Amilyen egyszerűnek tűnik a természet működése - bár végső soron az, hiszen a Teremtés mindig a lehető legegyszerűbben végzi a dolgát - annyira bonyolult is. Ami végső soron szintén csak egy látszat... akkor is, ha ez elsőre ellentmondás.
Minden a teremtőjéhez, a forrásához igyekszik vissza. Proból vagy és porrá leszel. A közben megtett út pedig szépen belesimul a teremtésbe, azzal maximálisan összhangban van.
Nézzük akkor, hogy hogy is állunk az előzőekben említett tápanyagtartalommal.
A Teremtés normális működése mellett ami kikerül a földből, az oda vissza is jut előbb-utóbb, ilyen vagy olyan formában. A visszajuttatásban nagy szerepe van az életnek, hisz a visszajuttatást is élő szervezetek végzik. Az ő feladatuk, hogy újra felhasználhatóvá tegyék mindazt, amit pl. mi már nem tudunk hasznosítani, vagy lebontsák és a talajba juttassák pl. egy kidőlt fa minden alkotórészét, így segítve a fa-utódok tápanyaghoz jutását.
A kertészkedés során tehát gondoskodni kell arról, hogy amit kiveszünk finom, egészséges, tápláló zöldségek formájában, azt vissza is kell adni, mert különben a következő évben már nem lesz olyan tápláló és egészséges a zöldség, a következőben még kevésbé és így tovább, amíg a kertben is eljutottunk addig a "vacak" terményig, ami manapság a szupermarketek polcairól levehető.
Ez a visszaadás, visszatáplálás pedig akár egész évben folyamatos lehet:
A kiskertben a vegyszerezés is felesleges. Megfelelő fajtaválasztással, növénytársításokkal, egymást védő növények telepítésével minden megoldható. Nézzünk körül a természetben: burjánzik minden, pedig ott sem permetez senki. A jövények egymást védik, segítik.
Ami pedig kertünkben felesleges, azt a zsíroskenyér-meghajtású kisgépekkel (pl. kapa) magunk is megoldhatjuk.
Egyébként, ha hagyjuk a kertet egykissé eldzsungelesedni, vagy legalább egy részén érintetlenül hagyni, hadd burjánzzon ott az élő természet, akkor ezzek lakóhelyet, búvóhelyet is biztosítunk egy csomó önkéntes segítőnek: madaraknak, rovaroknak, férgeknek, akik összeszedegetik a kártevőket.
Lehet, hogy ezekkel az elvekkel kicsit szembe megyünk a hagyományokkal, ahogy a kerteket művelték az utóbbi időkben - szinte tisztára söpört sorközök, sehol egy gyom, sehol semmi zavaró, a kikapált dolgokat is kihozzuk a sorok közül, hogy néz az ki otthagyni - viszont így sokat tettünk annak érdekében, hogy a természet körforgását ne megszakítsuk, csak talán icipicit megsértsük, ami sérelem könnyen be is gyógyul.
Ám ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb: egészséges, tápláló, tiszta, teljes értékű, élő ételek kerülnek a családunk asztalára, és ez minden fáradságot megér.
A kertészkedés során tehát gondoskodni kell arról, hogy amit kiveszünk finom, egészséges, tápláló zöldségek formájában, azt vissza is kell adni, mert különben a következő évben már nem lesz olyan tápláló és egészséges a zöldség, a következőben még kevésbé és így tovább, amíg a kertben is eljutottunk addig a "vacak" terményig, ami manapság a szupermarketek polcairól levehető.
Ez a visszaadás, visszatáplálás pedig akár egész évben folyamatos lehet:
- Az udvarban lenyírt fűvel takarhatjuk a veteménysorok, tövek közti területet, aminek eredménye lesz, hogy a növény körül a talaj nehezebben szárad ki, az alul lévő, rothadó növényi részek gazdag tápanyagot boztosítanak a fejlődő növényünknek, a talajlakó állatoknak, akik pl. az ásást is elvégzik helyettünk ésatöbbi (a lenyírt füvet elkérhetjük a szomszédtól is, ha neki nem kell és csak kidobná mondjuk a kukába)
- Ősszel a lehullott falevelekkel is betakarhatjuk a kerünket, jó esetben tavaszra ennek nagy része már szinte föld lesz - de ez nagyban függ a levelek fajtájától; arra ügyelni kell, hogy diólevelet csak olyan helyre terítsünk, ahova biztos nem fogunk ültetni semmit, mert csírázásgátló anyagok oldódban ki a levélből (de pl. jó talajtakaró lesz belőle pl. díszcserjék alá, ha nem akarjuk, hogy nagyon körbenője őket a fű)
- A konyhai hulladékokat, szobanövények leszedett részeit, tönkrement ajándék virágcsokrokat, felaprított lemetszett ágakat, fűrészport stb. elkomposztálhatunk, és a kész komposztot kiszórhatjuk a kertbe
- A komposztdombra üríthetjük az alomszéket is
- Ha állatokat tartunk, akkor az ő trágyájuk is komposztálható vagy közvetlenül kiszórható a kertbe
- Hamár nem tudják a veteményt bántani, akkor a tyúkokat ki is engedhetjük, hadd kapirgáljanak, csipegessenek, így gyommagokat is, kártevőekt is felcsipegetnek
A kiskertben a vegyszerezés is felesleges. Megfelelő fajtaválasztással, növénytársításokkal, egymást védő növények telepítésével minden megoldható. Nézzünk körül a természetben: burjánzik minden, pedig ott sem permetez senki. A jövények egymást védik, segítik.
Ami pedig kertünkben felesleges, azt a zsíroskenyér-meghajtású kisgépekkel (pl. kapa) magunk is megoldhatjuk.
Egyébként, ha hagyjuk a kertet egykissé eldzsungelesedni, vagy legalább egy részén érintetlenül hagyni, hadd burjánzzon ott az élő természet, akkor ezzek lakóhelyet, búvóhelyet is biztosítunk egy csomó önkéntes segítőnek: madaraknak, rovaroknak, férgeknek, akik összeszedegetik a kártevőket.
Lehet, hogy ezekkel az elvekkel kicsit szembe megyünk a hagyományokkal, ahogy a kerteket művelték az utóbbi időkben - szinte tisztára söpört sorközök, sehol egy gyom, sehol semmi zavaró, a kikapált dolgokat is kihozzuk a sorok közül, hogy néz az ki otthagyni - viszont így sokat tettünk annak érdekében, hogy a természet körforgását ne megszakítsuk, csak talán icipicit megsértsük, ami sérelem könnyen be is gyógyul.
Ám ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb: egészséges, tápláló, tiszta, teljes értékű, élő ételek kerülnek a családunk asztalára, és ez minden fáradságot megér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése