2018. november 13., kedd

Vályogos tapasztalataim - hosszú lesz :-)

A kiinduló helyzet: valami 400 m2 falfelület - ez csak durva becslés. Valamint a "Magad uram, mert szolgád nincsen", ugyanis segéderő nincsen, illetve aki van, az inkább ne legyen. (Ló)trágya kimaradt a keverékből, mert az nem volt kéznél.
 
Szóval magam nyomtam.
 
Első lépés: megtalálni a helyes keverési arányokat. Nálunk az a jó, hogy olyan agyagos a föld, hogy eső után, ha megszárad, hát 1 mm-re megy bele az ásó. Nem baj, kipróbáltuk Vass Zoltán bátyánk alapreceptjét - repedt is, mint a parancsolat, úgyhogy jöttek a kísérletek.
 
Azt is csak úgy a magam módján, a magam esze után.
 
Különböző arányban kevertem a földet - volt némi saját telekről, volt több az utca végérő, ott volt fölösben, meg volt valamennyi bontott vályog is - és csináltam a műhely falán foltokat. felírva, melyik folt milyen keverés. Amelyik a legszebb eredményt adta, az volt a győztes. A balhé kedvéért csináltam egy olyan foltot is, ahol csak a jó agyagos sárga bányai homokunkat kentem föl. Az is tökéletes lett, és meg sem moccant az alatt a majd' 5 év alatt, amíg elértem a műhelybe a tapasztással.
A legszebb amúgy az lett, hogy 1 rész föld, egy rész homok, ami főleg szürke - folyami - homok és kevesebb sárga bányahomok volt. Ehhez jött a víz, és pelyva. Ez a keverék ment föl a falra alsó - durva - rétegben. Előtte a falat vízzel belocsoltam, csak simán fándliból locsolva, lehet bőven, nem árt a vályognak, és jobban ráhúz a tapasztás, ugyanakkor nem lesz a ráhúzás túl gyors - mert ha gyorsan meghúz, akkor akármilyen keverék is reped. Ja és kánikulában is reped, akárhogy locsolod be előtte. Akkor abba is hagytam, mert rossz volt nézni, hogy egy métert haladok, és már reped is.
 
A tapasztás előtt a nagyobb egyenetlenségeket - kicsorbult vályogsarkok, technikai lyukak, vályog egyenetlenségből adódó eltérések - bővebben pelyvázott anyaggal nagyjából kitömtem.
A durva rétegnek "engedélyeztem" némi repedést, nem nagyokat, csak amiről tudtam, hogy a simítózás befogja.
 
A simítást kb. ugyan ezzel a keverékkel csináltam, pelyva nélkül, vékonyabban felhordva.
Előbb csak a simítórétegnél - nem mindjárt a kezdetektől fogva, mert csak később jött az infó - csináltam azt, hogy a kész felületet esetleg némi szikkadás után vizes meszelővel áthúzgáltam, ilyenkor nagyobb melegben is kevésbé volt hajlamos a repedésre. Kipróbáltam a durva rétegnél is, és ott is működött, kevésbé repedezett.
Elsősorban a simításkor működött az jól, hogy a durva rétegen nem belocsoltam, hanem kicsit hígabbra kevertem a simítót, abban volt így a víz, és így is szép eredményt adott.
Aztán mikor megszáradt, jöhetett rá a meszelés, kb. 3 rétegben.
 
Bár törekedtem rá, de ha nem sikerült olyan sima felületet alakítanom, hogy a légy is elcsússzon rajta, nem zavart, nem zavar, szerintem a sima, merev, "hideg" felület nem is illik a vályoghoz, nem baj, ha kicsit "hepehupás". Ezzel persze lehet vitatkozni, de nekem, nekünk így is tetszik. Én csináltam, és nem vagyok kőműves/szobafestő. (No meg azok is tudnak még ilyent sem csinálni, de a jelenlévők kivételek természetesen.)

A villanyvezetékek visszatapasztását - meg a vízvezeték nagyobbra vésett fali szakaszait is ezzel az anyaggal csináltam, annyi különbséggel, hogy az első menetben kicsit több pelyvát raktam bele, hogy a szálak jobban tartsanak, sőt, a konnektor/kapcsolódobozokat is ebbe raktam, ezzel rögzítettem, nem gipsszel. Ez alól egy helyen van kivétel, de csak azért, mert a máshol használt gipszes glettet el kellett használni, és egy csíkban nem oszt, nem szoroz, hogy gipszes.

Van olyan simítóréteg is a házban, főleg a ház régi felében, ahol a vakolatjavítások utolsó simítását azzal az agyaggal csináltam, amit többek között a kályhaépítéshez is használtunk (ez a nógrádsápi/acsai kavicsbánya "meddője") - ehhez nem kellett homokot kevernem, ez épp úgy jó, ahogy elhoztuk. Szép simára lehet kidolgozni, egyáltalán nem reped, és szép felületet ad. És a színe is tetszik, szép okkeres sárga.

Bár eleinte kicsit félve dolgoztam az anyaggal, hamar ráéreztem az "ízére", és egyre bátrabban nyúltam hozzá, majdhogynem kísérleteztem folyamatosan. Rájöttem, hogy egyáltalán nem egy ördöngösség az egész, csak hagyni kell, hogy menjen a kezed. Az adott nagy lökést a bátorsághoz, amikor a fecskék az éléskamra, meg a műhely egy-egy gerendájára - még nem voltak benn ablakok, így szabadon betévedhettek - odarittyentették a fészkeiket, ami csak sár volt és száraz fű, és sikeresen felnevelték fiókáikat - s mindezt a szemem előtt. Hát ha nekik ilyen könnyen megy, úgy hogy csak a csőrük van, akkor én miért aggódjak, akiken ugyan csőre nincs, de van két keze, meg szerszámai, amik segítenek - ha segítenek, he-he - szóval nem kell aggódni, menni fog ez. Ha a gerenda függőlegesén megtapad a sár, akkor a "sárfalon" is megtapad a sár.
Ami szintén jó dolog, hogy ha munka közben lepotyog valamennyi, mert úgyis lepotyog, akkor sincs semmi vész, ha meg is száradt, fel lehet szedni, vizet neki, és lehet használni. Ez még a mészhabarcsra sem igaz... De azért találtam arra is felhasználást: a régi levert vakolatot összetörtem, a nagyobb darabokat kirostáltam és az apraját felhasználtam a téglaburkolat alá aláágyazásnak, kevesebb homokot kellett rostálnom.

Ha a kezdetekkor annyit tudtam volna, mint most, több dolgot is másképp csinálok, de nem baj, amit megcsináltam, az kész, nem reped, nem potyog, nem kell javítgatni - csak ahol közben levertük pl. egy szál padlódeszkával - úgyhogy rosszat biztos nem csináltam.

Csak bíztatni tudok mindenki, hogy csak bártan, hölgyek, urak, csak bátran.
A munkákról fotókat itt találtok: https://www.facebook.com/peter.szarka.3/media_set
 
Néhány videó pedig itt van: https://www.youtube.com/results
 
Jó szórakozást, jó építkezést, felújítást!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése