A vidéki élet - még mindig

Már sok-sok kérdésfelvetésből éreztem ki azt, hogy aki vidékre akar költözni ilyen-olyan okból, az azt várja, szeretné, vágyja stb., hogy vidéken is a megszokott városi életmód/környezet/dolgok várják, csak épp nem egy városban. A vidéki élet akkor lenne - szerintem - az igazi, ha a kiköltöző képes lenne nagyrészt szakítani a korábbi életmóddal, és nem elsősorban arra törekedni, hogy a vidéki életből annyi jövedelmet kivenni, mint korábban a városiból. Az elsődleges célnak szerintem annak kell lenni, hogy a család magát eltartsa, a lehető legkevesebbet kelljen csak vásárolnia, amennyire csak lehet, függetlenítse magát a nagy ellátórendszerektől - mert ezek miatt kell a legtöbb pénz!! -, és akkor rájön, hogy a szükséges anyagiak és elvégzendő munka sem elviselhetetlen teher. Akkor válhat azzá, ha pl. árutermelést akarunk csinálni, mert az tényleg sok munka, és nagy kockázat. A vidéki élethez viszont először is vissza kell lassulni, nem szabad türelmetlennek lenni, tudomásul kell venni, hogy egy próbaidőszak az egy év, ha idén nem megy valami akkor már csak jövőre lehet próbálkozni, mert közben tél van. Nem szabad azonnal nagyban gondolkozni, mert ahhoz tényleg rengeteg tőke kell, és lehet hogy a kiszemelt növények egy része nem is szeret ott, és akkor csak kidobott pénzről beszélhetünk. És mindezt azért, mert elfelejtettük, mi, hogyan működik, és újra kell tanulni mindent. Az nem egy egyhetes kurzus, írni sem egy nap alatt tanultunk meg. Sok-sok szempontból át kell magunkat alakítani, ha vidékre megyünk. Van, ami már működik nálam, és van, aminek most állok előtte, és van, ami folyamatban van nálam is. Hosszú menetelés ez, kérem...
 

Az már régi téma, hogy tanulj fiam ne kelljen a földet túrnod, de a legtöbb családban csak egy-két gyereket taníttattak, ha volt hozzá pénz, volt esze a gyereknek, vagy más miatt akarták, hogy tanuljon (Tamási Áron kimondottan nem akart tanulni, kicsapatta magát az iskolából, de visszaküldte az apja, Áron ugyanis balesetben elvesztette egyik hüvelyujját, az eke szarvát négy ujjal pedig megfogni nem lehet.) Annyi gyerek mellett egyébként is megfért egy-egy "okosabb". Napjainkban, egy-két gyereknél már tény, hogy elveszett a falunak az, aki tanulni megy.

"Ha valaki kínlódva gazdálkodik, akkor annak nem mehet valami fényesen."

Ha kínlódik, akkor tényleg nem fényes... Azért írtam előbb, hogy ha valaki eldönti, hogy vidékre jön, akkor teljesen át kell állítani gyújtását. Alázat, türelem, kitartás, nem stresszelni mindenen. Ez az egész egy önfejlődési, önismereti folyamat is. Meg kell magunkat erőszakolni, hogy most másként vagyunk, mint eddig, a tizediken voltunk. 
A kínlódás egyik oka lehet az, amit korábban írtam, hogy azt várja a költöző, hogy majdnem-várost-kap, aztán nem is. Másik ok lehet, hogy azonnal, nagyot akar, tapasztalat nélkül, és aztán nagyot bukik, mert nem jön úgy össze, ahogy elképzelte. Ehhez kapcsolódik, hogy sietve akar mindent, és csalódk, mert a természet működése a két szép szeméért nem fog felgyorsulni...

Az élet vidéken egy szempontból nehezebb, de egy szempontból meg sokkal könnyebb. És nem kell megtéríteni senkit, hogy így vagy úgy, hanem csak csinálni kell, a környezet meg majd látja az apró sikereket, először persze irigykednek, hogy neked könnyű, aztán majd elkezdenek ők is. A legfontosabb szerintem a jó példával elöljárás.

"...De sajnos a vidék is átalakult. Nem most, már a '60-as évek végétől vagy inkább a '70-es évek elejétől datálódik ennek a változásnak a kezdete. Elkezdték építeni a cseréptetős téglaházakat, ˝kockaházakat˝. A '80-as évektől gázos központi fűtés, boyler, mélyhűtő, stb. Közben hátul a gazdasági udvarban lebontották a disznóólakat, garázs épült a helyére. Az istálló, és benne a szinte minden portán lévő tehénkével, már hamarabb eltűnt. Tehát már innentől kezdve már falun is kellett fizetni villanyszámlát, gázszámlát, vízdíjat, később már csatornadíjat is. Azóta telefon, internet, kábeltv számlát. Kérdem én hol itt a vidék? Csak egyvalami nem követte ezt a fejlődést, a munkahelyek. Mert megszűntek. Megszűnt a tsz, az államigazdaság, megszűntek a közeli városokban a gyárak, üzemek. Hm, és maradt a viszonylagos szegénység, létbizonytalanság. Mert nemcsak az ólak, istállók számolódtak fel, hanem apáink, nagyapáink évszázadokon keresztül szerzet tudása tapasztalata, hagyományőrzése is. Helyette itt vannak a felesegesen magas igények. Na hát szerintem ezért ˝haldoklik˝ a vidék. Már én sem tudom (tudtam) átadni a fiamnak azt a keveset amit sikerült megőriznem a felmenőim tudásából, mert nem volt rá igény. Sajnos én is hagytam, mert a korszellem manapság ezt diktálja. Sajnálom ma már, de most sem tudnám hogyan kellene másként. A kisebb gyerekeimnek folyamatosan mesélek róla, de ennél sokkal többet nem tehetek..."

Igen, sajnos így van... Nem újkeletű a folyamat. Ahogy kezdett a falusi élet elvárosiasodni, úgy szűntek meg a dolgok, és úgy jöttek be a fizetendők. Mert amíg a kút vizét ittuk, pottyantós volt a vécé, ott voltak a tyúkocskák, meg a malackák, meg a kert, akkor még jó volt. A TSZ meg az Állami Gazdaság a szocializmus terméke volt, mint munkahely, ott valamilyen szinten elő lehetett teremteni azt a pénzt, ami a rezsihez kellett. Viszont ne felejtsük el, hogy a TSZ/ÁG előtt is éltek az emberek, és megéltek, igaz, akkor még nem volt fizetendő rezsi, mert nem volt olyan, amiért fizetni kellett volna, így ami a "ház körül megteremett" - sarkítok kicsit, de így egyszerűbb - az elég volt a családnak. Akkor a munka az volt, hogy előteremtették a család szükségleteinek megfelelő terményeket, termékeket, és nem azért dolgoztak, hogy ki tudják fizetni a vizet, villanyt, gázt... Ezekkel erős fügésbe hozták az embereket. Most attól rettegnek, hogy mi lesz, ha kikapcsolják a gázt, a vizet, a villanyt...? Mivel a gázzal kidobták pl. a cserépkályhákat, nincs mivel fűteni, a villannyal megjelent a fagyasztó, onnantól kezdve a húst ott, és nem LÁBON tartják - mi van, ha nincs villany?? - a kutakról kimondták hogy egészségtelenek, de ha nem tudsz fizetni akkor leszűkítik a csövedet, és ... folytassam? Nagyon-nagyon összetett a kép.
A gyorstermelők ténykedése - lopások- egyáltalán nem érthető. Egyszer az a bajuszos rozmár kitalálta, hogy megélhetési bűnözés, és onnan annyi, szabad utat adott ezeknek. De ha én lopok egy kiflit a közértben akkor sittre vágnak. De hát én nem vagyok gyorstermelő... Megvédeni meg van jogom, kérdés, hogy hogyan ítélik meg a védekezésem, mert sok a szabadon értelmezhető elem a jogszabályban ("arányosság" stb.)
Sokan azzal követik el a hibát, hogy elkezdenek számolni, hogy a madarasteszkóban csak 99, nekem meg benne van 199-ben. De van egy csomó olyan dolog abban a 100 különbségben, amit egyébként nem is lehet pénzre átszámolni. Mert az nem megfizethető, hogy akárhogyis termelsz a kertben, tudod, hogy ott te mit csináltál, ha vegyszerezel, akkor is tudod, hogy mivel csináltad, és akkor is a nap érleli a paradicsomot és nem egy másik vegyszer... És akkor is volt szép termés, amikor nem volt vegyszer - a vegyszer amúgyis csak egy nagy parasztvakítás!! - tehát nincs miről beszélni...

A Szer-Etet Konyha a Facebookon is ott van!