Paradicsom és paprika kísérletek

A paprikát, meg néhány paradicsomot idén úgy ültettem, hogy leástam egy kétliteres kóláspalackot a földbe, aminek a kupakját kifúrtam, az alját levágtam. (Köszönettel az ötletet adónak!!) 

A fejjel lefelé beásott palackba megy az öntözővíz, és ezek köré ültettem a palántákat. Volt közöttük "bolti" is, és volt saját nevelésű is. Az első pár alkalommal, meg amikor nagy volt a meleg, akkor kapott a palack is vizet, meg a palántatövek is, mindenesetre szépen nőnek a növénykék, a paprikák is, a paradicsomok is.

A boltiak kicsit jobban, de azok eleve nagyobbak is voltak, mint a sajátok...

Az eredmény minden esetre bíztató.

Ezzel egyidőben egy másik dolgot is kipróbáltam, ezt a netről vettem, csak kicsit alakítottam rajta, annak megfelelően, hogy mim volt nekem kéznél.

Két maradék 110-es pvc csövet beástam a földbe és megtöltöttem komposztálódóban lévő falevelekkel (ezekre tavaly ősszel tettem szert, a parkban a rendcsinálásból hoztam el egy kazalnyit). Négy-négy paradicsompalánta - saját nevelés - került mindegyik cső mellé, nem túl közel, olyan jó arasznyira a csőtől. A palánták nem voltak túl nagyok. Vizet kaptak a tövek is, de a legtöbbet a cső tartalma kapta. Mostanra szépen megnőttek a paradicsomjaim, és tele vannak virággal, már karózni kell őket. Ezek a komposztttal megturbózottak lassan le is hagyják a másik, vizespalackmellé ültetett "gyári" töveket.

Ez szintén biztató...

Jövőre is csinálok ilyet, lehet akkor több lesz a komoszt-turbós változat - mert a paradicsomot, paprikát szeretjük, legyen sok belőlük!!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Talajtakarás - tapasztalatok

Én két csíkot (egyenként kb. 12 nm) csináltam idén.
Az egyiket kartonnal takartam csak úgy simán, lefogatam karóval, féltéglával stb. Rajta volt a csíkon kb. két hétig, akkor leszedtem, és belekerült a mag. Itt a takarás csak azt szolgáláta, hogy valamennyire nyomja a gyomokat, illetve ne nagyon engedje kikelni/kihajtani.
Ez úgy kábé bejött, de pl. az aszatot annyira nem érdekelte és a karton is jól szétment, mire leszedtem.
 

A másik csíkon fekete fólia volt, ott jobb volt a gyomelnyomás az alatt a kb. 3 hét alatt, amíg rajta volt, az aszat ugyan itt is küzdött, de sokkal kevésbé volt sikeres, szép halványsárga, törékeny hajtásai voltak. Ültetés után a még szabadon maradt részt, meg a tövek közét újra takartam kaszált fűvel - a közösségi ház udvarát kaszálták, azt hoztam el - és a takarás alól csak nagyon kevés gyom jön át (aszat és folyondár szulák, amit nálunk csak paponcnak hívnak), az is könnyen kihúzható.
Ebbe a takartan állt részbe most raktam el palántákat, enyhén nyirkos volt a föld, de a takarás felkerülése óta nem esett, így nem láttam, mit csinált volna az esővízzel, mennyire tartotta volna vissza.
Az ültetés után mindenesetre meglocsoltam a palánták tövét, illetve kapott a terület egy általános esőztető locsolást is - már csak a kísérletezés kedvéért is. Hogy lássam, hogy viselkedik a víz meg a széna.
Úgyhogy eddig jók a tapasztalatok.
Őszre a betakarítás után több csíkot veszek majd kezelés alá, szalma lesz hozzá, és találtam nem túl messze lótrágya beszerzési forrást is, örülnek, ha elhozom.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Lassan készülődni kell...

Bár most megint kicsit téliesebbre fordult az idő - egyébiránt ilyenkor még bőven ez a normális! - az elműt évek tapasztalatai alapján nem árt elkezdeni megtervezni, mi lesz a veteményesünkben, mit fogunk vetni, palántázni...
Az első két év „félvállról” vett kertezése után az idén végre rendesen is belefoghatok. Hogy miért volt félvállas az eddigi  kertészkedés? Építkezés is folyt, ami egyszercsak több teret igényelt, mint számítottam, így a kert egy jó részét be kellett áldozni.
Az idén remélhetőleg ez már nem így fog működni.
A kert szántása még az év vége előtt megtörtént - szerintem az utolsó ilyen akció volt - és ha már olyan lesz az idő, rámegyünk a rotációs kapával, és kialakítom az ágyásokat. Hosszas gondolkodás, meg némi gyakorlati kipróbálás után úgy döntöttem, hogy nem a soros vetést/ültetést fogom alkalmazni a kertben, hanem ágyásaim lesznek.
Láttam egy számítást valahol - sajna nem emlékszem, hol, de talán sikerül felhajtani -, ami szerint adott területen több lesz a termő- és kevesebb a járófelület, ha ágyásokat csinálunk és nem sorosan ültetünk (a teljes területen, 50 cm-enként egy-egy sor kevesebb termőterület, mintha ugyanott 1 méter termőfelület 50 cm járófelület elosztást alkalmazunk).
Az egy mérteres sávot két oldsalról szépen meg lehet művelni, és ősszel, ha eljön az ideje, csak azt a területet kell megdolgozni - pl. fölásni, vagy valami hasonlót csinálni -, azt, ahol járok, nem, az fölösleges energia. A soros művelésneél meg, ha ásunk, a gyalogutat is föl kell ásni.
Szóval ágyások lesznek, azokban igyekszem majd valamiféle vegyeskultúrás módszert kialakítani, hasonlót, mint pl. az „Öngyógyító kiskert” c. könyvben van.
Az ágyásoknak valami egyszerű, de nagyszerű „kerítése” is lesz, amolyan vesszőfonásos valami. Egynél legalábbis kipróbálom, aztán meglátjuk.
Aztán ki kell találni, hova tegyünk egy nem túl nagy fóliát, lehet hogy két "ágyásnyi" lesz  a rövidebb oldalon - mivel nem szimmetrikusra tervezem a kertet.
Hogy miből, mennyit ültessünk, az függ a tárolókapacitásunktól - bármilyen is legyen ez, fagyasztó, verem, kamrapolc, a fagyasztót javaslom a legkevésbé, mert mi van, ha nincs áram...? - a fogyasztásunktól, a talajtól, azaz mi szereti a kertünk földjét és mi nem...
Egy irányadó, számolást segítő táblázatot találtam a neten, ennek a cikknek a végén olvasható. De az egész cikkben van néhány jó gondolat, amit érdemes átrágni
Jó készülődést!!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kert - földmunkák nélkül

Kertművelés földmunkák nélkül - ez sok ember álma, akkor is, ha hihetetlennek hangzik, és akkor is, ha a „hagyományos” módszerek követői megmosolyogják az embert, amikor ilyenre adja a fejét, a kertjét.
Ahány kert, annyi féle talaj, de próbálkozni azért lehet.

Az írások magukért beszélnek, persze messze nincsen bennük minden információ - egy bizonyos kiadvány alapján születtek, amely mű magyarul a cikkek írásakor még nem volt hozzáférhető. Viszont kicsit átgondolva az olvasottakat, sokmindennel az ember maga is kiegészítheti, amit megtudott innen.

Az egyik, és legfontosabb - ez a cikkek alatti hozzászólásokban is olvasható -, hogy ha belefogunk, akkor előbb egy kissebb területen kezdeni, és ahogy az egyik hozzászóló is írta, csak figyelni a történéseket, vetés/palántázás nélkül, akkor is, ha az a darabja a kertünknek nem lesz „szép”. A megfigyelésre azért van szükség, mert kezdőként nem tudjuk, hogy viselkedik a betakart terület, a takarás, mennyire „gyomosodik” stb. A megfigyelésre egy-két évet mindenképpen rá kell szánni. Már sokszor leírtam itt: türelem! Ez nagyon fontos.

Egy-két éve elteltével lehet palántázni a kísérleti területre. Többféléből, keveset - ugyanis így fogjuk megtudni, hogy ezt a talajépítő módszert melyik növény hogyan szereti. Lehet, hogy lesz olyan, amelyiknek nem fog tetszeni, lehet hogy lesz olyan, amelyik burjánzani fog.

Ugyanakkor lehet olyan is, hogy ha ezt a módszert nagyobb területen beveztjük, ott az eddig nem sikeres növények is burjánz-snak indulnak, hiszen a talaj szerkezete, minősége, a mikroklíma egy kerten belül is válozatos (lehet), lehet, hogy csak pár méter kellett az adott növénynek a „jó környék” megtalálásához.
Az biztos, hogy a kertünk egy részét így kezdem el művelni, a másik részét meg több-kevésbé hagyományos módszerekkel, bár valamennyi „újszerű” , vagy „szokatlan” elemet biztos, hogy fogok belevinni: az ágyások kialakítása, magasítása, kísérleti növénytársítások biztosan lesznek a kertben.
A tapasztalatokat pedig megosztom a kedves Olvasókkal itt is, és a Facebookon is, hiszen talán ez a legfontosabb, hogy a tapasztalatok gyűljenek, és terjedjenek, hogy minél kevesebbünknek kelljen feltalálni azt a bizonyos spanyolviaszt.

És akkor az emlegetett cikkek, ajánlom őket szeretettel:
 
I. rész: http://www.szepzold.hu/kertmuveles_foldmunkak_nelkul
II. rész: http://www.szepzold.hu/kertmuveles_foldmunkak_nelkul_2

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Ilyen is lehet(ne) egy gazdaság...

A jövő farmja. Vagy valami ilyesmi.

Ugyan a filmen bemutatott gazdaság Angliában van és nem nálunk, sok elgondolkodtató, megfontolandó dolgot elmond, amin érdemes néhány percet "meditálni"

Azzal is tisztában kell lennie mindenkinek, hogy amikor beteszi a lábát az újonnan megvásárolt kis birtokára, el fog telni egy kis idő - egy-két év biztosan -, amíg minden úgy fog kinézni, ahogyan azt szeretné, ahogyan azt elképzelte. Már csak azért is, mert a természetet nem lehet siettetni, ami egy év, az egy év, nem lehet turbózni. Vagy ha turbózik az ember, akkor az kb. annyi, mintha továbbra is úgy akarna élni, mint eddig, csak nem a tizediken, hanem egy kertes házban.
Sok-sok türelmet, kitartást mindenkinek, ehhez a szép munkához, a kísérletezéshez!!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Ha elfogy az olaj...

Dr Tóth Ferencnek van egy előadása, amiben azt feszegeti, mit fogunk enni, ha nem lesz a traktorba üzemanyag.
A kép, amit felvázol, nem is olyan mulatságos, sőt... Annyira a kőolajra állt rá a teljes civilizáció, hogy a források kiapadása katasztrofális helyzetet idézhet elő, ha nem készülünk fel a lehető legteljesebben. Ha az olaj elfogy nem csak a traktorba nem fog jutni, de a teherautókba, repülőkbe, hajókba sem, és a szállítás megszűntével/akadozásával bajok lesznek egy csomó iparágban, amelyek vagy a kőolajat dolgozzák fel, vagy kőolajszármazékokat használnak, és hadd ne soroljam, gondoljuk végig.

Sőt, ő arról nem is beszél ebben az előadásban, hogy a kőolaj és szén ugyanaz a Földanyának, mint nekünk, embereknek a testzsír, azaz vésztartalék ínséges időkre (pl. betegségkor van a szervezetnek mit elhasználni az életben maradáshoz), és amikor a kőolajat feléljük, az kb. ugyanolyan, mint a zsírleszívás: ha beüt a baj, akkor nincs tartalék...
Hasonló gondolatokat feszeget - bár érzésem szerint sokszor kissé elbagatellizálva a kérdést - az Út a jövőbe oldal is egy cikkében.
Idézet a cikkből:
"30-40 éven belül, egyes becslések szerint jóval hamarabb át kell térni a hazai lakosság önellátásának kialakítására, a kertművelés és a kertkultúra újbóli „rendszeresítésére”. Erre nem csupán azért mutatkozik szükség, mert elfogy az olaj, és emiatt éppúgy összeomlik az intenzív agrárium, hanem azért is, mert egyes jóslatok szerint a világ termőföld készlete akár már 50-60 év múlva is kimerülhet, megszüntetve ezzel az addigra már amúgy is horrorisztikus áron történő mezőgazdasági termelést."
Szerintem nincsen ennyi időnk. Egyébként is, ha akkor kezd az ember kapkodni, amikor már ég a feje fölött a ház, akkor már régen rossz. Azonnal cselekedni kell. Ugyanis addigra, amikorra az olaj hiánya folytán érezhetőek lesznek a cikkben említettek, addigra a lehető legtöbb embernek képesnek kell lennie arra, hogy a szükséges élelem java részét elő tudja maga állítani, képben legyen arról, hogyan tud túlélni. Ha akkor kezd el kísérletezni, amikor már áll a bál, hát megnézheti magát.
A helyzet szerintem egyébként sokkal súlyosabb is lehet, mint ahogy azt a cikk sugallja. Mert az csak egy dolog, hogy nem jön a boltba a szállítmány, de pl. a városokban az el nem szállított szemét is egyre csak gyűlni fog. Vidéken könnyebb lesz elbánni a szemétel, már csak azért, mert az ínséges idők visszahozzák a régi időket, amikor gyakorlatilag NINCS szemét... mert minden a helyén lesz, a szemét pedig olyan valami, ami nincs a helyén.

Az sem szabad elfelejteni a "fölkészülés" kapcsán, hogy ez a kőolaj-kérdés csak az egyik szelete annak a tortának, amit az emberiség sütöget magának. Egy másik, de legalább ilyen fontos, ha nem A LEGFONTOSABB, amit a cikk épp csak megemlít, a talaj, a termőföld, a HUMUSZ kérdése. Ezzel a sérülékeny, viszonylag vékony talajréteggel alig foglalkozunk, pedig a humusz újratermelődése igen hosszú folyamat, amit egy pillanat alatt leromblunk, csak sok-sok év alatt hozható helyre. A nagyüzemi mezőgazdaság pedig erőteljesen humuszgyilkos technológiákat alkalmaz, amik rövid távon kedvezhetnek ugyan a nagy - ugyanakkor silány beltartalmű - terméshozamnak, hosszútávon azonban teljesen aláássák a fenntarthatóságot. Amit itt és most nem a most divatos, eu-s értelemben kell érteni.
Ez a fenntarthatóság azt jelenti, hogy hosszú távon, elegendő mennyiségben, és kiváló beltartalommal rendelkező terményeket kell termesztenünk, egészséges talajon, egészséges körülmények között.
Ehhez pedig csak az vezethet el, ha szakítunk az ipari rendszerekkel, és visszatérünk a hagyományos módszerekhez MINDEN TÉREN, és például nem feledkezünk meg arról, hogy a növénytermesztést és az állattenyésztést nem szabad szétválasztani egymástól, ezek szerves egységet alkotnak (és így nem az lesz a legfőbb probléma pl., hogy drága a takarmány, mert nem külön "készül", mint most...)
Úgyhogy fogjuk csak meg a kapát, ásót, gereblyét, és álljunk neki a kertnek.

A teljes írás az Út a jövőbe oldalon olvasható.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kerek a világ... II.

Mivel folytonosan egy körforgásról beszélünk, mindegy, hol szakítjuk meg és kezdjük a folyamatokat vizsgálni

Nem lehet elégé hangsúlyozni, hogy amit kiveszünk a rendszerbe, azt oda vissza is kell juttatni. Ez a visszajuttatás szenvedett nem is kis csorbát az utóbbi évtizedekben, és emiatt jutottunk oda, hogy a répa tápanyagtartalma annyira lecsökkent - hiszen nincs miből felépítenie a répának ezt a tartalmat. Műtrágyából - táplálékkiegészítőből - nem lehet.
Olyan termelési módot kell találni - újra felfedezni - amivel a lehető legtöbb kivett dolog visszakerül a földbe: a kigyomlált zöldfélével a talajt takarhatjuk, ami ott zöldtrágya lesz, ugyanez a sorsa a kikapált gyomoknak, takarhatunk levágott fűvel, lehullott lombbal - ezekről sok-sok írás található a világhálón.
A növényi trágya mellett szükségünk van állati trágyára is, ezért - is - jó, ha tart az ember néhány tyúkot, nyulat, ezek termelnek olyan trágyát, amit a zöldfélékkel együtt ki lehet szórni a kertbe.
A komposzt-dombra ürített alomszék szintén hozzájárul a trágyázáshoz.
Mielőtt bárki megjegyezné, hogy az alomszékben mennyi minden "műanyag" is lehet, hát igen... bár a természet előbb utóbb megbirkózik ezekkel is a komposztálódás során részben a komposzt élővilága segítségével, részben a komposztálódáskor keletkező hő segítségével. A másik, és tán fontosabb dolog pedig az, minél inkább támaszkodunk a saját magunk megtermelte élelemre, és minél kevésbé fogyasztjuk a szupermarketek kínálatát, annál kevesebb lesz a műanyag az alomszékben.
Ami szintén segíti az alomszék tisztulását, az az, hogy minél egészségesebben táplálkozunk, annál egészségesebbek leszünk, és annál kevésbé kell a szervezetünket vegyszerekkel - gyógyszerek - mérgezni.

Tehát: kertművelés, megkeresni az a művelési módot, ami a legjobban megközelíti azt, ahogy nagyanyáink is csinálták, azt a módot, amivel a nyagyanyáink módszerei mellé a legjobban tudjuk odatenni az újonnan felfedezett módszereket, és kialakítani azt a kertet, ami nekünk a legmegfelelőbb. Olyan zöldségfélékkel, amire a leginkább szükségünk van, legjobban szeretjük, és amelyek a legjobban szeretik a kertünket.
A kert mell legyen egy kis baromfiudvar, ahonnan nem csak a trágya van meg, hanem a tyúkjaink egészséges tojással is ellátnak bennünket. Lehet, kisebbekkel, mint az áruházi polcokon lévők, de ezek igaziak, igazi beltartalommal. "Boldog" tojások.
Ja és ha már nincs semmi a kertben, akkor a baromfiudvart ki lehet oda is terjeszteni, a tyúkok kicsipegetik a gyommagvakat, kapirgálnak, takarítanak, felszedegetnek mindent, ami nekünk "káros", szóval ingyen napszámosok...
Mindezzel nagyjából be is zárult a kör.
A részleteket csak érintettem most, de korábbi bejegyzéseimben bővebben szóltam erről-arról, meg még fogok is írni. A világhálón is rengeteg hasznos írás lelhető, tessék kérem böngészni.
És csinálni.
Ha csak egy erkélynyi hely van, akkor is lehet valamit kezdeni... ha erkély sincsen de van egy naposabb sarok, akkor ott, akár a dísznövények rovására is.
Géczy Gábor mondja, ha csak a fűszereket - amik a fő szerek!! - meg tudjuk termelni, már sokat tettünk az érdekünkben...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Uborkaszezon

Az ember fia vagy a gép előtt ücsörög és gyártja a bejegyzéseket, vagy pedig kinn a kertben, udvaron, szabadban teszi a dolgát. Velem is ez van, most sokat vagyok kint, és keveset gépnél...
A kertnek egy részét mondjuk fel kellett számolni - az idénre - mert több hely kell az építkezéshez, mint számoltam, így például rohamban fel kellett számolni a krumpliültetvényt, lett egy csomó újkrumpli, és lett olyan tapasztalat, hogy mit csinál a krumpli, ha ültetés után "magára hagyom", illetve hogy ha soká krumpli van egy helyen - az előzőek, akik művelték a kertet, szinte csak krumplit ültettek - akkor a föld egyre kevésbé támogatja a krumplit. Valószínű ennek is köszönhető, hogy olyan lett a krumpli, amilyen, meg persze annak is, hogy hamar föl kellett szedni. De azt kb. sejtettem, sejtettük, hogy ez az év erről fog szólni, előbb az építkezés, és aztán a kert.
DE: azért van saját paradicsom, némi paprika, lesz sárgarépa, bab, volt retek, saláta, lesz sütőtök, szilva, volt némi meggy... úgyhogy nem panaszkodhatunk!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!