Tapasztalataim a kertben

Gondolkoztam, milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, mert ez is a kerti kísérletekről szól, de ilyen cím már annyi van, hogy én sem tudom, melyikbe mit írtam.

Szóval tapasztalatok. Az ember olvas, hall sok mindent, amit egy jó ismerősöm után én is úgy fogadok, hogy kiindulásnak jó, de mivel nincs két egyforma kert, ami tetszik, ki kell próbálni, és levonni a következtetéseket.

Ősszel a kertben egy sávot vastagon betakartam diólevéllel. Alatta volt már mindenféle vegyes kerti hulladék zöldféle, nyírott fű, úgyhogy bátran tettem rá a levelekből, volt honnan. A levél alól - úgy látszik most - egyelőre csak a tarack jön ki, de mivel ez jókedvében a betonon átjön, ezen nem lepődtem meg. De nem vészes a mennyisége... még nem próbáltam kihúzgálni, de gondolom nem lesz túl nehéz. Aszattal ezen a területen nem nagyon találkoztam, pedig van - illetve tavaly volt - rendesen. A diólevél alá tavasszal egy részébe krumplit ültettem. Nem sokat, de azért nem is két fészekről van szó. Állítólag a krumplit nem zavarja a diólevél, hát akkor lássuk. Növényke még nem jelentkezik, de végül is van ideje... Egy-két paradicsompalántát is ültetek majd ide, állítólag ezt sem zavarja a diólevél. Kipróbáljuk...

Egy másik sávot szintén levéllel takartam, ide a parkból került vegyes lomb. Tavaszra elég sok apró magoncocska dugta ki a fejét, de ezeket megszüntetem, nem erdőt akarok telepíteni, legalábbis nem ide - az ősszel lesz olyan helyem, ahova megint viszek ilyen lombot, ott aztán kelhetnek a magoncok, és amelyik bír, meg is erősödhet. Ebbe a sávba a következők mentek: Egy sorba cékla, egy sorba retek - ezek úgy tűnik, nem csinálnak semmit, de még várok, ki tudja, hogy bírják a magok ezt a leveles környezetet. Duggattam hagymát is - korábban már csináltam ilyet, kicsit más összetételű levéltakarás volt akkor - az már szépen mutatkozik. Ebben a levéltakarta parcellában is tör át a tarack, nem nagy mennyiségben, itt próbálkoztam kihúzni, igen könnyen jön, változó hosszúságú gyökérrel. Ide fogom kiültetni a paradicsom- és paprikapalántákat, amiket vettem, meg amiket még kapok. A saját palántanevelés az idén nem sikerült, SEMMI nem kelt ki, pedig kb. ugyanúgy csináltam, mint tavaly, igaz kicsit más helyen volt a nevelde. Dehogy semmi ne keljen ki, az kissé érthetetlen... Lehet, hogy hideg volt...? (Nincs benti nevelésre alkalmas helyem egyelőre, így melegebbre fordult időben kint vetem a magokat, üveg takarással.)

Szalmabálás eprest csináltunk az ősszel ismét, a bálákra alommal kevert, állott vegyes tyúk- és nyúltrágya került, erre rostált komposztföld, ebbe ültettük az epret. Majd az egészet betakartam diólevéllel. Tavaszra a gaz - trágyában lévő gyommagokból - ott kezdett kibújni, ahonnan a tél lesöpörte a diólevelet, de ez nem számottevő. Az eprek szépek, erősek, erős hajtások indultak meg rajtuk, némelyiken virág is van :-) A köztes részekre majd ültetek paprikát, meg talán kerül bele dughagyma. Meglátjuk...

Őszre melegágyas fóliasátrat szeretnék építeni, és tavasszal abban kezdeni a palántanevelést meg korai veteményezést. A helye megvan, csak meg kell csinálni.

Tavaly kibővült a "birodalom", sikerült egy üres telket megvennünk. Lucerna volt benne, de jórészt már csak foltokban van, gondolom kiöregedett. Ennek egy részére gyümölcsfák kerülnek majd,  egy másik részére bogyósok, tán némi szőlő, a fennmaradó rész pedig "kert" lesz, lett. A bogyósok közül már betelepült 60 tő málna, 5 feketeribizli, aztán majd lassan jön a többi is. Ősszel kapunk gyümölcsfa-oltványokat is. A "kert" részt ősszel felszántattuk, tavasszal berotáltattuk, jó sok fűgyökér-csomó és lucernagyök van benne, ami kijött belőle, kint van, ami bennmaradt, majd kijön. Került ide krumpli: árkolás, bele a krumpli, rá kis hamu, visszatakarás és bakhátalás, majd szalmatakarás került az egészre. Még nem látszik, hogy mit csinál a krumpli, de még nincs is "annyira" régen a földben, másnál nem nagyon látok még kibújt növénykét. Két sorra - ezek kissé távolabb vannak a többitől, másik fajta krumpli került bele . kicsit később került rá a szalma, itt tegnap láttam a szalma szélében három helyen krumplilevelet, jó haragoszöldeket. A harmadik krumplis területen az ültetéskor a gumók mellé - növényvédelmi célzattal - dughagyma, két "fészek" közé fokhagyma került, és jobbára csak a sorközökbe került részben kint telelt, elhagyott lucernaszéna és szalma. Itt a hagyma már kibújt. A "krumplis oldalon" van még zöldborsó, ez is szépen kikelt az első kiadósabb esők után, valamint hagyma, ez is szépen sorol.

A krumplival átellenes félre kukoricát ültettem - hogyha lesz remélhetőleg őszre néhány tyúkocska, legyen nekik ennivaló - meg napraforgót, kétfélét, fekete szeműt, amilyet madáreleségnek lehet kapni, meg fehér szeműt, utóbbi remélem jó magasra fog nőni, nagy virággal, ilyenről szereztem a magot. Ja és a kukorica közt van egy sor "nyolcsoros", amiből majd télen az adventi mákos kukorica készülhet.

Fejjebb írtam a gyümölcsfákat... Megpróbálkozom a magról neveléssel is, már csak azért is, mert szenzációs felfedezést tettem: a félérett komposztkupacba beleszórtam egy marék cseresznyemagot - a határban rábukkantunk egy öreg, "fehércseresznye"-fára, finom, sárgára érő gyümölccsel, gyerekkorom óta nem ettem ilyet - és néhány hete felfedeztem, hogy ahova a magokat szórtam, egy csomó magoncocska dugta ki a fejét. Remélem őszre megerősödnek annyira, hogy ki tudjam ültetni őket. Úgyhogy ősszel szórok szét még gyümölcsmagot, letakarom avarral, aztán meglátjuk, élnek-e a felkínált eséllyel.

Készült még egy kicsike "ágyás" a korábbi szalmabálás eper mellé - az eper alól már kivonult a bála, viszont most gyönyörű az eper, szép, erőteljesek a hajtások, és tele van virággal, remélem szépen érni is fog, és az idén nincs benne csiga, csak párat kellett repülőtanfolyamra küldenünk... Szóval ez az ágyás nyírott fű alul, rajta hároméves komposztdombból a rostált föld, ebbe dughagyma- szépen sorol a sok zöld -, retek - szintén szépen kel, sokon már a sziklevelek mellett "rendes" levél is van" és saláta került - ez utóbbi úgy látszik nem sikerült, igaz régi volt kicsit a mag, amit találtam itthon... 
Most hirtelen ennyi tellett...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

​Kályhástábor

Az idei, 2015-ös kályhás tábor fő célja egy hőtárolóval kiegészített rakétakályha építése volt, meg néhány jószolgálati cselekedet, pl. a gumijavító víztartályos kályhájának a javítása (a megrepedt víztartály kiemelése, majd a javított tartály visszahelyezése és a kályha visszaépítése), egy spór tűzterének átalakítása és egy másik kályha építése.
De koncentráljunk a rakétakályhára.
Mi az a rakétakályha? Ez egy egyszerű tüzelőberendezés, aminek nagy előnye, hogy vagy bárhol össze lehet rakni mondjuk néhány tégla segítségével, vagy pl. hordozható változatot lehet csinálni vasból - már aki ért a vasas munkákhoz - és ezen lehet főzni. (Látva egy ilyen "hordozhatót" működés közben, azért nekem az a véleményem, hogy kevesebb cuccot jelent egy bogrács és egy háromláb, és vizet forralni mondjuk teának bográcsban is lehet.) Természetesen beépíthető épületekbe is, ahol a fűtést lehet megoldani vele. A kályha nevét onnan kapja, hogy az égéstermék távozása a rakétákhoz/sugárhajtóművekhez hasonló elven működik, azaz a kályha kilöki magából - a felépítés mián - így kémény nélkül működik.
Akit a téma bővebben érdekel, rákeresve sok anyagot talál a világhálón a rakétakályháról.
A bemutatott hordozható darab volt az alapja annak a szerkezetnek, amit végül felépítettünk.
Az első lépés a hőtároló megépítés volt, ez egy téglából épült fekvő tömb lett, ami kb. 10 méternyi, fokozatosan szűkülő füstjáratot rejtett. (Az elképzelés az volt, hogy olyan magasságúnak kellett ennek lennie, hogy fölé épülhessen egy munkaasztal, és az asztal alatt legyen elegendő hely arra, hogy a hőtárolón lehessen pl. gyógynövényeket szárítani, vagy szolgálhasson naposcsibék lakásául életül első napjaiban.)
Ennek a megépítése volt az egyszerűbb feladat, és arra nagyon jó volt, hogy mi, tanulók - csak hárman voltunk végig, így rendesen hozzáfértünk mindenhez, láttunk, kipróbálhattunk mindent!! - megtanultuk az alapvető munkafolyamatokat: téglaválogatás és szempontjai, agyag-előkészítés, munka az agyaggal (nem kell félni tőle!!), tégla és cserép méretre vágása, falazás alapjai, falrakási módok, drótozás. Illetve, természetesen, ezt megelőzően a szerkezet tervezése, méretezése, járatok kialakításának kitalálása stb.
A nehezebb feladat volt magának a rakétának a megépítése, mert ilyet még az irányító mesterünk sem épített - így az elkészült művet közösen találtuk ki.
A bemutatott hordozható kis rakéta alapján - illetve annak fejlesztője elmondása alapján - meghatároztuk azokat a pontokat, ahol kicsit alakítanunk kell a szerkezeten, hogy a jelentkező gyengeségeket minél jobban kiszűrhessük. Így amellett döntöttünk, hogy az egy etetőnyílás kivételével - ez egy vascső lett - téglából, samottból rakjuk össze a szerkezetet, méghozzá úgy, hogy plusz levegő-bevezetésre is lesz lehetőség, hogy pl. a fa szenesedését lehetőleg meggátoljuk, illetve hogy a levegő el is jusson az égéstérbe és ne fogja meg a tüzelő, egy ferde rostéllyal választjuk el a tereket egymástól.
Indulhatott a legózás, találgatás, méricskélés, szárazon bepróbálás, agyagba rakás, a burkoló benzines hordó kivágása, a maradék nyílások eltömítése, és egyszer csak készen lett a szerkezet, összekötöttük a közben ugyancsak elkészült hőtárolóval, és jöhetett a próbafűtés.
Ehhez a kiindulási mintát hozó úrtól kaptunk egy segédventillátort, azzal, hogy amíg a kályha el nem éri az üzemi hőfokot, addig előfordul, hogy visszafüstől, amikor rátesz az ember - a ventillátor ezt megakadályozza. A külső füstnyílásra felraktuk a ventillátort, és begyújtottunk.
A tűz beindult, a ventillátor bekapcsolása után a füst is megjelent - természetesen. Azt persze tudtuk, hogy mivel friss volt a szerkezet, annak a rengeteg víznek a nagy része, amit az építéskor beletettünk, még ott volt benne, és annak a párolgása fojtja a füstjáratokat. Ez be is bizonyosodott, amikor leállítottuk a ventillátort.
A stabil égés kialakulásakor - folyamatosan kellett rakni a kályhát - jött a következő próba, a PET-palack. A kályha működéséből kifolyólag az elérhető hőmérséklet eléri az 1100-1200 fokot is, ezért a rakétakályhában elégethető a PET-palack is, mert ilyen hőmérsékleten az alkotórészei teljesen el tudnak égni (nem úgy, mint a kb. 600-800 fokot tudó kályhák, ahol a pet palackokból még káros anyagok maradnak vissza, mivel ezek itt még nem, csak magasabb hőfokon égnek). A próba elsőre nem sikerült. Ventillátorral is, anélkül is sűrű fekete füstje volt a kályhának, mutatva, hogy a palack égése nem olyan, mint szeretnénk.
Néhány ventillátor ki-bekapcsolás után hagytuk a tüzet leégni.
Egy-két órával később újabb begyújtás következett, ekkor már működött ventillátor nélkül is a kályha (már száradt a szerkezet, illetve már melegebb volt, mint első begyújtáskor).
Ami az üzemi hőfok elérését illeti, arra a következtetésre jutottunk, hogy az általunk épített szerkezet sokkal lassabban melegszik át, mint egy tisztán vasból összeállított, így tovább tart, amíg eléri az 1100 fok körüli hőfokot, azaz csak később indul be igazán a rakéta, és csak később lehet olyan dolgokat égetni benne, amikhez szükség van erre a magas hőmérsékletre.
Ami az üzemeltetését illeti, kialakításából, működéséből adódóan a felfűtési szakasz igényli a folyamatos jelenlétet, mivel "állandóan rakni kell" a tüzet benne. A tüzeléshez hosszú, vékony(ra hasogatott), száraz fa kell. A hőtároló átmelegedése után a tüzelést persze abba lehet hagyni. (Szemben pl. egy cserép/téglakályhával, amit egyszer megrakunk, begyújtunk, ha leégett, elzárjuk - nem kell folyamatosan ott ülni mellette.)
A tűztér-átalakítás egyszerű eset volt, ott kicsit a kimenő járatot kellett leszűkíteni és közben a lángot/hőt a főzőlapra irányítani először, mielőtt továbbhaladt volna a víztartály/sütő/hődob felé, így már főzni is lehetett rajta. A próba begyújtás eredménye: egy fazékban lévő kb. 2 liter víz nem egészen 10 perc alatt forró lett.
A vízteres kályha visszaépítése is rendben lezajlott, abban egy másik kályhaépítési szerkezetet ismertünk meg (füstelvezetés). Érdekes módon a visszaépítés után pár tégla kimaradt, pedig mindent visszaépítettünk a helyére...
A másik kályha építésére a tábor során már nem került sor, csak az alsó sort raktuk le, amit kitöltöttünk a másik építésekből visszamaradt törmelékkel és kiöntöttünk a maradék, felhígított agyaggal.
Aztán megbeszéltük, hogy a következő hónapban összejövünk - időpontot is kitűztük- és akkor egy hétvégén megépítjük ezt a kályhát is. A rakétával szemben ez már egy olyan szerkezet lesz, amin tényleg végig követhetjük a kályhaépítés lépéseit.

"Spórheltkályha"
A tábor utáni "buli" építés is lezajlott.
A kályha felépítésének a terve már megvolt, hogy mit kell tudnia a szerkezetnek, már csak össze kellett rakni.
A követelmény: viszonylag hamar adjon le meleget, és kiegészítésként ételmelegítésre, fűzésre is legyen alkalmas, de a fűtés az elsődleges szempont. Ennek megfelelően egy hődobos kályhára esett a választás, ahol a hődob alsó és felső lapja egy-egy öntöttvas platni lett (ez gyorsabban felmelegszik és kezd fűteni, mint a téglából épített hődob).
A már megismert építési fogások mellett most megtanultuk a kosaras tűztér építését, az ajtók berögzítésének a módját, hogy építsük be a platnit. Ez a hétvége tényleg olyan gyakorlatokkal ismertetett meg, ami alapján már bele lehet kezdeni egy hasonló kályha otthoni megépítésébe. A próbafűtés sikeres volt!

Eszembe jutott még valami. Azt is megtanultuk, hogyan kell a kályhába begyújtani helyesen. Ugyanis eddig nem jól csináltam, és valószínű sokan ugyanígy, rosszul csináljuk.
Fentről kell begyújtani, azaz vastagok alulra, rá a vékonyabbak, tetejére legvékonyabb és a begyújtó papír vagy fenyő gyaluforgács vagy valami, és így gyújtjuk. Miért? Mert nem a fa ég a tűzben, hanem a fa gázai. A fa kb. 135 fokon gázosodik, ez a fagáz kb. 260 fokon gyullad be. A fent égő láng alatt gázosodik, a gáz fölfelé megindul, és a meleg lángban elég (nagyjából ez történik). Ha alul gyújtom meg, akkor a füsttel egy csomó fagáz is kimegy, anélkül, hogy elégne, a felszálló meleg egyszerűen kirántja magával. Így viszont... tökéletesebb lesz az égés, jobb lesz a melegítés és ezzel a hatásfok is.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!