A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szerves műveltség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szerves műveltség. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 17., szerda

Hogyan változtatták meg a farkasok a folyókat?

Minden összefügg mindennel - nagyon sokat halljuk ezt a mondatot, aztán vagy elhisszük, vagy nem.
Pedig ha jól belegondolnánk, akkor magunk is rájöhetnénk, hogy ez nagy igazság... és akkor is működik, ha nem vesszük észre, vagy nem veszünk róla tudomást.
A modern ember hajlamos arra, hogy a dolgokat csak a maguk önállóságában vizsgálja, kiemelve a természetes környezetéből, elvágva az összefüggések szálait. Aztán, amikor rádöbben arra, hogy ezek a szálak visszaépülnek, és megint kerek lesz a világ, akkor csodálkozik egy nagyot.
A lenti film arról szól, hogy a Yellowstone parkba viszetelepültek a farkasok, és ettől felbolydult a park élete, megváltozott a növény- és állatvilág, sőt, még a folyók is megváltoztak.
Az okokat és az összefüggéseket most nem sorolom fel, meg kell nézni a filmet.



Nem kell sok ahhoz, hogy belássuk, ha egy rendszerből hiányzik egy fék, akkor az a rendszer felborul.  Esetünkben a farkasok jelentettek egy féket, s amíg nem voltak a rendszer részei, addig a rendszer megvadult - de ez csak akkor lett világos, amikor a fék visszakerült és elkezdett dolgozni. A fék hatása pedig "döbbenetes", annyi mindenre hat, gyakorlatilag a teljes rendszerre.
Pedig ugye nem is gondolnánk, hogy a szarvasok számának visszaállása egy "normális" szintre lehetővé teszi, hogy a növényzetnek is legyen ideje visszanőni, hisz nem legelik le, és a helyreállt növényzet egy sok más állatnak ad életteret, ezek aztán további növényeket hoznak vissza a rendszerbe, és így visszaáll a természetes egyensúly.
A film végkövetkeztetése kicsit hasonlít arra a megállapításra, amit brit tudósok tettek pár évvel ezelőtt - ezekről egy időben az egyik hírportál rendszeresen hírt adott -, amikoris meglepődtek, hogy sokkal jobb lesz a termés, ha a földre érett istállótrágyát juttatunk ki. Olyan régen használ a nagyüzem műtrágyákat, hogy teljesen feledésbe merült, hogy ezek megjelenése előtt hogyan javította az ember természetes módon a talaj termőképességét. (Amiről meg kell jegyezni, hogy ez valójában nem a termőképesség JAVÍTÁSA, hanem annak VISSZAÁLLÍTÁSA, azaz, amit a terményekkel kivettünk a talajból, az vissza is kerüljön.)
Régen még tudott volt - a nagyüzemben is -, hogy a teljes körforgás, a rendszer abból áll, ha a növényi felesleget az állat felhasználja, és az állati felesleget meg a növény használja fel (azaz vagy megetetjük az állattal, vagy aláalmozunk stb., a keletkezett trágyát meg visszajuttatjuk a termőföldre).
Újra kell tanulnunk meglátni az egézset, az összefüggéseket. Sajnos az iskolában is a részleteket tanítják, és nem láttatják az összefüggéseket az egyes területek között. Pedig ha ez meglenne, sok bajunktól megszabadulhatnánk, mert tudnánk, mi, mivel függ össze, minek mi a hatása...

Régi mesterségek

A hagyományőrzés fontos része az is, hogy régi mesterségeket életben tartsunk, akkor is, ha úgy tűnik, ezekre a modern embernek semmi szüksége. Ám körülnézve a világban, és látva, hogy a civilizált ember hogyan él... bizony nagy eséllyel lesz szükségünk ezekre a dolgokra.
Addig kell megmenteni ezeket, amíg még van kitől megtanuljuk.

Klumpakészítő


Teknővájó



Kerámiakészítő


2014. augusztus 25., hétfő

A magyar parasztember bölcsessége

magyar paraszt.jpg"A magyar népnek, de különösen a magyar parasztnak emelkedett színvonalú a gondolkodásmódja. Ha a magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása századokon át tanúsított nemzeti érzését, Istenbe vetett hitét, tiszta erkölcsét, katonai vitézségét és szorgos munkakedvét a terror és az idegen megszállás megpróbáltatásai közt is megőrzi, ha nem támogatja a hatalomra éhes politikai törtetőket, akik osztálygyűlöletet hirdetnek és a tömegek alacsony ösztöneit ingerlik, akkor majd egy napon ismét valóra válik a magyar szabadság."
A parasztember teljesen együtt élt a természettel, a teremtéssel. Életének tán nem is volt olyan mozzanata, amit ne határozott volna meg a természetnek, a teremtésnek a működése, teljesen belesimult az őt körülvevő világba.
Amikor azt mondjuk, "a tyúkokkal kel, a tyúkokkal fekszik", az azt jelenti, hogy a természet ritmusa szerint él. Télen későn kel, korán fekszik, nyáron korán kel, későn fekszik - pontosan úgy, ahogyan a természet is működik. Télen ő is ugyanúgy kicsit "meghal", ahogyan a természet is meghal, elcsendesedik. 
Napjainkban mi meg éjszakázunk, későn fekszünk, vekkerre ébredünk, télen-nyáron.
Nyáron, amikor a legtöbb az energia a természetben, akkor megyünk nyaralni, pedig ilyenkor tudnánk a legjobban dolgozni, télen meg széthajtjuk magunkat - "év végi hajrá" - amikor pedig le kellene nyugodni. Aztán csodálkozunk, hogy elkap a tavaszi fáradtság - hiszen nem jól használjuk ki az erőinket.
"A paraszt ember a természetben él, a természetért él és így beszél, ha kérdeznéd:
„Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak.
Ami nem kell az állatnak, az jó a földnek.
Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek.
Ami nem jó a tűznek, azt eltesszük későbbre, mert egyszer biztosan jó lesz valamire.”
A régiek többet tudtak hozzánk képest… Fel kellene eleveníteni az elfeledett ősi tudást!"
A józan paraszti ész hiányzik nagyon a mai világból. Alig-alig gondolunk utána valaminek is, csak csináljuk, vakon, mert bemondta a tévé, a rádió, megmondta az internet, és akkor az biztos úgy van. Hagyjuk, hogy más gondolkodjon helyettünk. Aztán csodálkozunk, hogy nem úgy sülnek el a dolgok, mint szeretnénk.
Más gondolkodik helyettünk - minden téren.
Más mondja meg, mit egyél, mit igyál, milyen ruhában járjál, milyen autót vegyél.

Elfelejtettünk gondolkodni.

Pedig, ha nem ugrunk bele mindenbe, akkor sokkal könnyebb és egyszerűbb lenne az életünk, és ha hagyjuk magunkat gondolkodni, használni a józan paraszti eszünket, akkor még egy fokkal könnyebbé teszünk magunknak mindent.
Sokan mondják, hogy a józan paraszti ész a tudományos érvekkel szemben nem megfelelő, mert hát nem lehet azt tudni, hogy hogyan működik, meg hogyan hat meg mi van benne és a többi... 
A józan paraszti ész - szerintem - nem foglalkozik a tudományos tételekkel, nem az számít neki, mert a tudomány általában külön-külön vizsgál dolgokat, a józan paraszti és meg a nagy egészet nézi. Nem kell mindenáron a tudományos érveket végigböngészni ahhoz - nem is lehet... -, hogy hallgatva a megérzéseinkre eldöntsük, ez vagy az jó-e nekünk. A tudomány persze segíthet dönteni, de nem ez a legfontosabb. Szerintem.
Ja és a józan paraszti ész sem csak úgy "lóg a levegőben" - ősi tudásra, tapasztalatokra alapozva működik, amit a nemzedékek egymásra hagytak. Ezzel persze a tudomány általában nem tud mit kezdeni, mert nem lehet megmérni centire, kilóra.

"Az ősi tudás felelevenítése létérdekünk, hiszen a XXI. században, - amikor ma még szinte mindenki a városra épülő amerikai-nyugati, tőlünk valójában idegen életformát majmolja és hajszolja -, csak ezzel a tudással valósítható meg a fenntarthatóság."
Most még nem látható, érthető, de mit csinál a városlakó, ha nincs áram, amit ma már annyira magától értetődőnek veszünk? Ha a városban nincs áram, akkor szinte semmi nincsen: nincs ivóvíz, nem működik a szennyvízrendszer, nincs fűtés, nincs hűtés. Ezek elég nagy problémát jelentenek, mert pl. aki a tizediken lakik, hogy megy el WC-re? Az első öblítésig még nincs baj - ha még van hely a csatornarendszerben -, de utána??
Ha vidéken üt be ugyanilyen baj, napjainkban ott sem lesz persze minden egyszerű, hiszen rászoktatták az embereket a városias életmódra, de ott legalább van menekülési útvonal, mert például illemhelynek egy gödör is megteszi... ha pedig a kertben is van ez-az, akkor egy darabig még enni is lesz mit. Kutak is léteznek még...

"Akkor, amikor a fenntarthatatlan idegen kultúra önmagától kezd összeomlani, lásd pl. a pénzügyi válságot 2008 óta. Tehát a magyar paraszt tudására igen nagy szükség lesz, különben hogy lenne megoldható a korszerű és egészséges táplálkozásnak megfelelő élelmezés, agrárium?"
 A korszerű és egészséges táplálkozás lehet a legnagyobb baj. Ahhoz, hogy korszerű és egészséges élelmiszert tudjunk termelni, előállítani, helyre kell állítani a talajainkat. Fel kell hagyni a műtrágyázással, a vegyszerezéssel, ismét valódi, élő, szerves trágyát kell használni - aminek az a feltétele, hogy az évtizedekkel ezelőtt mesterségesen szétválasztott állattenyésztést és növénytermesztést újra össze kell hozni - és újra a Kárpát-hazában őshonos, ellenálló, nem pedig idegen fajtákat kell termeszteni, tenyészteni.
Ez nem két napos feladat. Ezt már tegnap előtt el kellett volna kezdeni.
Ennek egyik feltételének kellene lennie, hogy a falvak visszakaphassák/szerezhessék a határaikat az újdonsült nagygazdáktól, és felhasználhassák arra, hogy ott a közösségek megtermelhessék maguknak azt, amire szükségük van, illetve a felesleget eljuttathassák a városokba. Ennek a közösségi gazdálkodásnak, ami régebben gyakorlat volt, még felfedezhetjük a nyomai Erdélyben.

"Úgy is fogalmazhatnánk más szempontból vizsgálva a kérdéskört, hogy a magyar parasztság volt az a réteg, mely évszázadokon át biztosította a Kárpát-medencében a túlélést."
Mindig is a parasztember volt az, aki kihúzta az országot a gödörből, mert ő volt képes előállítani mindazt - vagy szinte teljesen mindazt -, ami a túléléshez kellett: élelmiszert, nyersanyagok nagy részét, iparcikkek széles körét.

"Nyilván, ha elfogy az olaj, és összeomlik az arra épülő idegen kultúra, csak a 100 évvel ezelőtt még jól funkcionáló tudás fogja biztosítani ismételten a túlélést, mert jelen állás szerint másképp nem megoldható. Persze mindennek az újbóli kialakításáig még sok víz fog lefolyni a Dunán."
Gondoljunk bele, a modern civilizáció mennyire az olajra épül... nem csak mint üzemanyag, hanem mint nyersanyag is, hiszen rengeteg minden - a műanyagok tömege - készül olajból...
Ezzel egyrészt az a baj, hogy ezek itt maradnak, nem bomlanak le, nem lehet velük mit kezdeni. Nagy becsapás a lebomló fólia, mert nem lebomlik - azaz molekulárisan is alkotóira esik széjjel - hanem csak elporlad, de a molekulái ugyanúgy megmaradnak és szennyeznek. Csak nem látjuk... de gyilkolják a talajt, a vizeket, ezen keresztül minket is.
Arról nem beszélve, hogy van olyan nézet - és én elfogadom ezt a nézetet - miszerint a Föld szén- és olajkincse hasonlóan működik, mint az ember esetében a test zsírtartaléka. Baj esetén - betegség - abból él a szervezet. De ha elmegyek egy zsírleszívásra, akkor ez a tartalék vész el, csak ezt a szervezet nem veszi tudomásul, mert ez egy kívülről jövő valami és nem természetes folyamat (nem a szervezet égeti el). A szén- és olajbányászat hasonló a zsírleszíváshoz, a föld fontos tartalékát vesszük el, éljük föl, és nem tudjuk a következményeket... Nem tudjuk, a föld, mint élő szervezet, mire használja egyébként ezeket az energiatartalékokat - az emberi élet túl rövid ahhoz, hogy ezt fel tudnánk mérni...
Egy a lényeg, hogy amíg még lehet, amíg még van honnan, meg kell menteni nagyapáink tudását, különben keserves lesz az újratanulás.
Ebbe persze nem csak a földdel, állatokkal kapcsolatos tudást kell érteni, hanem az olyan mesterségekét is, amelyek ezt a két nagy gazdasági ágazatot kiszolgálják: megint kellenek majd kovácsok, fazekasok, bognárok, teknővájók, vályogvetők, takácsok, szabók, csizmadiák, vargák, és még ezerféle más szakember.

A tévedések elkerülése végett, ezek nem a nosztalgia miatt kellenek majd, ugyanis például, ha nem lesz mondjuk Tupperes műanyagedény, akkor miben tartunk otthon ezt-azt? Majd a fazekas fogja megint a "tuppereket" legyártani, bizony!!
A fazekasnak meg kell tanulnia azt is - újra -, hogy milyen edényt mivel díszíthet, ugyanis a díszek a díszségükön kívül egyéb feladatokat is elláttak, mindenk volt jelentése, energiája, ami hatott az edényben tárolt élelmiszerre, tehát nem lehetett akármit rápingálni egy lekváros fazékra...
Ezeket is sikerült a modern ember fejéből kiverni...
"Manapság egyre világosabb, hogy az összeomlás 30-40 éven belül bekövetkezik. Mi lesz akkor a városokkal, és az ott élő lakossággal? Visszaköltöznek többségükben vidékre?"
Nem akarok vészmadár lenni, de a visszaköltözés nem lesz olyan békés, mint ahogyan azt a szó sugallja. Amikor a városlakó kimenekül a városból, akkor még mindig szembe kell néznie azzal, hogy azzal csak a bajok egyik darabkáját orvosolta, hogy a tizedikről a földszintre költözött. A városlakónak annyi tudása sincsen a földdel kapcsolatban, mint amennyi egy mostani falusinak (ami tudás, valljuk be őszintén, a fiatal falusiaknál is igencsak hiányos...), tehát az életben maradása még mindig kérdéses lesz. Nem csak a vidékieknek kell felkészülni, hanem a városiaknak is. Léteznek közösségi kertek már, ahol az alapokat meg lehet tanulni, amivel valamit lehet könnyíteni a dolgokon. Készüljünk föl... nagyon fog fájni...

Az idézett szövegek forrása

2014. június 10., kedd

Videóajánló: Hagyaték - dédanyáink konyhája

Dédanyáink konyhai örökségéről szól ez a kisfilm.
Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy miért fontos az otthoni főzés, miért fontos, hogy a saját hagyonmányaink alapján, a saját alapanyagainkból, a saját fűszereinkkel főzzünk, miért fontosak a nyugodt étkezések...
Ezekhez ad támpontokat, irányokat a film. Érdemes megnézni, érdemes megfogadni az elhangzottakat, legalábbis egy részüket...



Szó van benne egy szakácskönyvről is, ez elérhető elektronikus formában is ezen a linken.



Videóajánló: Molnár V. József - Örökség

Molnár V. Jóska bácsi első előadása felgyógyulása után.
Hallgassátok, és gondolkodjatok el mindazon, amit megoszt velünk.
Tartsa meg a Jóisten közöttünk még sokáig...