Videóajánló: Hagyaték - dédanyáink konyhája

Dédanyáink konyhai örökségéről szól ez a kisfilm.
Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy miért fontos az otthoni főzés, miért fontos, hogy a saját hagyonmányaink alapján, a saját alapanyagainkból, a saját fűszereinkkel főzzünk, miért fontosak a nyugodt étkezések...
Ezekhez ad támpontokat, irányokat a film. Érdemes megnézni, érdemes megfogadni az elhangzottakat, legalábbis egy részüket...

Szó van benne egy szakácskönyvről is, ez elérhető elektronikus formában is ezen a linken.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kertészkedünk...

Nem vagyok mezőgazdasági szakember, mindössze eldöntöttem, hogy amit csak tudunk, és amennyit csak tudunk, azt megtermeljük magunknak.

A "MIÉRT"-re igazából nagyon egyszerű a válasz: Mert tudni akarom, hogy amit elfogyasztok, az biztosan nem a Föld túloldaláról, elgázosítva érkezett az asztalomra, hanem csak kiléptem az ajtón és kihúztam, letéptem, fölszedtem, kiástam és esetleg csak úgy, mosatlanul, a kert közepén állva jóízűen befaltam.
Persze van, aki azt mondja, hogy olcsóbb a tecsóban megvenni, mert az csak 9,90. Persze, hogy annyi, de mellé a doki 990, a gyógyszer 9990, a kórház meg 99990.
Azért meg, amit épp az előbb ettem meg jóízűen csak egy kicsit kellett kapálni. Ingyen. A kapát meg csak egyszer kellett megvenni, onnan működik ez a kiváló, mellékhatásmentes gyomirtó készülék (a "Kapazin"). És benzin sem kell bele, mert elmegy az mindennel, zsíroskenyérrel, meggylekvárral, tökfőzelékkel vagy rántott csirkével is.

Krumpli kerül a földbe

Az okos könyvekben, okos videókban azt találtam, hogy egy családnak a szükséges zöldségfélék megtermeléséhez kb. 150-200 négyzetméternyi földterület kell. Ennél több is van a kertünkben, tehát jó eséllyel indulunk el ezen az úton. Olyannyira, hogy még krumpli is lesz a kertben, talán több is, mint kell, de az nem baj, mert a krumplit szeretjük. Meg lesz helye egy-két "vadabb" vagy inkább úgy mondom szokatlanabb növénynek is, mert csicsóka is kerül majd meg egy kis seprűcirok például.

A kertet eleve nem "hagyományosan" terveztem meg, hanem az "Öngyógyító kiskert" elméletét vettem alapul (találtam egy kivonatot a könyvből, a lényeg benne van, a teljes mű pdf formátumban innen letölthető, nekem az oldal kicsit lassan jött le, de megérte a várakozást), egy kicsit megvariáltam, mert természetesen nem fogok minden olyan növényt termeszteni amiről ő ír, a paprikáról meg, ami nekem fontos, egy szó nincs benne. Hiába, náluk ez nem olyan szoros része az étkezéseknek, mint nálunk.

Sorol a borsó

Mindenesetre a kert egyik felében sorokat alakítottam ki javarészt, egy kis kivételtől eltekintve, olyan helyet hagytam ki, ami az almafa alatt/mellett van, és oda a jövőben egy fóliasátor fog kerülni. Legalábbis ez a terv.
A másik oldalt részben a könyv elvei szerint terveztem meg, mert több sorban van egyforma vetemény - krumpli, illetve kukorica - és köztük egy-egy sor más. Illetve a káposzta még inkább nincsen, bár mintha kelne itt-ott egy kicsit. A palánták meg nem bírták a gyűrődést...

Napraforgó

Az alapelvek szempontjából viszont sok érdekes van benne, érdemes átböngészni annak, aki egy kicsit másképp - és kevesebb, illetve másfajta munkával - akarja a kertjét művelni.

Megint csak hangsúlyozni kell, hogy amikor rááll az ember egy új kertművelési módszerre, az igazi eredményt nem az első évben fogja megtapasztalni, mert amíg az új rendszer felépül, az belekerülhet két-három évbe is, de lehet, hogy tovább is eltarthat. A türelem ebben az esetben - is - nagyon fontos tényező.

Már csak azért is, mert az időjárás nem mindig engedi meg, hogy akkor menjek a kertbe pl. veteményezni, amikor én szeretnék, mert egy éjszakai eső máris keresztbe húzhatja a számításaimat. Mint ahogyan azt meg is tette nem egyszer mostanában.

Mindenesetre jó látni, ahogy elkezdenek kihajtani a magok, megjelennek a krumplilevelek, jó tudni, hogy a munkánk első eredményi már láthatóak. 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A KÉZ hatalma

A kéz mindig kéznél van, bármit is csinálunk.

A kéz nagyon fontos "szerszám". Bármit is csináljunk vele, az alkotásba beletesszük a saját energiáinkat, a saját gondolatainkat. Amit megcsináltunk, megalkottunk, az tükrözi és tovább adja azt a rezgéshalmazt, amit a készítéskor beletettünk - akarva-akaratlan.

Kézzel, egy egyszerű kézrátétellel felnőttnek, gyermeknek tudunk segíteni, fájdalmát enyhíteni, háborgó lelkét megnyugtatni. Édesanyánknis így nyugtatott meg benünket, ha valami bajunk volt: kezét fejünkre tette. A kézrátétel nem valami nagy csoda, mindannyian tudjuk, csak elfeledkeztünk róla.

Ezért nagyon fontos, hogy minél több dolgot csináljunk kézzel, például amikor a család ételét készítjük. Ne géppel dagasszunk, ne géppel szeleteljünk, és elsősorban nem azért, hogy takarékoskodjunk az árammal. A kéz érintése az ételnél is nagyon fontos.
Belevisszük magunkat, a szeretetünket az ételbe.

Legalább ilyen fontos, hogy milyen gondolatok keringenek tudatunkban, amikor ételt készítünk, mert kezünkön át a gondolataink is hatnak a tésztára, amit épp gyúrunk.
Ha főzés közben az jár eszünkben, hogy jaj már megint főzni kell, pedig még ott a mosás, a vasalás, a hazahozott munka, és különben is az a hülye Gizi már megint felidegesített az irodában, nos, ekkor az étel lehet akármilyen jóízű, mégsem fogja úgy táplálni az elfogyasztóját, fogyasztóit, mert benne van a dühünk. Ha viszont szeretettel gondolunk azokra, aki majd jóízűen elfogyasztják az a pogácsát, amit épp dagasztunk, akkor a pogácsával egy jó adag szeretetet is el fognak falatozni.
Éppen ezek miatt sem kell talán magyarázni, hogy miért nem szerencsés, ha folyamatosan készételeket fogyasztunk, mondván, nincs idő főzni. Nem tudhatjuk - a legjobb szándékot föltételezve sem -, hogy milyen energetikai, tudati ésatöbbi állapotban volt az a valaki, aki azt az ételt készítette. Az ő állapota benne van az ételben, és így a mi részünkké is lesz. 
Persze, egy anyagba szakadt világnak nehéz ezeket a dolgokat elmagyarázni, főleg, hogy az esetleges hatás nem is azonnal, kézzel foghatóan - vegyük észre a nyelv játékát... - jelentkezik, hanem csak hosszú idő múltán.
De itt is érvényes lesz a mondás, hogy amit eszel, azzá leszel, mert a sok beteg energiát tartalmazó étel végül belőlünk is beteget csinál.

Főzni kell. Muszáj annyi időt találni a napi menetben, hogy ételt készíthessünk. Meg lehet találni azokat a recepteket - vagy csak egyszerűen szabadon kell engedni a fantáziánkat és újakat kitalálni -, amelyek finomak, mégsem kell fél napig a konyhában gürcölni, és táplálóak is.
Dolgozni kell persze ezzel is, de ingyen semmi nincsen, és hosszú távon így jövünk ki jobban az egészből, mert családunk egészséges lesz.
Ennél fontosabb pedig nincsen.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

"Mindennapi kenyerünket..."

A világnak az a része - is - ami ebben a nem valóságos (virtuális, hogy idegen szóval fessem le) térben létezik, telis tele van olyan oldalakkal, ahol a betegséggel foglalkoznak, még akkor is, amikor a legjobb szándék vezérli az oldal tulajdonosát, szerkesztőjét, szerkesztőit. Nem akarom bántani őket, egy pillanatig sem, mert szükség van az ő tevékenységükre is. Jómagamnak is van egy ezekhez hasonló oldalam, ahol magam is terjesztek egészség-visszaállító programokat, módszereket.

Az idők során azonban kikristályosodott, vagy inkább bennem is testet öltött az a gondolat, hogy miért is nem az egészséggel foglalkozunk inkább? Az sokkal egyszerűbb, és kifizetődőbb minden értelemben.
Az egészséget könnyebb megőrizni, mint a betegséget gyógyítani, hisz ez utóbbi olyan, mintha a hadvezér akkor kezdene el csapatokat gyűjteni, fegyvert kovácsolni, utánpótlást megszervezni és a többi, amikor már javában folyik a mindent eldöntő ütközet. (Ezt a példát nem szó szerint idéztem a "Sárga Császár Belső Könyve"-ből, ami a hagyományos kínai orvoslás közel 3000 éves alapműve. Érdemes lenne forgatni többünknek is, ha másért nem, azért, hogy emlékeinket felfrissítsük bizonyos tudásokról, melyeknek mi is a birtokában voltunk.)
Ennyi bevezető után térjünk a lényegre.

A magyar ember számára az egyik legfontosabb étel a kenyér. Eredete a ködbe vész, az ember mindig is készített kenyér-szerű ételeket. Fontosságát jelzi az a mondás is, hogy kenyéren és vízen sokáig el lehet élni.
Sajnos a mai kenyerek, amikhez a boltokban hozzájutunk, már messze nem felelnek meg az idézett mondás "követelményeinek". A monokultúrás termesztésből származó gabona nem tartalmaz annyi és olyan tápanyagot, mint régen, a hozzáadott mindenféle adalék is tovább ront a helyzeten, és csak nézek, hogy a mostani egykilós kenyerek akkorák, mint gyerekkoromban a kétkilósak voltak.
Ám nem kell, hogy a bolti kenyeret együk, hiszen nem nagy fáradság otthon kenyeret sütni... és ha nincs is saját termésű búzánk, és boltban vesszük a lisztet, az otthoni kenyér összehasonlíthatatlanul jobb, mint a bolti. És nem kell órákat rászánni a napunkból.
Az alapreceptet lehet variálni, engedje mindenki szabadon a fantáziáját. Lehet a lisztet keverni más lisztekkel (pl. teljes kiőrlésű, tönköly, rozs, kukorica), tehetünk bele főtt krumplit, magokat (napraforgó, kömény, len, tök, fenyő), gabonapelyhet, korpát, csírát, sült hagymát, különböző fűszereket (bazsalikom, szurokfű, medvehagyma). Illetve egy sor kenyérsütéssel foglalkozó oldalt is lehet böngészni újabb és újabb ötletekért.
Ez a kenyér még akkor is egészségesebb, mint a bolti, ha csak fehér lisztből csináljuk, mivel nincsenek benne azok az adalékanyagok, amiket abba beletesznek. Ebben csak az van, amit mi teszünk bele, és mivel az egészségünkre is vigyázunk ezzel a kenyérrel, olyant, ami nem jó, nem teszünk bele.
Nagyon fontos: KÉZZEL dagasszuk a kenyeret. Ekkor ténylegesen belekerül szívünk- lelkünk-szeretetünk, és így jól fog esni mindenkinek, aki eszik belőle. A géppel dagasztottból mindez hiányzik...
Az alaprecept: 50 dkg liszt, fél kocka élesztő, 2 EK olaj vagy 1 EK zsír, só, víz. A hozzávalókból közepesen lágy tésztát dagasztunk, alaposan átgyúrva, de ennél a mennyiségnél ez kb. negyed órát jelent. Meleg helyen kelesztjük egy jó órát, átgyúrjuk és olajjal vagy zsírral kikent formába tesszük, és újabb bő fél órát kelesztjük. a sütőformában bevizezzük - nem kell óvatoskodni, a víz gőze jót tesz a sütéskor - és sütőbe tesszük. Kb. 35-40 perc alatt piros ropogósra sütjük. Kivétel után vízzel vékonyan bekenjük, ettől szép csillogó lesz a héja.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Szer-etet konyha

A "szer etet", a "gyűl ölet".
 

Minden szinten, mindig és mindenkor. Ez az egyik vezérelv. A másik pedig a józan paraszti ész. Nem kell semmit sem túlbonyolítani, nem kell raktárra aggódni, és mindig csak a következő kanyart kell bevenni. (Az előbbit Géczy Gábortól hallottam, utóbbit pedig erdélyi nászutunkon mondta egy beszélgetés során a házigazdánk.)

A blog nevében ott van ugyan a "konyha", de nem elsősorban receptek gyűjteménye lesz itt, illetve nem ételreceptek. Az itt fellelhető receptek reményeim és szándékaim szerint ahhoz fognak hozzásegíteni, Kedves Olvasóm, hogy könnyebben élhesd meg a teremtést, könnyebben éld az életed.

Amiket ide gyűjtök, és teszek közkinccsé ezen a csatornán is, javarészt erről szólnak. Valamint megosztom veletek mindazt a tapasztalatot, amit a gyűjtöttek alkalmazása során szereztem, szerzek.
Ha nem jutna eszembe egy-egy írásban megemlíteni, hogy egy adott gondolatot kitől hallottam, azért írom ide, hogy Géczy Gábor előadásaira gyakran hivatkozhatnék, nagyon sok érdekeset hallottam tőle a teremtés élésével kapcsolatban. Jónéhány világhálós oldalnak is rendszeres böngészője vagyok, tőlük is biztosan idézek majd.
Mindenesetre azon leszek, hogy mindenkire az adot helyen hivatkozzam, ezúton is köszönve nekik mindazt, amit itt továbbadok a Kedves Olvasónak. 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!