Érzések

Érdekes dolog ez az egész mozgalom-féleség, ami egyre több embert, családot megfertőz. Nagyon jó dolog, hogy sokan költöznek ki vidékre, vesznek parasztházat, vagy kisebb-nagyobb tanyát, és kezdenek el valamilyen szinten gazdálkodni. Így családjukat mindenképpen egészséges, élő élelemhez juttatják, esetleg más családok is részesedhetnek munkájuk gyümölcséből, és megtapasztalják, hogyan éltek nagyszüleink, dédszüleink, milyen a természet közelében élni, lakni, dolgozni.
Egy valami van csak, ami ebben az egészben... zavar...? Nem is tudom, nem ez a legjobb szó rá. Szóval van valami, ami kicsit kilóg a teljes képből.
Erre tegnap döbbentem rá.
A dolog persze kétélű, és én sem így csinálom - egyelőre - tehát miért pont én beszélek, de valakinek csak el kell kezdeni ezeket a gondolatokat...
Szóval tegnap... ültem a szalmában, a földút mellett, az árokparton, és néztem a tájat. Azt a jól ismert tájat, amit nap, mint nap láthatok, amit régen ismerek, amit pont ebből a nézőpontból még nem láttam. Gyönyörködtem a zöld sok-sok árnyalatában, a felhős ég szürkéskékjeiben, a mező más színeiben, hallgattam a madarak hangjait.

Elképzeltem, hogy az út túloldalán van a kicsi, de kényelmes, épp elegendő házunk, mellette kút, mögötte gazdasági épületek, és onnantól odáig, meg innentől addig én vagyok a gazda.
Vizet ad a kút, tüzelőt ad az erdő, villany nélkül meg el lehet lenni. Itt van a konyhakert, amott terem a búzánk, a kukorica, meg a krumpli, ott legel két tehén, pár birka, kecske, a lovak is szabadon futkosnak. Ezt a darabot meg alaposan megtrágyázzuk, ezzel el is egyengetjük, és kiszórunk egy csomó gyümölcsmagot, hogy abból majd gyümölcsfaerdő legyen. Majd jöhet szedni mindenki, akinek kell. Adni meg azt ad érte, amit akar. Vagy tud. ha épp semmit, az sem baj.
A modern kor dolgainak nagy részéről le lehet mondani, sokkal élvezetesebb nézni a természetet, figyelni a madarakat, a fákat, hallgatni a környék hangjait.
Mennyivel jobb ez, mint a plázákat járni... nézni - üres tekintettel - a hamis fénnyel csillogó kirakatokat...
Nem könnyű dolog ez, én nagyon jól tudom.
Sok-sok munkával is jár, azt is tudom.
De talán jobb, ha az ember a munkaerejét saját maga, a családja gyarapítására fordítja - közvetlenül - és nem "valaki más" felemelkedésére.
És meggyőződésem, hogy ez nem visszalépés, nem az idő kerekének visszaforgatása. Ez visszatérés oda, ahonnan eltérítettek minket, és ez nem ugyanaz.
Hogy mindezt mikor tudom megcsinálni, nem tudom. De egy részét mindenképpen szeretném megtenni. Annyit, amennyit csak lehet.

A beillesztett kép a Fortepan oldaláról való.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Növényvédelem - növényvédelem?

A növényvédelem fura egy dolog. Szerintem.

Minél többet olvasok, előadást hallgatok a kiskerttel, önellátással kapcsolatban, meg túrom a világhálót, nyitott szemmel járok, meg néha gondolkodom is, és bizony egyre inkább arra a következtetésre jutok, hogy termesztett növényeink minél inkább eltávolodnak a természettől (túlnemesítés, monokultúrás termesztés, és a legrosszabb, a génmódosítás), annál inkább szükségük van arra, hogy a betegségektől *kívülről* kapjanak védelmet.

Vegyszeres védelmet.

Annyi vegyszer van mát forgalomban, hogy ihaj. Sokhoz már csak úgy nem is lehet hozzájutni, csak vegyszervizsgával használható, csak védőöltözetben juttatható ki - hogy ily szép kifejezéssel éljek -, és a sor végén... megesszük. Védőöltözet nélkül. Nem ellentmondás ez? De, az.

Ha elővesszük a józan paraszti eszünket, aztán megvizsgáljuk a természetet, azt látjuk, hogy ott ugyan senki nem permetez semmiféle vegyszerrel sem, és mégis, burjánzik az élet. Csak úgy, magától. Persze ott is előfordulnak beteg egyedek, de tömeges pusztulás azért nincs.

Mi hát a megoldás?

Kultúrnövényeink a fentebb említettek miatt igénylik az ilyen gondoskodást. Ez nem kérdés. De akkor mit tehetünk? Először is igyekezzünk nem agyontenyésztett, őshonos fajtákat termelni. Ezek a fajok teljesen beleillenek a környezetükbe, jól ismerik annak minden oldalát, ennek megfelelően pontosan tudják (igen, tudják!), hogyan védjék meg magukat a különböző betegségekkel szemben. Minél inkább vegyeskultúrásan tervezzük meg a kertünket, az összefüggő területeket törjük meg más-más növényekkel.

Ennek az a célja, hogy az egymás mellé kerülő növényfajok egymást segítik, egymás kártevőit távol tartják, magukhoz vonzzák - ha nekik épp arra van szükségük - és ezzel az elvvel gyakorlatilag vegyszerek nélkül képesek vagyunk burjánzó kertet csinálni. A védelmet a megfelelően társított növények végzik al a vegyszerek dolgát.

Na jó, és a gyümölcsfák? kérdezheted, kedves Olvasóm. A gyümölcsfák környezetébe is oda lehet ültetni olyan növényeket - pl. évelő fűszerek - amik segítik a fát, hogy a kártevőknek ne legyen kedve odamenni.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, a teljesség igénye nélkül íme néhány példa arra, hogy hogyan, mit lehet összetársítani. Ezek segítségével ki-ki megtervezheti a saját kertecskéjét, annak megfelelően, amit termeszteni akar, hiszen mindent úgysem lehet, az már nem kiskert.

Tehát:

Növénytársítás az öngyógyító veteményesben - ebben a cikkben - a Tudatbázis oldaláról - nem csak társítási példákat, hanem egyéb művelési tanácsokat, ötleteket lehet olvasni (sokban hasonlít az Öngyógyító kiskert c. könyvben olvasottakhoz, ez itt is meglelhető)

Fényképekkel illusztrált táblázatokat böngészhetsz a Gazigazító oldalán. Az első táblázat itt van, a második pedig itt.

No meg persze lehet kísérletezni is, ha olyasmit akarunk, amire ezek a források - vagy ami még a neten, könyvtárban fellelhető - nem adnak választ.

A legjobb tehát, ha ilyen megoldásokat keresünk, így biztosan tiszta termést takaríthatunk be. No meg persze reménykedjünk, hogy a szomszédok sem nagyon permeteznek... bár ha majd látják a burjánzó kertünket, és megkérdik, mi a titkunk, mivel permetelünk, és elmondjuk, még lehet ők is átállnak - akkor pedig minden rendben lesz!

Ha mégis az a döntés, hogy permetezni márpedig kell... akkor is van megoldás, mert léteznek olyan szerek, amelyeket ökológiai - bio - gazdálkodásban is lehet használni. Ezekhez nyújt segítséget például ez a két oldal:

Ökológiai gazdálkodásban engedélyezett készítmények listája 

Egymást segítő növények, biokerti növényvédő szerek 

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a civilizált ember ugyanígy működik: betegségeire a segítséget ugyanúgy vegyszerektől várja, ugyanúgy kívülről, ugyanúgy másnak átadva a felelősséget... Pedig ha megbetegítetted magad, akkor vedd is a fáradságot, ás hozd helyre, amit elrontottál!)

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

... de miért is kell a kerted? - III.

Kedves Olvasóm, ha egyszer kicsit több időd van, akkor menj el egy közértbe, egy szupermarketbe, hipermarketbe, ahova szoktál, és szánj rá időt, és alaposan nézz meg több, különböző élelmiszert. Illetve a csomagolását, ahol ott van, hogy mi van benne.

Meg fogsz lepődni. Azon már valószínű nem, hogy milyen hosszú tud lenni a felsorolás, meg hogy tele van E-számokkal. Azon fogsz meglepődni, hogy ezt a valamit élelmiszernek adják el.

A teljesség igénye nélkül nézzünk meg egy-két kategóriőát, amit a felsorolásban találhatsz.

• Állományjavító - ezek azért kellenek, hogy az a kotyvalék a lehető legjobban hasonlítson arra, aminek a neve szerint lennie kellene, és ha tényleg abból készült volna, amiből a neve szerint készülnie kellett volna
• Térfogatnövelő - jó, az élesztő is az, de azt nem azért teszem bele, hogy az egykilós kenyér most optikailag ugyanakkora legyen, mint gyerekkoromban a kilós... különben is, ahogy Besenyő Pista bácsi ("Laár pour Laár" társulat) mondta, "Nem térfogatot akarok enni".
• Ízfokozó - ezzel egyrészt elhitetik veled, hogy annak az íze, ami látszólag ez, olyan, mint az ízfokozó íze (mert igazából az dominál) és ha valahol mégis beleszaladsz egy valódi abba, aminek ezt gondolod, akkor annak az íze már ne is tessen, és ezt kívánd inkább helyette, másrészt ezzel elérik, hogy még többet akarj fogyasztani ebből a "finomságból"
• Tartósító - ami azért kell bele, mert 'nincs idő' a hagyományos technológiák alkalmazására (ha abból készül a kezedben lévő, amiből kéne), illetve, mivel ez csak egy turmix a látszat ellenére, ezt a turmixot valahogy eltarthatóvá kell tenni legalább néhány napig, mielőtt végképp szétesne alkotóira. De mivel biztosra akarnak menni, annyit tesznek bele, hogy hónapok múlva is olyan, mint új korában
• Aroma - ez kicsit hasonlít az ízfokozóra, illetve a kotyvalénak ettől lesz olyan íze, mint amilyen akkor lenne, ha abból készült volna, amiből tényleg kellett volna. Ha az aroma természetes, akkor maga az aroma végülis rendben van, mert valami létezőből vonták ki, de csak ebből a szempontból van rendben, hogy nem egy vegyész kreálmánya, mert onnantól vagy mesterséges, vagy 'természetazonos', ami azt jelenti, hogy olyan, mintha természetes lenne, de mesterséges. Ha meg mesterséges, akkor mesterséges. Az aroma azért is kell, mert annyi eper a világon nicsen, mint amennyi epres termék, és egy ausztrál fa fűrészporából kiváló eperíz állítható elő...
• Lisztjavító - na ez érdekes. Mert akkor a liszt, amit beletettek a kotyvalékba, nem jó, azaz ROSSZ, és azt meg kell javítani. De attól még rossz lisztet eszünk...
• Savanyúságot szabályozó - ez is egyfajta tartósító...
• Módosított keményítő (vagy bármi más) - ez nagy valószínűséggel génmódosított alapanyagból származik, és betegségokozó lehet
• Hidrogénezett növényi olaj - ez az az ún. "transzzsír", ami nagy valószínűséggel okoz különböző betegségeket, elsősorban szív-érrendszerieket. A baj velük az, hogy olyanok, mint az igazi zsírok, csak a molekuláik szerkezetében van egy kicsi eltérés az igaziakjhoz képest (egy hidrogénatom "transz" állásban van bennük), ami elég ahhoz hogy a szervezet azt higgye, tényleg zsír, de beépőlés, felszívódás, hasznosulás szempontjából már nem jók semmire, "szemetet" képeznek
• Csomósodás gátló - hogy ne álljon össze, ami egyébként teljesen természetes állapota lenne. Emiatt nem csomósodik össze pl. a só még akkor sem, ha tök párás idő van (ami a sónál amúgy természetes lenne, lévén, hogy megköti a nedvességet, és ettől összeáll, akkor viszont már kevésbé eladható - szerintük)

A lista egyelőre ennyi, mert fejből írtam, nem egy csomagolásról.
Ezek itt, a listában, szinte kivétel nélkül, a szervezet számára IDEGEN ANYAGOK, ezekkel a szervezetünk nem tud mit kezdeni. Nem arra teremtetett, hogy ezeket az izéket feldolgozza. Jó esetben van, amelyik a végeken egyszerűen eltávozik a szervezetből. De sok közülük a tápcsatorna falát átlépve bejut a sejtekbe és ott garázdálkodni kezd. Van ami dolga végeztével kiürül, de van olyan, ami életünk végéig ott marad, és ha újra eszünk ilyent, az is ott marad, tehát az idegen anyag felszaporodik.
A felszaporodás eredménye meg akármi is lehet.
Szóval, ezeket akarjuk-e enni nap mint nap reggelire, ebédre, vacsorára, vagy inkább egy kicsit fáradozunk azon, hogy minél több friss, egészséges, vegyszer- és adalékmentes táplálék kerüljön az asztalunkra?
Lehet, hogy a tecsós csak 9,90... de mellé, az okozott betegség kezeléséhez a gyógyszer 99,90, az orvos 9990,90, a kórház  99.999,90 és hadd ne soroljam tovább, valamint a tecsóba el kell autózni, és ilyen benzinárak mellett...
A döntést mindenkinek magának kell meghoznia, nem akarok én senkit sem megtéríteni. Mindenki a maga - és persze a családja - bőrét viszi vásárra.
Csak azt szeretném, ha elgondolkozna mindenki, és utána döntene.
Reményeim szeirnt amellett, hogy jobb egtészségesen táplálkozni, mert jobb egészségesnek lenni.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Az Orwelli világ érkezése...?

Szóval ezért kell művelni a kertjeinket... És ezért fontos, hogy minden eszközzel megakadályozzuk a monsantohoz hasonló borzalmak terjeszkedését (sok lúd disznót győz, ne feledjük!!):
A Grow Food, not Lawns Facebook-oldalon sok érdekességet lehet olvasni (angolul tudók előnyben). Ma ezt találtam náluk:
 

"So Monsanto (maker of genetically modified seeds) has a bee problem. The bees keep taking the pollen from Monsanto’s GMO fields and cross contaminating them with the organic plants (at the farmer’s field next door). So to protect their patented seed technology, Monsanto has sued 410 farmers for 23 million dollars because they are growing Monsanto’s cross contaminated plants without permission (and won the suit). Then to make sure this does not happen again, Monsanto re-engineered their plants so that the bees will slowly die out if they come in contact with their genetically modified plant’s pollen (in a matter of days). Does Monsanto have the right to kill off the entire bee population in order to protect their patents?"
 

Angolul nem tudóknak íme a fordítása:
 

"Szóval, a MONSANTO-nak (Genetikailag módosított vetőmagok gyártója) gondja akadt a méhekkel. A méhek ugyanis virágport gyűjtenek az ő GMO-s tábláikról, és keresztbeporozzák ezekkel a rendes növényeket (a szomszéd farmer földjén). Hogy védjék a szabadalmaztatott vetőmag technológiájukat, a Monsanto 23 millió dollárra beperelt összesen 410 farmert, mivel ők engedély nélkül termesztenek Monsanto növényes virágporral keresztezett növényeket (és meg is nyerték a pert!!) Hogy hasonló eset többé ne fordulhasson elő, Monsanto kissé megmódosította a növényeit, mégpedig oly módon, hogy a méhek, ha kapcsolatbe kerülnek a génmódosított növények virágporával, akkor néhány napon belül szépen elpusztulnak. Tényleg joga lenne a Monsantonak, hogy szabadalmai védelmében kipusztítsa a méheket??"
 

A profit érdekében mindenre képesek. Csak pl. azt feledik el, szűklátókörűségükben, hogy

1) ha kipusztulnak a méhek, akkor az ő GMO-ikat sem lesz, ami beporozza, és akkor elmehetnek a sóhivatalba (bár valami olyant olvastam, hogy már kutatják a robotméheket, amik majd felismerik a monsanto szabadalmas növényeket ésatöbbi) 

2) Einstein bácsi aszonta, ha a méhek eltűnnek, akkor az emberiségnek kb. négy éve van, és semmi garancia nincs arra, hogy jól is számolt, és akkor a kukába kerül minden monsantos gazficok is, mert neki sem lesz mit ennie!!! Annyi robotméhet meg nem lehet legyártani, annyiféla programmal, hogy mindent be tudjanak porozni.
 De hát a profitéhség, kapzsiság nagy úr... csakhogy... magukkal vinni a túlvilágra úgysem tudnak SEMMIT...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

... de miért is kell a kerted? - II.

Amilyen egyszerűnek tűnik a természet működése - bár végső soron az, hiszen a Teremtés mindig a lehető legegyszerűbben végzi a dolgát - annyira bonyolult is. Ami végső soron szintén csak egy látszat... akkor is, ha ez elsőre ellentmondás.

Minden a teremtőjéhez, a forrásához igyekszik vissza. Proból vagy és porrá leszel. A közben megtett út pedig szépen belesimul a teremtésbe, azzal maximálisan összhangban van.

Nézzük akkor, hogy hogy is állunk az előzőekben említett tápanyagtartalommal.

A Teremtés normális működése mellett ami kikerül a földből, az oda vissza is jut előbb-utóbb, ilyen vagy olyan formában. A visszajuttatásban nagy szerepe van az életnek, hisz a visszajuttatást is élő szervezetek végzik. Az ő feladatuk, hogy újra felhasználhatóvá tegyék mindazt, amit pl. mi már nem tudunk hasznosítani, vagy lebontsák és a talajba juttassák pl. egy kidőlt fa minden alkotórészét, így segítve a fa-utódok tápanyaghoz jutását.
A kertészkedés során tehát gondoskodni kell arról, hogy amit kiveszünk finom, egészséges, tápláló zöldségek formájában, azt vissza is kell adni, mert különben a következő évben már nem lesz olyan tápláló és egészséges a zöldség, a következőben még kevésbé és így tovább, amíg a kertben is eljutottunk addig a "vacak" terményig, ami manapság a szupermarketek polcairól levehető.
Ez a visszaadás, visszatáplálás pedig akár egész évben folyamatos lehet:

• Az udvarban lenyírt fűvel takarhatjuk a veteménysorok, tövek közti területet, aminek eredménye lesz, hogy a növény körül a talaj nehezebben szárad ki, az alul lévő, rothadó növényi részek gazdag tápanyagot boztosítanak a fejlődő növényünknek, a talajlakó állatoknak, akik pl. az ásást is elvégzik helyettünk ésatöbbi (a lenyírt füvet elkérhetjük a szomszédtól is, ha neki nem kell és csak kidobná mondjuk a kukába)
• Ősszel a lehullott falevelekkel is betakarhatjuk a kerünket, jó esetben tavaszra ennek nagy része már szinte föld lesz - de ez nagyban függ a levelek fajtájától; arra ügyelni kell, hogy diólevelet csak olyan helyre terítsünk, ahova biztos nem fogunk ültetni semmit, mert csírázásgátló anyagok oldódban ki a levélből (de pl. jó talajtakaró lesz belőle pl. díszcserjék alá, ha nem akarjuk, hogy nagyon körbenője őket a fű)
• A konyhai hulladékokat, szobanövények leszedett részeit, tönkrement ajándék virágcsokrokat, felaprított lemetszett ágakat, fűrészport stb. elkomposztálhatunk, és a kész komposztot kiszórhatjuk a kertbe
• A komposztdombra üríthetjük az alomszéket is
• Ha állatokat tartunk, akkor az ő trágyájuk is komposztálható vagy közvetlenül kiszórható a kertbe
• Hamár nem tudják a veteményt bántani, akkor a tyúkokat ki is engedhetjük, hadd kapirgáljanak, csipegessenek, így gyommagokat is, kártevőekt is felcsipegetnek

És még sorolhatnánk, de most hirtelen ennyi jutott eszembe. Így a műtrágyára semmi szükség nem lesz, már csak azért sem, mert - mint a neve is mutatja - ez MŰ, a teremtésben elő nem fordul, így igazából a természet nem sokat tud kezdeni vele. Ha tudna, akkor nem lenne annyi műtrágyamaradék az élő vizeinkben.
A kiskertben a vegyszerezés is felesleges. Megfelelő fajtaválasztással, növénytársításokkal, egymást védő növények telepítésével minden megoldható. Nézzünk körül a természetben: burjánzik minden, pedig ott sem permetez senki. A jövények egymást védik, segítik.
Ami pedig kertünkben felesleges, azt a zsíroskenyér-meghajtású kisgépekkel (pl. kapa) magunk is megoldhatjuk.
Egyébként, ha hagyjuk a kertet egykissé eldzsungelesedni, vagy legalább egy részén érintetlenül hagyni, hadd burjánzzon ott az élő természet, akkor ezzek lakóhelyet, búvóhelyet is biztosítunk egy csomó önkéntes segítőnek: madaraknak, rovaroknak, férgeknek, akik összeszedegetik a kártevőket.
Lehet, hogy ezekkel az elvekkel kicsit szembe megyünk a hagyományokkal, ahogy a kerteket művelték az utóbbi időkben - szinte tisztára söpört sorközök, sehol egy gyom, sehol semmi zavaró, a kikapált dolgokat is kihozzuk a sorok közül, hogy néz az ki otthagyni - viszont így sokat tettünk annak érdekében, hogy a természet körforgását ne megszakítsuk, csak talán icipicit megsértsük, ami sérelem könnyen be is gyógyul.
Ám ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb: egészséges, tápláló, tiszta, teljes értékű, élő  ételek kerülnek a családunk asztalára, és ez minden fáradságot megér.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Majd más megoldja helyettem...?

Több előadását is hallgattam Géczy Gábornak az utóbbi időben. Sokminden tetszik, amit hallottam tőle, persze, lehet is vitatkozni ezzel-azzal, de egy-egy próbát megérnek az ötletei, felvetései.

 Kezdetben vala... a budi. Vagy árnyékszék, vagy pottyantós wc, vagy latrina, mindegy, hogyan nevezzük. Évezredek óta működő "szerkezet", és évezredek óta elvégzi a dolgát, azaz visszajuttatja a Teremtésbe, ami oda való. A budi tartalmának ugyan az volt a sorsa, mint az istálló, baromfiól stb. hasonló eredetű tartalmának - hogy körülírjam a dolgot. Nem mindig fogom.

Miért fontos ez? Miért kell erről beszélni?

Azért, mert a Földanyácska is egy élőlény, aki - többek között - minket is táplál. Abból, hogy mit adunk vissza neki, abból tudni fogja, hogy milyen állapotban vagyunk, milyen bajaink lehetnek, és ennek megfelelően fog cselekedni, hogy a kibillent egyensúlyunkat visszaállíthassa, állíthassuk.

Ez a cselekedete lehet az, hogy lakhelyünk környékén megjelennek azok a gyógynövények, amik segyteni fognak minket abban, hogy a bajaink rendbe jöjjenek. Ezeket a növényeket lelegelik az állatok, a hatóanyagaik belekerülnek a húsukba, tejükbe, amiket elfogyasztunk, és így átkerülnek a mi szervezetünkbe. Ez egy teljesen magától működő rendszer, akár tudunk róla, akár nem, ez van. A teremtés működik. Amilyen információt mi adunk a Földanyánknak állapotunkról az ürülékünkön keresztül, annak megfelelő válaszokat fogjuk mi visszakapni őtőle, hogy táplálásunk a lehető legjobb legyen, leginkább szolgálja a mi javunkat.

Ha ezt e rendszert végiggondoltuk, akkor könnyen belátható a következő is.

Az állapotunkról a legpontosabb információt akkor adjuk vissza a Földanyánknak, ha olyan táplálékot fogyasztunk, ami együtt rezeg velünk, ami ugyanabban az energetikai rendszerben nőtt föl, ahol mi is, mert így vagyunk együttesen harmóniában. A legjobban akkor járunk, ha a táplálékunk, amit elfogyasztunk, legmesszebb egynapi járóföldről érkezik hozzánk (ez nem az egy nap alatt autóval, vonattal, repülővel megtett utat jelenti...). Ha brazil cseresznyét eszem, valamilyen információt persze az is vissza fog juttatni a teremtésbe, csak éppen az az információ az én gyógyításom szempontjából teljesen értékelhetetlen lesz, azzal a Földanyácska nem tud mit kezdeni. Abból az információból nem fogja tudni, milyen gyógynövényeket kell teremtsen nekem, nekünk oda, amit ilyen-olyan formában aztán bevihetünk a szervezetünkbe.

Géczi Gábor mesélte, hogy beszélgetett egy erdélyi füvesemberrel, aki elmondta neki, ha megy be egy faluba, látja, milyen (gyógy)növények burjánzanak a határban, abból ő már tudja, hogy mi baja van az ott élő népeknek...

Ahhoz tehát, hogy ez az információcsere folyamatos legyen, szükséges a budi. Ami ugye nem más, mint egy földbe ásott gödör, ami fölé építünk egy kis "házikót", ezzel meg is van az "adóvevő" készülék, az egész jó ha 5000 forintba belekerül napjainkban, régebben még kevesebb volt.

Aztán jött a szakember - a bajok mindig a szakember megjelenésével kezdődnek, mert a szakember mondja meg mindig, hogy a józan paraszti ész, ami működik, amióta világ a világ, miért is nem jó, és hogy lehet ezt megjavítani. Mármint az ő, a szakember módszerét használni inkább...

Esetünkben a szakember azt mondta, hogy a budi már nem korszerű, elavult, és kitalálta a csodaszerkezetet,  a vízöblítéses illemhelyet (WC). Amivel három nagy baj van: megszünteti Földanyácskánk felé a visszacsatolást, létrehoz egy problémát, amit szépen odatol valaki másnak az orra alá (szennyvíztisztítás), és ami a legnagyobb, ezzel az egész rendszerrel az ember, a civilizált, okos, fejlett, kulturált ember - beleszarik az ivóvizébe. Szó szerint. Ezt a természeti népek nem teszik, mert tudják, hogy mekkora kincs a víz. Ezt az állatok nem teszik, mert ők is tudják, mekkora kincs a víz. Mi meg... vígan... És hogy ezt minél kulturáltabban tehessük meg, építünk is hozzá jó nagy költséggel - 500 000 forint legalább - egy helyiséget.
Nincs visszacsatolás, a Földanya nem tudja, hogy az adott közösséggel minden rendben van-e vagy javítani kell-e valamit. Nem tudja, milyen gyógynövényekre van szüksége az adott családnak, településnek...
A keletkezett szennyvizet pedig jó drágán kiépített csatornarendszeren keresztül elszállítja a szakember egy tisztító telepre, ahol sokminden történik a szennyvízzel, csak épp az nem, ami a legjobb lenne. A "tisztított víz", amiben azért még mindig jócskán van ez-az, beleömlik a felszíni vizeinkbe, és felborítja azok természetes egyensúlyát, beleoldja a még benne lévő mindenféle oda nem való anyagot, amit megesznek a hala, a halakat megesszük mi... folytassam?
A "sűrűje" meg további problémákat okoz, mert azzal is kell kezdeni valamit, jó esetben talán komposztálják...
A szennyvíztisztítókkal is van egy hasonló "baj", mint a szemétszállítással. Ezeket a telepeket egy bizonyos - szűk keretek között állandó mennyiségű - szennyvízmennyiség feldolgozására tervezik, az sem jó tehát, ha túl sok a bejövő mennyiség, és az sem, ha túl kevés. Mindenképpen felborul az egyensúly (tehát ezért ágálnak az ellen, hogy az ereszcsatornákon lefolyó vizet belevezessék az emberek a közcsatornába).
A településeket beleverik irdatlan nagy költségekbe, a nyakukba raknak egy irdatlan nagy problémát, ezekbe a telpülések előbb-utóbb belerokkannak, vagy település szinten, vagy az egyes családok szintjén - víz- és csatornadíj - és mindezt azért, mert a szakember kitalálta, hogy ami sokezer évig működött, az elavult.
Megoldotta a problémát? Helyettem? persze, hogy nem...
Folytatása következik, mert van megoldás!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Körbe-körbe - I.

Amióta világ a világ, amióta élővilág az élő világ, anyaga folyamatosan körforgásban van. Az élőlények felveszik a táplálékot, abból felépítik testüket, kiválasztják a számukra haszontalan "salak"anyagokat, amik visszajutnak a környezetbe, táplálékot adva más élőlényeknek és így tovább, és így tovább...
Amíg az ember - a civillizált ember - emlékezett arra, hogy ő is az anyatermészet része, abból ki nem vehető, el nem választható, addig úgy élte életét, hogy azzal teljesen belesimult a működés rendszerébe. A természetből kivette mindazt, ami őt táplálta, majd visszajuttatta mindazt, ami nem.
Úgy művelte a földet, hogy a számára haszontalan mindig visszakerült oda trágya, zöldtrágya, komposzt - nevezzük, aminek akarjuk - formájában, ezzel táplálva a földet, a földben lakó életet, ami aztán segítette őt abban., hogy a következő évben megint szép termést takarítson be. A föld megkapott minden olyan anyagot, amire szüksége volt a saját életéhez, és amivel táplálni tudta a belőle táplálkozó életet. Ez a körforgás tehát teljes volt, teljes értékű volt, minden szereplő megkapta a neki szükségeseket.
Ennek megfelelően a föld gyümölcsei is tartalmaztak mindent, ami ahhoz kellett, hogy táplálhassák a belőlük élő életet.
A civilizáció magával hozta azt a bajt, hogy ez a természetes körforgás megszakadt - hol itt, hol ott szenved kárt az évezredek óta működő rendszer. A szakadásoknak köszönhetően nem jut vissza a környezetbe mindaz, aminek vissza kellene jutnia, és így az új élet egyre kevesebbet képes beépíteni a szervezetébe. A szakadásoknak köszönhetően a környezebe hasznosíthatatlanul, sokszor károsítóan jut vissza az, ami egy normális körforgásban táplálóan kerül vissza.
Arra sajnos hiába várunk, hogy a pénzközpontúságba veszett világ majd a mi két szép szemünkért ezen változtatni fog ma reggel.
NEKÜNK kell megtenni az első lépést, a mi kis világunkban, és élni a teremtést a közvetlen környezetünkben.
A későbbiek során ezekről bővebben írok, legyen ez kedvcsináló. Megy így nem is lesz egy-egy bejegyzés olyan olvashatatlanul hosszú...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!