A következő címkéjű bejegyzések mutatása: termőtalaj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: termőtalaj. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 26., kedd

Talajtakarás - az első tapasztalataim

Tavaly ősszel a kertem egy részét hullott falevéllel takartam. A levél forrása a kastélypark, ahol rendszeresen szedik össze a hullott lombot a fák alól, korábban égették, most már talán komposztálás is folyik, de egy ekkora parkban van annyi levél, hogy onnan az elhozott mennyiség - 30-40 zsák - nem hiányzik. Főleg az elégetettből...
A takart részek ágyások voltak tavaly is, kb. 1 méter szélesek, és két oldalról dolgoztam meg őket, nem tapostam a földet itt. Csak annyit tömörödött, amennyit magától is tömörödik Gazolni annyit gazoltam, hogy ritkítottam a "gazt", mert ami ott maradt, az árnyékot tartott a földnek, és a tavalyi esőszegény időben ez nem is jött rosszul. Aztán ősszel kihúzgáltam az összeset. Amit a tenyészidőszakban húzgáltam, azt meg visszafektettem a földre, takarásnak - csak azt nem, amiről tudom, hogy ha a gyökere egy picit is földet ér, akkor már meg is indul. Szóval a takarás ilyen laza, taposatlan földre került.
Ugyan igyekeztem nagyjából egyforma vastagságban tenni mindenhova, de azért csak nem lett egyenletes - ami csak tavasz felé derült ki igazán, amikor látszott, a télen mennyire esett össze a takaró.
Ami levél nem került így a kert földjére, az ment a komposzthalomba. Ebben volt gesztenyelevél is - pedig mondtam a gyűjtőimnek, olyat ne tegyenek bele, de most már mindegy - meg akadt közte gesztenye is, mostanra szépen jönnek elő a magoncok. Amire persze nincs szükségem, és kihúzgálom őket, de ha valakinek kellene esetleg, az jöhet :-) . Ez a nagyszámú magonc-kelés adott is ötletet, hogy őszre komposztos levélkupacba dugok bele mindenféle olyant, amiből magonc kellene, aztán meglátjuk, milyen eredménye lesz.
De térjünk vissza a takaráshoz.
A télen ment össze a vastagság, természetesen, volt, ahol jobban, volt ahol kevésbé, ez függ a levéltől is (nem "daráltam" meg a levelet fűnyíróval, csak ahogy a zsákból kiöntöttem, elterítettem, úgy volt). A levéltakart sávokra alapvetően palántázni szándékozom.
Illetve egy darabján ide duggattam el a hagymát: kicsit félrehúztam a levelet, és mehetett bele a dughagyma.
A széthúzáskor láttam, az alsó levélréteg már beindult a komposztálódás útján, kellemesen nedves volt, csakúgy, mint a föld is alatta. Ami jó puha is volt persze, nagyon könnyen elduggattam a hagymát. Ami aztán egész hamar - mondjuk, nem jegyeztem föl, hány nap kellett - kidugta a kis zöld hajtásokat, és már szépen növekszik.
Ezen a részen a levelek között más gaz nem is jött elő, csak egy aszat - ezt még hagytam - meg néhány krumplilevél bújt elő - tavaly itt krumpli volt, úgy látszik aprók maradtak itt. Azokat talán meghagyom, ami két sor között középtájon bújt elő, de ami a hagymasorba került, azt megszüntetem. Arra viszont jó, hogy látom, a vastagon takart földből is kimászik a krumpli. Jövőre - illetve talán inkább ősszel...? - lehet, csinálok egy olyan kísérletet, hogy krumpliültetés, vastag levéltakaró rá, és várjuk a tavaszt. Arra idén kíváncsi leszek, lesz-e rajta bogár.
A többi leveles sávban csak az aszat jött elő, meg a tarack - ez utóbbi persze minden alól kibújik, még a betonon is átmegy, úgyhogy nem csodálkozom rajta. A takart földből viszont sokkal könnyebben ki lehet húzgálni, a taracknál egész szép gyökérdarabok is jönnek, és az aszat is csak nagyon mélyen szakad be, azaz hosszú gyökér kijön vele. Azt is észre vettem, hogy ha hagyom kicsit megnőni, akkor könnyebben kijön hosszú gyökérrel, a fiatalok meg tőben szakadnak.
A takarás azon részén, ahova juhar-féle levél került, néhány mag is megindult és pici magoncok már vannak. De hát nem juharfákat akarok a kertben, úgyhogy őket is megszüntetem.
Még azokon a részeken is, ahol vékonyabb volt a levéltakaró vagy gyorsabban komposztálódik s így vékonyodik, sokkal porhanyósabb a föld, nedvesebb, itt-ott már giliszta is akad benne, de mindenképpen látni mindenféle apró állatkát a levelek alatt/között, úgyhogy birtokba vették az új "lakóparkot".
A levéltakarón néhány szívósabb sárgarépa és petrezselyem is átverekedte magát, tavalyi vetés, de idei kelés, tavaly meg se mukkantak. Talán előfordul még pár ilyen...
Lehet, hogy mindezek nem jelentenek újdonságot sokaknak, akik már alkalmazzák a takarást, nekem viszont friss tapasztalás, azért gondoltam megosztani.

2015. szeptember 29., kedd

A szikesedés megfékezéséről

Országh Jóska bátyánktól, szeretettel.
A sok vízkövet tartalmazó vízzel való állandó jellegű öntözés hosszútávon szikesdésre vezet. Felhasznált víz vízkőtartalmára, ami felett beindul a szikesedés, nincsenek szabványok.
A szikesedés folyamata számos tényező függvénye. A locsolásra használt víz vízkőtartalma és a használt vízmennyiség csupán az egyik tényező. Egy másik tényező a mindig lúgos kémhatású vízkő semlegesítésének a hiánya, amikor a talajban már nincs szerves anyag. Ezen a szinten a humusztartalom egy döntő tényező. Ezért ajánlom a kerti öntözést lehetőleg letakart talajra. A talajtakaró (mulcs) lehet minden cellulózban gazdag növényi eredetű hulladék, amit a giliszták és az ott magától kifejlődő mikroszkopikus gomba- és baktériumtenyészetek a talajba humuszsavak formájában bedolgoznak.

Gyakori talajtakarók: falevelek, nyírt fű, kitépett gyomnövények, fakéreg hulladék, ledarált fanyesedék (fatörek). Lehet hozzákeverni fűrészport, faforgácsot, felaprított karton dobozokat, felaprított papírhulladékot, dokumentum megsemmisítőből kijövő papírszalmát. Aprított (esetleg szennyezett) karton- és papírhulladéknak, amiből nem lehet újrapapírt gyártani, ez az egyetlen környezetkímélő felhasználása. A cellulózban gazdag anyagok (kerti hulladékok és szennyezett karton és papír) égetése egy merénylet az élővilág (bioszféra) ellen, környezetrombolás. Kerti hulladékok esetében csak a bizonyos betegségekben (mint a tűzhalál) elpusztult növények elégetése indokolt.

Egy másik, nagyon hatásos talajtakaró szalmából készül. Ezt a módszert Franciaországban dolgozták ki. Ősszel a szalmából egy 30-40 cm vastag szalmaágyat készítünk a kert egyik, a házhoz közeli sarkában. Erre öntjük ki egész télen a háztartásban keletkezett szappanos (szürke) vizet. Ez a fürdő-, mosó-, mosogató- és takarító víz. Ha néha belevizelünk, az csak növeli a végtermék mezőgazdasági értékét. Amikor a téli idő megengedi, akkor gumicsizmával felszerelve, az átitatott szalmát letapossuk. Tavasszal elegendő ezt a félig emésztett szalmát talajtakarónak felhasználni. Bretagne (Franciaország) sós-szikes talajain a letaposott szalmát tavasszal a talajon hagyják és a szalmát kissé félrevakarva vetnek és ültetnek. Az ilyen talajon a gyomok tömege nem kel ki, viszont a talaj a kiszáradásnak is jobban ellenáll. A giliszták által bedolgozott szalma jól táplálja a növényeket. Az ásást és kapálást is el lehet felejteni.

Ezután, a háztartásban keletkezett szürke vízzel öntözzük a kertet egész nyáron. Ezzel a módszerrel az összes háztartási szürkevíz felhasználásra kerül. Ha ezzel párhuzamosan alomszéket használunk, a háztartásban fekáliás (fekete) víz sem keletkezik. Ez a nagyon környezetromboló és szennyező szennyvízcsatorna legegyszerűbb "kiszárítása".

Üdvözlettel,
Országh József

2015. május 13., szerda

Kísérlet...

Hirtelen felindulásból kaptunk jónéhány eperpalántát.
Mivel akitől kaptuk, is így ültette a sajátjait, így mi is eldöntöttük, kipróbáljuk: szalmabálára kerülnek a palánták.

Korábban már olvastam a szalmabála-kertészkedésről, hogy miként kell előkészíteni a bálákat, mik az előnyök, hátrányok, ésatöbbi, de most minderre "nem volt idő", mert a palánták itt voltak, el kell őket ültetni, nincs mese. Így követtük azt a módszert, amit az a barátunk is, akitől a palánták érkeztek.

Hullámkartont - dobozok - terítetem a kiszemelt helyre, ezek elnyomják a gyomokat, remélhetőleg nem fognak áttörni rajta, csak a legkitartóbbak küzdik fel magukat a felszínig - de ahhoz sok-sok erő kell majd...

Ez után jöttek a bálák, egymás mellé, szép sorban, a kötözőzsinórral fölfele. Olyan szorosan egymás mellé fektetve, amennyire csak lehet - de mivel nem teljesen síkok az oldalak, természtesen maradt ki azért egy kicsi rés. Épp volt friss zöldféle - most javarészt vérehulló fecskefű volt - ezt rászórtam a bálákra, és most következett az első "hivatalos" réteg, kb. 5 cm vastagon érett trágya. Ezt kaptam, csak el kellett menni érte a régi szeszfőzde mögé.
Erre következett kb. 5 cm föld. Ebbe került némi feketeföld - amikor az emésztőt ásták kb. 12 éve, külön rakattam a felső termőréteget, ebből bányásztam és rostáltam, mert tele volt mindenféle gyökérrel - meg többéves komposzt, jó porhanyós, ezek keverékét raktam a trágyára.
Majd jött egy jó belocsolás, kútvízzel.

Némi szikkadás után pedig bekerültek a kis palánták.
Azóta naponta legalább kétszer kap a "szerkezet" vizet - ha nem esik az eső -, a palánták jó háromnegyede szépen él és virul, amelyik még nem virul, azért azon is látszik, hogy él, csak még nem heverte ki az átültetési sokkot.
A locsolás és a trágya-szalma érintkezési felület valószínű beindította a megfelelő biológiai folyamatokat. Ezt abból is gondolom, hogy ahol esetleg kikandikál egy-két szál fecskefű, azok szépen élnek és virulnak, gyökér nélkül is. A többi zöld rész meg gondolom besegít a rendszernek.

Még kerül bele fokhagyma, fűszerpaprika, ha sikerül szereznem, akkor koktélparadicsom, meg majd még meglátjuk. a szélébe tán elfér egy-két uborka is.
Kísérletnek mindenesetre jó, ha bvalamiért mégsem válik be, nagy kár nem ér, mert egy év alatt a bálák jó eséllyel olyan állapotba kerülnek, hogy ki lehet szórni őket a kertbe, vagy rájuk lehet telepíteni egy újabb adag komposztálás-adagot, jók lesznek akkor "gyorsítónak". Bár a természetben nem kell gyorsítani semmit, legfeljebb rásegíteni egy kicsit az induláshoz...