Csontváry valódi géniusza

Mottó:

Csontváry művészete embert alkot egy olyan világban, ahol nincs is már ember, akinek az emberi minőséghez méltó igényei lennének.

Nem csak fizikai táplálékkal él az ember, és bár úgy tűnik, ez a bejegyzés nem illik bele a blog témájába, úgy érzem mégis van itt helye. Hiszen a művészet is része az életünknek, az a művészet, amelyik nem csak gyönyörködtet, de tanít, útmutatást ad, az különösen fontos, hogy életünk része legyen.

Csontváry művészete pedig pontosan ilyen. Tanít. A nyelvezete a mai ember számára ugyan kissé nehezen érthető, mert a mai ember eltávolodott attól a világtól, amiben ezek a képek születtek, és aminek nyelvét, a képírást még értették. A kiállítás ehhez - is - segítséget fog nyújtani, hogy vissza tudjunk térni ezekhez a dolgokhoz.

Pap Gábor művészettörténész útmutatásával és segítségével készült reprodukciós kiállításunk célja, hogy torzításmentesen, a maga valójában mutassuk be látogatóinknak a festőzseni, Csontváry Kosztka Tivadar műveit.
Pap Gábor magyarázatai segítik megérteni az egyes képek nekünk szóló üzenetét.
Az első részben, melyet kb. egy hónapig láthat a közönség, Csontváryt, mint a Napút festőjét ismerhetjük meg.
 

Terveink és reményeink szerint az első hónap múltával, szünetet nem tartva, sort tudunk keríteni a sorozat többi részére is, azaz egy-egy hónap időtartamban betekintést kapunk majd Csontváry képein a téridő-viszonyok leképeződésébe (azaz Csontváry "varázsképeit" láthatjuk meg), fejezeteket láthatunk Csontváry mitikus történelméből, végül megismerkedhetünk Csontváry helyével a kortársai között.
A helyszín nem állandó kiállítóhely, így kérjük az érdeklődőket, lehetőleg előzetesen jelentkezzenek be a +36 30 259 1391-es telefonszámon Szarka Péternél.
A kiállítás látogatása díjmentes, ugyanakkor a szervezési költésgekhez hozzájárulásokat, adományokat köszönettel fogadunk.
 

Nézsa megközelíthető:

• Budapestről a 2-es (vagy M2) főútról Vácnál Rád felé lekanyarodva Penc, Keszeg községeken keresztül.
• A 2-es és 22-es főút találkozásánál - Rétságnál - Bánk felé indulva Alsópetényen keresztül.
• A Balassagyarmat-Aszód között útról Galgagutánál Nógrádsáp felé lekanyarodva.
• Vácról kb. óránként induló menetrendszerinti autóbusz-járatokkal.
• Budapestről hétköznapokon közvetlen menetrendszerinti autóbuszjáratokkal.

 

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!

Talajtakarás - az első tapasztalataim

Tavaly ősszel a kertem egy részét hullott falevéllel takartam. A levél forrása a kastélypark, ahol rendszeresen szedik össze a hullott lombot a fák alól, korábban égették, most már talán komposztálás is folyik, de egy ekkora parkban van annyi levél, hogy onnan az elhozott mennyiség - 30-40 zsák - nem hiányzik. Főleg az elégetettből...

A takart részek ágyások voltak tavaly is, kb. 1 méter szélesek, és két oldalról dolgoztam meg őket, nem tapostam a földet itt. Csak annyit tömörödött, amennyit magától is tömörödik Gazolni annyit gazoltam, hogy ritkítottam a "gazt", mert ami ott maradt, az árnyékot tartott a földnek, és a tavalyi esőszegény időben ez nem is jött rosszul. Aztán ősszel kihúzgáltam az összeset. Amit a tenyészidőszakban húzgáltam, azt meg visszafektettem a földre, takarásnak - csak azt nem, amiről tudom, hogy ha a gyökere egy picit is földet ér, akkor már meg is indul. Szóval a takarás ilyen laza, taposatlan földre került.
Ugyan igyekeztem nagyjából egyforma vastagságban tenni mindenhova, de azért csak nem lett egyenletes - ami csak tavasz felé derült ki igazán, amikor látszott, a télen mennyire esett össze a takaró.
Ami levél nem került így a kert földjére, az ment a komposzthalomba. Ebben volt gesztenyelevél is - pedig mondtam a gyűjtőimnek, olyat ne tegyenek bele, de most már mindegy - meg akadt közte gesztenye is, mostanra szépen jönnek elő a magoncok. Amire persze nincs szükségem, és kihúzgálom őket, de ha valakinek kellene esetleg, az jöhet :-) . Ez a nagyszámú magonc-kelés adott is ötletet, hogy őszre komposztos levélkupacba dugok bele mindenféle olyant, amiből magonc kellene, aztán meglátjuk, milyen eredménye lesz.
De térjünk vissza a takaráshoz.
A télen ment össze a vastagság, természetesen, volt, ahol jobban, volt ahol kevésbé, ez függ a levéltől is (nem "daráltam" meg a levelet fűnyíróval, csak ahogy a zsákból kiöntöttem, elterítettem, úgy volt). A levéltakart sávokra alapvetően palántázni szándékozom.
Illetve egy darabján ide duggattam el a hagymát: kicsit félrehúztam a levelet, és mehetett bele a dughagyma.
A széthúzáskor láttam, az alsó levélréteg már beindult a komposztálódás útján, kellemesen nedves volt, csakúgy, mint a föld is alatta. Ami jó puha is volt persze, nagyon könnyen elduggattam a hagymát. Ami aztán egész hamar - mondjuk, nem jegyeztem föl, hány nap kellett - kidugta a kis zöld hajtásokat, és már szépen növekszik.
Ezen a részen a levelek között más gaz nem is jött elő, csak egy aszat - ezt még hagytam - meg néhány krumplilevél bújt elő - tavaly itt krumpli volt, úgy látszik aprók maradtak itt. Azokat talán meghagyom, ami két sor között középtájon bújt elő, de ami a hagymasorba került, azt megszüntetem. Arra viszont jó, hogy látom, a vastagon takart földből is kimászik a krumpli. Jövőre - illetve talán inkább ősszel...? - lehet, csinálok egy olyan kísérletet, hogy krumpliültetés, vastag levéltakaró rá, és várjuk a tavaszt. Arra idén kíváncsi leszek, lesz-e rajta bogár.
A többi leveles sávban csak az aszat jött elő, meg a tarack - ez utóbbi persze minden alól kibújik, még a betonon is átmegy, úgyhogy nem csodálkozom rajta. A takart földből viszont sokkal könnyebben ki lehet húzgálni, a taracknál egész szép gyökérdarabok is jönnek, és az aszat is csak nagyon mélyen szakad be, azaz hosszú gyökér kijön vele. Azt is észre vettem, hogy ha hagyom kicsit megnőni, akkor könnyebben kijön hosszú gyökérrel, a fiatalok meg tőben szakadnak.
A takarás azon részén, ahova juhar-féle levél került, néhány mag is megindult és pici magoncok már vannak. De hát nem juharfákat akarok a kertben, úgyhogy őket is megszüntetem.
Még azokon a részeken is, ahol vékonyabb volt a levéltakaró vagy gyorsabban komposztálódik s így vékonyodik, sokkal porhanyósabb a föld, nedvesebb, itt-ott már giliszta is akad benne, de mindenképpen látni mindenféle apró állatkát a levelek alatt/között, úgyhogy birtokba vették az új "lakóparkot".
A levéltakarón néhány szívósabb sárgarépa és petrezselyem is átverekedte magát, tavalyi vetés, de idei kelés, tavaly meg se mukkantak. Talán előfordul még pár ilyen...
Lehet, hogy mindezek nem jelentenek újdonságot sokaknak, akik már alkalmazzák a takarást, nekem viszont friss tapasztalás, azért gondoltam megosztani.

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!