2013. május 31., péntek

... de miért is kell a kerted? - III.

Kedves Olvasóm, ha egyszer kicsit több időd van, akkor menj el egy közértbe, egy szupermarketbe, hipermarketbe, ahova szoktál, és szánj rá időt, és alaposan nézz meg több, különböző élelmiszert. Illetve a csomagolását, ahol ott van, hogy mi van benne.
Meg fogsz lepődni. Azon már valószínű nem, hogy milyen hosszú tud lenni a felsorolás, meg hogy tele van E-számokkal. Azon fogsz meglepődni, hogy ezt a valamit élelmiszernek adják el.
A teljesség igénye nélkül nézzünk meg egy-két kategóriőát, amit a felsorolásban találhatsz.
  • Állományjavító - ezek azért kellenek, hogy az a kotyvalék a lehető legjobban hasonlítson arra, aminek a neve szerint lennie kellene, és ha tényleg abból készült volna, amiből a neve szerint készülnie kellett volna
  • Térfogatnövelő - jó, az élesztő is az, de azt nem azért teszem bele, hogy az egykilós kenyér most optikailag ugyanakkora legyen, mint gyerekkoromban a kilós... különben is, ahogy Besenyő Pista bácsi ("Laár pour Laár" társulat) mondta, "Nem térfogatot akarok enni".
  • Ízfokozó - ezzel egyrészt elhitetik veled, hogy annak az íze, ami látszólag ez, olyan, mint az ízfokozó íze (mert igazából az dominál) és ha valahol mégis beleszaladsz egy valódi abba, aminek ezt gondolod, akkor annak az íze már ne is tessen, és ezt kívánd inkább helyette, másrészt ezzel elérik, hogy még többet akarj fogyasztani ebből a "finomságból"
  • Tartósító - ami azért kell bele, mert 'nincs idő' a hagyományos technológiák alkalmazására (ha abból készül a kezedben lévő, amiből kéne), illetve, mivel ez csak egy turmix a látszat ellenére, ezt a turmixot valahogy eltarthatóvá kell tenni legalább néhány napig, mielőtt végképp szétesne alkotóira. De mivel biztosra akarnak menni, annyit tesznek bele, hogy hónapok múlva is olyan, mint új korában
  • Aroma - ez kicsit hasonlít az ízfokozóra, illetve a kotyvalénak ettől lesz olyan íze, mint amilyen akkor lenne, ha abból készült volna, amiből tényleg kellett volna. Ha az aroma természetes, akkor maga az aroma végülis rendben van, mert valami létezőből vonták ki, de csak ebből a szempontból van rendben, hogy nem egy vegyész kreálmánya, mert onnantól vagy mesterséges, vagy 'természetazonos', ami azt jelenti, hogy olyan, mintha természetes lenne, de mesterséges. Ha meg mesterséges, akkor mesterséges. Az aroma azért is kell, mert annyi eper a világon nicsen, mint amennyi epres termék, és egy ausztrál fa fűrészporából kiváló eperíz állítható elő...
  • Lisztjavító - na ez érdekes. Mert akkor a liszt, amit beletettek a kotyvalékba, nem jó, azaz ROSSZ, és azt meg kell javítani. De attól még rossz lisztet eszünk...
  • Savanyúságot szabályozó - ez is egyfajta tartósító...
  • Módosított keményítő (vagy bármi más) - ez nagy valószínűséggel génmódosított alapanyagból származik, és betegségokozó lehet
  • Hidrogénezett növényi olaj - ez az az ún. "transzzsír", ami nagy valószínűséggel okoz különböző betegségeket, elsősorban szív-érrendszerieket. A baj velük az, hogy olyanok, mint az igazi zsírok, csak a molekuláik szerkezetében van egy kicsi eltérés az igaziakjhoz képest (egy hidrogénatom "transz" állásban van bennük), ami elég ahhoz hogy a szervezet azt higgye, tényleg zsír, de beépőlés, felszívódás, hasznosulás szempontjából már nem jók semmire, "szemetet" képeznek
  • Csomósodás gátló - hogy ne álljon össze, ami egyébként teljesen természetes állapota lenne. Emiatt nem csomósodik össze pl. a só még akkor sem, ha tök párás idő van (ami a sónál amúgy természetes lenne, lévén, hogy megköti a nedvességet, és ettől összeáll, akkor viszont már kevésbé eladható - szerintük)
A lista egyelőre ennyi, mert fejből írtam, nem egy csomagolásról.
Ezek itt, a listában, szinte kivétel nélkül, a szervezet számára IDEGEN ANYAGOK, ezekkel a szervezetünk nem tud mit kezdeni. Nem arra teremtetett, hogy ezeket az izéket feldolgozza. Jó esetben van, amelyik a végeken egyszerűen eltávozik a szervezetből. De sok közülük a tápcsatorna falát átlépve bejut a sejtekbe és ott garázdálkodni kezd. Van ami dolga végeztével kiürül, de van olyan, ami életünk végéig ott marad, és ha újra eszünk ilyent, az is ott marad, tehát az idegen anyag felszaporodik.
A felszaporodás eredménye meg akármi is lehet.
Szóval, ezeket akarjuk-e enni nap mint nap reggelire, ebédre, vacsorára, vagy inkább egy kicsit fáradozunk azon, hogy minél több friss, egészséges, vegyszer- és adalékmentes táplálék kerüljön az asztalunkra?
Lehet, hogy a tecsós csak 9,90... de mellé, az okozott betegség kezeléséhez a gyógyszer 99,90, az orvos 9990,90, a kórház  99.999,90 és hadd ne soroljam tovább, valamint a tecsóba el kell autózni, és ilyen benzinárak mellett...
A döntést mindenkinek magának kell meghoznia, nem akarok én senkit sem megtéríteni. Mindenki a maga - és persze a családja - bőrét viszi vásárra.
Csak azt szeretném, ha elgondolkozna mindenki, és utána döntene.
Reményeim szeirnt amellett, hogy jobb egtészségesen táplálkozni, mert jobb egészségesnek lenni.


2013. május 30., csütörtök

Az Orwelli világ érkezése...?

Szóval ezért kell művelni a kertjeinket... És ezért fontos, hogy minden eszközzel megakadályozzuk a monsantohoz hasonló borzalmak terjeszkedését (sok lúd disznót győz, ne feledjük!!):
A Grow Food, not Lawns Facebook-oldalon sok érdekességet lehet olvasni (angolul tudók előnyben). Ma ezt találtam náluk:
 
"So Monsanto (maker of genetically modified seeds) has a bee problem. The bees keep taking the pollen from Monsanto’s GMO fields and cross contaminating them with the organic plants (at the farmer’s field next door). So to protect their patented seed technology, Monsanto has sued 410 farmers for 23 million dollars because they are growing Monsanto’s cross contaminated plants without permission (and won the suit). Then to make sure this does not happen again, Monsanto re-engineered their plants so that the bees will slowly die out if they come in contact with their genetically modified plant’s pollen (in a matter of days). Does Monsanto have the right to kill off the entire bee population in order to protect their patents?"
 
Angolul nem tudóknak íme a fordítása:
 
"Szóval, a MONSANTO-nak (Genetikailag módosított vetőmagok gyártója) gondja akadt a méhekkel. A méhek ugyanis virágport gyűjtenek az ő GMO-s tábláikról, és keresztbeporozzák ezekkel a rendes növényeket (a szomszéd farmer földjén). Hogy védjék a szabadalmaztatott vetőmag technológiájukat, a Monsanto 23 millió dollárra beperelt összesen 410 farmert, mivel ők engedély nélkül termesztenek Monsanto növényes virágporral keresztezett növényeket (és meg is nyerték a pert!!) Hogy hasonló eset többé ne fordulhasson elő, Monsanto kissé megmódosította a növényeit, mégpedig oly módon, hogy a méhek, ha kapcsolatbe kerülnek a génmódosított növények virágporával, akkor néhány napon belül szépen elpusztulnak. Tényleg joga lenne a Monsantonak, hogy szabadalmai védelmében kipusztítsa a méheket??"
 
A profit érdekében mindenre képesek. Csak pl. azt feledik el, szűklátókörűségükben, hogy
1) ha kipusztulnak a méhek, akkor az ő GMO-ikat sem lesz, ami beporozza, és akkor elmehetnek a sóhivatalba (bár valami olyant olvastam, hogy már kutatják a robotméheket, amik majd felismerik a monsanto szabadalmas növényeket ésatöbbi) 
2) Einstein bácsi aszonta, ha a méhek eltűnnek, akkor az emberiségnek kb. négy éve van, és semmi garancia nincs arra, hogy jól is számolt, és akkor a kukába kerül minden monsantos gazficok is, mert neki sem lesz mit ennie!!! Annyi robotméhet meg nem lehet legyártani, annyiféla programmal, hogy mindent be tudjanak porozni.
 De hát a profitéhség, kapzsiság nagy úr... csakhogy... magukkal vinni a túlvilágra úgysem tudnak SEMMIT...

... de miért is kell a kerted? - II.

Amilyen egyszerűnek tűnik a természet működése - bár végső soron az, hiszen a Teremtés mindig a lehető legegyszerűbben végzi a dolgát - annyira bonyolult is. Ami végső soron szintén csak egy látszat... akkor is, ha ez elsőre ellentmondás.
Minden a teremtőjéhez, a forrásához igyekszik vissza. Proból vagy és porrá leszel. A közben megtett út pedig szépen belesimul a teremtésbe, azzal maximálisan összhangban van.
Nézzük akkor, hogy hogy is állunk az előzőekben említett tápanyagtartalommal.
A Teremtés normális működése mellett ami kikerül a földből, az oda vissza is jut előbb-utóbb, ilyen vagy olyan formában. A visszajuttatásban nagy szerepe van az életnek, hisz a visszajuttatást is élő szervezetek végzik. Az ő feladatuk, hogy újra felhasználhatóvá tegyék mindazt, amit pl. mi már nem tudunk hasznosítani, vagy lebontsák és a talajba juttassák pl. egy kidőlt fa minden alkotórészét, így segítve a fa-utódok tápanyaghoz jutását.
A kertészkedés során tehát gondoskodni kell arról, hogy amit kiveszünk finom, egészséges, tápláló zöldségek formájában, azt vissza is kell adni, mert különben a következő évben már nem lesz olyan tápláló és egészséges a zöldség, a következőben még kevésbé és így tovább, amíg a kertben is eljutottunk addig a "vacak" terményig, ami manapság a szupermarketek polcairól levehető.
Ez a visszaadás, visszatáplálás pedig akár egész évben folyamatos lehet:
  • Az udvarban lenyírt fűvel takarhatjuk a veteménysorok, tövek közti területet, aminek eredménye lesz, hogy a növény körül a talaj nehezebben szárad ki, az alul lévő, rothadó növényi részek gazdag tápanyagot boztosítanak a fejlődő növényünknek, a talajlakó állatoknak, akik pl. az ásást is elvégzik helyettünk ésatöbbi (a lenyírt füvet elkérhetjük a szomszédtól is, ha neki nem kell és csak kidobná mondjuk a kukába)
  • Ősszel a lehullott falevelekkel is betakarhatjuk a kerünket, jó esetben tavaszra ennek nagy része már szinte föld lesz - de ez nagyban függ a levelek fajtájától; arra ügyelni kell, hogy diólevelet csak olyan helyre terítsünk, ahova biztos nem fogunk ültetni semmit, mert csírázásgátló anyagok oldódban ki a levélből (de pl. jó talajtakaró lesz belőle pl. díszcserjék alá, ha nem akarjuk, hogy nagyon körbenője őket a fű)
  • A konyhai hulladékokat, szobanövények leszedett részeit, tönkrement ajándék virágcsokrokat, felaprított lemetszett ágakat, fűrészport stb. elkomposztálhatunk, és a kész komposztot kiszórhatjuk a kertbe
  • A komposztdombra üríthetjük az alomszéket is
  • Ha állatokat tartunk, akkor az ő trágyájuk is komposztálható vagy közvetlenül kiszórható a kertbe
  • Hamár nem tudják a veteményt bántani, akkor a tyúkokat ki is engedhetjük, hadd kapirgáljanak, csipegessenek, így gyommagokat is, kártevőekt is felcsipegetnek
És még sorolhatnánk, de most hirtelen ennyi jutott eszembe. Így a műtrágyára semmi szükség nem lesz, már csak azért sem, mert - mint a neve is mutatja - ez MŰ, a teremtésben elő nem fordul, így igazából a természet nem sokat tud kezdeni vele. Ha tudna, akkor nem lenne annyi műtrágyamaradék az élő vizeinkben.
A kiskertben a vegyszerezés is felesleges. Megfelelő fajtaválasztással, növénytársításokkal, egymást védő növények telepítésével minden megoldható. Nézzünk körül a természetben: burjánzik minden, pedig ott sem permetez senki. A jövények egymást védik, segítik.
Ami pedig kertünkben felesleges, azt a zsíroskenyér-meghajtású kisgépekkel (pl. kapa) magunk is megoldhatjuk.
Egyébként, ha hagyjuk a kertet egykissé eldzsungelesedni, vagy legalább egy részén érintetlenül hagyni, hadd burjánzzon ott az élő természet, akkor ezzek lakóhelyet, búvóhelyet is biztosítunk egy csomó önkéntes segítőnek: madaraknak, rovaroknak, férgeknek, akik összeszedegetik a kártevőket.
Lehet, hogy ezekkel az elvekkel kicsit szembe megyünk a hagyományokkal, ahogy a kerteket művelték az utóbbi időkben - szinte tisztára söpört sorközök, sehol egy gyom, sehol semmi zavaró, a kikapált dolgokat is kihozzuk a sorok közül, hogy néz az ki otthagyni - viszont így sokat tettünk annak érdekében, hogy a természet körforgását ne megszakítsuk, csak talán icipicit megsértsük, ami sérelem könnyen be is gyógyul.
Ám ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb: egészséges, tápláló, tiszta, teljes értékű, élő  ételek kerülnek a családunk asztalára, és ez minden fáradságot megér.


2013. május 27., hétfő

... de miért is kell a kerted? - I.

Elkezdtem ezt a blogot írni, hogy itt is terjesszem mindazt, amit egyrészt tapasztalok, másrészt amit tanulok, olvasok, látok, hallok annak kapcsán, hogy önellátás.
És akkor eszembe jutott, hogy a miértről még nem volt szó.

Szóval, miért is műveljük meg a kertjeinket?
A válasz nem is olyan könnyű...
De a legfontosabb talán az, hogy az egészségünk mindennél többet ér, és az egészségünk egyik alappillére a táplálékunk, azaz egyáltalán nem mindegy, hogy mit eszünk meg nap, mint nap.
Abba most inkább ne menjünk bele részletesen, hogy milyen alkotói vannak a tálplálékunknak, mikre van szükségünk, mert nem tudományos értekezést akarok írni. Legyen elég annyi, hogy fogyasztanunk kell szénhidrátokat, zsírokat, fehérjéket, vitaminokat, nyomelemeket és egy csomó mindent, erről százféle forrásból lehet tájékozódni, miből mennyit tart a tudomány mai állása szükségesnek, egészségesnek satöbbi.
Inkább arról szólnék, hogy ezt a tudományos koktélt, ami a táplálékunk, honnan kellene beszerezni, és miért pont onnan kell megszerezni.
Hogy világosabb legyen néhány következő gondolat, el kell mondani, hogy az ember, mint a természet, mint a Teremtés része, nem csak az a hús és csonttömeg - kiegészítve ezzel-azzal -, amit közönségesen látunk, hanem energia, rezgés, információ is.
Fizikából tanultuk, hogy az azonos rezgések erősítik, az ellentétesek pedig gyengítik, kioltják egymást. Ez érvényes például a hanghullámokra is, és érvényes a nem fizikai síkú rezgésekre is.

A leginkább tápláló étel az, ami ugyanazon a rezgésszámon dolgozik, mint az, aki azt elfogyasztja, akkor lesz a leghatékonyabb a felszívódás, a táplálás, akkor lesz a leghatékonyabb az információátadás. Ugyanaz a frekvenciája - közel ugyanaz - annak a tápláléknak van, ami ugyanott él, ugyanott terem, ahol mi. A legközelebb hozzánk az van, ami a kertünkben terem. Azt a kört, amin belül a nekünk legmegfelelőbb táplálék megterem, egyébként úgy húzhatjuk meg, hogy mindaz, ami táplál minket, az egynapi járóföldön belül terem meg. Innen válogathatjuk össze mindazt, amit egy-egy nap elfogyasztunk. Innen kellene összeválogatnunk a mai ebédet, a holnapit, és a két év múlvait.
Ezzel szemben... a mai ember, a civilizált ember - sajnos nem csak a városi, hanem a falusi ember is ilyen, elmegy valamelyik boltba, és megvesz valamit, amiről nem is tudjuk legtöbbször, hogy honnan érkezik a hűtőpultra. Nem tudjuk, milyen körülmények között termett, növekedett, milyen körülmények között tárolták, szállították, egy a biztos, hogy bőven túlról van az egynapi járóföldön.
Emiatt tehát már nem jó. Ártani persze - reméljük - nem árt, de nem  is használ annyit, mint az egynapos körben belül termett. Ami miatt persze érdemes meggondolni, hogy a messziről jöttet fogyasztjuk-e, az az, hogy a termesztés, feldolgozás, szállítás közben vajon milyen (vegy)szerekkel került kapcsolatba, ami viszont okozhat problémákat.
Már ha lehet tudni, hogy az a sárgarépa honnan való...
A másik dolog, ami miatt saját termést kell enni, az a tápanyagtartalom, elsősorban vitamin és ásványianyag tartalom.

Sokat lehet arról hallani, olvasni, hogy napjainkra a legtöbb zöldség - és gyümölcs - tápanyagtartalma a töredéke a mondjuk 50-60 évvel ezelőttinek. Biztos sokan elgondolkoztatok azon, hogy miért van ez? Hova tűntek a vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek a répából, káposztából, retekből és a társaikból...?
A válasz amilyen bonyolult, annyira egyszerű is: mindaz, ami hiányzik a zöldségekből, az hiányzik abból a talajból, amiből pl. a sárgarépa felszívhatná magába. Hova tűnt a talajból? A korábban ott termett sárgarépa-nemzedékek elfogyasztották - magukba építették -, viszont nem került vissza ebből semmi, vagy szinte semmi, és előbb-utóbb a talaj kimerül.
Ennek oka a monokultúrás termelés, oka a műtrágyázás, oka a locsolás, a gyomirtózás, vegyszerelés, permetezés, oka mindaz, ami az élelmiszer-termelést kivette a teremtésből.
A műtrágya neve is megmondja, hogy az MŰ. Mesterségesen előállított halott anyag, amivel az élő természet, a teremtés nem tud mit kezdeni, legfejjebb nagy energiával tudja egy pici részét hasznosítani.
A műtrágya helyett vissza kell térni a szerves tápanyag-visszajuttatásra, ami lehet komposzt, lehet baromfi-trágya, nyúltrágya, disznótrágya, ezek keveréke, és akkor még nem beszéltünk az alomszék "terméséről", ami szintén felhasználható a kertben - ahogy az régen is megvolt.
A kertben sokkal könnyebben begyógyíthatjuk a Földanya sebeit, mint egy hatalmas monokultúrás táblán - persze ott sem lehetetlen, csak tovább tart, sokkal keservesebb folyamat, hiszen azt a földet sokkal jobban kizsigereltük.
A saját kertben könnyen megtermelhetjük a vegyszermentes élelmiszerünket, ami egészséges, biztos forrásból van, tiszta, és tápláló.
De hogy ne legyen túl hosszú... folytatása következik!

2013. május 17., péntek

Kertészkedünk...

Nem vagyok mezőgazdasági szakember, mindössze eldöntöttem, hogy amit csak tudunk, és amennyit csak tudunk, azt megtermeljük magunknak.

A "MIÉRT"-re igazából nagyon egyszerű a válasz: Mert tudni akarom, hogy amit elfogyasztok, az biztosan nem a Föld túloldaláról, elgázosítva érkezett az asztalomra, hanem csak kiléptem az ajtón és kihúztam, letéptem, fölszedtem, kiástam és esetleg csak úgy, mosatlanul, a kert közepén állva jóízűen befaltam.
Persze van, aki azt mondja, hogy olcsóbb a tecsóban megvenni, mert az csak 9,90. Persze, hogy annyi, de mellé a doki 990, a gyógyszer 9990, a kórház meg 99990.
Azért meg, amit épp az előbb ettem meg jóízűen csak egy kicsit kellett kapálni. Ingyen. A kapát meg csak egyszer kellett megvenni, onnan működik ez a kiváló, mellékhatásmentes gyomirtó készülék (a "Kapazin"). És benzin sem kell bele, mert elmegy az mindennel, zsíroskenyérrel, meggylekvárral, tökfőzelékkel vagy rántott csirkével is.


Krumpli kerül a földbe
Az okos könyvekben, okos videókban azt találtam, hogy egy családnak a szükséges zöldségfélék megtermeléséhez kb. 150-200 négyzetméternyi földterület kell. Ennél több is van a kertünkben, tehát jó eséllyel indulunk el ezen az úton. Olyannyira, hogy még krumpli is lesz a kertben, talán több is, mint kell, de az nem baj, mert a krumplit szeretjük. Meg lesz helye egy-két "vadabb" vagy inkább úgy mondom szokatlanabb növénynek is, mert csicsóka is kerül majd meg egy kis seprűcirok például.

A kertet eleve nem "hagyományosan" terveztem meg, hanem az "Öngyógyító kiskert" elméletét vettem alapul (találtam egy kivonatot a könyvből, a lényeg benne van, a teljes mű pdf formátumban innen letölthető, nekem az oldal kicsit lassan jött le, de megérte a várakozást), egy kicsit megvariáltam, mert természetesen nem fogok minden olyan növényt termeszteni amiről ő ír, a paprikáról meg, ami nekem fontos, egy szó nincs benne. Hiába, náluk ez nem olyan szoros része az étkezéseknek, mint nálunk.

Sorol a borsó
Mindenesetre a kert egyik felében sorokat alakítottam ki javarészt, egy kis kivételtől eltekintve, olyan helyet hagytam ki, ami az almafa alatt/mellett van, és oda a jövőben egy fóliasátor fog kerülni. Legalábbis ez a terv.
A másik oldalt részben a könyv elvei szerint terveztem meg, mert több sorban van egyforma vetemény - krumpli, illetve kukorica - és köztük egy-egy sor más. Illetve a káposzta még inkább nincsen, bár mintha kelne itt-ott egy kicsit. A palánták meg nem bírták a gyűrődést...

Napraforgó
Az alapelvek szempontjából viszont sok érdekes van benne, érdemes átböngészni annak, aki egy kicsit másképp - és kevesebb, illetve másfajta munkával - akarja a kertjét művelni.
Megint csak hangsúlyozni kell, hogy amikor rááll az ember egy új kertművelési módszerre, az igazi eredményt nem az első évben fogja megtapasztalni, mert amíg az új rendszer felépül, az belekerülhet két-három évbe is, de lehet, hogy tovább is eltarthat. A türelem ebben az esetben - is - nagyon fontos tényező.
Már csak azért is, mert az időjárás nem mindig engedi meg, hogy akkor menjek a kertbe pl. veteményezni, amikor én szeretnék, mert egy éjszakai eső máris keresztbe húzhatja a számításaimat. Mint ahogyan azt meg is tette nem egyszer mostanában.
Mindenesetre jó látni, ahogy elkezdenek kihajtani a magok, megjelennek a krumplilevelek, jó tudni, hogy a munkánk első eredményi már láthatóak. 


2013. május 7., kedd

Kertészkedés kicsit másképpen

Ha akarom, a kertészkedés bizony nem is olyan egyszerű... Főleg, ha egy szakember az, aki ezt mondja neked.
Ugyanakkor ezt is megteheted, hogy megfigyeled, a természet hogyan működik, és azt a működést igyekszel lemásolni a saját kertedben is. Hiszen az erdőn-mezőn sem kapál senki, nem ás senki, főleg nem locsol senki - illetve a teremtés végzi el mindezt - és mégis burjánzik az élet.
A minap leltem erre a filmecskére - van magyar felirat is hozzá - amelyben egy idős amerikai hölgy beszél a saját kertészkedéséről, hogy hogyan talált rá a természet másolására. Amit ő csinál, az már szinte permakultúra.
A filmhez annyi a megjegyzésem, hogy a hölgy talajtakaráshoz szénát - "hay" - használ, a fordításban szalma szerepel.
Az interneten barangolva, ezt-azt elolvasva, előadást meghallgatva magam is egyre inkább hajlok annak elfogadására, hogy ha a kertet az ember saját maga és családja ellátására használja, ami az elsődleges cél kell, hogy legyen, akkor igaz az az állítás, hogy napi egy-másfél óra munkával ezt a célt el is lehet érni.
A többi időben pedig szabadon teremthetünk, szabadon élhetünk.

Almaszüret
Persze, amikor pl. betakarítási idő van és érik valami, amit le kell szedni, fel kell dolgozni, akkor ez az idő lényegesen több, de ilyen nem sok van.
Akkor is más a helyzet, amikor árutermelésre adjuk a fejünket, mert akkor megint csak több munkánk van azzal, hogy rendszeresen foglalkozni kell az "áruval": felszedni, csomagolni, szállítani, értékesíteni stb.
Azonban a hétköznapi ember első és legfontosabb célja az legyen, hogy magát és családját ellássa friss, egészséges, és ami a legfontosabb, ÉLŐ táplálékkal.
Ez pedig tényleg nem kíván naponta sok-sok órányi munkát.

Betakarítás - befőzés
Ami idő, és amihez türelem kell, az az, amíg a kertünket olyanná alakítjuk, amilyennek látni szeretnénk, amelyik a legjobban kiszolgálja az igényeinket. Az is eltart két-három évig, amíg a kertben pl. kialakítjuk a talajtakarásos művelést, hisz első évben szinte nincs is mivel takarni, hanem úgy gyűlik minden össze az év során, majd mire az összegyűjtött "alapanyagból" használható anyag lesz, az szintén nem néhány napos folyamat.
A Teremtés nem kapkod, meg kell adni mindennek az idejét. Ha ezt nem tesszük, akkor bizony megnézhetjük magunkat...
Úgyhogy addig is jó kertészkedést, kísérletezést és türelmet kívánok mindenkinek, magamnak is!

2013. április 17., szerda

Vedd észre... a természet szépségei

A saját kertedben is ott van a szépség, csak észre kell venni...


Barka, friss táplálék a méheknek...


"Kék ibolya, ha leszakítanálak..."


Nárcisz
De ott van a szépség az esti sétákban is...


Meggyfa-virágzás
Naplemete színei

Tükörkép


A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!