2015. május 13., szerda

Kísérlet...

Hirtelen felindulásból kaptunk jónéhány eperpalántát.
Mivel akitől kaptuk, is így ültette a sajátjait, így mi is eldöntöttük, kipróbáljuk: szalmabálára kerülnek a palánták.

Korábban már olvastam a szalmabála-kertészkedésről, hogy miként kell előkészíteni a bálákat, mik az előnyök, hátrányok, ésatöbbi, de most minderre "nem volt idő", mert a palánták itt voltak, el kell őket ültetni, nincs mese. Így követtük azt a módszert, amit az a barátunk is, akitől a palánták érkeztek.

Hullámkartont - dobozok - terítetem a kiszemelt helyre, ezek elnyomják a gyomokat, remélhetőleg nem fognak áttörni rajta, csak a legkitartóbbak küzdik fel magukat a felszínig - de ahhoz sok-sok erő kell majd...

Ez után jöttek a bálák, egymás mellé, szép sorban, a kötözőzsinórral fölfele. Olyan szorosan egymás mellé fektetve, amennyire csak lehet - de mivel nem teljesen síkok az oldalak, természtesen maradt ki azért egy kicsi rés. Épp volt friss zöldféle - most javarészt vérehulló fecskefű volt - ezt rászórtam a bálákra, és most következett az első "hivatalos" réteg, kb. 5 cm vastagon érett trágya. Ezt kaptam, csak el kellett menni érte a régi szeszfőzde mögé.
Erre következett kb. 5 cm föld. Ebbe került némi feketeföld - amikor az emésztőt ásták kb. 12 éve, külön rakattam a felső termőréteget, ebből bányásztam és rostáltam, mert tele volt mindenféle gyökérrel - meg többéves komposzt, jó porhanyós, ezek keverékét raktam a trágyára.
Majd jött egy jó belocsolás, kútvízzel.

Némi szikkadás után pedig bekerültek a kis palánták.
Azóta naponta legalább kétszer kap a "szerkezet" vizet - ha nem esik az eső -, a palánták jó háromnegyede szépen él és virul, amelyik még nem virul, azért azon is látszik, hogy él, csak még nem heverte ki az átültetési sokkot.
A locsolás és a trágya-szalma érintkezési felület valószínű beindította a megfelelő biológiai folyamatokat. Ezt abból is gondolom, hogy ahol esetleg kikandikál egy-két szál fecskefű, azok szépen élnek és virulnak, gyökér nélkül is. A többi zöld rész meg gondolom besegít a rendszernek.

Még kerül bele fokhagyma, fűszerpaprika, ha sikerül szereznem, akkor koktélparadicsom, meg majd még meglátjuk. a szélébe tán elfér egy-két uborka is.
Kísérletnek mindenesetre jó, ha bvalamiért mégsem válik be, nagy kár nem ér, mert egy év alatt a bálák jó eséllyel olyan állapotba kerülnek, hogy ki lehet szórni őket a kertbe, vagy rájuk lehet telepíteni egy újabb adag komposztálás-adagot, jók lesznek akkor "gyorsítónak". Bár a természetben nem kell gyorsítani semmit, legfeljebb rásegíteni egy kicsit az induláshoz...

2015. május 6., szerda

Tavasz van, kitört a béke...

Holnap jön hozzánk egy csapat gyerek vályogházat nézni és tapasztósarat gyúrni, meg ami még belefér.
Ennek okán ma előkészítettem ezt-azt. Közben bementem a ház "régi" felébe - és a "konyhában" két füsti fecske röpdösött össze-vissza.
Lehet hogy a lépteim riasztották fel őket, nem tudom. Hirtelen nem is értettem, hogy kerültek oda, hisz minden ajtó, ablak csukva.
Aztán rájöttem, hol kerülhettek be.
Szegények mint az őrült köröztek, én meg "igyekeztem megnyugtatni őket", és kinyitottam a konyhaablakot, majd félreálltam.
Egy darabig még köröztek, komolyan féltem, hogy kifárasztják magukat, majd egyikük "észre vette" - vagy ahogy ez fecskééknél működik -, hogy nyitva az ablak, és huss, kirepült, a másik meg utánna.
Az ablakot becsuktam, és folytattam, amit akartam. Egyszer csak ott, ahol eredetileg is bejöhettek - épp abban a helyiségben voltam... -, beszáguldott egy fecske, ment egy kört, csivitelt párat, és azzal a lendülettel kirepült.
Biztos vagyok benne, hogy visszajött megköszönni, hogy kiengedtem őket...