Kertészkedünk...

Nem vagyok mezőgazdasági szakember, mindössze eldöntöttem, hogy amit csak tudunk, és amennyit csak tudunk, azt megtermeljük magunknak.

A "MIÉRT"-re igazából nagyon egyszerű a válasz: Mert tudni akarom, hogy amit elfogyasztok, az biztosan nem a Föld túloldaláról, elgázosítva érkezett az asztalomra, hanem csak kiléptem az ajtón és kihúztam, letéptem, fölszedtem, kiástam és esetleg csak úgy, mosatlanul, a kert közepén állva jóízűen befaltam.
Persze van, aki azt mondja, hogy olcsóbb a tecsóban megvenni, mert az csak 9,90. Persze, hogy annyi, de mellé a doki 990, a gyógyszer 9990, a kórház meg 99990.
Azért meg, amit épp az előbb ettem meg jóízűen csak egy kicsit kellett kapálni. Ingyen. A kapát meg csak egyszer kellett megvenni, onnan működik ez a kiváló, mellékhatásmentes gyomirtó készülék (a "Kapazin"). És benzin sem kell bele, mert elmegy az mindennel, zsíroskenyérrel, meggylekvárral, tökfőzelékkel vagy rántott csirkével is.

Krumpli kerül a földbe

Az okos könyvekben, okos videókban azt találtam, hogy egy családnak a szükséges zöldségfélék megtermeléséhez kb. 150-200 négyzetméternyi földterület kell. Ennél több is van a kertünkben, tehát jó eséllyel indulunk el ezen az úton. Olyannyira, hogy még krumpli is lesz a kertben, talán több is, mint kell, de az nem baj, mert a krumplit szeretjük. Meg lesz helye egy-két "vadabb" vagy inkább úgy mondom szokatlanabb növénynek is, mert csicsóka is kerül majd meg egy kis seprűcirok például.

A kertet eleve nem "hagyományosan" terveztem meg, hanem az "Öngyógyító kiskert" elméletét vettem alapul (találtam egy kivonatot a könyvből, a lényeg benne van, a teljes mű pdf formátumban innen letölthető, nekem az oldal kicsit lassan jött le, de megérte a várakozást), egy kicsit megvariáltam, mert természetesen nem fogok minden olyan növényt termeszteni amiről ő ír, a paprikáról meg, ami nekem fontos, egy szó nincs benne. Hiába, náluk ez nem olyan szoros része az étkezéseknek, mint nálunk.

Sorol a borsó

Mindenesetre a kert egyik felében sorokat alakítottam ki javarészt, egy kis kivételtől eltekintve, olyan helyet hagytam ki, ami az almafa alatt/mellett van, és oda a jövőben egy fóliasátor fog kerülni. Legalábbis ez a terv.
A másik oldalt részben a könyv elvei szerint terveztem meg, mert több sorban van egyforma vetemény - krumpli, illetve kukorica - és köztük egy-egy sor más. Illetve a káposzta még inkább nincsen, bár mintha kelne itt-ott egy kicsit. A palánták meg nem bírták a gyűrődést...

Napraforgó

Az alapelvek szempontjából viszont sok érdekes van benne, érdemes átböngészni annak, aki egy kicsit másképp - és kevesebb, illetve másfajta munkával - akarja a kertjét művelni.

Megint csak hangsúlyozni kell, hogy amikor rááll az ember egy új kertművelési módszerre, az igazi eredményt nem az első évben fogja megtapasztalni, mert amíg az új rendszer felépül, az belekerülhet két-három évbe is, de lehet, hogy tovább is eltarthat. A türelem ebben az esetben - is - nagyon fontos tényező.

Már csak azért is, mert az időjárás nem mindig engedi meg, hogy akkor menjek a kertbe pl. veteményezni, amikor én szeretnék, mert egy éjszakai eső máris keresztbe húzhatja a számításaimat. Mint ahogyan azt meg is tette nem egyszer mostanában.

Mindenesetre jó látni, ahogy elkezdenek kihajtani a magok, megjelennek a krumplilevelek, jó tudni, hogy a munkánk első eredményi már láthatóak. 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kertészkedés kicsit másképpen

Ha akarom, a kertészkedés bizony nem is olyan egyszerű... Főleg, ha egy szakember az, aki ezt mondja neked.

Ugyanakkor ezt is megteheted, hogy megfigyeled, a természet hogyan működik, és azt a működést igyekszel lemásolni a saját kertedben is. Hiszen az erdőn-mezőn sem kapál senki, nem ás senki, főleg nem locsol senki - illetve a teremtés végzi el mindezt - és mégis burjánzik az élet.

A minap leltem erre a filmecskére - van magyar felirat is hozzá - amelyben egy idős amerikai hölgy beszél a saját kertészkedéséről, hogy hogyan talált rá a természet másolására. Amit ő csinál, az már szinte permakultúra.

A filmhez annyi a megjegyzésem, hogy a hölgy talajtakaráshoz szénát - "hay" - használ, a fordításban szalma szerepel.

Az interneten barangolva, ezt-azt elolvasva, előadást meghallgatva magam is egyre inkább hajlok annak elfogadására, hogy ha a kertet az ember saját maga és családja ellátására használja, ami az elsődleges cél kell, hogy legyen, akkor igaz az az állítás, hogy napi egy-másfél óra munkával ezt a célt el is lehet érni.

A többi időben pedig szabadon teremthetünk, szabadon élhetünk.

Almaszüret

Persze, amikor pl. betakarítási idő van és érik valami, amit le kell szedni, fel kell dolgozni, akkor ez az idő lényegesen több, de ilyen nem sok van.

Akkor is más a helyzet, amikor árutermelésre adjuk a fejünket, mert akkor megint csak több munkánk van azzal, hogy rendszeresen foglalkozni kell az "áruval": felszedni, csomagolni, szállítani, értékesíteni stb.

Azonban a hétköznapi ember első és legfontosabb célja az legyen, hogy magát és családját ellássa friss, egészséges, és ami a legfontosabb, ÉLŐ táplálékkal.

Ez pedig tényleg nem kíván naponta sok-sok órányi munkát.

Betakarítás - befőzés

Ami idő, és amihez türelem kell, az az, amíg a kertünket olyanná alakítjuk, amilyennek látni szeretnénk, amelyik a legjobban kiszolgálja az igényeinket. Az is eltart két-három évig, amíg a kertben pl. kialakítjuk a talajtakarásos művelést, hisz első évben szinte nincs is mivel takarni, hanem úgy gyűlik minden össze az év során, majd mire az összegyűjtött "alapanyagból" használható anyag lesz, az szintén nem néhány napos folyamat.

A Teremtés nem kapkod, meg kell adni mindennek az idejét. Ha ezt nem tesszük, akkor bizony megnézhetjük magunkat...

Úgyhogy addig is jó kertészkedést, kísérletezést és türelmet kívánok mindenkinek, magamnak is!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Vedd észre... a természet szépségei

A saját kertedben is ott van a szépség, csak észre kell venni...

Barka, friss táplálék a méheknek...

"Kék ibolya, ha leszakítanálak..."

Nárcisz

De ott van a szépség az esti sétákban is...

Meggyfa-virágzás

Naplemete színei

Tükörkép

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A hibás tudások világa

Géczy Gábor előadása, Hódmezővásárhely, 2013.02.15.

Természetesen nem kell mindennel egyetérteni, viszont érdemes elgondolkodni sokmindenen, amit elmond. Akkor mindenki ki tudja válogatni, hogy ő mit tud, akar, szeretne használni a hallottakból.

Megéri a 75 percet rászánni.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Vizes kérdések, a továbbiak

Az előző bejegyzésben elkezdtük egy kicsit boncolgatni a háztartási vízfelhasználás kérdéseit. Szóba került a fekete és a szürke szennyvíz, szóltunk a Kegyedi rendszerről. Lépjünk most egy kicsit tovább.

Egy újabb lehetőség a vízgazdálkodásunk alakítására az esővíz felhasználása.

Magyarországon az átlagos csakadék-mennyiség 500 - 750 mm között ingadozik, természetesen az egyes tájegységek között lehetnek eltérések, illetve egy-egy év lehet szélsőségesen csapadékos vagy száraz. Maradjunk azonban az átlagnál.

A településeken ez a csapadékmennyiség gyakorlatilag elfolyik (most csak azzal a részével foglalkozunk értelem szerűen, ami nem a kertek területére esik), a legtöbben bevezetik az útmenti árok-rendszerbe. Pedig az esővíz annál értékesebb, semhogy hagyjuk így elcsorogni.

Kezdjük egy kicsit messzebbről a vizsgálódást.

A teremtésben nagyon sok minden fa-szerkezetben működik: olyan, mint a fa ágai, gallyai. Vagy a gyökerei. Vagy a vérereink, vagy a folyók.

Sok ilyen szervezet ráadásul olyasmi módon működik, mint az ereink: Van egy rendszer, ami a táplálékot, az oxigént szállítja - verőerek - és ennek iker-rendszere pedig a salakot, mérgeket stb. szállítja el - ezek pedig a visszerek.

A víz körforgásában is megvan ez a kettősség, bár fizikailag csak az egyik felében ismerhető föl a fa-szerkezet: a patakok, folyók, folyamok rendszeréről van természetesen szó. Ez a rendszer futhat a felszínen is, de futhat a felszín alatt is. Vajon folyóvizeink "verőerek", vagy "visszerek"? Bármily meglepő is, ezek bizony visszerek, hiszen ezekben a vizekben egy sor oldott anyag található. Ez viszi el a megtisztítandót, illetve ez az, ami "lefelé folyik". Talán a felszín alatti vizeknél könnyebben belátható ez, ezeket a felszín alatti vizeket láthatjuk viszont ásványvízként, és ezekben - fajtától függően - több-kevesebb ásványi oldott anyag van.

Ezzel szemben az esővíz közel desztillált víz. A természetben is ez a víz az, ami tiszta, ennek segítségével lesz képes a növényzet a talajból feloldani, és aztán testébe beépíteni a szükséges tápanyagokat. Biztos megfigyeltétek már, hogy eső után meglódul a növényzet burjánzása, a kertben is hiába locsolunk, az éppencsak hogy életben tartja növényeinket, de ha egyszer megáznak, akkor meglódulnak.
A víz szerepe a szervezetben is többek között oldószer-szerep. Oldani meg akkor tud igazán a víz, ha még nincsen benne semmi oldott anyag. Ebből következik, hogy ha ásványvizet iszunk, akkor a víz ásványianyag tartalma miatt kevésbé lesz jó oldószer. A legjobb, ha esővizet iszunk, hisz annak oldott anyag tartalma szinte nincs is.

Mielőtt bárki felhördülne... csak meg kell nézni eső után hány pocsolya mellett találni állatnyomokat, vagy hány pocsolya mellett isznak lepkék... Persze ők sem mindig ezt isszák, mert patakok, források mentén is látjuk a nyomokat, de esők után csak ezt isszák...

Az esővíz tehát gyakorlatilag minimális tisztítás után felhasználható. (Megintcsak a felhördülések ellen, miszerint de hát az esővíz piszkos... ugyanaz van benne, amit minden egyes lélegzetvételkor beszívunk...) Persze a tetőről hozhat le ezt-azt, de ezen kívül felhasználható.

Szűréshez a legjobb az édesvizi mészkőből készített kúp alakú szűrő.
A tárolásához mindössze annyi kell, hogy ásunk egy kb. 1 köbméteres ciszternát, vagy leásunk egy 1 köbméteres tartályt, teszünk bele mészkövet - hogy barlangi körülményeket teremtsünk - és onnantól kezdve már csak használni kell. A föld alatt van, mészkővel, nem fog algásodni, hidegen van. 
Van vele persze egy nagy baj. Ingyen van. Ezt a földanya csak úgy adja nekünk.
Következzen most egy kisfilm, abból a "csokorból", amelyikbe az előző bejegyzés kisfilmjei tartoznak. Az itt leart esővíz-felhasználási rendszer különbözik a fentiektől, több "technika" és "kütyü" van benne, ettől - szerintem - kicsit bonyolult, de az alapelveket jól bemutatja.

Teleső rendszer

Bízom abban, hogy sikerült elindítani egy-két gondolatot, és sikerült gondolkodásra késztetni Benneteket, kedves Olvasók, hiszen nekünk magunknak kell elkezdeni dolgozni azon, hogy visszaállítsunk a teremtés rendjét a világunkban.
Ezekről lesz szó a továbbiakban is.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Vizes kérdések

Ami itt következik, annak részben személyes okai vannak, részben pedig szorosan kapcsolódik az előző, szennyvizes bejegyzéshez.

Jónéhány évvel ezelőtt úgy volt, hogy komámasszonyék a városból ideköltöznek a faluba. Lett is egy kis parasztházuk, aminek a felújítását tervezték, és akkor rengeteg olyan oldalt böngésztünk át, amelyeken mindenféle környezetkímélő, természetközeli ésatöbbi megoldásról írtak. Abból a dologból közben semmi nem lett - erről nem is beszélek többet - viszont egy csomó minden benne maradt a fejemben abból, amit annak idején olvastam.

És most mi állunik ott, hogy van egy ház, amit felújítunk, kibővítünk, és olyan megoldásokat keresünk, illetve alkalmazunk, amelyek a lehető legjobban megfelelnek annak, hogy minél kevésbé használjuk ki Földanyácskánkat.

Az egyik ilyen fontos és sarkalatos kérdés a VÍZ felhasználása.

Arról elég hamar döntés született, hogy a vezetékes vizet a lehető legkevesebbet fogjuk használni, nem azért, mert nem jó - szerintem itt nálunk igenis jó, kellemes, üdítő víz jön a csapból! -, hanem azért, mert van egy kutunk.

A vezetékes víz a konyhai és egy fürdőszobai csapon fog folyni. Az összes többi csapon, és a mosógéphez a kút vizét használjuk majd, illetve remélem hamarosan a mosáshoz használhatjuk az esővizet - így első körben.

De a nagy lényeg a "szennyvíz"... és annak kezelése.

A házban nincsen fürdőszoba, azt építenünk kell, és a jelenlegi szabályok előírnak egy külön WC-t is. Ennek előbb nem örültem - mert minek kettő - de aztán rájöttem, hogy ez a helyzet kísérletezéshez nagyon jó lesz.

A kísérletezés pedig a következőket jelenti:

• Szürke szennyvíz
• Fekete szennyvíz
•  Száraztoalett

Nézzük részletesen.

A szürke szennyvíz mindaz a szennyvíz, ami a mosogatás, fürdés, mosás során keletkezik, a fekete szennyvíz pedig a WC-használat során keletkező - fekáliás - szennyvíz. Amikor ezeket a vizeket nem kezeljük külön - szürke és fekete - akkor gyakorlatilag csak fekete szennyvíz keletkezik, aminek a kezelése, tisztítása, a természetbe való visszajuttatása gyakorlatilag NEM MEGOLDOTT, mégha ezt is sugallja a szakemberek tömege (lásd előző bejegyzés).

Ha különválasztjuk a fekete és szürke szennyvizet, akkor csak a fekete szennyvíz az, ami "kezelést" igényel, a szürke szennyvíz viszont nem, azt gyakorlatilag azonnal elszivárogtathatjuk a talajba. Aki most ezen felháborodna, az gondoljon bele, hogy pontosan ez történt nagyszüleink, dédszüleink, szépszüleink korában is, és még előtte is. Mégis itt vagyunk. Annyit tennék persze hozzá, hogy az akkori mosószerek mások voltak, de azokhoz meg szépen vissza lehet találni napjainkban is, csak egy kicsike akarás kell hozzá.

(Közbeszúrt megjegyzés, Géczy Gábor nyomán: ezek a "visszatalálások" nem az idő kerekének a visszaforgatását jelentik természetesen. Ez azt jelenti, hogy vissza kell találnunk arra az útra, a teremtés útjára, amit balga módon elhagytunk hamis tudások, botor szakemberek hatására...)

De hogy mégse mondhassuk, hogy a szürkevízzel nem teszünk semmit, nézzünk egy videót a szürkevízről:

Nálunk a fenti videóban szereplő megoldásnak egy "csökkentett" változata valósul majd meg, amiben a "szikkasztó" tartalma egy úgynevezett szórógödörbe kerül át, és ez a gödör szivárogtatja szét az immár megtisztult szürkevizet a kert talajába.

A fekete szennyvizet külön kezelve, a hagyományos módon lehet szippantatni, ha nincsen csatorna.

De igazából erre az egész feketeszennyvíz-dologra nincsen is szükség, és ez az egyik sarokpontja annak a vízönellátó rendszernek, amibe az előző videóban szereplő dolgok is tartoznak. Ez pedig a száraztoalett. Ennek lényege, hogy víz nélkül működik, nem termel semmiféle szennyvizet, komposztálható, megtörténik a visszacsatolás a természetbe - amiről az előző posztban írtam - és teljesen környezetkímélő, gyakorlatilag a "budi" modern változatának is nevezhetjük. Íme az ismertető videó:

A külön WC egy ilyen száraz toalett lesz. fű, lomb, kerti hulladék, fűrészpor egy falusi háznál mindig akad, így nagy gond nem lesz a használatával. Persze, meg kell majd szokni, de ez szeirntem legfejjebb egy hét lesz, vagy még annyi sem...
És ugyan az építés során a fürdőszobában megcsináljuk a hagyományos WC-t, de nagyon remélem, hogy a jó tapasztalatok alapján az igen hamar meg fog szűnni, és csak a száraztoalettet (alomszéket) fogjuk használni - immár mindkét helyen.


A teljes rendszerről, és sok másról a http://www.eautarcie.com/hu/ oldalon lehet bővebben olvasni, most csak a lényeget emeltem át ide.


Folytatása következik!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van! 

Majd más megoldja helyettem...?

Több előadását is hallgattam Géczy Gábornak az utóbbi időben. Sokminden tetszik, amit hallottam tőle, persze, lehet is vitatkozni ezzel-azzal, de egy-egy próbát megérnek az ötletei, felvetései.

 Kezdetben vala... a budi. Vagy árnyékszék, vagy pottyantós wc, vagy latrina, mindegy, hogyan nevezzük. Évezredek óta működő "szerkezet", és évezredek óta elvégzi a dolgát, azaz visszajuttatja a Teremtésbe, ami oda való. A budi tartalmának ugyan az volt a sorsa, mint az istálló, baromfiól stb. hasonló eredetű tartalmának - hogy körülírjam a dolgot. Nem mindig fogom.

Miért fontos ez? Miért kell erről beszélni?

Azért, mert a Földanyácska is egy élőlény, aki - többek között - minket is táplál. Abból, hogy mit adunk vissza neki, abból tudni fogja, hogy milyen állapotban vagyunk, milyen bajaink lehetnek, és ennek megfelelően fog cselekedni, hogy a kibillent egyensúlyunkat visszaállíthassa, állíthassuk.

Ez a cselekedete lehet az, hogy lakhelyünk környékén megjelennek azok a gyógynövények, amik segyteni fognak minket abban, hogy a bajaink rendbe jöjjenek. Ezeket a növényeket lelegelik az állatok, a hatóanyagaik belekerülnek a húsukba, tejükbe, amiket elfogyasztunk, és így átkerülnek a mi szervezetünkbe. Ez egy teljesen magától működő rendszer, akár tudunk róla, akár nem, ez van. A teremtés működik. Amilyen információt mi adunk a Földanyánknak állapotunkról az ürülékünkön keresztül, annak megfelelő válaszokat fogjuk mi visszakapni őtőle, hogy táplálásunk a lehető legjobb legyen, leginkább szolgálja a mi javunkat.

Ha ezt e rendszert végiggondoltuk, akkor könnyen belátható a következő is.

Az állapotunkról a legpontosabb információt akkor adjuk vissza a Földanyánknak, ha olyan táplálékot fogyasztunk, ami együtt rezeg velünk, ami ugyanabban az energetikai rendszerben nőtt föl, ahol mi is, mert így vagyunk együttesen harmóniában. A legjobban akkor járunk, ha a táplálékunk, amit elfogyasztunk, legmesszebb egynapi járóföldről érkezik hozzánk (ez nem az egy nap alatt autóval, vonattal, repülővel megtett utat jelenti...). Ha brazil cseresznyét eszem, valamilyen információt persze az is vissza fog juttatni a teremtésbe, csak éppen az az információ az én gyógyításom szempontjából teljesen értékelhetetlen lesz, azzal a Földanyácska nem tud mit kezdeni. Abból az információból nem fogja tudni, milyen gyógynövényeket kell teremtsen nekem, nekünk oda, amit ilyen-olyan formában aztán bevihetünk a szervezetünkbe.

Géczi Gábor mesélte, hogy beszélgetett egy erdélyi füvesemberrel, aki elmondta neki, ha megy be egy faluba, látja, milyen (gyógy)növények burjánzanak a határban, abból ő már tudja, hogy mi baja van az ott élő népeknek...

Ahhoz tehát, hogy ez az információcsere folyamatos legyen, szükséges a budi. Ami ugye nem más, mint egy földbe ásott gödör, ami fölé építünk egy kis "házikót", ezzel meg is van az "adóvevő" készülék, az egész jó ha 5000 forintba belekerül napjainkban, régebben még kevesebb volt.

Aztán jött a szakember - a bajok mindig a szakember megjelenésével kezdődnek, mert a szakember mondja meg mindig, hogy a józan paraszti ész, ami működik, amióta világ a világ, miért is nem jó, és hogy lehet ezt megjavítani. Mármint az ő, a szakember módszerét használni inkább...

Esetünkben a szakember azt mondta, hogy a budi már nem korszerű, elavult, és kitalálta a csodaszerkezetet,  a vízöblítéses illemhelyet (WC). Amivel három nagy baj van: megszünteti Földanyácskánk felé a visszacsatolást, létrehoz egy problémát, amit szépen odatol valaki másnak az orra alá (szennyvíztisztítás), és ami a legnagyobb, ezzel az egész rendszerrel az ember, a civilizált, okos, fejlett, kulturált ember - beleszarik az ivóvizébe. Szó szerint. Ezt a természeti népek nem teszik, mert tudják, hogy mekkora kincs a víz. Ezt az állatok nem teszik, mert ők is tudják, mekkora kincs a víz. Mi meg... vígan... És hogy ezt minél kulturáltabban tehessük meg, építünk is hozzá jó nagy költséggel - 500 000 forint legalább - egy helyiséget.
Nincs visszacsatolás, a Földanya nem tudja, hogy az adott közösséggel minden rendben van-e vagy javítani kell-e valamit. Nem tudja, milyen gyógynövényekre van szüksége az adott családnak, településnek...
A keletkezett szennyvizet pedig jó drágán kiépített csatornarendszeren keresztül elszállítja a szakember egy tisztító telepre, ahol sokminden történik a szennyvízzel, csak épp az nem, ami a legjobb lenne. A "tisztított víz", amiben azért még mindig jócskán van ez-az, beleömlik a felszíni vizeinkbe, és felborítja azok természetes egyensúlyát, beleoldja a még benne lévő mindenféle oda nem való anyagot, amit megesznek a hala, a halakat megesszük mi... folytassam?
A "sűrűje" meg további problémákat okoz, mert azzal is kell kezdeni valamit, jó esetben talán komposztálják...
A szennyvíztisztítókkal is van egy hasonló "baj", mint a szemétszállítással. Ezeket a telepeket egy bizonyos - szűk keretek között állandó mennyiségű - szennyvízmennyiség feldolgozására tervezik, az sem jó tehát, ha túl sok a bejövő mennyiség, és az sem, ha túl kevés. Mindenképpen felborul az egyensúly (tehát ezért ágálnak az ellen, hogy az ereszcsatornákon lefolyó vizet belevezessék az emberek a közcsatornába).
A településeket beleverik irdatlan nagy költségekbe, a nyakukba raknak egy irdatlan nagy problémát, ezekbe a telpülések előbb-utóbb belerokkannak, vagy település szinten, vagy az egyes családok szintjén - víz- és csatornadíj - és mindezt azért, mert a szakember kitalálta, hogy ami sokezer évig működött, az elavult.
Megoldotta a problémát? Helyettem? persze, hogy nem...
Folytatása következik, mert van megoldás!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Szemét? Nem szemét?

A mai világ képének egyik meghatározója a szemét. Rengeteg szemetet termelünk. Ennek megfelelően óriási üzlet a szemét, a gyűjtés, válogatás, ártalmatlanítás, az újrahasznosítás, a "szelektív hulladékgyűjtés" és a többi.

Géczy Gábor azt mondja, hogy szemét az, ami nincs a helyén. Milyen helyén nincsen? És mi az, ami nincsen a helyén?

A szerves kultúrákban - nevezhtjük úgy is, hogy természetközeli életmód, de a kettő nem ugyanaz, csak utóbbi kifejezés talán ismertebb, de maradnék inkább a "szerves kultúra" megnevezésnél - minden pillanatban a teremtést éli az ember. A Teremtésben nincsen semmi, ami fölösleges, mindennek megvan a maga helye.
Gondolná bárki is, hogy a Jóisten arra pazarolja a teremtő erejét, hogy fölösleges, haszontalan dolgokat teremt? A fizikát Ő is tudja - hát hiszen Ő teremtette azt is - és tudja, hogy a legkisebb energiabefektetés felé mozog minden, nincs olyan, hogy eltékozoljuk az energiáinkat.

Amikor elkezdjük egyre kevésbé élni a Teremtést, előretör a civilizáció, egyre több olyan dolog keletkezik, aminek nincsen helye, ami nem a helyén van, ami az ember erőszakolt bele a teremtésbe.
Ami a ház körül előfordul - a Teremtést élőknél - az mind megtalálja a maga helyét és visszajut abba a körforgásba, ami a maga a Teremtés. Elfogyasztja az ember, elfogyasztják a háziállatok, kikerül a komposzt - trágya - dombra, újból föld lesz belőle, amin új élet fog növekedni, eltüzelik, de mint hamu akkor is kikerül a földbe előbb-utóbb... szóval minden része az örök körforgásnak. Amit elvettünk, vissza is juttatjuk ilyen vagy olyan formában. Emlékszem, gyerekkoromban a mosogatóvizet is sokszor a baromfiudvarba löttyintettük csak ki - mondjuk nem volt tele szintetikus mosogatószerekkel - és a tyukok abban még csipegettek... De ha csak annyi haszna volt ennek az akciónak, hogy kicsit megáztatta a földet, és könnyebben kapirgáltak.
Mivel alapvetően földből építettek - vályog, vertfal -, még építési törmelék sem volt, hiszen az eső elég hamar szétáztatja a "törmeléket", a faféle maradékokat - gerenda, zsindely - elfűtötték, és kész.

A modern élet egy csomó olyan dolgot hoz létre, ami ebbe a körforgásba nehezen illeszthető bele, ha egyáltalán beleilleszthető, azaz ezek azok a dolgok, amik nincsenek a helyükön. Mik ezek?

A mérhetetlen mennyiségű műanyag csomagolóanyag, PET-palackok, nylonzacskók, mással összedolgozott és így használhatatlan papír - mint például a gyümölcsleves, tejes dobozok -, fém italos dobozok. Ha jól megnézzük, az úgynevezett "kommunális szemét" elég nagy részét ezek alkotják. Ezekkel tényleg nem nagyon lehet mit kezdeni, nincsenek benne az eredeti teremtésben. Lehet újrahasznosítani ezeket, mindenféléket csinálni belőlük, de... ez mind újabb energiabefektetés, és ez sem megoldás. Sajnos.

Külön kategória az építési törmelék: a beton, cserép, csempe, festékmaradékok, meg amit még el tudunk képzelni. Ezek újrahasznosítása szintén sok-sok energiát igényel.
Hogyan lehet ebben a káoszban rendet tenni...?
Az első lépés a tudatos vásárlás, azaz a lehető legkevesebb fölösleggel "körítve" vesszük meg mindazt, amire szükségünk van, mármint, ha vásárolni kell.
A következő, hogy lehetőleg olyan csomagolású dolgokat veszünk, aminek a csomagolása szelektív gyűjtőbe kerülhet.
Elvileg nem lenne nagy dolog a komposztálható háztartási hulladékot városban is külön gyűjteni, amit kertészetek gyűjthetnének, és virágföldet, komposztot csinálhatnának belőle.
De ezzel a szemét-dologgal az a legnagyobb baj, hogy igazából az egész szemét-problémát az én kutricámból odatolom másnak az orra alá, hogy majd ő oldja meg a kérdést.
Vagy, ami ennél sokkal, de sokkal szomorúbb, ugyanakkor egyre több helyen látjuk, egyszerűen kidobjuk a természetbe, mert ott olyan sok hely van, ez a kis zacskónyi szemét biztos nem zavar. Hát egy még talán nem, bár az is éppen eggyel több, mint amennyinek ott helye van. De ahányan így gondolkodnak, annyi már nem hogy zavar, de egyenesen katasztrofális helyzetet teremt.

Aki pedig megoldja a szemét-kérdést, az meg is kéri az árát rendesen, hiába, nagy üzlet a szemét, hogy ismételjem magamat, és a problémamegoldóktól nem is nagyon lehet megszabadulni. Szemétdíjat fizetni KELL, mert a szemétszállítás kötelezően igénybe veendő szolgáltatás. Ami rendesen "ollóba" is fogja az embert, mert fizetjük a szolgáltatást, tehát arra vagyunk sarkallva, hogy termeljük a szemetet, ha már fizetni kell... Már ez maga egy ördögi kör... 
Ugyanakkor meg szorgalmazzák a szelektív hulladékgyűjtést, ezeket a tartályokat a szolgáltatók ingyen ürítik, és ha tényleg odafigyelünk, akkor sokkal kevesebb lesz a kommunális szemét.
Szelektíven gyűjthető a papír, a műanyag, az üveg, fém, hogy csak a fő csoportokat említsem. Ha faluban lakik az ember, akkor szinte minden növényi huladék - krumplihéj, zöldséghéj, almacsutka, hagymahéj, és a többi - komposztálható, tehát ezek sem kerülnek a kukába, így tényleg minimális az a maradék, ami ott végzi. Nálam kb. egy hónapban egyszer teszem ki a 60 literes kukát, de fizetnem úgy kell, mintha minden szállításkor degeszre lenne tömve. Kicsit ellentmondásos ez, nem?
Ha városban lakik az ember, akkor, ha szelektíven gyűjti az említetteket - papír, műanyag, fém, üveg - akkor is csak a komposztálandókkal lesz több a kommunális, ami még mindig kevesebb, mint a "mindent egybe" szemlélettel gyűjtött "szemét". De némi szervezéssel a komposztálható hulladékot is lehetne külön gyűjteni a városban is, amit aztán a kertészetek, városüzemeltetés komposztál, virágföldet csinál belőle stb. A parkosításokhoz nem is kellene akkor külön beszerezni... 

Közben eszembe jut, hogy egyébként az egész szemét-kérdést azzal kellene kezdeni, hogy eleve úgy vásárolunk, hogy a lehető legkevesebb szemetet termeljük... Jó, tudom, ez nehezen megoldható, meg direkt olyanok a csomagolások is, de talán egy kicsi odafigyeléssel - és tényleg nem kell sok ehhez... - ezt is meg lehet oldani.
Arról nem beszélve, hogy főleg a kisboltokban, piacokon állhatnának rá - vagy inkább vissza, mert régen ez volt, működött - hogy a kimért árunak nyugodtan vihetek otthonról dobozt, üveget, vagy más edényt, és abba méri bele, amit venni akarok. Annyival si kevesebb a feleslegesen elhasznált műanyag...

Szóval figyeljünk oda egy kicsit...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Gyógyító táplálék

Kezdjük most egy kis táplálkozással, ha már a kenyér volt az előző egyik bejegyzés témája.
A legtöbb lakásban vannak szobanövények. Szépek, illatos, szép virágokat hoznak, és hozzájárulnak a lakás levegőjének javításához. 
Ha már szobanövényeket tartunk, akkor tarthatnánk ezzel az erővel olyan növényeket is, amelyek még egy plusz hasznot is hoznak, szó szerint, a konyhára: a szobanövények egy része miért ne lehetne fűszernövény? Hisz ezek a fű-szerek a fő-szerek. Mindegyikük gyógynövény is egyben. (Nyelvünk egyik csodája, hogy a magánhangzók cserélgetésével új, rokon értelmű, jelentést kiegészítő szóhajtások jönnek létre... így máris érthető, miért fő szer a fűszer!)
 

Körömvirág

Még azt sem kell tudni okvetlen, melyik növény mire jó, csak használni kell őket a mindennapi főzés során, és így akarva-akaratlanul is megkapja a család a gyógynövények nyújtotta védettséget.
Régen a háziasszony megtanulta anyjától, nagyanyjától, melyik évszakban, hónapban miféle vadnövénynek, fűszernek van itt az ideje, mikor mivel lehet fő-szerezni a család ételét. Nem is kellett többet tudnia, mert a fűszerezéssel belekerültek az ételekbe a gyógynövények - a fő-szerek - hatóanyagai, és karban tartották a családot, adtak egy alap-védettséget. Mivel a teremtést élték az emberek, használták a teremtés adta lehetőségeket, nem kellett külön gondot fordítani megelőzésre, terápiákra, meg ki tudja, még mi mindenre.
Sok fő-szert nevelhetünk akár a szobanövények között, helyén: levélpetrezselymet, kakukkfüvet, bazsalikomot, metélőhagymát, citromfüvet, mentát, szurokfüvet, rozmaringot, és még sorolhatnánk.

Medvehagyma

Ezeket a "fő-szer növényeket" persze nem csak a szobában nevelhetjük, ha van elegendő hely a konyhában, akár a konyhaszekrény oldalán, vagy az ablak mellett, akkor oda is barkácsolhatunk fűszernevelő helyet, felhasználva tejfölöspoharat, valamiféle zsebes tartót, kiürült PET-palackot. Arra persze figyelni kell, hogy lehetőel olyan helyet találjunk, ahol elegendő természetes fény éri a "kiskertünket". A lehetőségek korlátlanok, ne féljünk szabadjára engedni képzelőerőnket.
Ha van egy erkélyünk, akkor jobb a helyzet, mert természetesebb körülmények között nevelegethetjük a mini-fűszeresünket. Ha nincs, akkor is meg lehet találni a módját, hogy virágládákat tehessünk az ablak elé, a párkányra. Egy kiks barkácsolást megér.
A legjobb helyzetük persze a kertes házban lakóknak van. A kertben biztos lehet találni egy sarkot, ahova lehet egy fűszerkertet is telepíteni. Lehetőleg persze ne a kert végébe tegyük, hiszen minden nap használni szeretnénk a növényeket - tehát a konyhához minél közelebb vannak, annál jobb.
Ha nagyon pici a kert, akkor is lehet megoldást találni, ügyes kezűek a ház körül fellehető feleslegessé vált dolgokból építhetnek pl. emeletes fűszerkertet. Ha kicsit több a helyünk, lehet spirál alakban emelkedő fűszer-tornyot építeni (felülre kerülnek ilyenkor a kevesbb vizet kívánók, míg lentebb a nedvességszerető növények).

Magokat több forrásból is be lehet szerezni, egyre több helyen lehet vegyszermentes, jó minőségű, továbbtermeszthető magokat kapni.
A világhálót böngészve nagyon sok ötletet találni, jómagam is néztem már ki párat, amit előbb-utóbb szeretnék megvalósítani, és beszámolni arról, mik a tapasztalatok... 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A KÉZ hatalma

A kéz mindig kéznél van, bármit is csinálunk.

A kéz nagyon fontos "szerszám". Bármit is csináljunk vele, az alkotásba beletesszük a saját energiáinkat, a saját gondolatainkat. Amit megcsináltunk, megalkottunk, az tükrözi és tovább adja azt a rezgéshalmazt, amit a készítéskor beletettünk - akarva-akaratlan.

Kézzel, egy egyszerű kézrátétellel felnőttnek, gyermeknek tudunk segíteni, fájdalmát enyhíteni, háborgó lelkét megnyugtatni. Édesanyánknis így nyugtatott meg benünket, ha valami bajunk volt: kezét fejünkre tette. A kézrátétel nem valami nagy csoda, mindannyian tudjuk, csak elfeledkeztünk róla.

Ezért nagyon fontos, hogy minél több dolgot csináljunk kézzel, például amikor a család ételét készítjük. Ne géppel dagasszunk, ne géppel szeleteljünk, és elsősorban nem azért, hogy takarékoskodjunk az árammal. A kéz érintése az ételnél is nagyon fontos.
Belevisszük magunkat, a szeretetünket az ételbe.

Legalább ilyen fontos, hogy milyen gondolatok keringenek tudatunkban, amikor ételt készítünk, mert kezünkön át a gondolataink is hatnak a tésztára, amit épp gyúrunk.
Ha főzés közben az jár eszünkben, hogy jaj már megint főzni kell, pedig még ott a mosás, a vasalás, a hazahozott munka, és különben is az a hülye Gizi már megint felidegesített az irodában, nos, ekkor az étel lehet akármilyen jóízű, mégsem fogja úgy táplálni az elfogyasztóját, fogyasztóit, mert benne van a dühünk. Ha viszont szeretettel gondolunk azokra, aki majd jóízűen elfogyasztják az a pogácsát, amit épp dagasztunk, akkor a pogácsával egy jó adag szeretetet is el fognak falatozni.
Éppen ezek miatt sem kell talán magyarázni, hogy miért nem szerencsés, ha folyamatosan készételeket fogyasztunk, mondván, nincs idő főzni. Nem tudhatjuk - a legjobb szándékot föltételezve sem -, hogy milyen energetikai, tudati ésatöbbi állapotban volt az a valaki, aki azt az ételt készítette. Az ő állapota benne van az ételben, és így a mi részünkké is lesz. 
Persze, egy anyagba szakadt világnak nehéz ezeket a dolgokat elmagyarázni, főleg, hogy az esetleges hatás nem is azonnal, kézzel foghatóan - vegyük észre a nyelv játékát... - jelentkezik, hanem csak hosszú idő múltán.
De itt is érvényes lesz a mondás, hogy amit eszel, azzá leszel, mert a sok beteg energiát tartalmazó étel végül belőlünk is beteget csinál.

Főzni kell. Muszáj annyi időt találni a napi menetben, hogy ételt készíthessünk. Meg lehet találni azokat a recepteket - vagy csak egyszerűen szabadon kell engedni a fantáziánkat és újakat kitalálni -, amelyek finomak, mégsem kell fél napig a konyhában gürcölni, és táplálóak is.
Dolgozni kell persze ezzel is, de ingyen semmi nincsen, és hosszú távon így jövünk ki jobban az egészből, mert családunk egészséges lesz.
Ennél fontosabb pedig nincsen.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Körbe-körbe - I.

Amióta világ a világ, amióta élővilág az élő világ, anyaga folyamatosan körforgásban van. Az élőlények felveszik a táplálékot, abból felépítik testüket, kiválasztják a számukra haszontalan "salak"anyagokat, amik visszajutnak a környezetbe, táplálékot adva más élőlényeknek és így tovább, és így tovább...
Amíg az ember - a civillizált ember - emlékezett arra, hogy ő is az anyatermészet része, abból ki nem vehető, el nem választható, addig úgy élte életét, hogy azzal teljesen belesimult a működés rendszerébe. A természetből kivette mindazt, ami őt táplálta, majd visszajuttatta mindazt, ami nem.
Úgy művelte a földet, hogy a számára haszontalan mindig visszakerült oda trágya, zöldtrágya, komposzt - nevezzük, aminek akarjuk - formájában, ezzel táplálva a földet, a földben lakó életet, ami aztán segítette őt abban., hogy a következő évben megint szép termést takarítson be. A föld megkapott minden olyan anyagot, amire szüksége volt a saját életéhez, és amivel táplálni tudta a belőle táplálkozó életet. Ez a körforgás tehát teljes volt, teljes értékű volt, minden szereplő megkapta a neki szükségeseket.
Ennek megfelelően a föld gyümölcsei is tartalmaztak mindent, ami ahhoz kellett, hogy táplálhassák a belőlük élő életet.
A civilizáció magával hozta azt a bajt, hogy ez a természetes körforgás megszakadt - hol itt, hol ott szenved kárt az évezredek óta működő rendszer. A szakadásoknak köszönhetően nem jut vissza a környezetbe mindaz, aminek vissza kellene jutnia, és így az új élet egyre kevesebbet képes beépíteni a szervezetébe. A szakadásoknak köszönhetően a környezebe hasznosíthatatlanul, sokszor károsítóan jut vissza az, ami egy normális körforgásban táplálóan kerül vissza.
Arra sajnos hiába várunk, hogy a pénzközpontúságba veszett világ majd a mi két szép szemünkért ezen változtatni fog ma reggel.
NEKÜNK kell megtenni az első lépést, a mi kis világunkban, és élni a teremtést a közvetlen környezetünkben.
A későbbiek során ezekről bővebben írok, legyen ez kedvcsináló. Megy így nem is lesz egy-egy bejegyzés olyan olvashatatlanul hosszú...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

"Mindennapi kenyerünket..."

A világnak az a része - is - ami ebben a nem valóságos (virtuális, hogy idegen szóval fessem le) térben létezik, telis tele van olyan oldalakkal, ahol a betegséggel foglalkoznak, még akkor is, amikor a legjobb szándék vezérli az oldal tulajdonosát, szerkesztőjét, szerkesztőit. Nem akarom bántani őket, egy pillanatig sem, mert szükség van az ő tevékenységükre is. Jómagamnak is van egy ezekhez hasonló oldalam, ahol magam is terjesztek egészség-visszaállító programokat, módszereket.

Az idők során azonban kikristályosodott, vagy inkább bennem is testet öltött az a gondolat, hogy miért is nem az egészséggel foglalkozunk inkább? Az sokkal egyszerűbb, és kifizetődőbb minden értelemben.
Az egészséget könnyebb megőrizni, mint a betegséget gyógyítani, hisz ez utóbbi olyan, mintha a hadvezér akkor kezdene el csapatokat gyűjteni, fegyvert kovácsolni, utánpótlást megszervezni és a többi, amikor már javában folyik a mindent eldöntő ütközet. (Ezt a példát nem szó szerint idéztem a "Sárga Császár Belső Könyve"-ből, ami a hagyományos kínai orvoslás közel 3000 éves alapműve. Érdemes lenne forgatni többünknek is, ha másért nem, azért, hogy emlékeinket felfrissítsük bizonyos tudásokról, melyeknek mi is a birtokában voltunk.)
Ennyi bevezető után térjünk a lényegre.

A magyar ember számára az egyik legfontosabb étel a kenyér. Eredete a ködbe vész, az ember mindig is készített kenyér-szerű ételeket. Fontosságát jelzi az a mondás is, hogy kenyéren és vízen sokáig el lehet élni.
Sajnos a mai kenyerek, amikhez a boltokban hozzájutunk, már messze nem felelnek meg az idézett mondás "követelményeinek". A monokultúrás termesztésből származó gabona nem tartalmaz annyi és olyan tápanyagot, mint régen, a hozzáadott mindenféle adalék is tovább ront a helyzeten, és csak nézek, hogy a mostani egykilós kenyerek akkorák, mint gyerekkoromban a kétkilósak voltak.
Ám nem kell, hogy a bolti kenyeret együk, hiszen nem nagy fáradság otthon kenyeret sütni... és ha nincs is saját termésű búzánk, és boltban vesszük a lisztet, az otthoni kenyér összehasonlíthatatlanul jobb, mint a bolti. És nem kell órákat rászánni a napunkból.
Az alapreceptet lehet variálni, engedje mindenki szabadon a fantáziáját. Lehet a lisztet keverni más lisztekkel (pl. teljes kiőrlésű, tönköly, rozs, kukorica), tehetünk bele főtt krumplit, magokat (napraforgó, kömény, len, tök, fenyő), gabonapelyhet, korpát, csírát, sült hagymát, különböző fűszereket (bazsalikom, szurokfű, medvehagyma). Illetve egy sor kenyérsütéssel foglalkozó oldalt is lehet böngészni újabb és újabb ötletekért.
Ez a kenyér még akkor is egészségesebb, mint a bolti, ha csak fehér lisztből csináljuk, mivel nincsenek benne azok az adalékanyagok, amiket abba beletesznek. Ebben csak az van, amit mi teszünk bele, és mivel az egészségünkre is vigyázunk ezzel a kenyérrel, olyant, ami nem jó, nem teszünk bele.
Nagyon fontos: KÉZZEL dagasszuk a kenyeret. Ekkor ténylegesen belekerül szívünk- lelkünk-szeretetünk, és így jól fog esni mindenkinek, aki eszik belőle. A géppel dagasztottból mindez hiányzik...
Az alaprecept: 50 dkg liszt, fél kocka élesztő, 2 EK olaj vagy 1 EK zsír, só, víz. A hozzávalókból közepesen lágy tésztát dagasztunk, alaposan átgyúrva, de ennél a mennyiségnél ez kb. negyed órát jelent. Meleg helyen kelesztjük egy jó órát, átgyúrjuk és olajjal vagy zsírral kikent formába tesszük, és újabb bő fél órát kelesztjük. a sütőformában bevizezzük - nem kell óvatoskodni, a víz gőze jót tesz a sütéskor - és sütőbe tesszük. Kb. 35-40 perc alatt piros ropogósra sütjük. Kivétel után vízzel vékonyan bekenjük, ettől szép csillogó lesz a héja.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Szer-etet konyha

A "szer etet", a "gyűl ölet".
 

Minden szinten, mindig és mindenkor. Ez az egyik vezérelv. A másik pedig a józan paraszti ész. Nem kell semmit sem túlbonyolítani, nem kell raktárra aggódni, és mindig csak a következő kanyart kell bevenni. (Az előbbit Géczy Gábortól hallottam, utóbbit pedig erdélyi nászutunkon mondta egy beszélgetés során a házigazdánk.)

A blog nevében ott van ugyan a "konyha", de nem elsősorban receptek gyűjteménye lesz itt, illetve nem ételreceptek. Az itt fellelhető receptek reményeim és szándékaim szerint ahhoz fognak hozzásegíteni, Kedves Olvasóm, hogy könnyebben élhesd meg a teremtést, könnyebben éld az életed.

Amiket ide gyűjtök, és teszek közkinccsé ezen a csatornán is, javarészt erről szólnak. Valamint megosztom veletek mindazt a tapasztalatot, amit a gyűjtöttek alkalmazása során szereztem, szerzek.
Ha nem jutna eszembe egy-egy írásban megemlíteni, hogy egy adott gondolatot kitől hallottam, azért írom ide, hogy Géczy Gábor előadásaira gyakran hivatkozhatnék, nagyon sok érdekeset hallottam tőle a teremtés élésével kapcsolatban. Jónéhány világhálós oldalnak is rendszeres böngészője vagyok, tőlük is biztosan idézek majd.
Mindenesetre azon leszek, hogy mindenkire az adot helyen hivatkozzam, ezúton is köszönve nekik mindazt, amit itt továbbadok a Kedves Olvasónak. 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!