széndioxid készleteinek növekedése, amelynek hatására az elkövetkező ötven évben a mezőgazdasági termelésre is kiható klímaváltozásokkal kell számolnunk a fosszilis energiahordozók elégetésén kívül elsősorban is a szárazulatok talajainak szervesanyag veszteségeire vezethető vissza. Stuvier (1978) szerint a földfelszín szerves szénkészletei 1850 és 1950 között több, mint 100 gigatonnával csökkentek (100 milliárd tonna)”. Ez a mennyiség megközelíti az ebben az időszakban elégetett szén mennyiségét.

A légkör üvegházhatású gáz terhelésében a talajművelés a műtrágyázáson keresztül is szerepet játszik. A talaj természetes biodinamikájához tartozik, hogy a fölösleges mennyiségben jelenlévő nitrogént a denitrifikáció eltávolítja a talajból. Oxigén hiányában a fakultatív anaerob baktériumok nitrátlégzésre térnek át, ennek segítségével égetik el a szervesanyagokat. A denitrifikációban ezért a nitrit és nitrát nitrogén-monoxiddá, dinitrogén-oxiddá és nitrogénné redukálódik. A talajból távozó nitrogén gázok kb. 10%-a dinitrogén oxid.

Paul Crutzen Nobel-díjas fizikus vizsgálatai szerint, a  nitrogén műtrágyák kb. 3-5 %-a nitrogén-oxid formájában a levegőbe kerül. A dinitrogén-oxid a világ harmadig legjelentősebb emberi tevékenységből származó ÜHG-a, a potenciális globális felmelegedésre 296-szor van nagyobb hatása, mint a CO2-nak, és az atmoszférában való tartózkodási ideje is kb. 120 év. Az ipari forradalom óta az levegőben levő koncentrációja 17%-szeresére növekedett, többnyire a monokultúrák elterjedésének köszönhetően.

Régen úgy gondolták, hogy a denitrifikáció káros folyamat, mert csökkenti a talaj nitrogéntartalmát. Ezért is erőltették a talaj fokozott szellőztetését, hiszen a talajlazítás során felvett oxigén csökkenti a denitrifikálók aktivitását. Valaki úgy gondolhatná, hogy ez nagyon jó, így legalább kevesebb dinitrogén-oxid kerül ki a levegőbe. Ám ha a denitrifikáció nem távolítja el a fölösleges nitrogént, akkor a nitritek, nitrátok a talaj és talajvíz, majd élővizek nitrátosodásához járulnak hozzá.

A denitrifikáció szerepe azonban pont azáltal nélkülözhetetlen, hogy az ember mesterségesen fixál nitrogént a levegőből, s nitrogén műtrágyák formájában azt bejuttatja a talajba. A túlzott műtrágya használat vezet a nitrogénfölösleghez, s fokozódó denitrifikációs aktivitáshoz. (A növények gyökerei által felvett nitrogénműtrágya hatékonysága kb. 37-46 %-os, a foszforműtrágyáé igen alacsony, kb. 3-8 %-os. - Mackensen et al., 2000). Végül tehát így lesz a műtrágyázásból fokozódó üvegházhatás. Ha pedig ezt a rossz tulajdonságot szeretnénk az oxigén jelenlétével kiküszöbölni, akkor pedig éppen több szenet mobilizálunk.

Egyesek szerint a szervesanyagoknak a legjobb és leggazdaságosabb felhasználása, ha talajba forgatásuk révén a talaj humuszvagyonát gyarapítják, hozzájárulnak a talajélet és szerkezet fenntartásához, és a növények táplálásához. Természetes körülmények között senki sem szántja be a talajfelszínre jutó növényi vagy állati maradványokat, azok ősszel puha, meleg takarót képeznek a talaj felszínén, és ez a takaró folyamatosan védi a talajt a külső hatásoktól: a kiszáradástól; a tömörödéstől; a tápelemek kimosódásától; a víz eróziótól és deflációtól. A talaj takarójából azután  élőlények közreműködésével stabil talajmorzsák  keletkeznek, amelyek biztosítják a talajképződést, s a szerves-anyagok hosszú távú hasznosíthatóságát. Ezzel szemben a talajba forgatott tarlómaradék, de akár istállótrágya is nagyon hamar degradálódik a talajban főleg az ott folyó felgyorsított oxidáció miatt, ezért nem javítja a talaj szerkezetességét, legfeljebb tápelemek forrásaként szolgál rövid ideig. Bizonyos körülmények között az is előfordulhat, hogy mikrobiális bontásuk fitotoxikus anyagokat szabadít fel.

Világosan kell tehát látni a különbséget a között, hogy a szerves-anyagokat a talajba juttatjuk, vagy azokat a talaj felszínén megtartva, biztosítjuk a talaj védelmét és folyamatos megújulását. A műtrágyák megfelelnek ugyan rövidtávon tápelem forrásnak, jó hozamfokozók, de a talaj szerkezetességét nem képesek javítani. Hosszú távon tehát nem lehet nélkülözni a talaj fenntartásához vezető természetes folyamatokat, amelyeket a talajban élő nagy mennyiségű és változatos élet tart mozgásban.

Teljesen nyilvánvaló, hogy amit elveszünk a talajból, azt oda vissza is kellene adni megfelelő formában, hogy a tápelemek körforgása biztosított legyen. Ám nem elég, hogy elvesszük az élelmiszerként megtermelt alapanyagokat, de újabban még a növényi maradványokat sem juttatjuk vissza, hanem inkább energianyerésre használjuk fel. Sőt, sokszor az élelmiszerként megtermelt táplálék is energiaforrássá válik, mint pl. a kukoricából un., bioetanol, vagy a repcéből un., biodízel lesz.

Amit megettünk, és amit szükségszerűen kiürítünk, az sem kerül vissza arra a helyre ahonnan származik. Szennyvíz lesz belőle, amelyet szennyvízelvezető rendszereken keresztül vezetünk el a szennyvíztisztítókig, és nem kevés energia ráfordítással a szerves anyagokat elemei összetevőire bontjuk. Mivel a talajban lévő szervesanyagokat folyamatosan kihasználjuk, így a talajban lévő élő biomasszától elvesszük a táplálékot, és annak mennyisége vészesen lecsökken. Míg egy természetes erdei ökoszisztémában akár 30 tonna élő biomasszát mérhetnénk meg egy hektár területen, addig 2-4 tonna lenne ez a mennyiség egy szántóföldön. Nos, ennek az életnek a hiánya nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a talaj mennyiségi és minőségi értelemben is pusztul, mi pedig a talaj mesterséges javítására szorulunk.

Talán érthető ezek után, hogy miért is szükséges javítani a földművelés gyakorlatát, akár a szántóföldön, akár kiskertünkben is történik az.

Előzmények

A jó sorsom úgy hozta, hogy a kilencvenes évek elejétől vidéken töltöttem életem szebbik negyedét, és kapcsolatba kerültem a földdel. 1999-ben a BAZ megyében található Szuhafőn kezdtem művelni egy évek óta felhagyott kertet, amelynek zöldséges kert része egy 10x50 méteres területen fekszik. Eleinte hagyományos módszerrel dolgoztam. Próbáltam ellesni a szomszédok kertművelési, növénytermesztési mesterfogásait, mert a magyar gazdálkodó híres volt arról, hogy gondos gazdaként bánik a jószágával. Magam is ástam, szántottam is, ahogyan azt láttam, és termesztettem is, ezt azt.

A kert teli volt gyommal, a talaj pedig agyagos kötött talaj volt. A talaj felszínt az eső hamar betömörítette, a talaj megrepedezett, folyamatos locsolásra volt szükség a tenyészidőben. A betömörödött talaj meggátolta a gyomok kézi eltávolítását, mechanikai úton, rotációs kapával kellett a talajt lazítani. Műtrágyát és a biogazdálkodásban nem engedélyezett vegyszereket soha sem használtam, a biogazdálkodás és a permakultúra néhány módszerét próbáltam ki a növénytársítás, és növényvédelem területén.

Mivel fenntartható fejlődéssel foglalkozom, az érdekelt, hogy a talajjal, hogy lehet fenntartható módon gazdálkodni, vagyis, hogy az sem mennyiségi, sem minőségi értelemben ne pusztuljon el. Mivel erdőt, mezőt járó ember vagyok, nem volt nehéz észrevenni azt a különbséget, ahogyan az ember illetve a természet műveli a talajt. Egyszer csak az jutott az eszembe, hogy az erdőben, de a réten is a talaj mindig be van takarva. Az erdőben a lehullott avar, a réten pedig az elsárgult fű takarja be. A szántó, a kert meg csupasz egész télre!

Mélymulcsozott talaj

Ismertem a mulcsozás módszerét, és azonosítottam az erdőn, mezőn történőkkel. Mivel lovakat tartok, enyhén trágyás szalma állt rendelkezésemre, amelyet mulcsként használtam fel. Az alom egy részét komposztáltam, ahogy az emberi ürülék is komposztlásra került egy kerti alomszékben. Ezeket zöld trágyával együttesen is újrakomposztáltam, és a keletkezés idejétől számítva nagyjából három-négy év múlva használtam fel a kertben. A komposzt jó szerkezetű, jól tartja a vizet, és egyenletesen, hosszú időn át adja le a tápanyagot a növények számára.

A nehezen művelhető talaj miatt egy idő után komposztból építettem bakhátakat és abba ültettem a termesztett növényeket. A komposzt hátak azonban hamar erodálódtak, év végére szinte eltűntek. Ezért a következő évben a bakhátak közét mulccsal töltöttem fel, amely megakadályozta a bakhát ellaposodását, és a mulcs segített a víz visszatartásában is. Mivel a gyom gyakran átnőtte a komposztot és mulcsot is, kartonpapírral takartam a talajt három hétig, majd kitakartam egy hétre, majd ezt még kétszer megismételtem addig, amíg az évelő gyomok gyökeréből sikerült a tápanyagot kimeríteni. A későbbiekben a papírra raktam a bakhátakat és kitöltő mulcsot is. Közben észrevettem, hogy a takaró alatt a talaj fellazul, élőlények sokasága telepszik meg, a takarás alatt a talaj nem szárad ki, fölöslegessé válik a locsolás.

A bakhátak közét vastagon kitöltő mulcs használata vezetett el ahhoz a gondolathoz, hogy mi lenne, ha az egész kertet ősszel ilyen vastagságú, 50-60 centiméter mulccsal takarnám be. Ennek az irracionális gondolatnak, mint a későbbiekben kiderült volt ésszerű alapja. A hagyományos, sekély mulcs hátrányait megtapasztaltam. A mulcs meggátolja, hogy a talajt a napfény felmelegítse, a talajhőmérséklet később lesz alkalmas a magok csírázására. A sekély mulcs nem elég nagy tömegű ahhoz, hogy az egész évben lehulló csapadékot magába tudja raktározni a szárazabb nyári időszakokra. Az alkalmazott mulcsféleségek (szalma, széna, papír, fakéreg) a magas karbon-, alacsony nitrogéntartalmuk miatt nem alkalmasak a komposztálódásra, a levegő oxigénjének hatására hamar degradálódnak a felszínen, anélkül, hogy belőlük elegendő humusz képződne.

Ezért hozzákezdtem a talaj mélymulcsos takarásához, anélkül, hogy a talajt ástam, vagy szántottam volna. Eleinte a lovak alól kihordott almot szétterítettem a már említett módszerrel gyomtalanított felszínen, 50-60 cm vastagságban, majd némi gondolkodás után a következő rétegrendet alakítottam ki. 20 centiméter laza rétegű szalmát terítek szét szeptember végén-október elején. Erre a keletkezés ütemében hordom ki az istálló almot, 30 cm vastagságban, majd ezt is 10 centiméter szalmával fedem le.

A rétegrend kialakításának indoka, hogy az alomban lévő trágyából az esővíz ne mossa a talajba a nitrogént ammónium-nitrát formájában, hanem az a magas széntartalmú szalma nitrogéntartalmát gyarapítsa, hogy ott a nitrogén-szén elegyaránya megfelelő legyen a komposztálódáshoz. Így tavaszra egy komposztálódásra alkalmas homogén elegy alakul ki a felszínen, amely a kora tavaszi időszakban a komposztálódás nagyjából két hónapig tartó termofil és mezofil időszakában hőt termel, amely hozzájuttatja a talajt a gyorsabb felmelegedéshez, kiküszöbölve ezzel a sekély mulcs hátrányát.

A mélymulcs a tél során megakadályozza, hogy a talaj megfagyjon, és a talajélet aktivitása lelassuljon. A mélymulcs alatt folyó aktív élettevékenységeknek köszönhető, hogy a talaj tavaszra minden talajlazítás nélkül is felpuhul, és alkalmassá válik az ültetésre. Természetesen újra hangsúlyozni kell a mély takaró réteg szerepét a csapadék tárolásában, amely azt is megakadályozza, hogy a csapadék lefolyjon, kimossa a talajban található tápanyagokat, illetve, hogy a talaj betömörödjön az esőcseppek mechanikai hatására.

Tavaszra a mélymulcs a téli időjárási viszonyoknak megfelelően tömörödik, vastagsága csökken. A vegetációs időszakban megvédi a felszínt a taposás, és esőcseppek mechanikai tömörítő hatásától, tárolja a csapadékot, és megvédi a növény gyökerét a talaj felszínén tapasztalható napi hőingadozástól, amellyel egy lényeges stressz faktort kapcsol ki. A napi hőingás a talaj felszínén a mulcs alatt tized fokokra csökken. A nyár során a komposztálódás un., felépülési szakasza őszig befejeződik. Ősszel a talajtól számítva 50-60 centiméter vastagságban, újabb takaró réteg kerül kialakításra, hasonlóan, ahogyan az erdőben és mezőn is a lehulló avar, elszáradó vegetáció betakarja a felszínt ősszel.

Sokan kérdezik, hogy minden évben szükséges-e ezt a vastag réteget kialakítani. A jelenlegi gyakorlatomban kétféle módszert alkalmazok. Egyrészt a talajtakaró vastagságát a talaj felszínétől számolom, és az mulcsból kialakult humusz vastagságát levonom a takaró vastagságából, így évről évre csökken a takaró vastagsága. Mivel azonban ezt nem célszerű a sekély mulcs szintjére csökkenteni, ezért tavasszal a helyben keletkezett komposztból bakhátakat alakítok ki, és a bakhátak közét töltöm fel mélymulccsal.

Ennek a kétféle megoldásnak a létét megkívánja a növények ültetése is. Sokan nem tudják elképzelni, hogy lehet ebbe a tekintélyes vastagságú mulcsba magokat, növényeket ültetni. A mélymulcs azonban kiválóan alkalmas gumók, palánták, sőt nagyobb magvak ültetésre is. A burgonya gumója harminc centiméter mélyre kerül a mulcsba tavasszal, anélkül, hogy a talajjal érintkezne. A felszedésig, amit itt szó szerint kell érteni, több gondoskodást már nem is igényel, itt ha akarnánk sem tudnánk kapálni, vagy töltögetni. A növény viszont meghálálja a laza mulcsot, és kellő nedvességet. Az uborka, paradicsom, paprika, káposztafélék, zeller palántái, torma hajtása, stb., ugyancsak a mélymulcsba kerülnek elültetésre.

Az apróbb magoknak, pl. répa, petrezselyem, hagyma, salátafélék komposztból építünk tetszőleges mélységű bakhátakat, amelyek közét mélymulccsal takarjuk. A nagyobb magvak, bab, borsó, kukorica a mélymulcsban kilakított ültető árkokba kerülnek. Ekkor a mélymulcsot egy vasvilla segítségével széthúzzuk a humusz felszínéig. A magokat erre a felszínre helyezzük, majd néhány centiméter mulccsal visszatakarjuk. A növény növekedésével párhuzamosan takarunk vissza, emeljük a takaró magasságát, a növény dőlésének megakadályozása érdekében.

A tisztánlátás érdekében lépésről lépésre újra leírom a folyamatot:

1. A talajt nem ássuk fel, és nem szántjuk.

2. Az évelő gyomok végleges eltávolítása takarásos módszerrel. Kartondobozok anyagával takarok három hétig. Elég a felszínen a gyomokat letaposni, lehengerelni, nem kell eltávolítani. Egy hét kitakarás után három hét takarás történik újra, majd ez ismétlődik addig, amíg a gyomok már nem hajtanak ki a kitakaráskor. Ne akarjuk az egész kertet egyszerre gyomtalanítani, mert akkor az évben nem termelünk semmit sem. Türelmesek legyünk, ésszerű méretű kertrészletben kezdjünk hozzá!

3. A gyomtalanított területeket ősszel letakarom 50-60 centiméter mély mulccsal, aminek a rétegrendje 20 cm szalma, 30 cm istálló alom, 10 cm szalma. A takaró karton maradhat a mulcs alatt. Először az egész területet leterítem 20 cm vastagon szalmával, majd az alom a keletkezés idejében kerül kihordásra, de a fagyok beálltáig általában befejeződik. A 10 cm vastag szalma takaró folyamatosan kerül a helyére. Figyelem! Ez a rétegrend fontosnak tűnik az eddigi megfigyelések szerint, a más összetevőkkel, kukorica szár, széna, kecsketrágya, tehéntrágya végzett kísérletek eddig nem hozták az elvárt eredményt. Lehetséges, hogy a későbbiekben a rendszer majd beáll.

4. Tavasszal a mélymulcsba ültető árkok kerülnek kialakításra úgy, hogy egy vasvillával széthúzzuk a mulcsot de nem hatolunk a talaj felszínéig. Ezzel a módszerrel gumókat, palántákat, vegetatív módon szaporítandó hajtásokat, gyökereket ültetünk el. A talaj felszínéig hatoló ültető árkokat a nagyobb magvak számára alakítjuk ki, amelyeket a felszínre helyezünk, és mulccsal betakarunk kellő mélységben. Az apró magvak számára a mélymulcsból keletkezett komposztot kapával összehúzzuk bakhát formára, és a bakhátak közét visszatöltjük mélymulccsal. A talaj mulccsal történő borítása folyamatos az évben!

5. Ősszel feltöltöm a nyáron leapadt mulcsot, amely a komposztálódás miatt töpped. Hasonlóan járok el, mint az erdőben történik, amikor az ősszel lehulló levelek ráhullnak az előző évi avarra. A már leírt rétegrendet alakítom ki, a vastagságát mindig az eredeti talajfelszíntől számítom.

Eredmények:

Bőtermő kert

A talaj téli takarása fölöslegessé tette az ásást, szántást, hiszen az ötven-hatvan centiméter vastag mulcs alatt az élővilág fellazítja (felássa) a talajt. Ennek haszna, hogy nem kell gépi erőt használni, nincs üzemanyag-felhasználás, és ebből származó emisszió. A talaj takarása meggátolja a szél és vízeróziót.

A talaj takarása kizárja a talaj fagyását, vagyis a talajélet egész évben aktív. (a mulcs vastagsága a fagyhatár szerint lett meghatározva) Mivel a talaj nem hűl le, a vegetációs időszak korábbra tevődik, a magok keléséhez szükséges talajhőmérséklet hamarabb biztosított, egyrészt mert a talaj nem fagy meg, másrészt a komposztálódás biztosít egy megfelelő hőmérsékletet (szemben a sekély mulccsal, amikor a mulcs nem zárja ki a fagyot, de késlelteti a talaj felmelegedését a napfény melegítő hatásának kizárása miatt). A takaró miatt egész évben kiegyenlítettebb a talajfelszín hőmérséklete, ami meggátolja a fagyváltozékonyság miatti felaprózódást, porosodást.  

A puha takarás még lejtőn is,  meggátolja a csapadékvíz lefolyását, az utolsó csepp csapadék is a talajba szivárog. A mulcs lehetővé teszi a víz tárolását, csak a teteje szárad ki a takarónak, és biztosítja a vízellátást az egész vegetációs időszakban. A lényege, hogy a vegetációs időszakban hiányzó kb. 200 mm csapadékot a vegetációs időn kívül raktározzuk el.

A takarás előnye a gyomok távol tartása is. Ugyan itt is átnőnek, vagy a mulcsból kikelnek gyommagvak, de ezek eltávolítása nem ütközik nehézségbe a laza szerkezet miatt. A gyomosodási nyomás is sokkal kisebb, nagyjából az eredeti 20%-a. A talajból átnövő gyomokat akkor tudjuk megakadályozni, ha az említett talajtakarást lelkiismeretesen elvégeztük.

Jelentősen nőtt a talajélet, az erős és egészséges növények, illetve az alkalmazott növényszaporítási módszerek, biztosítják a kisebb kártételt. A legjobb növényvédelem az egészséges növény, és ehhez a stresszmentes környezet vezet. A takarásos módszer csökkenti a stresszt, mivel kiegyensúlyozza a talaj felszínének a napi hőingodozását, és folyamatosan biztosítja a megfelelő nedvességet. 

Jelentősen növekedett a növényi szerves-anyag produkció, nőttek a termésátlagok, az agyagos kötött talaj tetején vastag humuszréteg képződött, ami a bolygatás hiányában nem pusztul el évről évre.

Javult a talaj szénháztartása, javult a szénmegkötés, és csökkent a közvetlen és közvetett széndioxid emisszió is (nincs szénveszteség, mert a talajt nem szellőzteti át a szántás, ásás). Nincs szükség külső energiabevitelre, sem közvetlenül, sem közvetetten, pl. műtrágya formájában.

A módszer számos, a biogazdálkodásban és a permakultúrában használt fogással egészül ki, illetve az egyes növények termesztése esetében saját módszerek is fejlesztésre kerültek. A zöldséges kert természetesen része egy nagyobb kertnek, a keretezését gyümölcsfák adják.

Néhány további megjegyzés:

Komposztdomb

Sokan kérdezik a kártevőket, feltételezve, hogy a csigák, lótetvek, stb., elszaporodnak a mélymulcsban. Ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Korábban a kertemben volt csupasz csiga, de azok egy idő után eltűntek. A csiga a hűvös, nyirkos helyeket szereti, itt viszont a komposztálódás miatt meleg van, amit a csiga elkerül. A lótetű a tömörödöttebb, szerves anyagban gazdag talajban él, ez túl laza a számára, még nem találtam benne egyet sem. Ahogyan  vakondnak is túl laza a mélymulcs. Ezek a táplálékláncban nélkülözhetetlen emlősök nem tűntek el végleg, csak kiszorultak a kert más részeire.

Mások, akik nem a leírt rétegrendet követték panaszkodtak a csupaszcsigák miatt. Valószínűsítem, hogy ezekben az esetekben nem indult meg a komposztóládás, vagy nem telt el elég idő ahhoz, hogy a rendszer önszabályozóvá váljon.

Ez nagyon fontos! A mélymulcsos módszer nem „látványpékség”, amely az első perctől kezdve csak előnyöket csillogtat. Türelmes embereknek való, akik képesek legalább négy éven keresztül következetesen kitartani a módszer mellett, amíg a rendszer önszabályozóvá válik.

A tulajdonos nem fogja megtapasztalni azt a gyors növekedést, amit tápoldatokkal, műtrágyákkal lehet biztosítani. A komposzt lassan adja le a tápanyagokat, eleinte a növény fejlődik, de lassan növekedik. A növekedési erély később nő meg, ha türelmesek vagyunk, akkor megvárjuk a végeredményt.

Türelem kell a „kártevőkkel” szemben is. A talajtakarás kezdetekor nagyon felszaporodtak a pockok, ők végezték el a talajlazítás javát. És néhány növény is áldozatul esett. Később azonban megtelepedett a kertben az erdei sikló. Ezt egy kőrakással segítettem elő, amely azóta is kiváló élőhely. Mára tűrhető szintre csökkent a pockok jelenléte, ahogyan más élőlények is féken tartják egymást. Bízhatunk abban, ha magára hagyunk egy rendszert, nem nyúlunk bele vegyszerekkel, akkor az önszabályozóvá válik. Ehhez azonban türelem, és a természetbe vetett bizalom kell.

A módszer legnagyobb ellensége a megszokás. Megszoktuk, hogy a földünkön gyomtalanul, szépen bekapálva állnak a különböző kultúrnövények sorokban ültetve. A mélymulcs ezzel szemben a rendetlenség látszatát kelti, nem beszélve a foltokban, vagy egyenként telepített növényekkel, az itt-ott feltörekvő gyomokkal, az egyenletlen terepszintekkel.

A módszer kétségen kívüli nehézsége, hogy honnan szerezzük be a mulcsnak valót, nem beszélve arról, hogy az a szerves anyag ott is kellene, ahonnan elveszik. Ha mindenhol mulcsolnának, akkor annyi mulcs jutna csak helyben, amennyi elhalt biomassza ott keletkezik. Így van ez az erdőben, mezőn is, ám a talaj bolygatása nélkül ott a talaj folyamatosan megújul, nem pedig pusztul. Ez esetben tehát minden rendben lenne, annak ellenére, hogy a mélymulcsos módszert nem lehetne alkalmazni.

Sajnos azonban az elhalt biomasszát ma  vagy bedolgozzák a talajba, vagy összegyűjtik, és egyre gyakrabban elégetik. Egyik esetben sem marad takaró a felszínen, amely a talaj védelmét biztosítaná. Más esetben a szerves anyag hulladéklerakókon végzi, vagy valamelyik faluszélen rothad el, különösebb hasznosítás nélkül. Ma szinte minden településen, ha kell, ha nem, gépi erővel vágják a „gazt”, amúgy a vegetációt. Ha már ezt teszik, mi lenne ha a talajt védené, gyarapítaná?

Ma már a mélymulcsos módszert úgy fogom fel, mint a felszínen történő komposztálást, ahol nem felfelé növesztünk egy komposztdombot, hanem szélességben és hosszúságban. Az alomnak valót összegyűjtjük a szántóföldről, felhasználjuk az almozásban, majd pedig komposztáljuk, úgy, hogy közben a talajt is takarjuk. Ha valaki egy ilyen élethelyzetben van, akkor talán ez a leginkább fenntartható bánásmód az erőforrásokkal.

És még valami, amit már a szerkesztő fűz hozzá:

Félreértések elkerülése végett: a mélymulcsos módszer is egy lehetőség a sok közül. Nem ez az (egyedüli) üdvözítő módszer.
Arra mindenesetre jó, és kell, hogy elgondolkozzunk azon, hogyan tudjuk mi segíteni a Földanyát azon a kis területen, ami nekünk rendelkezésre áll (házikertekre gondolok elsősorban, és nem sokhektáros szántókra).
Ha ez - vagy bármelyik másik - módszer eredményesen gyógyít nálam, akkor az nekem biztosan jó, azok között a körülmények között, amik az én kertemben megtalálhatók (talajösszetétel, csapadék, szélirányok, szalmaforrás, trágyaforrás stb.). Viszont lehet, hogy pontosan úgy lemásolni épp eke miatt nem lehet 100 km-rel arrébb, mert ott minden más lesz.
Ez csak gondolatébresztő. Az utat mindenkinek magának kell bejárni...
 
És végül egy fórum, ami kimondottan ezzel a témával foglalkozik, benne sok érdekes felvetés, és - természetesen - Gyulai Iván válaszai is a kérdésekre. Érdemes átböngészni!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van

Kert - földmunkák nélkül

Kertművelés földmunkák nélkül - ez sok ember álma, akkor is, ha hihetetlennek hangzik, és akkor is, ha a „hagyományos” módszerek követői megmosolyogják az embert, amikor ilyenre adja a fejét, a kertjét.
Ahány kert, annyi féle talaj, de próbálkozni azért lehet.

Az írások magukért beszélnek, persze messze nincsen bennük minden információ - egy bizonyos kiadvány alapján születtek, amely mű magyarul a cikkek írásakor még nem volt hozzáférhető. Viszont kicsit átgondolva az olvasottakat, sokmindennel az ember maga is kiegészítheti, amit megtudott innen.

Az egyik, és legfontosabb - ez a cikkek alatti hozzászólásokban is olvasható -, hogy ha belefogunk, akkor előbb egy kissebb területen kezdeni, és ahogy az egyik hozzászóló is írta, csak figyelni a történéseket, vetés/palántázás nélkül, akkor is, ha az a darabja a kertünknek nem lesz „szép”. A megfigyelésre azért van szükség, mert kezdőként nem tudjuk, hogy viselkedik a betakart terület, a takarás, mennyire „gyomosodik” stb. A megfigyelésre egy-két évet mindenképpen rá kell szánni. Már sokszor leírtam itt: türelem! Ez nagyon fontos.

Egy-két éve elteltével lehet palántázni a kísérleti területre. Többféléből, keveset - ugyanis így fogjuk megtudni, hogy ezt a talajépítő módszert melyik növény hogyan szereti. Lehet, hogy lesz olyan, amelyiknek nem fog tetszeni, lehet hogy lesz olyan, amelyik burjánzani fog.

Ugyanakkor lehet olyan is, hogy ha ezt a módszert nagyobb területen beveztjük, ott az eddig nem sikeres növények is burjánz-snak indulnak, hiszen a talaj szerkezete, minősége, a mikroklíma egy kerten belül is válozatos (lehet), lehet, hogy csak pár méter kellett az adott növénynek a „jó környék” megtalálásához.
Az biztos, hogy a kertünk egy részét így kezdem el művelni, a másik részét meg több-kevésbé hagyományos módszerekkel, bár valamennyi „újszerű” , vagy „szokatlan” elemet biztos, hogy fogok belevinni: az ágyások kialakítása, magasítása, kísérleti növénytársítások biztosan lesznek a kertben.
A tapasztalatokat pedig megosztom a kedves Olvasókkal itt is, és a Facebookon is, hiszen talán ez a legfontosabb, hogy a tapasztalatok gyűljenek, és terjedjenek, hogy minél kevesebbünknek kelljen feltalálni azt a bizonyos spanyolviaszt.

És akkor az emlegetett cikkek, ajánlom őket szeretettel:
 
I. rész: http://www.szepzold.hu/kertmuveles_foldmunkak_nelkul
II. rész: http://www.szepzold.hu/kertmuveles_foldmunkak_nelkul_2

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Ami a vidéki életet illeti...

Én vidéken nőttem fel, és 2003-ban költöztem újra vidékre - a szülőfalumba - de egyelőre még csak "lakni", bár egy kis kertecskét szinte azonnal csináltam. Nem nagyot, csak amekkorát a kicsi telek adottásgai megengedtek. Most van alakulóban egy nagyobb telek, meg házikó.
 

De ezen is gyakorlatilag a nulláról indulunk, ki kell tapasztaljuk, abban a földben - ami egyébként jó, ahogy a szomszédok is mondják - mi fog megteremni a legjobban, miből mennyi kell(ene) egy évben, ebből mennyit fogunk tudni megtermelni, mennyi állatot tudunk tartani (tyúkocskák, nyulak, aztán majd meglátjuk), és a többi. Közben igyekszünk még területet szervezni magunknak.
Hektárakban nem gondolkodunk egyelőre, mert kicsiben kell - szerintem - megtanulni, megszerezni a hiányzó tudást és tapasztalatot, azzal "kevesebbet lehet bukni", mintha egyből mondjuk 10 hektáron kezdenék valamit...
Szerintem azzal mindenképpen tisztában kell legyen egy vidéki életet választó, hogy itt az élet kb. egy éves periódusokban zajlik, ha idén valamit elrontottam a kertben, azt csak jövőre tudom kijavítani.
Igen, ki vagyunk téve az időjárás viszontagságainak, a kártevőknek, de ezzel együtt kell élni, nincs mese.
 

A munka mennyiségével kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy ha csak a saját szükséglet kielégítése a cél, akkor az nem olyan sok napi munkaóra, ha árutermelés is benne van, akkor az már természetesen több. De a felmaradó időt sem alvással tölti az ember, mert azért mindig van valamivel szöszmötölni a ház körül. Ezért is örülök, hogy kinn lakom, mert a panelban aztán tényleg nem tudja az ember, mit csináljon. És a panelhez képest tényleg sokkal de sokkal több munka a vidéki élet.
Úgy látom, sokan beleesnek abba a hibába is - persze ez annak következménye, amilyen világban élünk, amilyen hatások érnek - , hogy azt számolgatják, megéri-e nekem felnevelni azt a csibét, amiből a vasárnapi rántott csirke lesz, vagy érdemesebb megvenni a tecsóban. Én, az én kis háztáji baromfiudvaromban soha nem fogok olyan költséghatékonyan csirkét nevelni, mint egy csirkegyár, DE: az én csirkém nem lámpafényben él, hanem napfényben, nem turbótápot eszik, hanem kukoricát, tritikálét, füvet, gyommagvakat, meg amit még a kapirgálással összeszed, közben frankón edzi is magát, és amikor a fazékba kerül, akkor nem esik össze a felére, mert nem víz van benne, hanem csak belevaló hús. Tudom, hogy mit evett, hogyan élt, és igazából kit érdekel, hogy ez mennyiben van? Sokmindent amúgy sem lehet forintosítani, fölösleges is, mert nem az a lényeg.
Ja és még valami: amikor megveszem a tecsóscsirkét, az ugyan "olcsóbb", mint amit én nevelek, csak utána hamarosan meg kell hozzá vegyem a háziorvost, a gyógyszereket, rosszabb esetben a kórházat is, és akkor mindjárt nem olcsóbb. Csak nem látjuk az összefüggést a bajaink és a táplálkozásunk között, és ez vezet sokakat félre...

Azt én nem jelenteném ki, hogy jobb, vagy rosszabb a vidéki élet. Inkább azt mondom, MÁS. Más időbeosztás, más jellegű tevékenység, más életforma, más minden. Türelem kell hozzá - erre meg is tanítja szerintem az embert -, alázat, szeretet, el kell felejteni egy sor városi beidegződést és megszokást, át kell programozni magunkat. A vidéki iskolák is vannak olyan jók - sőt sokszor jobbak!! - mint a városiak, a lehetőségek sem kevesebbek, csak mások. Azokkal kell élni. (Nálunk a kastélyiskola körül négyhektáros park van, én is imádtam ide járni... az épület sem mindennapi, és a környezet sem!)
Én örülök a vidéki életnek...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kerek a világ... II.

Mivel folytonosan egy körforgásról beszélünk, mindegy, hol szakítjuk meg és kezdjük a folyamatokat vizsgálni

Nem lehet elégé hangsúlyozni, hogy amit kiveszünk a rendszerbe, azt oda vissza is kell juttatni. Ez a visszajuttatás szenvedett nem is kis csorbát az utóbbi évtizedekben, és emiatt jutottunk oda, hogy a répa tápanyagtartalma annyira lecsökkent - hiszen nincs miből felépítenie a répának ezt a tartalmat. Műtrágyából - táplálékkiegészítőből - nem lehet.
Olyan termelési módot kell találni - újra felfedezni - amivel a lehető legtöbb kivett dolog visszakerül a földbe: a kigyomlált zöldfélével a talajt takarhatjuk, ami ott zöldtrágya lesz, ugyanez a sorsa a kikapált gyomoknak, takarhatunk levágott fűvel, lehullott lombbal - ezekről sok-sok írás található a világhálón.
A növényi trágya mellett szükségünk van állati trágyára is, ezért - is - jó, ha tart az ember néhány tyúkot, nyulat, ezek termelnek olyan trágyát, amit a zöldfélékkel együtt ki lehet szórni a kertbe.
A komposzt-dombra ürített alomszék szintén hozzájárul a trágyázáshoz.
Mielőtt bárki megjegyezné, hogy az alomszékben mennyi minden "műanyag" is lehet, hát igen... bár a természet előbb utóbb megbirkózik ezekkel is a komposztálódás során részben a komposzt élővilága segítségével, részben a komposztálódáskor keletkező hő segítségével. A másik, és tán fontosabb dolog pedig az, minél inkább támaszkodunk a saját magunk megtermelte élelemre, és minél kevésbé fogyasztjuk a szupermarketek kínálatát, annál kevesebb lesz a műanyag az alomszékben.
Ami szintén segíti az alomszék tisztulását, az az, hogy minél egészségesebben táplálkozunk, annál egészségesebbek leszünk, és annál kevésbé kell a szervezetünket vegyszerekkel - gyógyszerek - mérgezni.

Tehát: kertművelés, megkeresni az a művelési módot, ami a legjobban megközelíti azt, ahogy nagyanyáink is csinálták, azt a módot, amivel a nyagyanyáink módszerei mellé a legjobban tudjuk odatenni az újonnan felfedezett módszereket, és kialakítani azt a kertet, ami nekünk a legmegfelelőbb. Olyan zöldségfélékkel, amire a leginkább szükségünk van, legjobban szeretjük, és amelyek a legjobban szeretik a kertünket.
A kert mell legyen egy kis baromfiudvar, ahonnan nem csak a trágya van meg, hanem a tyúkjaink egészséges tojással is ellátnak bennünket. Lehet, kisebbekkel, mint az áruházi polcokon lévők, de ezek igaziak, igazi beltartalommal. "Boldog" tojások.
Ja és ha már nincs semmi a kertben, akkor a baromfiudvart ki lehet oda is terjeszteni, a tyúkok kicsipegetik a gyommagvakat, kapirgálnak, takarítanak, felszedegetnek mindent, ami nekünk "káros", szóval ingyen napszámosok...
Mindezzel nagyjából be is zárult a kör.
A részleteket csak érintettem most, de korábbi bejegyzéseimben bővebben szóltam erről-arról, meg még fogok is írni. A világhálón is rengeteg hasznos írás lelhető, tessék kérem böngészni.
És csinálni.
Ha csak egy erkélynyi hely van, akkor is lehet valamit kezdeni... ha erkély sincsen de van egy naposabb sarok, akkor ott, akár a dísznövények rovására is.
Géczy Gábor mondja, ha csak a fűszereket - amik a fő szerek!! - meg tudjuk termelni, már sokat tettünk az érdekünkben...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Lassan járj, tovább érsz...

Ha az ember eldöntötte, hogy kertészkedésbe fog - akár azért, hogy megtermelje magának és családjának a friss, egészséges zöldséget, gyümölcsöt, akár azért, hogy kiélje a virágok iránti szeretetét, egy fontos dolgot szem előtt kell tartania:

Türelem, kitartás, és nem kapkodás lesz az - többek között -, ami majd meghozza a gyümölcsét.

A kertben nem lehet kapkodni. Ha valamit ki akarsz próbálni, akkor a próba ideje egy év - egy tenyészidőszak -, amit tetszik, nem tetszik, ki kell várni. Ha az idén az egyik módszerrel gondozott krumpli mondjuk nem hozta meg a várt eredményt, akkor a következő szezonig kell várni, hogy kipróbálj egy másikat, és az eredmény akkor sem garantált, mert sok mindentől függ, hogy pont az a krumpli pont a te kerted földjében hogy fog viselkedni.

Valószínűleg nem úgy, ahogy az okos könyvek írják. Aminek nem az az oka, hogy az okos könyv - és aki írta - nem is olyan okos, hanem az, hogy az okos könyv sem tud minden egyes négyzetméternyi földről pontos, naprakész képet adni, hanem csak azokból a tapasztalatokból tud kiindulni, amit az író(k) a saját környezetükben kipróbáltak, láttak stb.

Sőt, ha az idén nem lesz olyan jó a krumplid, de közben "úgy" gondozod a területet, akkor lehet hogy jövőre az idei módszer sokkal jobb eredményt fog hozni.

Szóval türelem, türelem, nem kell kapkodni.

A kertészkedéshez bizony vissza kell lassulni abból az őrült száguldásból, ami napjainkban oly divatos. Attól, hogy körbefutod hatszor a kertet, nem fog gyorsabban és dúsabbra nőni a saláta, sőt, csak jó keményre taposott ösvényed lesz, amit majd nehéz lesz ősszel fellazítani, és akkor majd rájössz, tényleg kár volt annyit futkosni, mert most fölöslegesen kell több energiát belefektetni abba a területbe. Mindezeket persze lehet képletesen is érteni, és nem csak a kertészkedésre alkalmazni.

Ami mindezeket a gondolatokat elindította, az egy cikk volt, hasonló dolgokról ír. Akit érdekel, műegerével kattintson ide, a színes szövegre és olvassa el. Jó szórakozást hozzá!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!