Tapasztalataim a kertben

Gondolkoztam, milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, mert ez is a kerti kísérletekről szól, de ilyen cím már annyi van, hogy én sem tudom, melyikbe mit írtam.

Szóval tapasztalatok. Az ember olvas, hall sok mindent, amit egy jó ismerősöm után én is úgy fogadok, hogy kiindulásnak jó, de mivel nincs két egyforma kert, ami tetszik, ki kell próbálni, és levonni a következtetéseket.

Ősszel a kertben egy sávot vastagon betakartam diólevéllel. Alatta volt már mindenféle vegyes kerti hulladék zöldféle, nyírott fű, úgyhogy bátran tettem rá a levelekből, volt honnan. A levél alól - úgy látszik most - egyelőre csak a tarack jön ki, de mivel ez jókedvében a betonon átjön, ezen nem lepődtem meg. De nem vészes a mennyisége... még nem próbáltam kihúzgálni, de gondolom nem lesz túl nehéz. Aszattal ezen a területen nem nagyon találkoztam, pedig van - illetve tavaly volt - rendesen. A diólevél alá tavasszal egy részébe krumplit ültettem. Nem sokat, de azért nem is két fészekről van szó. Állítólag a krumplit nem zavarja a diólevél, hát akkor lássuk. Növényke még nem jelentkezik, de végül is van ideje... Egy-két paradicsompalántát is ültetek majd ide, állítólag ezt sem zavarja a diólevél. Kipróbáljuk...

Egy másik sávot szintén levéllel takartam, ide a parkból került vegyes lomb. Tavaszra elég sok apró magoncocska dugta ki a fejét, de ezeket megszüntetem, nem erdőt akarok telepíteni, legalábbis nem ide - az ősszel lesz olyan helyem, ahova megint viszek ilyen lombot, ott aztán kelhetnek a magoncok, és amelyik bír, meg is erősödhet. Ebbe a sávba a következők mentek: Egy sorba cékla, egy sorba retek - ezek úgy tűnik, nem csinálnak semmit, de még várok, ki tudja, hogy bírják a magok ezt a leveles környezetet. Duggattam hagymát is - korábban már csináltam ilyet, kicsit más összetételű levéltakarás volt akkor - az már szépen mutatkozik. Ebben a levéltakarta parcellában is tör át a tarack, nem nagy mennyiségben, itt próbálkoztam kihúzni, igen könnyen jön, változó hosszúságú gyökérrel. Ide fogom kiültetni a paradicsom- és paprikapalántákat, amiket vettem, meg amiket még kapok. A saját palántanevelés az idén nem sikerült, SEMMI nem kelt ki, pedig kb. ugyanúgy csináltam, mint tavaly, igaz kicsit más helyen volt a nevelde. Dehogy semmi ne keljen ki, az kissé érthetetlen... Lehet, hogy hideg volt...? (Nincs benti nevelésre alkalmas helyem egyelőre, így melegebbre fordult időben kint vetem a magokat, üveg takarással.)

Szalmabálás eprest csináltunk az ősszel ismét, a bálákra alommal kevert, állott vegyes tyúk- és nyúltrágya került, erre rostált komposztföld, ebbe ültettük az epret. Majd az egészet betakartam diólevéllel. Tavaszra a gaz - trágyában lévő gyommagokból - ott kezdett kibújni, ahonnan a tél lesöpörte a diólevelet, de ez nem számottevő. Az eprek szépek, erősek, erős hajtások indultak meg rajtuk, némelyiken virág is van :-) A köztes részekre majd ültetek paprikát, meg talán kerül bele dughagyma. Meglátjuk...

Őszre melegágyas fóliasátrat szeretnék építeni, és tavasszal abban kezdeni a palántanevelést meg korai veteményezést. A helye megvan, csak meg kell csinálni.

Tavaly kibővült a "birodalom", sikerült egy üres telket megvennünk. Lucerna volt benne, de jórészt már csak foltokban van, gondolom kiöregedett. Ennek egy részére gyümölcsfák kerülnek majd,  egy másik részére bogyósok, tán némi szőlő, a fennmaradó rész pedig "kert" lesz, lett. A bogyósok közül már betelepült 60 tő málna, 5 feketeribizli, aztán majd lassan jön a többi is. Ősszel kapunk gyümölcsfa-oltványokat is. A "kert" részt ősszel felszántattuk, tavasszal berotáltattuk, jó sok fűgyökér-csomó és lucernagyök van benne, ami kijött belőle, kint van, ami bennmaradt, majd kijön. Került ide krumpli: árkolás, bele a krumpli, rá kis hamu, visszatakarás és bakhátalás, majd szalmatakarás került az egészre. Még nem látszik, hogy mit csinál a krumpli, de még nincs is "annyira" régen a földben, másnál nem nagyon látok még kibújt növénykét. Két sorra - ezek kissé távolabb vannak a többitől, másik fajta krumpli került bele . kicsit később került rá a szalma, itt tegnap láttam a szalma szélében három helyen krumplilevelet, jó haragoszöldeket. A harmadik krumplis területen az ültetéskor a gumók mellé - növényvédelmi célzattal - dughagyma, két "fészek" közé fokhagyma került, és jobbára csak a sorközökbe került részben kint telelt, elhagyott lucernaszéna és szalma. Itt a hagyma már kibújt. A "krumplis oldalon" van még zöldborsó, ez is szépen kikelt az első kiadósabb esők után, valamint hagyma, ez is szépen sorol.

A krumplival átellenes félre kukoricát ültettem - hogyha lesz remélhetőleg őszre néhány tyúkocska, legyen nekik ennivaló - meg napraforgót, kétfélét, fekete szeműt, amilyet madáreleségnek lehet kapni, meg fehér szeműt, utóbbi remélem jó magasra fog nőni, nagy virággal, ilyenről szereztem a magot. Ja és a kukorica közt van egy sor "nyolcsoros", amiből majd télen az adventi mákos kukorica készülhet.

Fejjebb írtam a gyümölcsfákat... Megpróbálkozom a magról neveléssel is, már csak azért is, mert szenzációs felfedezést tettem: a félérett komposztkupacba beleszórtam egy marék cseresznyemagot - a határban rábukkantunk egy öreg, "fehércseresznye"-fára, finom, sárgára érő gyümölccsel, gyerekkorom óta nem ettem ilyet - és néhány hete felfedeztem, hogy ahova a magokat szórtam, egy csomó magoncocska dugta ki a fejét. Remélem őszre megerősödnek annyira, hogy ki tudjam ültetni őket. Úgyhogy ősszel szórok szét még gyümölcsmagot, letakarom avarral, aztán meglátjuk, élnek-e a felkínált eséllyel.

Készült még egy kicsike "ágyás" a korábbi szalmabálás eper mellé - az eper alól már kivonult a bála, viszont most gyönyörű az eper, szép, erőteljesek a hajtások, és tele van virággal, remélem szépen érni is fog, és az idén nincs benne csiga, csak párat kellett repülőtanfolyamra küldenünk... Szóval ez az ágyás nyírott fű alul, rajta hároméves komposztdombból a rostált föld, ebbe dughagyma- szépen sorol a sok zöld -, retek - szintén szépen kel, sokon már a sziklevelek mellett "rendes" levél is van" és saláta került - ez utóbbi úgy látszik nem sikerült, igaz régi volt kicsit a mag, amit találtam itthon... 
Most hirtelen ennyi tellett...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kísérleti tapasztalatok

Tavaly hirtelen felindulásból és némi kényszerből elindult egy kísérlet, amiről írtam is (szalmabálákat raktunk le, rájuk némi érett lótrágya és föld került, ebbe ment bele az ültetendő mindenféle).

Eltelt egy év, összegyűlt pár tapasztalat.

Szépen földdé alakult a bálák nagy része, a széleken még persze ott a szalma, de a közepe össze is esik, ha  rátenyerelek, nem is kell túlságosan nyomni hozzá. Időnként a fűnyírásból keletkező aprított fű került rá a tetejére.

Annak idején eperpalántákat ültettünk bele, van, ami kibírta az átültetést, van ami nem, de a megmaradt többség szép fejlődésnek indult, erős, egészséges leveleket növesztenek, és gyümölcs is akad rajta. Valamint indásodik rendesen, és az indák szépen gyökereznek. Persze lehet hogy az indák miatt van kevesebb gyümölcs a töveken, de most szaporodjanak el, hogy szét lehessen ültetni őket.

Az eper közé került tavaly fokhagyma, azok akkor kikeltek, aztán eltűntek, de most tavaszra a többség megkerült, és szépen fejlődnek.

Tavaly volt benne pár tő paprika, vegyes eredménnyel, de lehet a fajtához képest késő került kiültetésre, de azért volt rajta.

Idén pár dughagymát ültettem bele, szépen növekednek ők is, még néhány tő paradicsomot és paprikát valahogy beszorítok a szabad helyekre.

Annak idején a bálák alá három réteg kartonpapír került. A tarack persze mindenen átmegy, a bálán is, viszont nagyon kevés, és az is könnyen kijön. Hasonlóan ami "gaz" nől a bálákon, az is igen kevés és könnyen kihúzgálható. Kényelmes kertészkedés ez így, az új helyünkön valami hasonló biztosan fog készülni, az epernek mindenképp, meg majd amit még kitalálunk. Illetve ezt a "módit" fogom ötvözni a magaságyással, és akkor az lesz.

Igazából egy dologgal "küzdök", a csigákkal. A szalmára simán fölmászik. Olvastam, hogy körbe kell szórni hamuval, és nem megy át. De átmegy, mintha ott sem lenne a hamu. Persze nem vastagon és szélesen szórtam körbe, de annyi hamut meg nem akartam szétteríteni.

Úgyhogy marad az a módszer, hogy eső után - mert akkor támadnak a gazok - kimegyünk, és repülőtanfolyamot szervezünk a letartóztatött csigáknak (éticsigák általában, házatlan elvétve fordul csak elő).

A módszer most úgy tűnuk használható, úgyhogy bátran kísérletezzen, aki kedvet érez hozzá!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Talajtakarás, tapasztalatok 2.

Tegnap palántáztunk, paradicsomot ültettünk. A palánták saját gyűjtésű magból keltek, saját nevelésben, természetesen.

Lehet, hogy vannak, akik mondanák, hogy már a palántának való magocskák elvetésével késtem, de épp nem volt állandóan langyos, világso hely a házban, így megvártam, míg kint is jobb idő lesz. De szépen növekedtek a palánták, mármint a paradicsomok. A paprikákból egy fajta kelt ki - szomszédtól kaptam - de a csigák megrágták egy részüket. Érdekes, hogy a génbankos paprikamagokból SEMMI nem kelt ki...

Szóval ültettünk tegnap, olyan helyre, amit ősszel hullott levéllel takartam, illetve idén is került már rá nyírott/kaszált fű.

Alatta puha, nedves a föld, giliszták randalíroznak, meg még ki tudja mennyi minden talajlakó, amit nem látni.

Hát ebbe kerültek a palánták. Mindegyik kapott egy kis érlelt trágyát is, persze fektetve ültettem, és most kipróbáltam egy olyan ötletet, amit nemrég hallottam: Az elfektetést nagyjából É-D irányba csináltam, a levélzet van dél felé. Akitől az ötlet származik, azt mondta, így szebb, és jobb a termés. Mivel semmibe nem kerül kipróbálni, hát így ültettünk... Ültetés után visszahúztam a takarókat, van olyan palánta, ami majd' teljesen elvész benne, be majd megindulnak, ebben biztos vagyok - a takart talajba duggatott hagyma is egy hát alatt majd'8 cm-s hajtásokat eresztett, a paradicsom is biztos megindul...

Gyomnyomásról továbbra is az a tapasztalat, hogy csak a szívósok jönnek át a lomb/fű takarón: az aszat, a tarack - ezek amúgy mindenen átjönnek - és megjelent a folyondár szulák is, delényegesen kevesebb, mint takarás előtt. És ami a legfontosabb: nagyon könnyen lehet mindent kihúzni, az aszat is szép hosszú gyökérrel (30-50cm-s darabok) jön ki a földből. Sokkal könnyebben el lehet bánni így velük, a kihúzottakat meg csak a gyalogútra dobom, illetve most került valamennyi az ágyás szélére "tüskés akadály" gyanánt, hátha van, amit feltartóztat. Ha meg nem, hát legfejjebb föld lesz ezekből is...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Egy kis szemléletformálás

Lépten-nyomon azt halljuk – és sajnos, tapasztaljuk is –, hogy rohamosan romlik a környezetünk állapota. Ez vonatkozik a tágabb környezetre, Földünkre, de vonatkozik egészen szűk környezetünkre, településünkre is (és szinte minden falura érvényes ez).

A környezeti változások mellett teljesen megváltozott a falvak képe, az emberek nagy többsége – tisztelet a kivételnek! – városi életmódot folytat. Eljár dolgozni, a kertet már nem műveli, és mindenért a boltba megy. Ez nem egyedi jelenség, az egész országra ez a jellemző.

Bármily hihetetlen, a közvetlen környezetünk változásának is nagy és meghatározó hatása van az egészségi állapotunkra.

Jelen cikk keretei nem elegendőek a kérdés részletes tárgyalására – később, egy cikksorozat keretében még visszatérünk ezekre. Most néhány olyan hasznos dologra hívnánk fel a figyelmet, amivel megtehetjük az első lépéseket a javítás érdekében.

Akár műveljük a kertet, akár nem, szinte minden háztartásban felmerül időnként a „kerti hulladékok” égetésének a kérdése. Erősen megosztó dologról van szó, mert egyesek szerint kevés az a két nap, amikor lehet égetni, mások szerint egy nap is sok.

Az igazság az, hogy tényleg sok még az egy nap is.

Az égetés súlyosan légszennyező tevékenység, nem kell bemutatni, hogy ezeken a napokon a füst teljesen beborítja a falut. Elsősorban azért, mert a tűzre mindent rádobunk, a teljesen megszáradt égetendőket is, és a még félig, vagy teljesen zöld növényi részeket is. Ez, amellett, hogy füstöl, van egy nem elhanyagolható káros mellékhatása is: az elégtelen égés miatt rengeteg szénmonoxid kerül a levegőbe, aminek a káros hatásait nem kell ecsetelni. Az égetési napokon időnként terjengő „illatok” alapján pedig bizony, tűzbe egyáltalán nem való dolgok is lapulnak a meggyújtott kupac alján – amelyek ilyen égetése nem csak hogy tilos, de súlyosan mérgezi a környezetünket.

Az égetéssel a föld számára értékes anyagok – elsősorban szén - vesznek el, kerülnek a levegőbe, ahonnan nagyon nehéz mindezeket visszakényszeríteni a talajba. Ez azért baj, mert az amúgyis leromlott talaj még gyengébb lesz, és a gyenge talajból a növények nem nagyon tudnak maguknak hasznos szervezetet felépíteni. Azaz, ugyanúgy hiánybetegségektől fognak szenvedni, mint ahogy az ember is megérzi, ha nem fogyaszt például elegendő vitamint. Ez nem csak a haszonnövényeknél baj, de a dísznövények is megsínylik a rossz földet.

A kertben keletkező „hulladék” nem is hulladék, hanem nagyon is hasznos anyag. Elégetni ezt vétek, hiszen olyan anyagokat tartalmaz, amit a növények következő nemzedéke fel tud használni, magába tud építeni, majd – pl. egy sárgarépa esetében – nekünk tovább tud adni.

A letermett növényi részeket (babszalma, borsószalma, mindenféle más szárak, levelek, fák őszi lombja stb.) a kert egy félreeső, félárnyékos sarkában egy halomba hordjuk és hagyjuk, hogy a természet elvégezze a dolgát, azaz komposztálódjon az összegyűjtött „hulladék”. Ebbe a halomba nyugodtan belekeverhetjük a metszéskor levágott gallyakat, felaprított szőlővenyigét, kivágott letermett málnavesszőket stb. Idővel ezek is földdé válnak, bár lassabban, mint a zöld részek, viszont addig is lazán tartják a halmot, levegősebb lesz a kupac belseje, amire szükségük van a lebontást végző szervezeteknek. Erre a dombra folyamatosan hordhatjuk a konyhában keletkezett zöldhulladékot, kávézaccot, filterpapírt, tojáshéjat. A déligyümölcsök héját nem javasolják, mivel ezek vegyszerrel kezeltek, ugyanakkor egy-két év „állás” alatt ezek is lebomolhatnak.

A halmot időnként érdemes átmozgatni, átlevegőztetni, ezzel is segítjük a lebomlást. Ugyancsak érdemes legalább két kupacot építeni, az egyikre hordjuk a rávalót, a másik érik. Az érett kupac tartalmát aztán pl. tavasszal átrostáljuk, és kihordhatjuk a kertbe, a növények tövéhez, az ágyásokba. Ennek a helyén kezdjük építeni az újabb halmot, és az eddig épülő halomból érő lesz a következő tavaszig.

Az állattartók az ólakból kiszedett trágyát is felhasználhatják a komposztkészítésre, figyelembe véve, hogy a baromfitrágya „éget”, ezért azt érdemes jól „felhigítani” illetve egy-két évet is hagyhatjuk érni, mielőtt kiszórjuk a kertbe. Az állati trágya tartalmaz olyan elemeket, amiket a növényi nem, de fontosak a növények szempontjából.

Azaz a kertből kikerülő dolgokat felesleges elégetni, hiszen minden komposztálható, mindenből föld lesz, mégpedig értékes televényföld, mert ez pusztult le a legjobban az utóbbi évek, évtizedek földművelési gyakorlata miatt.

Égetni így csak azokat a növényi részeket kell, amelyeket valamilyen kártevő szennyezés/fertőzés érte, pl. a levágott tűzelhalásos gallyakat, hogy ne fertőzhessenek tovább.

Ha gallynál vastagabb faanyag keletkezik, ami csak tüzelésre jó – ha minden háztartásban lenne faaprító, akkor az aprítékot szintén a komposztdombra tehetnénk! -, akkor azt is el lehet tenni és pl. bográcsozáshoz felhasználni.

Ki kell térni a diólevélre, amiről úgy mondják, hogy nem komposztálható, és csak az elégetés a járható út egy megtermett diófa levéltermésének az eltüntetéséhez. Nos, a diólevelet komposztálók között egyre többen jutnak arra az eredményre, hogy a diólevél is elkomposztálható, a komposztálás során a csírázást gátló anyag is lebomlik. Igaz, ehhez kicsit több idő kell, érdemes a leveleket 2-3 évig is komposztálódni. Utána is esetleg olyan helyre szórni ezt a komposztot, ahol nem gond, ha mag nem csírázna ki, pl. fák, dísznövények tövébe talajtakarásként. Próbaképpen érdemes egy kis területet – 1-2 négyzetméter - a veteményesben is megszórni vele, hogy magunk szerezhessünk tapasztalatot ezzel kapcsolatban.

Hasonló elvek alapján mondják a gesztenyefák levele is kezelhető ily módon, azaz több éves komposztálással.

Mivel a komposztálás nem zárt rendszerben történik, szerepet kap benne az ÉLET, így minden olyan dolog, amit ez ÉLET használni tud, ilyenkor lebomlik, amit meg nem, az nem, de a lebontatlan anyagokat a növények nem is fogják tudni felvenni és beépíteni, így ezektől nem kell tartani. A komposztálás hője szintén hozzájárul a „káros” anyagok bomlásához és ily módon későbbi hasznosulásához.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kísérletezek...

Tavaly szert tettem némi falevélre, ami bekerült az új birtokon a komposztketrecbe, de más nem igazán történt vele. Mivel még nem lakunk ott, semmi egyéb anyag nem jött hozzá - némi kerti gazon kívül - így igazán nagy és látványos eredményre nem is számítottam vele kapcsolatban - de azért valamelyest komposztálódott a kupac.
Erről akkor győződtem meg, amikor az idén ősszel megint meghoztam az első hullott levél adagot, és - részben kíváncsiságből is - megbontottam a tavalyi rakást.
A megbontással az volt a célom, hogy kicsit keveredjen a kupac önmagában is, illetve belekvertem az idei első adag vegyes lombot meg ismerőstől kapott jó szalmás tyúkalmot. Tudom, a tyúktrágya "éget", de egyrészt eleve jó szalmás, most kapott még több "higítást", és mire ezek után kikerüöl a kertbe... már jó lesz.
A keletkezett két nagyobb kupac még kiegészült a kertből kiszedett gyomokkal, úgyhogy most dolgozhat a halom. Ideje van, ráér...
Ez volt az egyik kísérlet.
A másik, amit elkezdtem, a kert egy részét - három kb. 1 m széles, 8-10 m hosszú "csíkot" - betakartam falevéllel. Ami most rajta van, az eredetileg olyan 20-30 cm vastag lehetett, kicsit összeesett, de még kap egy réteget abból a lombból, amit szereztem. Aztán dolgozzon a természet.
Egyelőre mást a kert nem is kap, mivel még nincs más saját forrásom, de remélem jövőre már jobb lesz a helyzet, és lesz más is a lombon kívül. No meg addigra remélem sikerül üzembe állítani a szecskavágót, és akkor folyamatosabb lesz az ellátás.
A lombot csak úgy ráterítettem a felszínre, amiből nagyjából kihúzkodtam a gyomokat. Ami gyommag lehullott, az lehullott, remélem a lombtakaró lesz olyan jüó, hogy a nagy részük nem fog kikelni, ami meg át bírja magát verekedni, azt simán ki lehet húzni, biztos nem lesz sok.
A talajt nem takartam le előzőleg kartonnal, ahogy pl. Gyula iván írja, mondja, mert most nem volt annyi kartonom sem, meg ha három hétig ott a takarás, azt nem biztos, hogy fel tudom szedni, pláne ha kicsit meg is ázik. Most a gyomtépés helyettesítette valamennyire a takarást.
Ha csak azt elérem ezzel, hogy a talaj nem tömörödik össze a télen az eső/hó munkájának köszönhetően, annak már örülni fogok. A letakart részek amúgy is jó lazák voltak, maradhatnak is ilyenek.
Tavasszal meg csak félrehúzom a takarást és úgy ültetek, ennek az is előnye lesz, hogy nem utólag kell betuszkolni majd a takarást a növények közé, hanem eleve ott lesz a takarás.
Ez a terv. A működése majd kiderül jövőre. Különben is,m ez lesz az első év, és Iván bátyánk is mondja, hogy kell két-három év legalább, hogy a rendszer beálljon, de legalábbis elinduljon az új egyensúly felé.
Ha már ott lakunk, és lesz baromfi, akkor lesz saját baromfitrágya, amit kellő érlelés és "higítás" után be lehet forgatni a rendszerbe, meg remélem lesz nyúltrágya is, szóval lassan felépítem a saját rendszeremet...
Gyulai Iván emlegetett módszere pedig a kattintás után látható, hallható, olvasható.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Paradicsom és paprika kísérletek

A paprikát, meg néhány paradicsomot idén úgy ültettem, hogy leástam egy kétliteres kóláspalackot a földbe, aminek a kupakját kifúrtam, az alját levágtam. (Köszönettel az ötletet adónak!!) 

A fejjel lefelé beásott palackba megy az öntözővíz, és ezek köré ültettem a palántákat. Volt közöttük "bolti" is, és volt saját nevelésű is. Az első pár alkalommal, meg amikor nagy volt a meleg, akkor kapott a palack is vizet, meg a palántatövek is, mindenesetre szépen nőnek a növénykék, a paprikák is, a paradicsomok is.

A boltiak kicsit jobban, de azok eleve nagyobbak is voltak, mint a sajátok...

Az eredmény minden esetre bíztató.

Ezzel egyidőben egy másik dolgot is kipróbáltam, ezt a netről vettem, csak kicsit alakítottam rajta, annak megfelelően, hogy mim volt nekem kéznél.

Két maradék 110-es pvc csövet beástam a földbe és megtöltöttem komposztálódóban lévő falevelekkel (ezekre tavaly ősszel tettem szert, a parkban a rendcsinálásból hoztam el egy kazalnyit). Négy-négy paradicsompalánta - saját nevelés - került mindegyik cső mellé, nem túl közel, olyan jó arasznyira a csőtől. A palánták nem voltak túl nagyok. Vizet kaptak a tövek is, de a legtöbbet a cső tartalma kapta. Mostanra szépen megnőttek a paradicsomjaim, és tele vannak virággal, már karózni kell őket. Ezek a komposztttal megturbózottak lassan le is hagyják a másik, vizespalackmellé ültetett "gyári" töveket.

Ez szintén biztató...

Jövőre is csinálok ilyet, lehet akkor több lesz a komoszt-turbós változat - mert a paradicsomot, paprikát szeretjük, legyen sok belőlük!!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Talajtakarás - tapasztalatok

Én két csíkot (egyenként kb. 12 nm) csináltam idén.
Az egyiket kartonnal takartam csak úgy simán, lefogatam karóval, féltéglával stb. Rajta volt a csíkon kb. két hétig, akkor leszedtem, és belekerült a mag. Itt a takarás csak azt szolgáláta, hogy valamennyire nyomja a gyomokat, illetve ne nagyon engedje kikelni/kihajtani.
Ez úgy kábé bejött, de pl. az aszatot annyira nem érdekelte és a karton is jól szétment, mire leszedtem.
 

A másik csíkon fekete fólia volt, ott jobb volt a gyomelnyomás az alatt a kb. 3 hét alatt, amíg rajta volt, az aszat ugyan itt is küzdött, de sokkal kevésbé volt sikeres, szép halványsárga, törékeny hajtásai voltak. Ültetés után a még szabadon maradt részt, meg a tövek közét újra takartam kaszált fűvel - a közösségi ház udvarát kaszálták, azt hoztam el - és a takarás alól csak nagyon kevés gyom jön át (aszat és folyondár szulák, amit nálunk csak paponcnak hívnak), az is könnyen kihúzható.
Ebbe a takartan állt részbe most raktam el palántákat, enyhén nyirkos volt a föld, de a takarás felkerülése óta nem esett, így nem láttam, mit csinált volna az esővízzel, mennyire tartotta volna vissza.
Az ültetés után mindenesetre meglocsoltam a palánták tövét, illetve kapott a terület egy általános esőztető locsolást is - már csak a kísérletezés kedvéért is. Hogy lássam, hogy viselkedik a víz meg a széna.
Úgyhogy eddig jók a tapasztalatok.
Őszre a betakarítás után több csíkot veszek majd kezelés alá, szalma lesz hozzá, és találtam nem túl messze lótrágya beszerzési forrást is, örülnek, ha elhozom.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Vetőnaptár

Az időjárás persze befolyásolhatja, de használható segítség lehet az alábbi vetési lista, főleg a kezdőknek. A végén ott a lista forrása, lehet még ott böngészni érdekességek után.

Február 10-20. vethető
sárgarépa, petrezselyem, hónapos retek, ez a vöröshagyma- és fokhagymaduggatás ideje, téli sarjadékhagyma, borsó.

Február 20-28. vethető
sárgarépa, petrezselyem, hónapos retek, ez a vöröshagyma- és fokhagymaduggatás ideje, borsó spenót, téli sarjadékhagyma, torma-dugványtelepítés.

Március 1-10. vethető
sárgarépa, petrezselyem, metélőhagyma, borsó, fejes saláta, spenót, kapor, ez a fokhagyma- és vöröshagyma duggatás ideje.

Március 10-20. vethető
sárgarépa, petrezselyem, hónapos retek, vöröshagyma mag, korai burgonya, fejes saláta, spenót, sóska, kapor, borsó.

Március 20-30. vethető
nyári retek, korai burgonya, spenót, sóska, kapor.

Április 1-10. vethető
nyári retek, spárgatök, burgonya, paprika, paradicsom, spenót, kapor, sóska.

Április 10-20. vethető
nyári retek, spárgatök, sütőtök, sárgadinnye, görögdinnye, paradicsom, paprika, spenót, csemegekukorica, sóska.

Április 20-30. vethető
fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, bimbóskel, cékla, uborka, sütőtök, dinnyefélék, bab,
kukorica, kapor.

Május 1-10. vethető
uborka, bab, csemegekukorica, kapor.

Május 10-20. vethető
uborka, bab, csemegekukorica, kapor.

Május 20-30. vethető
fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, uborka, cikória, csemegekukorica, zöldbab.

Június 1-10. vethető
fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, uborka, csemegekukorica, zöldbab, cikória, kapor.

Június 10-20. vethető
uborka, kukorica, kapor, zöldbab.

Június 20-30. vethető
karalábé, cékla, uborka, késői burgonya, zöldbab, fejes saláta, kapor.

Július 1-10. vethető
karalábé, cékla, uborka, késői burgonya, kapor, fejes saláta, zöldbab.

Július 10-20. vethető
cékla, uborka, spenót, zöldbab, kapor.

Július 20-30. vethető
téli retek, ún. fojtott burgonya, spenót, kapor.

Augusztus 1-10. vethető
téli retek, ún. fojtott burgonya, spenót, kapor.

Augusztus 10-20. vethető
spenót, sóska.

Augusztus 20-30. vethető
áttelelő saláta, spenót, sóska és itt az ideje a téli sarjadékhagyma-duggatásnak.

Szeptember 1-10. vethető
áttelelő saláta, spenót, sóska és itt az ideje a téli sarjadékhagyma duggatásnak.

Szeptember 10-20. vethető
spenót, sóska.

Október 1-10. vethető
spenót.

November 1-10. vethető
sárgarépa, petrezselyem, borsó, és itt az ideje a vöröshagyma- és fokhagyma duggatásnak, torma dugványtelepítésnek.

Forrás

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

"Három nővér" kertészkedés

A kép forrása

1. Amikor itt az ideje a kukorica vetésének (nálunk már március végén, április elején is lehet ültetni, de a növényke fagyérzékenysége miatt érdemes ezt későbbre tolni, pl. május elejére) alakítsunk ki egy kb. 1m x 1m-es dombocskát. Ha többet is akarunk, a dombok közepe legalább 1,2 - 1,5 méterre legyenek egymástól. A domb tetejét lapítsuk le.

2. A dombok tetejére ültessünk 5-6 fészek kukoricát, olyan fajtát, ami szép magasra nő.

3. MIkor a kukoricanövénykék eléárték a 15-30 cm-s magasságot, a tövektől kb. 15-20 cm-nyire ültessünk 4-8 fészekbe futóbabot, lehetőleg olyant, ami szeret futni.

4. Ha már kikelt és megerősödött a bab - szóval, amikor látni, hogy életerős lesz a növény - a baboktól távol, a domb tövéhez közel ültessün k tököt (spárgatök, sütőtök stb.)

5. Ahogy nőnek a növények, a kukoricák közül a kegerősebbeket kell kiválasztani, a többit ki kell egyelni. Hasonlóan válogasuk ki a babot és a tököt is.

6. A babnak esetleg segíteni kell, hogy a kukoricára fusson fel. A tők pedig szépen betakarja a domb fennmaradó részét, így árnyékot tart, nem szárad ki a föld nagyon hamar, a növények töveit sem égeti meg a nap.

A "három nővér" igényel némi odafigyelést, jól el kell találni, mikor ültessük el az egyes növényeket, és milyen messze ültessük el őket. De az eredmény kárpótolni fog mindenért...

A képen egy ilyen Három nővér dombocska látható.

 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Lassan készülődni kell...

Bár most megint kicsit téliesebbre fordult az idő - egyébiránt ilyenkor még bőven ez a normális! - az elműt évek tapasztalatai alapján nem árt elkezdeni megtervezni, mi lesz a veteményesünkben, mit fogunk vetni, palántázni...
Az első két év „félvállról” vett kertezése után az idén végre rendesen is belefoghatok. Hogy miért volt félvállas az eddigi  kertészkedés? Építkezés is folyt, ami egyszercsak több teret igényelt, mint számítottam, így a kert egy jó részét be kellett áldozni.
Az idén remélhetőleg ez már nem így fog működni.
A kert szántása még az év vége előtt megtörtént - szerintem az utolsó ilyen akció volt - és ha már olyan lesz az idő, rámegyünk a rotációs kapával, és kialakítom az ágyásokat. Hosszas gondolkodás, meg némi gyakorlati kipróbálás után úgy döntöttem, hogy nem a soros vetést/ültetést fogom alkalmazni a kertben, hanem ágyásaim lesznek.
Láttam egy számítást valahol - sajna nem emlékszem, hol, de talán sikerül felhajtani -, ami szerint adott területen több lesz a termő- és kevesebb a járófelület, ha ágyásokat csinálunk és nem sorosan ültetünk (a teljes területen, 50 cm-enként egy-egy sor kevesebb termőterület, mintha ugyanott 1 méter termőfelület 50 cm járófelület elosztást alkalmazunk).
Az egy mérteres sávot két oldsalról szépen meg lehet művelni, és ősszel, ha eljön az ideje, csak azt a területet kell megdolgozni - pl. fölásni, vagy valami hasonlót csinálni -, azt, ahol járok, nem, az fölösleges energia. A soros művelésneél meg, ha ásunk, a gyalogutat is föl kell ásni.
Szóval ágyások lesznek, azokban igyekszem majd valamiféle vegyeskultúrás módszert kialakítani, hasonlót, mint pl. az „Öngyógyító kiskert” c. könyvben van.
Az ágyásoknak valami egyszerű, de nagyszerű „kerítése” is lesz, amolyan vesszőfonásos valami. Egynél legalábbis kipróbálom, aztán meglátjuk.
Aztán ki kell találni, hova tegyünk egy nem túl nagy fóliát, lehet hogy két "ágyásnyi" lesz  a rövidebb oldalon - mivel nem szimmetrikusra tervezem a kertet.
Hogy miből, mennyit ültessünk, az függ a tárolókapacitásunktól - bármilyen is legyen ez, fagyasztó, verem, kamrapolc, a fagyasztót javaslom a legkevésbé, mert mi van, ha nincs áram...? - a fogyasztásunktól, a talajtól, azaz mi szereti a kertünk földjét és mi nem...
Egy irányadó, számolást segítő táblázatot találtam a neten, ennek a cikknek a végén olvasható. De az egész cikkben van néhány jó gondolat, amit érdemes átrágni
Jó készülődést!!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A kubai példa...

Érdemes elolvasni ezt a cikket.

Ki gondolta volna, hogy Kuba is megtalálható azon országok sorában, akikről mi is példát vehetnénk, az ott bevált jó gyakorlatot alkalmaznánk a hazai viszonyokra is?

Még az előtt kell lépnünk, hogy késő lenne, sok szempontból, hogy felkészülten nézhessünk szembe a kihívásokkal.

A cikk ide kattintva olvasható a kubai városi kertekről.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Ember- és környezetkímélő kertművelés

A "hagyományos" kertművelést - ásunk, gereblyézünk, kapálunk, gyomlálunk, öntözünk stb. - sokan azért nem szeretik, főleg azok között, akik most fognak bele a kertművelésbe, mert hát mennyi munka van vele...

Igaz, hogy még csak az elején vagyok én is a kertezésnek, sok tapasztalatom nincsen, de annyit azért kiokoskodtam magamban, hogy ha az elsődleges cél a család ellátása, akkor megszakadni nem kell a kertben, akkor sem, ha a fent leírt módszereket használjuk.

Ha árutermelésre rendezkedünk be, amihez persze egy házi kertnél nagyobb terület is kell, akkor már lényegesen több munkát kell belefektetni a kertbe, hogy legyen is áru. De maradjunk most csak a háztáji kertnél.

Sok más módszer létezik a művelésre az ásás-kapálás-ésatöbbi módszeren kívül, az egyik legnépszerűbb kisfilm e témában talán a Ruth Stout módszerét bemutató. De ha végignézzük a világháló kínálatát, akkor is számtalan megoldásba botolhatunk bele.

A lenti filmecske azért is hasznos, mert sok más film- és cikk-társával ellentétben itt nem csak elméletben beszél a mélymulcsozásról, nem csak félig mutat meg valamit, hanem végig is vezet a teljes folyamaton az első lépéstől a gazdag aratásig, bemutatva több módszert is arra, hogyan lehet vetni/ültetni az így előkészített talajba.

Nagyon érdemes végignézni, és utána legalább a kertünk egy részét így előkészíteni, hogy meglássuk, hogyan is működik, és ha megtetszett az eredmény, akkor akár az egész kert betakarható.

Ami nagyon szimpatikus a módszerben az az, hogy teljes mértékben megvalósítja azt, amit minden kertben, - és igazság szerint minden szántóföldön!! - csinálni kellene, a humusz-réteg védelmét, újjáépítését, megtartását. Hiszen a gazdag termésnek és a termények gazdag tápanyag-ellátottságának a kulcsa, hogy milyen talajban növekszenek zöldségeink.

S akkor lássuk a filmet:

Nem győzöm eleget mondani, hogy nem hektár-méretekben kell nekiállni ennek a módszernek, illetve egyiknek sem, hanem kisebb területen - mondjuk 10-15 m2-en - elkezdeni, kipróbálni, majd utána kiterjeszteni nagyobb területre. A türelem, és a kitartás nagyon fontos a kertben, valamint annak tudomásul vétele, hogy itt aztán nem lehet kapkodni, rohanni, mert ha most nem jött össze, akkor bizony meg KELL várni a következő tavaszt az újabb próbálkozáshoz.

Sok sikert hozzá, a terméshez pedig jó étvágyat, jó egészséget!!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kert - földmunkák nélkül

Kertművelés földmunkák nélkül - ez sok ember álma, akkor is, ha hihetetlennek hangzik, és akkor is, ha a „hagyományos” módszerek követői megmosolyogják az embert, amikor ilyenre adja a fejét, a kertjét.
Ahány kert, annyi féle talaj, de próbálkozni azért lehet.

Az írások magukért beszélnek, persze messze nincsen bennük minden információ - egy bizonyos kiadvány alapján születtek, amely mű magyarul a cikkek írásakor még nem volt hozzáférhető. Viszont kicsit átgondolva az olvasottakat, sokmindennel az ember maga is kiegészítheti, amit megtudott innen.

Az egyik, és legfontosabb - ez a cikkek alatti hozzászólásokban is olvasható -, hogy ha belefogunk, akkor előbb egy kissebb területen kezdeni, és ahogy az egyik hozzászóló is írta, csak figyelni a történéseket, vetés/palántázás nélkül, akkor is, ha az a darabja a kertünknek nem lesz „szép”. A megfigyelésre azért van szükség, mert kezdőként nem tudjuk, hogy viselkedik a betakart terület, a takarás, mennyire „gyomosodik” stb. A megfigyelésre egy-két évet mindenképpen rá kell szánni. Már sokszor leírtam itt: türelem! Ez nagyon fontos.

Egy-két éve elteltével lehet palántázni a kísérleti területre. Többféléből, keveset - ugyanis így fogjuk megtudni, hogy ezt a talajépítő módszert melyik növény hogyan szereti. Lehet, hogy lesz olyan, amelyiknek nem fog tetszeni, lehet hogy lesz olyan, amelyik burjánzani fog.

Ugyanakkor lehet olyan is, hogy ha ezt a módszert nagyobb területen beveztjük, ott az eddig nem sikeres növények is burjánz-snak indulnak, hiszen a talaj szerkezete, minősége, a mikroklíma egy kerten belül is válozatos (lehet), lehet, hogy csak pár méter kellett az adott növénynek a „jó környék” megtalálásához.
Az biztos, hogy a kertünk egy részét így kezdem el művelni, a másik részét meg több-kevésbé hagyományos módszerekkel, bár valamennyi „újszerű” , vagy „szokatlan” elemet biztos, hogy fogok belevinni: az ágyások kialakítása, magasítása, kísérleti növénytársítások biztosan lesznek a kertben.
A tapasztalatokat pedig megosztom a kedves Olvasókkal itt is, és a Facebookon is, hiszen talán ez a legfontosabb, hogy a tapasztalatok gyűljenek, és terjedjenek, hogy minél kevesebbünknek kelljen feltalálni azt a bizonyos spanyolviaszt.

És akkor az emlegetett cikkek, ajánlom őket szeretettel:
 
I. rész: http://www.szepzold.hu/kertmuveles_foldmunkak_nelkul
II. rész: http://www.szepzold.hu/kertmuveles_foldmunkak_nelkul_2

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Információáradat

Mindenféle kering a világhálón, győzze az ember kibogarászni belőle, hogy mi az igaz, mi a hamis, mi az építő, mi a félelemkeltő… és mindez még megtűzdelve a különböző, a sajtóban megjelenő, a tévében, rádióban elhangzó mindenfélével, hát ember legyen a talpán, aki eligazodik.

A minap olvastam, hogy már a parajdi só sem az igazi – egyre inkább terjed ennek a bányászott, természetes sónak a használata, én is ezt használom –, mert már régen nem nagy tisztaságú NaCl, már elég sok benne a szennyezés, mert a legtisztább sótömzsök, rétegek már a középkorban kimerültek és azóta már csak ipari sónak alkalmas stb. Tehát már ez sem jó, a bolti sókról is mindenki terjeszt mindent, azok sem jók, nos, akkor most hogyan tovább? Ja, hát el is lehet hagyni a sót, mert a só az okozója egy sor bajnak. Na de akkor hogyan kell értelmezni azt a népmesénket, amiben a király legkisebb leánya apját úgy szereti, mint az emberek a sót? Ez egyelőre egy feloldhatatlan ellentmondás…

Mostanában riogatják az embereket a kaukázusi medvetalppal, hogy micsoda súlyos bajokat okoz ha az ember hozzáér, még bele is lehet vakulni. Nem akarom lekicsinyelni persze, de egyelőre még nem tömeges a megjelenés, a legtöbbünknek esélye sincs találkozni ezzel a növénnyel, csak sugallni kell, hogy ki ne merészkedj az erdőbe, mert nem elég, hogy fertőzött kullancsok leselkednek rád, most itt a kaukázusi medvetalp, ami még jól meg is vakít.

És rábukkantam egy cikkre egy „hiteles” forrásból, hogy új szúnyogok jelentek meg, amik veszélyes betegságet terjesztenek, és az egyik faj annyira alattomos, hogy nem is hallani, ahogy repül, tehát nem veszed észre, és már hopp, meg is csípett és fertőzött is egyben. (Most komolyan, hallja valaki bármelyik szúnyogot, hogy repül? Hallani csak azt lehet, amelyik minden tiltakozás ellenére altatódalt akar húzni elalváskor a füledbe…)

Megy az emberek hülyítése ezerrel…

Aztán a különböző csodaszerek, hogy mennyi mindent gyógyít a szódabikarbóna, a citrom, a nem is tudom én micsoda… és hogy ezeket milyen jól titkolják a gyógyszergyárak, ugyanakkor ha tényleg olyan jók, akkor miért nem csaptak le már rájuk. Nem is tudom, ki, kinek drukkol, a gyárnak vagy ellenük?

Volt egy lista arról is, hogy nagyanyáink milyen bajokra miket ettek, hát ja, volt azon mindenféle trópusi dolog is, szerintem főleg azokat „kétpofára” tolták be szegények.

Nagyon sok írás tartalmaz természetesen jó, okos és hasznos, használható dolgot, csak nagyon nehéz kiválogatni, melyik az. Aztán, mivel nem vagyunk egyformák, így ami nekem jó, az lehet neked nem egészen az és viszont, tehát ez megint csak kicsit árnyalja a képet.

Sok a tudományosnak álcázott, félrevezető, az emberek hiszékenységét kihasználó szerzemény is.

Mit lehet akkor tenni…?

Először is hallgass a megérzéseidre, a józan paraszti eszedre. Szerintem ez a legfontosabb. Ez megmondja majd, hogy az a bizonyos kell-e neked vagy sem.

Aztán meg kell nézni a dolgok összefüggéseit és nem csak azt a kiragadott dolgot, mert nem mindegy, hogy a nagy egészbe az hogyan illeszkedik bele.

Vissza kell térni oda, ahol az embert eltérítették a normális kerékvágásból, és onnan kell folytatni, újrakezdeni. Ez nem az idő kerekének a visszaforgatása, hanem csak visszatérés ahhoz az útelágazáshoz, ahol a rossz irányba indultunk, mert valakik összezavarták az útjelzőket.

Mi minden van, lehet a helyes út mentén?

Az első, és tán legfontosabb: táplálkozási alapelvek. Nem volt butaság az a kijelentés, hogy azzá leszel, amit eszel. Manapság az emberiség meghatározó (?) részét szeméttel etetik, és lássuk, mennyi szemét ember van… Minél tisztább forrásból származót kell enni, ennek a lakhelyünkhöz a lehető legközelebb kell lennie (jellemzően egy napi járóföldnyi távon belülről, legfeljebb a Kárpát-haza területéről származzon), mert ez az étel rezeg velünk egy hullámhosszon, ez lesz nekünk a legjobb. A marokkói paprika is finom, de ő a marokkóiakkal rezeg, a legjobban őket táplálja, és nem minket. Mindig a szezonnak megfelelő ételeket kell enni, senki ne akarjon decemberben lecsót főzni.

Visszatérve a tiszta forrásra: aki csak teheti termeljen meg magának minél többet abból, amit elfogyasztanak! tudom, hogy a tizedik emeleten nem lehet krumpliföld, de a szobanövények egy részét le lehet cserélni fűszer (FŐszer!!) növényekre, és már az is valami. Balkonládában is lehet fűszereket nevelni, ha van egy erkélyed, akkor dézsában még paradicsom, paprika, hagyma is nevelhető. Terjednek a városi közösségi kertek, ahol már több más is termelhető. A falusiakat vissza kell szoktatni, hogy a kertben ne füvet tartsanak, hanem termeljenek zöldségeket, tartsanak pár tyúkot, fűnyíró helyett akár kecskét, és máris sokat tettek annak érdekében, hogy ne a szemetet kelljen enniük. Meg kell újból tanulni, hogyan lehet teljessé tenni azt a természeti, természetes körforgást, amit – többek között – a nagyüzemi mezőgazdaság sikeresen szétbombázott és MŰanyagokkal (MŰtrágya és társai) igyekszik megfoltozni.

Másik sarkalatos pont a vízgazdálkodás, a csatornázás, a „szennyvíz” kérdése, erről a blogon már írtam, és kisfilmeket is osztottam meg, nem győzöm eleget mondani, hogy e témában Országh Jóska bátyánk anyagait kell tanulmányozni - http://www.eautarcie.org/hu/ -, amit lehet megvalósítani, az sokat segíthet a probléma megoldásában. Az átgondolt kivitelezés pedig nem is kerül egy vagyonba…

Ezek figyelembe vételével egy csomó műanyagot, vegyszert ki lehet iktatni az életünkből. Ezek azok a szerek, műanyagok, amelyekkel a szervezetünk nem tud mit kezdeni, szerencsés esetben ezek kiürülnek, de sokuk nagyon ragaszkodik hozzánk, és előbb-utóbb bajt csinálnak.

Sugárzások, elektroszmog… valamelyest ezt is tudjuk csökkenteni a készülékeink megfelelő elhelyezésével, használatával, de a levegőben jelen lévő valamikkel – Wifi, mobiltelefon, rádió, tévé, GPS stb. jelek pl. – nem nagyon tudunk mit kezdeni – sajnos. Házainkat nem tudjuk leárnyékolni… De a meggyőződésem, hogy ha táplálkozással, a gondolataink rendben tartásával, az egyensúlyunk megőrzésével kerek egésznek tudjuk magunkat, akkor ezek a környezeti ártalmak is kisebb eséllyel indulnak harcba ellenünk, mert egy erős várat csak nehezebb bevenni, mint egy omladozó, düledező falút.

Megbetegítettük a világunkat, az megbetegített bennünket, a gyógyulásunkat is csak így tudjuk elérni, gyógyítani kell a világot és akkor leszünk mi is egészségesek.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Ilyen is lehet(ne) egy gazdaság...

A jövő farmja. Vagy valami ilyesmi.

Ugyan a filmen bemutatott gazdaság Angliában van és nem nálunk, sok elgondolkodtató, megfontolandó dolgot elmond, amin érdemes néhány percet "meditálni"

Azzal is tisztában kell lennie mindenkinek, hogy amikor beteszi a lábát az újonnan megvásárolt kis birtokára, el fog telni egy kis idő - egy-két év biztosan -, amíg minden úgy fog kinézni, ahogyan azt szeretné, ahogyan azt elképzelte. Már csak azért is, mert a természetet nem lehet siettetni, ami egy év, az egy év, nem lehet turbózni. Vagy ha turbózik az ember, akkor az kb. annyi, mintha továbbra is úgy akarna élni, mint eddig, csak nem a tizediken, hanem egy kertes házban.
Sok-sok türelmet, kitartást mindenkinek, ehhez a szép munkához, a kísérletezéshez!!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kerek a világ... II.

Mivel folytonosan egy körforgásról beszélünk, mindegy, hol szakítjuk meg és kezdjük a folyamatokat vizsgálni

Nem lehet elégé hangsúlyozni, hogy amit kiveszünk a rendszerbe, azt oda vissza is kell juttatni. Ez a visszajuttatás szenvedett nem is kis csorbát az utóbbi évtizedekben, és emiatt jutottunk oda, hogy a répa tápanyagtartalma annyira lecsökkent - hiszen nincs miből felépítenie a répának ezt a tartalmat. Műtrágyából - táplálékkiegészítőből - nem lehet.
Olyan termelési módot kell találni - újra felfedezni - amivel a lehető legtöbb kivett dolog visszakerül a földbe: a kigyomlált zöldfélével a talajt takarhatjuk, ami ott zöldtrágya lesz, ugyanez a sorsa a kikapált gyomoknak, takarhatunk levágott fűvel, lehullott lombbal - ezekről sok-sok írás található a világhálón.
A növényi trágya mellett szükségünk van állati trágyára is, ezért - is - jó, ha tart az ember néhány tyúkot, nyulat, ezek termelnek olyan trágyát, amit a zöldfélékkel együtt ki lehet szórni a kertbe.
A komposzt-dombra ürített alomszék szintén hozzájárul a trágyázáshoz.
Mielőtt bárki megjegyezné, hogy az alomszékben mennyi minden "műanyag" is lehet, hát igen... bár a természet előbb utóbb megbirkózik ezekkel is a komposztálódás során részben a komposzt élővilága segítségével, részben a komposztálódáskor keletkező hő segítségével. A másik, és tán fontosabb dolog pedig az, minél inkább támaszkodunk a saját magunk megtermelte élelemre, és minél kevésbé fogyasztjuk a szupermarketek kínálatát, annál kevesebb lesz a műanyag az alomszékben.
Ami szintén segíti az alomszék tisztulását, az az, hogy minél egészségesebben táplálkozunk, annál egészségesebbek leszünk, és annál kevésbé kell a szervezetünket vegyszerekkel - gyógyszerek - mérgezni.

Tehát: kertművelés, megkeresni az a művelési módot, ami a legjobban megközelíti azt, ahogy nagyanyáink is csinálták, azt a módot, amivel a nyagyanyáink módszerei mellé a legjobban tudjuk odatenni az újonnan felfedezett módszereket, és kialakítani azt a kertet, ami nekünk a legmegfelelőbb. Olyan zöldségfélékkel, amire a leginkább szükségünk van, legjobban szeretjük, és amelyek a legjobban szeretik a kertünket.
A kert mell legyen egy kis baromfiudvar, ahonnan nem csak a trágya van meg, hanem a tyúkjaink egészséges tojással is ellátnak bennünket. Lehet, kisebbekkel, mint az áruházi polcokon lévők, de ezek igaziak, igazi beltartalommal. "Boldog" tojások.
Ja és ha már nincs semmi a kertben, akkor a baromfiudvart ki lehet oda is terjeszteni, a tyúkok kicsipegetik a gyommagvakat, kapirgálnak, takarítanak, felszedegetnek mindent, ami nekünk "káros", szóval ingyen napszámosok...
Mindezzel nagyjából be is zárult a kör.
A részleteket csak érintettem most, de korábbi bejegyzéseimben bővebben szóltam erről-arról, meg még fogok is írni. A világhálón is rengeteg hasznos írás lelhető, tessék kérem böngészni.
És csinálni.
Ha csak egy erkélynyi hely van, akkor is lehet valamit kezdeni... ha erkély sincsen de van egy naposabb sarok, akkor ott, akár a dísznövények rovására is.
Géczy Gábor mondja, ha csak a fűszereket - amik a fő szerek!! - meg tudjuk termelni, már sokat tettünk az érdekünkben...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kerek a világ... I.

Jártamban-keltemben, ahogy taposom a világháló kusza útjait, lépten-nyomon belebotlok olyan cikkekbe, amelyek azt mondják - a sorok között, persze -, hogy elvesztettük a kapcsolatot a teremtett, kerek világgal, és bizony, vágyunk oda vissza...

Az egyik ilyen téma az ételünk tápanyagtartalma, ma is olvastam egy cikket erről. Milyen sokat csökkent az egyes élelmiszerekben a vitamintartalom, az ásványianyag-tartalom, és így tovább. És hogy ez bizony, baj.

Igen, baj.

Ahogyan az is baj, hogy a manapság boltokban hozzáférhető élelmiszerek nagy többségében köszönő viszonyban sincsenek a tíz, húsz, harminc, ötven évvel korábbi változatukkal. Nem csak tápanyag-összetételükben, sajnos. Szinte semmiben.

De járjuk körbe ezt a tápanyag-kérdést, vagy legalábbis induljunk el, és majd mindenki továbbgondolja.

Napjainkban - leegyszerűsítve - a cél az, hogy minél több embert minél olcsóbban, gyorsabban előállított, minél nagyobb nyereséget termelő - ez fontos! - ennivalóval lássanak el. Hogy ennek a beltartalmi értéke milyen, az nem számít, szinte mindent mesterségesen érnek el, hogy az íz, állag, zamat, eltarthatóság olyan legyen, mintha igazi lenne. Becsomagolják szép marketing-jelszavakba, és már mehet is az áruházak polcaira. Hatalmas tömegben.

A „hátországban” meg az történik, hogy szupernövesztőkkel etetnek állatot, „trágyáznak” növényt, hogy hamar-hamar, és sokat-sokat, mert kell, gyorsan kell. És belepiszkálnak állatba, növénybe, mert kell, hamar, sokat, ellenállót, kártevőgyilkost, bármi áron, mert az hoz nagy profitot, és lehet szabadalmaztatni, és szabadalmaztatnák már az esőt is, hogy az is nekik hozzon profitot, mert bárhogyan is, a nyereség, a nagy nyereség korunk szent tehene.

Az, hogy közben tönkremegy körülöttünk minden, kit érdekel? Majd azt is klónozzák, és akkor pont úgy fog kinézni, mintha igazi lenne.

Ezek után ne csodálkozzon senki a fent említett táblázatokon és egyebeken. Ami meg nincs benne a borsóban – sem –, azt majd táplálék-kiegészítők formájában bekapkodjuk. És ez csak a jéghegy csúcsa.

Eközben szépen feledésbe merül – ha hagyjuk – mindaz, amit nagyapáink, dédanyáink és a többi felmenőink még tudtak, és használtak.

Minden része a teremtésnek, minden mindennel összefügg, minden része a teremtés körforgásának, és minden része az életnek (a kőszikla is, mint jellemzően élettelen). Bármit, ha ebből a rendszerből kiveszünk, vagy bármit, oda nem valót beviszünk, akkor megborul az egész. Napjainkban meg egy egész csomó mindent beviszünk a körforgásba, ami nem része a rendszernek.

A rendszerben mindennek helye van, nincs fölösleg, nincs hulladék, minden jó valamire, minden kell valamihez. Minden visszakerül a körforgásba. Amit kiveszünk, azt vissza is juttatjuk: a termények magukba veszik a föld tápláló részeit, de a trágyázással, komposztálással, talajtakarással, és ezer más módon ezeket vissza is juttatjuk. Méghozzá olyan szerkezetben, ami a természetben, a teremtésben megtalálható, amit a teremtés fel tud dolgozni. Más forma nem működik, működhet.

A táplálék-kiegészítők, a tápok és a műtrágya stb. közé itt lehet egyenlőségjelet tenni. Ezek csak hasonlítanak ahhoz, amit pótolni akarnak, de olyanok soha nem lesznek: az ÉLET hiányzik belőlük. Élőt pedig élettelennel táplálni, kezelni, gyógyítani stb. nem lehet. (10 köbméter aprítékot kazánban elégetve tudok mondjuk egy hónapig fűteni. De ha ugyanebből az aprítékból komposztkazánt csinálok, akkor az akár 5 hónapig is biztosítja nekem a meleget. Ilyenkor az „elégetést” az élet, a teremtés végzi... a különbség pedig a végén látható igazán: vagy egy kis kupac hamut kapok vissza, vagy egy nagy kupac értékes komposztot.)

Hogy a korábban említett táblázat értékeit feljavíthassuk, nagyon sokat kell dolgozni, és a teljes rendszert át kell alakítani. Vagy inkább úgy mondanám, vissza kell alakítani olyanná, amilyen nagyapáink idejében volt.

Vissza kell állítani azt a körforgást, ami biztosítja, hogy amit kiveszünk, az vissza is kerüljön.

Lesz értékes, egészséges, tápláló étel. Lesz egészség. Nem lesz minőségi éhezés. Nem lesz tömegtermelés. Nem lesz ekkora termelési sebesség. Nem lesz nyereség. Kinek mi a fontos...? Azért ez nem mindegy...

Folytatása következik!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

... de miért is kell a kerted? - III.

Kedves Olvasóm, ha egyszer kicsit több időd van, akkor menj el egy közértbe, egy szupermarketbe, hipermarketbe, ahova szoktál, és szánj rá időt, és alaposan nézz meg több, különböző élelmiszert. Illetve a csomagolását, ahol ott van, hogy mi van benne.

Meg fogsz lepődni. Azon már valószínű nem, hogy milyen hosszú tud lenni a felsorolás, meg hogy tele van E-számokkal. Azon fogsz meglepődni, hogy ezt a valamit élelmiszernek adják el.

A teljesség igénye nélkül nézzünk meg egy-két kategóriőát, amit a felsorolásban találhatsz.

• Állományjavító - ezek azért kellenek, hogy az a kotyvalék a lehető legjobban hasonlítson arra, aminek a neve szerint lennie kellene, és ha tényleg abból készült volna, amiből a neve szerint készülnie kellett volna
• Térfogatnövelő - jó, az élesztő is az, de azt nem azért teszem bele, hogy az egykilós kenyér most optikailag ugyanakkora legyen, mint gyerekkoromban a kilós... különben is, ahogy Besenyő Pista bácsi ("Laár pour Laár" társulat) mondta, "Nem térfogatot akarok enni".
• Ízfokozó - ezzel egyrészt elhitetik veled, hogy annak az íze, ami látszólag ez, olyan, mint az ízfokozó íze (mert igazából az dominál) és ha valahol mégis beleszaladsz egy valódi abba, aminek ezt gondolod, akkor annak az íze már ne is tessen, és ezt kívánd inkább helyette, másrészt ezzel elérik, hogy még többet akarj fogyasztani ebből a "finomságból"
• Tartósító - ami azért kell bele, mert 'nincs idő' a hagyományos technológiák alkalmazására (ha abból készül a kezedben lévő, amiből kéne), illetve, mivel ez csak egy turmix a látszat ellenére, ezt a turmixot valahogy eltarthatóvá kell tenni legalább néhány napig, mielőtt végképp szétesne alkotóira. De mivel biztosra akarnak menni, annyit tesznek bele, hogy hónapok múlva is olyan, mint új korában
• Aroma - ez kicsit hasonlít az ízfokozóra, illetve a kotyvalénak ettől lesz olyan íze, mint amilyen akkor lenne, ha abból készült volna, amiből tényleg kellett volna. Ha az aroma természetes, akkor maga az aroma végülis rendben van, mert valami létezőből vonták ki, de csak ebből a szempontból van rendben, hogy nem egy vegyész kreálmánya, mert onnantól vagy mesterséges, vagy 'természetazonos', ami azt jelenti, hogy olyan, mintha természetes lenne, de mesterséges. Ha meg mesterséges, akkor mesterséges. Az aroma azért is kell, mert annyi eper a világon nicsen, mint amennyi epres termék, és egy ausztrál fa fűrészporából kiváló eperíz állítható elő...
• Lisztjavító - na ez érdekes. Mert akkor a liszt, amit beletettek a kotyvalékba, nem jó, azaz ROSSZ, és azt meg kell javítani. De attól még rossz lisztet eszünk...
• Savanyúságot szabályozó - ez is egyfajta tartósító...
• Módosított keményítő (vagy bármi más) - ez nagy valószínűséggel génmódosított alapanyagból származik, és betegségokozó lehet
• Hidrogénezett növényi olaj - ez az az ún. "transzzsír", ami nagy valószínűséggel okoz különböző betegségeket, elsősorban szív-érrendszerieket. A baj velük az, hogy olyanok, mint az igazi zsírok, csak a molekuláik szerkezetében van egy kicsi eltérés az igaziakjhoz képest (egy hidrogénatom "transz" állásban van bennük), ami elég ahhoz hogy a szervezet azt higgye, tényleg zsír, de beépőlés, felszívódás, hasznosulás szempontjából már nem jók semmire, "szemetet" képeznek
• Csomósodás gátló - hogy ne álljon össze, ami egyébként teljesen természetes állapota lenne. Emiatt nem csomósodik össze pl. a só még akkor sem, ha tök párás idő van (ami a sónál amúgy természetes lenne, lévén, hogy megköti a nedvességet, és ettől összeáll, akkor viszont már kevésbé eladható - szerintük)

A lista egyelőre ennyi, mert fejből írtam, nem egy csomagolásról.
Ezek itt, a listában, szinte kivétel nélkül, a szervezet számára IDEGEN ANYAGOK, ezekkel a szervezetünk nem tud mit kezdeni. Nem arra teremtetett, hogy ezeket az izéket feldolgozza. Jó esetben van, amelyik a végeken egyszerűen eltávozik a szervezetből. De sok közülük a tápcsatorna falát átlépve bejut a sejtekbe és ott garázdálkodni kezd. Van ami dolga végeztével kiürül, de van olyan, ami életünk végéig ott marad, és ha újra eszünk ilyent, az is ott marad, tehát az idegen anyag felszaporodik.
A felszaporodás eredménye meg akármi is lehet.
Szóval, ezeket akarjuk-e enni nap mint nap reggelire, ebédre, vacsorára, vagy inkább egy kicsit fáradozunk azon, hogy minél több friss, egészséges, vegyszer- és adalékmentes táplálék kerüljön az asztalunkra?
Lehet, hogy a tecsós csak 9,90... de mellé, az okozott betegség kezeléséhez a gyógyszer 99,90, az orvos 9990,90, a kórház  99.999,90 és hadd ne soroljam tovább, valamint a tecsóba el kell autózni, és ilyen benzinárak mellett...
A döntést mindenkinek magának kell meghoznia, nem akarok én senkit sem megtéríteni. Mindenki a maga - és persze a családja - bőrét viszi vásárra.
Csak azt szeretném, ha elgondolkozna mindenki, és utána döntene.
Reményeim szeirnt amellett, hogy jobb egtészségesen táplálkozni, mert jobb egészségesnek lenni.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

... de miért is kell a kerted? - II.

Amilyen egyszerűnek tűnik a természet működése - bár végső soron az, hiszen a Teremtés mindig a lehető legegyszerűbben végzi a dolgát - annyira bonyolult is. Ami végső soron szintén csak egy látszat... akkor is, ha ez elsőre ellentmondás.

Minden a teremtőjéhez, a forrásához igyekszik vissza. Proból vagy és porrá leszel. A közben megtett út pedig szépen belesimul a teremtésbe, azzal maximálisan összhangban van.

Nézzük akkor, hogy hogy is állunk az előzőekben említett tápanyagtartalommal.

A Teremtés normális működése mellett ami kikerül a földből, az oda vissza is jut előbb-utóbb, ilyen vagy olyan formában. A visszajuttatásban nagy szerepe van az életnek, hisz a visszajuttatást is élő szervezetek végzik. Az ő feladatuk, hogy újra felhasználhatóvá tegyék mindazt, amit pl. mi már nem tudunk hasznosítani, vagy lebontsák és a talajba juttassák pl. egy kidőlt fa minden alkotórészét, így segítve a fa-utódok tápanyaghoz jutását.
A kertészkedés során tehát gondoskodni kell arról, hogy amit kiveszünk finom, egészséges, tápláló zöldségek formájában, azt vissza is kell adni, mert különben a következő évben már nem lesz olyan tápláló és egészséges a zöldség, a következőben még kevésbé és így tovább, amíg a kertben is eljutottunk addig a "vacak" terményig, ami manapság a szupermarketek polcairól levehető.
Ez a visszaadás, visszatáplálás pedig akár egész évben folyamatos lehet:

• Az udvarban lenyírt fűvel takarhatjuk a veteménysorok, tövek közti területet, aminek eredménye lesz, hogy a növény körül a talaj nehezebben szárad ki, az alul lévő, rothadó növényi részek gazdag tápanyagot boztosítanak a fejlődő növényünknek, a talajlakó állatoknak, akik pl. az ásást is elvégzik helyettünk ésatöbbi (a lenyírt füvet elkérhetjük a szomszédtól is, ha neki nem kell és csak kidobná mondjuk a kukába)
• Ősszel a lehullott falevelekkel is betakarhatjuk a kerünket, jó esetben tavaszra ennek nagy része már szinte föld lesz - de ez nagyban függ a levelek fajtájától; arra ügyelni kell, hogy diólevelet csak olyan helyre terítsünk, ahova biztos nem fogunk ültetni semmit, mert csírázásgátló anyagok oldódban ki a levélből (de pl. jó talajtakaró lesz belőle pl. díszcserjék alá, ha nem akarjuk, hogy nagyon körbenője őket a fű)
• A konyhai hulladékokat, szobanövények leszedett részeit, tönkrement ajándék virágcsokrokat, felaprított lemetszett ágakat, fűrészport stb. elkomposztálhatunk, és a kész komposztot kiszórhatjuk a kertbe
• A komposztdombra üríthetjük az alomszéket is
• Ha állatokat tartunk, akkor az ő trágyájuk is komposztálható vagy közvetlenül kiszórható a kertbe
• Hamár nem tudják a veteményt bántani, akkor a tyúkokat ki is engedhetjük, hadd kapirgáljanak, csipegessenek, így gyommagokat is, kártevőekt is felcsipegetnek

És még sorolhatnánk, de most hirtelen ennyi jutott eszembe. Így a műtrágyára semmi szükség nem lesz, már csak azért sem, mert - mint a neve is mutatja - ez MŰ, a teremtésben elő nem fordul, így igazából a természet nem sokat tud kezdeni vele. Ha tudna, akkor nem lenne annyi műtrágyamaradék az élő vizeinkben.
A kiskertben a vegyszerezés is felesleges. Megfelelő fajtaválasztással, növénytársításokkal, egymást védő növények telepítésével minden megoldható. Nézzünk körül a természetben: burjánzik minden, pedig ott sem permetez senki. A jövények egymást védik, segítik.
Ami pedig kertünkben felesleges, azt a zsíroskenyér-meghajtású kisgépekkel (pl. kapa) magunk is megoldhatjuk.
Egyébként, ha hagyjuk a kertet egykissé eldzsungelesedni, vagy legalább egy részén érintetlenül hagyni, hadd burjánzzon ott az élő természet, akkor ezzek lakóhelyet, búvóhelyet is biztosítunk egy csomó önkéntes segítőnek: madaraknak, rovaroknak, férgeknek, akik összeszedegetik a kártevőket.
Lehet, hogy ezekkel az elvekkel kicsit szembe megyünk a hagyományokkal, ahogy a kerteket művelték az utóbbi időkben - szinte tisztára söpört sorközök, sehol egy gyom, sehol semmi zavaró, a kikapált dolgokat is kihozzuk a sorok közül, hogy néz az ki otthagyni - viszont így sokat tettünk annak érdekében, hogy a természet körforgását ne megszakítsuk, csak talán icipicit megsértsük, ami sérelem könnyen be is gyógyul.
Ám ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb: egészséges, tápláló, tiszta, teljes értékű, élő  ételek kerülnek a családunk asztalára, és ez minden fáradságot megér.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!