Jártamban-keltemben, ahogy taposom a világháló kusza útjait, lépten-nyomon belebotlok olyan cikkekbe, amelyek azt mondják - a sorok között, persze -, hogy elvesztettük a kapcsolatot a teremtett, kerek világgal, és bizony, vágyunk oda vissza...
Az egyik ilyen téma az ételünk tápanyagtartalma, ma is olvastam egy cikket erről. Milyen sokat csökkent az egyes élelmiszerekben a vitamintartalom, az ásványianyag-tartalom, és így tovább. És hogy ez bizony, baj.
Igen, baj.
Ahogyan az is baj, hogy a manapság boltokban hozzáférhető élelmiszerek nagy többségében köszönő viszonyban sincsenek a tíz, húsz, harminc, ötven évvel korábbi változatukkal. Nem csak tápanyag-összetételükben, sajnos. Szinte semmiben.
De járjuk körbe ezt a tápanyag-kérdést, vagy legalábbis induljunk el, és majd mindenki továbbgondolja.
Napjainkban - leegyszerűsítve - a cél az, hogy minél több embert minél olcsóbban, gyorsabban előállított, minél nagyobb nyereséget termelő - ez fontos! - ennivalóval lássanak el. Hogy ennek a beltartalmi értéke milyen, az nem számít, szinte mindent mesterségesen érnek el, hogy az íz, állag, zamat, eltarthatóság olyan legyen, mintha igazi lenne. Becsomagolják szép marketing-jelszavakba, és már mehet is az áruházak polcaira. Hatalmas tömegben.
A „hátországban” meg az történik, hogy szupernövesztőkkel etetnek állatot, „trágyáznak” növényt, hogy hamar-hamar, és sokat-sokat, mert kell, gyorsan kell. És belepiszkálnak állatba, növénybe, mert kell, hamar, sokat, ellenállót, kártevőgyilkost, bármi áron, mert az hoz nagy profitot, és lehet szabadalmaztatni, és szabadalmaztatnák már az esőt is, hogy az is nekik hozzon profitot, mert bárhogyan is, a nyereség, a nagy nyereség korunk szent tehene.
Az, hogy közben tönkremegy körülöttünk minden, kit érdekel? Majd azt is klónozzák, és akkor pont úgy fog kinézni, mintha igazi lenne.
Ezek után ne csodálkozzon senki a fent említett táblázatokon és egyebeken. Ami meg nincs benne a borsóban – sem –, azt majd táplálék-kiegészítők formájában bekapkodjuk. És ez csak a jéghegy csúcsa.
Eközben szépen feledésbe merül – ha hagyjuk – mindaz, amit nagyapáink, dédanyáink és a többi felmenőink még tudtak, és használtak.
Minden része a teremtésnek, minden mindennel összefügg, minden része a teremtés körforgásának, és minden része az életnek (a kőszikla is, mint jellemzően élettelen). Bármit, ha ebből a rendszerből kiveszünk, vagy bármit, oda nem valót beviszünk, akkor megborul az egész. Napjainkban meg egy egész csomó mindent beviszünk a körforgásba, ami nem része a rendszernek.
A rendszerben mindennek helye van, nincs fölösleg, nincs hulladék, minden jó valamire, minden kell valamihez. Minden visszakerül a körforgásba. Amit kiveszünk, azt vissza is juttatjuk: a termények magukba veszik a föld tápláló részeit, de a trágyázással, komposztálással, talajtakarással, és ezer más módon ezeket vissza is juttatjuk. Méghozzá olyan szerkezetben, ami a természetben, a teremtésben megtalálható, amit a teremtés fel tud dolgozni. Más forma nem működik, működhet.
A táplálék-kiegészítők, a tápok és a műtrágya stb. közé itt lehet egyenlőségjelet tenni. Ezek csak hasonlítanak ahhoz, amit pótolni akarnak, de olyanok soha nem lesznek: az ÉLET hiányzik belőlük. Élőt pedig élettelennel táplálni, kezelni, gyógyítani stb. nem lehet. (10 köbméter aprítékot kazánban elégetve tudok mondjuk egy hónapig fűteni. De ha ugyanebből az aprítékból komposztkazánt csinálok, akkor az akár 5 hónapig is biztosítja nekem a meleget. Ilyenkor az „elégetést” az élet, a teremtés végzi... a különbség pedig a végén látható igazán: vagy egy kis kupac hamut kapok vissza, vagy egy nagy kupac értékes komposztot.)
Hogy a korábban említett táblázat értékeit feljavíthassuk, nagyon sokat kell dolgozni, és a teljes rendszert át kell alakítani. Vagy inkább úgy mondanám, vissza kell alakítani olyanná, amilyen nagyapáink idejében volt.
Vissza kell állítani azt a körforgást, ami biztosítja, hogy amit kiveszünk, az vissza is kerüljön.
Lesz értékes, egészséges, tápláló étel. Lesz egészség. Nem lesz minőségi éhezés. Nem lesz tömegtermelés. Nem lesz ekkora termelési sebesség. Nem lesz nyereség. Kinek mi a fontos...? Azért ez nem mindegy...
Folytatása következik!
