A következő címkéjű bejegyzések mutatása: budi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: budi. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. május 8., csütörtök

Természet, gyógyászat - gondolatébresztő

Az utóbbi, nagyjából két év alatt, köszönhetően annak, hogy többek között Géczy Gábor - volt szerencsém személyesen is beszélgetni vele -, Molnár V. Jóska bácsi, Ország József elég sok előadását hallgattam, a hallottakon sokat gondolkoztam, sok mindenben megváltozott a "világnézetem".

A legfontosabb talán az, hogy a legelső dolog az lenne, hogy az embert - akár "egészséges", akár "beteg" - vissza kell terelni a kerékvágásba (Born Gergely egyik előadásában hallottam, hogy ez pontosan mi is, de ez egy másik téma :-) ), vissza kell vezetni arra a pontra, ahol eltérült. Meg kell újra tanítani, hogy használja, és merje is használni a józan paraszti eszét - és ne az intuícióját, mert lehet nem érti, az micsoda -, meg kell neki tanítani, hogy tartsa nyitva a szemét, a fülét, szűrjön meg minden rázúduló információt. Tanulja meg, hogy ahogy fent úgy lent ("Mint a mennyben, úgy a földön is"), ahogy kint, úgy bent és viszont, és ébredjen rá, hogy vissza kell térnie a teremtéshez, a forráshoz - ahogy a teremtésben MINDEN erre törekszik, vissza forrásához - és akkor lesz azon az úton, ami végett ide érkezett a "bőrkabátjában".

Ez lenne a természetgyógyászok dolga is elsősorban, de sajnos ők is csak ugyanazt teszik, mint az összes többi "szakember", a dolgoknak csak egy-egy szeletével foglalkoznak, és onnan igyekeznek segítséget, megoldást találni.
Ez persze nem a természetgyógyásznak a hibája, mert a rendszer eleve így van összerakva, hogy nem természetgyógyász - vagy nevezzük, ahogy akarjuk - van, hanem akupresszőr, reflexológus, gyógymasszőr, és a többi. Ők mind elsősorban a saját szakmájuk területe felől közelítenek.
Bármennyire is "holisztikus", ez a holisztika, a test-lélek-szellem még csak egy darabja a teljes képnek, mert ott van még hozzá az ember teremtésben elfoglalt helye. Az a megközelítés, amit a Taoista filozófia igyekszik alkalmazni, illetve amit a hagyományos kínai orvoslás is figyelembe vesz, s amit Weöres olyan szépen, egyszerűen megfogalmazott: "Alattad a föl, fölötted az ég, benned a létra", hasonlít ahhoz, amiről beszélek - de nekünk, magyaroknak, itt, a Kárpát-hazában véleményem szerint nem a kínai filozófiákra van szükségünk, megvan, megvolt a mi SAJÁT rendszerünk. Amit a hunok hagyományoztak ránk, és amit a kínaiak szerencsére, ha kicsit átalakítva is, de megőriztek.

Amint visszatalálunk a Teremtéshez, fele ennyi gyógyítóra sem lesz (lenne) szükség. De mivel beteg a világ, beteg az ember, gyógyítani kell.

A gyógyító kiválasztása mindenképpen "intim" dolog, meg kell adni a módját, meg kell adni az idejét.

Induljunk ki abból, hogy aki dolgozik, az mind jó szakember. Aki gyógyulni akar, az persze mihamarabb rendbe akar jönni, és ő maga sem fordít kellő idő arra, hogy megtalálja pont az a segítőt, akinek rá van szüksége, csak kapkod, hogy hama-hama, mint a McDonald's-ban, mert "nincs idő a fájdalomra". Arra tényleg nincs. De sajnos az embernek magára sincs, ezért kapkod.
A kapkodásnak az az eredménye, hogy ha napokon belül nem lát eredményt az egyik szakembertől/módszertől, akkor rohan a másikhoz, a harmadikhoz, negyedikhez, maga mögött hagyva azt a nyomot, hogy na ez is csak egy kontár, mert ez sem tudott meggyógyítani, meg ez sem, meg ez sem.
Ez pedig nem tesz jót sem a szakmának, sem a "betegnek", mert úgy veszi észre, hogy se a nyugati, sem a hagyományos nem segít neki.

Ugyan ez a hama-hama termeli ki persze a cikkben említett kontárokat, hozzá nem értőket, gyorstalpalókat. Hama-hama megtanítunk három tutibiztosjófogást, jó pénzért, persze, oszt elengedjük a kezedet, és menjél Isten hírivel, gyógyítsad az embereket. A tanulók beveszik ezt a hama-hama szöveget, kifizetik a rengeteg pénzt és belevágnak, mert arra már a hama-hama tanfolyamon nincs idő (nem hagynak), hogy azt is elmondják, mekkora felelősséggel jár "belenyúlni a másik emberbe". Így aztán sok "kontár" nem is tudja, hogy mit csinál, amikor kontárkodik. Ha nem lennénk a hama-hama módszerre rászoktatva, akkor persze lenne időnk megnézni, hogy hova megyünk tanulni, eldönthetjük, tényleg akarunk-e, és tényleg azt akarunk-e, és ott azok, akik tanítanak, azok milyenek ésatöbbi, és ha minderre elég időt fordítunk, akkor máris sokkal kevesebb, a szakma hírét rontó kontár lenne. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy azért a hivatalos orvoslás terén sincsen minden rendben, mert diplomát kapni színjelesen is, és éppenhogykettes-szinten is, és mindkét ember orvos lesz. Elfogadva persze, hogy attól, mert nem képes bemagolni a latin nyelvű telefonkönyvet, még lehet pl. jó orvos, mert remekül képes használni a józan paraszti eszét, míg hiába tudom az összes csont és izom latin nevét, ha nem látom át az összefüggéseket és folyamatosan félrekezelek...)

Az első, amit minden természetgyógyásznak megtanítanék, azzal, hogy a hozzájuk fordulók mindegyikének adják tovább, magoltassák be velük, az a következő két dolog:

Mindig csak a következő kanyart kell bevenni.
Nem kell raktárra aggódni.

Ha ezt magunkévá tudjuk tenni, máris nagyon nagy lépést tettünk annak érdekében, hogy saját magunkat helyre hozzuk, hogy egyre kevésbé legyen szükségünk gyógyítóra, de az eredeti témánál maradva, amint ez a két mondat lelassított bennünket, mindjárt józanabbul leszünk képesek segítőt választani, egy csomó felesleges dologtól, energia-pazarlástól megkímélve magunkat is, meg persze a segítőt is.

Még regényeket tudnék írni a témában, kezdve onnan, hogy a betegek száma akkor ugrott meg először - most nem foglalkozom a "kampányszerűen" kitörő járványokkal -, amikor a szakemberek meggyőzték a nem szakembereket, hogy a budi elavult, korszerűtlen, egészségtelen, veszélyes, és modern, korszerű az a vízöblítéses illemhely.
Ekkor lépett ki az ember igazán abból a körforgásból, ami a Teremtés sajátja, és nem vette észre, hogy csőbe húzták - szó szerint!! -, mert hát a vaddisznó sem WC-re jár, a szarvas sem, és a róka sem, a többi állatról nem beszélve.
Ugyanis a WC-nek - is - köszönhetjük, hogy az a rengeteg minden, amit kiveszünk a természetből, azt nem tesszük vissza, nem oda, és nem jól tesszük vissza, és csodálkozunk, hogy csökken pl. a zöldségek tápanyagtartalma.
Hiába műtrágyázunk - MŰ!!! -, növekszik, persze, csak üres lesz, mert beépíteni nem tudja magába.
Ezért aztán műtrágyázhatjuk magunkat az MLM-ek kínálta szebbnél jobb termékekkel, de be azok sem épülnek, csak épp annyira, amennyire a sárgarépába. azaz majdnem sehogy.
És így tovább, és így tovább...

Nem tudok ennél egyszerűbben írni a cikkhez, nem minden kapcsolódik tán szorosan hozzá, meg további beszélgetni valót is teremtenek...

Sokkal bonyolultabb ez az egész annál...

A fenti bejegyzést ez a cikk ihlette (meg a szerző felkérése :-) )

2013. október 2., szerda

Kerek a világ... II.

Mivel folytonosan egy körforgásról beszélünk, mindegy, hol szakítjuk meg és kezdjük a folyamatokat vizsgálni

Nem lehet elégé hangsúlyozni, hogy amit kiveszünk a rendszerbe, azt oda vissza is kell juttatni. Ez a visszajuttatás szenvedett nem is kis csorbát az utóbbi évtizedekben, és emiatt jutottunk oda, hogy a répa tápanyagtartalma annyira lecsökkent - hiszen nincs miből felépítenie a répának ezt a tartalmat. Műtrágyából - táplálékkiegészítőből - nem lehet.
Olyan termelési módot kell találni - újra felfedezni - amivel a lehető legtöbb kivett dolog visszakerül a földbe: a kigyomlált zöldfélével a talajt takarhatjuk, ami ott zöldtrágya lesz, ugyanez a sorsa a kikapált gyomoknak, takarhatunk levágott fűvel, lehullott lombbal - ezekről sok-sok írás található a világhálón.
A növényi trágya mellett szükségünk van állati trágyára is, ezért - is - jó, ha tart az ember néhány tyúkot, nyulat, ezek termelnek olyan trágyát, amit a zöldfélékkel együtt ki lehet szórni a kertbe.
A komposzt-dombra ürített alomszék szintén hozzájárul a trágyázáshoz.
Mielőtt bárki megjegyezné, hogy az alomszékben mennyi minden "műanyag" is lehet, hát igen... bár a természet előbb utóbb megbirkózik ezekkel is a komposztálódás során részben a komposzt élővilága segítségével, részben a komposztálódáskor keletkező hő segítségével. A másik, és tán fontosabb dolog pedig az, minél inkább támaszkodunk a saját magunk megtermelte élelemre, és minél kevésbé fogyasztjuk a szupermarketek kínálatát, annál kevesebb lesz a műanyag az alomszékben.
Ami szintén segíti az alomszék tisztulását, az az, hogy minél egészségesebben táplálkozunk, annál egészségesebbek leszünk, és annál kevésbé kell a szervezetünket vegyszerekkel - gyógyszerek - mérgezni.

Tehát: kertművelés, megkeresni az a művelési módot, ami a legjobban megközelíti azt, ahogy nagyanyáink is csinálták, azt a módot, amivel a nyagyanyáink módszerei mellé a legjobban tudjuk odatenni az újonnan felfedezett módszereket, és kialakítani azt a kertet, ami nekünk a legmegfelelőbb. Olyan zöldségfélékkel, amire a leginkább szükségünk van, legjobban szeretjük, és amelyek a legjobban szeretik a kertünket.
A kert mell legyen egy kis baromfiudvar, ahonnan nem csak a trágya van meg, hanem a tyúkjaink egészséges tojással is ellátnak bennünket. Lehet, kisebbekkel, mint az áruházi polcokon lévők, de ezek igaziak, igazi beltartalommal. "Boldog" tojások.
Ja és ha már nincs semmi a kertben, akkor a baromfiudvart ki lehet oda is terjeszteni, a tyúkok kicsipegetik a gyommagvakat, kapirgálnak, takarítanak, felszedegetnek mindent, ami nekünk "káros", szóval ingyen napszámosok...
Mindezzel nagyjából be is zárult a kör.
A részleteket csak érintettem most, de korábbi bejegyzéseimben bővebben szóltam erről-arról, meg még fogok is írni. A világhálón is rengeteg hasznos írás lelhető, tessék kérem böngészni.
És csinálni.
Ha csak egy erkélynyi hely van, akkor is lehet valamit kezdeni... ha erkély sincsen de van egy naposabb sarok, akkor ott, akár a dísznövények rovására is.
Géczy Gábor mondja, ha csak a fűszereket - amik a fő szerek!! - meg tudjuk termelni, már sokat tettünk az érdekünkben...

2013. április 11., csütörtök

Majd más megoldja helyettem...?

Több előadását is hallgattam Géczy Gábornak az utóbbi időben. Sokminden tetszik, amit hallottam tőle, persze, lehet is vitatkozni ezzel-azzal, de egy-egy próbát megérnek az ötletei, felvetései.

 Kezdetben vala... a budi. Vagy árnyékszék, vagy pottyantós wc, vagy latrina, mindegy, hogyan nevezzük. Évezredek óta működő "szerkezet", és évezredek óta elvégzi a dolgát, azaz visszajuttatja a Teremtésbe, ami oda való. A budi tartalmának ugyan az volt a sorsa, mint az istálló, baromfiól stb. hasonló eredetű tartalmának - hogy körülírjam a dolgot. Nem mindig fogom.
Miért fontos ez? Miért kell erről beszélni?
Azért, mert a Földanyácska is egy élőlény, aki - többek között - minket is táplál. Abból, hogy mit adunk vissza neki, abból tudni fogja, hogy milyen állapotban vagyunk, milyen bajaink lehetnek, és ennek megfelelően fog cselekedni, hogy a kibillent egyensúlyunkat visszaállíthassa, állíthassuk.
Ez a cselekedete lehet az, hogy lakhelyünk környékén megjelennek azok a gyógynövények, amik segyteni fognak minket abban, hogy a bajaink rendbe jöjjenek. Ezeket a növényeket lelegelik az állatok, a hatóanyagaik belekerülnek a húsukba, tejükbe, amiket elfogyasztunk, és így átkerülnek a mi szervezetünkbe. Ez egy teljesen magától működő rendszer, akár tudunk róla, akár nem, ez van. A teremtés működik. Amilyen információt mi adunk a Földanyánknak állapotunkról az ürülékünkön keresztül, annak megfelelő válaszokat fogjuk mi visszakapni őtőle, hogy táplálásunk a lehető legjobb legyen, leginkább szolgálja a mi javunkat.
Ha ezt e rendszert végiggondoltuk, akkor könnyen belátható a következő is.
Az állapotunkról a legpontosabb információt akkor adjuk vissza a Földanyánknak, ha olyan táplálékot fogyasztunk, ami együtt rezeg velünk, ami ugyanabban az energetikai rendszerben nőtt föl, ahol mi is, mert így vagyunk együttesen harmóniában. A legjobban akkor járunk, ha a táplálékunk, amit elfogyasztunk, legmesszebb egynapi járóföldről érkezik hozzánk (ez nem az egy nap alatt autóval, vonattal, repülővel megtett utat jelenti...). Ha brazil cseresznyét eszem, valamilyen információt persze az is vissza fog juttatni a teremtésbe, csak éppen az az információ az én gyógyításom szempontjából teljesen értékelhetetlen lesz, azzal a Földanyácska nem tud mit kezdeni. Abból az információból nem fogja tudni, milyen gyógynövényeket kell teremtsen nekem, nekünk oda, amit ilyen-olyan formában aztán bevihetünk a szervezetünkbe.
Géczi Gábor mesélte, hogy beszélgetett egy erdélyi füvesemberrel, aki elmondta neki, ha megy be egy faluba, látja, milyen (gyógy)növények burjánzanak a határban, abból ő már tudja, hogy mi baja van az ott élő népeknek...
Ahhoz tehát, hogy ez az információcsere folyamatos legyen, szükséges a budi. Ami ugye nem más, mint egy földbe ásott gödör, ami fölé építünk egy kis "házikót", ezzel meg is van az "adóvevő" készülék, az egész jó ha 5000 forintba belekerül napjainkban, régebben még kevesebb volt.

Aztán jött a szakember - a bajok mindig a szakember megjelenésével kezdődnek, mert a szakember mondja meg mindig, hogy a józan paraszti ész, ami működik, amióta világ a világ, miért is nem jó, és hogy lehet ezt megjavítani. Mármint az ő, a szakember módszerét használni inkább...
Esetünkben a szakember azt mondta, hogy a budi már nem korszerű, elavult, és kitalálta a csodaszerkezetet,  a vízöblítéses illemhelyet (WC). Amivel három nagy baj van: megszünteti Földanyácskánk felé a visszacsatolást, létrehoz egy problémát, amit szépen odatol valaki másnak az orra alá (szennyvíztisztítás), és ami a legnagyobb, ezzel az egész rendszerrel az ember, a civilizált, okos, fejlett, kulturált ember - beleszarik az ivóvizébe. Szó szerint. Ezt a természeti népek nem teszik, mert tudják, hogy mekkora kincs a víz. Ezt az állatok nem teszik, mert ők is tudják, mekkora kincs a víz. Mi meg... vígan... És hogy ezt minél kulturáltabban tehessük meg, építünk is hozzá jó nagy költséggel - 500 000 forint legalább - egy helyiséget.
Nincs visszacsatolás, a Földanya nem tudja, hogy az adott közösséggel minden rendben van-e vagy javítani kell-e valamit. Nem tudja, milyen gyógynövényekre van szüksége az adott családnak, településnek...
A keletkezett szennyvizet pedig jó drágán kiépített csatornarendszeren keresztül elszállítja a szakember egy tisztító telepre, ahol sokminden történik a szennyvízzel, csak épp az nem, ami a legjobb lenne. A "tisztított víz", amiben azért még mindig jócskán van ez-az, beleömlik a felszíni vizeinkbe, és felborítja azok természetes egyensúlyát, beleoldja a még benne lévő mindenféle oda nem való anyagot, amit megesznek a hala, a halakat megesszük mi... folytassam?
A "sűrűje" meg további problémákat okoz, mert azzal is kell kezdeni valamit, jó esetben talán komposztálják...
A szennyvíztisztítókkal is van egy hasonló "baj", mint a szemétszállítással. Ezeket a telepeket egy bizonyos - szűk keretek között állandó mennyiségű - szennyvízmennyiség feldolgozására tervezik, az sem jó tehát, ha túl sok a bejövő mennyiség, és az sem, ha túl kevés. Mindenképpen felborul az egyensúly (tehát ezért ágálnak az ellen, hogy az ereszcsatornákon lefolyó vizet belevezessék az emberek a közcsatornába).
A településeket beleverik irdatlan nagy költségekbe, a nyakukba raknak egy irdatlan nagy problémát, ezekbe a telpülések előbb-utóbb belerokkannak, vagy település szinten, vagy az egyes családok szintjén - víz- és csatornadíj - és mindezt azért, mert a szakember kitalálta, hogy ami sokezer évig működött, az elavult.
Megoldotta a problémát? Helyettem? persze, hogy nem...
Folytatása következik, mert van megoldás!