Ember- és környezetkímélő kertművelés

A "hagyományos" kertművelést - ásunk, gereblyézünk, kapálunk, gyomlálunk, öntözünk stb. - sokan azért nem szeretik, főleg azok között, akik most fognak bele a kertművelésbe, mert hát mennyi munka van vele...

Igaz, hogy még csak az elején vagyok én is a kertezésnek, sok tapasztalatom nincsen, de annyit azért kiokoskodtam magamban, hogy ha az elsődleges cél a család ellátása, akkor megszakadni nem kell a kertben, akkor sem, ha a fent leírt módszereket használjuk.

Ha árutermelésre rendezkedünk be, amihez persze egy házi kertnél nagyobb terület is kell, akkor már lényegesen több munkát kell belefektetni a kertbe, hogy legyen is áru. De maradjunk most csak a háztáji kertnél.

Sok más módszer létezik a művelésre az ásás-kapálás-ésatöbbi módszeren kívül, az egyik legnépszerűbb kisfilm e témában talán a Ruth Stout módszerét bemutató. De ha végignézzük a világháló kínálatát, akkor is számtalan megoldásba botolhatunk bele.

A lenti filmecske azért is hasznos, mert sok más film- és cikk-társával ellentétben itt nem csak elméletben beszél a mélymulcsozásról, nem csak félig mutat meg valamit, hanem végig is vezet a teljes folyamaton az első lépéstől a gazdag aratásig, bemutatva több módszert is arra, hogyan lehet vetni/ültetni az így előkészített talajba.

Nagyon érdemes végignézni, és utána legalább a kertünk egy részét így előkészíteni, hogy meglássuk, hogyan is működik, és ha megtetszett az eredmény, akkor akár az egész kert betakarható.

Ami nagyon szimpatikus a módszerben az az, hogy teljes mértékben megvalósítja azt, amit minden kertben, - és igazság szerint minden szántóföldön!! - csinálni kellene, a humusz-réteg védelmét, újjáépítését, megtartását. Hiszen a gazdag termésnek és a termények gazdag tápanyag-ellátottságának a kulcsa, hogy milyen talajban növekszenek zöldségeink.

S akkor lássuk a filmet:

Nem győzöm eleget mondani, hogy nem hektár-méretekben kell nekiállni ennek a módszernek, illetve egyiknek sem, hanem kisebb területen - mondjuk 10-15 m2-en - elkezdeni, kipróbálni, majd utána kiterjeszteni nagyobb területre. A türelem, és a kitartás nagyon fontos a kertben, valamint annak tudomásul vétele, hogy itt aztán nem lehet kapkodni, rohanni, mert ha most nem jött össze, akkor bizony meg KELL várni a következő tavaszt az újabb próbálkozáshoz.

Sok sikert hozzá, a terméshez pedig jó étvágyat, jó egészséget!!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A magyar parasztember bölcsessége

"A magyar népnek, de különösen a magyar parasztnak emelkedett színvonalú a gondolkodásmódja. Ha a magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása századokon át tanúsított nemzeti érzését, Istenbe vetett hitét, tiszta erkölcsét, katonai vitézségét és szorgos munkakedvét a terror és az idegen megszállás megpróbáltatásai közt is megőrzi, ha nem támogatja a hatalomra éhes politikai törtetőket, akik osztálygyűlöletet hirdetnek és a tömegek alacsony ösztöneit ingerlik, akkor majd egy napon ismét valóra válik a magyar szabadság."

A parasztember teljesen együtt élt a természettel, a teremtéssel. Életének tán nem is volt olyan mozzanata, amit ne határozott volna meg a természetnek, a teremtésnek a működése, teljesen belesimult az őt körülvevő világba.
Amikor azt mondjuk, "a tyúkokkal kel, a tyúkokkal fekszik", az azt jelenti, hogy a természet ritmusa szerint él. Télen későn kel, korán fekszik, nyáron korán kel, későn fekszik - pontosan úgy, ahogyan a természet is működik. Télen ő is ugyanúgy kicsit "meghal", ahogyan a természet is meghal, elcsendesedik. 
Napjainkban mi meg éjszakázunk, későn fekszünk, vekkerre ébredünk, télen-nyáron.
Nyáron, amikor a legtöbb az energia a természetben, akkor megyünk nyaralni, pedig ilyenkor tudnánk a legjobban dolgozni, télen meg széthajtjuk magunkat - "év végi hajrá" - amikor pedig le kellene nyugodni. Aztán csodálkozunk, hogy elkap a tavaszi fáradtság - hiszen nem jól használjuk ki az erőinket.

"A paraszt ember a természetben él, a természetért él és így beszél, ha kérdeznéd:
„Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak.
Ami nem kell az állatnak, az jó a földnek.
Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek.
Ami nem jó a tűznek, azt eltesszük későbbre, mert egyszer biztosan jó lesz valamire.”
A régiek többet tudtak hozzánk képest… Fel kellene eleveníteni az elfeledett ősi tudást!"

A józan paraszti ész hiányzik nagyon a mai világból. Alig-alig gondolunk utána valaminek is, csak csináljuk, vakon, mert bemondta a tévé, a rádió, megmondta az internet, és akkor az biztos úgy van. Hagyjuk, hogy más gondolkodjon helyettünk. Aztán csodálkozunk, hogy nem úgy sülnek el a dolgok, mint szeretnénk.
Más gondolkodik helyettünk - minden téren.
Más mondja meg, mit egyél, mit igyál, milyen ruhában járjál, milyen autót vegyél.

Elfelejtettünk gondolkodni.

Pedig, ha nem ugrunk bele mindenbe, akkor sokkal könnyebb és egyszerűbb lenne az életünk, és ha hagyjuk magunkat gondolkodni, használni a józan paraszti eszünket, akkor még egy fokkal könnyebbé teszünk magunknak mindent.
Sokan mondják, hogy a józan paraszti ész a tudományos érvekkel szemben nem megfelelő, mert hát nem lehet azt tudni, hogy hogyan működik, meg hogyan hat meg mi van benne és a többi... 
A józan paraszti ész - szerintem - nem foglalkozik a tudományos tételekkel, nem az számít neki, mert a tudomány általában külön-külön vizsgál dolgokat, a józan paraszti és meg a nagy egészet nézi. Nem kell mindenáron a tudományos érveket végigböngészni ahhoz - nem is lehet... -, hogy hallgatva a megérzéseinkre eldöntsük, ez vagy az jó-e nekünk. A tudomány persze segíthet dönteni, de nem ez a legfontosabb. Szerintem.
Ja és a józan paraszti ész sem csak úgy "lóg a levegőben" - ősi tudásra, tapasztalatokra alapozva működik, amit a nemzedékek egymásra hagytak. Ezzel persze a tudomány általában nem tud mit kezdeni, mert nem lehet megmérni centire, kilóra.

"Az ősi tudás felelevenítése létérdekünk, hiszen a XXI. században, - amikor ma még szinte mindenki a városra épülő amerikai-nyugati, tőlünk valójában idegen életformát majmolja és hajszolja -, csak ezzel a tudással valósítható meg a fenntarthatóság."

Most még nem látható, érthető, de mit csinál a városlakó, ha nincs áram, amit ma már annyira magától értetődőnek veszünk? Ha a városban nincs áram, akkor szinte semmi nincsen: nincs ivóvíz, nem működik a szennyvízrendszer, nincs fűtés, nincs hűtés. Ezek elég nagy problémát jelentenek, mert pl. aki a tizediken lakik, hogy megy el WC-re? Az első öblítésig még nincs baj - ha még van hely a csatornarendszerben -, de utána??
Ha vidéken üt be ugyanilyen baj, napjainkban ott sem lesz persze minden egyszerű, hiszen rászoktatták az embereket a városias életmódra, de ott legalább van menekülési útvonal, mert például illemhelynek egy gödör is megteszi... ha pedig a kertben is van ez-az, akkor egy darabig még enni is lesz mit. Kutak is léteznek még...

"Akkor, amikor a fenntarthatatlan idegen kultúra önmagától kezd összeomlani, lásd pl. a pénzügyi válságot 2008 óta. Tehát a magyar paraszt tudására igen nagy szükség lesz, különben hogy lenne megoldható a korszerű és egészséges táplálkozásnak megfelelő élelmezés, agrárium?"

 A korszerű és egészséges táplálkozás lehet a legnagyobb baj. Ahhoz, hogy korszerű és egészséges élelmiszert tudjunk termelni, előállítani, helyre kell állítani a talajainkat. Fel kell hagyni a műtrágyázással, a vegyszerezéssel, ismét valódi, élő, szerves trágyát kell használni - aminek az a feltétele, hogy az évtizedekkel ezelőtt mesterségesen szétválasztott állattenyésztést és növénytermesztést újra össze kell hozni - és újra a Kárpát-hazában őshonos, ellenálló, nem pedig idegen fajtákat kell termeszteni, tenyészteni.
Ez nem két napos feladat. Ezt már tegnap előtt el kellett volna kezdeni.
Ennek egyik feltételének kellene lennie, hogy a falvak visszakaphassák/szerezhessék a határaikat az újdonsült nagygazdáktól, és felhasználhassák arra, hogy ott a közösségek megtermelhessék maguknak azt, amire szükségük van, illetve a felesleget eljuttathassák a városokba. Ennek a közösségi gazdálkodásnak, ami régebben gyakorlat volt, még felfedezhetjük a nyomai Erdélyben.

"Úgy is fogalmazhatnánk más szempontból vizsgálva a kérdéskört, hogy a magyar parasztság volt az a réteg, mely évszázadokon át biztosította a Kárpát-medencében a túlélést."

Mindig is a parasztember volt az, aki kihúzta az országot a gödörből, mert ő volt képes előállítani mindazt - vagy szinte teljesen mindazt -, ami a túléléshez kellett: élelmiszert, nyersanyagok nagy részét, iparcikkek széles körét.

"Nyilván, ha elfogy az olaj, és összeomlik az arra épülő idegen kultúra, csak a 100 évvel ezelőtt még jól funkcionáló tudás fogja biztosítani ismételten a túlélést, mert jelen állás szerint másképp nem megoldható. Persze mindennek az újbóli kialakításáig még sok víz fog lefolyni a Dunán."

Gondoljunk bele, a modern civilizáció mennyire az olajra épül... nem csak mint üzemanyag, hanem mint nyersanyag is, hiszen rengeteg minden - a műanyagok tömege - készül olajból...
Ezzel egyrészt az a baj, hogy ezek itt maradnak, nem bomlanak le, nem lehet velük mit kezdeni. Nagy becsapás a lebomló fólia, mert nem lebomlik - azaz molekulárisan is alkotóira esik széjjel - hanem csak elporlad, de a molekulái ugyanúgy megmaradnak és szennyeznek. Csak nem látjuk... de gyilkolják a talajt, a vizeket, ezen keresztül minket is.
Arról nem beszélve, hogy van olyan nézet - és én elfogadom ezt a nézetet - miszerint a Föld szén- és olajkincse hasonlóan működik, mint az ember esetében a test zsírtartaléka. Baj esetén - betegség - abból él a szervezet. De ha elmegyek egy zsírleszívásra, akkor ez a tartalék vész el, csak ezt a szervezet nem veszi tudomásul, mert ez egy kívülről jövő valami és nem természetes folyamat (nem a szervezet égeti el). A szén- és olajbányászat hasonló a zsírleszíváshoz, a föld fontos tartalékát vesszük el, éljük föl, és nem tudjuk a következményeket... Nem tudjuk, a föld, mint élő szervezet, mire használja egyébként ezeket az energiatartalékokat - az emberi élet túl rövid ahhoz, hogy ezt fel tudnánk mérni...
Egy a lényeg, hogy amíg még lehet, amíg még van honnan, meg kell menteni nagyapáink tudását, különben keserves lesz az újratanulás.
Ebbe persze nem csak a földdel, állatokkal kapcsolatos tudást kell érteni, hanem az olyan mesterségekét is, amelyek ezt a két nagy gazdasági ágazatot kiszolgálják: megint kellenek majd kovácsok, fazekasok, bognárok, teknővájók, vályogvetők, takácsok, szabók, csizmadiák, vargák, és még ezerféle más szakember.

A tévedések elkerülése végett, ezek nem a nosztalgia miatt kellenek majd, ugyanis például, ha nem lesz mondjuk Tupperes műanyagedény, akkor miben tartunk otthon ezt-azt? Majd a fazekas fogja megint a "tuppereket" legyártani, bizony!!
A fazekasnak meg kell tanulnia azt is - újra -, hogy milyen edényt mivel díszíthet, ugyanis a díszek a díszségükön kívül egyéb feladatokat is elláttak, mindenk volt jelentése, energiája, ami hatott az edényben tárolt élelmiszerre, tehát nem lehetett akármit rápingálni egy lekváros fazékra...
Ezeket is sikerült a modern ember fejéből kiverni...

"Manapság egyre világosabb, hogy az összeomlás 30-40 éven belül bekövetkezik. Mi lesz akkor a városokkal, és az ott élő lakossággal? Visszaköltöznek többségükben vidékre?"

Nem akarok vészmadár lenni, de a visszaköltözés nem lesz olyan békés, mint ahogyan azt a szó sugallja. Amikor a városlakó kimenekül a városból, akkor még mindig szembe kell néznie azzal, hogy azzal csak a bajok egyik darabkáját orvosolta, hogy a tizedikről a földszintre költözött. A városlakónak annyi tudása sincsen a földdel kapcsolatban, mint amennyi egy mostani falusinak (ami tudás, valljuk be őszintén, a fiatal falusiaknál is igencsak hiányos...), tehát az életben maradása még mindig kérdéses lesz. Nem csak a vidékieknek kell felkészülni, hanem a városiaknak is. Léteznek közösségi kertek már, ahol az alapokat meg lehet tanulni, amivel valamit lehet könnyíteni a dolgokon. Készüljünk föl... nagyon fog fájni...

Az idézett szövegek forrása

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Etetnek bennünket...

Néhány napja egy olyan cikkbe futottam bele, amiben egy amerikai okos bácsi azt taglalta, hogy a kenyér halálos méreg, mert van valami a búzában, ami már nem emlékszem mivé alakul és mit csinál a szervezetben, lényeg, hogy messzire kerüljük el a búzát. Nem is a részletek a lényeg, hanem maga a megközelítés.
Nem csak a kenyérrel kapcsolatban, hanem úgy általában, amikor valaki, valahol kiszúr magának egy élelmiszert, és arról jól megmondja a magáét, hogy miért is nem lenne szabad azt enni.

Mi a baj általában ezzel a megközelítéssel? Valami olyasmi, mint a „nyugati” orvoslással, hogy csak egy dologra figyel oda, kiragadva a nagy egészből. Attól függően, hogy ez ember hol él a Földön, ott milyen táplálékhoz jut hozzá, sok népcsoport eszik valamilyen kenyérfélét. Van, ami hasonlít ahhoz, ahogyan mi ismerjük a kenyeret, van, ami nem, az alapanyag meg attól függ, hogy milyen kenyérnek való terem meg azon a tájon.
Ez a kenyér beépül az étrendbe, ami sok-sok évszázad alatt alakult ki valamilyen „szabályrendszer” alapján. Ezt a rendszert meghatározza az éghajlat, a talajviszonyok, a csapadék mennyisége, az esetleges vallási előírások, az alapanyag eltarthatósága és még sorolhatnánk.
Foglalkozzunk most csak a búzakenyerünkkel, nem tudományos, csak „filozófiai” szempontból.
Gabonát már régen termesztünk. Kenyeret már régen eszünk. Hol többet, hol kevesebbet, de nálunk a kenyér, illetve a búza(liszt) a táplálkozás fontos része. Van, a ki jól elvan kenyér nélkül, van, aki mindenhez kenyeret eszik, ez azonban jórészt nevelés, berögzült szokás kérdése is lehet, és nem tudatos táplálkozásé. Személy szerint én kenyeres ember vagyok, számomra fontos a kenyér.
 

Abban van némi igazság, hogy bármelyik kiválasztott táplálékról meg lehet mutatni, hogy káros lehet – a mértéktelen fogyasztás megbetegíthet, a rossz minőségű alapanyag felhasználása szintén betegséghez vezethet és sorolhatnánk. Abban is van igazság, hogy hát a régiek is mennyi kenyeret ettek, és mégsem betegedtek meg tőle.
Hol van akkor az igazság? Van-e egyáltalán igazság?
Szerintem nincs igazság, és az is odaát van.
Azt kell szem előtt tartanunk, hogy a régiek milyen körülmények között termelték meg a búzát? Sem műtrágya, sem vegyszerek, sem kiszipolyozott talaj nem volt, a termés mindig teljes értékű volt, tartalmazott minden szükséges „hozzávalót”, és bár laboratóriumok nem voltak, hogy megnézhessék, minden benne van-e, nem is kellett, egyszerűen tudták, hogy az a búza jó. Tudták, mikor kell betakarítani, mikor volt – eltarthatóság szempontjából – teljesen érett a kalász, hogyan tárolja, hogyan őrölje, őröltesse, melyik lisztet mire fogja használni és így tovább. Mint minden másban, itt is megvolt a teljes kör,
A modern ember – és itt elsősorban a mi korunk emberére gondolok – ezzel szemben műtrágyázott, vegyszerezett, kiszipolyozott talajon termett, csekély beltartalmi értékkel rendelkező gabonához illetve liszthez jut hozzá. Köszönhetően a nagyüzemi mezőgazdaságnak. Sajnos napjaink nagyüzemi gazdálkodása teljesen eltávolodott a természeti folyamatoktól, az elsődleges cél a minél nagyobb hozam és a minél nagyobb profit – bármi áron. Az sem számít, ha a fogyasztó végső soron silány terményt kap, amiből silány élelmet tud előállítani.
Mivel nem csak a búza „silány”, hanem az összes nagyüzemben termelt termény, így bármiféle összetételben is fogyasztja a modern ember az ételét, valami mindig fog belőle hiányozni, mert a kiinduló növény – és állat – azt eleve nem tudja beépíteni a szervezetébe, tehát onnan a mi szervezetünk sem fogja tudni beépíteni a miénkbe.
Végső soron a modern betegségek egy jó része visszavezethető az elégtelen táplálkozásra – nem is mennyiségi, hanem minőségi alapon. Minőségi éhező a modern ember.
Mivel nincs minden benne a búzában, amire szüksége lenne, elképzelhető, hogy a benne lévő alkatrészek egyike-másika káros hatást fejt ki a szervezetre, mert a hiányzók miatt „burjánzani” tud, míg ha teljes értékű lenne a búza, akkor az alkatrészek egymást kordában tartják.
 

A hiányzó alkatrészek pótlására kísérlet a műtrágyázás, de a nevében benne van, hogy MŰ, és nem valódi, és a valódi, élő szerveztek a mű dolgokkal igazából nem sokat tudnak kezdeni. (Hasonló a helyzet a táplálék-kiegészítőkkel, melyek szinte teljesen mesterségesek, végső soron ugyan olyanok, mint a műtrágya, csak ezt velünk etetik, és mivel Műanyagok, élettelenek...)
Arról se feledkezzünk meg, hogy napjainkban „alapértelmezésben” csak fehér liszthez lehet hozzájutni (BL55), az egyéb liszteket úgy kell levadászni, és sokszor ezek aránytalanul túlárazottak, legtöbbször az aktuális táplálkozási divatirányzatnak megfelelően. És nem is minden liszt alkalmas minden célra.
Még lehetne egy sor dolgot előhozni, de a célom csak annyi, hogy gondolkodásra késztessem az olvasót. Gondoljuk végig a lehető legtöbb körülményt, amikor egy cikkben valamely élelmiszer káros – avagy túlzottan hasznos!! – mivoltáról olvasunk.
No és mit lehet tenni annak érdekében, hogy a helyzet megváltozzon…?
A lehető legtöbb dolgot nekünk magunknak kell megtermelnünk, mégpedig úgy, hogy visszatanuljuk – amíg még lehet, van kitől – a régiek tudományát. Ha magunknak termelünk, akkor a nagyüzemi termelésben megszakadt normális körforgást helyreállítsuk, ezzel meggyógyítsuk kertünk talaját, helyreállítsuk a televényréteget, ezzel biztosítva, hogy a kerti növényeink ismét teljes értékűek legyenek. Ha van rá lehetőségünk, tartsunk néhány tyúkot, nyulat, kecskét, így tényleg a kerti körforgás is helyreáll, füvet sem kell nyírni, tojásunk is lesz, a konyhai maradék is eltűnik és hasznosul, a húst pedig lábon kell tartani, és nem a fagyasztóban.
A falusiaknak is újra kell tanulni a falusi életmódot, mert a legtöbb falusi városiasan él, a boltban vesz meg mindent, ahelyett, hogy amit csak tud, maga termeljen meg, állítson elő. Ha keletkezik némi fölösleg, azt meg csereberéljék el egymás közt.
A városokban is terjednek a közösségi kertek, ahol néhány négyzetméteren lehet csodákat művelni, és ha a panellakónak jutott egy kis erkély, az szintén alkalmas pár dolog megtermelésére. Géczy Gábor azt mondja, ha csak a fűszereket – azaz a Főszereket – magunk termesztjük, már azzal is nagyon sokat tettünk.
Mindezekről már írtam itt a blogon… és még fogok is.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A humusz, azaz a televényföld - I.

Nagyon leegyszerűsítve a kérdést, a humusz, azaz a televényföld a talaj azon része, ami lehetővé teszi a dús növényzet fejlődését. Ez a televény meglehetős lassan képződik, viszont nagyon gyorsan megsemmisül(het) a felelőtlen gazdálkodásnak köszönhetően.

Az a mód, ahogyan a nagyüzemi mezőgazdaság napjainkban működik és használja a termőföldeket, az egyáltalán nem használ a televény fennmaradásának. A hatalmas, ugyanazt a növényt tartalmazó táblák, a műtrágyázás, a növényvédő szerek tömeges alkalmazása, és nem utolsósorban a növénytermesztés és az állattenyésztés szétválasztása hatalmas károkat okoz a televénynek. Ehhez jön még a városok terjeszkedése, az útépítések, erdőirtások és még számtalan dolog, mely mind-mind a televényterületek csökkenéséhez, pusztulásához vezet.

Erről szól az alábbi film:

A megoldásról persze nem szól - sajnos. De még a megoldás felé vezető első lépésekről sem. Persze az is valami, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a televény.
Arra hiába várunk, hogy majd odafönt az okos bácsik és nénik megoldják ezt a kérdést, mert nem onnan fog jönni a megoldás. Nekünk kell megtenni az első lépéseket, kicsiben.
Talán a legfontosabb dolog az, hogy újra meg kell az embereket tanítani arra, hogy a legfontosabb dolog, hogy amit csak lehet, termeljenek meg maguknak. Annyit, amennyire lehetőségük van.
A falusiakat - főleg a fiatalabbakat, az ifjúságot - meg kell tanítani a föld művelésére, az alapvető fogásokra, el kell nekik mondani, hogy ez egy lassú dolog, siettetni nem lehet, és egy kísérleti, tanulási időszak az egy év, mese nincs. El kell érni, hogy a falusi kertekben ne - csak - fű teremjen, hanem mindeféle zöldség.

Meg kell nekik azt is tanítani, hogy a növénytermesztés mellett kell állatokat is tartani, velük együtt lesz csak teljes a mára széttöredezett körforgás (erről még lesz szó).

Meg kell nekik tanítani, hogy amit kiveszünk a földből, azt oda vissza is kell tenni, hogy a küövetkező növénynemzedéknek is legyen tápláléka, legyen miből gazdagítani a testét, ami majd minket fog táplálni. Ez a visszapótlás pedig csak olyan formában lesz eredményes, ami "élő", mert az élő szervezet csak az élőt tudja hasznosítani, a halott anyagot - MŰtrágya, vagy táplálékkiegészítő - NEM.

Meg kell nekik tanítani, hogyan kell hasznosítaniuk mindazt, ami a ház körül keletkezik - és napjainkban szemétnek hívjuk -, mert a visszapótlás egyik fő része ebből a "szemét"-ből származik.

Meg kell nekik tantani, hogy az elsődleges céljuk a saját maguk ellátása legyen, mert ez biztos, hogy messze nem fog annyi munkát igányelni, mintha árutermelésre rendezkednének be. Különben is, kicsiben kell elkezdeni, hogy kipróbálja az ember, hogy miből lehet esetleg nagyban folytatni - már csak a felesleges kudarcélmények, pénzkidobás, energiabefektetés stb. miatt is.

Fontos, hogy tanuljanak türelmet, kitartást, enélkül nem megy.

Mindenkinek fel kellene idézni, hogy milyen volt a nagyanyja főztje, amikor nem a boltban vette hozzá a hozzávalókat, nem tápos csirkéből volt a vasárnapi ebéd, nem holland krumplit, spanyol paradicsomot, marokkói paprikát, brazil cseresznyét ettek, mert minden megtermett a ház körül. Emlékeztetni kell őket, hogy sokkal egészségesebbek voltak, akkor is, ha a mai állapotokhoz hozzá vesszük a modern élet velejáróit (stressz, elektroszmog, légszennyezés stb.), mert igazi, élő ételeket fogyasztottak, ami a közvetlen környezetükben született és nem kilóméterek ezreiről érkezett a nagyboltba...

A városinak is el kell mondani, hogy valamennyi lehetősége neki is van, mert sok fűszer (FŐ-szer!!) cserépben is nevelhető, és a szobanövények egy részét lehet helyettesíteni fűszernövényekkel - nem csak szépek, hasznosak is.

Ha van olyan szerencsés a városi, hogy van erkélye, ott akár paradicsomot, paprikát, hagymát is nevelhet balkonládábanm dézsában.

Terjed a közösségi kertek hálózata, ott egész jó kis veteményest lehet kialakítani. Az egész évre való persze ezeken a helyeken nem fog megteremni, de legalább "szezonban" igazihoz jut így az ember...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Termeljünk, csak termeljünk - a tömegtermelés "mellékterméke"

Egy levelezőlistán esett be a postaládámba ez a "melléklet".

Döbbenetes.
 

Gondolj csak bele... A világon hány autógyár van, amelyek ontják a kész kocsikat, és tényleg, azokat el tudják adni?? És ez csak az autó, mert az eladatlan kocsik "látványt" nyújtanak.
Ha belegondolsz, hasonló lehet a helyzet a TV-kkel, mosógépekkel, hűtőkkel, a millió féle ruhaneművel... mikor fogunk belefulladni?

Csak folyik a termelés, mert termelni kell, mert itt a nyakunkon a fogyasztói társadalom... csak éppen fogyasztani nem fogyasztunk - úgy látszik - annyit, mint amennyit termelünk. Legalábbis a fogyasztás és a termelés valahogy nem találkozik.

Ez alapján a cikk alapján legalábbis ez a helyzet...

Kell ez nekünk...? 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!