„Amíg bennem zeng a lélek…” - Adventi gondolatok

Géczy Gábor gondolatai az adventi időszakkal kapcsolatban, szeretettel adom tovább Nektek.

A paraszti kultúrában minden csorba bögrét, tálat, edényt kidobtak a házból. A miértre a válasz csak ennyi volt: „Nem hoz szerencsét!” Elődeink érezték, hogy a csorba, törött dolgok őrizgetése folyamatosan viszi az ember életerejét. Állandóan vagy a múltba (az a büdös kölök összetörte…), vagy a jövőbe (meg kéne majd drótoztatni…) kényszeríti az embert.
A gyógyulásunknak egy titka van: szervezetünk valódi erői csak akkor működnek, ha otthon van a Gazda! Az immunrendszerünk csak a jelenben tud dolgozni, ha állandóan a múlton rágódunk, vagy a jövőtől félünk: nem vagyunk JELEN, azaz nem tudjuk fogadni a Világegyetemből áradó, a rendet, az EGÉSZ-séget állandóan helyreállító jelet. Minden, ami törött, csorba, ami nem egész bennünk: megmérgez.
Összes betegségünket, fájdalmunkat valamely lelki sérülésünk, vagy félelmünk okozza. A hozzá kapcsolódó érzések – mint a tüske a köröm alatt – elvonják a figyelmet az élettől, megakadályozzák a test regenerálódását. Betegségeinknek egyetlen feladata van: a valódi utunk felé terelni minket. Ha meg akarunk szabadulni tőlük, ki kell dobnunk magunkból (a MAGunkból) mindent, ami törött, csorba. Kezdjük hát el így Advent idején a valódi tisztító kúrát!
Békesség Istentől!
Az ember életében meghatározó szerepe van a ciklusoknak. A napok, az évek, az életek folyamán egyre rójuk köreinket, de nem mindegy, hogy mekkora hátizsákkal. „Ne menjen le a nap a te haragoddal!” írja a Biblia arra utalva, hogy minden napnak megvan a maga terhe, ha nem tesszük le az előző napit, a sok teher alatt összeroppanunk. Fontos lenne minden este elalvás előtt fordított időrendben visszanézni napunkat a lefekvés előtti percektől az ébredés pillanatáig.
Ugyanez a helyzet az évek során cipelt terhekkel is. Itt is van egy a napi ciklust lezáró álomnak megfelelő időszak, a karácsonyi ünnepkör, erre utal december régi magyar neve: Álom hava. A Karácsony környéki szent napok Adventtel kezdődnek, és Vízkereszttel zárulnak. Advent jelentése és lényege a várakozás. Várakozás arra, hogy az év során megfáradt, beszennyeződött fény újra születhessen a természetben – és bennünk. Várakozás a Szenteste bekövetkező misztikus pillanatra, amikor megáll az idő, megáll a mozgás, és végre leteheted a hátizsákod. Amikor a titokzatos éjben, a halálos csendben csak ketten vagytok: Te, és Teremtőd.
Az Adventen belül is kiemelt szerepe van a Luca napjától (december 13) a Karácsonyt megelőző Szentestéig (december 24) húzódó 12 napnak, és a Karácsonyt követő Istvántól (december 26) Vízkeresztig (január 6) terjedő 12 napnak. A két tizenkettes rendszer 0 pontját december 25.-e jelöli, Karácsonykor megáll az idő, nullázódik az éves ciklus.
A Karácsonyt megelőző 12 napot néphagyományunk „gonoszjáró napok”-nak nevezi, nem véletlenül. Ekkor térnek vissza az elmúlt év 12 hónapjában teremtett jó és rossz gyümölcseink. Ha odafigyelünk a napi eseményekre, Luca napján visszaköszönnek a decemberi, Szenteste napján a januári teremtményeink. Fordított időrendben úgy, mint elalvás előtt…
Ismerve, (vagy csak érezve?) a Teremtés működését, eleink ezt az időszakot használták fel a megbékélésre, a kibékülésre. Felkeresték egymást a haragosok, bocsánatot kértek és megbocsájtást adtak egymásnak. Nem vitték át haragjukat a következő évre, nem szennyezték be az újjászülető fényt, letették csorbaságukat, begyógyították, ami összetört.
Fontos volt a Karácsonyt követő 12 nap is: ekkor teremtették meg az elkövetkező 12 hónapot, az Újesztendőt. Ez volt a regölés időszaka, Regősök járták a házakat, és bizony az „Adjon az Úristen ennek a gazdának…” regősrigmust követő kérések nem maradtak válasz nélkül, mert ezekben a napokban megnyílnak az egek.
Az első évtől fogva regölünk, mióta építjük Magfalvát, mégis minden évben megdöbbenek a sorra beteljesülő kéréseken. „Kérj és megadatik!” – csak valamiért
elfelejtettünk kérni… Itt az ideje, hogy újrakezdjük. Ha december 26.-án, 27.-én arra gondolunk, azt cselekedjük, azt teremtjük, amit januárban, februárban, magunknak és családunknak szeretnénk, az megvalósul. Mint a mesebeli terülj-terülj asztalkám!
Utoljára hagytam a legnagyobb ciklust, és az azt követő leghosszabb álmot: az életet, és a halált. Hogy megértsük működését megidézzük, és szakaszonként – életszakaszonként elemezzük egy népdalunkat, mert itt követjük el a legsúlyosabb, legvisszahúzóbb hibákat:

„Három piros kendőt veszek,
Ha felveszem, piros leszek,
Piros leszek, mint a rózsa,
Rám illik a babám csókja.”

Ez az ember életének fiatal, pirospozsgás időszaka. Pezseg az élet, tombolnak az energiák. Aki ezt nem éli meg, nem fog tapasztalni, nem tud feltöltődni, nem lesz miből adnia.

„Három fehér kendőt veszek,
Ha felveszem, fehér leszek,
Fehér leszek, mint a hattyú,
Nem ölel már minden fattyú.”

Már őszül a hajam (tisztul a szellemiségem), uralom az energiáimat, túl vagyok a bujaságon. Aki ehelyett a lila hajat, a Botoxot és a szilikon mellet választja, elszalasztja az életet…

„Három sárga kendőt veszek,
Ha felveszem, sárga leszek,
Sárga leszek, mint a halál,
Elrepülök, mint a madár.”

Ekkor már a halálra készülök, büszkeségemet feladva minden általam megbántott embertől bocsánatot kérek, és minden engem megbántó embernek megbocsátok. Nem érdekel, hogy mit szólnak hozzá: ez az ő döntésük, ők maradnak, én pedig megyek.
Megboldogul, jobb létre szenderül, távozik az árnyékvilágból… A magyar nyelvben a halállal kapcsolatos minden kifejezése arról szól: odaát jobb! Akkor mitől félünk? Halálom előtt szembesülök tetteimmel, lepereg az életfilm, és immár hátizsák és visszahúzó súlyok nélkül elrepülök, mint a madár…

„Három tarka kendőt veszek,
Ha felveszem, tarka leszek,
Tarka leszek, mint a világ,
A síromon nőjön virág.”

Ez már az álomról szól: odaát vagyok, ahol tarkaság van, nincsenek kötelező színek, feladatok, korlátok… Egybeolvadok a világgal, már csak egyetlen vágyam van: legyen folytatásom! Boldoguljanak az odaát hagyott gyermekeim, barátaim, használják az általam kötött pulóvert, az általam faragott gereblyét, az általam átadott tudást, az általam teremtett teremtményeket: ott töltött életem által nőjön a világ – a síromon nőjön virág!
És itt vár minket a valódi titok, ami végigkísérte egész életünket. Amikor majd szembesülünk teremtményeinkkel, ahogy naponta, évente megfutott köreink során tettük még a Földön. Amikor a halott csendben egyedül állsz a Teremtőd elé, és elhangzik az a bizonyos egyetlen kérdés: ki vagy te? De te már sejted a választ… Én Te vagyok!

Boldog Karácsonyt!
Kelt Magfalván, az Úr 2012. évében, Enyészet havában
Géczy Gábor
MAG közösség

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Közhírré tétetik!

A beszéd nem más mint egy rezgés, egy olyan világban amelyik szintén rezgés (maga az anyag is rezgés, annak a legsűrűbb formája).
A beszédnek hatalmas szerepe van, nem csak mint elhangzott szónak, hanem mint egy rezgésnek, mely hat a környező rezgésekre. Minden a pozitív és negatív rezgések körül mozog, minden erről szól a világunkban.

Azt mondják, hogy a magyar a teremtés nyelve.
Tény, hogy nagy hatása van a környezetre, a magyarul tudatosan kimondott szónak!

A magyar nyelv az amelyik meg-magyaráz, le-képez azaz vizualizál, szinte a teremtés összes mozzanatához kötődik egy-egy ősi szakrális (isteni) szavunk, az ősi magyar közmondások pedig az élet alapigazságait rögzítik. Minden hangzónak alapjelentése van, s a gyökrendszerén alapul a képi gondolkodás…

Az ősi magyar gyógyítás a természet és a világegyetem törvényei szerint működött és azok tiszteletén alapult.Ismerték a rezgéseket és jól tudták,hogy melyik gyógyít ( a SZER ).

A kozmikus tudást jelkészletekben, különböző geometriai formákban őrizték meg és adták tovább. Ráadásul első ránézésre egysíkú a mondanivaló, de amint három dimenzióba helyezzük az egyes formákat, azonnal érthetővé válik a jelentésük, még azok számára is, akik nincsenek tisztában matematikai, fizikai, csillagászati vagy egyéb ismeretekkel.

Amíg mi a saját nyelvünket magunk ellen fordítjuk (ahogy tesszük azt napjainkban), amíg nem vagyunk hajlandóak a nyelv vizeire evezni és kalandtúrát tenni mélykék óceánján, addig, amíg nem jön rá az ember arra, hogy mennyi mindent rejt és kódol a mag-nyelv jelkészlete….addig sosem fog az ország felemelkedni.

Pedig,emberek ez a kulcs.A mAg-oldást rejti az édes-anya-nyelvünk!

Olyan szép, hogy sokan különböző nézőpontokból elindulva kutatták a magyar nyelvet, s mindig találtak benne valami újat; az eredmény viszont mindig ugyanaz: lenyűgöző titkok tárháza!

Köszönöm ezúton is azoknak, akik a kutatásaikkal hozzájárulnak az ismereteink kibővítéséhez, az ébresztő munkában segítenek, s akár az oldal olvasójaként a közzétett információkat továbbreptetik…

Dolgozzunk együtt azért, hogy minél többen megismerjék a magerőt rejtő nyelv jelentőségét!

Áldás reátok és járjatok egészséggel!

Forrás

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van! 

"Az Élet él, és élni akar..."

MAGÉBRESZTŐ - Magyar Népi Gyógyász képzés - Nézsán

Egyre nagyobb tömegek ábrándulnak ki a drága és személytelen nyugati típusú orvoslásból, rohamosan nő a természetes gyógyító eljárások iránti igény. Sajnos a saját hagyatékunk helyett általában kínai, indiai, japán… gyógyításokkal próbálkozunk. Az idők során minden népnek saját gyógyító hagyománya alakult ki, amely az adott tájegység éghajlatához, növény- és állatvilágához, az ott élők lelki beállítottságához legközelebb álló.
A Kárpát-medence mind fekvésénél, mind természeti adottságainál fogva arra rendeltetett, hogy Európa gyógyító központjává váljon. Itt található a világ legnagyobb gyógyvíz készlete, a legtöbb gyógynövény, gyógyító ásvány (alginit, zeolit stb.), szenthely… 
A magyar gyógyítók már a középkorban is híresek voltak pestist, veszettséget, leprát gyógyítottak (Kassai Kódex). Gyógyítóink (orvosok, gyógytornászok, természetgyógyászok) ma is a világ élvonalába tartoznak.
Képzésünk célja nem a megszokott „piacorientált” természetgyógyász képzés, hanem a „hajdani nagymamák” mintájára családon belül, vagy kisebb közösségekben gyógyító, biztos tapasztalati tudással rendelkező, teljességben és magyarul gondolkodó emberek nevelése. Képzésünkben sok a gyakorlat, az egymáson végzett tapasztalatszerzés, hiszen csak így igazolható vissza a megszerzett tudás.
A csontkovácsolás, kenés, piócázás, gyógynövényekkel való hagyományos gyógyítás mellett kitérünk a táplálkozás és a mozgás szerepére, szintén a népi kultúrából vett példák alapján. Az újra felfedezett, gyógyszermentes gyógymódoktól az életünk kritikus helyzeteinek megoldásában segítő népmeseelemzésekig mindenki megtalálhatja a hozzá legközelebb álló gyógyító eljárást. A hallgatók részt vesznek a kutatásokban, az oktatás része a terepi munka is, gyógynövénytúrák, zarándoklatok szenthelyekre, gyűjtő utak.
A magyar népi műveltség, mint egységes világszemléleti rendszer, önmagában is teljesség, EGÉSZ-ség. Ha újra megéljük hagyományainkat, ünnepeinket, táncolunk, játszunk, ha megértjük népművészetünk, népmeséink üzenetét egészek, egészségesek maradunk. Az ember három világban él egyszerre (test, lélek, szellem), minden gyógyító hagyomány célja, hogy békévé oldja e világok harcát. Belesimulni a tájba melyben élek, a sorsba melyet élek, és a népbe melyért élek, ez maga a béke: az egész-ség!

Várható témák és előadók:

Hagyomány és tudomány - Géczy Gábor
A tested a te templomod - Vígvári János
A gyermekrajzok üzenete - Molnár V. József
Kenés, inazás, csontkovácsolás - Kiss G. Szabolcs
A népi gyógyászat alapjai - Deák Tamás
Népi nedvtan, nadályozás - Deák Tamás
Nagyasszonyaink gyógyító tudása - Somlósi Lajos
A magyar konyháról - Somlósi Lajos
Modern anatómia és hagyomány - Dr. Csordás Zoltán
Elsősegély mindenkinek - Dr. Csordás Zoltán
Népmese – Nap mása - Szántai Lajos
Teljesség, kiesés, hazatalálás - Hintalan László
Ember és Teremtés - Dr. Tóth Ferenc
A férfi és nő keresztútjárása - Pap Gábor
Szakrális földrajz túra (Velemér) - Géczy Gábor
Csontkovácsolás a népi kultúrában - Váradi Tamás
Évköri ünnepek, évköri szokások - Hintalan László
Gyimesi népi gyógyászat - Bilibók Ildikó
Keleti gyógyítás - Saman Kohlahawa
Nyelv és gondolkodás - Ozsváth Sándor
Az ételed az életed - Rózsa Péter

Képzési idő: 1 év, amely 2 szemeszterből áll, szemeszterenként 8 oktatási hétvége

Helyszín: Nézsa, Közösségi Ház (Szondi u., Kossuth u. sarok)

Kezdés: az első alkalom pontos idejét később Facebook-oldalunkon tesszük közzé.

A képzés díja 50 000 forint félévenként. Házaspárok jelentkezése esetén az egyikük félárat fizet.

Jelentkezésedet várjuk a solyommadar@gmail.com email címen!

A jelentkezésedet előleg fizetésével véglegesítheted. Ennek részleteit e-mailben beszéljük meg.

Áldás!

Magyar örökségünk

... mert ezzel is foglalkozni kell, ápolgatni kell a gyökereket, amelyek ide kötnek az anyaföldhöz.

Van egy nem szokványos bolt Budapesten, ahol amellett, hogy persze vásárolni is lehet, talán sokkal fontosabb, hogy ott beszélgetni is lehet, tanulni, rácsodálkozni olyan dolgokra, amelyek talán - külön-külön - ismertek, de így, összefüggésében még soha nem láttuk őket, ezeket.

Kedvcsinálónak nézzétek meg ezt a videót, aztán irány a bolt, és beszélgessetek, tanuljatok, ja és vásároljatok...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Ha elfogy az olaj...

Dr Tóth Ferencnek van egy előadása, amiben azt feszegeti, mit fogunk enni, ha nem lesz a traktorba üzemanyag.
A kép, amit felvázol, nem is olyan mulatságos, sőt... Annyira a kőolajra állt rá a teljes civilizáció, hogy a források kiapadása katasztrofális helyzetet idézhet elő, ha nem készülünk fel a lehető legteljesebben. Ha az olaj elfogy nem csak a traktorba nem fog jutni, de a teherautókba, repülőkbe, hajókba sem, és a szállítás megszűntével/akadozásával bajok lesznek egy csomó iparágban, amelyek vagy a kőolajat dolgozzák fel, vagy kőolajszármazékokat használnak, és hadd ne soroljam, gondoljuk végig.

Sőt, ő arról nem is beszél ebben az előadásban, hogy a kőolaj és szén ugyanaz a Földanyának, mint nekünk, embereknek a testzsír, azaz vésztartalék ínséges időkre (pl. betegségkor van a szervezetnek mit elhasználni az életben maradáshoz), és amikor a kőolajat feléljük, az kb. ugyanolyan, mint a zsírleszívás: ha beüt a baj, akkor nincs tartalék...
Hasonló gondolatokat feszeget - bár érzésem szerint sokszor kissé elbagatellizálva a kérdést - az Út a jövőbe oldal is egy cikkében.
Idézet a cikkből:
"30-40 éven belül, egyes becslések szerint jóval hamarabb át kell térni a hazai lakosság önellátásának kialakítására, a kertművelés és a kertkultúra újbóli „rendszeresítésére”. Erre nem csupán azért mutatkozik szükség, mert elfogy az olaj, és emiatt éppúgy összeomlik az intenzív agrárium, hanem azért is, mert egyes jóslatok szerint a világ termőföld készlete akár már 50-60 év múlva is kimerülhet, megszüntetve ezzel az addigra már amúgy is horrorisztikus áron történő mezőgazdasági termelést."
Szerintem nincsen ennyi időnk. Egyébként is, ha akkor kezd az ember kapkodni, amikor már ég a feje fölött a ház, akkor már régen rossz. Azonnal cselekedni kell. Ugyanis addigra, amikorra az olaj hiánya folytán érezhetőek lesznek a cikkben említettek, addigra a lehető legtöbb embernek képesnek kell lennie arra, hogy a szükséges élelem java részét elő tudja maga állítani, képben legyen arról, hogyan tud túlélni. Ha akkor kezd el kísérletezni, amikor már áll a bál, hát megnézheti magát.
A helyzet szerintem egyébként sokkal súlyosabb is lehet, mint ahogy azt a cikk sugallja. Mert az csak egy dolog, hogy nem jön a boltba a szállítmány, de pl. a városokban az el nem szállított szemét is egyre csak gyűlni fog. Vidéken könnyebb lesz elbánni a szemétel, már csak azért, mert az ínséges idők visszahozzák a régi időket, amikor gyakorlatilag NINCS szemét... mert minden a helyén lesz, a szemét pedig olyan valami, ami nincs a helyén.

Az sem szabad elfelejteni a "fölkészülés" kapcsán, hogy ez a kőolaj-kérdés csak az egyik szelete annak a tortának, amit az emberiség sütöget magának. Egy másik, de legalább ilyen fontos, ha nem A LEGFONTOSABB, amit a cikk épp csak megemlít, a talaj, a termőföld, a HUMUSZ kérdése. Ezzel a sérülékeny, viszonylag vékony talajréteggel alig foglalkozunk, pedig a humusz újratermelődése igen hosszú folyamat, amit egy pillanat alatt leromblunk, csak sok-sok év alatt hozható helyre. A nagyüzemi mezőgazdaság pedig erőteljesen humuszgyilkos technológiákat alkalmaz, amik rövid távon kedvezhetnek ugyan a nagy - ugyanakkor silány beltartalmű - terméshozamnak, hosszútávon azonban teljesen aláássák a fenntarthatóságot. Amit itt és most nem a most divatos, eu-s értelemben kell érteni.
Ez a fenntarthatóság azt jelenti, hogy hosszú távon, elegendő mennyiségben, és kiváló beltartalommal rendelkező terményeket kell termesztenünk, egészséges talajon, egészséges körülmények között.
Ehhez pedig csak az vezethet el, ha szakítunk az ipari rendszerekkel, és visszatérünk a hagyományos módszerekhez MINDEN TÉREN, és például nem feledkezünk meg arról, hogy a növénytermesztést és az állattenyésztést nem szabad szétválasztani egymástól, ezek szerves egységet alkotnak (és így nem az lesz a legfőbb probléma pl., hogy drága a takarmány, mert nem külön "készül", mint most...)
Úgyhogy fogjuk csak meg a kapát, ásót, gereblyét, és álljunk neki a kertnek.

A teljes írás az Út a jövőbe oldalon olvasható.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Komposztkazán

Országh József előadása a komposztkazánról - beleszőve egy sor egyéb, nagyon fontos dolgot - sok, megszívlelendő gondolatot tartalmaz, amit jó lenne mihamarabb a mindennapi gyakorlatba átültetni. Nálam, az új háznál mindenesetre sok olyan dolgot igyekszem megvalósítani, ami Jóska bátyánk elvein alapszik...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

... mint az emberek a sót

Időről időre felbukkan a sajtóban, rádióban, televízióban, az interneten és egyéb helyeken, hogy káros a sófogyasztás, elegendő NaCl van a táplálékban, nem kell sózni, egészségtelen a só, szennyezett a bolti só és a többi.

A vitába most nem akarok belemenni, épp elég olvasható ellene is, mellette is, mindenki döntse el, melyik utat választja.

Az persze biztos, hogy a készételek, rágcsálnivalók, élelmiszerIPARi termékek tömkelege lényegesen több sót tartalmaz, mint az elégséges lenne, ilyen-olyan okoknál fogva, lehet hogy nem is a legjobb formában tartalmazzák. Ebből a szempontból tehát mindenképpen helyes az a hozzáállás, hogy vissza kell fogni a sófogyasztást.

Ugyanakkor... egyre többen vagyunk, akik egészséges, vegyszermentes, saját termelésű, ÉLŐ táplálékot vesznek magukhoz, de legalábbis törekednek arra, hogy étkezésük egyre nagyobb része ilyen legyen. Ebből következik, hogy náluk a sófogyasztás alaposan lecsökken.

Mi a sófogyasztás egészséges mértéke? Van-e egyáltalán ilyen, vagy tényleg el kell hagyni a sót.

Annak ellenére kellene elhagyni, hogy emberemlékezet óta a só igen fontos, fizetőeszközként használták, a sóbányászat királyi jog volt és a többi. Ha tényleg egészségtelen valamiről van szó, mégis, mire volt ez a felhajtás körülötte? A régiek rosszul tudtak valamit?

Ezt nem hiszem... De akkor mi a helyzet?

Sőt, tovább megyek: állatoknak, főleg kérődzőknek szoktak sót szórni. Vadon élő társaik pedig sokszor keresik a sós iszapos helyeket - a sózókat - és ott nyalogatnak előszeretettel.

A kívülről bevitt sóra tehát szüksége van a szervezetnek. Csak az nem mindegy, hogy milyen sót kap, és mennyit.

Milyen: NaCl, azaz nátriumklorid az, ami kell a szervezetnek.

Mennyi: mindenesetre kevesebb annál, mint amennyit a modern élet belénk diktál, sokszor rejtve. Itt is érvényes, hogy túlzásba nem szabad esni, mert abból jó nem sül ki. Sok táblázat lelhető a világhálón, ezekben megtalálni a sóbeviteli értékeket is.

Egyet nem szabad elfeledni: a só fontos része a táplálkozásunknak, akár tetszik, akár nem. A legegyértelműbb bizonyítéka ennek az a bizonyos népmesénk, amiben a király legkisebb leánya úgy szerette apját, mint az emberek a sót.

S hogy ehhez mit szólt felséges apja? Itt megnézheted, kedves olvasó:

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kerek a világ... II.

Mivel folytonosan egy körforgásról beszélünk, mindegy, hol szakítjuk meg és kezdjük a folyamatokat vizsgálni

Nem lehet elégé hangsúlyozni, hogy amit kiveszünk a rendszerbe, azt oda vissza is kell juttatni. Ez a visszajuttatás szenvedett nem is kis csorbát az utóbbi évtizedekben, és emiatt jutottunk oda, hogy a répa tápanyagtartalma annyira lecsökkent - hiszen nincs miből felépítenie a répának ezt a tartalmat. Műtrágyából - táplálékkiegészítőből - nem lehet.
Olyan termelési módot kell találni - újra felfedezni - amivel a lehető legtöbb kivett dolog visszakerül a földbe: a kigyomlált zöldfélével a talajt takarhatjuk, ami ott zöldtrágya lesz, ugyanez a sorsa a kikapált gyomoknak, takarhatunk levágott fűvel, lehullott lombbal - ezekről sok-sok írás található a világhálón.
A növényi trágya mellett szükségünk van állati trágyára is, ezért - is - jó, ha tart az ember néhány tyúkot, nyulat, ezek termelnek olyan trágyát, amit a zöldfélékkel együtt ki lehet szórni a kertbe.
A komposzt-dombra ürített alomszék szintén hozzájárul a trágyázáshoz.
Mielőtt bárki megjegyezné, hogy az alomszékben mennyi minden "műanyag" is lehet, hát igen... bár a természet előbb utóbb megbirkózik ezekkel is a komposztálódás során részben a komposzt élővilága segítségével, részben a komposztálódáskor keletkező hő segítségével. A másik, és tán fontosabb dolog pedig az, minél inkább támaszkodunk a saját magunk megtermelte élelemre, és minél kevésbé fogyasztjuk a szupermarketek kínálatát, annál kevesebb lesz a műanyag az alomszékben.
Ami szintén segíti az alomszék tisztulását, az az, hogy minél egészségesebben táplálkozunk, annál egészségesebbek leszünk, és annál kevésbé kell a szervezetünket vegyszerekkel - gyógyszerek - mérgezni.

Tehát: kertművelés, megkeresni az a művelési módot, ami a legjobban megközelíti azt, ahogy nagyanyáink is csinálták, azt a módot, amivel a nyagyanyáink módszerei mellé a legjobban tudjuk odatenni az újonnan felfedezett módszereket, és kialakítani azt a kertet, ami nekünk a legmegfelelőbb. Olyan zöldségfélékkel, amire a leginkább szükségünk van, legjobban szeretjük, és amelyek a legjobban szeretik a kertünket.
A kert mell legyen egy kis baromfiudvar, ahonnan nem csak a trágya van meg, hanem a tyúkjaink egészséges tojással is ellátnak bennünket. Lehet, kisebbekkel, mint az áruházi polcokon lévők, de ezek igaziak, igazi beltartalommal. "Boldog" tojások.
Ja és ha már nincs semmi a kertben, akkor a baromfiudvart ki lehet oda is terjeszteni, a tyúkok kicsipegetik a gyommagvakat, kapirgálnak, takarítanak, felszedegetnek mindent, ami nekünk "káros", szóval ingyen napszámosok...
Mindezzel nagyjából be is zárult a kör.
A részleteket csak érintettem most, de korábbi bejegyzéseimben bővebben szóltam erről-arról, meg még fogok is írni. A világhálón is rengeteg hasznos írás lelhető, tessék kérem böngészni.
És csinálni.
Ha csak egy erkélynyi hely van, akkor is lehet valamit kezdeni... ha erkély sincsen de van egy naposabb sarok, akkor ott, akár a dísznövények rovására is.
Géczy Gábor mondja, ha csak a fűszereket - amik a fő szerek!! - meg tudjuk termelni, már sokat tettünk az érdekünkben...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kerek a világ... I.

Jártamban-keltemben, ahogy taposom a világháló kusza útjait, lépten-nyomon belebotlok olyan cikkekbe, amelyek azt mondják - a sorok között, persze -, hogy elvesztettük a kapcsolatot a teremtett, kerek világgal, és bizony, vágyunk oda vissza...

Az egyik ilyen téma az ételünk tápanyagtartalma, ma is olvastam egy cikket erről. Milyen sokat csökkent az egyes élelmiszerekben a vitamintartalom, az ásványianyag-tartalom, és így tovább. És hogy ez bizony, baj.

Igen, baj.

Ahogyan az is baj, hogy a manapság boltokban hozzáférhető élelmiszerek nagy többségében köszönő viszonyban sincsenek a tíz, húsz, harminc, ötven évvel korábbi változatukkal. Nem csak tápanyag-összetételükben, sajnos. Szinte semmiben.

De járjuk körbe ezt a tápanyag-kérdést, vagy legalábbis induljunk el, és majd mindenki továbbgondolja.

Napjainkban - leegyszerűsítve - a cél az, hogy minél több embert minél olcsóbban, gyorsabban előállított, minél nagyobb nyereséget termelő - ez fontos! - ennivalóval lássanak el. Hogy ennek a beltartalmi értéke milyen, az nem számít, szinte mindent mesterségesen érnek el, hogy az íz, állag, zamat, eltarthatóság olyan legyen, mintha igazi lenne. Becsomagolják szép marketing-jelszavakba, és már mehet is az áruházak polcaira. Hatalmas tömegben.

A „hátországban” meg az történik, hogy szupernövesztőkkel etetnek állatot, „trágyáznak” növényt, hogy hamar-hamar, és sokat-sokat, mert kell, gyorsan kell. És belepiszkálnak állatba, növénybe, mert kell, hamar, sokat, ellenállót, kártevőgyilkost, bármi áron, mert az hoz nagy profitot, és lehet szabadalmaztatni, és szabadalmaztatnák már az esőt is, hogy az is nekik hozzon profitot, mert bárhogyan is, a nyereség, a nagy nyereség korunk szent tehene.

Az, hogy közben tönkremegy körülöttünk minden, kit érdekel? Majd azt is klónozzák, és akkor pont úgy fog kinézni, mintha igazi lenne.

Ezek után ne csodálkozzon senki a fent említett táblázatokon és egyebeken. Ami meg nincs benne a borsóban – sem –, azt majd táplálék-kiegészítők formájában bekapkodjuk. És ez csak a jéghegy csúcsa.

Eközben szépen feledésbe merül – ha hagyjuk – mindaz, amit nagyapáink, dédanyáink és a többi felmenőink még tudtak, és használtak.

Minden része a teremtésnek, minden mindennel összefügg, minden része a teremtés körforgásának, és minden része az életnek (a kőszikla is, mint jellemzően élettelen). Bármit, ha ebből a rendszerből kiveszünk, vagy bármit, oda nem valót beviszünk, akkor megborul az egész. Napjainkban meg egy egész csomó mindent beviszünk a körforgásba, ami nem része a rendszernek.

A rendszerben mindennek helye van, nincs fölösleg, nincs hulladék, minden jó valamire, minden kell valamihez. Minden visszakerül a körforgásba. Amit kiveszünk, azt vissza is juttatjuk: a termények magukba veszik a föld tápláló részeit, de a trágyázással, komposztálással, talajtakarással, és ezer más módon ezeket vissza is juttatjuk. Méghozzá olyan szerkezetben, ami a természetben, a teremtésben megtalálható, amit a teremtés fel tud dolgozni. Más forma nem működik, működhet.

A táplálék-kiegészítők, a tápok és a műtrágya stb. közé itt lehet egyenlőségjelet tenni. Ezek csak hasonlítanak ahhoz, amit pótolni akarnak, de olyanok soha nem lesznek: az ÉLET hiányzik belőlük. Élőt pedig élettelennel táplálni, kezelni, gyógyítani stb. nem lehet. (10 köbméter aprítékot kazánban elégetve tudok mondjuk egy hónapig fűteni. De ha ugyanebből az aprítékból komposztkazánt csinálok, akkor az akár 5 hónapig is biztosítja nekem a meleget. Ilyenkor az „elégetést” az élet, a teremtés végzi... a különbség pedig a végén látható igazán: vagy egy kis kupac hamut kapok vissza, vagy egy nagy kupac értékes komposztot.)

Hogy a korábban említett táblázat értékeit feljavíthassuk, nagyon sokat kell dolgozni, és a teljes rendszert át kell alakítani. Vagy inkább úgy mondanám, vissza kell alakítani olyanná, amilyen nagyapáink idejében volt.

Vissza kell állítani azt a körforgást, ami biztosítja, hogy amit kiveszünk, az vissza is kerüljön.

Lesz értékes, egészséges, tápláló étel. Lesz egészség. Nem lesz minőségi éhezés. Nem lesz tömegtermelés. Nem lesz ekkora termelési sebesség. Nem lesz nyereség. Kinek mi a fontos...? Azért ez nem mindegy...

Folytatása következik!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Érzések

Érdekes dolog ez az egész mozgalom-féleség, ami egyre több embert, családot megfertőz. Nagyon jó dolog, hogy sokan költöznek ki vidékre, vesznek parasztházat, vagy kisebb-nagyobb tanyát, és kezdenek el valamilyen szinten gazdálkodni. Így családjukat mindenképpen egészséges, élő élelemhez juttatják, esetleg más családok is részesedhetnek munkájuk gyümölcséből, és megtapasztalják, hogyan éltek nagyszüleink, dédszüleink, milyen a természet közelében élni, lakni, dolgozni.
Egy valami van csak, ami ebben az egészben... zavar...? Nem is tudom, nem ez a legjobb szó rá. Szóval van valami, ami kicsit kilóg a teljes képből.
Erre tegnap döbbentem rá.
A dolog persze kétélű, és én sem így csinálom - egyelőre - tehát miért pont én beszélek, de valakinek csak el kell kezdeni ezeket a gondolatokat...
Szóval tegnap... ültem a szalmában, a földút mellett, az árokparton, és néztem a tájat. Azt a jól ismert tájat, amit nap, mint nap láthatok, amit régen ismerek, amit pont ebből a nézőpontból még nem láttam. Gyönyörködtem a zöld sok-sok árnyalatában, a felhős ég szürkéskékjeiben, a mező más színeiben, hallgattam a madarak hangjait.

Elképzeltem, hogy az út túloldalán van a kicsi, de kényelmes, épp elegendő házunk, mellette kút, mögötte gazdasági épületek, és onnantól odáig, meg innentől addig én vagyok a gazda.
Vizet ad a kút, tüzelőt ad az erdő, villany nélkül meg el lehet lenni. Itt van a konyhakert, amott terem a búzánk, a kukorica, meg a krumpli, ott legel két tehén, pár birka, kecske, a lovak is szabadon futkosnak. Ezt a darabot meg alaposan megtrágyázzuk, ezzel el is egyengetjük, és kiszórunk egy csomó gyümölcsmagot, hogy abból majd gyümölcsfaerdő legyen. Majd jöhet szedni mindenki, akinek kell. Adni meg azt ad érte, amit akar. Vagy tud. ha épp semmit, az sem baj.
A modern kor dolgainak nagy részéről le lehet mondani, sokkal élvezetesebb nézni a természetet, figyelni a madarakat, a fákat, hallgatni a környék hangjait.
Mennyivel jobb ez, mint a plázákat járni... nézni - üres tekintettel - a hamis fénnyel csillogó kirakatokat...
Nem könnyű dolog ez, én nagyon jól tudom.
Sok-sok munkával is jár, azt is tudom.
De talán jobb, ha az ember a munkaerejét saját maga, a családja gyarapítására fordítja - közvetlenül - és nem "valaki más" felemelkedésére.
És meggyőződésem, hogy ez nem visszalépés, nem az idő kerekének visszaforgatása. Ez visszatérés oda, ahonnan eltérítettek minket, és ez nem ugyanaz.
Hogy mindezt mikor tudom megcsinálni, nem tudom. De egy részét mindenképpen szeretném megtenni. Annyit, amennyit csak lehet.

A beillesztett kép a Fortepan oldaláról való.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Uborkaszezon

Az ember fia vagy a gép előtt ücsörög és gyártja a bejegyzéseket, vagy pedig kinn a kertben, udvaron, szabadban teszi a dolgát. Velem is ez van, most sokat vagyok kint, és keveset gépnél...
A kertnek egy részét mondjuk fel kellett számolni - az idénre - mert több hely kell az építkezéshez, mint számoltam, így például rohamban fel kellett számolni a krumpliültetvényt, lett egy csomó újkrumpli, és lett olyan tapasztalat, hogy mit csinál a krumpli, ha ültetés után "magára hagyom", illetve hogy ha soká krumpli van egy helyen - az előzőek, akik művelték a kertet, szinte csak krumplit ültettek - akkor a föld egyre kevésbé támogatja a krumplit. Valószínű ennek is köszönhető, hogy olyan lett a krumpli, amilyen, meg persze annak is, hogy hamar föl kellett szedni. De azt kb. sejtettem, sejtettük, hogy ez az év erről fog szólni, előbb az építkezés, és aztán a kert.
DE: azért van saját paradicsom, némi paprika, lesz sárgarépa, bab, volt retek, saláta, lesz sütőtök, szilva, volt némi meggy... úgyhogy nem panaszkodhatunk!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Barangolás a világhálón

Bóklászik az ember a világhálón, és belebotlik mindeféle érdekességbe. A témák? Kertészkedés, komposztálás, permakultúra, biogazdálkodás, önállátás - és még lehetne sorolni.

Most szemezgetek mindabból, amit talál az ember.

Itt van ez a kép:

A tyúk szükségletei (needs - ól, homok, föld/por, víz, levegő, élelem, társaság), belső tulajdonságai (intrinsic characteristics - fajta, szín, éghajlati alkalmazkodás, fajtajelleges viselkedés), valamint termékei és "viselkedése" (products & behaviours - tojás, hús, tollak, trágya, metán, széndioxid, kapirgálás, turkálás, repülés, harcosság) van rajta. Gondoltuk volna, hogy egy tyúk enni mindent jelen? Mármint az, amelyiket otthon, a baromfiudvarban tartunk, és nem a tenyésztelepeken tengeti életét, naptól, esőtől, mindentől elzárva...

És, ki gondolná, hogy a tyúkokat munkára is lehet fogni, úgy, ahogyan ebben a videóban is láthatjuk:

Vagy egy hasonló alagútrendszerrel, vagy valami más, mozgatható kerítésrendszerrel be lehet terelni a tyúkokat a kertbe, ahol kedvükre csipegethetnek, kapirgálhatnak, összeszedegethetik a bogarakat stb. Azaz: dolgoznak nekünk! A filnmben elhangzik az is, hogy egy nagyon füves részt is előkészítettek nem egészek nét hát alatt arra, hogy könnyebb legyen művelésbe fogni.
(Csak egy megjegyzés: a bácsi amikor a tyúkokat emlegeti, állandóaz azt is mondja, legalábbis úgy érteni, hogy "tyuk", ami egyébként "chook", ami az ausztrál tájszólásban tyúkot jelent. A nyelvászeti fejtegetések, pl. ez itt, azt mondják, hogy bizonytalan, valószínűen angol eredetű szó, nekem van olyan érzésem, hogy ez akára "tyúk" torzulássa is lehet, tekintve, hogy az angoloknak nincsen "ty" hangjuk...)

Másik érdekesség, amit érdemes lenne kicsit "megkutatni", kinek-kinek a saját környékén, egy olyan "táblázat", olyan megfigyelés-gyűjtemény, hogy milyen növényeket milyen más növények, állatok megfigyeléséhez kapcsolódva ültettek eleink, vagy milyen növényi életszakaszokhoz milyen megfigyelések kötődnek (pl. kökényvirágzás után még jöhet egy hideghullám, akár fagy is lehet).

Az Életszépítők oldalról való ez a cikk, ami a komposztáláshoz ad kezdő ötleteket. Lehet, hogy pár dolgot másképp csinálnék, mint ahogy a cikk írja, de kiindulásnak mindenképpen ajánlom ezt az írást. Az elvet aztán mindenki a saját gazdasága, lehetőségei szerint alakíthatja.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Humusz

Angolul értők előnyben (lehet gyakorloni az ausztrál akcentust :-) ), érdekes "villámelőadás" a humuszról. Megéri a kb. 20 perc, sok érdekeset lehet hallani, többek között ezt is: nagy probléma a talaj tápanyagpótlásában, hogy annak a szénnek, aminek a talajban kellene lennie és segíteni a humuszképződést, egyre nagyobb része a levegőben van, CO2 formájában, és nagyon nehéz onnan ezt a szenet visszakényszeríteni a talajba...
A kisfilmet ide kattintva érhetitek el, jó szórakozást, nyelvgyakorlást - is - hozzá!!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Lassan járj, tovább érsz...

Ha az ember eldöntötte, hogy kertészkedésbe fog - akár azért, hogy megtermelje magának és családjának a friss, egészséges zöldséget, gyümölcsöt, akár azért, hogy kiélje a virágok iránti szeretetét, egy fontos dolgot szem előtt kell tartania:

Türelem, kitartás, és nem kapkodás lesz az - többek között -, ami majd meghozza a gyümölcsét.

A kertben nem lehet kapkodni. Ha valamit ki akarsz próbálni, akkor a próba ideje egy év - egy tenyészidőszak -, amit tetszik, nem tetszik, ki kell várni. Ha az idén az egyik módszerrel gondozott krumpli mondjuk nem hozta meg a várt eredményt, akkor a következő szezonig kell várni, hogy kipróbálj egy másikat, és az eredmény akkor sem garantált, mert sok mindentől függ, hogy pont az a krumpli pont a te kerted földjében hogy fog viselkedni.

Valószínűleg nem úgy, ahogy az okos könyvek írják. Aminek nem az az oka, hogy az okos könyv - és aki írta - nem is olyan okos, hanem az, hogy az okos könyv sem tud minden egyes négyzetméternyi földről pontos, naprakész képet adni, hanem csak azokból a tapasztalatokból tud kiindulni, amit az író(k) a saját környezetükben kipróbáltak, láttak stb.

Sőt, ha az idén nem lesz olyan jó a krumplid, de közben "úgy" gondozod a területet, akkor lehet hogy jövőre az idei módszer sokkal jobb eredményt fog hozni.

Szóval türelem, türelem, nem kell kapkodni.

A kertészkedéshez bizony vissza kell lassulni abból az őrült száguldásból, ami napjainkban oly divatos. Attól, hogy körbefutod hatszor a kertet, nem fog gyorsabban és dúsabbra nőni a saláta, sőt, csak jó keményre taposott ösvényed lesz, amit majd nehéz lesz ősszel fellazítani, és akkor majd rájössz, tényleg kár volt annyit futkosni, mert most fölöslegesen kell több energiát belefektetni abba a területbe. Mindezeket persze lehet képletesen is érteni, és nem csak a kertészkedésre alkalmazni.

Ami mindezeket a gondolatokat elindította, az egy cikk volt, hasonló dolgokról ír. Akit érdekel, műegerével kattintson ide, a színes szövegre és olvassa el. Jó szórakozást hozzá!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Növényvédelem - növényvédelem?

A növényvédelem fura egy dolog. Szerintem.

Minél többet olvasok, előadást hallgatok a kiskerttel, önellátással kapcsolatban, meg túrom a világhálót, nyitott szemmel járok, meg néha gondolkodom is, és bizony egyre inkább arra a következtetésre jutok, hogy termesztett növényeink minél inkább eltávolodnak a természettől (túlnemesítés, monokultúrás termesztés, és a legrosszabb, a génmódosítás), annál inkább szükségük van arra, hogy a betegségektől *kívülről* kapjanak védelmet.

Vegyszeres védelmet.

Annyi vegyszer van mát forgalomban, hogy ihaj. Sokhoz már csak úgy nem is lehet hozzájutni, csak vegyszervizsgával használható, csak védőöltözetben juttatható ki - hogy ily szép kifejezéssel éljek -, és a sor végén... megesszük. Védőöltözet nélkül. Nem ellentmondás ez? De, az.

Ha elővesszük a józan paraszti eszünket, aztán megvizsgáljuk a természetet, azt látjuk, hogy ott ugyan senki nem permetez semmiféle vegyszerrel sem, és mégis, burjánzik az élet. Csak úgy, magától. Persze ott is előfordulnak beteg egyedek, de tömeges pusztulás azért nincs.

Mi hát a megoldás?

Kultúrnövényeink a fentebb említettek miatt igénylik az ilyen gondoskodást. Ez nem kérdés. De akkor mit tehetünk? Először is igyekezzünk nem agyontenyésztett, őshonos fajtákat termelni. Ezek a fajok teljesen beleillenek a környezetükbe, jól ismerik annak minden oldalát, ennek megfelelően pontosan tudják (igen, tudják!), hogyan védjék meg magukat a különböző betegségekkel szemben. Minél inkább vegyeskultúrásan tervezzük meg a kertünket, az összefüggő területeket törjük meg más-más növényekkel.

Ennek az a célja, hogy az egymás mellé kerülő növényfajok egymást segítik, egymás kártevőit távol tartják, magukhoz vonzzák - ha nekik épp arra van szükségük - és ezzel az elvvel gyakorlatilag vegyszerek nélkül képesek vagyunk burjánzó kertet csinálni. A védelmet a megfelelően társított növények végzik al a vegyszerek dolgát.

Na jó, és a gyümölcsfák? kérdezheted, kedves Olvasóm. A gyümölcsfák környezetébe is oda lehet ültetni olyan növényeket - pl. évelő fűszerek - amik segítik a fát, hogy a kártevőknek ne legyen kedve odamenni.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, a teljesség igénye nélkül íme néhány példa arra, hogy hogyan, mit lehet összetársítani. Ezek segítségével ki-ki megtervezheti a saját kertecskéjét, annak megfelelően, amit termeszteni akar, hiszen mindent úgysem lehet, az már nem kiskert.

Tehát:

Növénytársítás az öngyógyító veteményesben - ebben a cikkben - a Tudatbázis oldaláról - nem csak társítási példákat, hanem egyéb művelési tanácsokat, ötleteket lehet olvasni (sokban hasonlít az Öngyógyító kiskert c. könyvben olvasottakhoz, ez itt is meglelhető)

Fényképekkel illusztrált táblázatokat böngészhetsz a Gazigazító oldalán. Az első táblázat itt van, a második pedig itt.

No meg persze lehet kísérletezni is, ha olyasmit akarunk, amire ezek a források - vagy ami még a neten, könyvtárban fellelhető - nem adnak választ.

A legjobb tehát, ha ilyen megoldásokat keresünk, így biztosan tiszta termést takaríthatunk be. No meg persze reménykedjünk, hogy a szomszédok sem nagyon permeteznek... bár ha majd látják a burjánzó kertünket, és megkérdik, mi a titkunk, mivel permetelünk, és elmondjuk, még lehet ők is átállnak - akkor pedig minden rendben lesz!

Ha mégis az a döntés, hogy permetezni márpedig kell... akkor is van megoldás, mert léteznek olyan szerek, amelyeket ökológiai - bio - gazdálkodásban is lehet használni. Ezekhez nyújt segítséget például ez a két oldal:

Ökológiai gazdálkodásban engedélyezett készítmények listája 

Egymást segítő növények, biokerti növényvédő szerek 

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a civilizált ember ugyanígy működik: betegségeire a segítséget ugyanúgy vegyszerektől várja, ugyanúgy kívülről, ugyanúgy másnak átadva a felelősséget... Pedig ha megbetegítetted magad, akkor vedd is a fáradságot, ás hozd helyre, amit elrontottál!)

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Közreadom én is, itt is...

Géczy Gábor felhívása:

Kedves Mindnyájan!
 
Először is nem volt, nem van, nem lesz devizahitelem, és nem érinti családomat sem ez az őrület. Ezt a levelet azért írom, mert valahol valakiknek gátat kell szabni az élősködésnek, el kell kezdenünk NEMESEDNI. Meg kell értsük, hogy fordítva ülünk a lovon, ezért fordultak ellenünk a valaha általunk és érettünk létrehozott rendszerek.
Egykor a paraszt kutyát tartott, hogy vigyázzon jószágára, vagyonára, cserébe etette, eltartotta. Ha a kutya ellene, vagy jószága ellen fordult, agyonütötte, mert ez az élet törvénye. Ma számos kutyát „foglakoztatunk” (Rendőrség, NAV, ANTSZ, politikusok…) és minden kutyánk ellenünk fordult, minket harapdál. Nagyon szemtelenek, de a Bank nevű korcsunk van legjobban elpofátlanodva: fényes nappal a szemünk láttára eszi tyúkjainkat, utána beperel minket, hogy nem kapott szalvétát.
Eljött az idő, hogy Bank nevű kutyánkat Kúria nevű kutyánk ráncba szedje. Ha nem teszi, sajnos Bank nevű kutyánkkal együtt Kúria nevű kutyánknak is pusztulnia kell. Ha ez sem elég, az egész politikus falkát el kell zavarni Fideszestől-Maszopostól, EU-stól, és új génállomány után kell nézni! J
Miután a magas körök nem értették meg az ország panaszát, a MAG-os köröknek kell lépni: TERJESZD AHOL CSAK TUDOD, ÉS KÉSZÜLJ JÚNIUS 25-re          
http://www.junius25.hu/ 
Most a bankvilág saját betarthatatlan, apróbetűs, joghézagos hálóján akadt fenn, lehetőséget adva sokmillió életnek a kitörésre.
Kérlek, ha nem is érint személyesen ADD TOVÁBB, hogy véget érhessen ez a rémálom, és soha többet NE FUSS A SAJÁT KUTYÁD ELŐL!!!
 
Géczy Gábor

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Télre teli lesz a kamra!

Kicsit előreszaladunk az időben, mert a nagykönyv szerint még messze a betakarítás, a befőzés ideje. De nem árt sosem, ha ezt-azt olvas az ember ebben a témában is...

Nem eltevős receptek következnek, azoknak se szeri, se száma a világhálón, és cseppet a tengerbe minek borítsak...? 

Inkább egy kis összefoglalót készítenék.
Mindenek előtt arra hívom fel a figyelmed, kedves olvasó, hogy az eltevést úgy kell szervezni, hogy akkor se legyünk bajban, ha esetleg napokig nincs áram - azaz lehetőleg ne a fagyasztóládába pakolj... Olyan módon kell megoldani - és erre egy kicsi szervezéssel a tizediken is lehetőséget lehet találni! -, hogy energiafüggetlenül tarthassuk el akár a saját termést, akár a piacon beszerzett gtyümölcsöt, zöldséget.

Tartósítani ugye azért akarunk, hogy a most megtermett finomságokat később is elfogyaszthassuk. Illetve annyi egyszerre általában nem fogy el, amennyi beérik, fogyasztható stb. A "fölösleggel" valamit tenni kell.

Mivel itt is azt az elvet szeretnénk követni, hogy minél egészségesebb legyen a kész termék - ha már úgy jött ki a kertből, akkor pont itt, a célegyenesben ne rontsunk el semmit sem - arra kell törekedni, hogy a lehető legkevesebb tatrósító szert használjuk, de az a legjobb, ha semmit nem teszünk bele a lekvárba, befőttbe, savanyúságba stb. A megfelelően kiválasztott technológia amúgyis feleslegessé tesz minden adalékot, már csak azért is, mert dédanyáinknak nem is volt ilyenjük, és mégis teli volt a kamra lekvárokkal pl.

Szóval az eltevéskor is a jól bevált, ősi módszereket kell használnunk, ami lehet, időigényesebb, de egészségesebb is. Az egészség pedig minden időt és pénzt megér!
A saját kertből származó gyümölcs a legbiztosabb forrás, mi csak tudjuk, hogyan termett az a gyümölcs, permeteztünk-e egyáltalán, és ha igen, akkor mivel. Itt jegyzem meg, hogyha őshonos, régi fáink vannak, akkor azok bizony jól elvannak különösebb permetezés nélkül is, sőt. Minél inkább különlegesebb, nemesített fajról van szó, annál több "gyógyszerezést" igényel, és ezt bizony figyelembe kell venni a fogyasztáskor is. Ha már mindenképpen permetezni kell, akkor olyan szereket használjunk, amelyek lebomlanak, nem halmozódnak fel sem a gyümölcsben, sem a talajban - így bekerülve más növényeinkba! -, amelyeket megenged a bio-termesztés is, illetve amit dédszüleink is használtak. (Ez egy külön írás lesz, most nem ez a fő téma.)
Ha venni kell a gyümölcsöt, akkor is igyekezzünk megbízható, tiszta forrásból vásárolni.

Ne sajnáljuk a lekvárfőzés hosszadalmasabb, hagyományos módját választani, és nem "gyors zselésítő"-vel öt perc alatt összedobni azt a fincsi baracklekvárt.

Ha csak lehet, van rá helyünk és eszközünk, kondérban főzzük a lekvárt, mert a lekvárfőzés az családi - társadalmi - esemény is egyben, és a kondér mellé többen odaférnek, mint a sarokba szorított gáztűzhely mellé.
Ha van rá lehetőség, akkor ne a gáztűzhelyen főljön a lekvárnak való. Egész más lesz ám az íze...

A főzés során persze sok vitamin lebomlik a gyümölcsökben, de az egyéb hasznos alkotók megmaradnak. A téli vitaminforrás nem a lekvár lesz, hanem pl. a házilag savanyított káposzta/savanyúság.

A tartósítószer elhagyására egy jó ötlet: az alaposan megmosott üvegeket töltsük meg forró vízzel és állítsuk őket melegvizes edénybe, a csavaros kupakokat is "főzzük ki".Amikor a lekvártöltés következik, az üvegekből a forróvizet kiöntjük (bele egy következő adag üvegbe pl., ne vesszen kárba), és az üveget a lekvárral teljesen megtöltjük, egy picit túl is csordulhat. Az üveget lezárjuk egy forró kupakkal, és fejreállítjuk, és így hagyjuk kihűlni. Amelyik baci ezt a tortúrát túléli, az meg is érdemli. A kihűlt üvegeket talpra állítjuk, és a kupak tetejére teszünk egy pici szalicilt és lekötjük egy szalvétával úgy, hogy a kötés/befőttesgumi a recék alatt legyen. A párolgó szalicil gáza megakadályozza, hogy a kupak peremén ormlást okozó kórokozók telepedjenek meg, viszont a lekvárba nem tud behatolni sem a baci, sem a gáz.
A lekvárfőzés mellett egy másik hasznos és nem túl bonyolult, de tapasztalatot igénylő módja az aszalás. Aszalni szinte mindent lehet, almát, körtét, szilvát, barackot, de zöldségféléket is. A tapasztalat fogja megmondani, hogy az adott gyümölcsöt mennyire kell megaszalni, ez meddig is tart stb. Pontos recept nincsen... csinálni kell.
Aszalni lehet sütőben, kemencében, cserépkályhán, akár a radiátoron is (téli aszalás). Vagy  építhetünk is saját aszalót, mondjuk sörösdobozokból épített napkollektor-fűtéssel, mint amilyen ezen a kisfilmen is látható:

Aszalni, szárítani nem csak gyümölcsöt lehet, hanem zöldséget, gyógynövényeket is, így a szárított zöldségekből megvan a saját, vegyszer- és adalékmentes "Vegeta", és a saját szárítású gyógy- és fűszergyűjtemény sem utolsó...
A legkézenfekvőbb megoldás néhány gyümölcs, zöldség esetében - no meg ha van erre alkalmas kamra, pince - hogy csak úgy, ládában, homokban stb. tároljuk a termést.
Most ennyi, folytatása szerintem következik... 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

... de miért is kell a kerted? - III.

Kedves Olvasóm, ha egyszer kicsit több időd van, akkor menj el egy közértbe, egy szupermarketbe, hipermarketbe, ahova szoktál, és szánj rá időt, és alaposan nézz meg több, különböző élelmiszert. Illetve a csomagolását, ahol ott van, hogy mi van benne.

Meg fogsz lepődni. Azon már valószínű nem, hogy milyen hosszú tud lenni a felsorolás, meg hogy tele van E-számokkal. Azon fogsz meglepődni, hogy ezt a valamit élelmiszernek adják el.

A teljesség igénye nélkül nézzünk meg egy-két kategóriőát, amit a felsorolásban találhatsz.

• Állományjavító - ezek azért kellenek, hogy az a kotyvalék a lehető legjobban hasonlítson arra, aminek a neve szerint lennie kellene, és ha tényleg abból készült volna, amiből a neve szerint készülnie kellett volna
• Térfogatnövelő - jó, az élesztő is az, de azt nem azért teszem bele, hogy az egykilós kenyér most optikailag ugyanakkora legyen, mint gyerekkoromban a kilós... különben is, ahogy Besenyő Pista bácsi ("Laár pour Laár" társulat) mondta, "Nem térfogatot akarok enni".
• Ízfokozó - ezzel egyrészt elhitetik veled, hogy annak az íze, ami látszólag ez, olyan, mint az ízfokozó íze (mert igazából az dominál) és ha valahol mégis beleszaladsz egy valódi abba, aminek ezt gondolod, akkor annak az íze már ne is tessen, és ezt kívánd inkább helyette, másrészt ezzel elérik, hogy még többet akarj fogyasztani ebből a "finomságból"
• Tartósító - ami azért kell bele, mert 'nincs idő' a hagyományos technológiák alkalmazására (ha abból készül a kezedben lévő, amiből kéne), illetve, mivel ez csak egy turmix a látszat ellenére, ezt a turmixot valahogy eltarthatóvá kell tenni legalább néhány napig, mielőtt végképp szétesne alkotóira. De mivel biztosra akarnak menni, annyit tesznek bele, hogy hónapok múlva is olyan, mint új korában
• Aroma - ez kicsit hasonlít az ízfokozóra, illetve a kotyvalénak ettől lesz olyan íze, mint amilyen akkor lenne, ha abból készült volna, amiből tényleg kellett volna. Ha az aroma természetes, akkor maga az aroma végülis rendben van, mert valami létezőből vonták ki, de csak ebből a szempontból van rendben, hogy nem egy vegyész kreálmánya, mert onnantól vagy mesterséges, vagy 'természetazonos', ami azt jelenti, hogy olyan, mintha természetes lenne, de mesterséges. Ha meg mesterséges, akkor mesterséges. Az aroma azért is kell, mert annyi eper a világon nicsen, mint amennyi epres termék, és egy ausztrál fa fűrészporából kiváló eperíz állítható elő...
• Lisztjavító - na ez érdekes. Mert akkor a liszt, amit beletettek a kotyvalékba, nem jó, azaz ROSSZ, és azt meg kell javítani. De attól még rossz lisztet eszünk...
• Savanyúságot szabályozó - ez is egyfajta tartósító...
• Módosított keményítő (vagy bármi más) - ez nagy valószínűséggel génmódosított alapanyagból származik, és betegségokozó lehet
• Hidrogénezett növényi olaj - ez az az ún. "transzzsír", ami nagy valószínűséggel okoz különböző betegségeket, elsősorban szív-érrendszerieket. A baj velük az, hogy olyanok, mint az igazi zsírok, csak a molekuláik szerkezetében van egy kicsi eltérés az igaziakjhoz képest (egy hidrogénatom "transz" állásban van bennük), ami elég ahhoz hogy a szervezet azt higgye, tényleg zsír, de beépőlés, felszívódás, hasznosulás szempontjából már nem jók semmire, "szemetet" képeznek
• Csomósodás gátló - hogy ne álljon össze, ami egyébként teljesen természetes állapota lenne. Emiatt nem csomósodik össze pl. a só még akkor sem, ha tök párás idő van (ami a sónál amúgy természetes lenne, lévén, hogy megköti a nedvességet, és ettől összeáll, akkor viszont már kevésbé eladható - szerintük)

A lista egyelőre ennyi, mert fejből írtam, nem egy csomagolásról.
Ezek itt, a listában, szinte kivétel nélkül, a szervezet számára IDEGEN ANYAGOK, ezekkel a szervezetünk nem tud mit kezdeni. Nem arra teremtetett, hogy ezeket az izéket feldolgozza. Jó esetben van, amelyik a végeken egyszerűen eltávozik a szervezetből. De sok közülük a tápcsatorna falát átlépve bejut a sejtekbe és ott garázdálkodni kezd. Van ami dolga végeztével kiürül, de van olyan, ami életünk végéig ott marad, és ha újra eszünk ilyent, az is ott marad, tehát az idegen anyag felszaporodik.
A felszaporodás eredménye meg akármi is lehet.
Szóval, ezeket akarjuk-e enni nap mint nap reggelire, ebédre, vacsorára, vagy inkább egy kicsit fáradozunk azon, hogy minél több friss, egészséges, vegyszer- és adalékmentes táplálék kerüljön az asztalunkra?
Lehet, hogy a tecsós csak 9,90... de mellé, az okozott betegség kezeléséhez a gyógyszer 99,90, az orvos 9990,90, a kórház  99.999,90 és hadd ne soroljam tovább, valamint a tecsóba el kell autózni, és ilyen benzinárak mellett...
A döntést mindenkinek magának kell meghoznia, nem akarok én senkit sem megtéríteni. Mindenki a maga - és persze a családja - bőrét viszi vásárra.
Csak azt szeretném, ha elgondolkozna mindenki, és utána döntene.
Reményeim szeirnt amellett, hogy jobb egtészségesen táplálkozni, mert jobb egészségesnek lenni.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Az Orwelli világ érkezése...?

Szóval ezért kell művelni a kertjeinket... És ezért fontos, hogy minden eszközzel megakadályozzuk a monsantohoz hasonló borzalmak terjeszkedését (sok lúd disznót győz, ne feledjük!!):
A Grow Food, not Lawns Facebook-oldalon sok érdekességet lehet olvasni (angolul tudók előnyben). Ma ezt találtam náluk:
 

"So Monsanto (maker of genetically modified seeds) has a bee problem. The bees keep taking the pollen from Monsanto’s GMO fields and cross contaminating them with the organic plants (at the farmer’s field next door). So to protect their patented seed technology, Monsanto has sued 410 farmers for 23 million dollars because they are growing Monsanto’s cross contaminated plants without permission (and won the suit). Then to make sure this does not happen again, Monsanto re-engineered their plants so that the bees will slowly die out if they come in contact with their genetically modified plant’s pollen (in a matter of days). Does Monsanto have the right to kill off the entire bee population in order to protect their patents?"
 

Angolul nem tudóknak íme a fordítása:
 

"Szóval, a MONSANTO-nak (Genetikailag módosított vetőmagok gyártója) gondja akadt a méhekkel. A méhek ugyanis virágport gyűjtenek az ő GMO-s tábláikról, és keresztbeporozzák ezekkel a rendes növényeket (a szomszéd farmer földjén). Hogy védjék a szabadalmaztatott vetőmag technológiájukat, a Monsanto 23 millió dollárra beperelt összesen 410 farmert, mivel ők engedély nélkül termesztenek Monsanto növényes virágporral keresztezett növényeket (és meg is nyerték a pert!!) Hogy hasonló eset többé ne fordulhasson elő, Monsanto kissé megmódosította a növényeit, mégpedig oly módon, hogy a méhek, ha kapcsolatbe kerülnek a génmódosított növények virágporával, akkor néhány napon belül szépen elpusztulnak. Tényleg joga lenne a Monsantonak, hogy szabadalmai védelmében kipusztítsa a méheket??"
 

A profit érdekében mindenre képesek. Csak pl. azt feledik el, szűklátókörűségükben, hogy

1) ha kipusztulnak a méhek, akkor az ő GMO-ikat sem lesz, ami beporozza, és akkor elmehetnek a sóhivatalba (bár valami olyant olvastam, hogy már kutatják a robotméheket, amik majd felismerik a monsanto szabadalmas növényeket ésatöbbi) 

2) Einstein bácsi aszonta, ha a méhek eltűnnek, akkor az emberiségnek kb. négy éve van, és semmi garancia nincs arra, hogy jól is számolt, és akkor a kukába kerül minden monsantos gazficok is, mert neki sem lesz mit ennie!!! Annyi robotméhet meg nem lehet legyártani, annyiféla programmal, hogy mindent be tudjanak porozni.
 De hát a profitéhség, kapzsiság nagy úr... csakhogy... magukkal vinni a túlvilágra úgysem tudnak SEMMIT...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

... de miért is kell a kerted? - II.

Amilyen egyszerűnek tűnik a természet működése - bár végső soron az, hiszen a Teremtés mindig a lehető legegyszerűbben végzi a dolgát - annyira bonyolult is. Ami végső soron szintén csak egy látszat... akkor is, ha ez elsőre ellentmondás.

Minden a teremtőjéhez, a forrásához igyekszik vissza. Proból vagy és porrá leszel. A közben megtett út pedig szépen belesimul a teremtésbe, azzal maximálisan összhangban van.

Nézzük akkor, hogy hogy is állunk az előzőekben említett tápanyagtartalommal.

A Teremtés normális működése mellett ami kikerül a földből, az oda vissza is jut előbb-utóbb, ilyen vagy olyan formában. A visszajuttatásban nagy szerepe van az életnek, hisz a visszajuttatást is élő szervezetek végzik. Az ő feladatuk, hogy újra felhasználhatóvá tegyék mindazt, amit pl. mi már nem tudunk hasznosítani, vagy lebontsák és a talajba juttassák pl. egy kidőlt fa minden alkotórészét, így segítve a fa-utódok tápanyaghoz jutását.
A kertészkedés során tehát gondoskodni kell arról, hogy amit kiveszünk finom, egészséges, tápláló zöldségek formájában, azt vissza is kell adni, mert különben a következő évben már nem lesz olyan tápláló és egészséges a zöldség, a következőben még kevésbé és így tovább, amíg a kertben is eljutottunk addig a "vacak" terményig, ami manapság a szupermarketek polcairól levehető.
Ez a visszaadás, visszatáplálás pedig akár egész évben folyamatos lehet:

• Az udvarban lenyírt fűvel takarhatjuk a veteménysorok, tövek közti területet, aminek eredménye lesz, hogy a növény körül a talaj nehezebben szárad ki, az alul lévő, rothadó növényi részek gazdag tápanyagot boztosítanak a fejlődő növényünknek, a talajlakó állatoknak, akik pl. az ásást is elvégzik helyettünk ésatöbbi (a lenyírt füvet elkérhetjük a szomszédtól is, ha neki nem kell és csak kidobná mondjuk a kukába)
• Ősszel a lehullott falevelekkel is betakarhatjuk a kerünket, jó esetben tavaszra ennek nagy része már szinte föld lesz - de ez nagyban függ a levelek fajtájától; arra ügyelni kell, hogy diólevelet csak olyan helyre terítsünk, ahova biztos nem fogunk ültetni semmit, mert csírázásgátló anyagok oldódban ki a levélből (de pl. jó talajtakaró lesz belőle pl. díszcserjék alá, ha nem akarjuk, hogy nagyon körbenője őket a fű)
• A konyhai hulladékokat, szobanövények leszedett részeit, tönkrement ajándék virágcsokrokat, felaprított lemetszett ágakat, fűrészport stb. elkomposztálhatunk, és a kész komposztot kiszórhatjuk a kertbe
• A komposztdombra üríthetjük az alomszéket is
• Ha állatokat tartunk, akkor az ő trágyájuk is komposztálható vagy közvetlenül kiszórható a kertbe
• Hamár nem tudják a veteményt bántani, akkor a tyúkokat ki is engedhetjük, hadd kapirgáljanak, csipegessenek, így gyommagokat is, kártevőekt is felcsipegetnek

És még sorolhatnánk, de most hirtelen ennyi jutott eszembe. Így a műtrágyára semmi szükség nem lesz, már csak azért sem, mert - mint a neve is mutatja - ez MŰ, a teremtésben elő nem fordul, így igazából a természet nem sokat tud kezdeni vele. Ha tudna, akkor nem lenne annyi műtrágyamaradék az élő vizeinkben.
A kiskertben a vegyszerezés is felesleges. Megfelelő fajtaválasztással, növénytársításokkal, egymást védő növények telepítésével minden megoldható. Nézzünk körül a természetben: burjánzik minden, pedig ott sem permetez senki. A jövények egymást védik, segítik.
Ami pedig kertünkben felesleges, azt a zsíroskenyér-meghajtású kisgépekkel (pl. kapa) magunk is megoldhatjuk.
Egyébként, ha hagyjuk a kertet egykissé eldzsungelesedni, vagy legalább egy részén érintetlenül hagyni, hadd burjánzzon ott az élő természet, akkor ezzek lakóhelyet, búvóhelyet is biztosítunk egy csomó önkéntes segítőnek: madaraknak, rovaroknak, férgeknek, akik összeszedegetik a kártevőket.
Lehet, hogy ezekkel az elvekkel kicsit szembe megyünk a hagyományokkal, ahogy a kerteket művelték az utóbbi időkben - szinte tisztára söpört sorközök, sehol egy gyom, sehol semmi zavaró, a kikapált dolgokat is kihozzuk a sorok közül, hogy néz az ki otthagyni - viszont így sokat tettünk annak érdekében, hogy a természet körforgását ne megszakítsuk, csak talán icipicit megsértsük, ami sérelem könnyen be is gyógyul.
Ám ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb: egészséges, tápláló, tiszta, teljes értékű, élő  ételek kerülnek a családunk asztalára, és ez minden fáradságot megér.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

... de miért is kell a kerted? - I.

Elkezdtem ezt a blogot írni, hogy itt is terjesszem mindazt, amit egyrészt tapasztalok, másrészt amit tanulok, olvasok, látok, hallok annak kapcsán, hogy önellátás.

És akkor eszembe jutott, hogy a miértről még nem volt szó.

Szóval, miért is műveljük meg a kertjeinket?

A válasz nem is olyan könnyű...

De a legfontosabb talán az, hogy az egészségünk mindennél többet ér, és az egészségünk egyik alappillére a táplálékunk, azaz egyáltalán nem mindegy, hogy mit eszünk meg nap, mint nap.

Abba most inkább ne menjünk bele részletesen, hogy milyen alkotói vannak a tálplálékunknak, mikre van szükségünk, mert nem tudományos értekezést akarok írni. Legyen elég annyi, hogy fogyasztanunk kell szénhidrátokat, zsírokat, fehérjéket, vitaminokat, nyomelemeket és egy csomó mindent, erről százféle forrásból lehet tájékozódni, miből mennyit tart a tudomány mai állása szükségesnek, egészségesnek satöbbi.

Inkább arról szólnék, hogy ezt a tudományos koktélt, ami a táplálékunk, honnan kellene beszerezni, és miért pont onnan kell megszerezni.

Hogy világosabb legyen néhány következő gondolat, el kell mondani, hogy az ember, mint a természet, mint a Teremtés része, nem csak az a hús és csonttömeg - kiegészítve ezzel-azzal -, amit közönségesen látunk, hanem energia, rezgés, információ is.
Fizikából tanultuk, hogy az azonos rezgések erősítik, az ellentétesek pedig gyengítik, kioltják egymást. Ez érvényes például a hanghullámokra is, és érvényes a nem fizikai síkú rezgésekre is.

A leginkább tápláló étel az, ami ugyanazon a rezgésszámon dolgozik, mint az, aki azt elfogyasztja, akkor lesz a leghatékonyabb a felszívódás, a táplálás, akkor lesz a leghatékonyabb az információátadás. Ugyanaz a frekvenciája - közel ugyanaz - annak a tápláléknak van, ami ugyanott él, ugyanott terem, ahol mi. A legközelebb hozzánk az van, ami a kertünkben terem. Azt a kört, amin belül a nekünk legmegfelelőbb táplálék megterem, egyébként úgy húzhatjuk meg, hogy mindaz, ami táplál minket, az egynapi járóföldön belül terem meg. Innen válogathatjuk össze mindazt, amit egy-egy nap elfogyasztunk. Innen kellene összeválogatnunk a mai ebédet, a holnapit, és a két év múlvait.

Ezzel szemben... a mai ember, a civilizált ember - sajnos nem csak a városi, hanem a falusi ember is ilyen, elmegy valamelyik boltba, és megvesz valamit, amiről nem is tudjuk legtöbbször, hogy honnan érkezik a hűtőpultra. Nem tudjuk, milyen körülmények között termett, növekedett, milyen körülmények között tárolták, szállították, egy a biztos, hogy bőven túlról van az egynapi járóföldön.

Emiatt tehát már nem jó. Ártani persze - reméljük - nem árt, de nem  is használ annyit, mint az egynapos körben belül termett. Ami miatt persze érdemes meggondolni, hogy a messziről jöttet fogyasztjuk-e, az az, hogy a termesztés, feldolgozás, szállítás közben vajon milyen (vegy)szerekkel került kapcsolatba, ami viszont okozhat problémákat.
Már ha lehet tudni, hogy az a sárgarépa honnan való...
A másik dolog, ami miatt saját termést kell enni, az a tápanyagtartalom, elsősorban vitamin és ásványianyag tartalom.

Sokat lehet arról hallani, olvasni, hogy napjainkra a legtöbb zöldség - és gyümölcs - tápanyagtartalma a töredéke a mondjuk 50-60 évvel ezelőttinek. Biztos sokan elgondolkoztatok azon, hogy miért van ez? Hova tűntek a vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek a répából, káposztából, retekből és a társaikból...?
A válasz amilyen bonyolult, annyira egyszerű is: mindaz, ami hiányzik a zöldségekből, az hiányzik abból a talajból, amiből pl. a sárgarépa felszívhatná magába. Hova tűnt a talajból? A korábban ott termett sárgarépa-nemzedékek elfogyasztották - magukba építették -, viszont nem került vissza ebből semmi, vagy szinte semmi, és előbb-utóbb a talaj kimerül.
Ennek oka a monokultúrás termelés, oka a műtrágyázás, oka a locsolás, a gyomirtózás, vegyszerelés, permetezés, oka mindaz, ami az élelmiszer-termelést kivette a teremtésből.
A műtrágya neve is megmondja, hogy az MŰ. Mesterségesen előállított halott anyag, amivel az élő természet, a teremtés nem tud mit kezdeni, legfejjebb nagy energiával tudja egy pici részét hasznosítani.
A műtrágya helyett vissza kell térni a szerves tápanyag-visszajuttatásra, ami lehet komposzt, lehet baromfi-trágya, nyúltrágya, disznótrágya, ezek keveréke, és akkor még nem beszéltünk az alomszék "terméséről", ami szintén felhasználható a kertben - ahogy az régen is megvolt.
A kertben sokkal könnyebben begyógyíthatjuk a Földanya sebeit, mint egy hatalmas monokultúrás táblán - persze ott sem lehetetlen, csak tovább tart, sokkal keservesebb folyamat, hiszen azt a földet sokkal jobban kizsigereltük.
A saját kertben könnyen megtermelhetjük a vegyszermentes élelmiszerünket, ami egészséges, biztos forrásból van, tiszta, és tápláló.
De hogy ne legyen túl hosszú... folytatása következik!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!