Vályogos tapasztalataim - hosszú lesz :-)

A kiinduló helyzet: valami 400 m2 falfelület - ez csak durva becslés. Valamint a "Magad uram, mert szolgád nincsen", ugyanis segéderő nincsen, illetve aki van, az inkább ne legyen. (Ló)trágya kimaradt a keverékből, mert az nem volt kéznél.
 

Szóval magam nyomtam.
 

Első lépés: megtalálni a helyes keverési arányokat. Nálunk az a jó, hogy olyan agyagos a föld, hogy eső után, ha megszárad, hát 1 mm-re megy bele az ásó. Nem baj, kipróbáltuk Vass Zoltán bátyánk alapreceptjét - repedt is, mint a parancsolat, úgyhogy jöttek a kísérletek.
 

Azt is csak úgy a magam módján, a magam esze után.
 

Különböző arányban kevertem a földet - volt némi saját telekről, volt több az utca végérő, ott volt fölösben, meg volt valamennyi bontott vályog is - és csináltam a műhely falán foltokat. felírva, melyik folt milyen keverés. Amelyik a legszebb eredményt adta, az volt a győztes. A balhé kedvéért csináltam egy olyan foltot is, ahol csak a jó agyagos sárga bányai homokunkat kentem föl. Az is tökéletes lett, és meg sem moccant az alatt a majd' 5 év alatt, amíg elértem a műhelybe a tapasztással.
A legszebb amúgy az lett, hogy 1 rész föld, egy rész homok, ami főleg szürke - folyami - homok és kevesebb sárga bányahomok volt. Ehhez jött a víz, és pelyva. Ez a keverék ment föl a falra alsó - durva - rétegben. Előtte a falat vízzel belocsoltam, csak simán fándliból locsolva, lehet bőven, nem árt a vályognak, és jobban ráhúz a tapasztás, ugyanakkor nem lesz a ráhúzás túl gyors - mert ha gyorsan meghúz, akkor akármilyen keverék is reped. Ja és kánikulában is reped, akárhogy locsolod be előtte. Akkor abba is hagytam, mert rossz volt nézni, hogy egy métert haladok, és már reped is.
 

A tapasztás előtt a nagyobb egyenetlenségeket - kicsorbult vályogsarkok, technikai lyukak, vályog egyenetlenségből adódó eltérések - bővebben pelyvázott anyaggal nagyjából kitömtem.
A durva rétegnek "engedélyeztem" némi repedést, nem nagyokat, csak amiről tudtam, hogy a simítózás befogja.
 

A simítást kb. ugyan ezzel a keverékkel csináltam, pelyva nélkül, vékonyabban felhordva.
Előbb csak a simítórétegnél - nem mindjárt a kezdetektől fogva, mert csak később jött az infó - csináltam azt, hogy a kész felületet esetleg némi szikkadás után vizes meszelővel áthúzgáltam, ilyenkor nagyobb melegben is kevésbé volt hajlamos a repedésre. Kipróbáltam a durva rétegnél is, és ott is működött, kevésbé repedezett.
Elsősorban a simításkor működött az jól, hogy a durva rétegen nem belocsoltam, hanem kicsit hígabbra kevertem a simítót, abban volt így a víz, és így is szép eredményt adott.
Aztán mikor megszáradt, jöhetett rá a meszelés, kb. 3 rétegben.
 

Bár törekedtem rá, de ha nem sikerült olyan sima felületet alakítanom, hogy a légy is elcsússzon rajta, nem zavart, nem zavar, szerintem a sima, merev, "hideg" felület nem is illik a vályoghoz, nem baj, ha kicsit "hepehupás". Ezzel persze lehet vitatkozni, de nekem, nekünk így is tetszik. Én csináltam, és nem vagyok kőműves/szobafestő. (No meg azok is tudnak még ilyent sem csinálni, de a jelenlévők kivételek természetesen.)

A villanyvezetékek visszatapasztását - meg a vízvezeték nagyobbra vésett fali szakaszait is ezzel az anyaggal csináltam, annyi különbséggel, hogy az első menetben kicsit több pelyvát raktam bele, hogy a szálak jobban tartsanak, sőt, a konnektor/kapcsolódobozokat is ebbe raktam, ezzel rögzítettem, nem gipsszel. Ez alól egy helyen van kivétel, de csak azért, mert a máshol használt gipszes glettet el kellett használni, és egy csíkban nem oszt, nem szoroz, hogy gipszes.

Van olyan simítóréteg is a házban, főleg a ház régi felében, ahol a vakolatjavítások utolsó simítását azzal az agyaggal csináltam, amit többek között a kályhaépítéshez is használtunk (ez a nógrádsápi/acsai kavicsbánya "meddője") - ehhez nem kellett homokot kevernem, ez épp úgy jó, ahogy elhoztuk. Szép simára lehet kidolgozni, egyáltalán nem reped, és szép felületet ad. És a színe is tetszik, szép okkeres sárga.

Bár eleinte kicsit félve dolgoztam az anyaggal, hamar ráéreztem az "ízére", és egyre bátrabban nyúltam hozzá, majdhogynem kísérleteztem folyamatosan. Rájöttem, hogy egyáltalán nem egy ördöngösség az egész, csak hagyni kell, hogy menjen a kezed. Az adott nagy lökést a bátorsághoz, amikor a fecskék az éléskamra, meg a műhely egy-egy gerendájára - még nem voltak benn ablakok, így szabadon betévedhettek - odarittyentették a fészkeiket, ami csak sár volt és száraz fű, és sikeresen felnevelték fiókáikat - s mindezt a szemem előtt. Hát ha nekik ilyen könnyen megy, úgy hogy csak a csőrük van, akkor én miért aggódjak, akiken ugyan csőre nincs, de van két keze, meg szerszámai, amik segítenek - ha segítenek, he-he - szóval nem kell aggódni, menni fog ez. Ha a gerenda függőlegesén megtapad a sár, akkor a "sárfalon" is megtapad a sár.
Ami szintén jó dolog, hogy ha munka közben lepotyog valamennyi, mert úgyis lepotyog, akkor sincs semmi vész, ha meg is száradt, fel lehet szedni, vizet neki, és lehet használni. Ez még a mészhabarcsra sem igaz... De azért találtam arra is felhasználást: a régi levert vakolatot összetörtem, a nagyobb darabokat kirostáltam és az apraját felhasználtam a téglaburkolat alá aláágyazásnak, kevesebb homokot kellett rostálnom.

Ha a kezdetekkor annyit tudtam volna, mint most, több dolgot is másképp csinálok, de nem baj, amit megcsináltam, az kész, nem reped, nem potyog, nem kell javítgatni - csak ahol közben levertük pl. egy szál padlódeszkával - úgyhogy rosszat biztos nem csináltam.

Csak bíztatni tudok mindenki, hogy csak bártan, hölgyek, urak, csak bátran.
A munkákról fotókat itt találtok: https://www.facebook.com/peter.szarka.3/media_set…
 

Néhány videó pedig itt van: https://www.youtube.com/results…
 

Jó szórakozást, jó építkezést, felújítást!

Magébresztő

2015. november 4-én indult „MAGÉBRESZTŐ" címmel szerves műveltségi sorozatunk.
Az egyes részeket elkezdtem feltölteni a YouTube videómegosztóra, hogy ha lemaradtál, vagy ha messze laksz, akkor is meg tudd nézni, hallgatni az igazán remek előadásokat.
Az anyagokat itt, az oldalsávban, a „MAGÉBRESZTŐ" fül alatt találod.
Jó tanulást.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Tapasztalataim a kertben

Gondolkoztam, milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, mert ez is a kerti kísérletekről szól, de ilyen cím már annyi van, hogy én sem tudom, melyikbe mit írtam.

Szóval tapasztalatok. Az ember olvas, hall sok mindent, amit egy jó ismerősöm után én is úgy fogadok, hogy kiindulásnak jó, de mivel nincs két egyforma kert, ami tetszik, ki kell próbálni, és levonni a következtetéseket.

Ősszel a kertben egy sávot vastagon betakartam diólevéllel. Alatta volt már mindenféle vegyes kerti hulladék zöldféle, nyírott fű, úgyhogy bátran tettem rá a levelekből, volt honnan. A levél alól - úgy látszik most - egyelőre csak a tarack jön ki, de mivel ez jókedvében a betonon átjön, ezen nem lepődtem meg. De nem vészes a mennyisége... még nem próbáltam kihúzgálni, de gondolom nem lesz túl nehéz. Aszattal ezen a területen nem nagyon találkoztam, pedig van - illetve tavaly volt - rendesen. A diólevél alá tavasszal egy részébe krumplit ültettem. Nem sokat, de azért nem is két fészekről van szó. Állítólag a krumplit nem zavarja a diólevél, hát akkor lássuk. Növényke még nem jelentkezik, de végül is van ideje... Egy-két paradicsompalántát is ültetek majd ide, állítólag ezt sem zavarja a diólevél. Kipróbáljuk...

Egy másik sávot szintén levéllel takartam, ide a parkból került vegyes lomb. Tavaszra elég sok apró magoncocska dugta ki a fejét, de ezeket megszüntetem, nem erdőt akarok telepíteni, legalábbis nem ide - az ősszel lesz olyan helyem, ahova megint viszek ilyen lombot, ott aztán kelhetnek a magoncok, és amelyik bír, meg is erősödhet. Ebbe a sávba a következők mentek: Egy sorba cékla, egy sorba retek - ezek úgy tűnik, nem csinálnak semmit, de még várok, ki tudja, hogy bírják a magok ezt a leveles környezetet. Duggattam hagymát is - korábban már csináltam ilyet, kicsit más összetételű levéltakarás volt akkor - az már szépen mutatkozik. Ebben a levéltakarta parcellában is tör át a tarack, nem nagy mennyiségben, itt próbálkoztam kihúzni, igen könnyen jön, változó hosszúságú gyökérrel. Ide fogom kiültetni a paradicsom- és paprikapalántákat, amiket vettem, meg amiket még kapok. A saját palántanevelés az idén nem sikerült, SEMMI nem kelt ki, pedig kb. ugyanúgy csináltam, mint tavaly, igaz kicsit más helyen volt a nevelde. Dehogy semmi ne keljen ki, az kissé érthetetlen... Lehet, hogy hideg volt...? (Nincs benti nevelésre alkalmas helyem egyelőre, így melegebbre fordult időben kint vetem a magokat, üveg takarással.)

Szalmabálás eprest csináltunk az ősszel ismét, a bálákra alommal kevert, állott vegyes tyúk- és nyúltrágya került, erre rostált komposztföld, ebbe ültettük az epret. Majd az egészet betakartam diólevéllel. Tavaszra a gaz - trágyában lévő gyommagokból - ott kezdett kibújni, ahonnan a tél lesöpörte a diólevelet, de ez nem számottevő. Az eprek szépek, erősek, erős hajtások indultak meg rajtuk, némelyiken virág is van :-) A köztes részekre majd ültetek paprikát, meg talán kerül bele dughagyma. Meglátjuk...

Őszre melegágyas fóliasátrat szeretnék építeni, és tavasszal abban kezdeni a palántanevelést meg korai veteményezést. A helye megvan, csak meg kell csinálni.

Tavaly kibővült a "birodalom", sikerült egy üres telket megvennünk. Lucerna volt benne, de jórészt már csak foltokban van, gondolom kiöregedett. Ennek egy részére gyümölcsfák kerülnek majd,  egy másik részére bogyósok, tán némi szőlő, a fennmaradó rész pedig "kert" lesz, lett. A bogyósok közül már betelepült 60 tő málna, 5 feketeribizli, aztán majd lassan jön a többi is. Ősszel kapunk gyümölcsfa-oltványokat is. A "kert" részt ősszel felszántattuk, tavasszal berotáltattuk, jó sok fűgyökér-csomó és lucernagyök van benne, ami kijött belőle, kint van, ami bennmaradt, majd kijön. Került ide krumpli: árkolás, bele a krumpli, rá kis hamu, visszatakarás és bakhátalás, majd szalmatakarás került az egészre. Még nem látszik, hogy mit csinál a krumpli, de még nincs is "annyira" régen a földben, másnál nem nagyon látok még kibújt növénykét. Két sorra - ezek kissé távolabb vannak a többitől, másik fajta krumpli került bele . kicsit később került rá a szalma, itt tegnap láttam a szalma szélében három helyen krumplilevelet, jó haragoszöldeket. A harmadik krumplis területen az ültetéskor a gumók mellé - növényvédelmi célzattal - dughagyma, két "fészek" közé fokhagyma került, és jobbára csak a sorközökbe került részben kint telelt, elhagyott lucernaszéna és szalma. Itt a hagyma már kibújt. A "krumplis oldalon" van még zöldborsó, ez is szépen kikelt az első kiadósabb esők után, valamint hagyma, ez is szépen sorol.

A krumplival átellenes félre kukoricát ültettem - hogyha lesz remélhetőleg őszre néhány tyúkocska, legyen nekik ennivaló - meg napraforgót, kétfélét, fekete szeműt, amilyet madáreleségnek lehet kapni, meg fehér szeműt, utóbbi remélem jó magasra fog nőni, nagy virággal, ilyenről szereztem a magot. Ja és a kukorica közt van egy sor "nyolcsoros", amiből majd télen az adventi mákos kukorica készülhet.

Fejjebb írtam a gyümölcsfákat... Megpróbálkozom a magról neveléssel is, már csak azért is, mert szenzációs felfedezést tettem: a félérett komposztkupacba beleszórtam egy marék cseresznyemagot - a határban rábukkantunk egy öreg, "fehércseresznye"-fára, finom, sárgára érő gyümölccsel, gyerekkorom óta nem ettem ilyet - és néhány hete felfedeztem, hogy ahova a magokat szórtam, egy csomó magoncocska dugta ki a fejét. Remélem őszre megerősödnek annyira, hogy ki tudjam ültetni őket. Úgyhogy ősszel szórok szét még gyümölcsmagot, letakarom avarral, aztán meglátjuk, élnek-e a felkínált eséllyel.

Készült még egy kicsike "ágyás" a korábbi szalmabálás eper mellé - az eper alól már kivonult a bála, viszont most gyönyörű az eper, szép, erőteljesek a hajtások, és tele van virággal, remélem szépen érni is fog, és az idén nincs benne csiga, csak párat kellett repülőtanfolyamra küldenünk... Szóval ez az ágyás nyírott fű alul, rajta hároméves komposztdombból a rostált föld, ebbe dughagyma- szépen sorol a sok zöld -, retek - szintén szépen kel, sokon már a sziklevelek mellett "rendes" levél is van" és saláta került - ez utóbbi úgy látszik nem sikerült, igaz régi volt kicsit a mag, amit találtam itthon... 
Most hirtelen ennyi tellett...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Nekem is sokat kell tennem...

... annak érdekében, hogy tovább menjek a megkezdett úton. Még nagyon sokat kell tegyek azért, hogy célt érjek. Valami azért már van, de - hogy egy "klasszikust" idézzek - nem az igazi. Ám hamarosan az lesz, nincs mese.

Sokat segítenek nekem ezekben a dolgokban Géczy Gábor előadásai is, meg hogy ismerem őt személyesen, meg voltam Magfalván egy kályhástáborban tavaly, és ott okat beszélgettünk, sokmindenről a kályháscsapattal, Gáborral.

A teendőkhöz kapcsolódik ez az új felvétel, amit ajánlok mindenkinek szeretettel, nem csak meghallgatni, hanem meg is fogadni mindazt, amit Gábor mond benne. És ahogy az embernek ideje, energiája engedi, csinálni. Sőt, még azon is túl - ez utóbbi keményen vonatkozik rám is.

Tessék végig nézni - nem sok, tán egy óra összesen - és aztán hajrá.
 

 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

 

Kísérleti tapasztalatok

Tavaly hirtelen felindulásból és némi kényszerből elindult egy kísérlet, amiről írtam is (szalmabálákat raktunk le, rájuk némi érett lótrágya és föld került, ebbe ment bele az ültetendő mindenféle).

Eltelt egy év, összegyűlt pár tapasztalat.

Szépen földdé alakult a bálák nagy része, a széleken még persze ott a szalma, de a közepe össze is esik, ha  rátenyerelek, nem is kell túlságosan nyomni hozzá. Időnként a fűnyírásból keletkező aprított fű került rá a tetejére.

Annak idején eperpalántákat ültettünk bele, van, ami kibírta az átültetést, van ami nem, de a megmaradt többség szép fejlődésnek indult, erős, egészséges leveleket növesztenek, és gyümölcs is akad rajta. Valamint indásodik rendesen, és az indák szépen gyökereznek. Persze lehet hogy az indák miatt van kevesebb gyümölcs a töveken, de most szaporodjanak el, hogy szét lehessen ültetni őket.

Az eper közé került tavaly fokhagyma, azok akkor kikeltek, aztán eltűntek, de most tavaszra a többség megkerült, és szépen fejlődnek.

Tavaly volt benne pár tő paprika, vegyes eredménnyel, de lehet a fajtához képest késő került kiültetésre, de azért volt rajta.

Idén pár dughagymát ültettem bele, szépen növekednek ők is, még néhány tő paradicsomot és paprikát valahogy beszorítok a szabad helyekre.

Annak idején a bálák alá három réteg kartonpapír került. A tarack persze mindenen átmegy, a bálán is, viszont nagyon kevés, és az is könnyen kijön. Hasonlóan ami "gaz" nől a bálákon, az is igen kevés és könnyen kihúzgálható. Kényelmes kertészkedés ez így, az új helyünkön valami hasonló biztosan fog készülni, az epernek mindenképp, meg majd amit még kitalálunk. Illetve ezt a "módit" fogom ötvözni a magaságyással, és akkor az lesz.

Igazából egy dologgal "küzdök", a csigákkal. A szalmára simán fölmászik. Olvastam, hogy körbe kell szórni hamuval, és nem megy át. De átmegy, mintha ott sem lenne a hamu. Persze nem vastagon és szélesen szórtam körbe, de annyi hamut meg nem akartam szétteríteni.

Úgyhogy marad az a módszer, hogy eső után - mert akkor támadnak a gazok - kimegyünk, és repülőtanfolyamot szervezünk a letartóztatött csigáknak (éticsigák általában, házatlan elvétve fordul csak elő).

A módszer most úgy tűnuk használható, úgyhogy bátran kísérletezzen, aki kedvet érez hozzá!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Talajtakarás, tapasztalatok 2.

Tegnap palántáztunk, paradicsomot ültettünk. A palánták saját gyűjtésű magból keltek, saját nevelésben, természetesen.

Lehet, hogy vannak, akik mondanák, hogy már a palántának való magocskák elvetésével késtem, de épp nem volt állandóan langyos, világso hely a házban, így megvártam, míg kint is jobb idő lesz. De szépen növekedtek a palánták, mármint a paradicsomok. A paprikákból egy fajta kelt ki - szomszédtól kaptam - de a csigák megrágták egy részüket. Érdekes, hogy a génbankos paprikamagokból SEMMI nem kelt ki...

Szóval ültettünk tegnap, olyan helyre, amit ősszel hullott levéllel takartam, illetve idén is került már rá nyírott/kaszált fű.

Alatta puha, nedves a föld, giliszták randalíroznak, meg még ki tudja mennyi minden talajlakó, amit nem látni.

Hát ebbe kerültek a palánták. Mindegyik kapott egy kis érlelt trágyát is, persze fektetve ültettem, és most kipróbáltam egy olyan ötletet, amit nemrég hallottam: Az elfektetést nagyjából É-D irányba csináltam, a levélzet van dél felé. Akitől az ötlet származik, azt mondta, így szebb, és jobb a termés. Mivel semmibe nem kerül kipróbálni, hát így ültettünk... Ültetés után visszahúztam a takarókat, van olyan palánta, ami majd' teljesen elvész benne, be majd megindulnak, ebben biztos vagyok - a takart talajba duggatott hagyma is egy hát alatt majd'8 cm-s hajtásokat eresztett, a paradicsom is biztos megindul...

Gyomnyomásról továbbra is az a tapasztalat, hogy csak a szívósok jönnek át a lomb/fű takarón: az aszat, a tarack - ezek amúgy mindenen átjönnek - és megjelent a folyondár szulák is, delényegesen kevesebb, mint takarás előtt. És ami a legfontosabb: nagyon könnyen lehet mindent kihúzni, az aszat is szép hosszú gyökérrel (30-50cm-s darabok) jön ki a földből. Sokkal könnyebben el lehet bánni így velük, a kihúzottakat meg csak a gyalogútra dobom, illetve most került valamennyi az ágyás szélére "tüskés akadály" gyanánt, hátha van, amit feltartóztat. Ha meg nem, hát legfejjebb föld lesz ezekből is...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Csontváry valódi géniusza

Mottó:

Csontváry művészete embert alkot egy olyan világban, ahol nincs is már ember, akinek az emberi minőséghez méltó igényei lennének.

Nem csak fizikai táplálékkal él az ember, és bár úgy tűnik, ez a bejegyzés nem illik bele a blog témájába, úgy érzem mégis van itt helye. Hiszen a művészet is része az életünknek, az a művészet, amelyik nem csak gyönyörködtet, de tanít, útmutatást ad, az különösen fontos, hogy életünk része legyen.

Csontváry művészete pedig pontosan ilyen. Tanít. A nyelvezete a mai ember számára ugyan kissé nehezen érthető, mert a mai ember eltávolodott attól a világtól, amiben ezek a képek születtek, és aminek nyelvét, a képírást még értették. A kiállítás ehhez - is - segítséget fog nyújtani, hogy vissza tudjunk térni ezekhez a dolgokhoz.

Pap Gábor művészettörténész útmutatásával és segítségével készült reprodukciós kiállításunk célja, hogy torzításmentesen, a maga valójában mutassuk be látogatóinknak a festőzseni, Csontváry Kosztka Tivadar műveit.
Pap Gábor magyarázatai segítik megérteni az egyes képek nekünk szóló üzenetét.
Az első részben, melyet kb. egy hónapig láthat a közönség, Csontváryt, mint a Napút festőjét ismerhetjük meg.
 

Terveink és reményeink szerint az első hónap múltával, szünetet nem tartva, sort tudunk keríteni a sorozat többi részére is, azaz egy-egy hónap időtartamban betekintést kapunk majd Csontváry képein a téridő-viszonyok leképeződésébe (azaz Csontváry "varázsképeit" láthatjuk meg), fejezeteket láthatunk Csontváry mitikus történelméből, végül megismerkedhetünk Csontváry helyével a kortársai között.
A helyszín nem állandó kiállítóhely, így kérjük az érdeklődőket, lehetőleg előzetesen jelentkezzenek be a +36 30 259 1391-es telefonszámon Szarka Péternél.
A kiállítás látogatása díjmentes, ugyanakkor a szervezési költésgekhez hozzájárulásokat, adományokat köszönettel fogadunk.
 

Nézsa megközelíthető:

• Budapestről a 2-es (vagy M2) főútról Vácnál Rád felé lekanyarodva Penc, Keszeg községeken keresztül.
• A 2-es és 22-es főút találkozásánál - Rétságnál - Bánk felé indulva Alsópetényen keresztül.
• A Balassagyarmat-Aszód között útról Galgagutánál Nógrádsáp felé lekanyarodva.
• Vácról kb. óránként induló menetrendszerinti autóbusz-járatokkal.
• Budapestről hétköznapokon közvetlen menetrendszerinti autóbuszjáratokkal.

 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Talajtakarás - az első tapasztalataim

Tavaly ősszel a kertem egy részét hullott falevéllel takartam. A levél forrása a kastélypark, ahol rendszeresen szedik össze a hullott lombot a fák alól, korábban égették, most már talán komposztálás is folyik, de egy ekkora parkban van annyi levél, hogy onnan az elhozott mennyiség - 30-40 zsák - nem hiányzik. Főleg az elégetettből...

A takart részek ágyások voltak tavaly is, kb. 1 méter szélesek, és két oldalról dolgoztam meg őket, nem tapostam a földet itt. Csak annyit tömörödött, amennyit magától is tömörödik Gazolni annyit gazoltam, hogy ritkítottam a "gazt", mert ami ott maradt, az árnyékot tartott a földnek, és a tavalyi esőszegény időben ez nem is jött rosszul. Aztán ősszel kihúzgáltam az összeset. Amit a tenyészidőszakban húzgáltam, azt meg visszafektettem a földre, takarásnak - csak azt nem, amiről tudom, hogy ha a gyökere egy picit is földet ér, akkor már meg is indul. Szóval a takarás ilyen laza, taposatlan földre került.
Ugyan igyekeztem nagyjából egyforma vastagságban tenni mindenhova, de azért csak nem lett egyenletes - ami csak tavasz felé derült ki igazán, amikor látszott, a télen mennyire esett össze a takaró.
Ami levél nem került így a kert földjére, az ment a komposzthalomba. Ebben volt gesztenyelevél is - pedig mondtam a gyűjtőimnek, olyat ne tegyenek bele, de most már mindegy - meg akadt közte gesztenye is, mostanra szépen jönnek elő a magoncok. Amire persze nincs szükségem, és kihúzgálom őket, de ha valakinek kellene esetleg, az jöhet :-) . Ez a nagyszámú magonc-kelés adott is ötletet, hogy őszre komposztos levélkupacba dugok bele mindenféle olyant, amiből magonc kellene, aztán meglátjuk, milyen eredménye lesz.
De térjünk vissza a takaráshoz.
A télen ment össze a vastagság, természetesen, volt, ahol jobban, volt ahol kevésbé, ez függ a levéltől is (nem "daráltam" meg a levelet fűnyíróval, csak ahogy a zsákból kiöntöttem, elterítettem, úgy volt). A levéltakart sávokra alapvetően palántázni szándékozom.
Illetve egy darabján ide duggattam el a hagymát: kicsit félrehúztam a levelet, és mehetett bele a dughagyma.
A széthúzáskor láttam, az alsó levélréteg már beindult a komposztálódás útján, kellemesen nedves volt, csakúgy, mint a föld is alatta. Ami jó puha is volt persze, nagyon könnyen elduggattam a hagymát. Ami aztán egész hamar - mondjuk, nem jegyeztem föl, hány nap kellett - kidugta a kis zöld hajtásokat, és már szépen növekszik.
Ezen a részen a levelek között más gaz nem is jött elő, csak egy aszat - ezt még hagytam - meg néhány krumplilevél bújt elő - tavaly itt krumpli volt, úgy látszik aprók maradtak itt. Azokat talán meghagyom, ami két sor között középtájon bújt elő, de ami a hagymasorba került, azt megszüntetem. Arra viszont jó, hogy látom, a vastagon takart földből is kimászik a krumpli. Jövőre - illetve talán inkább ősszel...? - lehet, csinálok egy olyan kísérletet, hogy krumpliültetés, vastag levéltakaró rá, és várjuk a tavaszt. Arra idén kíváncsi leszek, lesz-e rajta bogár.
A többi leveles sávban csak az aszat jött elő, meg a tarack - ez utóbbi persze minden alól kibújik, még a betonon is átmegy, úgyhogy nem csodálkozom rajta. A takart földből viszont sokkal könnyebben ki lehet húzgálni, a taracknál egész szép gyökérdarabok is jönnek, és az aszat is csak nagyon mélyen szakad be, azaz hosszú gyökér kijön vele. Azt is észre vettem, hogy ha hagyom kicsit megnőni, akkor könnyebben kijön hosszú gyökérrel, a fiatalok meg tőben szakadnak.
A takarás azon részén, ahova juhar-féle levél került, néhány mag is megindult és pici magoncok már vannak. De hát nem juharfákat akarok a kertben, úgyhogy őket is megszüntetem.
Még azokon a részeken is, ahol vékonyabb volt a levéltakaró vagy gyorsabban komposztálódik s így vékonyodik, sokkal porhanyósabb a föld, nedvesebb, itt-ott már giliszta is akad benne, de mindenképpen látni mindenféle apró állatkát a levelek alatt/között, úgyhogy birtokba vették az új "lakóparkot".
A levéltakarón néhány szívósabb sárgarépa és petrezselyem is átverekedte magát, tavalyi vetés, de idei kelés, tavaly meg se mukkantak. Talán előfordul még pár ilyen...
Lehet, hogy mindezek nem jelentenek újdonságot sokaknak, akik már alkalmazzák a takarást, nekem viszont friss tapasztalás, azért gondoltam megosztani.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Egy kis szemléletformálás

Lépten-nyomon azt halljuk – és sajnos, tapasztaljuk is –, hogy rohamosan romlik a környezetünk állapota. Ez vonatkozik a tágabb környezetre, Földünkre, de vonatkozik egészen szűk környezetünkre, településünkre is (és szinte minden falura érvényes ez).

A környezeti változások mellett teljesen megváltozott a falvak képe, az emberek nagy többsége – tisztelet a kivételnek! – városi életmódot folytat. Eljár dolgozni, a kertet már nem műveli, és mindenért a boltba megy. Ez nem egyedi jelenség, az egész országra ez a jellemző.

Bármily hihetetlen, a közvetlen környezetünk változásának is nagy és meghatározó hatása van az egészségi állapotunkra.

Jelen cikk keretei nem elegendőek a kérdés részletes tárgyalására – később, egy cikksorozat keretében még visszatérünk ezekre. Most néhány olyan hasznos dologra hívnánk fel a figyelmet, amivel megtehetjük az első lépéseket a javítás érdekében.

Akár műveljük a kertet, akár nem, szinte minden háztartásban felmerül időnként a „kerti hulladékok” égetésének a kérdése. Erősen megosztó dologról van szó, mert egyesek szerint kevés az a két nap, amikor lehet égetni, mások szerint egy nap is sok.

Az igazság az, hogy tényleg sok még az egy nap is.

Az égetés súlyosan légszennyező tevékenység, nem kell bemutatni, hogy ezeken a napokon a füst teljesen beborítja a falut. Elsősorban azért, mert a tűzre mindent rádobunk, a teljesen megszáradt égetendőket is, és a még félig, vagy teljesen zöld növényi részeket is. Ez, amellett, hogy füstöl, van egy nem elhanyagolható káros mellékhatása is: az elégtelen égés miatt rengeteg szénmonoxid kerül a levegőbe, aminek a káros hatásait nem kell ecsetelni. Az égetési napokon időnként terjengő „illatok” alapján pedig bizony, tűzbe egyáltalán nem való dolgok is lapulnak a meggyújtott kupac alján – amelyek ilyen égetése nem csak hogy tilos, de súlyosan mérgezi a környezetünket.

Az égetéssel a föld számára értékes anyagok – elsősorban szén - vesznek el, kerülnek a levegőbe, ahonnan nagyon nehéz mindezeket visszakényszeríteni a talajba. Ez azért baj, mert az amúgyis leromlott talaj még gyengébb lesz, és a gyenge talajból a növények nem nagyon tudnak maguknak hasznos szervezetet felépíteni. Azaz, ugyanúgy hiánybetegségektől fognak szenvedni, mint ahogy az ember is megérzi, ha nem fogyaszt például elegendő vitamint. Ez nem csak a haszonnövényeknél baj, de a dísznövények is megsínylik a rossz földet.

A kertben keletkező „hulladék” nem is hulladék, hanem nagyon is hasznos anyag. Elégetni ezt vétek, hiszen olyan anyagokat tartalmaz, amit a növények következő nemzedéke fel tud használni, magába tud építeni, majd – pl. egy sárgarépa esetében – nekünk tovább tud adni.

A letermett növényi részeket (babszalma, borsószalma, mindenféle más szárak, levelek, fák őszi lombja stb.) a kert egy félreeső, félárnyékos sarkában egy halomba hordjuk és hagyjuk, hogy a természet elvégezze a dolgát, azaz komposztálódjon az összegyűjtött „hulladék”. Ebbe a halomba nyugodtan belekeverhetjük a metszéskor levágott gallyakat, felaprított szőlővenyigét, kivágott letermett málnavesszőket stb. Idővel ezek is földdé válnak, bár lassabban, mint a zöld részek, viszont addig is lazán tartják a halmot, levegősebb lesz a kupac belseje, amire szükségük van a lebontást végző szervezeteknek. Erre a dombra folyamatosan hordhatjuk a konyhában keletkezett zöldhulladékot, kávézaccot, filterpapírt, tojáshéjat. A déligyümölcsök héját nem javasolják, mivel ezek vegyszerrel kezeltek, ugyanakkor egy-két év „állás” alatt ezek is lebomolhatnak.

A halmot időnként érdemes átmozgatni, átlevegőztetni, ezzel is segítjük a lebomlást. Ugyancsak érdemes legalább két kupacot építeni, az egyikre hordjuk a rávalót, a másik érik. Az érett kupac tartalmát aztán pl. tavasszal átrostáljuk, és kihordhatjuk a kertbe, a növények tövéhez, az ágyásokba. Ennek a helyén kezdjük építeni az újabb halmot, és az eddig épülő halomból érő lesz a következő tavaszig.

Az állattartók az ólakból kiszedett trágyát is felhasználhatják a komposztkészítésre, figyelembe véve, hogy a baromfitrágya „éget”, ezért azt érdemes jól „felhigítani” illetve egy-két évet is hagyhatjuk érni, mielőtt kiszórjuk a kertbe. Az állati trágya tartalmaz olyan elemeket, amiket a növényi nem, de fontosak a növények szempontjából.

Azaz a kertből kikerülő dolgokat felesleges elégetni, hiszen minden komposztálható, mindenből föld lesz, mégpedig értékes televényföld, mert ez pusztult le a legjobban az utóbbi évek, évtizedek földművelési gyakorlata miatt.

Égetni így csak azokat a növényi részeket kell, amelyeket valamilyen kártevő szennyezés/fertőzés érte, pl. a levágott tűzelhalásos gallyakat, hogy ne fertőzhessenek tovább.

Ha gallynál vastagabb faanyag keletkezik, ami csak tüzelésre jó – ha minden háztartásban lenne faaprító, akkor az aprítékot szintén a komposztdombra tehetnénk! -, akkor azt is el lehet tenni és pl. bográcsozáshoz felhasználni.

Ki kell térni a diólevélre, amiről úgy mondják, hogy nem komposztálható, és csak az elégetés a járható út egy megtermett diófa levéltermésének az eltüntetéséhez. Nos, a diólevelet komposztálók között egyre többen jutnak arra az eredményre, hogy a diólevél is elkomposztálható, a komposztálás során a csírázást gátló anyag is lebomlik. Igaz, ehhez kicsit több idő kell, érdemes a leveleket 2-3 évig is komposztálódni. Utána is esetleg olyan helyre szórni ezt a komposztot, ahol nem gond, ha mag nem csírázna ki, pl. fák, dísznövények tövébe talajtakarásként. Próbaképpen érdemes egy kis területet – 1-2 négyzetméter - a veteményesben is megszórni vele, hogy magunk szerezhessünk tapasztalatot ezzel kapcsolatban.

Hasonló elvek alapján mondják a gesztenyefák levele is kezelhető ily módon, azaz több éves komposztálással.

Mivel a komposztálás nem zárt rendszerben történik, szerepet kap benne az ÉLET, így minden olyan dolog, amit ez ÉLET használni tud, ilyenkor lebomlik, amit meg nem, az nem, de a lebontatlan anyagokat a növények nem is fogják tudni felvenni és beépíteni, így ezektől nem kell tartani. A komposztálás hője szintén hozzájárul a „káros” anyagok bomlásához és ily módon későbbi hasznosulásához.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

"Mindennapi kenyerünket..."

A világnak az a része - is - ami ebben a nem valóságos (virtuális, hogy idegen szóval fessem le) térben létezik, telis tele van olyan oldalakkal, ahol a betegséggel foglalkoznak, még akkor is, amikor a legjobb szándék vezérli az oldal tulajdonosát, szerkesztőjét, szerkesztőit. Nem akarom bántani őket, egy pillanatig sem, mert szükség van az ő tevékenységükre is.

Az idők során azonban kikristályosodott, vagy inkább bennem is testet öltött az a gondolat, hogy miért is nem az egészséggel foglalkozunk inkább? Az sokkal egyszerűbb, és kifizetődőbb minden értelemben.

Az egészséget könnyebb megőrizni, mint a betegséget gyógyítani, hisz ez utóbbi olyan, mintha a hadvezér akkor kezdene el csapatokat gyűjteni, fegyvert kovácsolni, utánpótlást megszervezni és a többi, amikor már javában folyik a mindent eldöntő ütközet. (Ezt a példát nem szó szerint idéztem a "Sárga Császár Belső Könyve"-ből, ami a hagyományos kínai orvoslás közel 3000 éves alapműve.)

Ennyi bevezető után térjünk a lényegre.

A magyar ember számára az egyik legfontosabb étel a kenyér. Eredete a ködbe vész, az ember mindig is készített kenyér-szerű ételeket. Fontosságát jelzi az a mondás is, hogy kenyéren és vízen sokáig el lehet élni.

Sajnos a mai kenyerek, amikhez a boltokban hozzájutunk, már messze nem felelnek meg az idézett mondás "követelményeinek". A monokultúrás termesztésből származó gabona nem tartalmaz annyi és olyan tápanyagot, mint régen, a hozzáadott mindenféle adalék is tovább ront a helyzeten, és csak nézek, hogy a mostani egykilós kenyerek akkorák, mint gyerekkoromban a kétkilósak voltak.

Ám nem kell, hogy a bolti kenyeret együk, hiszen nem nagy fáradság otthon kenyeret sütni... és ha nincs is saját termésű búzánk, és boltban vesszük a lisztet, az otthoni kenyér összehasonlíthatatlanul jobb, mint a bolti. És nem kell órákat rászánni a napunkból.

Az alapreceptet lehet variálni, engedje mindenki szabadon a fantáziáját. Lehet a lisztet keverni más lisztekkel (pl. teljes kiőrlésű, tönköly, rozs, kukorica), tehetünk bele főtt krumplit, magokat (napraforgó, kömény, len, tök, fenyő), gabonapelyhet, korpát, csírát, sült hagymát, különböző fűszereket (bazsalikom, szurokfű, medvehagyma). Illetve egy sor kenyérsütéssel foglalkozó oldalt is lehet böngészni újabb és újabb ötletekért.

Ez a kenyér még akkor is egészségesebb, mint a bolti, ha csak fehér lisztből csináljuk, mivel nincsenek benne azok az adalékanyagok, amiket abba beletesznek. Ebben csak az van, amit mi teszünk bele, és mivel az egészségünkre is vigyázunk ezzel a kenyérrel, olyant, ami nem jó, nem teszünk bele.

Nagyon fontos: KÉZZEL dagasszuk a kenyeret. Ekkor ténylegesen belekerül szívünk- lelkünk-szeretetünk, és így jól fog esni mindenkinek, aki eszik belőle. A géppel dagasztottból mindez hiányzik...

Az alaprecept: 50 dkg liszt, fél kocka élesztő, 2 EK olaj vagy 1 EK zsír, só, víz. A hozzávalókból közepesen lágy tésztát dagasztunk, alaposan átgyúrva, de ennél a mennyiségnél ez kb. negyed órát jelent. Meleg helyen kelesztjük egy jó órát, átgyúrjuk és olajjal vagy zsírral kikent formába tesszük, és újabb bő fél órát kelesztjük. a sütőformában bevizezzük - nem kell óvatoskodni, a víz gőze jót tesz a sütéskor - és sütőbe tesszük. Kb. 35-40 perc alatt piros ropogósra sütjük. Kivétel után vízzel vékonyan bekenjük, ettől szép csillogó lesz a héja.

Kenyér - jénaiban.

Az ötletet egy közösségi oldalon találtam, idetenném a linkjét, de valamiért nem érem el a Hegyalja Boszorkánykonyhát. Így csak "így" köszönöm meg az ötletet.

A kenyér hozzávalóit - lásd fejjebb az alapreceptnél - mondjuk este összedolgozzuk, lehet nyugodtan kicsit lágyabbra is hagyni, olyan nokedlitészta-sűrűségűre, és letakarva egész éjjelre állni hagyjuk. Ha egy kicsit nagyobb tálban tesszük ezt, mint szoktuk, akkor tényleg nem kell félni attól, hogy "kifut" a kenyértészta.

Reggel aztán egy közepes jénait - amiben én szoktam csinálni, az kb. 4 literes lehet, de sosem mértem meg, azt hiszem ez egy alapméretű edény - vékonyan kikenünk olajjal, esetleg zsírral, kilisztezzük. Ebbe tesszük bele az egész éjjel kelt tésztát úgy ügyeskedve, hogy ami a kelesztőtálban felül volt, az kerüljön itt alulra.

Amikor kivesszük a kelesztőből a tésztát, össze fog esni, de nem kell ettől megijedni!

Kevés vízzel megkenhetjük a tészta tetejét - nem muszáj -, rátesszük a jénaira a tetejét, és hideg sütőbe tesszük (akkor biztosan nem pattan el, mert bár hőálló, láttam már elpattant jénait).

A sütési idő kb. 45 - 50 perc, ez sütőtől is függ. Amikor már majdnem kész, akkor levehetjük a tetejét, hogy a kenyér megpiruljon, de nekem pirult már meg tetővel rajta is. Ha megsült, rácsra borítjuk, pici vízzel megkenjük, hogy csillogó legyen, és megvárjuk - ha kibírjuk -, hogy kihűljön. Aztán jókat falatozunk belőle...

Nagyon finom, ropogós lesz az így sült cipó, a héja is jó vastag.

Előfordul, hogy a kilisztezés, főleg ott, ahol nem ér a kenyérhez, kicsit megég, de ez a kenyér ízét nem befolyásolja!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kísérletezek...

Tavaly szert tettem némi falevélre, ami bekerült az új birtokon a komposztketrecbe, de más nem igazán történt vele. Mivel még nem lakunk ott, semmi egyéb anyag nem jött hozzá - némi kerti gazon kívül - így igazán nagy és látványos eredményre nem is számítottam vele kapcsolatban - de azért valamelyest komposztálódott a kupac.
Erről akkor győződtem meg, amikor az idén ősszel megint meghoztam az első hullott levél adagot, és - részben kíváncsiságből is - megbontottam a tavalyi rakást.
A megbontással az volt a célom, hogy kicsit keveredjen a kupac önmagában is, illetve belekvertem az idei első adag vegyes lombot meg ismerőstől kapott jó szalmás tyúkalmot. Tudom, a tyúktrágya "éget", de egyrészt eleve jó szalmás, most kapott még több "higítást", és mire ezek után kikerüöl a kertbe... már jó lesz.
A keletkezett két nagyobb kupac még kiegészült a kertből kiszedett gyomokkal, úgyhogy most dolgozhat a halom. Ideje van, ráér...
Ez volt az egyik kísérlet.
A másik, amit elkezdtem, a kert egy részét - három kb. 1 m széles, 8-10 m hosszú "csíkot" - betakartam falevéllel. Ami most rajta van, az eredetileg olyan 20-30 cm vastag lehetett, kicsit összeesett, de még kap egy réteget abból a lombból, amit szereztem. Aztán dolgozzon a természet.
Egyelőre mást a kert nem is kap, mivel még nincs más saját forrásom, de remélem jövőre már jobb lesz a helyzet, és lesz más is a lombon kívül. No meg addigra remélem sikerül üzembe állítani a szecskavágót, és akkor folyamatosabb lesz az ellátás.
A lombot csak úgy ráterítettem a felszínre, amiből nagyjából kihúzkodtam a gyomokat. Ami gyommag lehullott, az lehullott, remélem a lombtakaró lesz olyan jüó, hogy a nagy részük nem fog kikelni, ami meg át bírja magát verekedni, azt simán ki lehet húzni, biztos nem lesz sok.
A talajt nem takartam le előzőleg kartonnal, ahogy pl. Gyula iván írja, mondja, mert most nem volt annyi kartonom sem, meg ha három hétig ott a takarás, azt nem biztos, hogy fel tudom szedni, pláne ha kicsit meg is ázik. Most a gyomtépés helyettesítette valamennyire a takarást.
Ha csak azt elérem ezzel, hogy a talaj nem tömörödik össze a télen az eső/hó munkájának köszönhetően, annak már örülni fogok. A letakart részek amúgy is jó lazák voltak, maradhatnak is ilyenek.
Tavasszal meg csak félrehúzom a takarást és úgy ültetek, ennek az is előnye lesz, hogy nem utólag kell betuszkolni majd a takarást a növények közé, hanem eleve ott lesz a takarás.
Ez a terv. A működése majd kiderül jövőre. Különben is,m ez lesz az első év, és Iván bátyánk is mondja, hogy kell két-három év legalább, hogy a rendszer beálljon, de legalábbis elinduljon az új egyensúly felé.
Ha már ott lakunk, és lesz baromfi, akkor lesz saját baromfitrágya, amit kellő érlelés és "higítás" után be lehet forgatni a rendszerbe, meg remélem lesz nyúltrágya is, szóval lassan felépítem a saját rendszeremet...
Gyulai Iván emlegetett módszere pedig a kattintás után látható, hallható, olvasható.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A szikesedés megfékezéséről

Országh Jóska bátyánktól, szeretettel.

A sok vízkövet tartalmazó vízzel való állandó jellegű öntözés hosszútávon szikesdésre vezet. Felhasznált víz vízkőtartalmára, ami felett beindul a szikesedés, nincsenek szabványok.

A szikesedés folyamata számos tényező függvénye. A locsolásra használt víz vízkőtartalma és a használt vízmennyiség csupán az egyik tényező. Egy másik tényező a mindig lúgos kémhatású vízkő semlegesítésének a hiánya, amikor a talajban már nincs szerves anyag. Ezen a szinten a humusztartalom egy döntő tényező. Ezért ajánlom a kerti öntözést lehetőleg letakart talajra. A talajtakaró (mulcs) lehet minden cellulózban gazdag növényi eredetű hulladék, amit a giliszták és az ott magától kifejlődő mikroszkopikus gomba- és baktériumtenyészetek a talajba humuszsavak formájában bedolgoznak.

Gyakori talajtakarók: falevelek, nyírt fű, kitépett gyomnövények, fakéreg hulladék, ledarált fanyesedék (fatörek). Lehet hozzákeverni fűrészport, faforgácsot, felaprított karton dobozokat, felaprított papírhulladékot, dokumentum megsemmisítőből kijövő papírszalmát. Aprított (esetleg szennyezett) karton- és papírhulladéknak, amiből nem lehet újrapapírt gyártani, ez az egyetlen környezetkímélő felhasználása. A cellulózban gazdag anyagok (kerti hulladékok és szennyezett karton és papír) égetése egy merénylet az élővilág (bioszféra) ellen, környezetrombolás. Kerti hulladékok esetében csak a bizonyos betegségekben (mint a tűzhalál) elpusztult növények elégetése indokolt.

Egy másik, nagyon hatásos talajtakaró szalmából készül. Ezt a módszert Franciaországban dolgozták ki. Ősszel a szalmából egy 30-40 cm vastag szalmaágyat készítünk a kert egyik, a házhoz közeli sarkában. Erre öntjük ki egész télen a háztartásban keletkezett szappanos (szürke) vizet. Ez a fürdő-, mosó-, mosogató- és takarító víz. Ha néha belevizelünk, az csak növeli a végtermék mezőgazdasági értékét. Amikor a téli idő megengedi, akkor gumicsizmával felszerelve, az átitatott szalmát letapossuk. Tavasszal elegendő ezt a félig emésztett szalmát talajtakarónak felhasználni. Bretagne (Franciaország) sós-szikes talajain a letaposott szalmát tavasszal a talajon hagyják és a szalmát kissé félrevakarva vetnek és ültetnek. Az ilyen talajon a gyomok tömege nem kel ki, viszont a talaj a kiszáradásnak is jobban ellenáll. A giliszták által bedolgozott szalma jól táplálja a növényeket. Az ásást és kapálást is el lehet felejteni.

Ezután, a háztartásban keletkezett szürke vízzel öntözzük a kertet egész nyáron. Ezzel a módszerrel az összes háztartási szürkevíz felhasználásra kerül. Ha ezzel párhuzamosan alomszéket használunk, a háztartásban fekáliás (fekete) víz sem keletkezik. Ez a nagyon környezetromboló és szennyező szennyvízcsatorna legegyszerűbb "kiszárítása".

Üdvözlettel,
Országh József

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Nem tudták, hogy MAGok vagyunk...

A címet Géczy Gábortól vettem, ez a címe annak az előadás-sorozatnak, ami a budapesti Két Hollós könyvesboltban volt látható és hallható. 

Az előadások anyaga felkerült a világhálóra is, és mivel nagyon fontos tudást ad át Gábor a hallgatóságnak, gondoltam, itt is megosztom ezeket.
Megéri azt az időt, amit rászán az ember, hogy végighallgassa az előadásokat. Nem mondom, hogy mindegyik egyszerű, mert a tizedes rendszer elsőre nem is annyira átlátható.
A nyelvről szóló pedig olyan rész, amit mindenkinek meg kellene hallgatni, meg kellene nézni, nagyon érdekes, és fontos tudást ad át!

Az első rész: Kikapcsolni mindent, ami életellenes

A második rész: A tizedes rendszer

A harmadik rész: Mindennapi kenyerünk

A nyegyedik rész: Nyelvében él a nemzet

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

​Kályhástábor

Az idei, 2015-ös kályhás tábor fő célja egy hőtárolóval kiegészített rakétakályha építése volt, meg néhány jószolgálati cselekedet, pl. a gumijavító víztartályos kályhájának a javítása (a megrepedt víztartály kiemelése, majd a javított tartály visszahelyezése és a kályha visszaépítése), egy spór tűzterének átalakítása és egy másik kályha építése.
De koncentráljunk a rakétakályhára.
Mi az a rakétakályha? Ez egy egyszerű tüzelőberendezés, aminek nagy előnye, hogy vagy bárhol össze lehet rakni mondjuk néhány tégla segítségével, vagy pl. hordozható változatot lehet csinálni vasból - már aki ért a vasas munkákhoz - és ezen lehet főzni. (Látva egy ilyen "hordozhatót" működés közben, azért nekem az a véleményem, hogy kevesebb cuccot jelent egy bogrács és egy háromláb, és vizet forralni mondjuk teának bográcsban is lehet.) Természetesen beépíthető épületekbe is, ahol a fűtést lehet megoldani vele. A kályha nevét onnan kapja, hogy az égéstermék távozása a rakétákhoz/sugárhajtóművekhez hasonló elven működik, azaz a kályha kilöki magából - a felépítés mián - így kémény nélkül működik.
Akit a téma bővebben érdekel, rákeresve sok anyagot talál a világhálón a rakétakályháról.
A bemutatott hordozható darab volt az alapja annak a szerkezetnek, amit végül felépítettünk.
Az első lépés a hőtároló megépítés volt, ez egy téglából épült fekvő tömb lett, ami kb. 10 méternyi, fokozatosan szűkülő füstjáratot rejtett. (Az elképzelés az volt, hogy olyan magasságúnak kellett ennek lennie, hogy fölé épülhessen egy munkaasztal, és az asztal alatt legyen elegendő hely arra, hogy a hőtárolón lehessen pl. gyógynövényeket szárítani, vagy szolgálhasson naposcsibék lakásául életül első napjaiban.)
Ennek a megépítése volt az egyszerűbb feladat, és arra nagyon jó volt, hogy mi, tanulók - csak hárman voltunk végig, így rendesen hozzáfértünk mindenhez, láttunk, kipróbálhattunk mindent!! - megtanultuk az alapvető munkafolyamatokat: téglaválogatás és szempontjai, agyag-előkészítés, munka az agyaggal (nem kell félni tőle!!), tégla és cserép méretre vágása, falazás alapjai, falrakási módok, drótozás. Illetve, természetesen, ezt megelőzően a szerkezet tervezése, méretezése, járatok kialakításának kitalálása stb.
A nehezebb feladat volt magának a rakétának a megépítése, mert ilyet még az irányító mesterünk sem épített - így az elkészült művet közösen találtuk ki.
A bemutatott hordozható kis rakéta alapján - illetve annak fejlesztője elmondása alapján - meghatároztuk azokat a pontokat, ahol kicsit alakítanunk kell a szerkezeten, hogy a jelentkező gyengeségeket minél jobban kiszűrhessük. Így amellett döntöttünk, hogy az egy etetőnyílás kivételével - ez egy vascső lett - téglából, samottból rakjuk össze a szerkezetet, méghozzá úgy, hogy plusz levegő-bevezetésre is lesz lehetőség, hogy pl. a fa szenesedését lehetőleg meggátoljuk, illetve hogy a levegő el is jusson az égéstérbe és ne fogja meg a tüzelő, egy ferde rostéllyal választjuk el a tereket egymástól.
Indulhatott a legózás, találgatás, méricskélés, szárazon bepróbálás, agyagba rakás, a burkoló benzines hordó kivágása, a maradék nyílások eltömítése, és egyszer csak készen lett a szerkezet, összekötöttük a közben ugyancsak elkészült hőtárolóval, és jöhetett a próbafűtés.
Ehhez a kiindulási mintát hozó úrtól kaptunk egy segédventillátort, azzal, hogy amíg a kályha el nem éri az üzemi hőfokot, addig előfordul, hogy visszafüstől, amikor rátesz az ember - a ventillátor ezt megakadályozza. A külső füstnyílásra felraktuk a ventillátort, és begyújtottunk.
A tűz beindult, a ventillátor bekapcsolása után a füst is megjelent - természetesen. Azt persze tudtuk, hogy mivel friss volt a szerkezet, annak a rengeteg víznek a nagy része, amit az építéskor beletettünk, még ott volt benne, és annak a párolgása fojtja a füstjáratokat. Ez be is bizonyosodott, amikor leállítottuk a ventillátort.
A stabil égés kialakulásakor - folyamatosan kellett rakni a kályhát - jött a következő próba, a PET-palack. A kályha működéséből kifolyólag az elérhető hőmérséklet eléri az 1100-1200 fokot is, ezért a rakétakályhában elégethető a PET-palack is, mert ilyen hőmérsékleten az alkotórészei teljesen el tudnak égni (nem úgy, mint a kb. 600-800 fokot tudó kályhák, ahol a pet palackokból még káros anyagok maradnak vissza, mivel ezek itt még nem, csak magasabb hőfokon égnek). A próba elsőre nem sikerült. Ventillátorral is, anélkül is sűrű fekete füstje volt a kályhának, mutatva, hogy a palack égése nem olyan, mint szeretnénk.
Néhány ventillátor ki-bekapcsolás után hagytuk a tüzet leégni.
Egy-két órával később újabb begyújtás következett, ekkor már működött ventillátor nélkül is a kályha (már száradt a szerkezet, illetve már melegebb volt, mint első begyújtáskor).
Ami az üzemi hőfok elérését illeti, arra a következtetésre jutottunk, hogy az általunk épített szerkezet sokkal lassabban melegszik át, mint egy tisztán vasból összeállított, így tovább tart, amíg eléri az 1100 fok körüli hőfokot, azaz csak később indul be igazán a rakéta, és csak később lehet olyan dolgokat égetni benne, amikhez szükség van erre a magas hőmérsékletre.
Ami az üzemeltetését illeti, kialakításából, működéséből adódóan a felfűtési szakasz igényli a folyamatos jelenlétet, mivel "állandóan rakni kell" a tüzet benne. A tüzeléshez hosszú, vékony(ra hasogatott), száraz fa kell. A hőtároló átmelegedése után a tüzelést persze abba lehet hagyni. (Szemben pl. egy cserép/téglakályhával, amit egyszer megrakunk, begyújtunk, ha leégett, elzárjuk - nem kell folyamatosan ott ülni mellette.)
A tűztér-átalakítás egyszerű eset volt, ott kicsit a kimenő járatot kellett leszűkíteni és közben a lángot/hőt a főzőlapra irányítani először, mielőtt továbbhaladt volna a víztartály/sütő/hődob felé, így már főzni is lehetett rajta. A próba begyújtás eredménye: egy fazékban lévő kb. 2 liter víz nem egészen 10 perc alatt forró lett.
A vízteres kályha visszaépítése is rendben lezajlott, abban egy másik kályhaépítési szerkezetet ismertünk meg (füstelvezetés). Érdekes módon a visszaépítés után pár tégla kimaradt, pedig mindent visszaépítettünk a helyére...
A másik kályha építésére a tábor során már nem került sor, csak az alsó sort raktuk le, amit kitöltöttünk a másik építésekből visszamaradt törmelékkel és kiöntöttünk a maradék, felhígított agyaggal.
Aztán megbeszéltük, hogy a következő hónapban összejövünk - időpontot is kitűztük- és akkor egy hétvégén megépítjük ezt a kályhát is. A rakétával szemben ez már egy olyan szerkezet lesz, amin tényleg végig követhetjük a kályhaépítés lépéseit.

"Spórheltkályha"
A tábor utáni "buli" építés is lezajlott.
A kályha felépítésének a terve már megvolt, hogy mit kell tudnia a szerkezetnek, már csak össze kellett rakni.
A követelmény: viszonylag hamar adjon le meleget, és kiegészítésként ételmelegítésre, fűzésre is legyen alkalmas, de a fűtés az elsődleges szempont. Ennek megfelelően egy hődobos kályhára esett a választás, ahol a hődob alsó és felső lapja egy-egy öntöttvas platni lett (ez gyorsabban felmelegszik és kezd fűteni, mint a téglából épített hődob).
A már megismert építési fogások mellett most megtanultuk a kosaras tűztér építését, az ajtók berögzítésének a módját, hogy építsük be a platnit. Ez a hétvége tényleg olyan gyakorlatokkal ismertetett meg, ami alapján már bele lehet kezdeni egy hasonló kályha otthoni megépítésébe. A próbafűtés sikeres volt!

Eszembe jutott még valami. Azt is megtanultuk, hogyan kell a kályhába begyújtani helyesen. Ugyanis eddig nem jól csináltam, és valószínű sokan ugyanígy, rosszul csináljuk.
Fentről kell begyújtani, azaz vastagok alulra, rá a vékonyabbak, tetejére legvékonyabb és a begyújtó papír vagy fenyő gyaluforgács vagy valami, és így gyújtjuk. Miért? Mert nem a fa ég a tűzben, hanem a fa gázai. A fa kb. 135 fokon gázosodik, ez a fagáz kb. 260 fokon gyullad be. A fent égő láng alatt gázosodik, a gáz fölfelé megindul, és a meleg lángban elég (nagyjából ez történik). Ha alul gyújtom meg, akkor a füsttel egy csomó fagáz is kimegy, anélkül, hogy elégne, a felszálló meleg egyszerűen kirántja magával. Így viszont... tökéletesebb lesz az égés, jobb lesz a melegítés és ezzel a hatásfok is.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Paradicsom és paprika kísérletek

A paprikát, meg néhány paradicsomot idén úgy ültettem, hogy leástam egy kétliteres kóláspalackot a földbe, aminek a kupakját kifúrtam, az alját levágtam. (Köszönettel az ötletet adónak!!) 

A fejjel lefelé beásott palackba megy az öntözővíz, és ezek köré ültettem a palántákat. Volt közöttük "bolti" is, és volt saját nevelésű is. Az első pár alkalommal, meg amikor nagy volt a meleg, akkor kapott a palack is vizet, meg a palántatövek is, mindenesetre szépen nőnek a növénykék, a paprikák is, a paradicsomok is.

A boltiak kicsit jobban, de azok eleve nagyobbak is voltak, mint a sajátok...

Az eredmény minden esetre bíztató.

Ezzel egyidőben egy másik dolgot is kipróbáltam, ezt a netről vettem, csak kicsit alakítottam rajta, annak megfelelően, hogy mim volt nekem kéznél.

Két maradék 110-es pvc csövet beástam a földbe és megtöltöttem komposztálódóban lévő falevelekkel (ezekre tavaly ősszel tettem szert, a parkban a rendcsinálásból hoztam el egy kazalnyit). Négy-négy paradicsompalánta - saját nevelés - került mindegyik cső mellé, nem túl közel, olyan jó arasznyira a csőtől. A palánták nem voltak túl nagyok. Vizet kaptak a tövek is, de a legtöbbet a cső tartalma kapta. Mostanra szépen megnőttek a paradicsomjaim, és tele vannak virággal, már karózni kell őket. Ezek a komposztttal megturbózottak lassan le is hagyják a másik, vizespalackmellé ültetett "gyári" töveket.

Ez szintén biztató...

Jövőre is csinálok ilyet, lehet akkor több lesz a komoszt-turbós változat - mert a paradicsomot, paprikát szeretjük, legyen sok belőlük!!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Talajtakarás - tapasztalatok

Én két csíkot (egyenként kb. 12 nm) csináltam idén.
Az egyiket kartonnal takartam csak úgy simán, lefogatam karóval, féltéglával stb. Rajta volt a csíkon kb. két hétig, akkor leszedtem, és belekerült a mag. Itt a takarás csak azt szolgáláta, hogy valamennyire nyomja a gyomokat, illetve ne nagyon engedje kikelni/kihajtani.
Ez úgy kábé bejött, de pl. az aszatot annyira nem érdekelte és a karton is jól szétment, mire leszedtem.
 

A másik csíkon fekete fólia volt, ott jobb volt a gyomelnyomás az alatt a kb. 3 hét alatt, amíg rajta volt, az aszat ugyan itt is küzdött, de sokkal kevésbé volt sikeres, szép halványsárga, törékeny hajtásai voltak. Ültetés után a még szabadon maradt részt, meg a tövek közét újra takartam kaszált fűvel - a közösségi ház udvarát kaszálták, azt hoztam el - és a takarás alól csak nagyon kevés gyom jön át (aszat és folyondár szulák, amit nálunk csak paponcnak hívnak), az is könnyen kihúzható.
Ebbe a takartan állt részbe most raktam el palántákat, enyhén nyirkos volt a föld, de a takarás felkerülése óta nem esett, így nem láttam, mit csinált volna az esővízzel, mennyire tartotta volna vissza.
Az ültetés után mindenesetre meglocsoltam a palánták tövét, illetve kapott a terület egy általános esőztető locsolást is - már csak a kísérletezés kedvéért is. Hogy lássam, hogy viselkedik a víz meg a széna.
Úgyhogy eddig jók a tapasztalatok.
Őszre a betakarítás után több csíkot veszek majd kezelés alá, szalma lesz hozzá, és találtam nem túl messze lótrágya beszerzési forrást is, örülnek, ha elhozom.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kísérlet...

Hirtelen felindulásból kaptunk jónéhány eperpalántát.

Mivel akitől kaptuk, is így ültette a sajátjait, így mi is eldöntöttük, kipróbáljuk: szalmabálára kerülnek a palánták.

Korábban már olvastam a szalmabála-kertészkedésről, hogy miként kell előkészíteni a bálákat, mik az előnyök, hátrányok, ésatöbbi, de most minderre "nem volt idő", mert a palánták itt voltak, el kell őket ültetni, nincs mese. Így követtük azt a módszert, amit az a barátunk is, akitől a palánták érkeztek.

Hullámkartont - dobozok - terítetem a kiszemelt helyre, ezek elnyomják a gyomokat, remélhetőleg nem fognak áttörni rajta, csak a legkitartóbbak küzdik fel magukat a felszínig - de ahhoz sok-sok erő kell majd...

Ez után jöttek a bálák, egymás mellé, szép sorban, a kötözőzsinórral fölfele. Olyan szorosan egymás mellé fektetve, amennyire csak lehet - de mivel nem teljesen síkok az oldalak, természtesen maradt ki azért egy kicsi rés. Épp volt friss zöldféle - most javarészt vérehulló fecskefű volt - ezt rászórtam a bálákra, és most következett az első "hivatalos" réteg, kb. 5 cm vastagon érett trágya. Ezt kaptam, csak el kellett menni érte a régi szeszfőzde mögé.

Erre következett kb. 5 cm föld. Ebbe került némi feketeföld - amikor az emésztőt ásták kb. 12 éve, külön rakattam a felső termőréteget, ebből bányásztam és rostáltam, mert tele volt mindenféle gyökérrel - meg többéves komposzt, jó porhanyós, ezek keverékét raktam a trágyára.

Majd jött egy jó belocsolás, kútvízzel.

Némi szikkadás után pedig bekerültek a kis palánták.

Azóta naponta legalább kétszer kap a "szerkezet" vizet - ha nem esik az eső -, a palánták jó háromnegyede szépen él és virul, amelyik még nem virul, azért azon is látszik, hogy él, csak még nem heverte ki az átültetési sokkot.

A locsolás és a trágya-szalma érintkezési felület valószínű beindította a megfelelő biológiai folyamatokat. Ezt abból is gondolom, hogy ahol esetleg kikandikál egy-két szál fecskefű, azok szépen élnek és virulnak, gyökér nélkül is. A többi zöld rész meg gondolom besegít a rendszernek.

Még kerül bele fokhagyma, fűszerpaprika, ha sikerül szereznem, akkor koktélparadicsom, meg majd még meglátjuk. a szélébe tán elfér egy-két uborka is.

Kísérletnek mindenesetre jó, ha bvalamiért mégsem válik be, nagy kár nem ér, mert egy év alatt a bálák jó eséllyel olyan állapotba kerülnek, hogy ki lehet szórni őket a kertbe, vagy rájuk lehet telepíteni egy újabb adag komposztálás-adagot, jók lesznek akkor "gyorsítónak". Bár a természetben nem kell gyorsítani semmit, legfeljebb rásegíteni egy kicsit az induláshoz...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Tavasz van, kitört a béke...

Holnap jön hozzánk egy csapat gyerek vályogházat nézni és tapasztósarat gyúrni, meg ami még belefér.
Ennek okán ma előkészítettem ezt-azt. Közben bementem a ház "régi" felébe - és a "konyhában" két füsti fecske röpdösött össze-vissza.
Lehet hogy a lépteim riasztották fel őket, nem tudom. Hirtelen nem is értettem, hogy kerültek oda, hisz minden ajtó, ablak csukva.
Aztán rájöttem, hol kerülhettek be.
Szegények mint az őrült köröztek, én meg "igyekeztem megnyugtatni őket", és kinyitottam a konyhaablakot, majd félreálltam.
Egy darabig még köröztek, komolyan féltem, hogy kifárasztják magukat, majd egyikük "észre vette" - vagy ahogy ez fecskééknél működik -, hogy nyitva az ablak, és huss, kirepült, a másik meg utánna.
Az ablakot becsuktam, és folytattam, amit akartam. Egyszer csak ott, ahol eredetileg is bejöhettek - épp abban a helyiségben voltam... -, beszáguldott egy fecske, ment egy kört, csivitelt párat, és azzal a lendülettel kirepült.
Biztos vagyok benne, hogy visszajött megköszönni, hogy kiengedtem őket...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Vetőnaptár

Az időjárás persze befolyásolhatja, de használható segítség lehet az alábbi vetési lista, főleg a kezdőknek. A végén ott a lista forrása, lehet még ott böngészni érdekességek után.

Február 10-20. vethető
sárgarépa, petrezselyem, hónapos retek, ez a vöröshagyma- és fokhagymaduggatás ideje, téli sarjadékhagyma, borsó.

Február 20-28. vethető
sárgarépa, petrezselyem, hónapos retek, ez a vöröshagyma- és fokhagymaduggatás ideje, borsó spenót, téli sarjadékhagyma, torma-dugványtelepítés.

Március 1-10. vethető
sárgarépa, petrezselyem, metélőhagyma, borsó, fejes saláta, spenót, kapor, ez a fokhagyma- és vöröshagyma duggatás ideje.

Március 10-20. vethető
sárgarépa, petrezselyem, hónapos retek, vöröshagyma mag, korai burgonya, fejes saláta, spenót, sóska, kapor, borsó.

Március 20-30. vethető
nyári retek, korai burgonya, spenót, sóska, kapor.

Április 1-10. vethető
nyári retek, spárgatök, burgonya, paprika, paradicsom, spenót, kapor, sóska.

Április 10-20. vethető
nyári retek, spárgatök, sütőtök, sárgadinnye, görögdinnye, paradicsom, paprika, spenót, csemegekukorica, sóska.

Április 20-30. vethető
fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, bimbóskel, cékla, uborka, sütőtök, dinnyefélék, bab,
kukorica, kapor.

Május 1-10. vethető
uborka, bab, csemegekukorica, kapor.

Május 10-20. vethető
uborka, bab, csemegekukorica, kapor.

Május 20-30. vethető
fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, uborka, cikória, csemegekukorica, zöldbab.

Június 1-10. vethető
fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, uborka, csemegekukorica, zöldbab, cikória, kapor.

Június 10-20. vethető
uborka, kukorica, kapor, zöldbab.

Június 20-30. vethető
karalábé, cékla, uborka, késői burgonya, zöldbab, fejes saláta, kapor.

Július 1-10. vethető
karalábé, cékla, uborka, késői burgonya, kapor, fejes saláta, zöldbab.

Július 10-20. vethető
cékla, uborka, spenót, zöldbab, kapor.

Július 20-30. vethető
téli retek, ún. fojtott burgonya, spenót, kapor.

Augusztus 1-10. vethető
téli retek, ún. fojtott burgonya, spenót, kapor.

Augusztus 10-20. vethető
spenót, sóska.

Augusztus 20-30. vethető
áttelelő saláta, spenót, sóska és itt az ideje a téli sarjadékhagyma-duggatásnak.

Szeptember 1-10. vethető
áttelelő saláta, spenót, sóska és itt az ideje a téli sarjadékhagyma duggatásnak.

Szeptember 10-20. vethető
spenót, sóska.

Október 1-10. vethető
spenót.

November 1-10. vethető
sárgarépa, petrezselyem, borsó, és itt az ideje a vöröshagyma- és fokhagyma duggatásnak, torma dugványtelepítésnek.

Forrás

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!