Országh József előadása a komposztkazánról -
beleszőve egy sor egyéb, nagyon fontos dolgot - sok, megszívlelendő
gondolatot tartalmaz, amit jó lenne mihamarabb a mindennapi gyakorlatba
átültetni. Nálam, az új háznál mindenesetre sok olyan dolgot igyekszem
megvalósítani, ami Jóska bátyánk elvein alapszik...
2013. október 15., kedd
2013. október 3., csütörtök
... mint az emberek a sót
Időről időre felbukkan a sajtóban, rádióban, televízióban, az interneten és egyéb helyeken, hogy káros a sófogyasztás, elegendő NaCl van a táplálékban, nem kell sózni, egészségtelen a só, szennyezett a bolti só és a többi.
A vitába most nem akarok belemenni, épp elég olvasható ellene is, mellette is, mindenki döntse el, melyik utat választja.
Az persze biztos, hogy a készételek, rágcsálnivalók, élelmiszerIPARi termékek tömkelege lényegesen több sót tartalmaz, mint az elégséges lenne, ilyen-olyan okoknál fogva, lehet hogy nem is a legjobb formában tartalmazzák. Ebből a szempontból tehát mindenképpen helyes az a hozzáállás, hogy vissza kell fogni a sófogyasztást.
Ugyanakkor... egyre többen vagyunk, akik egészséges, vegyszermentes, saját termelésű, ÉLŐ táplálékot vesznek magukhoz, de legalábbis törekednek arra, hogy étkezésük egyre nagyobb része ilyen legyen. Ebből következik, hogy náluk a sófogyasztás alaposan lecsökken.
Mi a sófogyasztás egészséges mértéke? Van-e egyáltalán ilyen, vagy tényleg el kell hagyni a sót.
Annak ellenére kellene elhagyni, hogy emberemlékezet óta a só igen fontos, fizetőeszközként használták, a sóbányászat királyi jog volt és a többi. Ha tényleg egészségtelen valamiről van szó, mégis, mire volt ez a felhajtás körülötte? A régiek rosszul tudtak valamit?
Ezt nem hiszem... De akkor mi a helyzet?
Sőt, tovább megyek: állatoknak, főleg kérődzőknek szoktak sót szórni. Vadon élő társaik pedig sokszor keresik a sós iszapos helyeket - a sózókat - és ott nyalogatnak előszeretettel.
A kívülről bevitt sóra tehát szüksége van a szervezetnek. Csak az nem mindegy, hogy milyen sót kap, és mennyit.
Milyen: NaCl, azaz nátriumklorid az, ami kell a szervezetnek.
Mennyi: mindenesetre kevesebb annál, mint amennyit a modern élet belénk diktál, sokszor rejtve. Itt is érvényes, hogy túlzásba nem szabad esni, mert abból jó nem sül ki. Sok táblázat lelhető a világhálón, ezekben megtalálni a sóbeviteli értékeket is.
Egyet nem szabad elfeledni: a só fontos része a táplálkozásunknak, akár tetszik, akár nem. A legegyértelműbb bizonyítéka ennek az a bizonyos népmesénk, amiben a király legkisebb leánya úgy szerette apját, mint az emberek a sót.
S hogy ehhez mit szólt felséges apja? Itt megnézheted, kedves olvasó:
2013. október 2., szerda
Kerek a világ... II.
Mivel folytonosan egy körforgásról beszélünk, mindegy, hol szakítjuk meg és kezdjük a folyamatokat vizsgálni
Nem lehet elégé hangsúlyozni, hogy amit kiveszünk a rendszerbe, azt oda vissza is kell juttatni. Ez a visszajuttatás szenvedett nem is kis csorbát az utóbbi évtizedekben, és emiatt jutottunk oda, hogy a répa tápanyagtartalma annyira lecsökkent - hiszen nincs miből felépítenie a répának ezt a tartalmat. Műtrágyából - táplálékkiegészítőből - nem lehet.
Olyan termelési módot kell találni - újra felfedezni - amivel a lehető legtöbb kivett dolog visszakerül a földbe: a kigyomlált zöldfélével a talajt takarhatjuk, ami ott zöldtrágya lesz, ugyanez a sorsa a kikapált gyomoknak, takarhatunk levágott fűvel, lehullott lombbal - ezekről sok-sok írás található a világhálón.
A növényi trágya mellett szükségünk van állati trágyára is, ezért - is - jó, ha tart az ember néhány tyúkot, nyulat, ezek termelnek olyan trágyát, amit a zöldfélékkel együtt ki lehet szórni a kertbe.
A komposzt-dombra ürített alomszék szintén hozzájárul a trágyázáshoz.
Mielőtt bárki megjegyezné, hogy az alomszékben mennyi minden "műanyag" is lehet, hát igen... bár a természet előbb utóbb megbirkózik ezekkel is a komposztálódás során részben a komposzt élővilága segítségével, részben a komposztálódáskor keletkező hő segítségével. A másik, és tán fontosabb dolog pedig az, minél inkább támaszkodunk a saját magunk megtermelte élelemre, és minél kevésbé fogyasztjuk a szupermarketek kínálatát, annál kevesebb lesz a műanyag az alomszékben.
Ami szintén segíti az alomszék tisztulását, az az, hogy minél egészségesebben táplálkozunk, annál egészségesebbek leszünk, és annál kevésbé kell a szervezetünket vegyszerekkel - gyógyszerek - mérgezni.
Tehát: kertművelés, megkeresni az a művelési módot, ami a legjobban megközelíti azt, ahogy nagyanyáink is csinálták, azt a módot, amivel a nyagyanyáink módszerei mellé a legjobban tudjuk odatenni az újonnan felfedezett módszereket, és kialakítani azt a kertet, ami nekünk a legmegfelelőbb. Olyan zöldségfélékkel, amire a leginkább szükségünk van, legjobban szeretjük, és amelyek a legjobban szeretik a kertünket.
A kert mell legyen egy kis baromfiudvar, ahonnan nem csak a trágya van meg, hanem a tyúkjaink egészséges tojással is ellátnak bennünket. Lehet, kisebbekkel, mint az áruházi polcokon lévők, de ezek igaziak, igazi beltartalommal. "Boldog" tojások.
Ja és ha már nincs semmi a kertben, akkor a baromfiudvart ki lehet oda is terjeszteni, a tyúkok kicsipegetik a gyommagvakat, kapirgálnak, takarítanak, felszedegetnek mindent, ami nekünk "káros", szóval ingyen napszámosok...
Mindezzel nagyjából be is zárult a kör.
A részleteket csak érintettem most, de korábbi bejegyzéseimben bővebben szóltam erről-arról, meg még fogok is írni. A világhálón is rengeteg hasznos írás lelhető, tessék kérem böngészni.
És csinálni.
Ha csak egy erkélynyi hely van, akkor is lehet valamit kezdeni... ha erkély sincsen de van egy naposabb sarok, akkor ott, akár a dísznövények rovására is.
Géczy Gábor mondja, ha csak a fűszereket - amik a fő szerek!! - meg tudjuk termelni, már sokat tettünk az érdekünkben...
Olyan termelési módot kell találni - újra felfedezni - amivel a lehető legtöbb kivett dolog visszakerül a földbe: a kigyomlált zöldfélével a talajt takarhatjuk, ami ott zöldtrágya lesz, ugyanez a sorsa a kikapált gyomoknak, takarhatunk levágott fűvel, lehullott lombbal - ezekről sok-sok írás található a világhálón.
A növényi trágya mellett szükségünk van állati trágyára is, ezért - is - jó, ha tart az ember néhány tyúkot, nyulat, ezek termelnek olyan trágyát, amit a zöldfélékkel együtt ki lehet szórni a kertbe.
A komposzt-dombra ürített alomszék szintén hozzájárul a trágyázáshoz.
Mielőtt bárki megjegyezné, hogy az alomszékben mennyi minden "műanyag" is lehet, hát igen... bár a természet előbb utóbb megbirkózik ezekkel is a komposztálódás során részben a komposzt élővilága segítségével, részben a komposztálódáskor keletkező hő segítségével. A másik, és tán fontosabb dolog pedig az, minél inkább támaszkodunk a saját magunk megtermelte élelemre, és minél kevésbé fogyasztjuk a szupermarketek kínálatát, annál kevesebb lesz a műanyag az alomszékben.
Ami szintén segíti az alomszék tisztulását, az az, hogy minél egészségesebben táplálkozunk, annál egészségesebbek leszünk, és annál kevésbé kell a szervezetünket vegyszerekkel - gyógyszerek - mérgezni.
A kert mell legyen egy kis baromfiudvar, ahonnan nem csak a trágya van meg, hanem a tyúkjaink egészséges tojással is ellátnak bennünket. Lehet, kisebbekkel, mint az áruházi polcokon lévők, de ezek igaziak, igazi beltartalommal. "Boldog" tojások.
Ja és ha már nincs semmi a kertben, akkor a baromfiudvart ki lehet oda is terjeszteni, a tyúkok kicsipegetik a gyommagvakat, kapirgálnak, takarítanak, felszedegetnek mindent, ami nekünk "káros", szóval ingyen napszámosok...
Mindezzel nagyjából be is zárult a kör.
A részleteket csak érintettem most, de korábbi bejegyzéseimben bővebben szóltam erről-arról, meg még fogok is írni. A világhálón is rengeteg hasznos írás lelhető, tessék kérem böngészni.
És csinálni.
Ha csak egy erkélynyi hely van, akkor is lehet valamit kezdeni... ha erkély sincsen de van egy naposabb sarok, akkor ott, akár a dísznövények rovására is.
Géczy Gábor mondja, ha csak a fűszereket - amik a fő szerek!! - meg tudjuk termelni, már sokat tettünk az érdekünkben...
2013. szeptember 24., kedd
Kerek a világ... I.
Jártamban-keltemben, ahogy taposom a világháló kusza útjait, lépten-nyomon belebotlok olyan cikkekbe, amelyek azt mondják - a sorok között, persze -, hogy elvesztettük a kapcsolatot a teremtett, kerek világgal, és bizony, vágyunk oda vissza...
Az egyik ilyen téma az ételünk tápanyagtartalma, ma is olvastam egy cikket erről. Milyen sokat csökkent az egyes élelmiszerekben a vitamintartalom, az ásványianyag-tartalom, és így tovább. És hogy ez bizony, baj.
Igen, baj.
Ahogyan az is baj, hogy a manapság boltokban hozzáférhető élelmiszerek nagy többségében köszönő viszonyban sincsenek a tíz, húsz, harminc, ötven évvel korábbi változatukkal. Nem csak tápanyag-összetételükben, sajnos. Szinte semmiben.
De járjuk körbe ezt a tápanyag-kérdést, vagy legalábbis induljunk el, és majd mindenki továbbgondolja.
Napjainkban - leegyszerűsítve - a cél az, hogy minél több embert minél olcsóbban, gyorsabban előállított, minél nagyobb nyereséget termelő - ez fontos! - ennivalóval lássanak el. Hogy ennek a beltartalmi értéke milyen, az nem számít, szinte mindent mesterségesen érnek el, hogy az íz, állag, zamat, eltarthatóság olyan legyen, mintha igazi lenne. Becsomagolják szép marketing-jelszavakba, és már mehet is az áruházak polcaira. Hatalmas tömegben.
A „hátországban” meg az történik, hogy szupernövesztőkkel etetnek állatot, „trágyáznak” növényt, hogy hamar-hamar, és sokat-sokat, mert kell, gyorsan kell. És belepiszkálnak állatba, növénybe, mert kell, hamar, sokat, ellenállót, kártevőgyilkost, bármi áron, mert az hoz nagy profitot, és lehet szabadalmaztatni, és szabadalmaztatnák már az esőt is, hogy az is nekik hozzon profitot, mert bárhogyan is, a nyereség, a nagy nyereség korunk szent tehene.
Az, hogy közben tönkremegy körülöttünk minden, kit érdekel? Majd azt is klónozzák, és akkor pont úgy fog kinézni, mintha igazi lenne.
Ezek után ne csodálkozzon senki a fent említett táblázatokon és egyebeken. Ami meg nincs benne a borsóban – sem –, azt majd táplálék-kiegészítők formájában bekapkodjuk. És ez csak a jéghegy csúcsa.
Eközben szépen feledésbe merül – ha hagyjuk – mindaz, amit nagyapáink, dédanyáink és a többi felmenőink még tudtak, és használtak.
Minden része a teremtésnek, minden mindennel összefügg, minden része a teremtés körforgásának, és minden része az életnek (a kőszikla is, mint jellemzően élettelen). Bármit, ha ebből a rendszerből kiveszünk, vagy bármit, oda nem valót beviszünk, akkor megborul az egész. Napjainkban meg egy egész csomó mindent beviszünk a körforgásba, ami nem része a rendszernek.
A rendszerben mindennek helye van, nincs fölösleg, nincs hulladék, minden jó valamire, minden kell valamihez. Minden visszakerül a körforgásba. Amit kiveszünk, azt vissza is juttatjuk: a termények magukba veszik a föld tápláló részeit, de a trágyázással, komposztálással, talajtakarással, és ezer más módon ezeket vissza is juttatjuk. Méghozzá olyan szerkezetben, ami a természetben, a teremtésben megtalálható, amit a teremtés fel tud dolgozni. Más forma nem működik, működhet.
A táplálék-kiegészítők, a tápok és a műtrágya stb. közé itt lehet egyenlőségjelet tenni. Ezek csak hasonlítanak ahhoz, amit pótolni akarnak, de olyanok soha nem lesznek: az ÉLET hiányzik belőlük. Élőt pedig élettelennel táplálni, kezelni, gyógyítani stb. nem lehet. (10 köbméter aprítékot kazánban elégetve tudok mondjuk egy hónapig fűteni. De ha ugyanebből az aprítékból komposztkazánt csinálok, akkor az akár 5 hónapig is biztosítja nekem a meleget. Ilyenkor az „elégetést” az élet, a teremtés végzi... a különbség pedig a végén látható igazán: vagy egy kis kupac hamut kapok vissza, vagy egy nagy kupac értékes komposztot.)
Hogy a korábban említett táblázat értékeit feljavíthassuk, nagyon sokat kell dolgozni, és a teljes rendszert át kell alakítani. Vagy inkább úgy mondanám, vissza kell alakítani olyanná, amilyen nagyapáink idejében volt.
Vissza kell állítani azt a körforgást, ami biztosítja, hogy amit kiveszünk, az vissza is kerüljön.
Lesz értékes, egészséges, tápláló étel. Lesz egészség. Nem lesz minőségi éhezés. Nem lesz tömegtermelés. Nem lesz ekkora termelési sebesség. Nem lesz nyereség. Kinek mi a fontos...? Azért ez nem mindegy...
Folytatása következik!
2013. augusztus 26., hétfő
Érzések
Érdekes dolog ez az egész mozgalom-féleség, ami egyre több embert, családot megfertőz. Nagyon jó dolog, hogy sokan költöznek ki vidékre, vesznek parasztházat, vagy kisebb-nagyobb tanyát, és kezdenek el valamilyen szinten gazdálkodni. Így családjukat mindenképpen egészséges, élő élelemhez juttatják, esetleg más családok is részesedhetnek munkájuk gyümölcséből, és megtapasztalják, hogyan éltek nagyszüleink, dédszüleink, milyen a természet közelében élni, lakni, dolgozni.
Egy valami van csak, ami ebben az egészben... zavar...? Nem is tudom, nem ez a legjobb szó rá. Szóval van valami, ami kicsit kilóg a teljes képből.
Erre tegnap döbbentem rá.
A dolog persze kétélű, és én sem így csinálom - egyelőre - tehát miért pont én beszélek, de valakinek csak el kell kezdeni ezeket a gondolatokat...
Szóval tegnap... ültem a szalmában, a földút mellett, az árokparton, és néztem a tájat. Azt a jól ismert tájat, amit nap, mint nap láthatok, amit régen ismerek, amit pont ebből a nézőpontból még nem láttam. Gyönyörködtem a zöld sok-sok árnyalatában, a felhős ég szürkéskékjeiben, a mező más színeiben, hallgattam a madarak hangjait.
Elképzeltem, hogy az út túloldalán van a kicsi, de kényelmes, épp elegendő házunk, mellette kút, mögötte gazdasági épületek, és onnantól odáig, meg innentől addig én vagyok a gazda.
Vizet ad a kút, tüzelőt ad az erdő, villany nélkül meg el lehet lenni. Itt van a konyhakert, amott terem a búzánk, a kukorica, meg a krumpli, ott legel két tehén, pár birka, kecske, a lovak is szabadon futkosnak. Ezt a darabot meg alaposan megtrágyázzuk, ezzel el is egyengetjük, és kiszórunk egy csomó gyümölcsmagot, hogy abból majd gyümölcsfaerdő legyen. Majd jöhet szedni mindenki, akinek kell. Adni meg azt ad érte, amit akar. Vagy tud. ha épp semmit, az sem baj.
A modern kor dolgainak nagy részéről le lehet mondani, sokkal élvezetesebb nézni a természetet, figyelni a madarakat, a fákat, hallgatni a környék hangjait.
Mennyivel jobb ez, mint a plázákat járni... nézni - üres tekintettel - a hamis fénnyel csillogó kirakatokat...
Nem könnyű dolog ez, én nagyon jól tudom.
Sok-sok munkával is jár, azt is tudom.
De talán jobb, ha az ember a munkaerejét saját maga, a családja gyarapítására fordítja - közvetlenül - és nem "valaki más" felemelkedésére.
És meggyőződésem, hogy ez nem visszalépés, nem az idő kerekének visszaforgatása. Ez visszatérés oda, ahonnan eltérítettek minket, és ez nem ugyanaz.
Hogy mindezt mikor tudom megcsinálni, nem tudom. De egy részét mindenképpen szeretném megtenni. Annyit, amennyit csak lehet.
A beillesztett kép a Fortepan oldaláról való.
Egy valami van csak, ami ebben az egészben... zavar...? Nem is tudom, nem ez a legjobb szó rá. Szóval van valami, ami kicsit kilóg a teljes képből.
Erre tegnap döbbentem rá.
A dolog persze kétélű, és én sem így csinálom - egyelőre - tehát miért pont én beszélek, de valakinek csak el kell kezdeni ezeket a gondolatokat...
Szóval tegnap... ültem a szalmában, a földút mellett, az árokparton, és néztem a tájat. Azt a jól ismert tájat, amit nap, mint nap láthatok, amit régen ismerek, amit pont ebből a nézőpontból még nem láttam. Gyönyörködtem a zöld sok-sok árnyalatában, a felhős ég szürkéskékjeiben, a mező más színeiben, hallgattam a madarak hangjait.
Vizet ad a kút, tüzelőt ad az erdő, villany nélkül meg el lehet lenni. Itt van a konyhakert, amott terem a búzánk, a kukorica, meg a krumpli, ott legel két tehén, pár birka, kecske, a lovak is szabadon futkosnak. Ezt a darabot meg alaposan megtrágyázzuk, ezzel el is egyengetjük, és kiszórunk egy csomó gyümölcsmagot, hogy abból majd gyümölcsfaerdő legyen. Majd jöhet szedni mindenki, akinek kell. Adni meg azt ad érte, amit akar. Vagy tud. ha épp semmit, az sem baj.
A modern kor dolgainak nagy részéről le lehet mondani, sokkal élvezetesebb nézni a természetet, figyelni a madarakat, a fákat, hallgatni a környék hangjait.
Mennyivel jobb ez, mint a plázákat járni... nézni - üres tekintettel - a hamis fénnyel csillogó kirakatokat...
Nem könnyű dolog ez, én nagyon jól tudom.
Sok-sok munkával is jár, azt is tudom.
De talán jobb, ha az ember a munkaerejét saját maga, a családja gyarapítására fordítja - közvetlenül - és nem "valaki más" felemelkedésére.
És meggyőződésem, hogy ez nem visszalépés, nem az idő kerekének visszaforgatása. Ez visszatérés oda, ahonnan eltérítettek minket, és ez nem ugyanaz.
Hogy mindezt mikor tudom megcsinálni, nem tudom. De egy részét mindenképpen szeretném megtenni. Annyit, amennyit csak lehet.
A beillesztett kép a Fortepan oldaláról való.
2013. július 27., szombat
Uborkaszezon
Az ember fia vagy a gép előtt ücsörög és gyártja a bejegyzéseket, vagy pedig kinn a kertben, udvaron, szabadban teszi a dolgát. Velem is ez van, most sokat vagyok kint, és keveset gépnél...
A kertnek egy részét mondjuk fel kellett számolni - az idénre - mert több hely kell az építkezéshez, mint számoltam, így például rohamban fel kellett számolni a krumpliültetvényt, lett egy csomó újkrumpli, és lett olyan tapasztalat, hogy mit csinál a krumpli, ha ültetés után "magára hagyom", illetve hogy ha soká krumpli van egy helyen - az előzőek, akik művelték a kertet, szinte csak krumplit ültettek - akkor a föld egyre kevésbé támogatja a krumplit. Valószínű ennek is köszönhető, hogy olyan lett a krumpli, amilyen, meg persze annak is, hogy hamar föl kellett szedni. De azt kb. sejtettem, sejtettük, hogy ez az év erről fog szólni, előbb az építkezés, és aztán a kert.
DE: azért van saját paradicsom, némi paprika, lesz sárgarépa, bab, volt retek, saláta, lesz sütőtök, szilva, volt némi meggy... úgyhogy nem panaszkodhatunk!
A kertnek egy részét mondjuk fel kellett számolni - az idénre - mert több hely kell az építkezéshez, mint számoltam, így például rohamban fel kellett számolni a krumpliültetvényt, lett egy csomó újkrumpli, és lett olyan tapasztalat, hogy mit csinál a krumpli, ha ültetés után "magára hagyom", illetve hogy ha soká krumpli van egy helyen - az előzőek, akik művelték a kertet, szinte csak krumplit ültettek - akkor a föld egyre kevésbé támogatja a krumplit. Valószínű ennek is köszönhető, hogy olyan lett a krumpli, amilyen, meg persze annak is, hogy hamar föl kellett szedni. De azt kb. sejtettem, sejtettük, hogy ez az év erről fog szólni, előbb az építkezés, és aztán a kert.
DE: azért van saját paradicsom, némi paprika, lesz sárgarépa, bab, volt retek, saláta, lesz sütőtök, szilva, volt némi meggy... úgyhogy nem panaszkodhatunk!
2013. június 20., csütörtök
Barangolás a világhálón
Bóklászik az ember a világhálón, és belebotlik mindeféle érdekességbe. A témák? Kertészkedés, komposztálás, permakultúra, biogazdálkodás, önállátás - és még lehetne sorolni.
Most szemezgetek mindabból, amit talál az ember.
Itt van ez a kép:
A tyúk szükségletei (needs - ól, homok, föld/por, víz, levegő, élelem, társaság), belső tulajdonságai (intrinsic characteristics - fajta, szín, éghajlati alkalmazkodás, fajtajelleges viselkedés), valamint termékei és "viselkedése" (products & behaviours - tojás, hús, tollak, trágya, metán, széndioxid, kapirgálás, turkálás, repülés, harcosság) van rajta. Gondoltuk volna, hogy egy tyúk enni mindent jelen? Mármint az, amelyiket otthon, a baromfiudvarban tartunk, és nem a tenyésztelepeken tengeti életét, naptól, esőtől, mindentől elzárva...
És, ki gondolná, hogy a tyúkokat munkára is lehet fogni, úgy, ahogyan ebben a videóban is láthatjuk:
Vagy egy hasonló alagútrendszerrel, vagy valami más, mozgatható kerítésrendszerrel be lehet terelni a tyúkokat a kertbe, ahol kedvükre csipegethetnek, kapirgálhatnak, összeszedegethetik a bogarakat stb. Azaz: dolgoznak nekünk! A filnmben elhangzik az is, hogy egy nagyon füves részt is előkészítettek nem egészek nét hát alatt arra, hogy könnyebb legyen művelésbe fogni.
(Csak egy megjegyzés: a bácsi amikor a tyúkokat emlegeti, állandóaz azt is mondja, legalábbis úgy érteni, hogy "tyuk", ami egyébként "chook", ami az ausztrál tájszólásban tyúkot jelent. A nyelvászeti fejtegetések, pl. ez itt, azt mondják, hogy bizonytalan, valószínűen angol eredetű szó, nekem van olyan érzésem, hogy ez akára "tyúk" torzulássa is lehet, tekintve, hogy az angoloknak nincsen "ty" hangjuk...)
Másik érdekesség, amit érdemes lenne kicsit "megkutatni", kinek-kinek a saját környékén, egy olyan "táblázat", olyan megfigyelés-gyűjtemény, hogy milyen növényeket milyen más növények, állatok megfigyeléséhez kapcsolódva ültettek eleink, vagy milyen növényi életszakaszokhoz milyen megfigyelések kötődnek (pl. kökényvirágzás után még jöhet egy hideghullám, akár fagy is lehet).
Az Életszépítők oldalról való ez a cikk, ami a komposztáláshoz ad kezdő ötleteket. Lehet, hogy pár dolgot másképp csinálnék, mint ahogy a cikk írja, de kiindulásnak mindenképpen ajánlom ezt az írást. Az elvet aztán mindenki a saját gazdasága, lehetőségei szerint alakíthatja.
(Csak egy megjegyzés: a bácsi amikor a tyúkokat emlegeti, állandóaz azt is mondja, legalábbis úgy érteni, hogy "tyuk", ami egyébként "chook", ami az ausztrál tájszólásban tyúkot jelent. A nyelvászeti fejtegetések, pl. ez itt, azt mondják, hogy bizonytalan, valószínűen angol eredetű szó, nekem van olyan érzésem, hogy ez akára "tyúk" torzulássa is lehet, tekintve, hogy az angoloknak nincsen "ty" hangjuk...)
Másik érdekesség, amit érdemes lenne kicsit "megkutatni", kinek-kinek a saját környékén, egy olyan "táblázat", olyan megfigyelés-gyűjtemény, hogy milyen növényeket milyen más növények, állatok megfigyeléséhez kapcsolódva ültettek eleink, vagy milyen növényi életszakaszokhoz milyen megfigyelések kötődnek (pl. kökényvirágzás után még jöhet egy hideghullám, akár fagy is lehet).
Az Életszépítők oldalról való ez a cikk, ami a komposztáláshoz ad kezdő ötleteket. Lehet, hogy pár dolgot másképp csinálnék, mint ahogy a cikk írja, de kiindulásnak mindenképpen ajánlom ezt az írást. Az elvet aztán mindenki a saját gazdasága, lehetőségei szerint alakíthatja.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)