2017. október 18., szerda

Magébresztő

2015. november 4-én indult MAGÉBRESZTŐ" címmel szerves műveltségi sorozatunk.
Az egyes részeket elkezdtem feltölteni a YouTube videómegosztóra, hogy ha lemaradtál, vagy ha messze laksz, akkor is meg tudd nézni, hallgatni az igazán remek előadásokat.
Az anyagokat itt, az oldalsávban, a MAGÉBRESZTŐ" fül alatt találod.
Jó tanulást.

2017. május 9., kedd

Tapasztalataim a kertben

Gondolkoztam, milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, mert ez is a kerti kísérletekről szól, de ilyen cím már annyi van, hogy én sem tudom, melyikbe mit írtam.
Szóval tapasztalatok. Az ember olvas, hall sok mindent, amit egy jó ismerősöm után én is úgy fogadok, hogy kiindulásnak jó, de mivel nincs két egyforma kert, ami tetszik, ki kell próbálni, és levonni a következtetéseket.
Ősszel a kertben egy sávot vastagon betakartam diólevéllel. Alatta volt már mindenféle vegyes kerti hulladék zöldféle, nyírott fű, úgyhogy bátran tettem rá a levelekből, volt honnan. A levél alól - úgy látszik most - egyelőre csak a tarack jön ki, de mivel ez jókedvében a betonon átjön, ezen nem lepődtem meg. De nem vészes a mennyisége... még nem próbáltam kihúzgálni, de gondolom nem lesz túl nehéz. Aszattal ezen a területen nem nagyon találkoztam, pedig van - illetve tavaly volt - rendesen. A diólevél alá tavasszal egy részébe krumplit ültettem. Nem sokat, de azért nem is két fészekről van szó. Állítólag a krumplit nem zavarja a diólevél, hát akkor lássuk. Növényke még nem jelentkezik, de végül is van ideje... Egy-két paradicsompalántát is ültetek majd ide, állítólag ezt sem zavarja a diólevél. Kipróbáljuk...
Egy másik sávot szintén levéllel takartam, ide a parkból került vegyes lomb. Tavaszra elég sok apró magoncocska dugta ki a fejét, de ezeket megszüntetem, nem erdőt akarok telepíteni, legalábbis nem ide - az ősszel lesz olyan helyem, ahova megint viszek ilyen lombot, ott aztán kelhetnek a magoncok, és amelyik bír, meg is erősödhet. Ebbe a sávba a következők mentek: Egy sorba cékla, egy sorba retek - ezek úgy tűnik, nem csinálnak semmit, de még várok, ki tudja, hogy bírják a magok ezt a leveles környezetet. Duggattam hagymát is - korábban már csináltam ilyet, kicsit más összetételű levéltakarás volt akkor - az már szépen mutatkozik. Ebben a levéltakarta parcellában is tör át a tarack, nem nagy mennyiségben, itt próbálkoztam kihúzni, igen könnyen jön, változó hosszúságú gyökérrel. Ide fogom kiültetni a paradicsom- és paprikapalántákat, amiket vettem, meg amiket még kapok. A saját palántanevelés az idén nem sikerült, SEMMI nem kelt ki, pedig kb. ugyanúgy csináltam, mint tavaly, igaz kicsit más helyen volt a nevelde. Dehogy semmi ne keljen ki, az kissé érthetetlen... Lehet, hogy hideg volt...? (Nincs benti nevelésre alkalmas helyem egyelőre, így melegebbre fordult időben kint vetem a magokat, üveg takarással.)
Szalmabálás eprest csináltunk az ősszel ismét, a bálákra alommal kevert, állott vegyes tyúk- és nyúltrágya került, erre rostált komposztföld, ebbe ültettük az epret. Majd az egészet betakartam diólevéllel. Tavaszra a gaz - trágyában lévő gyommagokból - ott kezdett kibújni, ahonnan a tél lesöpörte a diólevelet, de ez nem számottevő. Az eprek szépek, erősek, erős hajtások indultak meg rajtuk, némelyiken virág is van :-) A köztes részekre majd ültetek paprikát, meg talán kerül bele dughagyma. Meglátjuk...
Őszre melegágyas fóliasátrat szeretnék építeni, és tavasszal abban kezdeni a palántanevelést meg korai veteményezést. A helye megvan, csak meg kell csinálni.
Tavaly kibővült a "birodalom", sikerült egy üres telket megvennünk. Lucerna volt benne, de jórészt már csak foltokban van, gondolom kiöregedett. Ennek egy részére gyümölcsfák kerülnek majd,  egy másik részére bogyósok, tán némi szőlő, a fennmaradó rész pedig "kert" lesz, lett. A bogyósok közül már betelepült 60 tő málna, 5 feketeribizli, aztán majd lassan jön a többi is. Ősszel kapunk gyümölcsfa-oltványokat is. A "kert" részt ősszel felszántattuk, tavasszal berotáltattuk, jó sok fűgyökér-csomó és lucernagyök van benne, ami kijött belőle, kint van, ami bennmaradt, majd kijön. Került ide krumpli: árkolás, bele a krumpli, rá kis hamu, visszatakarás és bakhátalás, majd szalmatakarás került az egészre. Még nem látszik, hogy mit csinál a krumpli, de még nincs is "annyira" régen a földben, másnál nem nagyon látok még kibújt növénykét. Két sorra - ezek kissé távolabb vannak a többitől, másik fajta krumpli került bele . kicsit később került rá a szalma, itt tegnap láttam a szalma szélében három helyen krumplilevelet, jó haragoszöldeket. A harmadik krumplis területen az ültetéskor a gumók mellé - növényvédelmi célzattal - dughagyma, két "fészek" közé fokhagyma került, és jobbára csak a sorközökbe került részben kint telelt, elhagyott lucernaszéna és szalma. Itt a hagyma már kibújt. A "krumplis oldalon" van még zöldborsó, ez is szépen kikelt az első kiadósabb esők után, valamint hagyma, ez is szépen sorol.
A krumplival átellenes félre kukoricát ültettem - hogyha lesz remélhetőleg őszre néhány tyúkocska, legyen nekik ennivaló - meg napraforgót, kétfélét, fekete szeműt, amilyet madáreleségnek lehet kapni, meg fehér szeműt, utóbbi remélem jó magasra fog nőni, nagy virággal, ilyenről szereztem a magot. Ja és a kukorica közt van egy sor "nyolcsoros", amiből majd télen az adventi mákos kukorica készülhet.
Fejjebb írtam a gyümölcsfákat... Megpróbálkozom a magról neveléssel is, már csak azért is, mert szenzációs felfedezést tettem: a félérett komposztkupacba beleszórtam egy marék cseresznyemagot - a határban rábukkantunk egy öreg, "fehércseresznye"-fára, finom, sárgára érő gyümölccsel, gyerekkorom óta nem ettem ilyet - és néhány hete felfedeztem, hogy ahova a magokat szórtam, egy csomó magoncocska dugta ki a fejét. Remélem őszre megerősödnek annyira, hogy ki tudjam ültetni őket. Úgyhogy ősszel szórok szét még gyümölcsmagot, letakarom avarral, aztán meglátjuk, élnek-e a felkínált eséllyel.
Készült még egy kicsike "ágyás" a korábbi szalmabálás eper mellé - az eper alól már kivonult a bála, viszont most gyönyörű az eper, szép, erőteljesek a hajtások, és tele van virággal, remélem szépen érni is fog, és az idén nincs benne csiga, csak párat kellett repülőtanfolyamra küldenünk... Szóval ez az ágyás nyírott fű alul, rajta hároméves komposztdombból a rostált föld, ebbe dughagyma- szépen sorol a sok zöld -, retek - szintén szépen kel, sokon már a sziklevelek mellett "rendes" levél is van" és saláta került - ez utóbbi úgy látszik nem sikerült, igaz régi volt kicsit a mag, amit találtam itthon... 
Most hirtelen ennyi tellett...


2016. június 14., kedd

Nekem is sokat kell tennem...

... annak érdekében, hogy tovább menjek a megkezdett úton. Még nagyon sokat kell tegyek azért, hogy célt érjek. Valami azért már van, de - hogy egy "klasszikust" idézzek - nem az igazi. Ám hamarosan az lesz, nincs mese.
Sokat segítenek nekem ezekben a dolgokban Géczy Gábor előadásai is, meg hogy ismerem őt személyesen, meg voltam Magfalván egy kályhástáborban tavaly, és ott okat beszélgettünk, sokmindenről a kályháscsapattal, Gáborral.
A teendőkhöz kapcsolódik ez az új felvétel, amit ajánlok mindenkinek szeretettel, nem csak meghallgatni, hanem meg is fogadni mindazt, amit Gábor mond benne. És ahogy az embernek ideje, energiája engedi, csinálni. Sőt, még azon is túl - ez utóbbi keményen vonatkozik rám is.
Tessék végig nézni - nem sok, tán egy óra összesen - és aztán hajrá.
 

2016. május 31., kedd

Kísérleti tapasztalatok

Tavaly hirtelen felindulásból és némi kényszerből elindult egy kísérlet, amiről írtam is (szalmabálákat raktunk le, rájuk némi érett lótrágya és föld került, ebbe ment bele az ültetendő mindenféle).
Eltelt egy év, összegyűlt pár tapasztalat.
Szépen földdé alakult a bálák nagy része, a széleken még persze ott a szalma, de a közepe össze is esik, ha  rátenyerelek, nem is kell túlságosan nyomni hozzá. Időnként a fűnyírásból keletkező aprított fű került rá a tetejére.
Annak idején eperpalántákat ültettünk bele, van, ami kibírta az átültetést, van ami nem, de a megmaradt többség szép fejlődésnek indult, erős, egészséges leveleket növesztenek, és gyümölcs is akad rajta. Valamint indásodik rendesen, és az indák szépen gyökereznek. Persze lehet hogy az indák miatt van kevesebb gyümölcs a töveken, de most szaporodjanak el, hogy szét lehessen ültetni őket.
Az eper közé került tavaly fokhagyma, azok akkor kikeltek, aztán eltűntek, de most tavaszra a többség megkerült, és szépen fejlődnek.
Tavaly volt benne pár tő paprika, vegyes eredménnyel, de lehet a fajtához képest késő került kiültetésre, de azért volt rajta.
Idén pár dughagymát ültettem bele, szépen növekednek ők is, még néhány tő paradicsomot és paprikát valahogy beszorítok a szabad helyekre.
Annak idején a bálák alá három réteg kartonpapír került. A tarack persze mindenen átmegy, a bálán is, viszont nagyon kevés, és az is könnyen kijön. Hasonlóan ami "gaz" nől a bálákon, az is igen kevés és könnyen kihúzgálható. Kényelmes kertészkedés ez így, az új helyünkön valami hasonló biztosan fog készülni, az epernek mindenképp, meg majd amit még kitalálunk. Illetve ezt a "módit" fogom ötvözni a magaságyással, és akkor az lesz.
Igazából egy dologgal "küzdök", a csigákkal. A szalmára simán fölmászik. Olvastam, hogy körbe kell szórni hamuval, és nem megy át. De átmegy, mintha ott sem lenne a hamu. Persze nem vastagon és szélesen szórtam körbe, de annyi hamut meg nem akartam szétteríteni.
Úgyhogy marad az a módszer, hogy eső után - mert akkor támadnak a gazok - kimegyünk, és repülőtanfolyamot szervezünk a letartóztatött csigáknak (éticsigák általában, házatlan elvétve fordul csak elő).
A módszer most úgy tűnuk használható, úgyhogy bátran kísérletezzen, aki kedvet érez hozzá!

2016. május 30., hétfő

Talajtakarás, tapasztalatok 2.

Tegnap palántáztunk, paradicsomot ültettünk. A palánták saját gyűjtésű magból keltek, saját nevelésben, természetesen.
Lehet, hogy vannak, akik mondanák, hogy már a palántának való magocskák elvetésével késtem, de épp nem volt állandóan langyos, világso hely a házban, így megvártam, míg kint is jobb idő lesz. De szépen növekedtek a palánták, mármint a paradicsomok. A paprikákból egy fajta kelt ki - szomszédtól kaptam - de a csigák megrágták egy részüket. Érdekes, hogy a génbankos paprikamagokból SEMMI nem kelt ki...
Szóval ültettünk tegnap, olyan helyre, amit ősszel hullott levéllel takartam, illetve idén is került már rá nyírott/kaszált fű.
Alatta puha, nedves a föld, giliszták randalíroznak, meg még ki tudja mennyi minden talajlakó, amit nem látni.
Hát ebbe kerültek a palánták. Mindegyik kapott egy kis érlelt trágyát is, persze fektetve ültettem, és most kipróbáltam egy olyan ötletet, amit nemrég hallottam: Az elfektetést nagyjából É-D irányba csináltam, a levélzet van dél felé. Akitől az ötlet származik, azt mondta, így szebb, és jobb a termés. Mivel semmibe nem kerül kipróbálni, hát így ültettünk... Ültetés után visszahúztam a takarókat, van olyan palánta, ami majd' teljesen elvész benne, be majd megindulnak, ebben biztos vagyok - a takart talajba duggatott hagyma is egy hát alatt majd'8 cm-s hajtásokat eresztett, a paradicsom is biztos megindul...
Gyomnyomásról továbbra is az a tapasztalat, hogy csak a szívósok jönnek át a lomb/fű takarón: az aszat, a tarack - ezek amúgy mindenen átjönnek - és megjelent a folyondár szulák is, delényegesen kevesebb, mint takarás előtt. És ami a legfontosabb: nagyon könnyen lehet mindent kihúzni, az aszat is szép hosszú gyökérrel (30-50cm-s darabok) jön ki a földből. Sokkal könnyebben el lehet bánni így velük, a kihúzottakat meg csak a gyalogútra dobom, illetve most került valamennyi az ágyás szélére "tüskés akadály" gyanánt, hátha van, amit feltartóztat. Ha meg nem, hát legfejjebb föld lesz ezekből is...

2016. április 29., péntek

Csontváry valódi géniusza

Mottó:
Csontváry művészete embert alkot egy olyan világban, ahol nincs is már ember, akinek az emberi minőséghez méltó igényei lennének.

Nem csak fizikai táplálékkal él az ember, és bár úgy tűnik, ez a bejegyzés nem illik bele a blog témájába, úgy érzem mégis van itt helye. Hiszen a művészet is része az életünknek, az a művészet, amelyik nem csak gyönyörködtet, de tanít, útmutatást ad, az különösen fontos, hogy életünk része legyen.
Csontváry művészete pedig pontosan ilyen. Tanít. A nyelvezete a mai ember számára ugyan kissé nehezen érthető, mert a mai ember eltávolodott attól a világtól, amiben ezek a képek születtek, és aminek nyelvét, a képírást még értették. A kiállítás ehhez - is - segítséget fog nyújtani, hogy vissza tudjunk térni ezekhez a dolgokhoz.

Pap Gábor művészettörténész útmutatásával és segítségével készült reprodukciós kiállításunk célja, hogy torzításmentesen, a maga valójában mutassuk be látogatóinknak a festőzseni, Csontváry Kosztka Tivadar műveit.
Pap Gábor magyarázatai segítik megérteni az egyes képek nekünk szóló üzenetét.
Az első részben, melyet kb. egy hónapig láthat a közönség, Csontváryt, mint a Napút festőjét ismerhetjük meg.
 
Terveink és reményeink szerint az első hónap múltával, szünetet nem tartva, sort tudunk keríteni a sorozat többi részére is, azaz egy-egy hónap időtartamban betekintést kapunk majd Csontváry képein a téridő-viszonyok leképeződésébe (azaz Csontváry "varázsképeit" láthatjuk meg), fejezeteket láthatunk Csontváry mitikus történelméből, végül megismerkedhetünk Csontváry helyével a kortársai között.
A helyszín nem állandó kiállítóhely, így kérjük az érdeklődőket, lehetőleg előzetesen jelentkezzenek be a +36 30 259 1391-es telefonszámon Szarka Péternél.
A kiállítás látogatása díjmentes, ugyanakkor a szervezési költésgekhez hozzájárulásokat, adományokat köszönettel fogadunk.
 
Nézsa megközelíthető:
  • Budapestről a 2-es (vagy M2) főútról Vácnál Rád felé lekanyarodva Penc, Keszeg községeken keresztül.
  • A 2-es és 22-es főút találkozásánál - Rétságnál - Bánk felé indulva Alsópetényen keresztül.
  • A Balassagyarmat-Aszód között útról Galgagutánál Nógrádsáp felé lekanyarodva.
  • Vácról kb. óránként induló menetrendszerinti autóbusz-járatokkal.
  • Budapestről hétköznapokon közvetlen menetrendszerinti autóbuszjáratokkal.
 

2016. április 26., kedd

Talajtakarás - az első tapasztalataim

Tavaly ősszel a kertem egy részét hullott falevéllel takartam. A levél forrása a kastélypark, ahol rendszeresen szedik össze a hullott lombot a fák alól, korábban égették, most már talán komposztálás is folyik, de egy ekkora parkban van annyi levél, hogy onnan az elhozott mennyiség - 30-40 zsák - nem hiányzik. Főleg az elégetettből...
A takart részek ágyások voltak tavaly is, kb. 1 méter szélesek, és két oldalról dolgoztam meg őket, nem tapostam a földet itt. Csak annyit tömörödött, amennyit magától is tömörödik Gazolni annyit gazoltam, hogy ritkítottam a "gazt", mert ami ott maradt, az árnyékot tartott a földnek, és a tavalyi esőszegény időben ez nem is jött rosszul. Aztán ősszel kihúzgáltam az összeset. Amit a tenyészidőszakban húzgáltam, azt meg visszafektettem a földre, takarásnak - csak azt nem, amiről tudom, hogy ha a gyökere egy picit is földet ér, akkor már meg is indul. Szóval a takarás ilyen laza, taposatlan földre került.
Ugyan igyekeztem nagyjából egyforma vastagságban tenni mindenhova, de azért csak nem lett egyenletes - ami csak tavasz felé derült ki igazán, amikor látszott, a télen mennyire esett össze a takaró.
Ami levél nem került így a kert földjére, az ment a komposzthalomba. Ebben volt gesztenyelevél is - pedig mondtam a gyűjtőimnek, olyat ne tegyenek bele, de most már mindegy - meg akadt közte gesztenye is, mostanra szépen jönnek elő a magoncok. Amire persze nincs szükségem, és kihúzgálom őket, de ha valakinek kellene esetleg, az jöhet :-) . Ez a nagyszámú magonc-kelés adott is ötletet, hogy őszre komposztos levélkupacba dugok bele mindenféle olyant, amiből magonc kellene, aztán meglátjuk, milyen eredménye lesz.
De térjünk vissza a takaráshoz.
A télen ment össze a vastagság, természetesen, volt, ahol jobban, volt ahol kevésbé, ez függ a levéltől is (nem "daráltam" meg a levelet fűnyíróval, csak ahogy a zsákból kiöntöttem, elterítettem, úgy volt). A levéltakart sávokra alapvetően palántázni szándékozom.
Illetve egy darabján ide duggattam el a hagymát: kicsit félrehúztam a levelet, és mehetett bele a dughagyma.
A széthúzáskor láttam, az alsó levélréteg már beindult a komposztálódás útján, kellemesen nedves volt, csakúgy, mint a föld is alatta. Ami jó puha is volt persze, nagyon könnyen elduggattam a hagymát. Ami aztán egész hamar - mondjuk, nem jegyeztem föl, hány nap kellett - kidugta a kis zöld hajtásokat, és már szépen növekszik.
Ezen a részen a levelek között más gaz nem is jött elő, csak egy aszat - ezt még hagytam - meg néhány krumplilevél bújt elő - tavaly itt krumpli volt, úgy látszik aprók maradtak itt. Azokat talán meghagyom, ami két sor között középtájon bújt elő, de ami a hagymasorba került, azt megszüntetem. Arra viszont jó, hogy látom, a vastagon takart földből is kimászik a krumpli. Jövőre - illetve talán inkább ősszel...? - lehet, csinálok egy olyan kísérletet, hogy krumpliültetés, vastag levéltakaró rá, és várjuk a tavaszt. Arra idén kíváncsi leszek, lesz-e rajta bogár.
A többi leveles sávban csak az aszat jött elő, meg a tarack - ez utóbbi persze minden alól kibújik, még a betonon is átmegy, úgyhogy nem csodálkozom rajta. A takart földből viszont sokkal könnyebben ki lehet húzgálni, a taracknál egész szép gyökérdarabok is jönnek, és az aszat is csak nagyon mélyen szakad be, azaz hosszú gyökér kijön vele. Azt is észre vettem, hogy ha hagyom kicsit megnőni, akkor könnyebben kijön hosszú gyökérrel, a fiatalok meg tőben szakadnak.
A takarás azon részén, ahova juhar-féle levél került, néhány mag is megindult és pici magoncok már vannak. De hát nem juharfákat akarok a kertben, úgyhogy őket is megszüntetem.
Még azokon a részeken is, ahol vékonyabb volt a levéltakaró vagy gyorsabban komposztálódik s így vékonyodik, sokkal porhanyósabb a föld, nedvesebb, itt-ott már giliszta is akad benne, de mindenképpen látni mindenféle apró állatkát a levelek alatt/között, úgyhogy birtokba vették az új "lakóparkot".
A levéltakarón néhány szívósabb sárgarépa és petrezselyem is átverekedte magát, tavalyi vetés, de idei kelés, tavaly meg se mukkantak. Talán előfordul még pár ilyen...
Lehet, hogy mindezek nem jelentenek újdonságot sokaknak, akik már alkalmazzák a takarást, nekem viszont friss tapasztalás, azért gondoltam megosztani.