Szemét? Nem szemét?

A mai világ képének egyik meghatározója a szemét. Rengeteg szemetet termelünk. Ennek megfelelően óriási üzlet a szemét, a gyűjtés, válogatás, ártalmatlanítás, az újrahasznosítás, a "szelektív hulladékgyűjtés" és a többi.

Géczy Gábor azt mondja, hogy szemét az, ami nincs a helyén. Milyen helyén nincsen? És mi az, ami nincsen a helyén?

A szerves kultúrákban - nevezhtjük úgy is, hogy természetközeli életmód, de a kettő nem ugyanaz, csak utóbbi kifejezés talán ismertebb, de maradnék inkább a "szerves kultúra" megnevezésnél - minden pillanatban a teremtést éli az ember. A Teremtésben nincsen semmi, ami fölösleges, mindennek megvan a maga helye.
Gondolná bárki is, hogy a Jóisten arra pazarolja a teremtő erejét, hogy fölösleges, haszontalan dolgokat teremt? A fizikát Ő is tudja - hát hiszen Ő teremtette azt is - és tudja, hogy a legkisebb energiabefektetés felé mozog minden, nincs olyan, hogy eltékozoljuk az energiáinkat.

Amikor elkezdjük egyre kevésbé élni a Teremtést, előretör a civilizáció, egyre több olyan dolog keletkezik, aminek nincsen helye, ami nem a helyén van, ami az ember erőszakolt bele a teremtésbe.
Ami a ház körül előfordul - a Teremtést élőknél - az mind megtalálja a maga helyét és visszajut abba a körforgásba, ami a maga a Teremtés. Elfogyasztja az ember, elfogyasztják a háziállatok, kikerül a komposzt - trágya - dombra, újból föld lesz belőle, amin új élet fog növekedni, eltüzelik, de mint hamu akkor is kikerül a földbe előbb-utóbb... szóval minden része az örök körforgásnak. Amit elvettünk, vissza is juttatjuk ilyen vagy olyan formában. Emlékszem, gyerekkoromban a mosogatóvizet is sokszor a baromfiudvarba löttyintettük csak ki - mondjuk nem volt tele szintetikus mosogatószerekkel - és a tyukok abban még csipegettek... De ha csak annyi haszna volt ennek az akciónak, hogy kicsit megáztatta a földet, és könnyebben kapirgáltak.
Mivel alapvetően földből építettek - vályog, vertfal -, még építési törmelék sem volt, hiszen az eső elég hamar szétáztatja a "törmeléket", a faféle maradékokat - gerenda, zsindely - elfűtötték, és kész.

A modern élet egy csomó olyan dolgot hoz létre, ami ebbe a körforgásba nehezen illeszthető bele, ha egyáltalán beleilleszthető, azaz ezek azok a dolgok, amik nincsenek a helyükön. Mik ezek?

A mérhetetlen mennyiségű műanyag csomagolóanyag, PET-palackok, nylonzacskók, mással összedolgozott és így használhatatlan papír - mint például a gyümölcsleves, tejes dobozok -, fém italos dobozok. Ha jól megnézzük, az úgynevezett "kommunális szemét" elég nagy részét ezek alkotják. Ezekkel tényleg nem nagyon lehet mit kezdeni, nincsenek benne az eredeti teremtésben. Lehet újrahasznosítani ezeket, mindenféléket csinálni belőlük, de... ez mind újabb energiabefektetés, és ez sem megoldás. Sajnos.

Külön kategória az építési törmelék: a beton, cserép, csempe, festékmaradékok, meg amit még el tudunk képzelni. Ezek újrahasznosítása szintén sok-sok energiát igényel.
Hogyan lehet ebben a káoszban rendet tenni...?
Az első lépés a tudatos vásárlás, azaz a lehető legkevesebb fölösleggel "körítve" vesszük meg mindazt, amire szükségünk van, mármint, ha vásárolni kell.
A következő, hogy lehetőleg olyan csomagolású dolgokat veszünk, aminek a csomagolása szelektív gyűjtőbe kerülhet.
Elvileg nem lenne nagy dolog a komposztálható háztartási hulladékot városban is külön gyűjteni, amit kertészetek gyűjthetnének, és virágföldet, komposztot csinálhatnának belőle.
De ezzel a szemét-dologgal az a legnagyobb baj, hogy igazából az egész szemét-problémát az én kutricámból odatolom másnak az orra alá, hogy majd ő oldja meg a kérdést.
Vagy, ami ennél sokkal, de sokkal szomorúbb, ugyanakkor egyre több helyen látjuk, egyszerűen kidobjuk a természetbe, mert ott olyan sok hely van, ez a kis zacskónyi szemét biztos nem zavar. Hát egy még talán nem, bár az is éppen eggyel több, mint amennyinek ott helye van. De ahányan így gondolkodnak, annyi már nem hogy zavar, de egyenesen katasztrofális helyzetet teremt.

Aki pedig megoldja a szemét-kérdést, az meg is kéri az árát rendesen, hiába, nagy üzlet a szemét, hogy ismételjem magamat, és a problémamegoldóktól nem is nagyon lehet megszabadulni. Szemétdíjat fizetni KELL, mert a szemétszállítás kötelezően igénybe veendő szolgáltatás. Ami rendesen "ollóba" is fogja az embert, mert fizetjük a szolgáltatást, tehát arra vagyunk sarkallva, hogy termeljük a szemetet, ha már fizetni kell... Már ez maga egy ördögi kör... 
Ugyanakkor meg szorgalmazzák a szelektív hulladékgyűjtést, ezeket a tartályokat a szolgáltatók ingyen ürítik, és ha tényleg odafigyelünk, akkor sokkal kevesebb lesz a kommunális szemét.
Szelektíven gyűjthető a papír, a műanyag, az üveg, fém, hogy csak a fő csoportokat említsem. Ha faluban lakik az ember, akkor szinte minden növényi huladék - krumplihéj, zöldséghéj, almacsutka, hagymahéj, és a többi - komposztálható, tehát ezek sem kerülnek a kukába, így tényleg minimális az a maradék, ami ott végzi. Nálam kb. egy hónapban egyszer teszem ki a 60 literes kukát, de fizetnem úgy kell, mintha minden szállításkor degeszre lenne tömve. Kicsit ellentmondásos ez, nem?
Ha városban lakik az ember, akkor, ha szelektíven gyűjti az említetteket - papír, műanyag, fém, üveg - akkor is csak a komposztálandókkal lesz több a kommunális, ami még mindig kevesebb, mint a "mindent egybe" szemlélettel gyűjtött "szemét". De némi szervezéssel a komposztálható hulladékot is lehetne külön gyűjteni a városban is, amit aztán a kertészetek, városüzemeltetés komposztál, virágföldet csinál belőle stb. A parkosításokhoz nem is kellene akkor külön beszerezni... 

Közben eszembe jut, hogy egyébként az egész szemét-kérdést azzal kellene kezdeni, hogy eleve úgy vásárolunk, hogy a lehető legkevesebb szemetet termeljük... Jó, tudom, ez nehezen megoldható, meg direkt olyanok a csomagolások is, de talán egy kicsi odafigyeléssel - és tényleg nem kell sok ehhez... - ezt is meg lehet oldani.
Arról nem beszélve, hogy főleg a kisboltokban, piacokon állhatnának rá - vagy inkább vissza, mert régen ez volt, működött - hogy a kimért árunak nyugodtan vihetek otthonról dobozt, üveget, vagy más edényt, és abba méri bele, amit venni akarok. Annyival si kevesebb a feleslegesen elhasznált műanyag...

Szóval figyeljünk oda egy kicsit...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Gyógyító táplálék

Kezdjük most egy kis táplálkozással, ha már a kenyér volt az előző egyik bejegyzés témája.
A legtöbb lakásban vannak szobanövények. Szépek, illatos, szép virágokat hoznak, és hozzájárulnak a lakás levegőjének javításához. 
Ha már szobanövényeket tartunk, akkor tarthatnánk ezzel az erővel olyan növényeket is, amelyek még egy plusz hasznot is hoznak, szó szerint, a konyhára: a szobanövények egy része miért ne lehetne fűszernövény? Hisz ezek a fű-szerek a fő-szerek. Mindegyikük gyógynövény is egyben. (Nyelvünk egyik csodája, hogy a magánhangzók cserélgetésével új, rokon értelmű, jelentést kiegészítő szóhajtások jönnek létre... így máris érthető, miért fő szer a fűszer!)
 

Körömvirág

Még azt sem kell tudni okvetlen, melyik növény mire jó, csak használni kell őket a mindennapi főzés során, és így akarva-akaratlanul is megkapja a család a gyógynövények nyújtotta védettséget.
Régen a háziasszony megtanulta anyjától, nagyanyjától, melyik évszakban, hónapban miféle vadnövénynek, fűszernek van itt az ideje, mikor mivel lehet fő-szerezni a család ételét. Nem is kellett többet tudnia, mert a fűszerezéssel belekerültek az ételekbe a gyógynövények - a fő-szerek - hatóanyagai, és karban tartották a családot, adtak egy alap-védettséget. Mivel a teremtést élték az emberek, használták a teremtés adta lehetőségeket, nem kellett külön gondot fordítani megelőzésre, terápiákra, meg ki tudja, még mi mindenre.
Sok fő-szert nevelhetünk akár a szobanövények között, helyén: levélpetrezselymet, kakukkfüvet, bazsalikomot, metélőhagymát, citromfüvet, mentát, szurokfüvet, rozmaringot, és még sorolhatnánk.

Medvehagyma

Ezeket a "fő-szer növényeket" persze nem csak a szobában nevelhetjük, ha van elegendő hely a konyhában, akár a konyhaszekrény oldalán, vagy az ablak mellett, akkor oda is barkácsolhatunk fűszernevelő helyet, felhasználva tejfölöspoharat, valamiféle zsebes tartót, kiürült PET-palackot. Arra persze figyelni kell, hogy lehetőel olyan helyet találjunk, ahol elegendő természetes fény éri a "kiskertünket". A lehetőségek korlátlanok, ne féljünk szabadjára engedni képzelőerőnket.
Ha van egy erkélyünk, akkor jobb a helyzet, mert természetesebb körülmények között nevelegethetjük a mini-fűszeresünket. Ha nincs, akkor is meg lehet találni a módját, hogy virágládákat tehessünk az ablak elé, a párkányra. Egy kiks barkácsolást megér.
A legjobb helyzetük persze a kertes házban lakóknak van. A kertben biztos lehet találni egy sarkot, ahova lehet egy fűszerkertet is telepíteni. Lehetőleg persze ne a kert végébe tegyük, hiszen minden nap használni szeretnénk a növényeket - tehát a konyhához minél közelebb vannak, annál jobb.
Ha nagyon pici a kert, akkor is lehet megoldást találni, ügyes kezűek a ház körül fellehető feleslegessé vált dolgokból építhetnek pl. emeletes fűszerkertet. Ha kicsit több a helyünk, lehet spirál alakban emelkedő fűszer-tornyot építeni (felülre kerülnek ilyenkor a kevesbb vizet kívánók, míg lentebb a nedvességszerető növények).

Magokat több forrásból is be lehet szerezni, egyre több helyen lehet vegyszermentes, jó minőségű, továbbtermeszthető magokat kapni.
A világhálót böngészve nagyon sok ötletet találni, jómagam is néztem már ki párat, amit előbb-utóbb szeretnék megvalósítani, és beszámolni arról, mik a tapasztalatok... 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A KÉZ hatalma

A kéz mindig kéznél van, bármit is csinálunk.

A kéz nagyon fontos "szerszám". Bármit is csináljunk vele, az alkotásba beletesszük a saját energiáinkat, a saját gondolatainkat. Amit megcsináltunk, megalkottunk, az tükrözi és tovább adja azt a rezgéshalmazt, amit a készítéskor beletettünk - akarva-akaratlan.

Kézzel, egy egyszerű kézrátétellel felnőttnek, gyermeknek tudunk segíteni, fájdalmát enyhíteni, háborgó lelkét megnyugtatni. Édesanyánknis így nyugtatott meg benünket, ha valami bajunk volt: kezét fejünkre tette. A kézrátétel nem valami nagy csoda, mindannyian tudjuk, csak elfeledkeztünk róla.

Ezért nagyon fontos, hogy minél több dolgot csináljunk kézzel, például amikor a család ételét készítjük. Ne géppel dagasszunk, ne géppel szeleteljünk, és elsősorban nem azért, hogy takarékoskodjunk az árammal. A kéz érintése az ételnél is nagyon fontos.
Belevisszük magunkat, a szeretetünket az ételbe.

Legalább ilyen fontos, hogy milyen gondolatok keringenek tudatunkban, amikor ételt készítünk, mert kezünkön át a gondolataink is hatnak a tésztára, amit épp gyúrunk.
Ha főzés közben az jár eszünkben, hogy jaj már megint főzni kell, pedig még ott a mosás, a vasalás, a hazahozott munka, és különben is az a hülye Gizi már megint felidegesített az irodában, nos, ekkor az étel lehet akármilyen jóízű, mégsem fogja úgy táplálni az elfogyasztóját, fogyasztóit, mert benne van a dühünk. Ha viszont szeretettel gondolunk azokra, aki majd jóízűen elfogyasztják az a pogácsát, amit épp dagasztunk, akkor a pogácsával egy jó adag szeretetet is el fognak falatozni.
Éppen ezek miatt sem kell talán magyarázni, hogy miért nem szerencsés, ha folyamatosan készételeket fogyasztunk, mondván, nincs idő főzni. Nem tudhatjuk - a legjobb szándékot föltételezve sem -, hogy milyen energetikai, tudati ésatöbbi állapotban volt az a valaki, aki azt az ételt készítette. Az ő állapota benne van az ételben, és így a mi részünkké is lesz. 
Persze, egy anyagba szakadt világnak nehéz ezeket a dolgokat elmagyarázni, főleg, hogy az esetleges hatás nem is azonnal, kézzel foghatóan - vegyük észre a nyelv játékát... - jelentkezik, hanem csak hosszú idő múltán.
De itt is érvényes lesz a mondás, hogy amit eszel, azzá leszel, mert a sok beteg energiát tartalmazó étel végül belőlünk is beteget csinál.

Főzni kell. Muszáj annyi időt találni a napi menetben, hogy ételt készíthessünk. Meg lehet találni azokat a recepteket - vagy csak egyszerűen szabadon kell engedni a fantáziánkat és újakat kitalálni -, amelyek finomak, mégsem kell fél napig a konyhában gürcölni, és táplálóak is.
Dolgozni kell persze ezzel is, de ingyen semmi nincsen, és hosszú távon így jövünk ki jobban az egészből, mert családunk egészséges lesz.
Ennél fontosabb pedig nincsen.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Körbe-körbe - I.

Amióta világ a világ, amióta élővilág az élő világ, anyaga folyamatosan körforgásban van. Az élőlények felveszik a táplálékot, abból felépítik testüket, kiválasztják a számukra haszontalan "salak"anyagokat, amik visszajutnak a környezetbe, táplálékot adva más élőlényeknek és így tovább, és így tovább...
Amíg az ember - a civillizált ember - emlékezett arra, hogy ő is az anyatermészet része, abból ki nem vehető, el nem választható, addig úgy élte életét, hogy azzal teljesen belesimult a működés rendszerébe. A természetből kivette mindazt, ami őt táplálta, majd visszajuttatta mindazt, ami nem.
Úgy művelte a földet, hogy a számára haszontalan mindig visszakerült oda trágya, zöldtrágya, komposzt - nevezzük, aminek akarjuk - formájában, ezzel táplálva a földet, a földben lakó életet, ami aztán segítette őt abban., hogy a következő évben megint szép termést takarítson be. A föld megkapott minden olyan anyagot, amire szüksége volt a saját életéhez, és amivel táplálni tudta a belőle táplálkozó életet. Ez a körforgás tehát teljes volt, teljes értékű volt, minden szereplő megkapta a neki szükségeseket.
Ennek megfelelően a föld gyümölcsei is tartalmaztak mindent, ami ahhoz kellett, hogy táplálhassák a belőlük élő életet.
A civilizáció magával hozta azt a bajt, hogy ez a természetes körforgás megszakadt - hol itt, hol ott szenved kárt az évezredek óta működő rendszer. A szakadásoknak köszönhetően nem jut vissza a környezetbe mindaz, aminek vissza kellene jutnia, és így az új élet egyre kevesebbet képes beépíteni a szervezetébe. A szakadásoknak köszönhetően a környezebe hasznosíthatatlanul, sokszor károsítóan jut vissza az, ami egy normális körforgásban táplálóan kerül vissza.
Arra sajnos hiába várunk, hogy a pénzközpontúságba veszett világ majd a mi két szép szemünkért ezen változtatni fog ma reggel.
NEKÜNK kell megtenni az első lépést, a mi kis világunkban, és élni a teremtést a közvetlen környezetünkben.
A későbbiek során ezekről bővebben írok, legyen ez kedvcsináló. Megy így nem is lesz egy-egy bejegyzés olyan olvashatatlanul hosszú...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

"Mindennapi kenyerünket..."

A világnak az a része - is - ami ebben a nem valóságos (virtuális, hogy idegen szóval fessem le) térben létezik, telis tele van olyan oldalakkal, ahol a betegséggel foglalkoznak, még akkor is, amikor a legjobb szándék vezérli az oldal tulajdonosát, szerkesztőjét, szerkesztőit. Nem akarom bántani őket, egy pillanatig sem, mert szükség van az ő tevékenységükre is. Jómagamnak is van egy ezekhez hasonló oldalam, ahol magam is terjesztek egészség-visszaállító programokat, módszereket.

Az idők során azonban kikristályosodott, vagy inkább bennem is testet öltött az a gondolat, hogy miért is nem az egészséggel foglalkozunk inkább? Az sokkal egyszerűbb, és kifizetődőbb minden értelemben.
Az egészséget könnyebb megőrizni, mint a betegséget gyógyítani, hisz ez utóbbi olyan, mintha a hadvezér akkor kezdene el csapatokat gyűjteni, fegyvert kovácsolni, utánpótlást megszervezni és a többi, amikor már javában folyik a mindent eldöntő ütközet. (Ezt a példát nem szó szerint idéztem a "Sárga Császár Belső Könyve"-ből, ami a hagyományos kínai orvoslás közel 3000 éves alapműve. Érdemes lenne forgatni többünknek is, ha másért nem, azért, hogy emlékeinket felfrissítsük bizonyos tudásokról, melyeknek mi is a birtokában voltunk.)
Ennyi bevezető után térjünk a lényegre.

A magyar ember számára az egyik legfontosabb étel a kenyér. Eredete a ködbe vész, az ember mindig is készített kenyér-szerű ételeket. Fontosságát jelzi az a mondás is, hogy kenyéren és vízen sokáig el lehet élni.
Sajnos a mai kenyerek, amikhez a boltokban hozzájutunk, már messze nem felelnek meg az idézett mondás "követelményeinek". A monokultúrás termesztésből származó gabona nem tartalmaz annyi és olyan tápanyagot, mint régen, a hozzáadott mindenféle adalék is tovább ront a helyzeten, és csak nézek, hogy a mostani egykilós kenyerek akkorák, mint gyerekkoromban a kétkilósak voltak.
Ám nem kell, hogy a bolti kenyeret együk, hiszen nem nagy fáradság otthon kenyeret sütni... és ha nincs is saját termésű búzánk, és boltban vesszük a lisztet, az otthoni kenyér összehasonlíthatatlanul jobb, mint a bolti. És nem kell órákat rászánni a napunkból.
Az alapreceptet lehet variálni, engedje mindenki szabadon a fantáziáját. Lehet a lisztet keverni más lisztekkel (pl. teljes kiőrlésű, tönköly, rozs, kukorica), tehetünk bele főtt krumplit, magokat (napraforgó, kömény, len, tök, fenyő), gabonapelyhet, korpát, csírát, sült hagymát, különböző fűszereket (bazsalikom, szurokfű, medvehagyma). Illetve egy sor kenyérsütéssel foglalkozó oldalt is lehet böngészni újabb és újabb ötletekért.
Ez a kenyér még akkor is egészségesebb, mint a bolti, ha csak fehér lisztből csináljuk, mivel nincsenek benne azok az adalékanyagok, amiket abba beletesznek. Ebben csak az van, amit mi teszünk bele, és mivel az egészségünkre is vigyázunk ezzel a kenyérrel, olyant, ami nem jó, nem teszünk bele.
Nagyon fontos: KÉZZEL dagasszuk a kenyeret. Ekkor ténylegesen belekerül szívünk- lelkünk-szeretetünk, és így jól fog esni mindenkinek, aki eszik belőle. A géppel dagasztottból mindez hiányzik...
Az alaprecept: 50 dkg liszt, fél kocka élesztő, 2 EK olaj vagy 1 EK zsír, só, víz. A hozzávalókból közepesen lágy tésztát dagasztunk, alaposan átgyúrva, de ennél a mennyiségnél ez kb. negyed órát jelent. Meleg helyen kelesztjük egy jó órát, átgyúrjuk és olajjal vagy zsírral kikent formába tesszük, és újabb bő fél órát kelesztjük. a sütőformában bevizezzük - nem kell óvatoskodni, a víz gőze jót tesz a sütéskor - és sütőbe tesszük. Kb. 35-40 perc alatt piros ropogósra sütjük. Kivétel után vízzel vékonyan bekenjük, ettől szép csillogó lesz a héja.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Szer-etet konyha

A "szer etet", a "gyűl ölet".
 

Minden szinten, mindig és mindenkor. Ez az egyik vezérelv. A másik pedig a józan paraszti ész. Nem kell semmit sem túlbonyolítani, nem kell raktárra aggódni, és mindig csak a következő kanyart kell bevenni. (Az előbbit Géczy Gábortól hallottam, utóbbit pedig erdélyi nászutunkon mondta egy beszélgetés során a házigazdánk.)

A blog nevében ott van ugyan a "konyha", de nem elsősorban receptek gyűjteménye lesz itt, illetve nem ételreceptek. Az itt fellelhető receptek reményeim és szándékaim szerint ahhoz fognak hozzásegíteni, Kedves Olvasóm, hogy könnyebben élhesd meg a teremtést, könnyebben éld az életed.

Amiket ide gyűjtök, és teszek közkinccsé ezen a csatornán is, javarészt erről szólnak. Valamint megosztom veletek mindazt a tapasztalatot, amit a gyűjtöttek alkalmazása során szereztem, szerzek.
Ha nem jutna eszembe egy-egy írásban megemlíteni, hogy egy adott gondolatot kitől hallottam, azért írom ide, hogy Géczy Gábor előadásaira gyakran hivatkozhatnék, nagyon sok érdekeset hallottam tőle a teremtés élésével kapcsolatban. Jónéhány világhálós oldalnak is rendszeres böngészője vagyok, tőlük is biztosan idézek majd.
Mindenesetre azon leszek, hogy mindenkire az adot helyen hivatkozzam, ezúton is köszönve nekik mindazt, amit itt továbbadok a Kedves Olvasónak. 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!