Növényvédelem - növényvédelem?

A növényvédelem fura egy dolog. Szerintem.

Minél többet olvasok, előadást hallgatok a kiskerttel, önellátással kapcsolatban, meg túrom a világhálót, nyitott szemmel járok, meg néha gondolkodom is, és bizony egyre inkább arra a következtetésre jutok, hogy termesztett növényeink minél inkább eltávolodnak a természettől (túlnemesítés, monokultúrás termesztés, és a legrosszabb, a génmódosítás), annál inkább szükségük van arra, hogy a betegségektől *kívülről* kapjanak védelmet.

Vegyszeres védelmet.

Annyi vegyszer van mát forgalomban, hogy ihaj. Sokhoz már csak úgy nem is lehet hozzájutni, csak vegyszervizsgával használható, csak védőöltözetben juttatható ki - hogy ily szép kifejezéssel éljek -, és a sor végén... megesszük. Védőöltözet nélkül. Nem ellentmondás ez? De, az.

Ha elővesszük a józan paraszti eszünket, aztán megvizsgáljuk a természetet, azt látjuk, hogy ott ugyan senki nem permetez semmiféle vegyszerrel sem, és mégis, burjánzik az élet. Csak úgy, magától. Persze ott is előfordulnak beteg egyedek, de tömeges pusztulás azért nincs.

Mi hát a megoldás?

Kultúrnövényeink a fentebb említettek miatt igénylik az ilyen gondoskodást. Ez nem kérdés. De akkor mit tehetünk? Először is igyekezzünk nem agyontenyésztett, őshonos fajtákat termelni. Ezek a fajok teljesen beleillenek a környezetükbe, jól ismerik annak minden oldalát, ennek megfelelően pontosan tudják (igen, tudják!), hogyan védjék meg magukat a különböző betegségekkel szemben. Minél inkább vegyeskultúrásan tervezzük meg a kertünket, az összefüggő területeket törjük meg más-más növényekkel.

Ennek az a célja, hogy az egymás mellé kerülő növényfajok egymást segítik, egymás kártevőit távol tartják, magukhoz vonzzák - ha nekik épp arra van szükségük - és ezzel az elvvel gyakorlatilag vegyszerek nélkül képesek vagyunk burjánzó kertet csinálni. A védelmet a megfelelően társított növények végzik al a vegyszerek dolgát.

Na jó, és a gyümölcsfák? kérdezheted, kedves Olvasóm. A gyümölcsfák környezetébe is oda lehet ültetni olyan növényeket - pl. évelő fűszerek - amik segítik a fát, hogy a kártevőknek ne legyen kedve odamenni.

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, a teljesség igénye nélkül íme néhány példa arra, hogy hogyan, mit lehet összetársítani. Ezek segítségével ki-ki megtervezheti a saját kertecskéjét, annak megfelelően, amit termeszteni akar, hiszen mindent úgysem lehet, az már nem kiskert.

Tehát:

Növénytársítás az öngyógyító veteményesben - ebben a cikkben - a Tudatbázis oldaláról - nem csak társítási példákat, hanem egyéb művelési tanácsokat, ötleteket lehet olvasni (sokban hasonlít az Öngyógyító kiskert c. könyvben olvasottakhoz, ez itt is meglelhető)

Fényképekkel illusztrált táblázatokat böngészhetsz a Gazigazító oldalán. Az első táblázat itt van, a második pedig itt.

No meg persze lehet kísérletezni is, ha olyasmit akarunk, amire ezek a források - vagy ami még a neten, könyvtárban fellelhető - nem adnak választ.

A legjobb tehát, ha ilyen megoldásokat keresünk, így biztosan tiszta termést takaríthatunk be. No meg persze reménykedjünk, hogy a szomszédok sem nagyon permeteznek... bár ha majd látják a burjánzó kertünket, és megkérdik, mi a titkunk, mivel permetelünk, és elmondjuk, még lehet ők is átállnak - akkor pedig minden rendben lesz!

Ha mégis az a döntés, hogy permetezni márpedig kell... akkor is van megoldás, mert léteznek olyan szerek, amelyeket ökológiai - bio - gazdálkodásban is lehet használni. Ezekhez nyújt segítséget például ez a két oldal:

Ökológiai gazdálkodásban engedélyezett készítmények listája 

Egymást segítő növények, biokerti növényvédő szerek 

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a civilizált ember ugyanígy működik: betegségeire a segítséget ugyanúgy vegyszerektől várja, ugyanúgy kívülről, ugyanúgy másnak átadva a felelősséget... Pedig ha megbetegítetted magad, akkor vedd is a fáradságot, ás hozd helyre, amit elrontottál!)

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Télre teli lesz a kamra!

Kicsit előreszaladunk az időben, mert a nagykönyv szerint még messze a betakarítás, a befőzés ideje. De nem árt sosem, ha ezt-azt olvas az ember ebben a témában is...

Nem eltevős receptek következnek, azoknak se szeri, se száma a világhálón, és cseppet a tengerbe minek borítsak...? 

Inkább egy kis összefoglalót készítenék.
Mindenek előtt arra hívom fel a figyelmed, kedves olvasó, hogy az eltevést úgy kell szervezni, hogy akkor se legyünk bajban, ha esetleg napokig nincs áram - azaz lehetőleg ne a fagyasztóládába pakolj... Olyan módon kell megoldani - és erre egy kicsi szervezéssel a tizediken is lehetőséget lehet találni! -, hogy energiafüggetlenül tarthassuk el akár a saját termést, akár a piacon beszerzett gtyümölcsöt, zöldséget.

Tartósítani ugye azért akarunk, hogy a most megtermett finomságokat később is elfogyaszthassuk. Illetve annyi egyszerre általában nem fogy el, amennyi beérik, fogyasztható stb. A "fölösleggel" valamit tenni kell.

Mivel itt is azt az elvet szeretnénk követni, hogy minél egészségesebb legyen a kész termék - ha már úgy jött ki a kertből, akkor pont itt, a célegyenesben ne rontsunk el semmit sem - arra kell törekedni, hogy a lehető legkevesebb tatrósító szert használjuk, de az a legjobb, ha semmit nem teszünk bele a lekvárba, befőttbe, savanyúságba stb. A megfelelően kiválasztott technológia amúgyis feleslegessé tesz minden adalékot, már csak azért is, mert dédanyáinknak nem is volt ilyenjük, és mégis teli volt a kamra lekvárokkal pl.

Szóval az eltevéskor is a jól bevált, ősi módszereket kell használnunk, ami lehet, időigényesebb, de egészségesebb is. Az egészség pedig minden időt és pénzt megér!
A saját kertből származó gyümölcs a legbiztosabb forrás, mi csak tudjuk, hogyan termett az a gyümölcs, permeteztünk-e egyáltalán, és ha igen, akkor mivel. Itt jegyzem meg, hogyha őshonos, régi fáink vannak, akkor azok bizony jól elvannak különösebb permetezés nélkül is, sőt. Minél inkább különlegesebb, nemesített fajról van szó, annál több "gyógyszerezést" igényel, és ezt bizony figyelembe kell venni a fogyasztáskor is. Ha már mindenképpen permetezni kell, akkor olyan szereket használjunk, amelyek lebomlanak, nem halmozódnak fel sem a gyümölcsben, sem a talajban - így bekerülve más növényeinkba! -, amelyeket megenged a bio-termesztés is, illetve amit dédszüleink is használtak. (Ez egy külön írás lesz, most nem ez a fő téma.)
Ha venni kell a gyümölcsöt, akkor is igyekezzünk megbízható, tiszta forrásból vásárolni.

Ne sajnáljuk a lekvárfőzés hosszadalmasabb, hagyományos módját választani, és nem "gyors zselésítő"-vel öt perc alatt összedobni azt a fincsi baracklekvárt.

Ha csak lehet, van rá helyünk és eszközünk, kondérban főzzük a lekvárt, mert a lekvárfőzés az családi - társadalmi - esemény is egyben, és a kondér mellé többen odaférnek, mint a sarokba szorított gáztűzhely mellé.
Ha van rá lehetőség, akkor ne a gáztűzhelyen főljön a lekvárnak való. Egész más lesz ám az íze...

A főzés során persze sok vitamin lebomlik a gyümölcsökben, de az egyéb hasznos alkotók megmaradnak. A téli vitaminforrás nem a lekvár lesz, hanem pl. a házilag savanyított káposzta/savanyúság.

A tartósítószer elhagyására egy jó ötlet: az alaposan megmosott üvegeket töltsük meg forró vízzel és állítsuk őket melegvizes edénybe, a csavaros kupakokat is "főzzük ki".Amikor a lekvártöltés következik, az üvegekből a forróvizet kiöntjük (bele egy következő adag üvegbe pl., ne vesszen kárba), és az üveget a lekvárral teljesen megtöltjük, egy picit túl is csordulhat. Az üveget lezárjuk egy forró kupakkal, és fejreállítjuk, és így hagyjuk kihűlni. Amelyik baci ezt a tortúrát túléli, az meg is érdemli. A kihűlt üvegeket talpra állítjuk, és a kupak tetejére teszünk egy pici szalicilt és lekötjük egy szalvétával úgy, hogy a kötés/befőttesgumi a recék alatt legyen. A párolgó szalicil gáza megakadályozza, hogy a kupak peremén ormlást okozó kórokozók telepedjenek meg, viszont a lekvárba nem tud behatolni sem a baci, sem a gáz.
A lekvárfőzés mellett egy másik hasznos és nem túl bonyolult, de tapasztalatot igénylő módja az aszalás. Aszalni szinte mindent lehet, almát, körtét, szilvát, barackot, de zöldségféléket is. A tapasztalat fogja megmondani, hogy az adott gyümölcsöt mennyire kell megaszalni, ez meddig is tart stb. Pontos recept nincsen... csinálni kell.
Aszalni lehet sütőben, kemencében, cserépkályhán, akár a radiátoron is (téli aszalás). Vagy  építhetünk is saját aszalót, mondjuk sörösdobozokból épített napkollektor-fűtéssel, mint amilyen ezen a kisfilmen is látható:

Aszalni, szárítani nem csak gyümölcsöt lehet, hanem zöldséget, gyógynövényeket is, így a szárított zöldségekből megvan a saját, vegyszer- és adalékmentes "Vegeta", és a saját szárítású gyógy- és fűszergyűjtemény sem utolsó...
A legkézenfekvőbb megoldás néhány gyümölcs, zöldség esetében - no meg ha van erre alkalmas kamra, pince - hogy csak úgy, ládában, homokban stb. tároljuk a termést.
Most ennyi, folytatása szerintem következik... 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

... de miért is kell a kerted? - III.

Kedves Olvasóm, ha egyszer kicsit több időd van, akkor menj el egy közértbe, egy szupermarketbe, hipermarketbe, ahova szoktál, és szánj rá időt, és alaposan nézz meg több, különböző élelmiszert. Illetve a csomagolását, ahol ott van, hogy mi van benne.

Meg fogsz lepődni. Azon már valószínű nem, hogy milyen hosszú tud lenni a felsorolás, meg hogy tele van E-számokkal. Azon fogsz meglepődni, hogy ezt a valamit élelmiszernek adják el.

A teljesség igénye nélkül nézzünk meg egy-két kategóriőát, amit a felsorolásban találhatsz.

• Állományjavító - ezek azért kellenek, hogy az a kotyvalék a lehető legjobban hasonlítson arra, aminek a neve szerint lennie kellene, és ha tényleg abból készült volna, amiből a neve szerint készülnie kellett volna
• Térfogatnövelő - jó, az élesztő is az, de azt nem azért teszem bele, hogy az egykilós kenyér most optikailag ugyanakkora legyen, mint gyerekkoromban a kilós... különben is, ahogy Besenyő Pista bácsi ("Laár pour Laár" társulat) mondta, "Nem térfogatot akarok enni".
• Ízfokozó - ezzel egyrészt elhitetik veled, hogy annak az íze, ami látszólag ez, olyan, mint az ízfokozó íze (mert igazából az dominál) és ha valahol mégis beleszaladsz egy valódi abba, aminek ezt gondolod, akkor annak az íze már ne is tessen, és ezt kívánd inkább helyette, másrészt ezzel elérik, hogy még többet akarj fogyasztani ebből a "finomságból"
• Tartósító - ami azért kell bele, mert 'nincs idő' a hagyományos technológiák alkalmazására (ha abból készül a kezedben lévő, amiből kéne), illetve, mivel ez csak egy turmix a látszat ellenére, ezt a turmixot valahogy eltarthatóvá kell tenni legalább néhány napig, mielőtt végképp szétesne alkotóira. De mivel biztosra akarnak menni, annyit tesznek bele, hogy hónapok múlva is olyan, mint új korában
• Aroma - ez kicsit hasonlít az ízfokozóra, illetve a kotyvalénak ettől lesz olyan íze, mint amilyen akkor lenne, ha abból készült volna, amiből tényleg kellett volna. Ha az aroma természetes, akkor maga az aroma végülis rendben van, mert valami létezőből vonták ki, de csak ebből a szempontból van rendben, hogy nem egy vegyész kreálmánya, mert onnantól vagy mesterséges, vagy 'természetazonos', ami azt jelenti, hogy olyan, mintha természetes lenne, de mesterséges. Ha meg mesterséges, akkor mesterséges. Az aroma azért is kell, mert annyi eper a világon nicsen, mint amennyi epres termék, és egy ausztrál fa fűrészporából kiváló eperíz állítható elő...
• Lisztjavító - na ez érdekes. Mert akkor a liszt, amit beletettek a kotyvalékba, nem jó, azaz ROSSZ, és azt meg kell javítani. De attól még rossz lisztet eszünk...
• Savanyúságot szabályozó - ez is egyfajta tartósító...
• Módosított keményítő (vagy bármi más) - ez nagy valószínűséggel génmódosított alapanyagból származik, és betegségokozó lehet
• Hidrogénezett növényi olaj - ez az az ún. "transzzsír", ami nagy valószínűséggel okoz különböző betegségeket, elsősorban szív-érrendszerieket. A baj velük az, hogy olyanok, mint az igazi zsírok, csak a molekuláik szerkezetében van egy kicsi eltérés az igaziakjhoz képest (egy hidrogénatom "transz" állásban van bennük), ami elég ahhoz hogy a szervezet azt higgye, tényleg zsír, de beépőlés, felszívódás, hasznosulás szempontjából már nem jók semmire, "szemetet" képeznek
• Csomósodás gátló - hogy ne álljon össze, ami egyébként teljesen természetes állapota lenne. Emiatt nem csomósodik össze pl. a só még akkor sem, ha tök párás idő van (ami a sónál amúgy természetes lenne, lévén, hogy megköti a nedvességet, és ettől összeáll, akkor viszont már kevésbé eladható - szerintük)

A lista egyelőre ennyi, mert fejből írtam, nem egy csomagolásról.
Ezek itt, a listában, szinte kivétel nélkül, a szervezet számára IDEGEN ANYAGOK, ezekkel a szervezetünk nem tud mit kezdeni. Nem arra teremtetett, hogy ezeket az izéket feldolgozza. Jó esetben van, amelyik a végeken egyszerűen eltávozik a szervezetből. De sok közülük a tápcsatorna falát átlépve bejut a sejtekbe és ott garázdálkodni kezd. Van ami dolga végeztével kiürül, de van olyan, ami életünk végéig ott marad, és ha újra eszünk ilyent, az is ott marad, tehát az idegen anyag felszaporodik.
A felszaporodás eredménye meg akármi is lehet.
Szóval, ezeket akarjuk-e enni nap mint nap reggelire, ebédre, vacsorára, vagy inkább egy kicsit fáradozunk azon, hogy minél több friss, egészséges, vegyszer- és adalékmentes táplálék kerüljön az asztalunkra?
Lehet, hogy a tecsós csak 9,90... de mellé, az okozott betegség kezeléséhez a gyógyszer 99,90, az orvos 9990,90, a kórház  99.999,90 és hadd ne soroljam tovább, valamint a tecsóba el kell autózni, és ilyen benzinárak mellett...
A döntést mindenkinek magának kell meghoznia, nem akarok én senkit sem megtéríteni. Mindenki a maga - és persze a családja - bőrét viszi vásárra.
Csak azt szeretném, ha elgondolkozna mindenki, és utána döntene.
Reményeim szeirnt amellett, hogy jobb egtészségesen táplálkozni, mert jobb egészségesnek lenni.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

... de miért is kell a kerted? - I.

Elkezdtem ezt a blogot írni, hogy itt is terjesszem mindazt, amit egyrészt tapasztalok, másrészt amit tanulok, olvasok, látok, hallok annak kapcsán, hogy önellátás.

És akkor eszembe jutott, hogy a miértről még nem volt szó.

Szóval, miért is műveljük meg a kertjeinket?

A válasz nem is olyan könnyű...

De a legfontosabb talán az, hogy az egészségünk mindennél többet ér, és az egészségünk egyik alappillére a táplálékunk, azaz egyáltalán nem mindegy, hogy mit eszünk meg nap, mint nap.

Abba most inkább ne menjünk bele részletesen, hogy milyen alkotói vannak a tálplálékunknak, mikre van szükségünk, mert nem tudományos értekezést akarok írni. Legyen elég annyi, hogy fogyasztanunk kell szénhidrátokat, zsírokat, fehérjéket, vitaminokat, nyomelemeket és egy csomó mindent, erről százféle forrásból lehet tájékozódni, miből mennyit tart a tudomány mai állása szükségesnek, egészségesnek satöbbi.

Inkább arról szólnék, hogy ezt a tudományos koktélt, ami a táplálékunk, honnan kellene beszerezni, és miért pont onnan kell megszerezni.

Hogy világosabb legyen néhány következő gondolat, el kell mondani, hogy az ember, mint a természet, mint a Teremtés része, nem csak az a hús és csonttömeg - kiegészítve ezzel-azzal -, amit közönségesen látunk, hanem energia, rezgés, információ is.
Fizikából tanultuk, hogy az azonos rezgések erősítik, az ellentétesek pedig gyengítik, kioltják egymást. Ez érvényes például a hanghullámokra is, és érvényes a nem fizikai síkú rezgésekre is.

A leginkább tápláló étel az, ami ugyanazon a rezgésszámon dolgozik, mint az, aki azt elfogyasztja, akkor lesz a leghatékonyabb a felszívódás, a táplálás, akkor lesz a leghatékonyabb az információátadás. Ugyanaz a frekvenciája - közel ugyanaz - annak a tápláléknak van, ami ugyanott él, ugyanott terem, ahol mi. A legközelebb hozzánk az van, ami a kertünkben terem. Azt a kört, amin belül a nekünk legmegfelelőbb táplálék megterem, egyébként úgy húzhatjuk meg, hogy mindaz, ami táplál minket, az egynapi járóföldön belül terem meg. Innen válogathatjuk össze mindazt, amit egy-egy nap elfogyasztunk. Innen kellene összeválogatnunk a mai ebédet, a holnapit, és a két év múlvait.

Ezzel szemben... a mai ember, a civilizált ember - sajnos nem csak a városi, hanem a falusi ember is ilyen, elmegy valamelyik boltba, és megvesz valamit, amiről nem is tudjuk legtöbbször, hogy honnan érkezik a hűtőpultra. Nem tudjuk, milyen körülmények között termett, növekedett, milyen körülmények között tárolták, szállították, egy a biztos, hogy bőven túlról van az egynapi járóföldön.

Emiatt tehát már nem jó. Ártani persze - reméljük - nem árt, de nem  is használ annyit, mint az egynapos körben belül termett. Ami miatt persze érdemes meggondolni, hogy a messziről jöttet fogyasztjuk-e, az az, hogy a termesztés, feldolgozás, szállítás közben vajon milyen (vegy)szerekkel került kapcsolatba, ami viszont okozhat problémákat.
Már ha lehet tudni, hogy az a sárgarépa honnan való...
A másik dolog, ami miatt saját termést kell enni, az a tápanyagtartalom, elsősorban vitamin és ásványianyag tartalom.

Sokat lehet arról hallani, olvasni, hogy napjainkra a legtöbb zöldség - és gyümölcs - tápanyagtartalma a töredéke a mondjuk 50-60 évvel ezelőttinek. Biztos sokan elgondolkoztatok azon, hogy miért van ez? Hova tűntek a vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek a répából, káposztából, retekből és a társaikból...?
A válasz amilyen bonyolult, annyira egyszerű is: mindaz, ami hiányzik a zöldségekből, az hiányzik abból a talajból, amiből pl. a sárgarépa felszívhatná magába. Hova tűnt a talajból? A korábban ott termett sárgarépa-nemzedékek elfogyasztották - magukba építették -, viszont nem került vissza ebből semmi, vagy szinte semmi, és előbb-utóbb a talaj kimerül.
Ennek oka a monokultúrás termelés, oka a műtrágyázás, oka a locsolás, a gyomirtózás, vegyszerelés, permetezés, oka mindaz, ami az élelmiszer-termelést kivette a teremtésből.
A műtrágya neve is megmondja, hogy az MŰ. Mesterségesen előállított halott anyag, amivel az élő természet, a teremtés nem tud mit kezdeni, legfejjebb nagy energiával tudja egy pici részét hasznosítani.
A műtrágya helyett vissza kell térni a szerves tápanyag-visszajuttatásra, ami lehet komposzt, lehet baromfi-trágya, nyúltrágya, disznótrágya, ezek keveréke, és akkor még nem beszéltünk az alomszék "terméséről", ami szintén felhasználható a kertben - ahogy az régen is megvolt.
A kertben sokkal könnyebben begyógyíthatjuk a Földanya sebeit, mint egy hatalmas monokultúrás táblán - persze ott sem lehetetlen, csak tovább tart, sokkal keservesebb folyamat, hiszen azt a földet sokkal jobban kizsigereltük.
A saját kertben könnyen megtermelhetjük a vegyszermentes élelmiszerünket, ami egészséges, biztos forrásból van, tiszta, és tápláló.
De hogy ne legyen túl hosszú... folytatása következik!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!