Kísérletezek...

Tavaly szert tettem némi falevélre, ami bekerült az új birtokon a komposztketrecbe, de más nem igazán történt vele. Mivel még nem lakunk ott, semmi egyéb anyag nem jött hozzá - némi kerti gazon kívül - így igazán nagy és látványos eredményre nem is számítottam vele kapcsolatban - de azért valamelyest komposztálódott a kupac.
Erről akkor győződtem meg, amikor az idén ősszel megint meghoztam az első hullott levél adagot, és - részben kíváncsiságből is - megbontottam a tavalyi rakást.
A megbontással az volt a célom, hogy kicsit keveredjen a kupac önmagában is, illetve belekvertem az idei első adag vegyes lombot meg ismerőstől kapott jó szalmás tyúkalmot. Tudom, a tyúktrágya "éget", de egyrészt eleve jó szalmás, most kapott még több "higítást", és mire ezek után kikerüöl a kertbe... már jó lesz.
A keletkezett két nagyobb kupac még kiegészült a kertből kiszedett gyomokkal, úgyhogy most dolgozhat a halom. Ideje van, ráér...
Ez volt az egyik kísérlet.
A másik, amit elkezdtem, a kert egy részét - három kb. 1 m széles, 8-10 m hosszú "csíkot" - betakartam falevéllel. Ami most rajta van, az eredetileg olyan 20-30 cm vastag lehetett, kicsit összeesett, de még kap egy réteget abból a lombból, amit szereztem. Aztán dolgozzon a természet.
Egyelőre mást a kert nem is kap, mivel még nincs más saját forrásom, de remélem jövőre már jobb lesz a helyzet, és lesz más is a lombon kívül. No meg addigra remélem sikerül üzembe állítani a szecskavágót, és akkor folyamatosabb lesz az ellátás.
A lombot csak úgy ráterítettem a felszínre, amiből nagyjából kihúzkodtam a gyomokat. Ami gyommag lehullott, az lehullott, remélem a lombtakaró lesz olyan jüó, hogy a nagy részük nem fog kikelni, ami meg át bírja magát verekedni, azt simán ki lehet húzni, biztos nem lesz sok.
A talajt nem takartam le előzőleg kartonnal, ahogy pl. Gyula iván írja, mondja, mert most nem volt annyi kartonom sem, meg ha három hétig ott a takarás, azt nem biztos, hogy fel tudom szedni, pláne ha kicsit meg is ázik. Most a gyomtépés helyettesítette valamennyire a takarást.
Ha csak azt elérem ezzel, hogy a talaj nem tömörödik össze a télen az eső/hó munkájának köszönhetően, annak már örülni fogok. A letakart részek amúgy is jó lazák voltak, maradhatnak is ilyenek.
Tavasszal meg csak félrehúzom a takarást és úgy ültetek, ennek az is előnye lesz, hogy nem utólag kell betuszkolni majd a takarást a növények közé, hanem eleve ott lesz a takarás.
Ez a terv. A működése majd kiderül jövőre. Különben is,m ez lesz az első év, és Iván bátyánk is mondja, hogy kell két-három év legalább, hogy a rendszer beálljon, de legalábbis elinduljon az új egyensúly felé.
Ha már ott lakunk, és lesz baromfi, akkor lesz saját baromfitrágya, amit kellő érlelés és "higítás" után be lehet forgatni a rendszerbe, meg remélem lesz nyúltrágya is, szóval lassan felépítem a saját rendszeremet...
Gyulai Iván emlegetett módszere pedig a kattintás után látható, hallható, olvasható.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

A szikesedés megfékezéséről

Országh Jóska bátyánktól, szeretettel.

A sok vízkövet tartalmazó vízzel való állandó jellegű öntözés hosszútávon szikesdésre vezet. Felhasznált víz vízkőtartalmára, ami felett beindul a szikesedés, nincsenek szabványok.

A szikesedés folyamata számos tényező függvénye. A locsolásra használt víz vízkőtartalma és a használt vízmennyiség csupán az egyik tényező. Egy másik tényező a mindig lúgos kémhatású vízkő semlegesítésének a hiánya, amikor a talajban már nincs szerves anyag. Ezen a szinten a humusztartalom egy döntő tényező. Ezért ajánlom a kerti öntözést lehetőleg letakart talajra. A talajtakaró (mulcs) lehet minden cellulózban gazdag növényi eredetű hulladék, amit a giliszták és az ott magától kifejlődő mikroszkopikus gomba- és baktériumtenyészetek a talajba humuszsavak formájában bedolgoznak.

Gyakori talajtakarók: falevelek, nyírt fű, kitépett gyomnövények, fakéreg hulladék, ledarált fanyesedék (fatörek). Lehet hozzákeverni fűrészport, faforgácsot, felaprított karton dobozokat, felaprított papírhulladékot, dokumentum megsemmisítőből kijövő papírszalmát. Aprított (esetleg szennyezett) karton- és papírhulladéknak, amiből nem lehet újrapapírt gyártani, ez az egyetlen környezetkímélő felhasználása. A cellulózban gazdag anyagok (kerti hulladékok és szennyezett karton és papír) égetése egy merénylet az élővilág (bioszféra) ellen, környezetrombolás. Kerti hulladékok esetében csak a bizonyos betegségekben (mint a tűzhalál) elpusztult növények elégetése indokolt.

Egy másik, nagyon hatásos talajtakaró szalmából készül. Ezt a módszert Franciaországban dolgozták ki. Ősszel a szalmából egy 30-40 cm vastag szalmaágyat készítünk a kert egyik, a házhoz közeli sarkában. Erre öntjük ki egész télen a háztartásban keletkezett szappanos (szürke) vizet. Ez a fürdő-, mosó-, mosogató- és takarító víz. Ha néha belevizelünk, az csak növeli a végtermék mezőgazdasági értékét. Amikor a téli idő megengedi, akkor gumicsizmával felszerelve, az átitatott szalmát letapossuk. Tavasszal elegendő ezt a félig emésztett szalmát talajtakarónak felhasználni. Bretagne (Franciaország) sós-szikes talajain a letaposott szalmát tavasszal a talajon hagyják és a szalmát kissé félrevakarva vetnek és ültetnek. Az ilyen talajon a gyomok tömege nem kel ki, viszont a talaj a kiszáradásnak is jobban ellenáll. A giliszták által bedolgozott szalma jól táplálja a növényeket. Az ásást és kapálást is el lehet felejteni.

Ezután, a háztartásban keletkezett szürke vízzel öntözzük a kertet egész nyáron. Ezzel a módszerrel az összes háztartási szürkevíz felhasználásra kerül. Ha ezzel párhuzamosan alomszéket használunk, a háztartásban fekáliás (fekete) víz sem keletkezik. Ez a nagyon környezetromboló és szennyező szennyvízcsatorna legegyszerűbb "kiszárítása".

Üdvözlettel,
Országh József

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Nem tudták, hogy MAGok vagyunk...

A címet Géczy Gábortól vettem, ez a címe annak az előadás-sorozatnak, ami a budapesti Két Hollós könyvesboltban volt látható és hallható. 

Az előadások anyaga felkerült a világhálóra is, és mivel nagyon fontos tudást ad át Gábor a hallgatóságnak, gondoltam, itt is megosztom ezeket.
Megéri azt az időt, amit rászán az ember, hogy végighallgassa az előadásokat. Nem mondom, hogy mindegyik egyszerű, mert a tizedes rendszer elsőre nem is annyira átlátható.
A nyelvről szóló pedig olyan rész, amit mindenkinek meg kellene hallgatni, meg kellene nézni, nagyon érdekes, és fontos tudást ad át!

Az első rész: Kikapcsolni mindent, ami életellenes

A második rész: A tizedes rendszer

A harmadik rész: Mindennapi kenyerünk

A nyegyedik rész: Nyelvében él a nemzet

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

​Kályhástábor

Az idei, 2015-ös kályhás tábor fő célja egy hőtárolóval kiegészített rakétakályha építése volt, meg néhány jószolgálati cselekedet, pl. a gumijavító víztartályos kályhájának a javítása (a megrepedt víztartály kiemelése, majd a javított tartály visszahelyezése és a kályha visszaépítése), egy spór tűzterének átalakítása és egy másik kályha építése.
De koncentráljunk a rakétakályhára.
Mi az a rakétakályha? Ez egy egyszerű tüzelőberendezés, aminek nagy előnye, hogy vagy bárhol össze lehet rakni mondjuk néhány tégla segítségével, vagy pl. hordozható változatot lehet csinálni vasból - már aki ért a vasas munkákhoz - és ezen lehet főzni. (Látva egy ilyen "hordozhatót" működés közben, azért nekem az a véleményem, hogy kevesebb cuccot jelent egy bogrács és egy háromláb, és vizet forralni mondjuk teának bográcsban is lehet.) Természetesen beépíthető épületekbe is, ahol a fűtést lehet megoldani vele. A kályha nevét onnan kapja, hogy az égéstermék távozása a rakétákhoz/sugárhajtóművekhez hasonló elven működik, azaz a kályha kilöki magából - a felépítés mián - így kémény nélkül működik.
Akit a téma bővebben érdekel, rákeresve sok anyagot talál a világhálón a rakétakályháról.
A bemutatott hordozható darab volt az alapja annak a szerkezetnek, amit végül felépítettünk.
Az első lépés a hőtároló megépítés volt, ez egy téglából épült fekvő tömb lett, ami kb. 10 méternyi, fokozatosan szűkülő füstjáratot rejtett. (Az elképzelés az volt, hogy olyan magasságúnak kellett ennek lennie, hogy fölé épülhessen egy munkaasztal, és az asztal alatt legyen elegendő hely arra, hogy a hőtárolón lehessen pl. gyógynövényeket szárítani, vagy szolgálhasson naposcsibék lakásául életül első napjaiban.)
Ennek a megépítése volt az egyszerűbb feladat, és arra nagyon jó volt, hogy mi, tanulók - csak hárman voltunk végig, így rendesen hozzáfértünk mindenhez, láttunk, kipróbálhattunk mindent!! - megtanultuk az alapvető munkafolyamatokat: téglaválogatás és szempontjai, agyag-előkészítés, munka az agyaggal (nem kell félni tőle!!), tégla és cserép méretre vágása, falazás alapjai, falrakási módok, drótozás. Illetve, természetesen, ezt megelőzően a szerkezet tervezése, méretezése, járatok kialakításának kitalálása stb.
A nehezebb feladat volt magának a rakétának a megépítése, mert ilyet még az irányító mesterünk sem épített - így az elkészült művet közösen találtuk ki.
A bemutatott hordozható kis rakéta alapján - illetve annak fejlesztője elmondása alapján - meghatároztuk azokat a pontokat, ahol kicsit alakítanunk kell a szerkezeten, hogy a jelentkező gyengeségeket minél jobban kiszűrhessük. Így amellett döntöttünk, hogy az egy etetőnyílás kivételével - ez egy vascső lett - téglából, samottból rakjuk össze a szerkezetet, méghozzá úgy, hogy plusz levegő-bevezetésre is lesz lehetőség, hogy pl. a fa szenesedését lehetőleg meggátoljuk, illetve hogy a levegő el is jusson az égéstérbe és ne fogja meg a tüzelő, egy ferde rostéllyal választjuk el a tereket egymástól.
Indulhatott a legózás, találgatás, méricskélés, szárazon bepróbálás, agyagba rakás, a burkoló benzines hordó kivágása, a maradék nyílások eltömítése, és egyszer csak készen lett a szerkezet, összekötöttük a közben ugyancsak elkészült hőtárolóval, és jöhetett a próbafűtés.
Ehhez a kiindulási mintát hozó úrtól kaptunk egy segédventillátort, azzal, hogy amíg a kályha el nem éri az üzemi hőfokot, addig előfordul, hogy visszafüstől, amikor rátesz az ember - a ventillátor ezt megakadályozza. A külső füstnyílásra felraktuk a ventillátort, és begyújtottunk.
A tűz beindult, a ventillátor bekapcsolása után a füst is megjelent - természetesen. Azt persze tudtuk, hogy mivel friss volt a szerkezet, annak a rengeteg víznek a nagy része, amit az építéskor beletettünk, még ott volt benne, és annak a párolgása fojtja a füstjáratokat. Ez be is bizonyosodott, amikor leállítottuk a ventillátort.
A stabil égés kialakulásakor - folyamatosan kellett rakni a kályhát - jött a következő próba, a PET-palack. A kályha működéséből kifolyólag az elérhető hőmérséklet eléri az 1100-1200 fokot is, ezért a rakétakályhában elégethető a PET-palack is, mert ilyen hőmérsékleten az alkotórészei teljesen el tudnak égni (nem úgy, mint a kb. 600-800 fokot tudó kályhák, ahol a pet palackokból még káros anyagok maradnak vissza, mivel ezek itt még nem, csak magasabb hőfokon égnek). A próba elsőre nem sikerült. Ventillátorral is, anélkül is sűrű fekete füstje volt a kályhának, mutatva, hogy a palack égése nem olyan, mint szeretnénk.
Néhány ventillátor ki-bekapcsolás után hagytuk a tüzet leégni.
Egy-két órával később újabb begyújtás következett, ekkor már működött ventillátor nélkül is a kályha (már száradt a szerkezet, illetve már melegebb volt, mint első begyújtáskor).
Ami az üzemi hőfok elérését illeti, arra a következtetésre jutottunk, hogy az általunk épített szerkezet sokkal lassabban melegszik át, mint egy tisztán vasból összeállított, így tovább tart, amíg eléri az 1100 fok körüli hőfokot, azaz csak később indul be igazán a rakéta, és csak később lehet olyan dolgokat égetni benne, amikhez szükség van erre a magas hőmérsékletre.
Ami az üzemeltetését illeti, kialakításából, működéséből adódóan a felfűtési szakasz igényli a folyamatos jelenlétet, mivel "állandóan rakni kell" a tüzet benne. A tüzeléshez hosszú, vékony(ra hasogatott), száraz fa kell. A hőtároló átmelegedése után a tüzelést persze abba lehet hagyni. (Szemben pl. egy cserép/téglakályhával, amit egyszer megrakunk, begyújtunk, ha leégett, elzárjuk - nem kell folyamatosan ott ülni mellette.)
A tűztér-átalakítás egyszerű eset volt, ott kicsit a kimenő járatot kellett leszűkíteni és közben a lángot/hőt a főzőlapra irányítani először, mielőtt továbbhaladt volna a víztartály/sütő/hődob felé, így már főzni is lehetett rajta. A próba begyújtás eredménye: egy fazékban lévő kb. 2 liter víz nem egészen 10 perc alatt forró lett.
A vízteres kályha visszaépítése is rendben lezajlott, abban egy másik kályhaépítési szerkezetet ismertünk meg (füstelvezetés). Érdekes módon a visszaépítés után pár tégla kimaradt, pedig mindent visszaépítettünk a helyére...
A másik kályha építésére a tábor során már nem került sor, csak az alsó sort raktuk le, amit kitöltöttünk a másik építésekből visszamaradt törmelékkel és kiöntöttünk a maradék, felhígított agyaggal.
Aztán megbeszéltük, hogy a következő hónapban összejövünk - időpontot is kitűztük- és akkor egy hétvégén megépítjük ezt a kályhát is. A rakétával szemben ez már egy olyan szerkezet lesz, amin tényleg végig követhetjük a kályhaépítés lépéseit.

"Spórheltkályha"
A tábor utáni "buli" építés is lezajlott.
A kályha felépítésének a terve már megvolt, hogy mit kell tudnia a szerkezetnek, már csak össze kellett rakni.
A követelmény: viszonylag hamar adjon le meleget, és kiegészítésként ételmelegítésre, fűzésre is legyen alkalmas, de a fűtés az elsődleges szempont. Ennek megfelelően egy hődobos kályhára esett a választás, ahol a hődob alsó és felső lapja egy-egy öntöttvas platni lett (ez gyorsabban felmelegszik és kezd fűteni, mint a téglából épített hődob).
A már megismert építési fogások mellett most megtanultuk a kosaras tűztér építését, az ajtók berögzítésének a módját, hogy építsük be a platnit. Ez a hétvége tényleg olyan gyakorlatokkal ismertetett meg, ami alapján már bele lehet kezdeni egy hasonló kályha otthoni megépítésébe. A próbafűtés sikeres volt!

Eszembe jutott még valami. Azt is megtanultuk, hogyan kell a kályhába begyújtani helyesen. Ugyanis eddig nem jól csináltam, és valószínű sokan ugyanígy, rosszul csináljuk.
Fentről kell begyújtani, azaz vastagok alulra, rá a vékonyabbak, tetejére legvékonyabb és a begyújtó papír vagy fenyő gyaluforgács vagy valami, és így gyújtjuk. Miért? Mert nem a fa ég a tűzben, hanem a fa gázai. A fa kb. 135 fokon gázosodik, ez a fagáz kb. 260 fokon gyullad be. A fent égő láng alatt gázosodik, a gáz fölfelé megindul, és a meleg lángban elég (nagyjából ez történik). Ha alul gyújtom meg, akkor a füsttel egy csomó fagáz is kimegy, anélkül, hogy elégne, a felszálló meleg egyszerűen kirántja magával. Így viszont... tökéletesebb lesz az égés, jobb lesz a melegítés és ezzel a hatásfok is.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Paradicsom és paprika kísérletek

A paprikát, meg néhány paradicsomot idén úgy ültettem, hogy leástam egy kétliteres kóláspalackot a földbe, aminek a kupakját kifúrtam, az alját levágtam. (Köszönettel az ötletet adónak!!) 

A fejjel lefelé beásott palackba megy az öntözővíz, és ezek köré ültettem a palántákat. Volt közöttük "bolti" is, és volt saját nevelésű is. Az első pár alkalommal, meg amikor nagy volt a meleg, akkor kapott a palack is vizet, meg a palántatövek is, mindenesetre szépen nőnek a növénykék, a paprikák is, a paradicsomok is.

A boltiak kicsit jobban, de azok eleve nagyobbak is voltak, mint a sajátok...

Az eredmény minden esetre bíztató.

Ezzel egyidőben egy másik dolgot is kipróbáltam, ezt a netről vettem, csak kicsit alakítottam rajta, annak megfelelően, hogy mim volt nekem kéznél.

Két maradék 110-es pvc csövet beástam a földbe és megtöltöttem komposztálódóban lévő falevelekkel (ezekre tavaly ősszel tettem szert, a parkban a rendcsinálásból hoztam el egy kazalnyit). Négy-négy paradicsompalánta - saját nevelés - került mindegyik cső mellé, nem túl közel, olyan jó arasznyira a csőtől. A palánták nem voltak túl nagyok. Vizet kaptak a tövek is, de a legtöbbet a cső tartalma kapta. Mostanra szépen megnőttek a paradicsomjaim, és tele vannak virággal, már karózni kell őket. Ezek a komposztttal megturbózottak lassan le is hagyják a másik, vizespalackmellé ültetett "gyári" töveket.

Ez szintén biztató...

Jövőre is csinálok ilyet, lehet akkor több lesz a komoszt-turbós változat - mert a paradicsomot, paprikát szeretjük, legyen sok belőlük!!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Talajtakarás - tapasztalatok

Én két csíkot (egyenként kb. 12 nm) csináltam idén.
Az egyiket kartonnal takartam csak úgy simán, lefogatam karóval, féltéglával stb. Rajta volt a csíkon kb. két hétig, akkor leszedtem, és belekerült a mag. Itt a takarás csak azt szolgáláta, hogy valamennyire nyomja a gyomokat, illetve ne nagyon engedje kikelni/kihajtani.
Ez úgy kábé bejött, de pl. az aszatot annyira nem érdekelte és a karton is jól szétment, mire leszedtem.
 

A másik csíkon fekete fólia volt, ott jobb volt a gyomelnyomás az alatt a kb. 3 hét alatt, amíg rajta volt, az aszat ugyan itt is küzdött, de sokkal kevésbé volt sikeres, szép halványsárga, törékeny hajtásai voltak. Ültetés után a még szabadon maradt részt, meg a tövek közét újra takartam kaszált fűvel - a közösségi ház udvarát kaszálták, azt hoztam el - és a takarás alól csak nagyon kevés gyom jön át (aszat és folyondár szulák, amit nálunk csak paponcnak hívnak), az is könnyen kihúzható.
Ebbe a takartan állt részbe most raktam el palántákat, enyhén nyirkos volt a föld, de a takarás felkerülése óta nem esett, így nem láttam, mit csinált volna az esővízzel, mennyire tartotta volna vissza.
Az ültetés után mindenesetre meglocsoltam a palánták tövét, illetve kapott a terület egy általános esőztető locsolást is - már csak a kísérletezés kedvéért is. Hogy lássam, hogy viselkedik a víz meg a széna.
Úgyhogy eddig jók a tapasztalatok.
Őszre a betakarítás után több csíkot veszek majd kezelés alá, szalma lesz hozzá, és találtam nem túl messze lótrágya beszerzési forrást is, örülnek, ha elhozom.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Kísérlet...

Hirtelen felindulásból kaptunk jónéhány eperpalántát.

Mivel akitől kaptuk, is így ültette a sajátjait, így mi is eldöntöttük, kipróbáljuk: szalmabálára kerülnek a palánták.

Korábban már olvastam a szalmabála-kertészkedésről, hogy miként kell előkészíteni a bálákat, mik az előnyök, hátrányok, ésatöbbi, de most minderre "nem volt idő", mert a palánták itt voltak, el kell őket ültetni, nincs mese. Így követtük azt a módszert, amit az a barátunk is, akitől a palánták érkeztek.

Hullámkartont - dobozok - terítetem a kiszemelt helyre, ezek elnyomják a gyomokat, remélhetőleg nem fognak áttörni rajta, csak a legkitartóbbak küzdik fel magukat a felszínig - de ahhoz sok-sok erő kell majd...

Ez után jöttek a bálák, egymás mellé, szép sorban, a kötözőzsinórral fölfele. Olyan szorosan egymás mellé fektetve, amennyire csak lehet - de mivel nem teljesen síkok az oldalak, természtesen maradt ki azért egy kicsi rés. Épp volt friss zöldféle - most javarészt vérehulló fecskefű volt - ezt rászórtam a bálákra, és most következett az első "hivatalos" réteg, kb. 5 cm vastagon érett trágya. Ezt kaptam, csak el kellett menni érte a régi szeszfőzde mögé.

Erre következett kb. 5 cm föld. Ebbe került némi feketeföld - amikor az emésztőt ásták kb. 12 éve, külön rakattam a felső termőréteget, ebből bányásztam és rostáltam, mert tele volt mindenféle gyökérrel - meg többéves komposzt, jó porhanyós, ezek keverékét raktam a trágyára.

Majd jött egy jó belocsolás, kútvízzel.

Némi szikkadás után pedig bekerültek a kis palánták.

Azóta naponta legalább kétszer kap a "szerkezet" vizet - ha nem esik az eső -, a palánták jó háromnegyede szépen él és virul, amelyik még nem virul, azért azon is látszik, hogy él, csak még nem heverte ki az átültetési sokkot.

A locsolás és a trágya-szalma érintkezési felület valószínű beindította a megfelelő biológiai folyamatokat. Ezt abból is gondolom, hogy ahol esetleg kikandikál egy-két szál fecskefű, azok szépen élnek és virulnak, gyökér nélkül is. A többi zöld rész meg gondolom besegít a rendszernek.

Még kerül bele fokhagyma, fűszerpaprika, ha sikerül szereznem, akkor koktélparadicsom, meg majd még meglátjuk. a szélébe tán elfér egy-két uborka is.

Kísérletnek mindenesetre jó, ha bvalamiért mégsem válik be, nagy kár nem ér, mert egy év alatt a bálák jó eséllyel olyan állapotba kerülnek, hogy ki lehet szórni őket a kertbe, vagy rájuk lehet telepíteni egy újabb adag komposztálás-adagot, jók lesznek akkor "gyorsítónak". Bár a természetben nem kell gyorsítani semmit, legfeljebb rásegíteni egy kicsit az induláshoz...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Tavasz van, kitört a béke...

Holnap jön hozzánk egy csapat gyerek vályogházat nézni és tapasztósarat gyúrni, meg ami még belefér.
Ennek okán ma előkészítettem ezt-azt. Közben bementem a ház "régi" felébe - és a "konyhában" két füsti fecske röpdösött össze-vissza.
Lehet hogy a lépteim riasztották fel őket, nem tudom. Hirtelen nem is értettem, hogy kerültek oda, hisz minden ajtó, ablak csukva.
Aztán rájöttem, hol kerülhettek be.
Szegények mint az őrült köröztek, én meg "igyekeztem megnyugtatni őket", és kinyitottam a konyhaablakot, majd félreálltam.
Egy darabig még köröztek, komolyan féltem, hogy kifárasztják magukat, majd egyikük "észre vette" - vagy ahogy ez fecskééknél működik -, hogy nyitva az ablak, és huss, kirepült, a másik meg utánna.
Az ablakot becsuktam, és folytattam, amit akartam. Egyszer csak ott, ahol eredetileg is bejöhettek - épp abban a helyiségben voltam... -, beszáguldott egy fecske, ment egy kört, csivitelt párat, és azzal a lendülettel kirepült.
Biztos vagyok benne, hogy visszajött megköszönni, hogy kiengedtem őket...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Vetőnaptár

Az időjárás persze befolyásolhatja, de használható segítség lehet az alábbi vetési lista, főleg a kezdőknek. A végén ott a lista forrása, lehet még ott böngészni érdekességek után.

Február 10-20. vethető
sárgarépa, petrezselyem, hónapos retek, ez a vöröshagyma- és fokhagymaduggatás ideje, téli sarjadékhagyma, borsó.

Február 20-28. vethető
sárgarépa, petrezselyem, hónapos retek, ez a vöröshagyma- és fokhagymaduggatás ideje, borsó spenót, téli sarjadékhagyma, torma-dugványtelepítés.

Március 1-10. vethető
sárgarépa, petrezselyem, metélőhagyma, borsó, fejes saláta, spenót, kapor, ez a fokhagyma- és vöröshagyma duggatás ideje.

Március 10-20. vethető
sárgarépa, petrezselyem, hónapos retek, vöröshagyma mag, korai burgonya, fejes saláta, spenót, sóska, kapor, borsó.

Március 20-30. vethető
nyári retek, korai burgonya, spenót, sóska, kapor.

Április 1-10. vethető
nyári retek, spárgatök, burgonya, paprika, paradicsom, spenót, kapor, sóska.

Április 10-20. vethető
nyári retek, spárgatök, sütőtök, sárgadinnye, görögdinnye, paradicsom, paprika, spenót, csemegekukorica, sóska.

Április 20-30. vethető
fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, bimbóskel, cékla, uborka, sütőtök, dinnyefélék, bab,
kukorica, kapor.

Május 1-10. vethető
uborka, bab, csemegekukorica, kapor.

Május 10-20. vethető
uborka, bab, csemegekukorica, kapor.

Május 20-30. vethető
fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, uborka, cikória, csemegekukorica, zöldbab.

Június 1-10. vethető
fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, uborka, csemegekukorica, zöldbab, cikória, kapor.

Június 10-20. vethető
uborka, kukorica, kapor, zöldbab.

Június 20-30. vethető
karalábé, cékla, uborka, késői burgonya, zöldbab, fejes saláta, kapor.

Július 1-10. vethető
karalábé, cékla, uborka, késői burgonya, kapor, fejes saláta, zöldbab.

Július 10-20. vethető
cékla, uborka, spenót, zöldbab, kapor.

Július 20-30. vethető
téli retek, ún. fojtott burgonya, spenót, kapor.

Augusztus 1-10. vethető
téli retek, ún. fojtott burgonya, spenót, kapor.

Augusztus 10-20. vethető
spenót, sóska.

Augusztus 20-30. vethető
áttelelő saláta, spenót, sóska és itt az ideje a téli sarjadékhagyma-duggatásnak.

Szeptember 1-10. vethető
áttelelő saláta, spenót, sóska és itt az ideje a téli sarjadékhagyma duggatásnak.

Szeptember 10-20. vethető
spenót, sóska.

Október 1-10. vethető
spenót.

November 1-10. vethető
sárgarépa, petrezselyem, borsó, és itt az ideje a vöröshagyma- és fokhagyma duggatásnak, torma dugványtelepítésnek.

Forrás

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

"Három nővér" kertészkedés

A kép forrása

1. Amikor itt az ideje a kukorica vetésének (nálunk már március végén, április elején is lehet ültetni, de a növényke fagyérzékenysége miatt érdemes ezt későbbre tolni, pl. május elejére) alakítsunk ki egy kb. 1m x 1m-es dombocskát. Ha többet is akarunk, a dombok közepe legalább 1,2 - 1,5 méterre legyenek egymástól. A domb tetejét lapítsuk le.

2. A dombok tetejére ültessünk 5-6 fészek kukoricát, olyan fajtát, ami szép magasra nő.

3. MIkor a kukoricanövénykék eléárték a 15-30 cm-s magasságot, a tövektől kb. 15-20 cm-nyire ültessünk 4-8 fészekbe futóbabot, lehetőleg olyant, ami szeret futni.

4. Ha már kikelt és megerősödött a bab - szóval, amikor látni, hogy életerős lesz a növény - a baboktól távol, a domb tövéhez közel ültessün k tököt (spárgatök, sütőtök stb.)

5. Ahogy nőnek a növények, a kukoricák közül a kegerősebbeket kell kiválasztani, a többit ki kell egyelni. Hasonlóan válogasuk ki a babot és a tököt is.

6. A babnak esetleg segíteni kell, hogy a kukoricára fusson fel. A tők pedig szépen betakarja a domb fennmaradó részét, így árnyékot tart, nem szárad ki a föld nagyon hamar, a növények töveit sem égeti meg a nap.

A "három nővér" igényel némi odafigyelést, jól el kell találni, mikor ültessük el az egyes növényeket, és milyen messze ültessük el őket. De az eredmény kárpótolni fog mindenért...

A képen egy ilyen Három nővér dombocska látható.

 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Lassan készülődni kell...

Bár most megint kicsit téliesebbre fordult az idő - egyébiránt ilyenkor még bőven ez a normális! - az elműt évek tapasztalatai alapján nem árt elkezdeni megtervezni, mi lesz a veteményesünkben, mit fogunk vetni, palántázni...
Az első két év „félvállról” vett kertezése után az idén végre rendesen is belefoghatok. Hogy miért volt félvállas az eddigi  kertészkedés? Építkezés is folyt, ami egyszercsak több teret igényelt, mint számítottam, így a kert egy jó részét be kellett áldozni.
Az idén remélhetőleg ez már nem így fog működni.
A kert szántása még az év vége előtt megtörtént - szerintem az utolsó ilyen akció volt - és ha már olyan lesz az idő, rámegyünk a rotációs kapával, és kialakítom az ágyásokat. Hosszas gondolkodás, meg némi gyakorlati kipróbálás után úgy döntöttem, hogy nem a soros vetést/ültetést fogom alkalmazni a kertben, hanem ágyásaim lesznek.
Láttam egy számítást valahol - sajna nem emlékszem, hol, de talán sikerül felhajtani -, ami szerint adott területen több lesz a termő- és kevesebb a járófelület, ha ágyásokat csinálunk és nem sorosan ültetünk (a teljes területen, 50 cm-enként egy-egy sor kevesebb termőterület, mintha ugyanott 1 méter termőfelület 50 cm járófelület elosztást alkalmazunk).
Az egy mérteres sávot két oldsalról szépen meg lehet művelni, és ősszel, ha eljön az ideje, csak azt a területet kell megdolgozni - pl. fölásni, vagy valami hasonlót csinálni -, azt, ahol járok, nem, az fölösleges energia. A soros művelésneél meg, ha ásunk, a gyalogutat is föl kell ásni.
Szóval ágyások lesznek, azokban igyekszem majd valamiféle vegyeskultúrás módszert kialakítani, hasonlót, mint pl. az „Öngyógyító kiskert” c. könyvben van.
Az ágyásoknak valami egyszerű, de nagyszerű „kerítése” is lesz, amolyan vesszőfonásos valami. Egynél legalábbis kipróbálom, aztán meglátjuk.
Aztán ki kell találni, hova tegyünk egy nem túl nagy fóliát, lehet hogy két "ágyásnyi" lesz  a rövidebb oldalon - mivel nem szimmetrikusra tervezem a kertet.
Hogy miből, mennyit ültessünk, az függ a tárolókapacitásunktól - bármilyen is legyen ez, fagyasztó, verem, kamrapolc, a fagyasztót javaslom a legkevésbé, mert mi van, ha nincs áram...? - a fogyasztásunktól, a talajtól, azaz mi szereti a kertünk földjét és mi nem...
Egy irányadó, számolást segítő táblázatot találtam a neten, ennek a cikknek a végén olvasható. De az egész cikkben van néhány jó gondolat, amit érdemes átrágni
Jó készülődést!!

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!