2013. június 11., kedd

Télre teli lesz a kamra!

Kicsit előreszaladunk az időben, mert a nagykönyv szerint még messze a betakarítás, a befőzés ideje. De nem árt sosem, ha ezt-azt olvas az ember ebben a témában is...
Nem eltevős receptek következnek, azoknak se szeri, se száma a világhálón, és cseppet a tengerbe minek borítsak...? 
Inkább egy kis összefoglalót készítenék.
Mindenek előtt arra hívom fel a figyelmed, kedves olvasó, hogy az eltevést úgy kell szervezni, hogy akkor se legyünk bajban, ha esetleg napokig nincs áram - azaz lehetőleg ne a fagyasztóládába pakolj... Olyan módon kell megoldani - és erre egy kicsi szervezéssel a tizediken is lehetőséget lehet találni! -, hogy energiafüggetlenül tarthassuk el akár a saját termést, akár a piacon beszerzett gtyümölcsöt, zöldséget.

Tartósítani ugye azért akarunk, hogy a most megtermett finomságokat később is elfogyaszthassuk. Illetve annyi egyszerre általában nem fogy el, amennyi beérik, fogyasztható stb. A "fölösleggel" valamit tenni kell.
Mivel itt is azt az elvet szeretnénk követni, hogy minél egészségesebb legyen a kész termék - ha már úgy jött ki a kertből, akkor pont itt, a célegyenesben ne rontsunk el semmit sem - arra kell törekedni, hogy a lehető legkevesebb tatrósító szert használjuk, de az a legjobb, ha semmit nem teszünk bele a lekvárba, befőttbe, savanyúságba stb. A megfelelően kiválasztott technológia amúgyis feleslegessé tesz minden adalékot, már csak azért is, mert dédanyáinknak nem is volt ilyenjük, és mégis teli volt a kamra lekvárokkal pl.
Szóval az eltevéskor is a jól bevált, ősi módszereket kell használnunk, ami lehet, időigényesebb, de egészségesebb is. Az egészség pedig minden időt és pénzt megér!
A saját kertből származó gyümölcs a legbiztosabb forrás, mi csak tudjuk, hogyan termett az a gyümölcs, permeteztünk-e egyáltalán, és ha igen, akkor mivel. Itt jegyzem meg, hogyha őshonos, régi fáink vannak, akkor azok bizony jól elvannak különösebb permetezés nélkül is, sőt. Minél inkább különlegesebb, nemesített fajról van szó, annál több "gyógyszerezést" igényel, és ezt bizony figyelembe kell venni a fogyasztáskor is. Ha már mindenképpen permetezni kell, akkor olyan szereket használjunk, amelyek lebomlanak, nem halmozódnak fel sem a gyümölcsben, sem a talajban - így bekerülve más növényeinkba! -, amelyeket megenged a bio-termesztés is, illetve amit dédszüleink is használtak. (Ez egy külön írás lesz, most nem ez a fő téma.)
Ha venni kell a gyümölcsöt, akkor is igyekezzünk megbízható, tiszta forrásból vásárolni.
Ne sajnáljuk a lekvárfőzés hosszadalmasabb, hagyományos módját választani, és nem "gyors zselésítő"-vel öt perc alatt összedobni azt a fincsi baracklekvárt.
Ha csak lehet, van rá helyünk és eszközünk, kondérban főzzük a lekvárt, mert a lekvárfőzés az családi - társadalmi - esemény is egyben, és a kondér mellé többen odaférnek, mint a sarokba szorított gáztűzhely mellé.
Ha van rá lehetőség, akkor ne a gáztűzhelyen főljön a lekvárnak való. Egész más lesz ám az íze...
A főzés során persze sok vitamin lebomlik a gyümölcsökben, de az egyéb hasznos alkotók megmaradnak. A téli vitaminforrás nem a lekvár lesz, hanem pl. a házilag savanyított káposzta/savanyúság.
A tartósítószer elhagyására egy jó ötlet: az alaposan megmosott üvegeket töltsük meg forró vízzel és állítsuk őket melegvizes edénybe, a csavaros kupakokat is "főzzük ki".Amikor a lekvártöltés következik, az üvegekből a forróvizet kiöntjük (bele egy következő adag üvegbe pl., ne vesszen kárba), és az üveget a lekvárral teljesen megtöltjük, egy picit túl is csordulhat. Az üveget lezárjuk egy forró kupakkal, és fejreállítjuk, és így hagyjuk kihűlni. Amelyik baci ezt a tortúrát túléli, az meg is érdemli. A kihűlt üvegeket talpra állítjuk, és a kupak tetejére teszünk egy pici szalicilt és lekötjük egy szalvétával úgy, hogy a kötés/befőttesgumi a recék alatt legyen. A párolgó szalicil gáza megakadályozza, hogy a kupak peremén ormlást okozó kórokozók telepedjenek meg, viszont a lekvárba nem tud behatolni sem a baci, sem a gáz.
A lekvárfőzés mellett egy másik hasznos és nem túl bonyolult, de tapasztalatot igénylő módja az aszalás. Aszalni szinte mindent lehet, almát, körtét, szilvát, barackot, de zöldségféléket is. A tapasztalat fogja megmondani, hogy az adott gyümölcsöt mennyire kell megaszalni, ez meddig is tart stb. Pontos recept nincsen... csinálni kell.
Aszalni lehet sütőben, kemencében, cserépkályhán, akár a radiátoron is (téli aszalás). Vagy  építhetünk is saját aszalót, mondjuk sörösdobozokból épített napkollektor-fűtéssel, mint amilyen ezen a kisfilmen is látható:


Aszalni, szárítani nem csak gyümölcsöt lehet, hanem zöldséget, gyógynövényeket is, így a szárított zöldségekből megvan a saját, vegyszer- és adalékmentes "Vegeta", és a saját szárítású gyógy- és fűszergyűjtemény sem utolsó...
A legkézenfekvőbb megoldás néhány gyümölcs, zöldség esetében - no meg ha van erre alkalmas kamra, pince - hogy csak úgy, ládában, homokban stb. tároljuk a termést.
Most ennyi, folytatása szerintem következik... 

2 megjegyzés:

  1. Kedves Péter!

    Kitűnő cikk! Nagyon tetszik a természetességre való törekvésed. Az információk is nagyon hasznosak. Én is nagyon szeretem az ökológia intézet bemutató videóit, nagyon sok hasznos ötlettel látják el az embereket.

    Amit én nagyon fontosnak tartok megemlíteni - mivel sok helyen még mindig azt a hozzáállást tapasztalom, hogy az önellátás nagyon munkaigényes, és egy kertben sokat "kell dolgozni" - megvannak és mindig is megvoltak az eszközeink a könnyű és egyszerű élethez. Pusztán az oda vezető útról térítettek el bennünket. Mert hagytuk magunkat.
    Az önfenntartás roppant egyszerű és élvezetes is lehet mindamellett, hogy a szabadság alapköve. Az erő az EGYSZERŰségben lakozik.

    További színvonalas munkát és szép hetet neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves György!
      Köszönöm az elismerést. Igen, az a "tévhit" uralkodik, hogy a kertben sokat KELL dolgozni.
      Fel kell újra fedezni, meg kell újra tanulni mindazt, amit a régiek tudtak, és mivel ők is, csakúgy, mint a teremtés, a legkisebb energiaszint felé mentek el, biztos, hogy tudták, hogyan kelljen a lehető legkevesebbet dolgozni a lehető legtöbb és legjobb eredményhez...
      És akkor itt belép a józan paraszti ész, jön az EGY-SZER-Ű-ség (hadd ne elemezzem ki :-) ) és máris minden rendben lesz.

      Törlés