Érzések

Érdekes dolog ez az egész mozgalom-féleség, ami egyre több embert, családot megfertőz. Nagyon jó dolog, hogy sokan költöznek ki vidékre, vesznek parasztházat, vagy kisebb-nagyobb tanyát, és kezdenek el valamilyen szinten gazdálkodni. Így családjukat mindenképpen egészséges, élő élelemhez juttatják, esetleg más családok is részesedhetnek munkájuk gyümölcséből, és megtapasztalják, hogyan éltek nagyszüleink, dédszüleink, milyen a természet közelében élni, lakni, dolgozni.
Egy valami van csak, ami ebben az egészben... zavar...? Nem is tudom, nem ez a legjobb szó rá. Szóval van valami, ami kicsit kilóg a teljes képből.
Erre tegnap döbbentem rá.
A dolog persze kétélű, és én sem így csinálom - egyelőre - tehát miért pont én beszélek, de valakinek csak el kell kezdeni ezeket a gondolatokat...
Szóval tegnap... ültem a szalmában, a földút mellett, az árokparton, és néztem a tájat. Azt a jól ismert tájat, amit nap, mint nap láthatok, amit régen ismerek, amit pont ebből a nézőpontból még nem láttam. Gyönyörködtem a zöld sok-sok árnyalatában, a felhős ég szürkéskékjeiben, a mező más színeiben, hallgattam a madarak hangjait.

Elképzeltem, hogy az út túloldalán van a kicsi, de kényelmes, épp elegendő házunk, mellette kút, mögötte gazdasági épületek, és onnantól odáig, meg innentől addig én vagyok a gazda.
Vizet ad a kút, tüzelőt ad az erdő, villany nélkül meg el lehet lenni. Itt van a konyhakert, amott terem a búzánk, a kukorica, meg a krumpli, ott legel két tehén, pár birka, kecske, a lovak is szabadon futkosnak. Ezt a darabot meg alaposan megtrágyázzuk, ezzel el is egyengetjük, és kiszórunk egy csomó gyümölcsmagot, hogy abból majd gyümölcsfaerdő legyen. Majd jöhet szedni mindenki, akinek kell. Adni meg azt ad érte, amit akar. Vagy tud. ha épp semmit, az sem baj.
A modern kor dolgainak nagy részéről le lehet mondani, sokkal élvezetesebb nézni a természetet, figyelni a madarakat, a fákat, hallgatni a környék hangjait.
Mennyivel jobb ez, mint a plázákat járni... nézni - üres tekintettel - a hamis fénnyel csillogó kirakatokat...
Nem könnyű dolog ez, én nagyon jól tudom.
Sok-sok munkával is jár, azt is tudom.
De talán jobb, ha az ember a munkaerejét saját maga, a családja gyarapítására fordítja - közvetlenül - és nem "valaki más" felemelkedésére.
És meggyőződésem, hogy ez nem visszalépés, nem az idő kerekének visszaforgatása. Ez visszatérés oda, ahonnan eltérítettek minket, és ez nem ugyanaz.
Hogy mindezt mikor tudom megcsinálni, nem tudom. De egy részét mindenképpen szeretném megtenni. Annyit, amennyit csak lehet.

A beillesztett kép a Fortepan oldaláról való.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!