2013. július 27., szombat

Uborkaszezon

Az ember fia vagy a gép előtt ücsörög és gyártja a bejegyzéseket, vagy pedig kinn a kertben, udvaron, szabadban teszi a dolgát. Velem is ez van, most sokat vagyok kint, és keveset gépnél...
A kertnek egy részét mondjuk fel kellett számolni - az idénre - mert több hely kell az építkezéshez, mint számoltam, így például rohamban fel kellett számolni a krumpliültetvényt, lett egy csomó újkrumpli, és lett olyan tapasztalat, hogy mit csinál a krumpli, ha ültetés után "magára hagyom", illetve hogy ha soká krumpli van egy helyen - az előzőek, akik művelték a kertet, szinte csak krumplit ültettek - akkor a föld egyre kevésbé támogatja a krumplit. Valószínű ennek is köszönhető, hogy olyan lett a krumpli, amilyen, meg persze annak is, hogy hamar föl kellett szedni. De azt kb. sejtettem, sejtettük, hogy ez az év erről fog szólni, előbb az építkezés, és aztán a kert.
DE: azért van saját paradicsom, némi paprika, lesz sárgarépa, bab, volt retek, saláta, lesz sütőtök, szilva, volt némi meggy... úgyhogy nem panaszkodhatunk!

2013. június 20., csütörtök

Barangolás a világhálón

Bóklászik az ember a világhálón, és belebotlik mindeféle érdekességbe. A témák? Kertészkedés, komposztálás, permakultúra, biogazdálkodás, önállátás - és még lehetne sorolni.
Most szemezgetek mindabból, amit talál az ember.
Itt van ez a kép:
A tyúk szükségletei (needs - ól, homok, föld/por, víz, levegő, élelem, társaság), belső tulajdonságai (intrinsic characteristics - fajta, szín, éghajlati alkalmazkodás, fajtajelleges viselkedés), valamint termékei és "viselkedése" (products & behaviours - tojás, hús, tollak, trágya, metán, széndioxid, kapirgálás, turkálás, repülés, harcosság) van rajta. Gondoltuk volna, hogy egy tyúk enni mindent jelen? Mármint az, amelyiket otthon, a baromfiudvarban tartunk, és nem a tenyésztelepeken tengeti életét, naptól, esőtől, mindentől elzárva...
És, ki gondolná, hogy a tyúkokat munkára is lehet fogni, úgy, ahogyan ebben a videóban is láthatjuk:

Vagy egy hasonló alagútrendszerrel, vagy valami más, mozgatható kerítésrendszerrel be lehet terelni a tyúkokat a kertbe, ahol kedvükre csipegethetnek, kapirgálhatnak, összeszedegethetik a bogarakat stb. Azaz: dolgoznak nekünk! A filnmben elhangzik az is, hogy egy nagyon füves részt is előkészítettek nem egészek nét hát alatt arra, hogy könnyebb legyen művelésbe fogni.
(Csak egy megjegyzés: a bácsi amikor a tyúkokat emlegeti, állandóaz azt is mondja, legalábbis úgy érteni, hogy "tyuk", ami egyébként "chook", ami az ausztrál tájszólásban tyúkot jelent. A nyelvászeti fejtegetések, pl. ez itt, azt mondják, hogy bizonytalan, valószínűen angol eredetű szó, nekem van olyan érzésem, hogy ez akára "tyúk" torzulássa is lehet, tekintve, hogy az angoloknak nincsen "ty" hangjuk...)


Másik érdekesség, amit érdemes lenne kicsit "megkutatni", kinek-kinek a saját környékén, egy olyan "táblázat", olyan megfigyelés-gyűjtemény, hogy milyen növényeket milyen más növények, állatok megfigyeléséhez kapcsolódva ültettek eleink, vagy milyen növényi életszakaszokhoz milyen megfigyelések kötődnek (pl. kökényvirágzás után még jöhet egy hideghullám, akár fagy is lehet).



Az Életszépítők oldalról való ez a cikk, ami a komposztáláshoz ad kezdő ötleteket. Lehet, hogy pár dolgot másképp csinálnék, mint ahogy a cikk írja, de kiindulásnak mindenképpen ajánlom ezt az írást. Az elvet aztán mindenki a saját gazdasága, lehetőségei szerint alakíthatja.


2013. június 18., kedd

Humusz

Angolul értők előnyben (lehet gyakorloni az ausztrál akcentust :-) ), érdekes "villámelőadás" a humuszról. Megéri a kb. 20 perc, sok érdekeset lehet hallani, többek között ezt is: nagy probléma a talaj tápanyagpótlásában, hogy annak a szénnek, aminek a talajban kellene lennie és segíteni a humuszképződést, egyre nagyobb része a levegőben van, CO2 formájában, és nagyon nehéz onnan ezt a szenet visszakényszeríteni a talajba...
A kisfilmet ide kattintva érhetitek el, jó szórakozást, nyelvgyakorlást - is - hozzá!!


Lassan járj, tovább érsz...

Ha az ember eldöntötte, hogy kertészkedésbe fog - akár azért, hogy megtermelje magának és családjának a friss, egészséges zöldséget, gyümölcsöt, akár azért, hogy kiélje a virágok iránti szeretetét, egy fontos dolgot szem előtt kell tartania:
Türelem, kitartás, és nem kapkodás lesz az - többek között -, ami majd meghozza a gyümölcsét.

A kertben nem lehet kapkodni. Ha valamit ki akarsz próbálni, akkor a próba ideje egy év - egy tenyészidőszak -, amit tetszik, nem tetszik, ki kell várni. Ha az idén az egyik módszerrel gondozott krumpli mondjuk nem hozta meg a várt eredményt, akkor a következő szezonig kell várni, hogy kipróbálj egy másikat, és az eredmény akkor sem garantált, mert sok mindentől függ, hogy pont az a krumpli pont a te kerted földjében hogy fog viselkedni.
Valószínűleg nem úgy, ahogy az okos könyvek írják. Aminek nem az az oka, hogy az okos könyv - és aki írta - nem is olyan okos, hanem az, hogy az okos könyv sem tud minden egyes négyzetméternyi földről pontos, naprakész képet adni, hanem csak azokból a tapasztalatokból tud kiindulni, amit az író(k) a saját környezetükben kipróbáltak, láttak stb.

Sőt, ha az idén nem lesz olyan jó a krumplid, de közben "úgy" gondozod a területet, akkor lehet hogy jövőre az idei módszer sokkal jobb eredményt fog hozni.
Szóval türelem, türelem, nem kell kapkodni.
A kertészkedéshez bizony vissza kell lassulni abból az őrült száguldásból, ami napjainkban oly divatos. Attól, hogy körbefutod hatszor a kertet, nem fog gyorsabban és dúsabbra nőni a saláta, sőt, csak jó keményre taposott ösvényed lesz, amit majd nehéz lesz ősszel fellazítani, és akkor majd rájössz, tényleg kár volt annyit futkosni, mert most fölöslegesen kell több energiát belefektetni abba a területbe. Mindezeket persze lehet képletesen is érteni, és nem csak a kertészkedésre alkalmazni.
Ami mindezeket a gondolatokat elindította, az egy cikk volt, hasonló dolgokról ír. Akit érdekel, műegerével kattintson ide, a színes szövegre és olvassa el. Jó szórakozást hozzá!

2013. június 13., csütörtök

Növényvédelem - növényvédelem?

A növényvédelem fura egy dolog. Szerintem.
Minél többet olvasok, előadást hallgatok a kiskerttel, önellátással kapcsolatban, meg túrom a világhálót, nyitott szemmel járok, meg néha gondolkodom is, és bizony egyre inkább arra a következtetésre jutok, hogy termesztett növényeink minél inkább eltávolodnak a természettől (túlnemesítés, monokultúrás termesztés, és a legrosszabb, a génmódosítás), annál inkább szükségük van arra, hogy a betegségektől *kívülről* kapjanak védelmet.
Vegyszeres védelmet.
Annyi vegyszer van mát forgalomban, hogy ihaj. Sokhoz már csak úgy nem is lehet hozzájutni, csak vegyszervizsgával használható, csak védőöltözetben juttatható ki - hogy ily szép kifejezéssel éljek -, és a sor végén... megesszük. Védőöltözet nélkül. Nem ellentmondás ez? De, az.
Ha elővesszük a józan paraszti eszünket, aztán megvizsgáljuk a természetet, azt látjuk, hogy ott ugyan senki nem permetez semmiféle vegyszerrel sem, és mégis, burjánzik az élet. Csak úgy, magától. Persze ott is előfordulnak beteg egyedek, de tömeges pusztulás azért nincs.
Mi hát a megoldás?

Kultúrnövényeink a fentebb említettek miatt igénylik az ilyen gondoskodást. Ez nem kérdés. De akkor mit tehetünk? Először is igyekezzünk nem agyontenyésztett, őshonos fajtákat termelni. Ezek a fajok teljesen beleillenek a környezetükbe, jól ismerik annak minden oldalát, ennek megfelelően pontosan tudják (igen, tudják!), hogyan védjék meg magukat a különböző betegségekkel szemben. Minél inkább vegyeskultúrásan tervezzük meg a kertünket, az összefüggő területeket törjük meg más-más növényekkel.
Ennek az a célja, hogy az egymás mellé kerülő növényfajok egymást segítik, egymás kártevőit távol tartják, magukhoz vonzzák - ha nekik épp arra van szükségük - és ezzel az elvvel gyakorlatilag vegyszerek nélkül képesek vagyunk burjánzó kertet csinálni. A védelmet a megfelelően társított növények végzik al a vegyszerek dolgát.
Na jó, és a gyümölcsfák? kérdezheted, kedves Olvasóm. A gyümölcsfák környezetébe is oda lehet ültetni olyan növényeket - pl. évelő fűszerek - amik segítik a fát, hogy a kártevőknek ne legyen kedve odamenni.
Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, a teljesség igénye nélkül íme néhány példa arra, hogy hogyan, mit lehet összetársítani. Ezek segítségével ki-ki megtervezheti a saját kertecskéjét, annak megfelelően, amit termeszteni akar, hiszen mindent úgysem lehet, az már nem kiskert.
Tehát:
Növénytársítás az öngyógyító veteményesben - ebben a cikkben - a Tudatbázis oldaláról - nem csak társítási példákat, hanem egyéb művelési tanácsokat, ötleteket lehet olvasni (sokban hasonlít az Öngyógyító kiskert c. könyvben olvasottakhoz, ez itt is meglelhető)
Fényképekkel illusztrált táblázatokat böngészhetsz a Gazigazító oldalán. Az első táblázat itt van, a második pedig itt.

No meg persze lehet kísérletezni is, ha olyasmit akarunk, amire ezek a források - vagy ami még a neten, könyvtárban fellelhető - nem adnak választ.
A legjobb tehát, ha ilyen megoldásokat keresünk, így biztosan tiszta termést takaríthatunk be. No meg persze reménykedjünk, hogy a szomszédok sem nagyon permeteznek... bár ha majd látják a burjánzó kertünket, és megkérdik, mi a titkunk, mivel permetelünk, és elmondjuk, még lehet ők is átállnak - akkor pedig minden rendben lesz!
Ha mégis az a döntés, hogy permetezni márpedig kell... akkor is van megoldás, mert léteznek olyan szerek, amelyeket ökológiai - bio - gazdálkodásban is lehet használni. Ezekhez nyújt segítséget például ez a két oldal:
Ökológiai gazdálkodásban engedélyezett készítmények listája 
Egymást segítő növények, biokerti növényvédő szerek 

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a civilizált ember ugyanígy működik: betegségeire a segítséget ugyanúgy vegyszerektől várja, ugyanúgy kívülről, ugyanúgy másnak átadva a felelősséget... Pedig ha megbetegítetted magad, akkor vedd is a fáradságot, ás hozd helyre, amit elrontottál!)

Közreadom én is, itt is...

Géczy Gábor felhívása:

Kedves Mindnyájan!
 

Először is nem volt, nem van, nem lesz devizahitelem, és nem érinti családomat sem ez az őrület. Ezt a levelet azért írom, mert valahol valakiknek gátat kell szabni az élősködésnek, el kell kezdenünk NEMESEDNI. Meg kell értsük, hogy fordítva ülünk a lovon, ezért fordultak ellenünk a valaha általunk és érettünk létrehozott rendszerek.
Egykor a paraszt kutyát tartott, hogy vigyázzon jószágára, vagyonára, cserébe etette, eltartotta. Ha a kutya ellene, vagy jószága ellen fordult, agyonütötte, mert ez az élet törvénye. Ma számos kutyát „foglakoztatunk” (Rendőrség, NAV, ANTSZ, politikusok…) és minden kutyánk ellenünk fordult, minket harapdál. Nagyon szemtelenek, de a Bank nevű korcsunk van legjobban elpofátlanodva: fényes nappal a szemünk láttára eszi tyúkjainkat, utána beperel minket, hogy nem kapott szalvétát.
Eljött az idő, hogy Bank nevű kutyánkat Kúria nevű kutyánk ráncba szedje. Ha nem teszi, sajnos Bank nevű kutyánkkal együtt Kúria nevű kutyánknak is pusztulnia kell. Ha ez sem elég, az egész politikus falkát el kell zavarni Fideszestől-Maszopostól, EU-stól, és új génállomány után kell nézni! J
Miután a magas körök nem értették meg az ország panaszát, a MAG-os köröknek kell lépni: TERJESZD AHOL CSAK TUDOD, ÉS KÉSZÜLJ JÚNIUS 25-re          
http://www.junius25.hu/ 
Most a bankvilág saját betarthatatlan, apróbetűs, joghézagos hálóján akadt fenn, lehetőséget adva sokmillió életnek a kitörésre.
Kérlek, ha nem is érint személyesen ADD TOVÁBB, hogy véget érhessen ez a rémálom, és soha többet NE FUSS A SAJÁT KUTYÁD ELŐL!!!
 

Géczy Gábor


2013. június 11., kedd

Télre teli lesz a kamra!

Kicsit előreszaladunk az időben, mert a nagykönyv szerint még messze a betakarítás, a befőzés ideje. De nem árt sosem, ha ezt-azt olvas az ember ebben a témában is...
Nem eltevős receptek következnek, azoknak se szeri, se száma a világhálón, és cseppet a tengerbe minek borítsak...? 
Inkább egy kis összefoglalót készítenék.
Mindenek előtt arra hívom fel a figyelmed, kedves olvasó, hogy az eltevést úgy kell szervezni, hogy akkor se legyünk bajban, ha esetleg napokig nincs áram - azaz lehetőleg ne a fagyasztóládába pakolj... Olyan módon kell megoldani - és erre egy kicsi szervezéssel a tizediken is lehetőséget lehet találni! -, hogy energiafüggetlenül tarthassuk el akár a saját termést, akár a piacon beszerzett gtyümölcsöt, zöldséget.

Tartósítani ugye azért akarunk, hogy a most megtermett finomságokat később is elfogyaszthassuk. Illetve annyi egyszerre általában nem fogy el, amennyi beérik, fogyasztható stb. A "fölösleggel" valamit tenni kell.
Mivel itt is azt az elvet szeretnénk követni, hogy minél egészségesebb legyen a kész termék - ha már úgy jött ki a kertből, akkor pont itt, a célegyenesben ne rontsunk el semmit sem - arra kell törekedni, hogy a lehető legkevesebb tatrósító szert használjuk, de az a legjobb, ha semmit nem teszünk bele a lekvárba, befőttbe, savanyúságba stb. A megfelelően kiválasztott technológia amúgyis feleslegessé tesz minden adalékot, már csak azért is, mert dédanyáinknak nem is volt ilyenjük, és mégis teli volt a kamra lekvárokkal pl.
Szóval az eltevéskor is a jól bevált, ősi módszereket kell használnunk, ami lehet, időigényesebb, de egészségesebb is. Az egészség pedig minden időt és pénzt megér!
A saját kertből származó gyümölcs a legbiztosabb forrás, mi csak tudjuk, hogyan termett az a gyümölcs, permeteztünk-e egyáltalán, és ha igen, akkor mivel. Itt jegyzem meg, hogyha őshonos, régi fáink vannak, akkor azok bizony jól elvannak különösebb permetezés nélkül is, sőt. Minél inkább különlegesebb, nemesített fajról van szó, annál több "gyógyszerezést" igényel, és ezt bizony figyelembe kell venni a fogyasztáskor is. Ha már mindenképpen permetezni kell, akkor olyan szereket használjunk, amelyek lebomlanak, nem halmozódnak fel sem a gyümölcsben, sem a talajban - így bekerülve más növényeinkba! -, amelyeket megenged a bio-termesztés is, illetve amit dédszüleink is használtak. (Ez egy külön írás lesz, most nem ez a fő téma.)
Ha venni kell a gyümölcsöt, akkor is igyekezzünk megbízható, tiszta forrásból vásárolni.
Ne sajnáljuk a lekvárfőzés hosszadalmasabb, hagyományos módját választani, és nem "gyors zselésítő"-vel öt perc alatt összedobni azt a fincsi baracklekvárt.
Ha csak lehet, van rá helyünk és eszközünk, kondérban főzzük a lekvárt, mert a lekvárfőzés az családi - társadalmi - esemény is egyben, és a kondér mellé többen odaférnek, mint a sarokba szorított gáztűzhely mellé.
Ha van rá lehetőség, akkor ne a gáztűzhelyen főljön a lekvárnak való. Egész más lesz ám az íze...
A főzés során persze sok vitamin lebomlik a gyümölcsökben, de az egyéb hasznos alkotók megmaradnak. A téli vitaminforrás nem a lekvár lesz, hanem pl. a házilag savanyított káposzta/savanyúság.
A tartósítószer elhagyására egy jó ötlet: az alaposan megmosott üvegeket töltsük meg forró vízzel és állítsuk őket melegvizes edénybe, a csavaros kupakokat is "főzzük ki".Amikor a lekvártöltés következik, az üvegekből a forróvizet kiöntjük (bele egy következő adag üvegbe pl., ne vesszen kárba), és az üveget a lekvárral teljesen megtöltjük, egy picit túl is csordulhat. Az üveget lezárjuk egy forró kupakkal, és fejreállítjuk, és így hagyjuk kihűlni. Amelyik baci ezt a tortúrát túléli, az meg is érdemli. A kihűlt üvegeket talpra állítjuk, és a kupak tetejére teszünk egy pici szalicilt és lekötjük egy szalvétával úgy, hogy a kötés/befőttesgumi a recék alatt legyen. A párolgó szalicil gáza megakadályozza, hogy a kupak peremén ormlást okozó kórokozók telepedjenek meg, viszont a lekvárba nem tud behatolni sem a baci, sem a gáz.
A lekvárfőzés mellett egy másik hasznos és nem túl bonyolult, de tapasztalatot igénylő módja az aszalás. Aszalni szinte mindent lehet, almát, körtét, szilvát, barackot, de zöldségféléket is. A tapasztalat fogja megmondani, hogy az adott gyümölcsöt mennyire kell megaszalni, ez meddig is tart stb. Pontos recept nincsen... csinálni kell.
Aszalni lehet sütőben, kemencében, cserépkályhán, akár a radiátoron is (téli aszalás). Vagy  építhetünk is saját aszalót, mondjuk sörösdobozokból épített napkollektor-fűtéssel, mint amilyen ezen a kisfilmen is látható:


Aszalni, szárítani nem csak gyümölcsöt lehet, hanem zöldséget, gyógynövényeket is, így a szárított zöldségekből megvan a saját, vegyszer- és adalékmentes "Vegeta", és a saját szárítású gyógy- és fűszergyűjtemény sem utolsó...
A legkézenfekvőbb megoldás néhány gyümölcs, zöldség esetében - no meg ha van erre alkalmas kamra, pince - hogy csak úgy, ládában, homokban stb. tároljuk a termést.
Most ennyi, folytatása szerintem következik...