Vályogos tapasztalataim - hosszú lesz :-)

A kiinduló helyzet: valami 400 m2 falfelület - ez csak durva becslés. Valamint a "Magad uram, mert szolgád nincsen", ugyanis segéderő nincsen, illetve aki van, az inkább ne legyen. (Ló)trágya kimaradt a keverékből, mert az nem volt kéznél.
 

Szóval magam nyomtam.
 

Első lépés: megtalálni a helyes keverési arányokat. Nálunk az a jó, hogy olyan agyagos a föld, hogy eső után, ha megszárad, hát 1 mm-re megy bele az ásó. Nem baj, kipróbáltuk Vass Zoltán bátyánk alapreceptjét - repedt is, mint a parancsolat, úgyhogy jöttek a kísérletek.
 

Azt is csak úgy a magam módján, a magam esze után.
 

Különböző arányban kevertem a földet - volt némi saját telekről, volt több az utca végérő, ott volt fölösben, meg volt valamennyi bontott vályog is - és csináltam a műhely falán foltokat. felírva, melyik folt milyen keverés. Amelyik a legszebb eredményt adta, az volt a győztes. A balhé kedvéért csináltam egy olyan foltot is, ahol csak a jó agyagos sárga bányai homokunkat kentem föl. Az is tökéletes lett, és meg sem moccant az alatt a majd' 5 év alatt, amíg elértem a műhelybe a tapasztással.
A legszebb amúgy az lett, hogy 1 rész föld, egy rész homok, ami főleg szürke - folyami - homok és kevesebb sárga bányahomok volt. Ehhez jött a víz, és pelyva. Ez a keverék ment föl a falra alsó - durva - rétegben. Előtte a falat vízzel belocsoltam, csak simán fándliból locsolva, lehet bőven, nem árt a vályognak, és jobban ráhúz a tapasztás, ugyanakkor nem lesz a ráhúzás túl gyors - mert ha gyorsan meghúz, akkor akármilyen keverék is reped. Ja és kánikulában is reped, akárhogy locsolod be előtte. Akkor abba is hagytam, mert rossz volt nézni, hogy egy métert haladok, és már reped is.
 

A tapasztás előtt a nagyobb egyenetlenségeket - kicsorbult vályogsarkok, technikai lyukak, vályog egyenetlenségből adódó eltérések - bővebben pelyvázott anyaggal nagyjából kitömtem.
A durva rétegnek "engedélyeztem" némi repedést, nem nagyokat, csak amiről tudtam, hogy a simítózás befogja.
 

A simítást kb. ugyan ezzel a keverékkel csináltam, pelyva nélkül, vékonyabban felhordva.
Előbb csak a simítórétegnél - nem mindjárt a kezdetektől fogva, mert csak később jött az infó - csináltam azt, hogy a kész felületet esetleg némi szikkadás után vizes meszelővel áthúzgáltam, ilyenkor nagyobb melegben is kevésbé volt hajlamos a repedésre. Kipróbáltam a durva rétegnél is, és ott is működött, kevésbé repedezett.
Elsősorban a simításkor működött az jól, hogy a durva rétegen nem belocsoltam, hanem kicsit hígabbra kevertem a simítót, abban volt így a víz, és így is szép eredményt adott.
Aztán mikor megszáradt, jöhetett rá a meszelés, kb. 3 rétegben.
 

Bár törekedtem rá, de ha nem sikerült olyan sima felületet alakítanom, hogy a légy is elcsússzon rajta, nem zavart, nem zavar, szerintem a sima, merev, "hideg" felület nem is illik a vályoghoz, nem baj, ha kicsit "hepehupás". Ezzel persze lehet vitatkozni, de nekem, nekünk így is tetszik. Én csináltam, és nem vagyok kőműves/szobafestő. (No meg azok is tudnak még ilyent sem csinálni, de a jelenlévők kivételek természetesen.)

A villanyvezetékek visszatapasztását - meg a vízvezeték nagyobbra vésett fali szakaszait is ezzel az anyaggal csináltam, annyi különbséggel, hogy az első menetben kicsit több pelyvát raktam bele, hogy a szálak jobban tartsanak, sőt, a konnektor/kapcsolódobozokat is ebbe raktam, ezzel rögzítettem, nem gipsszel. Ez alól egy helyen van kivétel, de csak azért, mert a máshol használt gipszes glettet el kellett használni, és egy csíkban nem oszt, nem szoroz, hogy gipszes.

Van olyan simítóréteg is a házban, főleg a ház régi felében, ahol a vakolatjavítások utolsó simítását azzal az agyaggal csináltam, amit többek között a kályhaépítéshez is használtunk (ez a nógrádsápi/acsai kavicsbánya "meddője") - ehhez nem kellett homokot kevernem, ez épp úgy jó, ahogy elhoztuk. Szép simára lehet kidolgozni, egyáltalán nem reped, és szép felületet ad. És a színe is tetszik, szép okkeres sárga.

Bár eleinte kicsit félve dolgoztam az anyaggal, hamar ráéreztem az "ízére", és egyre bátrabban nyúltam hozzá, majdhogynem kísérleteztem folyamatosan. Rájöttem, hogy egyáltalán nem egy ördöngösség az egész, csak hagyni kell, hogy menjen a kezed. Az adott nagy lökést a bátorsághoz, amikor a fecskék az éléskamra, meg a műhely egy-egy gerendájára - még nem voltak benn ablakok, így szabadon betévedhettek - odarittyentették a fészkeiket, ami csak sár volt és száraz fű, és sikeresen felnevelték fiókáikat - s mindezt a szemem előtt. Hát ha nekik ilyen könnyen megy, úgy hogy csak a csőrük van, akkor én miért aggódjak, akiken ugyan csőre nincs, de van két keze, meg szerszámai, amik segítenek - ha segítenek, he-he - szóval nem kell aggódni, menni fog ez. Ha a gerenda függőlegesén megtapad a sár, akkor a "sárfalon" is megtapad a sár.
Ami szintén jó dolog, hogy ha munka közben lepotyog valamennyi, mert úgyis lepotyog, akkor sincs semmi vész, ha meg is száradt, fel lehet szedni, vizet neki, és lehet használni. Ez még a mészhabarcsra sem igaz... De azért találtam arra is felhasználást: a régi levert vakolatot összetörtem, a nagyobb darabokat kirostáltam és az apraját felhasználtam a téglaburkolat alá aláágyazásnak, kevesebb homokot kellett rostálnom.

Ha a kezdetekkor annyit tudtam volna, mint most, több dolgot is másképp csinálok, de nem baj, amit megcsináltam, az kész, nem reped, nem potyog, nem kell javítgatni - csak ahol közben levertük pl. egy szál padlódeszkával - úgyhogy rosszat biztos nem csináltam.

Csak bíztatni tudok mindenki, hogy csak bártan, hölgyek, urak, csak bátran.
A munkákról fotókat itt találtok: https://www.facebook.com/peter.szarka.3/media_set…
 

Néhány videó pedig itt van: https://www.youtube.com/results…
 

Jó szórakozást, jó építkezést, felújítást!

Magébresztő

2015. november 4-én indult „MAGÉBRESZTŐ" címmel szerves műveltségi sorozatunk.
Az egyes részeket elkezdtem feltölteni a YouTube videómegosztóra, hogy ha lemaradtál, vagy ha messze laksz, akkor is meg tudd nézni, hallgatni az igazán remek előadásokat.
Az anyagokat itt, az oldalsávban, a „MAGÉBRESZTŐ" fül alatt találod.
Jó tanulást.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Tapasztalataim a kertben

Gondolkoztam, milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, mert ez is a kerti kísérletekről szól, de ilyen cím már annyi van, hogy én sem tudom, melyikbe mit írtam.

Szóval tapasztalatok. Az ember olvas, hall sok mindent, amit egy jó ismerősöm után én is úgy fogadok, hogy kiindulásnak jó, de mivel nincs két egyforma kert, ami tetszik, ki kell próbálni, és levonni a következtetéseket.

Ősszel a kertben egy sávot vastagon betakartam diólevéllel. Alatta volt már mindenféle vegyes kerti hulladék zöldféle, nyírott fű, úgyhogy bátran tettem rá a levelekből, volt honnan. A levél alól - úgy látszik most - egyelőre csak a tarack jön ki, de mivel ez jókedvében a betonon átjön, ezen nem lepődtem meg. De nem vészes a mennyisége... még nem próbáltam kihúzgálni, de gondolom nem lesz túl nehéz. Aszattal ezen a területen nem nagyon találkoztam, pedig van - illetve tavaly volt - rendesen. A diólevél alá tavasszal egy részébe krumplit ültettem. Nem sokat, de azért nem is két fészekről van szó. Állítólag a krumplit nem zavarja a diólevél, hát akkor lássuk. Növényke még nem jelentkezik, de végül is van ideje... Egy-két paradicsompalántát is ültetek majd ide, állítólag ezt sem zavarja a diólevél. Kipróbáljuk...

Egy másik sávot szintén levéllel takartam, ide a parkból került vegyes lomb. Tavaszra elég sok apró magoncocska dugta ki a fejét, de ezeket megszüntetem, nem erdőt akarok telepíteni, legalábbis nem ide - az ősszel lesz olyan helyem, ahova megint viszek ilyen lombot, ott aztán kelhetnek a magoncok, és amelyik bír, meg is erősödhet. Ebbe a sávba a következők mentek: Egy sorba cékla, egy sorba retek - ezek úgy tűnik, nem csinálnak semmit, de még várok, ki tudja, hogy bírják a magok ezt a leveles környezetet. Duggattam hagymát is - korábban már csináltam ilyet, kicsit más összetételű levéltakarás volt akkor - az már szépen mutatkozik. Ebben a levéltakarta parcellában is tör át a tarack, nem nagy mennyiségben, itt próbálkoztam kihúzni, igen könnyen jön, változó hosszúságú gyökérrel. Ide fogom kiültetni a paradicsom- és paprikapalántákat, amiket vettem, meg amiket még kapok. A saját palántanevelés az idén nem sikerült, SEMMI nem kelt ki, pedig kb. ugyanúgy csináltam, mint tavaly, igaz kicsit más helyen volt a nevelde. Dehogy semmi ne keljen ki, az kissé érthetetlen... Lehet, hogy hideg volt...? (Nincs benti nevelésre alkalmas helyem egyelőre, így melegebbre fordult időben kint vetem a magokat, üveg takarással.)

Szalmabálás eprest csináltunk az ősszel ismét, a bálákra alommal kevert, állott vegyes tyúk- és nyúltrágya került, erre rostált komposztföld, ebbe ültettük az epret. Majd az egészet betakartam diólevéllel. Tavaszra a gaz - trágyában lévő gyommagokból - ott kezdett kibújni, ahonnan a tél lesöpörte a diólevelet, de ez nem számottevő. Az eprek szépek, erősek, erős hajtások indultak meg rajtuk, némelyiken virág is van :-) A köztes részekre majd ültetek paprikát, meg talán kerül bele dughagyma. Meglátjuk...

Őszre melegágyas fóliasátrat szeretnék építeni, és tavasszal abban kezdeni a palántanevelést meg korai veteményezést. A helye megvan, csak meg kell csinálni.

Tavaly kibővült a "birodalom", sikerült egy üres telket megvennünk. Lucerna volt benne, de jórészt már csak foltokban van, gondolom kiöregedett. Ennek egy részére gyümölcsfák kerülnek majd,  egy másik részére bogyósok, tán némi szőlő, a fennmaradó rész pedig "kert" lesz, lett. A bogyósok közül már betelepült 60 tő málna, 5 feketeribizli, aztán majd lassan jön a többi is. Ősszel kapunk gyümölcsfa-oltványokat is. A "kert" részt ősszel felszántattuk, tavasszal berotáltattuk, jó sok fűgyökér-csomó és lucernagyök van benne, ami kijött belőle, kint van, ami bennmaradt, majd kijön. Került ide krumpli: árkolás, bele a krumpli, rá kis hamu, visszatakarás és bakhátalás, majd szalmatakarás került az egészre. Még nem látszik, hogy mit csinál a krumpli, de még nincs is "annyira" régen a földben, másnál nem nagyon látok még kibújt növénykét. Két sorra - ezek kissé távolabb vannak a többitől, másik fajta krumpli került bele . kicsit később került rá a szalma, itt tegnap láttam a szalma szélében három helyen krumplilevelet, jó haragoszöldeket. A harmadik krumplis területen az ültetéskor a gumók mellé - növényvédelmi célzattal - dughagyma, két "fészek" közé fokhagyma került, és jobbára csak a sorközökbe került részben kint telelt, elhagyott lucernaszéna és szalma. Itt a hagyma már kibújt. A "krumplis oldalon" van még zöldborsó, ez is szépen kikelt az első kiadósabb esők után, valamint hagyma, ez is szépen sorol.

A krumplival átellenes félre kukoricát ültettem - hogyha lesz remélhetőleg őszre néhány tyúkocska, legyen nekik ennivaló - meg napraforgót, kétfélét, fekete szeműt, amilyet madáreleségnek lehet kapni, meg fehér szeműt, utóbbi remélem jó magasra fog nőni, nagy virággal, ilyenről szereztem a magot. Ja és a kukorica közt van egy sor "nyolcsoros", amiből majd télen az adventi mákos kukorica készülhet.

Fejjebb írtam a gyümölcsfákat... Megpróbálkozom a magról neveléssel is, már csak azért is, mert szenzációs felfedezést tettem: a félérett komposztkupacba beleszórtam egy marék cseresznyemagot - a határban rábukkantunk egy öreg, "fehércseresznye"-fára, finom, sárgára érő gyümölccsel, gyerekkorom óta nem ettem ilyet - és néhány hete felfedeztem, hogy ahova a magokat szórtam, egy csomó magoncocska dugta ki a fejét. Remélem őszre megerősödnek annyira, hogy ki tudjam ültetni őket. Úgyhogy ősszel szórok szét még gyümölcsmagot, letakarom avarral, aztán meglátjuk, élnek-e a felkínált eséllyel.

Készült még egy kicsike "ágyás" a korábbi szalmabálás eper mellé - az eper alól már kivonult a bála, viszont most gyönyörű az eper, szép, erőteljesek a hajtások, és tele van virággal, remélem szépen érni is fog, és az idén nincs benne csiga, csak párat kellett repülőtanfolyamra küldenünk... Szóval ez az ágyás nyírott fű alul, rajta hároméves komposztdombból a rostált föld, ebbe dughagyma- szépen sorol a sok zöld -, retek - szintén szépen kel, sokon már a sziklevelek mellett "rendes" levél is van" és saláta került - ez utóbbi úgy látszik nem sikerült, igaz régi volt kicsit a mag, amit találtam itthon... 
Most hirtelen ennyi tellett...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Nekem is sokat kell tennem...

... annak érdekében, hogy tovább menjek a megkezdett úton. Még nagyon sokat kell tegyek azért, hogy célt érjek. Valami azért már van, de - hogy egy "klasszikust" idézzek - nem az igazi. Ám hamarosan az lesz, nincs mese.

Sokat segítenek nekem ezekben a dolgokban Géczy Gábor előadásai is, meg hogy ismerem őt személyesen, meg voltam Magfalván egy kályhástáborban tavaly, és ott okat beszélgettünk, sokmindenről a kályháscsapattal, Gáborral.

A teendőkhöz kapcsolódik ez az új felvétel, amit ajánlok mindenkinek szeretettel, nem csak meghallgatni, hanem meg is fogadni mindazt, amit Gábor mond benne. És ahogy az embernek ideje, energiája engedi, csinálni. Sőt, még azon is túl - ez utóbbi keményen vonatkozik rám is.

Tessék végig nézni - nem sok, tán egy óra összesen - és aztán hajrá.
 

 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

 

Kísérleti tapasztalatok

Tavaly hirtelen felindulásból és némi kényszerből elindult egy kísérlet, amiről írtam is (szalmabálákat raktunk le, rájuk némi érett lótrágya és föld került, ebbe ment bele az ültetendő mindenféle).

Eltelt egy év, összegyűlt pár tapasztalat.

Szépen földdé alakult a bálák nagy része, a széleken még persze ott a szalma, de a közepe össze is esik, ha  rátenyerelek, nem is kell túlságosan nyomni hozzá. Időnként a fűnyírásból keletkező aprított fű került rá a tetejére.

Annak idején eperpalántákat ültettünk bele, van, ami kibírta az átültetést, van ami nem, de a megmaradt többség szép fejlődésnek indult, erős, egészséges leveleket növesztenek, és gyümölcs is akad rajta. Valamint indásodik rendesen, és az indák szépen gyökereznek. Persze lehet hogy az indák miatt van kevesebb gyümölcs a töveken, de most szaporodjanak el, hogy szét lehessen ültetni őket.

Az eper közé került tavaly fokhagyma, azok akkor kikeltek, aztán eltűntek, de most tavaszra a többség megkerült, és szépen fejlődnek.

Tavaly volt benne pár tő paprika, vegyes eredménnyel, de lehet a fajtához képest késő került kiültetésre, de azért volt rajta.

Idén pár dughagymát ültettem bele, szépen növekednek ők is, még néhány tő paradicsomot és paprikát valahogy beszorítok a szabad helyekre.

Annak idején a bálák alá három réteg kartonpapír került. A tarack persze mindenen átmegy, a bálán is, viszont nagyon kevés, és az is könnyen kijön. Hasonlóan ami "gaz" nől a bálákon, az is igen kevés és könnyen kihúzgálható. Kényelmes kertészkedés ez így, az új helyünkön valami hasonló biztosan fog készülni, az epernek mindenképp, meg majd amit még kitalálunk. Illetve ezt a "módit" fogom ötvözni a magaságyással, és akkor az lesz.

Igazából egy dologgal "küzdök", a csigákkal. A szalmára simán fölmászik. Olvastam, hogy körbe kell szórni hamuval, és nem megy át. De átmegy, mintha ott sem lenne a hamu. Persze nem vastagon és szélesen szórtam körbe, de annyi hamut meg nem akartam szétteríteni.

Úgyhogy marad az a módszer, hogy eső után - mert akkor támadnak a gazok - kimegyünk, és repülőtanfolyamot szervezünk a letartóztatött csigáknak (éticsigák általában, házatlan elvétve fordul csak elő).

A módszer most úgy tűnuk használható, úgyhogy bátran kísérletezzen, aki kedvet érez hozzá!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Talajtakarás, tapasztalatok 2.

Tegnap palántáztunk, paradicsomot ültettünk. A palánták saját gyűjtésű magból keltek, saját nevelésben, természetesen.

Lehet, hogy vannak, akik mondanák, hogy már a palántának való magocskák elvetésével késtem, de épp nem volt állandóan langyos, világso hely a házban, így megvártam, míg kint is jobb idő lesz. De szépen növekedtek a palánták, mármint a paradicsomok. A paprikákból egy fajta kelt ki - szomszédtól kaptam - de a csigák megrágták egy részüket. Érdekes, hogy a génbankos paprikamagokból SEMMI nem kelt ki...

Szóval ültettünk tegnap, olyan helyre, amit ősszel hullott levéllel takartam, illetve idén is került már rá nyírott/kaszált fű.

Alatta puha, nedves a föld, giliszták randalíroznak, meg még ki tudja mennyi minden talajlakó, amit nem látni.

Hát ebbe kerültek a palánták. Mindegyik kapott egy kis érlelt trágyát is, persze fektetve ültettem, és most kipróbáltam egy olyan ötletet, amit nemrég hallottam: Az elfektetést nagyjából É-D irányba csináltam, a levélzet van dél felé. Akitől az ötlet származik, azt mondta, így szebb, és jobb a termés. Mivel semmibe nem kerül kipróbálni, hát így ültettünk... Ültetés után visszahúztam a takarókat, van olyan palánta, ami majd' teljesen elvész benne, be majd megindulnak, ebben biztos vagyok - a takart talajba duggatott hagyma is egy hát alatt majd'8 cm-s hajtásokat eresztett, a paradicsom is biztos megindul...

Gyomnyomásról továbbra is az a tapasztalat, hogy csak a szívósok jönnek át a lomb/fű takarón: az aszat, a tarack - ezek amúgy mindenen átjönnek - és megjelent a folyondár szulák is, delényegesen kevesebb, mint takarás előtt. És ami a legfontosabb: nagyon könnyen lehet mindent kihúzni, az aszat is szép hosszú gyökérrel (30-50cm-s darabok) jön ki a földből. Sokkal könnyebben el lehet bánni így velük, a kihúzottakat meg csak a gyalogútra dobom, illetve most került valamennyi az ágyás szélére "tüskés akadály" gyanánt, hátha van, amit feltartóztat. Ha meg nem, hát legfejjebb föld lesz ezekből is...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Csontváry valódi géniusza

Mottó:

Csontváry művészete embert alkot egy olyan világban, ahol nincs is már ember, akinek az emberi minőséghez méltó igényei lennének.

Nem csak fizikai táplálékkal él az ember, és bár úgy tűnik, ez a bejegyzés nem illik bele a blog témájába, úgy érzem mégis van itt helye. Hiszen a művészet is része az életünknek, az a művészet, amelyik nem csak gyönyörködtet, de tanít, útmutatást ad, az különösen fontos, hogy életünk része legyen.

Csontváry művészete pedig pontosan ilyen. Tanít. A nyelvezete a mai ember számára ugyan kissé nehezen érthető, mert a mai ember eltávolodott attól a világtól, amiben ezek a képek születtek, és aminek nyelvét, a képírást még értették. A kiállítás ehhez - is - segítséget fog nyújtani, hogy vissza tudjunk térni ezekhez a dolgokhoz.

Pap Gábor művészettörténész útmutatásával és segítségével készült reprodukciós kiállításunk célja, hogy torzításmentesen, a maga valójában mutassuk be látogatóinknak a festőzseni, Csontváry Kosztka Tivadar műveit.
Pap Gábor magyarázatai segítik megérteni az egyes képek nekünk szóló üzenetét.
Az első részben, melyet kb. egy hónapig láthat a közönség, Csontváryt, mint a Napút festőjét ismerhetjük meg.
 

Terveink és reményeink szerint az első hónap múltával, szünetet nem tartva, sort tudunk keríteni a sorozat többi részére is, azaz egy-egy hónap időtartamban betekintést kapunk majd Csontváry képein a téridő-viszonyok leképeződésébe (azaz Csontváry "varázsképeit" láthatjuk meg), fejezeteket láthatunk Csontváry mitikus történelméből, végül megismerkedhetünk Csontváry helyével a kortársai között.
A helyszín nem állandó kiállítóhely, így kérjük az érdeklődőket, lehetőleg előzetesen jelentkezzenek be a +36 30 259 1391-es telefonszámon Szarka Péternél.
A kiállítás látogatása díjmentes, ugyanakkor a szervezési költésgekhez hozzájárulásokat, adományokat köszönettel fogadunk.
 

Nézsa megközelíthető:

• Budapestről a 2-es (vagy M2) főútról Vácnál Rád felé lekanyarodva Penc, Keszeg községeken keresztül.
• A 2-es és 22-es főút találkozásánál - Rétságnál - Bánk felé indulva Alsópetényen keresztül.
• A Balassagyarmat-Aszód között útról Galgagutánál Nógrádsáp felé lekanyarodva.
• Vácról kb. óránként induló menetrendszerinti autóbusz-járatokkal.
• Budapestről hétköznapokon közvetlen menetrendszerinti autóbuszjáratokkal.

 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!