A világnak az a része - is - ami ebben a nem valóságos (virtuális, hogy idegen szóval fessem le) térben létezik, telis tele van olyan oldalakkal, ahol a betegséggel foglalkoznak, még akkor is, amikor a legjobb szándék vezérli az oldal tulajdonosát, szerkesztőjét, szerkesztőit. Nem akarom bántani őket, egy pillanatig sem, mert szükség van az ő tevékenységükre is.
Az idők során azonban kikristályosodott, vagy inkább bennem is testet öltött az a gondolat, hogy miért is nem az egészséggel foglalkozunk inkább? Az sokkal egyszerűbb, és kifizetődőbb minden értelemben.
Az egészséget könnyebb megőrizni, mint a betegséget gyógyítani, hisz ez utóbbi olyan, mintha a hadvezér akkor kezdene el csapatokat gyűjteni, fegyvert kovácsolni, utánpótlást megszervezni és a többi, amikor már javában folyik a mindent eldöntő ütközet. (Ezt a példát nem szó szerint idéztem a "Sárga Császár Belső Könyve"-ből, ami a hagyományos kínai orvoslás közel 3000 éves alapműve.)
Ennyi bevezető után térjünk a lényegre.
A magyar ember számára az egyik legfontosabb étel a kenyér. Eredete a ködbe vész, az ember mindig is készített kenyér-szerű ételeket. Fontosságát jelzi az a mondás is, hogy kenyéren és vízen sokáig el lehet élni.
Sajnos a mai kenyerek, amikhez a boltokban hozzájutunk, már messze nem felelnek meg az idézett mondás "követelményeinek". A monokultúrás termesztésből származó gabona nem tartalmaz annyi és olyan tápanyagot, mint régen, a hozzáadott mindenféle adalék is tovább ront a helyzeten, és csak nézek, hogy a mostani egykilós kenyerek akkorák, mint gyerekkoromban a kétkilósak voltak.
Ám nem kell, hogy a bolti kenyeret együk, hiszen nem nagy fáradság otthon kenyeret sütni... és ha nincs is saját termésű búzánk, és boltban vesszük a lisztet, az otthoni kenyér összehasonlíthatatlanul jobb, mint a bolti. És nem kell órákat rászánni a napunkból.
Az alapreceptet lehet variálni, engedje mindenki szabadon a fantáziáját. Lehet a lisztet keverni más lisztekkel (pl. teljes kiőrlésű, tönköly, rozs, kukorica), tehetünk bele főtt krumplit, magokat (napraforgó, kömény, len, tök, fenyő), gabonapelyhet, korpát, csírát, sült hagymát, különböző fűszereket (bazsalikom, szurokfű, medvehagyma). Illetve egy sor kenyérsütéssel foglalkozó oldalt is lehet böngészni újabb és újabb ötletekért.
Ez a kenyér még akkor is egészségesebb, mint a bolti, ha csak fehér lisztből csináljuk, mivel nincsenek benne azok az adalékanyagok, amiket abba beletesznek. Ebben csak az van, amit mi teszünk bele, és mivel az egészségünkre is vigyázunk ezzel a kenyérrel, olyant, ami nem jó, nem teszünk bele.
Nagyon fontos: KÉZZEL dagasszuk a kenyeret. Ekkor ténylegesen belekerül szívünk- lelkünk-szeretetünk, és így jól fog esni mindenkinek, aki eszik belőle. A géppel dagasztottból mindez hiányzik...
Az alaprecept: 50 dkg liszt, fél kocka élesztő, 2 EK olaj vagy 1 EK zsír, só, víz. A hozzávalókból közepesen lágy tésztát dagasztunk, alaposan átgyúrva, de ennél a mennyiségnél ez kb. negyed órát jelent. Meleg helyen kelesztjük egy jó órát, átgyúrjuk és olajjal vagy zsírral kikent formába tesszük, és újabb bő fél órát kelesztjük. a sütőformában bevizezzük - nem kell óvatoskodni, a víz gőze jót tesz a sütéskor - és sütőbe tesszük. Kb. 35-40 perc alatt piros ropogósra sütjük. Kivétel után vízzel vékonyan bekenjük, ettől szép csillogó lesz a héja.
Kenyér - jénaiban.
Az ötletet egy közösségi oldalon találtam, idetenném a linkjét, de valamiért nem érem el a Hegyalja Boszorkánykonyhát. Így csak "így" köszönöm meg az ötletet.
A kenyér hozzávalóit - lásd fejjebb az alapreceptnél - mondjuk este összedolgozzuk, lehet nyugodtan kicsit lágyabbra is hagyni, olyan nokedlitészta-sűrűségűre, és letakarva egész éjjelre állni hagyjuk. Ha egy kicsit nagyobb tálban tesszük ezt, mint szoktuk, akkor tényleg nem kell félni attól, hogy "kifut" a kenyértészta.
Reggel aztán egy közepes jénait - amiben én szoktam csinálni, az kb. 4 literes lehet, de sosem mértem meg, azt hiszem ez egy alapméretű edény - vékonyan kikenünk olajjal, esetleg zsírral, kilisztezzük. Ebbe tesszük bele az egész éjjel kelt tésztát úgy ügyeskedve, hogy ami a kelesztőtálban felül volt, az kerüljön itt alulra.
Amikor kivesszük a kelesztőből a tésztát, össze fog esni, de nem kell ettől megijedni!
Kevés vízzel megkenhetjük a tészta tetejét - nem muszáj -, rátesszük a jénaira a tetejét, és hideg sütőbe tesszük (akkor biztosan nem pattan el, mert bár hőálló, láttam már elpattant jénait).
A sütési idő kb. 45 - 50 perc, ez sütőtől is függ. Amikor már majdnem kész, akkor levehetjük a tetejét, hogy a kenyér megpiruljon, de nekem pirult már meg tetővel rajta is. Ha megsült, rácsra borítjuk, pici vízzel megkenjük, hogy csillogó legyen, és megvárjuk - ha kibírjuk -, hogy kihűljön. Aztán jókat falatozunk belőle...
Nagyon finom, ropogós lesz az így sült cipó, a héja is jó vastag.
Előfordul, hogy a kilisztezés, főleg ott, ahol nem ér a kenyérhez, kicsit megég, de ez a kenyér ízét nem befolyásolja!
