A következő címkéjű bejegyzések mutatása: . Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: . Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 26., csütörtök

Információáradat

Mindenféle kering a világhálón, győzze az ember kibogarászni belőle, hogy mi az igaz, mi a hamis, mi az építő, mi a félelemkeltő… és mindez még megtűzdelve a különböző, a sajtóban megjelenő, a tévében, rádióban elhangzó mindenfélével, hát ember legyen a talpán, aki eligazodik.

A minap olvastam, hogy már a parajdi só sem az igazi – egyre inkább terjed ennek a bányászott, természetes sónak a használata, én is ezt használom –, mert már régen nem nagy tisztaságú NaCl, már elég sok benne a szennyezés, mert a legtisztább sótömzsök, rétegek már a középkorban kimerültek és azóta már csak ipari sónak alkalmas stb. Tehát már ez sem jó, a bolti sókról is mindenki terjeszt mindent, azok sem jók, nos, akkor most hogyan tovább? Ja, hát el is lehet hagyni a sót, mert a só az okozója egy sor bajnak. Na de akkor hogyan kell értelmezni azt a népmesénket, amiben a király legkisebb leánya apját úgy szereti, mint az emberek a sót? Ez egyelőre egy feloldhatatlan ellentmondás…
Mostanában riogatják az embereket a kaukázusi medvetalppal, hogy micsoda súlyos bajokat okoz ha az ember hozzáér, még bele is lehet vakulni. Nem akarom lekicsinyelni persze, de egyelőre még nem tömeges a megjelenés, a legtöbbünknek esélye sincs találkozni ezzel a növénnyel, csak sugallni kell, hogy ki ne merészkedj az erdőbe, mert nem elég, hogy fertőzött kullancsok leselkednek rád, most itt a kaukázusi medvetalp, ami még jól meg is vakít.
És rábukkantam egy cikkre egy „hiteles” forrásból, hogy új szúnyogok jelentek meg, amik veszélyes betegságet terjesztenek, és az egyik faj annyira alattomos, hogy nem is hallani, ahogy repül, tehát nem veszed észre, és már hopp, meg is csípett és fertőzött is egyben. (Most komolyan, hallja valaki bármelyik szúnyogot, hogy repül? Hallani csak azt lehet, amelyik minden tiltakozás ellenére altatódalt akar húzni elalváskor a füledbe…)
Megy az emberek hülyítése ezerrel…

Aztán a különböző csodaszerek, hogy mennyi mindent gyógyít a szódabikarbóna, a citrom, a nem is tudom én micsoda… és hogy ezeket milyen jól titkolják a gyógyszergyárak, ugyanakkor ha tényleg olyan jók, akkor miért nem csaptak le már rájuk. Nem is tudom, ki, kinek drukkol, a gyárnak vagy ellenük?
Volt egy lista arról is, hogy nagyanyáink milyen bajokra miket ettek, hát ja, volt azon mindenféle trópusi dolog is, szerintem főleg azokat „kétpofára” tolták be szegények.
Nagyon sok írás tartalmaz természetesen jó, okos és hasznos, használható dolgot, csak nagyon nehéz kiválogatni, melyik az. Aztán, mivel nem vagyunk egyformák, így ami nekem jó, az lehet neked nem egészen az és viszont, tehát ez megint csak kicsit árnyalja a képet.
Sok a tudományosnak álcázott, félrevezető, az emberek hiszékenységét kihasználó szerzemény is.
Mit lehet akkor tenni…?
Először is hallgass a megérzéseidre, a józan paraszti eszedre. Szerintem ez a legfontosabb. Ez megmondja majd, hogy az a bizonyos kell-e neked vagy sem.
Aztán meg kell nézni a dolgok összefüggéseit és nem csak azt a kiragadott dolgot, mert nem mindegy, hogy a nagy egészbe az hogyan illeszkedik bele.
Vissza kell térni oda, ahol az embert eltérítették a normális kerékvágásból, és onnan kell folytatni, újrakezdeni. Ez nem az idő kerekének a visszaforgatása, hanem csak visszatérés ahhoz az útelágazáshoz, ahol a rossz irányba indultunk, mert valakik összezavarták az útjelzőket.
Mi minden van, lehet a helyes út mentén?
Az első, és tán legfontosabb: táplálkozási alapelvek. Nem volt butaság az a kijelentés, hogy azzá leszel, amit eszel. Manapság az emberiség meghatározó (?) részét szeméttel etetik, és lássuk, mennyi szemét ember van… Minél tisztább forrásból származót kell enni, ennek a lakhelyünkhöz a lehető legközelebb kell lennie (jellemzően egy napi járóföldnyi távon belülről, legfeljebb a Kárpát-haza területéről származzon), mert ez az étel rezeg velünk egy hullámhosszon, ez lesz nekünk a legjobb. A marokkói paprika is finom, de ő a marokkóiakkal rezeg, a legjobban őket táplálja, és nem minket. Mindig a szezonnak megfelelő ételeket kell enni, senki ne akarjon decemberben lecsót főzni.
Visszatérve a tiszta forrásra: aki csak teheti termeljen meg magának minél többet abból, amit elfogyasztanak! tudom, hogy a tizedik emeleten nem lehet krumpliföld, de a szobanövények egy részét le lehet cserélni fűszer (FŐszer!!) növényekre, és már az is valami. Balkonládában is lehet fűszereket nevelni, ha van egy erkélyed, akkor dézsában még paradicsom, paprika, hagyma is nevelhető. Terjednek a városi közösségi kertek, ahol már több más is termelhető. A falusiakat vissza kell szoktatni, hogy a kertben ne füvet tartsanak, hanem termeljenek zöldségeket, tartsanak pár tyúkot, fűnyíró helyett akár kecskét, és máris sokat tettek annak érdekében, hogy ne a szemetet kelljen enniük. Meg kell újból tanulni, hogyan lehet teljessé tenni azt a természeti, természetes körforgást, amit – többek között – a nagyüzemi mezőgazdaság sikeresen szétbombázott és MŰanyagokkal (MŰtrágya és társai) igyekszik megfoltozni.

Másik sarkalatos pont a vízgazdálkodás, a csatornázás, a „szennyvíz” kérdése, erről a blogon már írtam, és kisfilmeket is osztottam meg, nem győzöm eleget mondani, hogy e témában Országh Jóska bátyánk anyagait kell tanulmányozni - http://www.eautarcie.org/hu/ -, amit lehet megvalósítani, az sokat segíthet a probléma megoldásában. Az átgondolt kivitelezés pedig nem is kerül egy vagyonba…
Ezek figyelembe vételével egy csomó műanyagot, vegyszert ki lehet iktatni az életünkből. Ezek azok a szerek, műanyagok, amelyekkel a szervezetünk nem tud mit kezdeni, szerencsés esetben ezek kiürülnek, de sokuk nagyon ragaszkodik hozzánk, és előbb-utóbb bajt csinálnak.
Sugárzások, elektroszmog… valamelyest ezt is tudjuk csökkenteni a készülékeink megfelelő elhelyezésével, használatával, de a levegőben jelen lévő valamikkel – Wifi, mobiltelefon, rádió, tévé, GPS stb. jelek pl. – nem nagyon tudunk mit kezdeni – sajnos. Házainkat nem tudjuk leárnyékolni… De a meggyőződésem, hogy ha táplálkozással, a gondolataink rendben tartásával, az egyensúlyunk megőrzésével kerek egésznek tudjuk magunkat, akkor ezek a környezeti ártalmak is kisebb eséllyel indulnak harcba ellenünk, mert egy erős várat csak nehezebb bevenni, mint egy omladozó, düledező falút.
Megbetegítettük a világunkat, az megbetegített bennünket, a gyógyulásunkat is csak így tudjuk elérni, gyógyítani kell a világot és akkor leszünk mi is egészségesek.

2013. október 3., csütörtök

... mint az emberek a sót

Időről időre felbukkan a sajtóban, rádióban, televízióban, az interneten és egyéb helyeken, hogy káros a sófogyasztás, elegendő NaCl van a táplálékban, nem kell sózni, egészségtelen a só, szennyezett a bolti só és a többi.
A vitába most nem akarok belemenni, épp elég olvasható ellene is, mellette is, mindenki döntse el, melyik utat választja.
Az persze biztos, hogy a készételek, rágcsálnivalók, élelmiszerIPARi termékek tömkelege lényegesen több sót tartalmaz, mint az elégséges lenne, ilyen-olyan okoknál fogva, lehet hogy nem is a legjobb formában tartalmazzák. Ebből a szempontból tehát mindenképpen helyes az a hozzáállás, hogy vissza kell fogni a sófogyasztást.
Ugyanakkor... egyre többen vagyunk, akik egészséges, vegyszermentes, saját termelésű, ÉLŐ táplálékot vesznek magukhoz, de legalábbis törekednek arra, hogy étkezésük egyre nagyobb része ilyen legyen. Ebből következik, hogy náluk a sófogyasztás alaposan lecsökken.
Mi a sófogyasztás egészséges mértéke? Van-e egyáltalán ilyen, vagy tényleg el kell hagyni a sót.
Annak ellenére kellene elhagyni, hogy emberemlékezet óta a só igen fontos, fizetőeszközként használták, a sóbányászat királyi jog volt és a többi. Ha tényleg egészségtelen valamiről van szó, mégis, mire volt ez a felhajtás körülötte? A régiek rosszul tudtak valamit?
Ezt nem hiszem... De akkor mi a helyzet?
Sőt, tovább megyek: állatoknak, főleg kérődzőknek szoktak sót szórni. Vadon élő társaik pedig sokszor keresik a sós iszapos helyeket - a sózókat - és ott nyalogatnak előszeretettel.
A kívülről bevitt sóra tehát szüksége van a szervezetnek. Csak az nem mindegy, hogy milyen sót kap, és mennyit.
Milyen: NaCl, azaz nátriumklorid az, ami kell a szervezetnek.
Mennyi: mindenesetre kevesebb annál, mint amennyit a modern élet belénk diktál, sokszor rejtve. Itt is érvényes, hogy túlzásba nem szabad esni, mert abból jó nem sül ki. Sok táblázat lelhető a világhálón, ezekben megtalálni a sóbeviteli értékeket is.
Egyet nem szabad elfeledni: a só fontos része a táplálkozásunknak, akár tetszik, akár nem. A legegyértelműbb bizonyítéka ennek az a bizonyos népmesénk, amiben a király legkisebb leánya úgy szerette apját, mint az emberek a sót.
S hogy ehhez mit szólt felséges apja? Itt megnézheted, kedves olvasó: